Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-22 / 145. szám
1994. június 22., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Az utóbbi hetekben lassabban csordogálnak a levelek szerkesztőségünkbe. Ennek bizonyára inkább az az oka, hogy m«st van a dandárja a mezei munkáknak, s nem pedig az, hogy nincs miről írni. Több olyan levél is akad — ez egyébként hétről-hétre így van — amellyel azért nem tudunk foglalkozni, mert a feladó csak a nevét írta alá, de közelebbi cím nincs. Ilyen például annak a lajosmizsei olvasónknak az írása is, aki az ottani egyik földárveréssel kapcsolatban fejti ki véleményét. Márpedig csakis teljes névvel, címmel elátott levelekkel tudunk foglalkozni. OLvasóink emlékeznek még annak az édesanyának a levelére, aki keresztszülőket keresett lapunk segítségével három kiskorú gyermekének. Nos, örömmel írhatjuk, hogy „felhívására” máris három család jelentkezett. A címeket természetesen továbbítottuk a fiatal anyukának. Várjuk további leveleiket. A szerk. Hátha lesz foganatja A szélvihar, a fák és az áramszünet Tisztelt Szerkesztőség! A március 24-iki számukban olvastam, hogy kinek a pénzén folyik a víz Kiskunfélegyházán a Lugas és az Akácfa utcák sarkán már hetek óta? Majd utána olvastam a május 11-iki számban, hogy a cikk megjelenése után pár napra megjavították a vízcsapot. Panaszommal, mely végülis levelem megírására késztetett, remélem nem vagyok egyedül. Hasonlóképpen vélekedhet minden olyan polgár, akinek szívügye a község pénzének 1994. június 15-iki számukban megjelentetett ígéret van, segítség nincs olvasói levéllel kapcsolatos észrevételemet az alábbiakban teszem meg: Szabó Julianna, Kecskemét, Méntelek 131. szám alatti lakos kérelme — mely lakásának felújítására irányult — először 1992. évben került a népjóléti iroda elé. Helyszíni környezettanulmány, valamint a mérnöki és környezetgazdálkodási iroda szakvéleménye szerint is az épület összeomlásveszélyes állapotba került, irályét helyreállítani csak teljés újjáépítéssel lehet, mégpedig az épület elbontása után. Szabó Julianna a lakás- és helyiséggazdálkodási csoport által ideiglenes elhelyezésre 1992- ben felkínált lakást nem fogadta el. A népjóléti iroda a panaszost felvilágosította arról, hogy az önkormányzatnak anyagi lehetősége nincs arra, hogy a magántulajdonban lévő ház lebontását, majd újraépítését vállalni tudja. A levélíró korára, valamint tartózkodási gondjainak megoldására tekintettel felajánlotta az iroda — megbecsülése. Ugyanis nálunk, Kéleshalmán már hat hónapja folyik a víz, és én már megmértem február 8-án: percenként egy liter folyik el. Ezt a polgár- mester asszonynak el is mondtam, sőt tud róla egy-két képviselő is. Ki kell számolni, hogy egy nap alatt több, mint egy köbméter folyik el, s ez hat hónap alatt már sok pénzt jelent. Ezt a levelet azért írom, hátha nálunk is lesz foganatja és megjavítják a vezetéket. Szvétek János Kéleshalom legalább a téli hónapokra — a szociális otthoni elhelyezést, amelyet Szabó Julianna nem fogadott el. A szociális otthoni elhelyezés kérelemre történik, azt a hivatal el nem rendelheti. A városban többszörös a jelentkezők száma, de tényleges beköltözésükre talán hónapokat is várniuk kell. Az intézményi ellátás tiszta elhelyezést, étkeztetést, teljes