Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-23 / 146. szám

10 1994. június 23-, csütörtök Hit és Élet Akik a talentumaikkal jól sáfárkodnak • Vacsora közben a lelkész és felesége, Mária néni. Túl a hetvenen, de annál fia­talosabb lelkülettel és hittel szolgálja még mindig a kerek­egyházi gyülekezetét Kolozs- váry Kiss László református lelkész és felesége, Mária néni.- Negyvennégy évvel ez­előtt, 1950-ben kerültünk mi a községbe - kezdi a bemutatko­zást Laci bácsi. Ez egy érdekes dolog volt, ugyanis én, amikor elvégeztem a teológiát, nem voltam hajlandó letenni az ál- lamhűségi esküt. Ezért Kun­pusztára helyeztek, ami most már Kunszentmiklóshoz tarto­zik. Nemsokára ezt a pusztasá­got egyesítették Kerekegyházá­val, amelyhez akkor még köz­igazgatásilag Fülöpháza is tar­tozott. így lettem a három, majd később a két település lelkipász­tora, ami még ma is így van. Kerekegyháza nem régi telepü­lés. Itt hatalmas pusztaság volt, amelyet uralkodói kegy árán kaptak ajándékba a jász­árokszállási jászok, Fülöphá- zát a fülöpszállási kunok, Kun­pusztát a kunszentmiklósi ku­nok. Jó 120 évvel ezelőtt itt a jászok készítettek egy mérnöki tervet falu kialakítására és in­gyen adtak telket mindenkinek, aki itt le akart települni. így jöt­tek németek, szlovákok, magya­rok. Nem is értették egymás nyelvét, ezért Kukáliának is hívták sokan ezt a települést, ami még most is ismeretes az ittlakók körében. Ez a rövid tör­téneti háttere a mi gyülekeze­tünknek, ami szorosan az éle­tünk része. Túl a hetvenen nem is gondolunk arra, hogy egyszer majd talán nekünk is abba kell hagynunk a szolgálatot. El sem lehetne képzelni a további éle­tünket a gyülekezet nélkül. Laci bácsi főleg a hivatalos lelkészi teendőkkel foglalkozik. Templomot épített néhány éve Fülöpházán, most a kerekegy­házi templom felújítását fejez­ték be. Istentiszteleteket tart, esket, keresztel, temet, ügyintéz és lelkeket gondoz. Húszévesen szociológiával foglalkozott, az­tán írt, de nem is gondolhatott a kiadásra. így inkább könyveket és énekeket fordított holland, német és angol nyelvről. Öt könyv jelent meg eddig az ő fordításában, mind csak úgy, név nékül, Németországban, az­tán a könyvek illegális úton visszajutottak Magyarországra. Az utóbbi években már itthon is publikálhat. Sokat írt az Em- maus című lapban. Volt idő, amikor nagyon sze­gényen, de most is rendkívül szerényen élnek. Nincs televí­ziójuk sem, hisz nem is érnének rá nézni. Naponta sok ember megfordul náluk. A hívek közül is, és mások is. Mária néni egész életét átjárta az Evangé­lium. Matematika-fizika szakos középiskolai tanár lévén sokat korrepetál, rengeteg diákot fel­készített már az érettségire a gyülekezetből. Tanárként nem helyezkedett el, fiatal kora óta mozgássérült. Betegségét az Is­ten ajándékának tekinti, hisz ez által lett az élete teljes. A máso­dik gyermekét várva vesztette el egészségét. Mást nem kívánha­tott, minthogy hatalmas hitével átölelje Jézust. Csak a Bibliából és imádságból élt. Betegségé­ben magasztalta az Istent, aki különös kegyelmekkel ajándé­kozta meg. Életük minden nap­ját férjével együtt bibliaolvasás­sal kezdik. Egy kicsit elmél­kednek és együtt imádkoznak. Aztán végzi ki-ki a maga dol­gát. Mária nénihez rengetegen jönnek. Idősek és fiatalok. Még ma is foglalkozik a kicsikkel. Ruhákat és élelmet gyűjt a sze­gényeknek, csomagolja, pos­tázza, lelki beszélgetéseket tart, együtt imádkozik mindenkivel és mindenkiért, aki segítségét kéri. Számtalanszor megtapasz­talták már látogatói az imádság segítő erejét. Egy-egy ilyen ta­lálkozás után, amikor közösen elmélyültek Isten evangéliumá­ban, elmúltak a bajok, a békét­lenségek, a szenvedések. Ők pedig csak adnak, mindenkinek, azt, amire szükségük van, „mert az adakozásban örömük telik”. Érettségizők a református gimnázumban Egy gyors, de meglehetősen késői döntés következtében kezdte