Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
Olvasói családun Megható és felejthetetlen szertartás Ballagás utáni ebéd a szülői háznál 0 A felvétel a Nagytemplom előtt, közvetlenül a szertartás után készült. Örömünket szeretnénk megosztani másokkal is; nem mindennapi esemény történt családunkban, 1994. április 4-én volt szüléink aranylakodalma. Zana József és Dailies Etelka ötven évvel ezelőtt tett fogadalmát erősítette meg a Nagytemplomban. Nagyon megható és felejthetetlen percek voltak. Az aranylakodalmon részt vett: 3 gyermekük, azok házastársai; 5 unokájukból 3, szintén házastársával, 4 dédunokájuk, ismerősök és szomszédok. Örömmel töltött el bennünket, hogy számunkra ismeretlen emberek is milyen szeretettel figyelték a nekünk felejthetetlen szertartást, amelynek végén Fejes László apát plébános az orgona hangjaira szüléinkbe karolt és elindultak kifelé a templomból. Nagy dolognak tartjuk, hogy két ember fél évszázadot ilyen szépen leéljen egymás mellett. Egyébként szüléink évtizedek óta előfizetői a lapnak a mai napig is. Gáli Tiborné Családias hangulat az idősek otthonában 0 A másfél éves bajai Tónay Benjamin legnagyobb öröme, ha szülei kiviszik a tanyára a nagymamához és a nagypapához. Ez azért is fontos számára, mert a lakótelep után ezernyi érdekességet fedezhet fel. A nagypapa. Apró Zoltán és párja, Mária asszony a felvételen együtt örülnek unokájuk érkezésének. Ajándékaink a batyuban Nagy sikert aratott Bácsalmáson az újvárosi óvoda szülői munkaközössége és az óvoda dolgfréóí által a szülők részéfé rendezett bátyus bál. Amint Is- pánovity Jánosné óvodavezető elmondta, a sikeren felbuzdulva úgy tervezik, a jövőben a többi óvodával közösen fogják meghirdetni a bátyus bált. A bevételből pedig az óvoda játék- és sporteszközeit újítják fel, illetve bővítik ellátottságukat. Azt is nagy eredménynek tartja (és ezzel a jelenlévők is egyetértenek), hogy a szülők közül ennyi embert sikerült összehozni, s mindenki jól érezte magát. Jóleső érzés tudni, hogy a hajnalig tartó táncmulatságot csak az éjféli tombolasorsolás szakította félbe, ahol a szülők által felajánlott díjak között a helyi hírekre és információkra is érzékeny Petőfi Népe ajándékai is ott voltak, s mint kiderült, nagy sikert arattak. 1 Szeretnek együtt lenni és beszélgetni a hercegszántói idősek otthonának lakói. A hercegszántói idősek otthonának vezetője Varga Jánosné 18 éve dolgozik itt, 10 éve irányítja az intézményt.- Jelenleg 25 nyugdíjas jár vasárnap kivételével hozzánk minden nap - mondja. - Zömmel egyedülálló idős emberek veszik igénybe otthonunkat. Minden iránt érdeklődő közösség a miénk. Sokat beszélgetünk a világ eseményeiről, politikáról, a lakóhelyünk dolgairól.- Ha nehezen is, de elsétálok ide - mondja a 96 éves Szalai János bácsi, a község legidősebb lakója. - Olyan jó, hogy tiszteljük és megértjük egymást. Oszlánszki Józsefné: - Mi olyanok vagyunk, mint egy család. Ha valaki nem érkezik meg az ebéd előtt, gondozóink már érdeklődnek utána.- Nagyon szeretünk diskurálni - kapcsolódik a beszélgetésbe Orbán Istvánná, aki szókimondó asszony hírében áll. - Még politizálni is szoktunk. Ez érthető is, hiszen több a férfi közöttünk, mint a nőj Balatinác Marin: - Itt igazán nem unatkozunk, öt újság jár rendszeresen. Legjobban a Petőfi Népét kedveljük. Nézhetjük a tv-t, a videót is. Aki fáradt, a pihenőben szunyókálhat. T. G. 1971 óta vagyunk előfizetői a Petőfi Népének. Nagyon szeretjük olvasni ezt a lapot, sok hasznos információt tartalmaz. Szinte minden megtalálható benne, ami bennünket érdekel. Nagyon megtetszett az „Olvasói családunk” rovat. Ezért elhatároztam, hogy küldök önöknek én is egy fényképet. A kép 1969. május 10-én készült, abból az ünnepélyes alkalomból, hogy gimnáziumi ballagásom volt. 1965-1969-ig jártam a kunszentmiklósi Damjanich János gimnáziumba (akkor még ezt a nevet viselte az iskola). 