ellátást biztosít, így az elhelyezés felajánlása nem jelenthet senki számára fenyegetőzést. Szabó Julianna házának felújításához ez év tavaszán ismét segítséget kért. A helyszíni környezettanulmány-készítés alkalmával megállapítást nyert, hogy az elmúlt két évben a ház állagának javítása érdekében semmi nem történt, az már teljesen lakhatatlanná vált. A jelenleg érvényben lévő rendeletek, valamint az önkormányzat anyagi lehetősége ma sem teszi lehetővé, hogy magántulajdonban lévő ház lebontását, majd újraépítésének költségeit vállalni tudjuk. Dr. Hauzmann Jánosné irodavezető Június első napjai erős széllel köszöntöttek be. A villarnosve- zetékeket a szakszerűtlenül, sőt szabálytalanul ültetett, gondozatlan fák igen sok helyen megtépázták Kecskeméten is. Az ágak összenyomták a vezetékeket, zárlatot okoztak, áramszünetet idéztek elő. A DÉMÁSZ szerelői nem győzték a biztosítókat cserélni, néhol pedig hiába cserélték, perceken belül újra bajt okoztak a fák. Sajnos, így volt ez Kecskeméten a városban és a külterületen is. Kedves fogyasztóink érthetően sokát bosszankodtak, türelmetlenkedtek. Volt egy máriavárosi úr, aki a munkairányítókat hívogatta, mondván, ha nem küldenek azonnal szerelőt hozzá, a démá- szosok lakásában veri szét a vezetékeket. Mindezt este 11 felé, Szemétben gázolunk A lap június 15-iki számában olvastam egy levelet, amelynek írója azt feszegeti, hogy Kecskeméten a Népi Iparművészeti Múzeumhoz szinte lehetetlen bejutni a rengeteg szemét miatt. Sajnos, éppen úgy, mint az említett levélíró, én sem törekedhetek teljességre, amikor néhány példával kiegészítem azt az állapotot, amit lefestett. Ugyanis, amíg sok kecskeméti látogató csak a város központját keresi fel — mert csak ott viszik körbe — mi nagyon jól tudjuk, hogy bizony szemetes a város. És ennek megoldása valóban nemcsak pénz kérdése. Mindenki tudna említeni a saját lakókörzetéből szemétdombot, vagy ha azt nem, hát elhanyagolt, gereblyét, locsolóslagot, seprűt évek óta nem látott területet. Nézzék meg egyszer a város vezetői például az egykor híres KRESZ-parkot a Czollner téren: a lámpák kibelezve, a táblák ellopva, a fű kiégett, kikopott. De említhetem azt a kis teret, ami a régi megyei tanács épülete mögött van, s ami hajdan játszótér volt. Ma „sivatag”. Homok régen nincs (éppen a homok fővárosában), a hinták eltűntek és itt is szemét, szemét. Soroljam még? Tudom, mi polgárok is tehetnénk valamit, tennénk is, de jó lenne megszervezni a munkát. És az sem ártana, ha valahogyan visszakerülnének az utcaseprők. Hová lettek? Csak nem munkanélküliek ők is? Név és cím a szerk.-ben. amikor szerelőink kemény munkával fáradtan tették a dolgukat. Hiába kérjük a fák tulajdonosait megfelelő gallyazásra, ami egyben kötelességük is. A Serleg utca, az Agroker környéke, Köztemető, Belső-Szegedi út, Katonatelepen a 441-es út, az 54-es út és környéke vagy a He- tényi út lakóinak többsége sajnos közéjük tartozik. Szóbeli vagy személyes felkérés nem hoz eredményt. Nem vagyunk a fák ellenségei, sőt telephelyünkön mi is dédelgetjük a fákat, mégha vandál kezek előttünk is derékban fűrészeltek el néhányat. Szerelőink munkájáról néhány adat: a két szeles napon, munkaidő után is nyolc fő dolgozott több, mint 80 túlórában, s