Petőfi Népe, 1994. június (49. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-14 / 138. szám
1994. június 14., kedd Megyei körkép 5 Egy tanyasi család kálváriája A bugaci homokpuszta délnyugati felében, körülbelül azonos távolságra Alsómonostor és Bugac között, egy nagy kukorica- tábla közepén húzódik meg a Balogh család tanyája. Könnyű megtalálni, a faoszlopokon futó villamosvezeték ugyanis a szomszédos portánál véget ér. Baloghék tanyája még most is „villamosítatlan”. Tizenhárom éve is az volt, amikor egy Budapesten dolgozó, helybéli barátjuk közreműködésével megvették, és alig egyesz- tendös, súlyosan beteg gyerekükkel odahagyták a fővárost, s ide költöztek a bugaci homok közepére. Nem féltek a munkától, rögtön a nehezébe vágtak: libázni kezdtek. Akkor az tűnt a legkifizetődőbbnek. Ma már kevésbé az, de Baloghék kitartó emberek, és még ma is ezzel foglalkoznak. Második gyerekük már a tanyán született. Nemsokára azonban megbetegedett Balogh Béla, megműtötték, de állapotán ez már nem sokat változtatott, és két éve rokkantsága miatt leszá- zalákolták. Egyetlen biztos bevételük Baloghné gyermekgondozási segélye. Tizenhárom éve élünk itt- 1981-ben költöztünk ide - kezdi Balogh Béla történetüket.- Tudja, egy ilyen súlyosan beteg gyerekkel, mint a miénk (a tizennégy éves gyermek teljesen magatehetetlen, mindent ért, de képtelen a kommunikálásra és a mai napig nem szobatiszta) nem lehetett városban élni, ahol nap mint nap csodabogárként és szánakozva szemlélték szomszédaink. Már tanyasi életünk első évében be akartuk vezetni az áramot, de az akkori téesz elnök megakadályozta. ...És akadályozza azóta is. Hol erre, hol arra hivatkozik, de mindig kitalál valamilyen indokot, amivel „keresztbe tehet”. Sokáig hadakoztam - hiába. Voltak már itt a rádiótól, a tévétől és különböző újságoktól is. A rádióriportot letiltották, a tévében bemutatott riportnak pedig annyi eredménye volt, hogy egy néző felajánlott egy áram- fejlesztő agregátort. Próbáltam beletörődni a dologba. Vettem egy benzines áramfejlesztőt. Három hónapig használtuk, de felhagytunk vele: „nemcsak az ingem, gatyám. de mindenünk ráment volna”. Pedig akkor még nem volt ilyen drága a benzin. Maradt a petróleumlámpa. Nincs más megoldás. Na, most képzelje el: a beteg gyerek miatt egész éjjel égetni kell, ráadásul a libáknak is állandóan világítani kell. Ne adj' Isten, leveri egyszer a huzat a lámpát, azonnal lángra kap a szalma, és perceken belül leég az egész tanya. Néhány éve vettem párszáz méter földkábelt az oroszoktól. Tudja, amikor megkezdődött a nagy kivonulás. Egy villanyszerelő barátommal lefektettem a vezetéket, de rövidesen fel kellett szednem, mert „megállapították”, hogy nem megfelelő a vastagsága. Feladtam: ha nem, hát nem... Aztán egyszercsak fordult a kocka: megkaptuk az engedélyt a földkábel lefektetésére. Túlságosan gyanúsnak tűnt az egész, de csak jóval később jöttünk rá a dolog nyitjára. Egyik nap, se szó, se beszéd, megjelentek a kombájnok és aratni kezdték a napraforgót. A mi kábelünk pedig ott volt lefektetve a napraforgó tábla közepén. Az utolsó pillanatokban sikerült csak felszednünk. Egy hónapig rajtunk röhögött az egész falu... Nincs semmilyen papírunk- Tudja, az a legnagyobb baj- kapcsolódik a beszélgetésbe Baloghné -, hogy nincs egyetlen olyan okmány, vagy akár papírfecni a birtokunkban, amellyel bizonyítani tudnák, milyen régóta kérelmezzük az áram bevezetését. Egyetlen hivatallal sem leveleztünk, mindent csak szóban intéztünk el, így egyetlen dokumentumunk sincs, amivel alá tudnánk támasztani állításainkat. Eszünkbe sem jutott, hogy érre egyszer szükség lesz. Három vagy négy hete volt egy falugyűlés. Véletlenül tudtuk meg, mert nem értesítettek róla. De azért bementünk. Sok jóval nem bíztattak, mindössze annyit ígértek, hogy ősztől talán megoldódik a villanygondunk. A megoldás napirenden van „Hallgattassák meg a másik fél is” - alapon, felkerestem Endre Imrét, Bugac nagyközség polgármesterét, aki a