Petőfi Népe, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-22 / 94. szám
1994. április 22., péntek PETŐFI NEPE 7 AMIT AZ EUROBAROMÉTER MUTAT Milyen irányba halad Kelet-Európa? Az Eurobarométer elnevezésű nemzetközi közvélemény-kutatást 16 országban végezték el. Ezek a következők: Albánia, Beloruszia, Bulgária, Csehország, Oroszország európai része, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Makedónia, Magyarország, Örményország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. A magyarországi vizsgálatokat a Modus Kft. végezte tavaly novemberben egy 1000 fős országos reprezentatív mintán. A felmérés szerint a bolgárok és a szlovének túlságosan is lassúnak tartják gazdaságuk reform- folyamatait. Ehhez képest az ukránok, az örmények, a beloruszok és az oroszok nem túlságosan nagy hívei a gazdasági reformnak. Feltűnő viszont a csehek nagymérvű „tempóelégedettsége”, ami mögött nyilvánvalóan a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájával való elégedettség, a privatizációs módszerek alkalmazásával kapcsolatos közmegegyezés is meghúzódik. Az állami vagyon privatizációjának ütemével kapcsolatban az 1. sz. ábrából kiolvasható az ukránok és a szlovákok gyorsítást igénylő alapállása, ami természetesen az adott országok reformfolyamatainak lassúságával is összefügg. Érdekes viszont, hogy a magyarok és a lengyelek nagyjából azonos arányban ítélik megfelelőnek, illetve túl gyorsnak a magánosítás tempóját. Az adatok szerint a térségben a csehek és az albánok a legelégedettebbek, míg a magyarok, a szlovákok és az örmények a legelégedetlenebbek a demokrácia fejlődésével hazájukban (2. sz. ábra). Természetesen a „demokrácia fejlődési üteme” fogalmi körhöz mind nálunk, mind a többi elemzett országban sokféle társadalmi-politikai, sőt, gazdasági kérdés kapcsolódik. Az viszont mindenképpen elgondolkoztató, hogy a hazai lakosság a mi viszonyainknál kétségtelenül rosszabb (illetve az örmények esetében sokkal rosz- szabb) gazdasági-politikai helyzetben lévő • nemzetek mellé „sorolja magát” ebben a vonatkozásban. A lakosság megítélése szerint térségünkben Magyarországon és Szlovákiában tartják leginkább tiszteletben az emberi jogokat, míg e jogosítványok tiszteletben tartásával legkevésbé az örmények, az ukránok, az oroszok és a litvánok elégedettek. Az Eurobarométer Magyarországon A Modus Kft. a 16 országra kiterjedő közvéleménykutatás során külön is elemezte a magyarországi tapasztalatokat. E szerint a hazai lakosság egyre kevésbé tartja Magyarországon a „dolgok haladási irányát” helyesnek. A válaszadók kétharmada állította azt 1992ben és 1993-ban, hogy a „dolgok Magyarországon általában rossz irányba haladnak”. Ez a magas arány az 1991-es 47%-hoz képest azt mutatja, hogy a hazai lakosság 1992 folyamán vált pesszimistábbá. A megkérdezettek háztartásának helyzetét illetően a jövő évi változások valamivel optimistábbak a tavalyi évinél. Az utóbbi három évben a piacgazdaság híveinek száma drasztikusan csökkent. Ma már a válaszadók kevesebb, mint fele tartja a szabad piac- gazdaság megteremtését jónak Magyarország szempontjából. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság egyre inkább igényli az állami beavatkozást a gazdaságban. Mind a gazdasági reform, mind a privatizáció kérdésében a vizsgált időszakban csökkent a hazai lakosság radikalizmusa. Nőtt azok aránya. akik lassítanák, és csökkent azok aránya, akik gyorsítanák a gazdasági átalakulást és a privatizációt. Az elmúlt három év során a demokrácia fejlődésével (3. sz. ábra), valamint az emberi jogok tiszteletben tartásával elégedetlen magyarok száma emelkedett. A kutatók szerint ebben közrejátszott részben a szélsőjobboldal előretörése, részben a skinhead-jelenség megerősödése és a hivatalos szervek ezzel kapcsolatos tevékenységének általános negatív megítélése. A válaszokat az egyéni és az országos gazdasági helyzetben bekövetkezett változások is befolyásolták. Arra a kérdésre, hogy Magyarország jövője melyik országhoz/or- szágcsoporthoz kapcsolódik leginkább, a válaszadók relatív többsége az Európai Közösséget választotta. A második helyen 1992-ben az USA, 1993-ban pedig már a többi (nem EK-tag) európai állam (például Ausztria, Svájc, Svédország, Finnország) szerepelt. A közép- és kelet-európai országokhoz való közeledés híveinek száma némileg emelkedett 1992-höz képest: ez a „kelet-európai sorsközösség” érzésének magyarországi erősödésére utal. Az állami vagyon Elégedett-e a demokrácia privatizálása, ön szerint...? fejlődésével országában? Elégedett a demokrácia fejlődésével hazánkban? nagyon elégedett mcgk: h e l öse n elégedet t nem nagyon elégedett, egyáltalán nem elégedett nem tudja 3. sz. ábra MIRE BÜSZKÉK A NÉPEK? Fő az egészség! • Az amerikaiak már majdnem elfelejtették, hogy az ember lába járásra való. Aztán