Petőfi Népe, 1994. május (49. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-16 / 114. szám
1994. május 16., hétfő Családi magazin 7 Ami jár, de kevés: a családi pótlék A családi pótlék alanyi jogon jár minden állampolgárnak. Megillet 16 éves korig minden gyermeket, 16-20 év között pedig azok után jár, akik alapvagy középfokú oktatási intézményben tanulnak. Életkortól, tanulástól független abban az esetben, ha tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyerekről van szó. A havonkénti pótlék jelenlegi összege (forintban, gyermekenként): - egygyermekes családnak 2 750 - egygyermekes egyedülálló szülőnek 3 250 - kétgyermekes családnak 3 250- kétgyermekes egyedülálló szülőnek 3 750 - három- és többgyermekes családnak 3 750- három- és többgyermekes egyedülálló szülőnek 3 950 - tartósan beteg, fogyatékos gyermekeket nevelőknek 5 100. Az idén rendkívüli családi- pótlék-kiegészítést kapnak a- zok a családok, amelyekben az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a legkisebb öregségi nyugdíj kétszeresét, a 14 960 forintot. Az egyszeri kiegészítést azok igényelhetik, akik ez év márciusában családi pótlékot kaptak. Az igénylőlapokat szeptember 30-áig lehet elküldeni a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz, illetve a munkahelyi tb.-kifizetőhelyekhez. Az egyszeri, rendkívüli kiegészítés összege a gyermekek életkora szerint differenciált. Kormány- döntés alapján országosan 6 milliárd forint fordítható ebben az évben erre a célra. RITKA VENDÉG OTTHON Apa és gyermeke a hétköznapokon Amerikai felmérés szerint az apák 5-10 percet töltenek egy átlagos napon a gyerekeikkel, s 20-30 percet átlagban a hétvégeken. Tudományos igénnyel készített magyar felmérés nem áll rendelkezésünkre e témában, a tapasztalatok azonban azt mutatják: a magyar családokban is az anyák töltenek több időt a csemetékkel. Ennek a szomorú ténynek persze sok oka van. A legfontosabb az, hogy az apák dolgoznak, sőt, több műszakban is dolgoznak. Emellett azonban az is szerepet játszik a dologban, hogy az anyák nem „szoktatják” még időben az apákat ahhoz, hogy a gyerekkel is törődni kell. A leggyakrabban akkor válik családi feszültségforrássá az apa távolléte, amikor már nagyon nehéz a helyzeten változtatni. A dolgok, a családi erőviszonyok és a munkamegosztás rendje ugyanis már akkor eldől, amikor a gyerek még meg sem született. Pedig ebben az időben - a terhesség alatt - kell a leendő apáknak felkészülni arra, hogy feladataik lesznek. S nem csak az általában szívesen vállalt fürdetés, büfiztetés - persze ez is nagyon fontos -, hanem az anya időnkénti „kiváltása” a házi robotból, később játék a gyerekkel, közös programok szervezése stb. Mai, élnőiesedett világunkban még fontosabb, mint régebben, hogy az apának legyen kapcsolata, legyen jó kapcsolata a gyerekével, s ne akkor döbbenjen rá, hogy ki is az ő fia, lánya, amikor a kamaszkor első viharai megtépázzák a család életét. • Néhány családban ritka vendég otthon az apa. Babakönyv nem csak Dr. Miriam Stoppard angol gyermekgyógyász Babakönyv című munkája hét éve már egy magyarországi kiadást megért. A kötet osztatlan sikert aratott, most átdolgozott formában került a könyvárusokhoz. Sok-sok ábrával, fotóval magyarázva, segítve tanítja a kismamákat, nagymamákat, az édesapákat a csecsemő gondozására, sorra- véve a kisbaba fejlődésével, egészségével, közérzetével kapcsolatos legfőbb szempontokat. Modem könyv, modern szemlélettel: figyelembe veszi, hogy sok házaspár elutasítja az anyai és szülői szerepről alkotott felfogást, tény, sokaknál magától értendő az apa tévéanyáknak kény részvétele a babák gondozásában. Az átdolgozott kiadás újdonságok sorát közli, de a magyar kiadás gondozója, a Park Kiadó ügyelt arra, hogy az angol csecsemőgondozás és gyermeknevelés eszköztárának közreadásán túl megjelenjen a hazai gyakorlati ismeret, egészségügyi vonatkozás is. TESZT Mi kell a jó házassághoz? Ahány ház, annyi szokás. Ahány emberpár, annyiféle családi szokás. De ami fontos az egyik