mintegy 360 bejelentett hibát Izsák nagyközség lakosságától megjelent egy felhívás 1994. június 10-én a Petőfi Népében, követelve a halálbüntetés visz- szaállítását. Felelős politikusaink állítása szerint a halálbüntetésnek nincs visszatartó hatása. Ezt az állítást maga az élet cáfolja meg. Minden élőlény, legyen az ember, állat, bogár, félti az életét. Pont az ember lenne az, aki nem fél a megsemmisüléstől? Uraim! Ezt Önök sem hiszik el. A világ legtöbb országának törvénykezésében a rablógyilkosok halállal való büntetése még ma is élő valóság. Ezen országok élén ott van az Amerikai Egyesült Államok is. Vagy ezek szerint az USA-t buta emberek vezetik? Ilyen kétségbeejtően rossz közbiztonság, mióta magyar ember él ebben a hazában, még nem volt. Most olyan enyhe a büntetés, hogy az szinte biztatás a bűnözők számára: folytasd tovább a gazemberséget, látod, nem bánt érte senki. Az óriási bűnözést nem lehet indokolni a nehéz gazdasági helyzettel, mert a gazemberek között számarányukhoz képest kevés a munkanélküli ember. A bűnözők többsége többszörösen visszaeső. Ez is az enyhe bírói ítéletek terméke. A Petőfi Népe 1994. június 17-iki számában van egy cikk, amelyben dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr az izsákiak kezdeményezéséről beszél. Hivatkozik arra, hogy olyan szerződést kötöttünk a nyugat-euróhárítottak el. A polgármesteri hivatal illetékeseit is magunkkal vittük egy szemlére, amikoris megdöbbenéssel tapasztalták a fák és vezetékek katasztrofális helyzetét. Sajnos, azóta sem történt semmi. Lehetne pedig munkanélküli segély helyett folyamatosan 40-50 főnek munkát adni, csupán a fák gondozásával. A galy- lyazás ugyanis soha nem volt — és ma sem — az áramszolgáltató feladata. A lecsökkenteti létszámunk mellett még a szorosan vett szakmai feladatok ellátása is nagy gondot okoz. Ha mindenki ápolná a fáit, sokkal biztonságosabb lenne az áramszolgáltatás, de szebb és egészségesebb lenne környezetünk is. Meleg László, főmérnök kirendeltségvezető pai államokkal, hogy eltöröljük a halálbüntetést. Mi hasznuk van abból a nyugati államoknak, ha Magyarországon eltörlik a halálbüntetést? Mi káruk származik abból a nyugati turistáknak, ha nálunk megszilárdul a közbiztonság ? Azt hiszem, még szívesebben jönnének hozzánk. Vehetjük úgy is: eladtuk a függetlenségünket. De mit kaptunk érte ? A gazdasági helyzet azt mutatja, semmit. A pártállam negyvenöt éve alatt a Szovjetunió vazallusai voltunk, most meg a nyugati államoké. Az említett cikkben a legfőbb ügyész úr azt állítja, hogy a magyar bíróságok szigorúbb büntetést hoznak, mint a nyugatiak. Ezt csak úgy lehet elképzelni, hogy a nyugati bírók azért senkit sem büntetnek meg, amely tettért a magyar bírák a látszat-büntetésüket meghozzák. A most alakuló új kormány az alkotmány megváltoztatását tervezi. A lakosság kéri, vegyék bele újra a halálbüntetés visszaállítását. Ezzel megnyernék a lakosság bizalmát. Szavaztassák meg az ország lakosságát. Ausztria vezetői bíznak a lakosságban. támaszkodnak véleményükre. A magyar ember miért alacsonyabb rendű, mint az osztrák? Kinek okoz örömet, hogy kis hazánkban a becsületes emberek állandó rettegésben élnek? Illetékes uraim, gondolkozzanak el rajta. I. P. Gy., Kecskemét, Név és cím a szerk.