működését négy éve, akkor még a kecskeméti Katona József Gimnázium falai között a református gimnázium első osz­tálya. Egy év múlva mint volt egyházi ingatlant visszakapva beköltözhettek a jelenlegi épü­letükbe, az Ókollégiumba. Mint ahogy azt dr. Sárközy István igazgató úr elmondta, először az volt a feladatuk, hogy az épü­letet iskolává tegyék. A nagy­részt református felekezetű, de a városban más iskolákból, fő­leg a Katonából ide szerződött tanárok után pedig jöttek szép számmal a volt tanítványok testvérei, vagy gyermekei. A következő évtől már három osz­tályra való diákot válogathattak a jelentkezők közül az iskola számára. Beindult a kollégium is. A tanulók egynegyede lakik most internátusbán. Nem kis feladat volt az sem, hogy az or­szágban a Kecskeméti Reformá­tus Gimnázium indított először hatosztályos gimnáziumot. Ma már, túl az első évfolyam érettségijén, elmondhatjuk, hogy rendkívül jó kezdeménye­zés volt mind a város részéről ezt az iskolát beindítani, illetve támogatni. A tantestület által hozott áldozat is folyamatosan termi gyümölcsét. Mind a vá­rosban, mind az országban el­ismert, jó hírnevű intézetté vá­lik a még nagyon fiatal iskola. Mint ahogy minden felekezeti intézet, a hit- és erkölcsi neve­lésen kívül nagyon fontosnak tartják a tudományos és a ter­mészettudományos nevelést is. Az idén már több diákjuk vég­zett nagyon jó eredménnyel or­szágos tanulmányi versenyen, volt fizikából országos első he­lyezett tanulójuk is. Mindezt az eredményt - az iskola átalaga 4,37 volt - nem azzal érték el, hogy itt másként tanítanának, mint korábban más iskolákban, amely szintén a munkahelyük volt. A hitbéli nevelés lehetősé­get ad arra, hogy egy olyan lég­kört tudjanak kialakítani az is­kolában, amelyben a gyerekek nyugodtan, kiegyensúlyozottan tanulhatnak. Ez a nevelés töb­bek között abból tevődik össze, hogy minden diáknak kötelező felekezeti hovatartozás nélkül hittanórákon részt vennie. Tartanak tanári és diák csen­desnapokat, amikor egy-egy hétre szünetel a tanítás és csak az Evangéliummal foglalkoz­nak. Nyaranta egy hetet a misz- sziós házban töltenek. A diákok már a gimnáziumi évek alatt megismerkednek a karitatív tevékenységgel is. Né­hány napot eltöltenek mozgás- sérültek, idősek, szellemi fogya­tékosok otthonában, táborában, ahol a napi munkában segíte­nek. Felvállalják a református temetőben az elhagyott sírok gondozását, különösen odafi­gyelnek az első világháborús hősök sírjaira. Karácsonyra a saját maguk készítette tárgya­kat, játékokat egy vásáron elad­ják, hogy ajándékot vehessenek az egyházközség időseinek, amelyeket személyes látogatás során adnak át. Ilyenkor az is­kola rengeteg visszajelzést kap mind a magányos öregektől, mind a fiataloktól, milyen jó is volt az az együtt töltött kis idő, az egymás megismerése, a sze­retet gyakorlása. A most érettségizők ballagási ünnepségének egy része a temp­lomban volt, ahol a gyülekezet nagy szeretettel, énekelve várta a fiatalokat. Megszólalt a ha­rang is, mint minden refis bal­lagáson szokott, amely a ha­gyományok szerint „kiharan­gozza” a diákot az iskolából. Nagy feladat vár rájuk, meg­állni a helyüket az „élet”-ben, úgy, mint más érettségizőknek, vagy még jobban, mert az új is­kola növendékeit egy ideig kri­tikusabb szemmel nézi a kör­nyezete. • Varga Tamás kitűnőre érettségizett és a vegyészmérnöki karon folytatja tanulmányait. Papszentelés a kecskeméti társszékesegyházban Mit jelent „szeretni valakit” Szeretni valakit nem jelent szentimentalizmust. Szeretni valakit annyit jelent, hogy azt teszem másnak, amit szeretném, ha nekem tennének, s ez az Evangélium. Ha nekem például fájna va­lami, szeretném, ha megvigasz­talnának, ha például kétségeim lennének, szeretném, ha valaki megerősítene. S ha tudatlan lennék, szeretném, ha valaki ta­nítana, ha nem lenne elég ru­hám, szeretném, ha valaki hozna nekem, ha