Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-22 / 145. szám
Aranykezű mesteremberek Bács-Kiskunban • A megnyitó kétszáz fős közönségének a Hegedűs együttes zenélt, Budai Ilona énekelt. • Alkotás és közönsége. A képen Répás János szobra látható. Kézművesség-népművészet Bács-Kiskun megyében címmel időszaki kiállítás nyílt vasárnap a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. A tárlaton 78 aranykezű mesterember közel 130 alkotása látható július 10-éig. A tehetség velünk születik • A kecskeméti Molnár Lászlóné vert csipkét készít. terméke, fölötte áll a napi áramlatoknak és divatoknak, örökér- tékűen biztos. És megvannak benne a csírái, elemei minden nagyművészetnek, minthogy a gyermekben megvan a kész ember tulajdonságainak a csírája. Nem individuális művészet, hanem stílusos, kollektív, egy egész nemzet lelkének terméke. Aki ezzel a művészettel érintkezésbe lép, nemcsak jó művészettel, hanem egy nép leikével is érintkezik, s ha eb- mestervizsgát ] 966-ban tett - 30 egyéni tárlata volt. Kétszín- nyomást is alkalmaz, a pamutvásznon kívül lenvászon, szatén és bársony kikészítésével is foglalkozik. Gabriella a hagyományőrző méteráruk mellett népi szabáson alapuló szoknyákat, ingeket, gyermekruhákat készít. Híressé vált csipkeverők A kiskunhalasiak csipkehagyománya kötelez, s a megyében feltámadni látszik a vert csipke. A megyei népművészeti egyesület tagjai közül tucatnyi alkotó műveli a vert csipkét, tanfolyam és alkotótábor is szerveződik a „tudomány” átörökítésére. A soltvadkerti születésű, ma Kecskeméten élő Font Irén a kézimunkázáshoz a családtól kapta az indíttatást. A vert csipkével négy éve foglalkozik, fáradhatatlanul tanítja a kecskeméti díszítőművész- -szakkör tagjait a ruhadíszként, térítőként egyaránt szép vertcsipke-készítés fortélyaira. Fekete Erzsébettel és Molnár Lászlónéval a tárlatmegnyitó közönségének be is mutatták, hogyan készülnek - a bizony időigényes, de szemet gyönyörködtető - csipkecsodák. Molnár Lászlónénak még a férje is segít abban, hogy a csipkeverő párna jó kemény legyen. Együtt döngölik bele a fűrészport, s együtt örülnek annak, ha egy-egy szép csipke vagy frivolitás zsűrizett munkává válik. Játékkészítők, nemezelők Nem szóltunk még Czár János, miskei játékkészítő remekeiről, aki 1958 óta készít természetes anyagokból játékokat és szoborfaragásokat. Rendszeresen részt vesz játszóterek készítésében, foglalkozásokat tart a szívének kedves kecskeméti Szórakaténusz Játékházban, s a Népi Iparművészeti Múzeumban. A fiatal generáció tagja Szabadi Ferencné kalocsai óvónő, aki a mindennapi foglalkozásokon keresztül érezte • A tiszakécskei Kovács Miklós és lánya, Kovács Gabriella közösen állított ki a tárlaton. meg, s öntötte formába azt, amire a játszó gyermeknek szüksége van. A hosszúhetényi Tíberné Papp Csilla nemcsak gyermekjátékokat készít, sző és nemezei, hanem táborokat és játszóházakat is szervez alkotókedvű gyerekeknek. A kecskeméti Szórakaténusz munkatársai, Nagy Mari és Vidák István 15 országos nemeztábort szervezett már, s meghatározó szerepük van abban, hogy egyre többen foglalkoznak a megyében nemez: és gyékényszövéssel, s abban is, hogy a kézművesmesterségek nem ismeretlenek a gyerekek körében. S az alkotók sorát, hogy kedvet csináljunk a tárlat megtekintéséhez, hosszan folytathatnánk, hiszen jelen van tárgyaival Horváth László ballószögi használatitárgy-faragó szépen kimunkált fatálaival, a kalocsai Kovács László fazekasmunkáival, amelyek meg-megállították a közönséget. Nem szóltunk mindenkiről, hiszen a 78 alkotót felsorolni lehetetlen. A tárlat azonban önmagáért beszél. Minden egészséges ember tehetséges. Ezért szomorú, ha úgy fejezi be földi pályafutását, hogy nem próbálta, nem próbálhatta ki képességeit, nem tudta meg, milyen értékeket képes alkotni saját keze munkájával. E szavakkal - Moholy Nagy László gondolataival - ajánlotta a népi iparművészetet kedvelő, szerető emberek figyelmébe a megyénkben alkotó mesteremberek szép munkáit Bánszky Pál, a Népművészeti Egyesület megyei szervezetének elnöke a vasárnapi tárlatnyitón. Elsőként két évvel ezelőtt állíthatták ki alkotásaikat a kézművesmesterek, a mostani tárlat tehát második a sorban. Újdonság, hogy az idén kiadvánnyal is köszönthették az alkotókat és az érdeklődőket, a