Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-15 / 139. szám
10 1994. június 15., szerda OLVASÓSZOLGÁLAT Mi az oka? Kunszentmiklósról érkezett az a levél, amelyben egy előfizetőnk túl korainak találja a lap kézbesítését. „Miért jó az, hogy hajnal előtt végigcsörtet a kézbesítő az utcán? Ki akar olyankor olvasni? Bár a kutyák már kezdik megszokni...” Előfizetőink többsége örömmel fogadta, hogy reggel a Petőfi Népével köszöntheti a napot. Januárban ezt ígértük, és ezt teljesítettük. Sok új előfizetőnk éppen ezért mondott le korábbi, megszokott programjáról, az újságvásárlásról, mert a reggeli mellett már tájékozódhatott a hírekről. Ugyanakkor sokan éppen ezért fizették elő a korábban lemondott lapot. Kiskőrösön egy vállalkozó a számla tartalmáról érdeklődött: „A könyvelőm szerint nem lehet elfogadni, mert nem tartalmaz minden szükséges adatot. A kézbesítő szerencsére mindig megoldja, kiállít egy készpénzes számlát, a gépit pedig sztornírozza.” Vállalkozó olvasónknak azt válaszoljuk, hogy gépi számlánk minden előírt adatot tartalmaz, tehát valami félreértés történhetett. Ugyanígy hivatalos és könyvelhető, mint a gázvagy az áramszámla, melyek szintén számítógéppel készülnek., Örülünk, hogy a kézbesítőnk rugalmasan reagált az észrevételre, de — mint láthatja — felesleges volt másik számlát kitölteni. Szombaton és hétfőn nem kapta meg az újságot egy kecskeméti előfizetőnk. Kérdezi, mi ennek az oka? Ügynökségvezetőnk kivizsgálta a panaszt, és tájékoztatása alapján valószínűsíthető, hogy valaki illetéktelenül kivette a levélszekrényből a lapot. A kézbesítés megtörtént, sajnos gyakori panasz, hogy nem mindenki a saját levélszekrényéből veszi ki az újságot: lopják a Petőfi Népét. Továbbra is várjuk leveleiket, telefonjaikat a jól ismert címen (Kecskemét, Szabadság tér 1/a) és a 76/481-391-es telefonszámon. Korai zárás! Nem tudom, hogy a Konzum Rt. vezetőségének megéri-e az, ami a kecskeméti aluljáró melletti (Csilléri telepi) ABC-áru- házban történik hetek óta. A bolt ugyanis délután 14 óráig tart nyitva. Elfelejtik, hogy nem mindenki délig vagy egy óráig dolgozik, s nem mindenki nyugdíjas. Mit tegyen például az, aki 16 órakor fejezi be a munkát? Menjen be a városba egy liter tejért vagy fél kiló kenyérért? Azt szeretnénk kérdezni, hogy mi az oka ennek a korai zárásnak? Mert ha netán létszámhiánnyal küszködnek, hát az szerintünk megoldható, mert igen sok a munkanélküli, talán még szakképzett eladó is akadna közöttük. Arról most már nem is akarok beszélni, hogy bizony nagyon drága minden ebben az ABC-ben, ugyanakkor gyakran üresek a polcok a drágaság ellenére. T. S.-né, Kecskemét Tisztelt Szerkesztőség! JOBBAN ODA KELLENE FIGYELNI Nem biztos, hogy csak pénz kérdése Az utóbbi hetekben két olyan élményem is akadt, amely nagyon elgondolkodtatott: menynyire ki tudja használni az egyik város az idegenforgalom lehetőségeit, és milyen kevés jelét lehet látni ennek egy másik városban. Húsvétkor Szentendrén voltunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy a szűk városmag egyre bővül, kávéház éttermet követ, „antiqvitások”, galériák, apró boltocskák csalogatják a.kül- és belföldi turistákat. És mind nyitva húsvét vasárnapján. De hasonló élményem volt Sümegen is. Ezek után felvetődik a kérdés: kihasználja-e Kecskemét is a kínálkozó lehetőségeket? Úgy tűnik, hogy nem. Egyre több csoport, kül- és belföldi turista érkezik a városba, de rövid nézelődés után már mennek is tovább. Átutazó íze van az itteni idegenforgalomnak. Eleinte lehet, hogy kellemes benyomást kelt a város, de aki jobban körülnéz, érdekességeket keres, az bizony csalódik. Oda kellene figyelni a részletekre is. Nemcsak a „szem előtti” területeket kell gondozni, mert néhány méterrel arrébb is nő a fű. Például a Népi Iparművészeti Múzeumhoz vezető utak nem tartoznak a szí- vet-lelket gyönyörködtető látványok közé. Gyalog két helyről, a Katona József Gimnázium előtti buszmegálló felől, illetve a gimnázium