beteg lennék, szeretném, ha valaki megláto­gatna, ha éhes, szomjas lennék, szeretném, ha valaki adna ne­kem enni, inni. Ha örülnék, sze­retném, ha valaki velem örülne, mert a megosztott öröm meg­sokszorozódik. Szeretni valakit tehát annyit jelent, hogy azt tesszük másnak, amit szeret­nénk, ha nekünk tennének, s ugyanakkor szeretni valakit azt is jelenti, hogy nem tesszük másnak azt, amit magunknak sem szeretnénk. Én például nem szeretném, ha valaki gyűlölne, nem szeret­ném, ha elfelejtkeznének rólam, nem szeretném, ha elhagyná­nak, nem szeretném, ha megrá­galmaznának. így nekem sem szabad senkit sem rágalmazni, sem elhagyni. Nem szabad azt tennem mások­kal, amit én sem szeretnék, ha velem tennének. Ezt jelenti sze­retni valakit. Chiara Lubich Új templom épül A kecskeméti főplébánia a hívek régi vágyának tesz eleget azzal, hogy talán hamarosan megkezdi a Széchenyivárosban egy új templom építési tervei­nek előkészítését. A templom­építés feladatát dr. Dankó László érsek az egyház részéről Jávorka Lajos templomigazgató plébánosra bízza, aki már ko­rábban részt vállalt a káposz­tásmegyeri templom és szabad­időközpont létrehozásában. Ismét ünnepi eseményre gyűlhet össze a kecskeméti ka­tolikus egyház apraja-nagyja. Szombaton délelőtt 10 órakor a helvéciai Finta József és a kis­kunfélegyházi Kéri Vencel dia­kónusokat áldozópappá fogják szentelni. Finta Józsefet már egy éve bemutattuk rovatunk­ban, amikoris a teológia elvég­zését követően diakónussá szen­telték. Kéri Vencel bemutatásá­val még tartozunk, reméljük, hamarosan megtehetjük, de most a záróvizsgáikat befejezve a jelöltek még együtt egy pár napos lelkigyakorlaton vesznek részt. Úgy láttuk, kár lenne ezt megzavarni néhány újságírói kérdés erejéig is. Ez ünnep alkalmából lesz je­len az egyházmegye további utánpótlását erősítve Bárkányi Ernő kecskeméti fiatalember, akit most diakónussá szentel­nek, hogy egy év múlva ő is a • Június 2-án közös napot tartanak Kecskeméten a Má- ria-kápolnánál a gondozott csa­ládjaik számára. Amellett, hogy itt fogják megkapni az adomá­nyokból összegyűlt csomago­kat, egész napos színes prog­ramban lesz részük a jelenlé­vőknek. • A közeljövőben fogják avatni a kecskeméti társszékes­egyházban azokat az új tago­kat, akik nemrégiben csatlakoz­tak a szeretetszolgálathoz. A csoport egyébként már régen nemcsak a megyeszékhelyen, hanem a környező települése­ken is tevékenykedik, az ott élők bekapcsolódásával. • Augusztusban ismét együtt táboroztatják Fülöpházán a mozgássérült és egészséges fia­talokat. A tavalyi közös nyara­lás az ott szerzett élmények mellett rendkívül jó pszichikai püspöke elé térdelhessen az ün­nepi szertartáson. Nagy öröm ez az egész egy­házmegyének - mint ahogy ezt Ritter Nándor kecskeméti káp­lán elmondta -, ezek a fiatalok, úgy, mint ő is, nem olyan régen, meghallották Isten hívó szavát és bátran követték azt. Minden korban, de ma különösen is megfogja az embert ez a bátor­ság, hiszen oly sokat halljuk csak a negatív és bizalmatlan megjegyzéseket a fiatalok iránt. Talán nem minden ok nélkül. És lám, ebből a nemzedékből is hív az Isten az ő népének szol­gálatára és vannak, akik ezt hallják, akik bátran kimondják az igent, hogy mindenkor szol­gálhassák a rájuk bízottakat Is­ten szeretetének erejével. Úgy, ahogy Jézus is mondta és tette, „nincs nagyobb szeretete senki­nek sem annál, mint aki életét adja barátaiért”. hatással is volt a résztvevőkre. • Hamarosan ismét elindul egy szállítmány Kárpátaljára Kecskemétről, gyermekruha- adományokkal. Mint ahogy azt máskor is megtapasztalták, égető szükségük van az ott élő szegény, tavaly még árvíz súj­totta családoknak. Anyagi hely­zetük azóta sem sokat változott. Különösen téli holmikban, ci­pőkben, élelmiszerben, gyógy­szerben szenvednek hiányt. • A napokban cseresznye­adományra érkezett bejelentés a szeretetszolgálat irodájára. A