következőket mondta:- „A Balogh család villany• Balogh Béla, feje fölött a petróleumlámpa, amelynek fényétől megromlott a látása. problémájának megoldása már napirenden van. Az önkormányzat megterveztette az elektromos hálózat korszerűsítését, és amikor ennek a megvalósítása megtörténik, akkor a szövetkezet kezeléséből a gazdátlan hálózat átkerül a Démász tulajdonába, kezelésébe, amely- lyel azután a Démász szabadon rendelkezik majd. Bízom benne, hogy a későbbiekben a szövetkezet is változtat álláspontján és megadja az engedélyt, hogy Baloghék a földjükön át vezethessék az elektromos vezetéket. így reményeink szerint, lehet már ez év végére be lesz vezetve a villany Balogh Béláék tanyájára.” Minden jó, ha jó a vége „A megoldás - tehát - már napirenden van." Egyelőre azonban Baloghék még mindig kézzel mosnak, a gáztűzhelyen melegítik a vasalót, és petróleumlámpák „világánál” élik mindennapjaikat. Pedig azok fényétől Balogh Béla - mint mondja: „már félig megvakult”, ugyanis nagyon sokat olvas. De nem panaszkodnak. Nem hivatkoznak beteg gyermekük állapotára, sem pedig kilátástalan helyzetükre, mert mint mondják: maguk választották ezt a sorsot. Senki sem kényszerítette őket ide, a pusztai emberek közé, akikkel mára már teljesen azonosultak. Csak valahogy nehogy úgy járjanak mint - Uram bocsá’ - a cigány lova: mire végleg megszokják az egészet, belepusztulnak. Mert akkor oda a szép álom, az áramról, meg mindenről. Vagy talán nem is álmodoztak semmiről, soha...? Szász András • A lionhudályban is petróleumlámpa világít. Még rágondolni is rossz, mi történik ha kigyullad. Üveg nélküli fülkék Feltűnően sok az üveg nélküli nyilvános telefonfülke az utóbbi időben Kiskunfélegyházán és a város környéki falvakban. A készülékek beáznak, homok kerül beléjük - nagyobb a meghibásodás veszélye. Ézzel kapcsolatban Jávorka Zsolt, a MATÁV Rt. nyilvános állomások ügyintézője elmondta, a fülkék felújítás alatt állnak. A munkát egy szatymazi vállalkozó végzi. Velük kötöttek szerződést a fülkék karbantartására is, ami havi bejárással, vagy bejelentés alapján történik. A Bt. vezetője kéri a lakosság türelmét és megértését a munkálatok ideje alatt, ami valószínűleg a jövő hét elejére befejeződik. Ha pedig a későbbiekben készülékmeghibásodást vagy rongálást észlelnek, és azt a 03-as számon bejelentik, 24 órán belül a telefon újra működni fog, 72 órán belül pedig az egyéb sérülések is kijavításra kerülnének. S.E. Tanyabetörések P. Zsolt és Sz. István kecskeméti fiatalemberek nemrégiben tanyalátogatóban jártak - természetesen - a tulajdonos meghívása és tudomása nélkül. A zsákmány ilyenkor változatos lehet: gázpalack, rotációs kapa, kisebb szerszámok. A rendőrség jelenleg azt vizsgálja, hogy más tanyabetörésekkel kapcsolatba hozható-e a két úriember? Ismeretlen például az is, aki június 1-én betört egy izsáki tanyába, s három Mounten Bike kerékpárt, két szivattyút, s még néhány apróságot lopott el. CSOMÓ KERÜLT A NÉMETORSZÁGI SPARGARA Kizsákmányolt bácskaiak A délvidék csaknem valamennyi községében folyt az a toborzás, melyben németországi spárgaszüretre csábította az embereket. Mivel behatárolt létszámról volt szó, a jelentkezők közül válogatni is lehetett. Nagy volt a kísértés, hiszen egy hónapra csaknem 1900 márkás keresetet ígértek. Ha a heti 40 órás munkaidőt figyelembe vesszük, akkor ez közel 12 márkás órabérnek felel meg. Az „etetéshez” hozzátartozott az a videofilm is, melyen a munkát mutatták be, természetesen kellő megvilágítással. Lakosztályokról, színes tévével és teljes ellátásról szólt a fáma a szervezkedés során, ám, mint később kiderült: az élet, a valóság más képet mutatott. Furcsa volt az is, hogy az a szerződés, amit mindenkivel aláírattak, németül íródott, így a pontos tartalmat nem is ismerhették. Az egyik szombaton déltájban, bérelt busszal érkezett a 40 fős csoport a Stuttgart közeli farmra, mely állítólag a legnagyobb spárgaültetvények közé tartozik. Sekerska úr, a cseh származású gazda