mögötti Serfőző utcán lehet megközelíteni. Az előbbi esetben az utcát lezáró büfé székei között, vagy az időnként a járdára telepedő zöldség-gyümölcsárus portékáján kell átküzdeni magunkat. Eső után bokáig vízben-sárban érkezhet meg a lelkes múzeum- látogató. A másik oldal még csodálatosabb látványt nyújt. Nem tudom, kinek kellene rendben tartania a gimnázium mögötti járdát és árkot. De az úton szinte nem lehet végigmenni a gaztól, az emberi és állati ürüléktől. Az árkot pedig egyesek szeméttelepnek használják. De nem is kell ennyire a „külvárosba” menni. Elég, ha a volt pártház és a művelődési központ közötti bokros-cserjés sávot nézzük: az eredetileg rendezett növények közül gaz és szemét virít. Szentendrén a falumúzeumban tódulnak az emberek a különböző népi kézművességi bemutatók köré. Kecskeméten is lenne lehetőség hasonló programokra, mindehhez azonban szervezés és propoganda kellene. És ez nemcsak pénz kérdése. Úgy tűnik, hogy a komolyabb vagy a könnyebb zenei ízlést kielégítő szabadtéri esték is váratnak még magukra. Talán megfontolandó az is, hogy a már évek óta tartó forró nyárban nem lenne-e célszerűbb megszervezni a késő délutáni és esti vásárlás lehetőségét. A város szűkre szabott költségvetését nem biztos, hogy a panaszkodás növeli meg, sokkal inkább a meglévő adottságok kihasználása. Ez nem annyira pénzbe, mint egy kis odafigyelésbe, jó szervezésbe kerül. K. M., Kecskemét Temetés szépen, pontosan és gondosan Születtünk, élünk és meghalunk. Egészen egyszerű, szinte kézzelfogható kijelentés. Mégis, amikor e szavak végső értelmet nyernek, s a halál kegyetlen törvényével kell szembenéznie az élőnek, dermedten és tehetetlenül állunk. Az emberi élet vége, a halál drámája megrázza a hozzátartozókat, a környezetet. Nagynénémnek én voltam az egyetlen és legkedvesebb hozzátartozója, s amikor értesültem gyógyíthatatlan betegségéről, teljesen összeroppantam. Amikor megláttam az üres kórházi ágyat, egyszerűen képtelen voltam felfogni, mi is lesz most. Csupán halványan emlékeztem a megnyugtató szavakra, s egy tanácsra, hogy keressek meg a temetkezéssel kapcsolatos ü- gyek intézésére valakit. Papírokról, engedélyekről, anyakönyvi bejegyzésről szóltak a tanácsok... Kitámolyogtam a kórházból, s eszembe jutott a szomszéd néni, aki néhány hete tanácsolta, ha szükségem lesz rá, keressem fel a temetkezési vállalatot Baján, a Szabadság utcában. Akkor kicsit bosszantott a Tisztelt szerkesztőség! ßn egyetértek az izsáki Beák Éva szüleivel, akiknek az újságban jelent meg egy felhívásuk a halálbüntetés visszaállítása érdekében. Nagyon szeretnék egy aláírással csatlakozni és hozzájárulni az ügy sikeréhez, mert fecsegése, de most hálás voltam neki. Elmentem tehát az említett vállalathoz. Megnyugtató, kedves környezetben barátságos, vigasztaló szavak kíséretében olyan segítséget kaptam, amelyért egész életemben hálás leszek. A tenmetkezési kellékek kiválasztása után tulajdonképpen semmi teendőn nem volt, hiszen a hölgyek minden adminisztrációs munkát elvégeztek. A búcsúztatás körülményeit diszkréten, saját otthonomban beszélhettem meg a búcsúztatást végző hölggyel. A temetés szépen, pontosan, gondosan szervezett forgatókönyv szerint zajlott tisztelettel és diszkréten. Mindent egybevetve úgy érzem, hogy e szolgáltatás színvonala jelentősen változott, és igazán magasnak mondható. Ezért most itt, a nagy nyilvánosság előtt mondok köszönetét a temetkezési vállalat dolgozóinak az emberséges közreműködésért, s azért, hogy a gyász kegyetlen pillanataiban segítségemre voltak, s biztosan tudom, hogy rajtam kívül még sok embernek. Ungor Julianna, Baja nekem is az a véleményem, hogy halálért halált. Ha gyűjtőívet küldenének a szülők, én is aláírnám, és bízom benne, hogy rajtam kívül mások is. özv. Szabó Sándorné Kiskunfélegyháza, Kaffka Margit u.32/c Boldog órák Ezúton szeretném megköszönni a kecskeméti V. számú Gondozási Központ nyugdíjasházának lakói és dolgozói nevében a május 18-ai gyönyörű