felajánló tulajdonosa mintegy harminc cseresznyefának, de ez évben nem tudja a termést le­szedni. Ezért felajánlotta a mál­taiaknak. akik éltek a szedés le­hetőségével és napokon át egy­ütt dolgoznak azért, hogy a ter­més árát a szegények javára fordíthassák. A Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának hírei Gyerekek szuperkongresszusa Gödöllőn A Gyerekek az Egységért Mozgalom május végén tartotta kongresszusát Gödöllőn. Mint­egy 1900 fiatal, 12-17 évesek, autóbuszokkal érkeztek az or­szág minden részéből. M. Viki így számolt be la­punknak az eseményről:- Érezni és látni lehetett, hogy egy várva várt pillanat ér­kezett el. Már az előző napi fő­próba is azt mutatta, hogy hosszú előkészületek vezettek idáig: je­lenetek, dalok, tapasztalatok, színdarabok, melyek két dolgo­zat vagy felelet között születtek, s egy mai gyerek mindennapos életéről szólnak. Igen, mai gye­rekekről van szó, de olyanokról, akik - mint a Gyerekek az Egy­ségért Mozgalom tagjai - egy nagy ideálért, az egyesült világ­ért élnek. A program igen gazdag volt, színes és a legváltozatosabb formában visszhangozta a szere- tetet. A három fő téma az „adás kultúrája”, a béke és a kölcsönös befogadás, melyeket a külön­böző műsorszámok és tapaszta­latok váltakozva mutattak be. Ilyen volt például a hodásziak vagy borsosberényiek tánca, amely kis csoportjuk tapasztala­tát, a cigányok és a magyarok közt megvalósult kölcsönös sze- retetet tükrözte. Az elekiek jele­nete a falujukban élő különböző népek egységének kifejeződé­sére utalt. De mások is szóhoz ju­tottak a színpadon. Többek kö­zött budapestiek, szegediek, kecskemétiek. A Szuperkong­resszushoz ezen kívül is nagy mértékben hozzájárultak, akik részt vettek a két hónapja „Az egyesült világot én olyannak sze­retném, hogy ...’’címmel meg­hirdetett pályázaton. Nagyon so­kan jelentkeztek újsággal, vers­sel, rajzzal. Ezek a pályázatok borították a sportcsarnok hátsó falát, bizonyítva, hogy valóban sokan szeretnénk azt élni, hogy egy új jövőt építsünk. 12 óra: Time-out. Mindany­• A cigányok és magyarok közt megvalósult kölcsönös szeretet. nyian felálltunk, s ünnepélyesen imádkoztunk a békéért. Még szentebbé tette ezt a pillanatot a több mint 50 bosnyák muzul­mánt barátunk és a volt Jugo­szláviából érkezettek jelenléte, mert így kézzelfogható volt a kö­zöttünk megvalósult béke és testvériség. Spontán vetődött fel a kérdés, kik ezek a gyerekek, mi a céljuk, hogyan élnek? Chiara Lubich - a mozgalom alapítója - nagyon világosan válaszolt (vi­deóról): Úgy kell élnünk, ahogy azt Jézus tanította nekünk. Csak azt kell magatoknak megtartani, emlékezzetek erre, úgy kell ten­netek, mint a növények, amelyek a földből csak annyi vizet és ás­ványi sót szívnak fel, amennyire szükségük van, nem többet. így közülünk mindenkinek csak azt kell megtartania, amire szüksége van. A többit mind tovább kell adni, közösbe kell tenni a többi­ekkel. Természetesen meg fogjá­tok tapasztalni, hogy ha adtok, kapni fogtok nagyon sok min­dent. Ez mozgalmunk tapaszta­lata a föld minden pontján. Hogy mért kaptok? Mert az Evangé­lium az mondja: adjatok - s íme itt van az „adás kultúrája” -, és nektek is adni fognak. „Ha szerettek - és ezek a ti utaitok: szeretni, szeretni min­denkit -, akkor az árral szembe mentek, mert természetesen a többiek nem így tesznek. Jézus azonban azt mondja, hogy így tegyetek! ” Ézen a napon azonban nem csak egy színpadon elhangzott előadásról volt szó. A szeretet árama, mint a vízbe dobott kő után vetett hullám, tovaterjedt, s ezért történhetett ebéd köz­ben, hogy ami egyvalakié volt, az mindenkié lett: rögtön meg­valósult az „adás kultúrája”. A nap végén egy aláírásokkal teli, hosszú szalag szállt fel színes léggömbökön az ég felé, hogy tanúságot tegyen közös elhatá­rozásunkról: az egyesült vilá­got építjük. I. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents