Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-18 / 142. szám

1994. június 18., szombat Megyei körkép 5 KI MEGY, KI MARAD AZ ISKOLÁBAN? Lesz-e elég tanító Dunatetétlenen? • Ki fogja ősszel a dunatetétleni gyerekeket tanítani? Kit támogat a község Dunate­tétlenen? Ki mellett állnak a szülők? Ki távozón? Az igazga­tónő vagy a tanítónő? A tanév vége előtt egy nappal írásunk jelent meg arról a konf­liktusról, amely Dunatetétlen község iskolájának igazgatója, illetve a helyi polgármester és néhány testületi tag között ke­letkezett. A cikk megjelenése után csörgött a szerkesztőség­ben a telefon, s egy felháboro­dott hangú hölgy, aki Lázár Ist- vánnéként mutatkozott be, kö­vetelte, hogy a szülőket is kér­dezzük meg. Mégpedig azokat a szülőket, akik szerint javult az iskolában a munka színvonala, mióta az új igazgató és élettársa megérkezett. Bár - mondta ez a Lázár Istvánná - ő Radvánszki Ágnest is szereti, s csodálkozik azon, hogy az igazgatónő és a tanítónő nem férnek össze. Ki telefonált a szerkesztőségbe? Rendben - hangzott akkor a válaszunk, s megkértük a Lázár Istvánnéként bemutatkozó höl­gyet, hogy hívja össze a vele egyetértő szülőket. Néhány nappal később a szerkesztőségből - a telefon­könyv segítségével - felhívtuk Lázár Istvánnét aki meglepe­tésre nem tudott, vagy nem akart tudni előző telefonhívásá­ról. Igaz, a konfliktusról tud, hisz harmadik gyermeke jár az iskolába. Az is igaz, hogy tisz­teli az igazgatónőt, de szereti Radvánszki Ágnest is. Egyebet - mint mondja - sohasem állí­tott, s nem állít most sem. S nem is tudja, hogy kik azok a szülők, akik az igazgatónő párt­ján állhatnak. Visszafordultak a gyerekek? Összejöttek, s nyilatkoztak viszont azok a szülők, akik a polgármesterasszonnyal értenek egyet, s azt kívánják, hogy az igazgatónő távozzon, s Rad­vánszki Ágnes feltétlenül ma­radjon Dunatetétlenen. Kálóczi Gézáné: - A gye­rekek mondták^hogy a tanítónő gyakran sír. Amikor Ágnes be­teg volt, az igazgatónő helyette­sítette. Ebben az időben a lá­nyom visszafordult az úton. Nem akart iskolába menni. Csenki lászlóné: - Az igaz­gatónő - az iskola zongoráján - meghirdette a magán zongora­tanítást. Két gyerekemet írattam be, tandíjként és a kottákért két­ezer forintot fizetve. Egy hónap múlva az igazgatónő befejezte a zongoratanítást. Még elnézést sem kért, becsapta a fél falut. Vékony Attiláné: - A furu­lyatanítást is megkezdte az igazgatónő és élettársa, a köz­ség pénzén vásároltatva 12 furu­lyát. Egy hónap után ezt is ab­bahagyták a gyerekek. Egész Dunatetétlent a befolyásuk alá akarják vonni, amit jól mutat, hogy megpróbálják az ünnepe­ket teljesen kisajátítani. Minde­nütt ők szerepelnek, feleslege­sen hosszú beszédeket mondva. Kocsis Lászlóné: - Már Be­szedi esne is azért ment el, mert nem volt jó a légkör. Ágnest négy éve ismerjük. Szeretnénk, ha maradna. Halász Jánosné: - Az új igazgatónő gyakran olyan lec­kéket adott fel, amilyen anyag­gal az órán a gyerekek nem is foglalkoztak. Vékony Zoltáné: -Az én gyerekemmel is előfordult, hogy amikor az igazgatónő he­lyettesítette Ágnes tanítónőt, akkor a gyerek félt, nem akart iskolába menni. Nehogy őszre senki se maradjon!