műsort. A Napsugár étteremben nekünk, időseknek ajándékműsort adott Murányi Anita művésznő, Kovács István budapesti színművész, Pál Anita, a kecskeméti színház művésze és Vass Béla zongoraművész. Már vacsora előtt jó hangulatunk lett a csodálatos énekszámoktól, operettrészletektől, kupléktól. Éreztük, hogy szívvel-lélekkel, az idősek iránti tisztelettől áthatva énekelnek a művészek. Ritkaság ez az érdekektől hajtott mai világban. Nekünk ma- gyon jól esett, vidámak, jóked- vűek lettünk. Áldja meg őket az Isten jóságukért. A nyugdíjasház lakói nevében jó egészséget és jó szerepeket kívánok nekik. Kalló Béláné Kecskemét, Nyíri u. 77./C. III. 323 Most Szegedre, ősszel Gemencre A Tompái Általános Iskola harmincöt fős nevelőtestülete megünnepelte a pedagógusnapot és a tanév végét. Kovács Mihály igazgató és a szakszervezeti vezető, Kószó Károlyné szervezésében kirándulást tettek Szegedre. Az iskola nyugdíjasait is meghívták a közös programra. Városnézésen, tiszai hajókázáson és Tápé egyik hangulatos vendéglőjében közös ebéden vettek részt. A kellemesen eltöltött nap végén már az őszi, gemenci kirándulásra invitálta testületét az iagazgató. K. B.-né Tompa Köszönjük a falu lakóinak Legyenek szívesek közölni az alábbi köszönetét, melyet a szabadszállási Petőfi Sándor Általános Iskola 5/a. osztályos tanuló kémek. Iskolánk hulladékgyűjtést szervezett. Márciusban vissza nem váltható üvegeket, áprilisban papírt, májusban vasat gyűjtöttünk, sikerrel. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a falu egész lakosságának, akiknek a segítsége nélkül nem sikerült volna első helyezést elérnünk a papír- és vasgyűjtési versenyben. Községünkben a legkeresettebb lap a Petőfi Népe, s a minket támogató lakossághoz így biztosan eljut kö- szönetünk. Tisztelettel: 5/a. osztályosok Szabadszállásról NAPJAINK HUMORÁBÓL • Te sem vagy már a régi, apukám. Tíz évvel ezelőtt simán áteveztél velem a túlsó partra. Csatlakozom az aláírókhoz Tanárköszöntő Félegyházára Június 1-jén számomra felejthetetlen hangverseny volt a kiskunfélegyházi József Attila Általános iskolában. Ha nem veszik rossznéven, ehhez kapcsolódik az alábbi írásom, és szeretném, ha az a Petőfi Népében megjelenne. Köszöntő soraim Némedi László tanár úrhoz szólnak, aki engem is meghívott az említett hangversenyre. Az iskola ugyanis fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte, és a tanár úr pontosan 40 éve tanít itt, vagyis a megalakulás óta egyfolytában. Az ő ünnepe is volt ez, mert ebben az évben nyugdíjba vonul. Először jártam ebben az iskolában, és boldog voltam, hogy e jeles ünnepség alkalmából kerülhetett erre sor. A félegyházi Népdalkor is szerepelt ezen a hangversenyen. A tanár úr sok szép és emlékezetes napot töltött el az együttessel, hiszen évek óta a vezetője volt. Én az alapítótagok között voltam 22 évvel ezelőtt, amikor megalakult a Népdalkor. Nem sokkal utána ismertem meg Némedi tanár urat olyan kedvesnek, mosolygósnak és közvetlennek, mint amilyen ma is. Több vezetője is volt az együttesnek, de a leghűségesebbnek és legkitartóbbnak a tanár úr bizonyult. Vele értük el a legjobb eredményeket is. Ezért a hosszú éveken át tartó, fáradhatatlan vezetésért mondok köszönetét neki mindannyiunk nevében. Azt hiszem, a legnagyobb köszönetét az jelentette számára, hogy egy-egy szereplés alkalmával nem hagytuk cserben, s a legjobb együttesek vezetői között, vagy a legkiválóbb együttes vezetőjeként szólíthatták színpadra. Jelentős egyénisége ő a város zenei életének, számos cikkét olvashattuk és fotóját láthattuk újságokban. Fontos és felejthetetlen esemény volt ez az ünnepség az életében, de tőle tudom, hogy továbbra is dolgozni szeretne, és az együttes is számít munkájára, közreműködésére, szaktudására. Ehhez kívánok neki a Népdalkor régi és jelenlegi tagjai nevében nagyon jó egészséget és sok-sok erőt! Rádi Józsefné Gátér, Szegfű u. 9. Az orvosigazgató írja Kedves Főszerkesztő Úr! Szeretnék köszönetét