félnek, nem biztos, hogy a másik lényegesnek tartja azt. Hogyan alkalmazkodnak egymáshoz? Egyáltalán, ki alkalmazkodjék? Tesztünkben háromféle válasz adható arra a 21 tulajdonságra, melyet kérdőív nyomán állítottunk össze. Tehát: A betűvel jelölje azt, amire „nagyon fontos” a válasz, B betűvel, amire „fontos”, C betűt írjon, ha a „nem igazán fontos” lenne a válasza. A végén számolja össze a betűket. A jó házassághoz kell: 1. A hasonló szellemi színvonal 2. A másik feltétlen elfogadása 3. Az anyagi biztonság 4. A kezdeményezőképesség 5. A közös dolgokban való teljes egyetértés 6. Az anyóssal, apóssal való jó kapcsolat 7. Azonos vallási, politikai vélemény 8. Az önálló lakás 9. A házasságért való teljes odaadás 10. Az azonos származási, vagy iskolai szint 11. A főzni tudás 12. A harmonikus szexuális élet 13. Az azonos érdeklődési kör 14. A gyermekszeretet 15. A humorérzék 16. A nyugodt légkör otthon és a munkahelyen 17. A házimunka megosztása 18. Az egymással szembeni türelem 19. Az erkölcsös életvitel 20. Az egészség 21. A családról való azonos elképzelés Értékelés: Az A válasz 2, a B válasz 1, a C válasz 0 pontot ér. 30 pont felett: A magas pontszám jelzi, hogy aki így vélekedik, annak pontosan meghatározott képe van a házasságról. Elvei vannak, s ezek igen tiszte- letreméltóak. Most már csak az a kérdés, hogy a partner mit tart fontosnak és hogyan alkalmazkodik a társhoz? 15-29 pont: Valószínű, alkalmazkodóképes egyén adta a válaszokat, olyan ember, aki a cél - ebben az esetben a jó házasság - érdekében hajlandó a kompromisszumokra. És bizonyára képes tűrni az élet megpróbáltatásait is. 14 pontig: Ezek a válaszok a meg nem alkuvó ember, a nehezen alkalmazkodó társ ítéletei. Bizonyára érdemes átnézni, hogy melyek azok a vélemények, amelyek a „nagyon fontos”, vagy a „nem igazán fontos” kategóriába tartoznak. Ezek ugyanis utalhatnak arra, hogy a társakat mi választja el most, vagy talán később. / Ártalmas füst A dohányzás következményei nemcsak a várandós nőknél vezetnek jelentős egészségkárosodáshoz, hanem akoraszülés vagy a halva született magzat kockázata is jóval nagyobb. Ennél is súlyosabb az, hogy a nőnemű csecsemő még évtizedek múltán is szenved anyja dohányzásának katasztrofális következményeitől. Saját szaporodási képessége ugyanis - évtizedek mjil va is - jelentősen csökken. A tabletta véd a ráktól? A fogamzásgátló tabletta nemcsak a terhességtől, hanem a petefészekráktól is megóv. Ez a pittsburghi egyetem (USA) tudósai által végzett kísérletből derül ki. Eszerint a gyermektelen nők fokozott veszélyeztetettségüket a tabletta öt éven keresztül folytatott szedésével csökkenteni tudták. 55 éves korig minden ezer amerikai nő közül 35 kap petefészekrákot. Gyermektelen nőknél ez az arány viszont csak 8,6 az ezerhez. Az olyan nők esetében is csak 10 ezrelékkel kell számolni, - állítják a tudósok - ahol a családban korábban rákbetegség már előfordult. Az oldalt szerkesztette: Ábrahám Eszter ÚGY TEDD, FIAM, AHOGY ÉN TESZEM Elfogadják a kamaszok a szülői értékrendet? • Bár titkolják, a kamaszok is vágynak szüleik szeretetére és megértésére. Ahogy serdül a gyermek, egyre gyakoribb, hogy nem fogadja el a szülő értékrendjét, különösen akkor, ha ez az értékrend nem érvényesül a mindennapi életben. Thomas Gordon nagysikerű könyvében - P.E.T., a szülői eredményesség tanulása címen jelent meg magyarul 1990-ben a Gondolat Kiadó gondozásában - részletes elemzést olvashatnak a szülők arról: miért szükségszerű, hogy a kamaszkor táján a gyermekek eltávolodnak szüleiktől. Gordon szerint az alapvető probléma az, hogy a szülők nagy része úgy várja el a gyerektől, hogy saját, helyesnek vélt értékrendjét kövesse, hogy közben ő maga „vizet prédikál és bort iszik”. Vagyis elvárja gyermekétől, hogy azt tegye, amit ő mond, miközben ő maga egészen másképp viselkedik. Az a szülő, aki saját értékrendje szerint él, már pusztán ezzel is tanítja gyerekeinek ezeket az értékeket. Ha arra vágyik tehát, hogy gyerekei értékeljék a becsületességet, a