Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-25 / 148. szám

4 Kultúra-művelődés 1994. június 25., szombat Naptár Június 25., szombat. Névnap: Vilmos. Névnapozóknak Vilmos: germán eredetű név, jelen­tése: készséges ol­talmazó. Köszöntjük a név­napjukat ma tartó Adalbert, Bocsárd. Maxim, Vilma és Viola nevű olvasóinkat is! Évforduló 100 éve született G) Hermann Oberth er- 'w délyi származású német tudós, az ürha- józás és a korszerű rakéta- technika úttörője. Már 1911-ben, felismerte, hogy az űrrepülés céljaira folyé­kony hajtóanyagú rakétát kell kifejleszteni, 1929- 30-ban rakétájával sikeres kísérleteket végzett. AII. vi­lágháború után Olaszor­szágban, később az Usa-ban dolgozott. 1958-tól az NSZK-ban élt, ott hunyt el 1989-ben. Ökumenikus naptár A Vilmosok védő­szentje Szent Vilmos hitvalló. Itáliában remetéskedett, majd Szent Benedek szabályai sze­rint szerzetes kongregációt alapított. 1142-ben hunyt el. Mi, hol, mikor? • A Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának ünne­pélyes tagfelvételi ünnepségére június 30-án, 18 órakor kerül sor a kecskeméti társszékesegy­házban szentmise keretében. # Hétfőn 20 órakor a kecskeméti EFMK-ban Békebeli kabaré címmel adnak neves művészek műsort. Belépődíjas. • Hétfőn kezdődik a Kíváncsiak tábora a Kecskeméti Ifjúsági Otthon szervezésében. Gyimesfelsőloki gyerekek vendégségben Tiszakécskén • Harminc iskolás gyermek és öt tanár érkezett az erdélyi Gyimesfelsőlokról a tiszakécskei re­formátus iskola meghívására. A gyerekek nagyon jól érzik magukat. Az ókécskei iskola torna- csarnokában a helybéli gyerekekkel játszottak együtt. A vendégek mellett Antal Anna tanárnő. Kalózkazetták az úthenger alatt Százezer darab „kalóz” hang- és videokazettát, valamint CD-t semmisítettek meg tegnap az Al- bertirsai úton a 9-es számú vám­hivatal előtt. Az akcióval azt kí­vánták kifejezni, hogy hazánk mindent megtesz a feketekeres­kedelem megfékezésére. Az USA Kereskedelmi Kamarája a tiltólistára kerülést is kilátásba helyezte. Ez pedig azt jelentené, hogy a filmvilág, a zene legújabb értékei nem juthatnának el a ma­gyar közönséghez. Horvát néprajzi tábor Hercegszántón • A gyerekek érdeklődnek a hagyományok iránt. A tavalyi sikeres táborozás után a Horvátok Országos Szö­vetsége úgy döntött, hogy az idén már országos tábor megvalósítá­sához nyújt anyagi támogatást. Vélin Marin tanár, a tábor veze­tője a következőket mondta el:- Táborunkba olyan általá­nos iskolás tanulók jelentkezését fogadtuk el, akik anyanyelvi szinten beszélik a horvát nyelvet. Ötven gyermeknek állítottunk össze hatnapos programot. A résztvevők 300 forinttal járultak hozzá a költségekhez. Jelentős anyagi támogatást kaptunk, a „Magyarországi nemzetiségi és etnikai kisebbségekért” Alapít­ványtól a Bács-Kiskun Megyei Nemzeti és Kisebbségi Alapít­ványtól, a Bácskai Regionális Horvátok Szövetségétől és a Horvát Intézettől. Begov ácz Rózsa Pécsi muzeo­lógust, a tábor szakmai irányító­ját az érdeklődők gyűrűjéből kér­tük néhány gondolat erejére.