mon- danmi, hogy az Ön által vezetett lap segítséget nyújtott a fekvőbeteg-ellátásban kialakult, területi néprétegeket érintő, hátrányos finanszírozási helyzet felszámolására. Azzal, hogy felvállalták ü- gyünket, segítettek, hogy a ma már minden fórum (Népjóléti Minisztérium, Egészségbiztosítási Pénztár, Magyar Kórház- szövetség, GYÓGYINFOK) által nemcsak elismertnek, hanem megoldásra érettnek és szükségesnek nyilvánítsák a kérdést. A megoldásra több módozat került kidolgozásra. Ez ügyben 1,994,; június 8"áa Siófokon, az Örszágos Egészségügyi Napokon, június 14-én pedig a Népjóléti Minisztériumban kerül sor egyeztetésre. Meggyőződésem, hogy az Önök orgánuma nélkül ügyünk csak lassabban haladhatott volna előre, a csoportunk által képviselt mintegy 2 millió lakos hátrányos helyzetének felszámolására. Kérem, fejezze ki köszöne- tünket azon munkatársainak, akik küszködtek velünk azért, hogy az eléggé elvont súlyszám, case mix index, standard teljesítmény, saját ár stb. terminológiákból eladható, az ebben járatlanok számára is érthető híreket jól elkészítsék. Ismételten mindent köszönve, s reménykedve, hogy a tényleges változásokról a közeljövőben már a hivatalos csatornákon keresztül értesülhetnek, barátsággal üdvözli a 21-ek nevében: Dr. Kövecs Gyula orvosigazgató, Semmelweis Kórház ígéret van, segítség nincs Mint állandó olvasójuk segítségért folyamodok a laphoz, mert az ügyem már 1992 óta folyik, de eredménytelenül. Több alkalommal fordultam a polgármesteri hivatalhoz, mert a népjóléti iroda állandóan a szociális otthonnal fenyegetőzik, holott én nem azt kértem. A lakásom romokban áll és az volt a kérésem, hogy ezt kisebbre építenék át, ne kellene hol egyik, hol másik helyen, újabban pedig a burgonyásveremben laknom. Megígérte az itteni jogtanácsos és az önkormányzati titkár, hogy segít, de eddig még nincs semmi fejlemény. Igaz, az ügy egy kicsit bonyolult, de azért érthető: 1950-ben közjegyzőileg a nevemre jött Hetényben két hold föld és egy ház, amit később elraboltak tőlem, én pedig csak bérlő voltam a sajátomon és a házamban. Később, 1972-ben tudtam a házat megvenni. A kártalanítással kapcsolatban én már írtam a Földművelésügyi Minisztériumba is, ahonnan az ügyet áttették a kecskeméti földhivatalba. Onnan ki is jöttek és megállapították, hogy igazam van. A földemet ugyanis két aranykoronásra értékelték, holott 30 aranykoronás. Kérem a segítségüket, mint olvasójuk, de egy gondolattal se említsék a szociális otthont, mert azt nem fogadom el, inkább az élők sorából távozom. Bízva az igazságtévő jóindulatukban és segítőkészségükben. Szabó Julianna Méntelek, 131 A gyalogosok hátrányára Ma már mind szélesebb körben elfogadott a kereskedelmi versenyhelyzet kialakulásával együtt járó reklámozás szükségessége, ha az nem mások rovására, kárára történik. Van Kecskeméten, a Rákóczi úton egy kerékpárüzlet, ahol időnként a bolt előtti járdára kihelyeznek az ajánlott márkákból egy-egy mintadarabot. A kerékpárokat úgy állítják fel, hogy különösebben ne zavarják a gyalogosforgalmat, ezért nem is szól ellene senki. Merőben másként ítélendő meg az ugyancsak kecskeméti Nagykőrösi úton lévő kerékpárüzlet vezetőjének reklámozási gyakorlata. Itt tömegesen helyeznek ki kerékpárokat az üzlet elé úgy, hogy azzal elfoglalják a járda szélességének nagyobbik felét, akadályozva ezáltal az állomásról gyakran nagy tömegben érkező gyalogosok forgalmát. A rendelet szerint szabálysértést követ el az autós, ha kocsijával „féllábbal” úgy áll fel a járdára, hogy a gyalogosok részére nem marad minimum 150 centiméter szélességű járda — hangzott el a televízió június 3-iki Ablak című műsorában. Értelemszerűen ez a szabály vonatkozik az üzletek vezetőire is. A gyalogosok békésen megférnek a kijelölt járdákon közlekedő és nem nagy sebességgel haladó kerékpárosokkal, adottnak veszik a szükségesnél keskenyebb, de nem bővíthető járdákat, de nem értenek egyet a túlzásba menő foglalásokkal. Lédeczi József, Kecskemét