-ben Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Elfogyott? Elkeseredve telefonált hozzánk Farkas Józsefné, Kecskemét, Magyar utca 36. alatti lakos, aki családja nevében elmondta, úgy érzi, becsapták. A HUNGUEST TRAVEL hirdetése ragadta meg a figyelmét, amely cég elfogadható áron kínál üdülési lehetőségeket. Olvasónk fel is kereste a hirdető felet, illetve annak kecskeméti irodáját a múlt héten hétfőn, június 13-án. Ott kedvesen fogadták, s meg is állapodtak egy üdülésben, amelyet „eltettek”, viszont kérték, hogy még azon a héten vigyen olvasónk egy kereseti igazolást a munkahelyéről, mert annak birtokában megkaphatja a hatezer forintos támogatást. Farkasné annak rendje-módja szerint be is szerezte az igazolást. és nyugodtan elment ismét az irodába, mert amint ígérték, „eltették” neki az üdülést és még csak szerda volt. Legnagyobb meglepetésére azonban az irodán közölték vele: sajnos, nem kaphatja meg a támogatást, mert elfogyott a keret. — Háromnegyed órát várakoztattak az irodában, hogy közöljék velem ezt a szomorú hírt. Ezek után talán nem csodálkozhatnak, ha úgy érzem, alaposan becsaptak. Ugyanis az ígéret birtokában már mindent elrendeztem otthon, hogy amíg üdülni leszünk, rendben menjenek a dolgok — mondta Farkas Józsefné, aki változatlanul úgy érzi: becsapták. —g — Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor VÁLASZOL AZ ILLETÉKES: A lakást nem fogadta el VÉLEMÉNYEK SZABADON: A halálbüntetésről! ANYAKÖNYVI HÍREK Baja Születtek (június 13. és 18. között): Orsós Krisztina (Orsós Borbála) Baja, Lovász Zsolt (Gyenis Veronika) Csátalja, Zé- lity Dóra (Fekete Teréz) Baja, Kovács Patrícia (Ilia Mária Ildikó) Bácsbokod, Nagy Gergő (Nagy Andrea Ilona) Baja, Majzik Roland (Birite Anita) Kunbaja, Berger Bettina (Kohl Rita) Baja, Gerjeni Mirjam (Hodován Rita) Dusnok, Kiss Ágnes (Kövesdi Csilla) Érsek- csanád, Genedics Ármin István (Kispál Erika) Bácsalmás, Bogdán Bálint (Balogh Julianna) Bátmonostor, Kulik Anett (Hegedűs Magdolna) Baja. Házasságot kötöttek (június 11-én): Szabó Antal és Felső Beáta, Rőthy Szabolcs és Gubányi Csilla. Meghaltak: Schöffer An- talné Albert Mária (Vaskút), Kunyik János (Nagybaracska), Brasnyó Károly (Madaras), Ötvös Gábomé Fekete Mária (Szeremle), Mamuzsics Mik- lósné Magda Margit (Baja), Gergely Ferencné Jakab Margit (Bácsalmás), Törzsök Jánosné Éaragó Mária (Baja), Nagy József (Mátételke), Csapai Pé- temé Tóth Erzsébet (Baja), Gyürki István (Baja), Romsics Ferenc (Baja), Pető Andrásné Somogyi Katalin (Baja), Frányó Pál (Dávod), Gabler Ferencné Kis Mária Magdolna (Sükösd), Vágó Istvánná Szekeres Rózsa (Baja), Kókity Gézáné Sisko- vics Katalin (Bácsalmás), Fajszi Jánosné Czinke Margit (Bácsalmás), Csehó-Kovács Jánosné Frank Veronika (Bács- borsód), Ocsenás László Sándor (Baja), Pintér József (Csátalja), Tóth Andrásné Sztupovszki Teréz (Baja), Szommer Józsefné Haász Éva (Baja). Kiskunhalas Születtek (június 11. és 16. között): Szűcs Ádám (Kovács Erzsébet), Barcsik Dániel (Kovács Mária), Major Gergő Ferenc (Erdei Edit Enikő), Tótok Bálint (Sós Mónika), Tótok Balázs (Sós Mónika), Straub Alex (Rózsa Aranka), Panyiger Renáta (Takács Erzsébet), Tóth László (Balta Csilla Krisztina), Szűcs Kristóf (Csordás Erzsébet), Erdélyi Henrietta (Szakái