- Már tavaly is itt voltam, örömmel fogadtam el a felkérést idén is. Munkánkat Burján Ist­ván néprajzos muzeológus kol­légám is segíti. Célunk az, hogy a tanulók megismerjék a horvátok kulturális életét, hagyományai­kat. Ezek közül gyűjtsék össze a családi és egyházi ünnepek szo­kásait. Erre nemcsak a község­ben lesz módjuk a fiataloknak, hiszen a tervezett programban vaskúti, csávolyi, bajai és katy­mári gyűjtés is szerepel. A tava­lyi táborlakók közül hárman ír­tak pályázatot a Horvát Intézet által kiírt témákból. Szeretném név szerint meg­említeni Szlanyinka Edinát, Mándity Mariannát és Dujmov Márkot kimagasló értékű mun­kájukért. Tölgyesi Gábor Jung Chang: Vadhattyúk Egy kínai vörösgárdistalány visszaemlékezései AgBggggj ggsgS ' - ., jjjg > \v "iá 6. Az írástudókat át kell nevelni, hogy a parasztok­hoz hasonlítsanak 1969 januárjában minden chengdui középiskolából Sze- csuan falvaiba küldték a diáko­kat. Falun kellett élnünk, a pa­rasztok között, hogy „átnevelje­nek”. Hogy pontosan mire kel­lett volna nevelniük, azt nem ha­tározták meg, de Mao mindig is állította, hogy a műveltebb em­berek alacsonyabb rendűek, mint az írástudatlan parasztok, és át kell őket nevelni, hogy mi­nél inkább a parasztokhoz ha­sonlítsanak. Mao egyik mon­dása így szólt: „A parasztnak piszkos a keze és tehénszaros a lába, mégis tisztább, mint az ér­telmiségi.” Az én iskolám és a nővéremé tele volt „kapitalista úton járók” gyerekeivel, akiket különösen isten háta mögötti helyekre küldtek. A forradalmi bizottsá­gok tagjainak gyerekeit nem vit­ték el. Ők a hadseregben szol­gáltak, ami az egyetlen - és jó­val kényelmesebb - lehetőség volt a falusi munkán kívül. Ettől kezdve a hatalom egyik legnyil­vánvalóbb jele lett, ha valakinek a gyereke a hadseregben szol­gált. 1969. január 27-én az isko­lánk útnak indult Ninganba. Minden diák egy bőröndöt és egy gyékényt vihetett magával. Teherautókra szálltunk, harminchatan egyre. Csak né­hány ülőhely volt, legtöbben a padlóra ültünk, a gyékényünkre. A teherautó-karaván három na­pig zötykölődött a vidéki uta­kon, míg végül elértük Xichang határát. Az ötödik napon a teherautók leraktak bennünket egy hegy te­tején, egy magtár mellett. A propaganda alapján úgy képzel­tem, hogy a helybéliek dobszó­val, piros papírvirágokkal és fanfárokkal fogadnak majd, de mindössze annyi történt, hogy egy falusi elöljáró kijött elénk a magtárhoz. Rövid köszöntőbe­szédet tartott az újságok dagá- lyos nyelvezetén. Négy tucat pa­raszt is jött, hogy segítsenek ci­pelni a bőröndöket és a gyéké­nyeket. Az arcuk merev volt és kifürkészhetetlen, s beszédjüket nem értettem. A faluban már előkészítették a szállásunkat, fagerendákból és sárból összetapasztott házikó volt, és két nagy helyiségből állt - egyik a négy fiúnak, a másik a négy lánynak. Egy kis folyosó vezetett az előtérbe, ahol téglá­ból rakott tűzhely állt, amin főz­hettünk magunknak. A csoportunk egyik fiú tagja lett a vezetőnk és az összekö­tőnk a falusiakkal. Van pár na­punk - mondta -, hogy meg­szervezzük mindennapi szük­ségleteink: a víz, a petróleum és a tűzifa beszerzését, aztán el kell kezdenünk a munkát a földeken. Ningnanban minden munkát kézzel végeztek, ahogy kétezer ■ iH éve mindig is tették. Nem voltak munkagépek, és nem voltak te­herhordó és igásállatok sem. A parasztoknak túl kevés volt az élelmük ahhoz, hogy lovat vagy szamarat tudjanak tartani. Meg­érkezésünkkor a falusiak meg­töltöttek nekünk egy nagy agyag víztartályt. Fél órát kellett gya­logolni egy szűk és meredek ös­vényen a kúthoz. Aztán tűzifát is kellett szerez­nünk. Ehhez két órát gyalogol­tunk az erdőben arra a helyre, amit az erdővédelmi előírások kijelöltek a tűzifagyűjtésre. Csak kis gallyakat vághattunk le, fölmásztunk az alacsonyabb fenyőkre, és vadul kaszaboltuk az ágakat a késünkkel. A gallya­kat összekötöztük, és a hátun­kon cipeltük vissza. Én