-Amikor az igazgatónőt al­kalmazta a község, arról volt szó, hogy visszahozzuk a felső­tagozatot, s ő idehozhatja a fiát és a menyét. A felsőtagozatra nincs pénz, nem csoda, hogy az igazgatónő csalódott. Félő, hogy őszre pedagógus nélkül maradunk. Ha már a rendkívül megromlott viszony miatt - ami eleve helytelen - választanunk kell Ágnes és az igazgatónő kö­zött, akkor én a tanítónőre szú1 vazok. Ő már bizonyított mondta Madáesi ■ Pál. a. szülői munkaközösség elnöke. A dunatetétleni iskolakonf­liktussal legközelebb már csak a megoldásról tudósítva foglal­kozunk. Bálái F. István Az amerikai szövőlepke elleni védekezés Az idei évben a kártevő első nemzedékének megjelenését jú­nius 5-től észleltük megyénk­ben. Elsősorban az elhanyagolt ültetvényekben, a tanyák körüli epres-bokros részekben találha­tók. Az idén az első nemzedék ellen elegendő - megyei szinten - a kis hemyófészkek levágása, összegyűjtése, megsemmisí­tése. A vegyszerek közül java­soljuk a Thuricide HP, a Dimi- lin 25 WP a Decis 2,5 EC stb. készítmények egyikének fel- használását. Mivel az amerikai fehér szövőlepke veszélyes kár­tevő, ezért az ellene való véde­kezést rendelet írja elő. Az eredményes védekezés elmu­lasztása esetén a fertőzött hely­ségekre, területekre ideiglenes forgalmi és szállítási korlátozást rendelnek el a megyei Növény- ejészségügyi és Talajvédelmi Állomás megbízott szakembe­rei. A mulasztókat helyszínen megbírságolják. A vegyszeres védekezésnél figyelmet kell fordítani az óvó­rendszabályok betartására. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Támadás a paprikaföldön vaslapáttal Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a földeken dolgozó embe­rek valamilyen határvita vagy egyéb kérdés miatt egymásnak esnek, és nem éppen a legkultu­ráltabb eszközökkel akarnak ér­vényt szerezni vélt igazuknak. Ilyen eset történt éppen két évvel ezelőtt, 1992. június 8-án is a kiskunmajsai Ötfa egyik ta­nyája közelében. Két ember ve­szett össze, mert mindkettő úgy tudta, övé a föld. Ebben a kér­désben nem döntött a bíróság, viszont életveszélyt okozó testi sértés kísérlete és könnyű testi sértés vétsége miatt elítélte Koncz Pál, Kiskunmajsa, Ötfa 158/1 szám alatti lakost. Az ügyet a közelmúltban tár­gyalta a megyei bíróság dr. Bo- dóczky László vezette büntető­tanácsa. Nos, kiderült, hogy Koncz Pál 1980 óta bérelte a ta­nya mellett lévő három hold földet, amelyen részben legelte­tett, részben pedig kukoricát termelt. „Ellenfele”, az ügy ké­sőbbi sértettje, Tóth Ferenc a Koncz által bérelt föld mellett bérelt egy holdat, amelybe 1992. tavaszán paprikát palán- tázott. Ebben az évben Koncz a bérelt földeken nem termelt semmit, így a bérlete is meg­szűnt. Ennek ellenére Koncz mégis úgy látta, hogy Tóth Fe­renc az általa korábban bérelt földbe palántázott néhány sor paprikát, ezért megharagudott rá. Amikor 1992. június 8-án a délutáni órákban Tóth Ferenc és bátyja, Tóth Döme, valamint fia a paprikaföldön műtrágyázott, megjelent ott Koncz Pál és szi­dalmazni kezdte Tóth Dömét, akit felelősségre vont, amiért paprikát palántozott az „ő föld­jébe”. A megtámadott ember azt válaszolta: nem ő palántá­zott, hanem a testvére, Ferenc és a föld nem Konczé, hanem az övéké. Koncz ekkor odalépett Tóth Döméhez, és ököllel belevágott az arcába. Az ütéstől az illető bal szeme és arca zúzódást szenvedett, amely nyolc napon belül gyógyult. Az öklözést meglátta Tóth Ferenc, és bátyja segítségére sietett. Koncz ettől megrémülve felkapott egy ter­ményszóró vaslapátot, amikor Tóth odaért, feje fölé emelte a szerszámot és le akart vele csapni, de a kiszemelt áldozat