Mária), Bereczky Gábor (Csima Aranka Ibplya), Varga Laura (Somogyi Ágnes), Berkes Kristóf (Sayti Mónika), Molnár Brigitta (Mészáros Tünde), Van- csik Ágota (Pálmai Ágota Mónika), Horváth Alexandra (Tallér Beáta), Somogyi Szabolcs (Bus Gabriella), Kovács Krisztián (Kazán Aranka), Földi Ol- inda (Berta Éva Margit), Jász-Pap Norbert (Bobár Zsuzsanna Irén), Mondovics Aida (Juhász Márta), Micic Miles Milán (König Márta Zita), Ka- kuk Beáta (Jánosi Edit). Házasságot kötöttek: Borsos Zoltán és Szűcs Sarolta, Ka- licz László és Huszár Andrea, Tóth István és Nagy Márta. Meghaltak: Kovács Julianna (Kiskunhalas), Fenyvesi Lász- lóné Rudics Éva (Jánoshalma), Dutkon István (Kecskemét), Ács Mihály (Kiskunhalas), Fodor Benőné Szentgyörgyi Mária (Soltvadkert), Oroszi János (Akasztó), Szabó Jenőné Gyöngyösi Hermina (Kiskunmajsa), Kuluncsics Márk (Csikéria), Pap Gyula (Kiskunhalas), Kakuja Sándomé Busa Jolán (Kiskunhalas), Benedek Károly (Kiskunhalas), Tóth-Abonyi Ferenc (Kiskunhalas), Modok Sándor (Kiskunhalas), Patyi Dezső (Kiskunmajsa), Szécsényi Imre (Kiskunhalas). Kalocsa Születtek (jún. 6-20.): Molnár Pál (Puskás Edit), Tumri Anikó (Vida Anikó), Mayer T(_- mea (Mészáros Ilona), Sebők Bence (Magó Katalin), Jakko- vics Dávid (Kopasz Margit Julianna), Romfa Dávid (Mészáros Tünde), Bállá Vilhelmina (Ku- borczik Andrea), Bagó Patrik (Polacsek Krisztina), Czidor Döniz (Jenei Anikó). Házasságot kötöttek: Kiss László és Horváth Gabriella Mária, Szabó Ferenc és Faragó Mónika, Ivanics István és Péteri Tünde, Béleczki Gábor és Kovács Csilla, Téglás Gábor és Boda Zsuzsanna, Arrasz Zoltán és Czár Ildikó, Aranyos Attila Imre és Kozma Christa. Meghaltak: Martinkovics Sándor (Akasztó), Rafael Terézia (Kalocsa), Sándor Balázs (Baja), Tóth István (Szakmár), Baturin János (Kalocsa), Markó Ferenc (Homokmégy), Kerti La- josné Horváth Erzsébet (Solt), Tóth Ferenc (Miske), Bencsik Ferenc Károlyné Meszes Mária Etelka (Kalocsa), Erdős Pál (Tass), Király Imre (Nagybaracska), Tóth Mihályné Szabadi Ilona Klára (Kalocsa), Dinnyés István (Dunapataj), Dudás Im- réné Tóth Etelka (Géderlak), Wirtz Mihály (Baja). Kiskunfélegyháza Születtek (június 10. és 16. között): Hódi Csilla (Cseri Judit), Sallai Dóra (Szekeres Ildikó), Krupa-Tóth Dóra (Ri- móczi Éva Mária), Bozó Bence (Nehéz Etelka), Forczek Aliz (Nagy Andrea), Jankó Mária (Palásti Andrea), Palócz Gábor (Somkuti Mária Márta), Ki- ovszky Fanni (Tóth Piroska Mária), Endre Mónika Erika (Szabó Gizella), Petró Barbara (Fábián Aranka). Házasságot kötöttek: Seres Hajnalka és Dobák István, Trombitás Szilvia Mária és Var- jasi Csaba, Fekete Erika és Seé- berger György. Meghaltak: Szarka Sándor (Kiskunfélegyháza), Simon Istvánná Varga Etelka (Kiskunmajsa), Szabó Ferencné Tóth Margit Veronika (Kiskunfélegyháza), Abonyi Lajos (Kiskunfélegyháza), Punyi Jánosné Urbán Mária (Kiskunfélegyháza), Kocsis László (Kiskunfélegyháza), Bárány Mihályné Rigó Veronika Erzsébet (Kiskunfélegyháza), Farkas István (Kiskunfélegyháza), Pap János (Kiskunfélegyháza), Tarjányi István (Kiskunfélegyháza), Csengettyűs Alxandru (Crasna/Kraszna/Románia), Tóth József (Kiskunfélegyháza), Palásti Erzsébet (Kiskunfélegyháza), Hegedűs Má- tyásné Tóth Piroska Mária (Kiskunfélegyháza), Görög József (Kiskunfélegyháza).