nagylelkűséget akkor neki is így kell élnie. Gordon szerint a „tedd, ahogy mondom, de ne úgy, ahogy én teszem” megközelítés nem kecsegtet sikerrel, sokkal könnyebb befolyásolni így a gyereket: „Tedd, ahogy én teszem!” Ahhoz, hogy a legforrongóbb életkorban, a konfliktusokkal terhelt és gyakran fájdalmas tapasztalatokat hozó kamaszkorban a szülő közel maradhasson a gyerekéhez - egyedüli megoldás a szaktanácsadó szerepkörének felvállalása. Legalábbis Thomas Gordon így látja. Tapasztalata szerint ugyanis nem vezet eredményre, ha a szülő hatalmi szóval vagy a gyerek éretlenségére hivatkozva mereven elutasítja kamaszgyereke érveit, véleményét a világról, hanem megpróbálja elmagyarázni: ő mit tesz, s miért. A szaktanácsadó azonban sohasem prédikál, valóban csak elmagyaráz. A szaktanácsadó szerepét felvállaló szülő nem erőltet semmit, hanem ajánl, nem megkövetel, hanem javasol. Felkínálja hozzáértését, de rábízza a gyerekre, hogy elfo- gadja-e vagy elutasítja az ő elképzeléseit. S mindezek közben egyetlen cél vezérli: nem akarja magára hagyni gyerekét a kamaszkor viharos éveiben, és sohasem presztízsszempontok vezérlik. A szülők jól tudják, minél hevesebb és merevebb a szülői ellenállás a kamaszkor vágyaival szemben, annál biztosabb, hogy szülő és gyermeke között szakadék támad. Ez pedig azért veszélyes, mert - minden látszat ellenére - a kamaszok mindennél jobban vágynak a szüleik szeretetére és elismerésére. Érdemes tehát a kamaszkorú gyerekek szüleinek forgatni Thomas Gordon könyvét, a- mely arra az alapvető kérdésre adja meg a választ: Hogyan változtathatják a szülők a gyerekekhez fűződő egyoldalú viszonyukat egyenrangú, örömteli kapcsolattá? Á.E. A GYEREKNEVELÉS EGYEDÜL NEM MEGY Szükség van a nagyszülők segítségére is • A nagyszülők segítsége nélkül sokkal nehezebb. A rádió műsorában arról faggatta a riportemő az egyik vidéki nagyvárosban élő gyerekeket: mire gondolnak, amikor idős embereket látnak, s milyennek látják a saját nagyszüle- iket. A válaszadó gyerekek többsége azt mondta: nem szereti nézni az öreg embereket az utcán, mert elszomorító látványt nyújtanak. A saját nagy- szüleikről pedig alig volt véleményük, ugyanis nagyon ritkán, évente egyszer-kétszer találkoznak velük. A riport elgondolkodtató volt. Egyrészt azért, mert minden statisztikánál jobban bizonyította, hogy a hagyományos nagycsalád-modell már a múlté, a különböző generációk együttélésére a nagyvárosokban alig van példa. Meg azért is, mert bebizonyította: a gyerekek egy részének nem tiszteletre méltó az öregség, sőt, idegen tőlük. Ez pedig nagy baj. Baj, mert a legfogékonyabb időszakban kellene a gyermekekben' kialakítani azt, hogy az időseket tisztelni illenék, s kisgyermekkorban kellene megértetni velük azt is, hogy segítségre szorulnak. Betegségekkel, szegénységgel, magánnyal küzdenek, s az élet értelmét sokuk számára már nem a gyerekek, hanem sokkal inkább az unokák jelentik. A úgymond modern szülők azonban gyakran elutasítják a nagyszülők segítő kezét, mert másképp akarnak élni, mert másképp akarják a gyereküket nevelni, mint ahogy őket nevelték annak idején. Vagy - s ez is tipikus - távol élnek a nagyszülőktől, s nincs idejük gyakran meglátogatni őket. Természetes tehát, hogy az évi egy-két látogatás alatt nem alakulhat ki meghitt kapcsolat a nagyszülők és az unokák között. Persze az ellenpéldákat is hosszan lehet sorolni. Mindannyian ismerünk olyan nagymamákat, akik mindig ráérnek arra, hogy vigyázzanak az unokákra, olyan nagyszülőket, akik vasárnaponként terített asztallal várják haza a gyerekeket, olyan nagyikat, akik fáradhatatlanul sütik a finomabbnál finomabb süteményeket, s olyan nagypapákat, akik boldogan tanulnak, játszanak együtt a gyerekekkel. Pedig talán még nem is nyugdíjasok, pedig nekik is sok dolguk van, pedig még a saját életüket is szeretnék élni. Az lenne a jó. ha minden gyereknek ilyen nagyszülő adatna, az lenne a jó, ha az elfoglalt, agyonhajszolt szülőknek lenne energiájuk arra, hogy utat teremtsenek a két generáció között.