védekezésképpen felemelte a jobb karját, így a lapát azt ta­lálta el. Az ütéstől eltört Tóth Ferenc csontja. Ez a sérülés hat hét alatt gyógyult, de a megfe­lelő gyógyulás érdekében még kisebb műtétet kellett végrehaj­tani rajta. Amint említettük, Koncz bí­róság elé került. Az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés kísérletével (ez a lapáttal történt ütés) és könnyű testi sértéssel (ököllel belevágott Tóth Döme arcába) vádolta meg, s ezt a mi­nősítést a bíróság elfogadta, sőt bizonyítottnak látta. Az ítélet indoklásában a többi között ki­fejti, hogy amennyiben Tóth Ferenc nem emeli fel ösztönsze- rűen a karját, az ütés. a vádlott eredeti szándéka szerint a sértett fejét érte volna. Az ütés erejéből pedig koponyasérülés jött volna létre azért, mert a lapát a hom­lok tájékán érte volna a fejet és a sérülés életveszélyes állapotot eredményezhetett volna. Mindezek alapján a bíróság Koncz Pált halmazati büntetésül egy év börtönre ítélte, amelynek végrehajtását azonban egy évi próbaidőre felfüggesztette. U— gyanakkor kötelezte a felme­rült 25 253 forint bűnügyi költ­ség megfizetésére. Az ítélet jogerős. Gál Sándor BAKOT LŐTTEK KÖMPÖCÖN Mitől szennyeződtek a vaditatók? (Folytatás az 1. oldalról) A majsai polgárőrök fedezték fel az hatókban a sötét színű fo­lyadékot, s azt hitték, hogy a fű­tőolaj savazásából származó ve­szélyes anyagoktól lett sötét­barna a víz. A gyanújuk azon­ban nem igazolódott be, mert a szakemberek által végzett mé­rések egyértelműen bebizonyí­tották, hogy az olajszőkítéshez semmi köze a mesterséges ta­vakban talált anyagnak. Azt is megállapították azonban, hogy igen magas a szervesanyag-tar- talma az itatok aljában össze­gyűlt víznek, s nagyon való­színű, hogy abból az állatok sem fognak inni. Ez annál is in­kább igaz lehet, ugyanis a már említett szarvascsapatok ahogy jöttek, el is tűntek a környékről. Személyesen is meggyőződhet­tünk arról, hogy a vaditatókban talált bűzös, pocsolyaszagú lé­től a vaddisznó is undorodva menekül, nemhogy az igen finnyás őzek és szarvasok. Ezekről az itatókról tudni kell, hogy általában az erdők rejtet­tebb zugaiban kialakított mes­terséges gödrök, amelyekből csapadékszegény időkben is ivóvízhez tudnak jutni az álla­tok. Most azonban a kömpöci erdőben mind az öt vaditató tele van ezzel a barna folyadékkal, sőt a csólyosi határban is talál­tak egy szennyezett lelőhelyet. Vajon mi kerülhetett az itatok vizébe? Azt a helyszínen észlelt tehergépkocsinyomok is bizo­nyítják, hogy nem véletlen ju­tott oda a mindmáig ismeretlen anyag, amely végül elszínezte a vizeket. Egyes feltételezések szerint jószándékú, de balul si­került ötletnek köszönhető a vízromlás. Több helyen ugyanis sikeresen bevált az a módszer, hogy az olajfúrásoknál használt agyagőrleményt szállítják az erdei vízállásokba, hogy így dagonyázókat alakítsanak ki. Az is lehet, hogy az odavitt anyaggal vízzáró réteget kíván­tak kialakítani, hogy ne szivá­rogjon el a vaditatókból a víz. Mindenesetre még szerencse, hogy nem történt jóvátehetetlen környezetszennyezés, de bizo­nyára nem kis költségbe kerül majd a vaditatók kitisztítása sem. Erre pedig minél hama­rabb szükség lesz. T. K. • A vízminták bebizonyították, hogy nem történt olajszennyeződés.