bemutatkozása azzal kezdődött, hogy beszedette az útleveket, amit adat- egyeztetéssel indokoltak. Aztán elfelejtették visszaadni. Az utazás fáradalmainak kipihenésére nem sok idő maradt, mert már aznap megkezdődött, és vasárnap folytatódott a betanulás, amiről időközben az is kiderült, hogy bér sem jár rá. Mindezeket két nagybaracs- káitól, Palócz Sándortól és Klement Jánostól tudom, akik tíz nap elteltével mindezt megelégelték és vonatra ültek. Mint elmondották, kellemetlen meglepetések egész sorozata érte őket, kezdve a szállítástól az étkeztetésig. Valamennyiükre egy hűtőszekrény és egy zuhanyozó jutott. A férfiak tizenketten laktak egy kb. 2x5 méteres szobában emeletes ágyakon, holmijuk nem fért el abban a két szekrényben, amit biztosítottak számukra. Az ígéreteknek csupán a töredéke valósult meg. Eleinte fél napokat dolgoztak, mivel még nem kezdődött meg a spárgák kibújása. Volt egy hasonló létszámú cseh csapat is, és azokkal váltották egymást. Ekkor még a kaja is megfelelt a kívánalmaknak. A problémák a dömping idején csúcsosodtak, amikor összekeverték a két brigádot és minden hibáért a magyarokat okolták. Ekkor már reggel hattól este nyolc, kilenc óráig ment a robot. Előfordult, hogy ebédelni csak délután háromkor lehetett, és romlott az étel mennyisége és minősége is. Pedig ilyen kemény munkát korgó gyomorral, kondi nélkül nem lehet csinálni. Végül a két „szerződés szegőnél” itt telt be a pohár, akik még azt is elmondták, hogy alig vették emberszámba a munkásokat. Lenézték valamennyiü- ket és azt a helyzetet, amibe kerültek. Távozásukkor 320 márkával fizették ki őket, amiből 250 elment a vonatjegyre. Egészségi problémák is akadtak: többen közülük napszúrást kaptak, általános volt a derékfájás, feldagadt a lábuk. Egy baracskai asszonynak azért kellett idő előtt hazajönnie, mert eltörött a lába. Még jó, hogy a kinti orvosi ellátást nem hárították rá, mert ráment volna mindene. Hogy mennyire volt szabályos, vagy sem a spárga ügylet, az hamarosan kiderül, mert a hírek szerint a napokban hazaérkezik mindenki. Remélhetőleg épségben és élményekben gazdagon, amihez hozzátartozik a fizetség is. Végülis ezért vállalták azt, amire a német munkás ott és ennyiért nem kapható. Somogyi Gábor Negyvenéves az iskola Negyven évvel ezelőtt, 1954 szeptemberében alapították Félegyházán a József Attila Általános Iskolát. Az eltelt négy évtized alatt több mint 3000 nyolcadikos hagyta el végzős diákként az intézményt. Ügy, hogy legtöbbjük továbbtanult, legalább középiskolai szintig. Az évfordulóra ünnepi hangverseny megrendezésével emlékeztek, melyet Ficsór József polgármester köszöntő szavai nyitottak meg. A zsúfolásig megtelt teremben, hajdani és jelenlegi diákok, egykori oktatók és a zene szeretetét igazoló szülők, nagyszülők élvezhették a színvonalasan összeállított műsort. Tették ezt annak kapcsán is, hogy Némedi László ének-zene pedagógus, aki alapító tagként 40 éven keresztül állt az iskola, a diákok, a zene szolgálatában, aki lelkesen vezette az énekkart, most nyugdíjba készül. A hangverseny sikere a virágözön, a hajdani diákok elismerő szavai igazolták, a József Attila iskola méltán egyike a legnagyobb presztízsű iskoláknak Kiskunfélegyházán. Ezt Ficsór József is kihangsúlyozta, s a polgármesteri keret terhére 50 ezer forinttal járult hozzá az iskolában működő közérdekű kötelezettségvállalási számla költségeihez. Összekötözött biciklik tolvajai Három egymáshoz kötözött Mountain Bike kerékpárt lopott el két fiatalember a Széchenyi sétány 4. szám alatti lépcsőházból. B. Zoltán és O. Gyula június 10-én tették tiszteletüket ezen a helyszínen, s a rendőrség most azt vizsgálja, hogy más, hasonló jellegű bűncselekményt elkövettek-e? Indonéz nagykövet magyar börtönökben A közelmúltban Bács-Kiskun megyében járt R.M. Soelaeman Pringgodigdo, Indonézia bosz- nia-hercegovinai, horvátországi és magyarországi nagykövete, valamint öt munkatársa. A jeles delegáció a megyeszékhely nevezetességeinek megtekintése mellett különös programokon vett részt. Végigjárta a kecskeméti és az állampusztai börtönt. A nagykövettől, a kecskeméti bv-intézetben tett látogatása szünetében kért rövid interjút munkatársunk.- Nagykövet úr, kicsit szokatlan az ilyen látogatás, miért épp a börtönökre kíváncsi?- Azért kezdeményeztük a látogatást, mert szeretnénk elősegíteni Indonézia és Magyarország büntetésvégrehajtási szakembereinek együttműködését. Úgy vélem, napjaink három leglényegesebb témaköre, ami a jövőnkre is kihat, a környezetvédelem, az emberi jogok és a demokrácia. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy ez utóbbi kettő milyen nagymértékben öszefügg a börtönügyekkel. Korábban az volt a büntetésvégrehajtásnál az alapvető cél, hogy a bűnelkövetőt meg kell büntetni, mert vétett a társada• R. M. Soelaeman Pringgoigdo lom ellen. Napjainkban előtérbe került a nevelés. Az, hogy megkönnyítsék a szabadulóknak a társadalomba való visszatérést. Sokan vannak ma is, akik a börtön büntető funkciójára helyeznék a legnagyobb súlyt. Csakhogy bebizonyosodott, hogy ha restrukciókat alkalmaznak a börtönben a fogvatar- tottakkal szemben, társadalomellenes magatartást tanúsít, ha kilép a kapun.-Ón a kecskeméti bv-intézet után elmegy Állampusztára is. Egy olyan speciális intézetbe, ahol mezőgazdasági termelőmunkát folytatnak az elítéltek. Vannak hasonló börtönök az Ön hazájában is?- Bizonyos szempontból hasonló, de mégis teljesen más. Buru szigetén van egy nyitott börtönünk. Az intézet nyitott, ám mégsem tudnak elmenni lakói, mert szigeten fekszik. Ott minden elítélt kapegy-egy hektárnyi földet, azt kell megművelnie. Ebből eltartja magát, de az intézet természetesen biztosítja számára az alapvető javakat. Érdekesség még, hogy aki hosz- szabb időtartamú ítéletet kap, magával viheti a családját is.- Végezetül még egy kérdés: megnézte a kecskeméti börtönt. Mit tapasztalt?- Azt előzetesen már tudtam, hogy a magyar bv-intéze- tekben ügyelnek az emberi jogok betartására, és nagy figyelmet fordítanak a nevelésre. Fontosnak tartják, hogy a szabadulok minél zökkenőmentesebben vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. Mindezzel most a gyakorlatban is szembesülhettem a kecskeméti börtönben. Gaál Béla Félegyházán zsidó személy nem maradt Magyarország német megszállását követően a miniszter- tanács zsidóellenes intézkedések áradatát indította el. Kormányrendelet tiltotta meg, hogy zsidók háztartásában nem zsidót alkalmazzanak. Megszüntették a zsidók sajtó, színművészeti, filmművészeti kamarai tagságát, megtiltották, hogy állami hivatalt töltsenek be. Az emberi méltóságot és önérzetet mélyen megalázva kötelezővé tették a sárga színű hatágú csillag viselését. A propaganda a lakosságot azzal a tudattal igyekezett átitatni, hogy a háborús szenvedésekért a zsidóság a felelős. Bár a manipuláció a népesség jelentéktelen töredékét tudta csak zsidóellenes cselekedetekre bírni, a közöny általános volt. Egy másik rendelet a zsidók lakásának igénybevételét és kényszerlakhelyre költöztetését írta elő. Május közepén indultak a deportálások Auswitzba. A fasiszta kényszer hatására Kiskunfélegyházán is eleget tettek a központi intézkedéseknek. A gettót az egykori Bercsényi utcában (ma 1944-es mártírok útja) állították fel. Kivételes kegynek számított, hogy a gettóba kényszerítettek közül 25 gyermeknek engedélyezték, hogy ideiglenesen mezőgazda- sági cselédként munkát vállaljanak. Június elejétől lehetőségként kínálkozott volna, hogy aki mentesítő okirattal rendelkezik, megmeneküljön a gyűjtőtárba költözetés alól. Ilyen mentesítő okirata azonban Félegyházán senkinek sem volt. Június 7. és 15. közt sor került az ösz- szeköltöztetett zsidók deportálására. Az emléktábla adatai szerint, amely a Kiskun Múzeumban található, 269 férfi, 341 nő, és 373 gyermek elhurcolását hajtották végre. A városban zsidónak minősülő személy gyakorlatilag nem maradt. Eltávolításuk a német véderő egyik alakulatának a közreműködésével történt. T.G.T.