voltam a legfiatalabb a csoportban, úgy­hogy nekem csak egy kosár pe­helykönnyű fenyőtűt kellett vinnem. A visszaút megint több óráig tartott, fel-le a hegyi ösvé­nyeken. Mire hazaértünk, olyan fáradt voltam, hogy úgy érez­tem, legalább hetven kilót nyom a kosaram. Nem hittem a sze­memnek, amikor a mérlegre rak­tuk: csak két és fél kiló volt. Ez egy pillanat alatt porrá égett, még egy kancsó víz felforralá­sához is kevés. Még a vécére járás sem volt egyszerű feladat. Egy meredek, csúszós lejtőn kellett lemászni egy mély gödörhöz, ami a kecs­keól mellett volt. Az ember kénytelen volt vagy a fenekét, vagy a fejét a kecskék felé fordí­tani, azok meg nagy előszeretet­tel felöklelték a betolakodót. Annyira féltem, hogy napokig nem tudtam könnyíteni maga­mon. A kecskeóltól visszajövet óriási küzdelembe került fel­mászni a lejtőn. Ahányszor visszaértem, mindig volt rajtam valahol egy új horzsolás. A vi­szontagságok mind az „átneve- lést” szolgálták. Elméletben örömmel kellett volna fogad­nunk őket, mivel állítólag hoz­zásegítettek, hogy jobb emberré váljunk, a parasztokhoz hason­lóvá. A kulturális forradalom előtt szívvel-lélekkel elfogad­tam ezt a naiv magatartást, és önként végeztem mindenfelé kemény munkát, hogy jobb em­berré váljak. Most a vakhit pszi­chológiai támaszának hiányá­ban gyűlölni kezdtem a ningnani hegyek viszontagságait. Tökéle­tesen értelmetlennek tűnt az egész. Megérkezésünk után azonnal csúnya kiütések jelen­tek meg rajtam. Ezek a kiütések három éven át mindig újra és újra azonnal előjöttek, mihelyt falura kerültem, és semmiféle gyógyszer nem segített rajtuk. Egész álló nap és egész éjszaka kínzóan viszketett mindenem, és nem tudtam megállni, hogy ne vakarjam. Új életem első há­rom hete után tele voltam geny- nyes kelésekkel, a lábam is megdagadt valami fertőzéstől. Ezenkívül hasmenés és hányás is kínzott. Rettenetesen gyengé­nek és émelygősnek éreztem magam, amikor pedig a lehető legnagyobb szükség lett volna a testi erőmre; a kommuna kór­háza pedig ötven kilométerre volt. Anélkül, hogy kimondtam volna, elvetettem azt az életet, amit Mao jelölt ki számomra. (Következik: A pártba a disznóólon át vezetett a legrövidebb út) Orgonamuzsika Soltvadkérten Vasárnap, a baptista gyüleke­zet vendége Lehotka Gábor or­gonaművész, aki a gyülekezet új orgonáján a délelőtti és a délutáni istentisztelet keretében Bach- és Mendelshon-műveket szólaltat meg. Az előadás 10 órakor és 18 órakor kezdődik. Köreműködik az egyház déli missziókerületé­nek kórusa. Belépés: díjtalan. Félegyházi könyvvásár lók a múlt századból A börtönre, pálcázásra ítéltek keserűen emlékeztek életük fogytáig a Félegyházán 1824. február 24-én tartott Fenyítő Törvényre. Paterka János, az Orvosi Tudomány kezdetéről írt könyv szerzője azonban hálásan gondolt a törvénykező urakra. Kisded művét többen megren­delték a törvénykező urak kö­zül. Hálából és más városoknak szolgáló például felsorolta a honi „szak” irodalmat támoga­tók nevét a Tudományos Gyűj­temény 1824. évi VI. kötetében. (Szívesen közhírré tennénk, ha valamelyikük leszármazója ma is őrizné a csaknem 170 éve ki­adott könyvet.) Tekintetes Palatinális V. Ka­pitány Horváth Péter Úr, T. Mi- hálkovits József, T. Jász és Kun Kerületeknek Fő Nótáriusa, T. Paruczay István, Palat. Asses­sor Úr, T. Vízi János, Palat. As­sessor Úr, T. Szabó Jó’séf Palat. Assessor Úr, T Fazekas András, Palat. Assessor Úr, T Kármán Pál, Kis Kun Districtualis Kapi­tány, és