tárlaton kiállító kézművesek, mind a 78-an bemutatkoznak e szép kivitelű kiadvány lapjain. A tárlat ősztől Budapesten látható majd, s mint ahogy Bánszky Pál mondotta: megyénknek nincs miért szégyenkeznie, e kiállítás minden szónál hívebben bizonyítja, hogy nem veszett ki az alkotókedv, s egyre-másra születik érték a dolgos kezek által. A nép művészete - írja Fülep Lajos - ősi és gazdag, egészséges, soha nem tévedő ösztönnek • Kurucz László Kiskunfélegyházáról hozta el citeráit. nyes Bács megyére, ahol az átlagosnál is több fafaragó foglalkozik szoborkészítéssel. A szoborfaragó hetényegyházi Répás János már gyermekként is faragott. Alkotásainak gyakorta témája a szüret, a szőlőhöz kapcsolódó munkák. A bácsalmási Erdős Csaba, a fiatal generáció tagja, domborműveket és szobrokat egyaránt farag, sőt a hagyományos formavilágot követő bútorkészítéssel is foglalkozik. A népművészet mestere a tiszakécskei Kovács Miklós, aki kékfestő-dinasztia tagja, hiszen nagyapja és édesapja is kékfestéssel foglalkozott. Az alkotókedvet, a mesterségbeli tudást és a művészi látásmódot lányára is átörökítette, a népi iparművész Gabriellával közösen szerepelnek a tárlaton. Kovács Miklósnak az utóbbi húsz évben • A tárlatmegnyitón gyerekek és felnőttek egyaránt érdeklődéssel szemlélték a szép tárgyakat. ben a népben van erkölcsi erő, az kifejeződik művészetében, s hat azokra, akik e művészetben magukra ismernek. Művészet vagy mestermunka? A kézművesek nem azzal a szándékkal fognak a munkához, hogy művészeti alkotást hozzanak létre. Egyszerűen csak felfedezik a szépséget a környezetükben, s olthatatlan vágyat éreznek arra, hogy ezt a szépséget tárgyakban is kifejezzék. Az önkifejezés gyakran társul a hasznosság elvével: olyan használati tárgyakat hoznak létre, amelyeket a mindennapokban kézbe vesznek, dolgoznak velük, s megformáltságukban e- leik tárgyaira hasonlítanak. S létrejönnek a mívesen kidolgozott, tradicionális használati tárgyak: a fazekak, a tálak, a kések, a szemet gyönyörködtető kézimunkák, amelyekkel otthonukat díszítik, s létrejönnek a hangszerek, az ezerhangú cite- rák. A mesteremberekből művész, a használati és dísztárgyakból műalkotás születik. Kovácsok, hímzők, citerakészítők A kecskeméti Gerencsér László 1969-ben tett kovács mestervizsgát, ma a népművészet mestere. Munkásságára a hagyománytisztelet, a nemesen egyszerű formakultúra jellemző. Kovácsmunkái - térrácsok, erkélyrácsok, kandallórácsok, kilincsek, kapupántok - több megyebeli településen díszítik a házakat, tereket. A családi hagyományt fia is folytatja, a tárlaton együtt mutatkoztak be. Dr. Varga Ferencné kecskeméti hímző 1952-től alapító tagja a Táncsics Mihály Művelődési Központban dolgozó díszítőművész-szakkörnek, s hosszú évek óta megszállottan keresi, kutatja a megyében élő hímzőtehetségeket. Neki és Dr. Nagy Györgyné, Emi néninek köszönhető, hogy a csodálatos erdélyi hímzések, s a dráva- szögi, a komádi hímzés új életre keltek az Alföldön. S hosszan szólhatnánk még a madarasi, a bácsalmási, a bajai, a bácsbo- kodi, a csátaljai aranykezű hímző asszonyokról, akik lakóhelyükön örökítik tovább ezt a gyönyörű mesterséget. Kurucz László, kiskunfélegyházi citerakészítő 1965 óta foglalkozik a jellegzetes kiskunsági csikófejes citerakészí- téssel. Citerái - amelyekkel a Bács-Kiskun megyei hangszer- készítők hírnevét is öregbítette - eljutottak Kanadába, Angliába, s Európa szinte valamennyi országába. Szövők, fafaragók, kékfestő mesterek Gazdag válogatást ad a tárlat a Bács-kiskun megyei szövők munkáiból. Barcsikné Tercsi Ibolya, Rácz Rozália Kecskemétről, Fodor Józsefné, Fodor Gabriella és Soós Márta Soltról, dr. Hónig Ferencné, Jánoshalmáról hozta el szebbnél szebb munkáit, amelyek nem csak a népi hagyomány szerint berendezett, hanem a modem bútorokkal betöltött otthonok díszei lehetnek. Szőnyegeik, futóik, szőtteseik, díszpámáik egy része közintézményeket is ékesít szerte a megyében. A hagyományos népművészetben ismeretlen volt az eleve esztétikai céllal készülő szoborfaragás - többek között botok, csanakok fogójaként találkozhattunk ember- és állatábrázolással -, napjainkra viszont a szoborfaragás a népművészet egyre erőteljesebb ágává vált. S ez a tendencia különösen érvéSzöveg: Ábrahám Eszter Fotók: Walter Péter