1969. május 10-én volt a ballagásunk, melyre meghívtuk a népes Gyenes és Budai család több tagját. A ballagás után családi ebédet rendeztünk a szüleim házánál. Az ebéd után készült a mellékelt fénykép, melyen idősek és fiatalok egyaránt szerepelnek. A második sorban középen ül id. Gyenes István, nagyapám, aki Kunszentmikló- son a néphagyományok neves megőrzője volt. Már nem él, 97 A nagyszülők szeme fénye 0 A fénykép a családi ebéd után készült. évesen örökre magával vitte a sok szép rigmust. A kép felső sorában középen állok, egy hatalmas plüssmackóval a kezemben. Abban az időben szinte minden diáktársam kapott ajándékba egy-egy mackót a ballagásra. Ez amolyan kabalának számított, és ahhoz segítette a diákot, hogy sikeres érettségi vizsgát tegyen. Tisztelettel a családom minden tagjának nevében: Selyem Balázsné Emlékezés egy óbögi tanítónőre Ádám Sándorné Csábi Erzsébet 1931 augusztusában született Újkécskén. Az egyszerű becsületes bognármester és felesége nem is sejthette, hogy a kis szőke kislány milyen tiszteletre méltó személyisége lesz majd falujának, Óbögnek. Mindig kiváló tanuló‘volt. Szülei örömére, tanítói biztatására Kiskunfélegyházára, a tanítóképzőbe jelentkezett, ahol 1952-ben szerzett diplomát. Minden vágya az volt. hogy falujába kerüljön vissza tanítani. Egy évig Újbögön dolgozott, majd hazakerült Óbögre, hogy ott oktassa az alsó tagozatosokat. Különösen az elsősöket szerette. Derű, kedvesség, biztatás sugárzott mosolyából, amikor az iskolakapun először belépő kis nebulókat gondjaiba vette. Mindenki megszerette: ő lett a falu Pötyi tanító nénije - szülei gyermekkorától így becézték. Mindig készséges, közvetlen volt. Soha nem éreztette, hogy ő több, mint a falubeliek, hiszen diplomát szerzett, kiemelkedett közülük. Munkaidőn túl is színjátszókkal fog0 A szeretett Pötyi néni. lalkozolt. verseket, meséket tanított a gyermekeknek. Majd férjhez ment. S neki, aki generációkat nevelt fel, a boldog házasságban töltött évek alatt nem adatott meg, hogy gyermeket hordjon a szíve alatt. Ápolta, s eltemette szüleit. A haja megfakult. Az idő ráncokat vésett arcára, de a szeme csillogása, a mosolya, a belőle áradó szeretetteljes' kedvesség nyugdíjba vonulása után is megmaradt. Mindent be akart pótolni, amire eddig nem jutott ideje. Olvasni, utazni, kertészkedni, a szomszédoknak segíteni. Soha nem unatkozott. A férje váratlanul infarktust kapott. Egyedül maradt. Kisebb lett, szótlanabb. Egész életében gyermekzsivaj vette körül. Most a nyomasztó magány. Aztán felkereste régi kollégája, akivel évtizedeket áttanított. Megosztották magányosságukat. Aztán elterjedt a hír a faluban, hogy beteg a tanító néni. Kórházban van. Hinni sem akarták. Soha nem panaszkodott. Türelemmel igyekezett tűrni a szenvedést, amit a sors rászabott. Az első tavaszi hónapban, március 18-án távozott közülünk. Csöndesen ment el. Utolsó útján rokonok, barátok, tanítványok sokasága kísérte a bogi tanító nénit, akit mindenki ismert, aki gazdag életéből mindenkire hagyott valamit. Darabos Istvánné, volt tanítványa és kollégája Érettségi találkozó A kalocsai Szent István Gimnázium Diákjainak Baráti Köre közös érettségi találkozót tart május 7-én délelőtt 11-kor a kalocsai Szent István Gimnázium dísztermében. Kedves Olvasóink! Köszönjük az elküldött fényképeket és az írásos élménybeszámolókat. Továbbra is az a kérésünk, hogy írják meg egy- egy élményüket, számoljanak be családi eseményekről, baráti összejövetelekről, emlékezetes ünnepekről, vagy valamilyen kedves emlékről. Olvasóink érdeklődésének köszönhetően családi rovatunk ezután kéthetente jelentkezik. A számunkra eljuttatott fényképeket természetesen megőrizzük. Leveleiket várja: Benke Márta szerkesztő Küldjön egy fényképet! 0 Megható, örömteli eseménynek számított, amikor nyolc hónaposán önállóan felálltak az ikrek, Nikolett és Dániel. Ez a derűs, kiegyensúlyozott hangulat jellemző rájuk, amiről egy hét hónappal később készült kép is tanúskodik. Mint elfogult négygyermekes anya, szeretném, ha a két kicsiről megjelenne a családi eseményeket bemutató sorozatukban legalább az egyik kép. A másik két gyermekem már nagy (9 és 16 évesek), ők is rajongásig szeretik az ikreket. Családommal együtt állandó olvasóik vagyunk. (A képet Bállá Dömötörné küldte.)