Superintenfiantialis V. Curátor Úr, T. Endre László, Eskött Úr, N. Már Benedek E. Comissarius Űr, N. Balog Mi­hály, Mezei Biztos Úr, N. Péter Lajos, Hid Inspector Úr. A „Tisztelendő Clerus részé­ről” is többen előfizettek az em­lített szakkönyvre. „Fő Tiszte­lendő Grábai Prépost, V. Espe­res és helybeli Plebanus Cseh András Úr, T. Sándor József, Félegyházi Cooperator Úr, T. Csernyanszky Ferentz, T. Zsol­nai Imre, (minhármukat Coope­rator Űrként említi a Tudomá­nyos Gyűjtemény.) Végül ,,a’ Saecularis rész­ről”, vagyis a világi hivatalno­kok közül guberálta le a ki tudja mennyi vételárat. „N. Pintzés Ferentz, Redemtus Lakos és R. Teleki Postamester Úr, N. Szabó Ferentz, Kántor Úr, N. Lossoyy Mihály, Disrt. Sebor­vos, Úr, N. Farkas Ignátz, Vá­rosi Seb-orvos Űr. Nevezett urak példája is bi­zonyítja, hogy a hajdani Kis­kunfélegyháza sem volt olyan szellemi porfészek, mint ezt egyesek el akarták hitetni. Maj- sán például csak ,,a' helység közönsége” rendelt egy pél­dányt az ajánlott műből. (A jobb megértés kedvéért ideírom néhány, ma már keve­sek által ismert kifejezés ma­gyarázatát, mai megfelelőjét. Palatinális=nádori, assessor=bí- rói renden való, sedrialis=me- gyei törvényszéki, szuperinten- dencia=egyházi főfelügyelőség, inspector=szemlélő.) A Tudo­mánytár rovatban olvasható közleményből az is kiderül, hogy Peterka József nemcsak képzett író, hanem leleményes könyvterjesztő, vagy ahogyan ma mondanánk, menedzser is volt. Heltai Nándor----------------------------------------------------------------------t*---------­Em lékezés a sarkadi hajdúk 350 évére A sarkadi hajdúkiváltság megszerzésének 350. évfordu­lója alkalmából tegnap Sarkadon tudományos emlékülést tartot­tak. A közelmúltban nyílt meg a békés-bihari kisváros Márki Sándor Múzeumában „Sarkad, a hajdúváros” című emlékkiállí­tás. Ezenkívül néprajzi kiállítás is látható a múzeumban. SZÍNHÁZ, MOZI, VÁROSI TÉVÉK KECSKEMÉT. Június 25. Katona J. Sz. Baja, Műv. Közp.: 8 órakor: MY FAIR LADY. Bérletszünet. A mo­zik műsora. Városi: 1/2 4, 3/4 6 és 8 órakor: ELBAL- TÁZOTT NÁSZÉJSZAKA. Sz., am. film. 10 órakor: TÖ­KÉLETES CÉLPONT. Sz., am. film. Árpád: 1/2 4 és 3/4 6 órakor: A DZSUNGEL KÖNYVE. Rajzfilm. 8 óra­kor: RÖVIDRE VÁGVA. Sz., am. film. Stúdió: 7 órakor: EGEREK ÉS EMBEREK. Sz., am. film. Csalánosi au­tósmozi: 1/2 10 órakor: SZABADÍTSÁTOK KI WILLY-T! Sz., am. film. Otthon: 18 órakor: BÚCSÚ ÁGYASOMTÓL. Sz., kínai film. 14 éven felülieknek! KTV: 9.00: Képújság. 10.00: Magazin. 11.00: Happy End TV. Telemozi Kft.: 19.30: Képújság, reklám. 20.00: ATV víkend. 24.00: Képúj­ság, reklám. Kiskun TV: 5.00: Képújság. 8.00: Agro TV. 12.00: Képújság. 13.00: ATV műsora. 17.00: Képúj­ság. Június 26. Katona J. Sz. Baja, Műv. Közp.: 8 órakor: MY FAIR LADY. Honthy H.-bérlet. A mozik műsora azonos a szombatival, ki­véve: Csalánosi autósmozi: 1/2 10 órakor: TÖKÉLETES CÉLPONT. Sz„ am. film. 14 éven felülieknek! KTV: 8.00: TV 4 (II). 12.00: Képújság. Kiskun TV: 5.00: Képújság. 8.00: A hét hét napjáról. 9.00: Kiskun koktél. 11.30: Telefo­nos játék. 12.00: TV Plusz. 16.00: Képújság. 20.00: TV 4. KECSKEMÉTEN a Liliom ós Fűzfa utca sarkán lévő telekre ÜZLETEK IRODÁK-LAKÁSOK építését tervezzük. BEFEKTETŐK, LAKÁSVÁSÁRLÓK jelentkezését várjuk. Az épület kb. 700 m2 hasznos alapterü, tervezése még folyamatban van, ezért egyedi igényeit is figyelembe tudjuk venni. SYSTEM ÉPÍTŐIPARI Kft Telefon: 76/484-499 és484-501

Next

/
Thumbnails
Contents