(Foto: Tapodi) LAKOSSÁGI ÉSZREVÉTELEK A FÓRUMON: Ne vágják ki a fákat Kecskeméten! Szemetes a városrész, elöre­gedtek a Béke fasor fái, tartha­tatlan az utak állapota, botrá­nyos a Volán által nyújtott szol­gáltatások színvonala. Egyebek mellett ezek a la­kossági észrevételek hangzottak el azon a hunyadivárosi képvi­selői fogadóórán, ahol Kecske­mét város három önkormány­zati képviselője várta és hall­gatta meg az érdeklődőket. Lengyel László, Szabó István, és Molnár Antal vendége volt Bognár István, a Mérnöki és Környezetgazdálkodási Iroda vezetője. Kiderült, jogosan felháboro- dottak a több évtizede itt élők, hogy még mindig kénytelenek a port nyelni, mert nincs asztfal­tozva a Hunyadiváros és a Szent István város egyre forgalma­sabb közútjainak egy része. Bognár István elmondta, a város úthálózatának hossza 355 kilométer, ebből csupán 195 rendelkezik szilárd burkolattal. Ez pedig alig több mint a fele! Az irodavezető véleménye sze­rint, amennyiben az ott élők anyagilag is hajlandók áldozatot vállalni, akkor több reménnyel kecseget a megvalósítás. Igen sokan panaszkodtak arra, illetve elmondták, hogy bizony elöregedtek a Béke fasor gyönyörű nyárfái, amelyeknek gyökerei helyenként természe­tesen benyúlnak a járdák alá. A megoldás nem a kivágás, ha­nem szakszerűen kellene ezeket a fákat ritkítani, és pótolni, lehe­tőleg olyan fajtákkal, amelyek nem mennek tönkre néhány év­tized alatt. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy felháborító a Volán magatartása: a járatszámokat változtatgatják, ugyanakkor nem lettek sem pontosabbak sem tisztábbak a buszok. A fórumon szóba került még a városrész közvilágítása, az aluljárók állapota, az esőzések okozta gondok, továbbá a sze­métszállítás. Ez utóbbiról most csak any- nyit, hogy éppen a Hunyadivá­rosban kerül sor — talán már az ősszel — a szelektív hulladék- gyűjtés bevezetésére. Nagy Ágnes Polgármesterek a határőr-igazgatóságon • A vendégek harci eszközökkel ismerkednek.(Foto: Csanádi) Hagyományos gesztusa a ha­lasi határőr-igazgatóságnak, hogy évente egyszer meghívja a működési területére eső határ­menti települések polgármeste­reit. A napokban került sor erre a fórumra, ahol az igazgatóság részéről Csorba Sándor rendé­szeti, Elek Gábor szervezési és Farkas Lajos gazdasági igaz­gató adtak tájékoztatást, s vála­szoltak a felmerült kérdésekre. A gondok és örömök sorában esett szó a határőrség megnöve­kedett feladatköréről, ezzel együtt az idegenrendészeti tör­vény jóvoltából végre tisztázó­dott jogkörükről, a hivatásos ál­lományra való áttérés előnyei­ről, ugyanakkor a sorállományú létszám csökkenésével ennek a határőrizet ellátására gyakorolt hátrányairól is. Beszámoltak a katonai vezetők a statisztikai adatokon túl a délszláv helyzet más, emberi, morális hatásairól is. Szó esett a féllegális ben­zin-szállítmányokról, s ennek az utasforgalom összetételére gyakorolt következményeiről. A rendészeti és a gazdasági igazgató ismertette a nemrégi­ben kialakított ideiglenes meg­oldású — illetve a készülőben lévő véglegesnek tekinthető — közösségi szálláshely feladatait és költségkihatásait. A jogsértő külföldi állampol­gárok ideiglenes elhelyezésére Kiskunhalason, a lovasiskola területén alakítottak ki szállást. A létfenntartáshoz nélkülözhe­tetlen feltételeket teremtik meg itt, ezeknek a többnyire nem jó­szándékú csellengőknek mind­addig, amíg az országot törvé­nyes körülmények között el­hagyhatják. A konzultációt követően a polgármesterek megtekintették a század felszereltségét.

Next

/
Thumbnails
Contents