felfedezték a futást. A kocogok a legnagyobb forgalom közepette is hódolnak szenvedélyüknek; a képen például a San Franciscó-i Golden Gate hídon. Ha biztosítva vannak a legalapvetőbb életfeltételek, akkor igaz az, hogy a legnagyobb kincs az egészség. Sokan még ezt a feltételt sem kötik ki, és a történelem is arra tanít, hogy a létminimum határán az emberek még az egészségüket is feláldozzák. Hány olyan munkahely és munkakörülmény volt a múltban, amelyben a teljesíthető évek száma meg volt számlálva? A nyomor világában mindig bőven volt jelentkező az ólombányákba, a trópusi mocsarak lecsapolására. Az élet várható hosszát is odaadták azért, hogy legyen a családnak mit ennie. Csak korunk fejlett országaiban vált többé-kevésbé gyakorlattá, vagy nem tűrik, sőt egyenesen tiltják az egészségtelen munkát. A pazarlás után megtérülés A számok azonban önmagukban mit sem bizonyítanak. Az Egyesült Államokban e- gészségvédelemre 900 milliárd dollárt költenek. Vagyis egy lakosra vetítve 3 ezret. Ä világ népessségének négyötöde ennél kevesebből él. Áz amerikai egészségügyi kiadások mögött óriási pazarlás húzódik meg. Európában ma fele ennyi mellett is magasabb az életkor, kevesebben betegek. Japánban pedig fele a fajlagos egészség- ügyi kiadás, mégis ott a legjobbak az eredmények. A számokból azt a tetszetős következtetést lehetne levonni, hogy minél kevesebbet költenek erre a célra, annál jobbak az eredmények. Az igazság azonban csak az, hogy az isten pénze sem elég, ha az emberek nem vigyáznak az egészségükre. Clinton nagy egészségügyi reformja sem ígér jelentős megtakarítást, de legalább annyit, hogy az ellátás arra a 40 millió állampolgárra is ki fog terjedni, akik ma ellátatlanok. Amíg az amerikai újságok egyik oldalán az egészségügyi reform felett folyik a vita, addig a másik oldalon azon háborognak, hogy Japán nem vállal megoldást annak érdekében, hogy az egymás közötti külkereskedelmi forgalmuk évi 40 milliárd dolláros aktív egyenlege csökkenjen. Kétségkívül nagy összeg a 40 milliárd dollár. De nem nagy, ha azzal vetjük szembe, hogy az Egyesült Államokban évi 900 milli- árdot fordítanak egészségvédelemre. Ha ezt a feladatot úgy tudnák ellátni, mint a japánok, évi 600 milliárdot takarítanánk meg és minden egészségügyi mutatójuk lényegesen jobb lenne. Ha csak a nyugat-európai szintet tudnák tartani, évi 450 milliárdjuk maradna meg. Ezekhez az összegekhez képest eltörpül az a külkereskedelmi hiány, ami felett hadakoznak. Régi bölcsesség A közgazdászok azon vitatkoznak, hogy melyik ország tud olcsóbban gépkocsit gyártani, gabonát termelni. Az egyik azt sugallja, hogy a japánok vannak fölényben, a másik, hogy az észak-amerikaiak. De arra nem gondolnak, hogy ezen termékek esetében legfeljebb tízmilliár- dokat lehet megtakarítani. Az egészségügy jobb megszervezésével, az egészségesebb életformával azonban százmilliár- dokat! Ezeken gondolkodva kellett megállapítanom, hogy a jelenkor is sokkal jobban igazolja az évezredek bölcsességét, „a legfőbb érték az egészség” felismerését, mint azt a sok divatos igazságot arról, hogyan kell olcsóbban gépkocsit gyártani vagy gabonát termelni. A közgazdászok mégis az utóbbiakra figyelnek, a népek önérzetét is az erősíti. A németek büszkék arra, hogy ők termelik legolcsóbban a gabonát és féltékenyek a japánokra, hogy ők számos terméket már olcsóbban gyártanak. Azzal azonban egyik ország sem dicsekedhet, hogy ők élnek a legegészségesebben, náluk a legmagasabb a várható életkor. Az élet célja Pedig ez sokkal fontosabb volna nemcsak az egyének, hanem az egész társadalom számára, ráadásul még pénzben is többet hozna. Gyakran előfordul, hogy a legokosabbak is a részletekre figyelnek, a legfontosabbat észre sem veszik. Elfelejtik, hogy az életben ugyan jó, ha van sok és olcsó kenyér vagy gépkocsi, de az élet elsődleges célja mégis: maga az élet. Remekmű az áldozat kocsijában I960 januárjának egy esős hétfő délutánján Párizstól délre egy sportkocsi lecsúszott az úttestről, fának ütközött és utasa néhány órán belül belehalt sérüléseibe. Az autó roncsai közelében ott feküdt a vezető irattáskája - benne készülő új regényének 144 kézírásos oldalával. A világhírű Nobel-díjas francia író, Albert Camus - mert róla van szó - regényét, amelynek címe Le Premier Homme (Az első ember), most lánya, a 48 éves Catherine adta ki és a befejezetlen önéletrajzi regény azon nyomban bestseller lett. A sokak által különcnek tartott és a francia értelmiségen belül meglehetősen magányosan élő Camus ebben a befejezetlen írásában őszintén vall nyomorúságos gyermekkoráról, amelyet Algir szegényes külvárosában, Bel- courtban élt le. Nagy szeretettel ír az észak-afrikai országról, ahol született, írástudatlan, édesanyjáról és egy öreg tanítójáról, akinek köszönhette, hogy nem maradt tudatlan. t I
