Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-29 / 74. szám

1994. március 29., kedd Megyei körkép 5 Hitelezők és károsultak Murányi tanyáin • A Balogh-tanyán az árverezők mindössze egy csödőrt találtak tegnap. • Egy idős paksi károsult, aki évek óta fut a pénze után. Borsodból, Békésből, Tolna megyéből, Szolnokról és még ki tudja, honnét érkeztek tegnap reggel érdeklődők és károsultak a Murányi ingóságok árveré­sére. Az első helyszínen, a ke­rekegyházi út melletti Balogh tanyán, mintegy 30-40 gépkocsi várakozott már a licitálás kez­dete, fél kilenc előtt jó 30 perc­cel. Elég volt találomra megszó­lítani valakit, és tipikus Murá­nyi-sztori bontakozott ki a sza­vaiból:- Anyabirkából 2 737-et he­lyeztünk ki hozzá öt évvel ez­előtt. A szövetkezetünk és a közte létrejött szerződés úgy szólt, hogy az árát, valamivel több, mint egymilliót, bárány­ban egyenlíti ki. Most, a kama­tokkal együtt 2 millió 700 ezer forinttal tartozik Murányi úr.- Semmit nem fizetett?- Valamennyit adott, vagy két alkalommal, de azután hírét sem hallottuk többet. A viharsarokból érkezett ká­rosult - talán a szövetkezet fő­könyvelője? - kezét tördelve érte meg a következő perceket. Amikor kiderült, hogy gyakor­latilag üres Murányi valameny­­nyi istállója. Ismét dolgavége­­zetlen, pénz nélkül megy haza, Békésbe...- Megállapítom, hogy a le­foglalt ingóságok: öt szamár, egy csacsi, 91 kecske, 25 kecskebak, 120 fias juh, 186 válogatott juh, 510 nagy falka juh és a 120 bárány nincsenek a tanyán - jelentette be az ár­verező biztos, pontban fél ki­lenkor. - A két csődőrből egyet megtaláltunk. Azt elár­verezzük, míg az istállóban lévő nyolc hátaslovat és az öt csikót lefoglalom. Mint kiderült: ezt sem vihetik magukkal az egyre ingerültebbé váló gazdák. A törvény szerint csak 15 nap után lehet meghir­detni az újabb árverezést a mos­tani foglalás ingóságaira. Ezt követően 15 napra kifüggesztik a listát, és csak ezután jöhetnek újra a végrehajtók. Hajlott hátú paksi öregasz­­szony sirdogál a tömegben. Neki 600 ezer forinttal tartozik Murányi József. Rokkant nyug­díjas fiával neveltek korábban birkákat, majd amikor 223 anyajuhát és 124 bárányát el­vitte még 1990-ben a „birkaki­rály”, és a vételár egy részét máig nem egyenlítette, gyakor­latilag tönkrementek. Hogyan is nyilatkozta még 1992 februárjában a Népsza­badság cikkírójának Murányi József? „Lépésről lépésre haladtam felfelé, minden fokozatát végig­jártam a létrának, ismerem a birkázás minden fázisát, isme­rem a birka természetét, nem lehet fal mellé állítani sem a hodályban, sem a tárgyalószo­bában. Tudom, hol foghatók meg a költségek, mitől jön a ha­szon, és tudom, hogyan fizes­sem meg, amit én jobban tudok, mint más. Vajon mire gondolt ebben az utolsó mondatban az új földes­úr? A paksi nénire, a dunapa­­taji gazdákra, akiktől legelte­tésre, nevelésre átvette a birká­kat, vagy a borsodi szövetke­zetre, akiknek csak a járandó­ság felét fizette? Hány olyan szövetkezet lehet ebben az or­szágban, amelyben megriadnak, ha Murányi nevét hallják? Üzle­tet bárkivel, csak vele ne... Az­zal az emberrel, aki a rendőrök szerint két és félmilliárdra tartja magát. Aki arra a kérdésre „Mi­től, hogy önnek igen, amikor másnak nem?” - így felelt: A kutya is oda piszkit, ahol már van.-A csődör kikiáltási ára 50 ezer. Ki ad érte annyit? - teszi fel a kérdést a végrehajtó. Köz­ben Nagy Róbert, a Balogh ta­nyán dolgozó egyik Murányi alkalmazott, keményen fogja az állat kötőfékjét.-Tartom..., ötvenkettő, öt­venöt, ötvennyolc - megindul a licit. Egy alacsony, pörgeka­­lapos ember nem hagyja ma­gát. Hatvankettőért az övé a ló.- A végrehajtó igazolványt kér és természetesen azonnal készpénzben a vételárat. Én is megkérdezem tőle: hová való.- Kerekegyházi gazda va­gyok - böki oda.- El ne hidd! - figyelmeztet a mellettem álló. - Solti lókupec ez. Ismerem, mint a rossz pénzt... A lovat - ezt már a másik helyszínen állítják - még ott a tanyán eladta valakinek 80 ezer forintért. Azt mondják, annyit is megért. Míg a Balog tanyán látszik, hogy gondozzák, addig az 52-es melletti Boros tanya hihetetle­nül lepusztult állapotban fo­gadja 11 órakor a licitálókat. Itt egyetlen egy állatot sem találtak a vevők. Pedig a lista szerint 400 juh, öt-öt tehén és borjú, valamint egy bika volt az istál­lókban a foglaláskor.- Ugyan már - mosolyog ar­rébb egy szőlősort metsző idős pár. - Itt mindenki tudja, hogy miért kellett este az egyik, reg­gel már a másik portára terelni a nyájakat. Maga mit gondol, mi­ért...? Az embereket már nem is düh, hanem a tehetetlen méreg emészti. Murányi József megint rászedte őket. Hiába jöttek az ország másik feléből, utaztak éjjel, nincs mit hazavinniük. Se pénz, se posztó.- Gyerünk a Fleischmann ta­nyára - adja ki a jelszót egy gazda. - Ott legalább van büfé: ehetünk, ihatunk. Egyébként tényleg van büfé. De a két kancának és a csikónak nincs nyoma. A kerítés mögött viszont ott sorakozik tizenkét hatalmas, feketére mázolt, 50 ezer literes üzemanyagtartály. Tizennégy már a föld alatt pi­hen, és az újabbaknak is előké­szítették a helyét. Áll már a be­tonalap, igaz, most éppen víz öntötte el a mély krátert. Az itt lefoglalt hét tartály 75-100 ezer forint között kelt el.- Rossz bolt - jegyzi meg va­laki a tömegből. - Most kifize­tik, holnap meg elvinnék. De itt lesznek-e? Ez a nagy kérdés. Az ágasegyházi Poór tanya fél tucatnyi istállója üres, és a volt Helvéciái Állami Gazdaság területén is hiába keressük a két helikoptert. A portások szerint még tavaly elvitték mindkettőt. Egy érdeklődő pilóta úgy tudja, hogy az egyik a budaörsi repü­lőtéren szétszedve vesztegel. Szerinte a kikiálltási ár, darab­jáért másfél millió megtévesztő. Úgy véli, ilyen állapotban 150 ezret sem érnek.- Pedig én csak emiatt jöttem - árulja el egy szolnoki férfi, aki nyugdíjas bányásznak mondja magát. - Ha egy rossz Mercedest el tudtam adni egy­millió 800 ezerért, akkor egy helikopter csak ér másfelet... Mi lesz a végrehajtó iroda következő lépése? - tettük fel a kérdést az eredménytelen nap végén az árverező biztosnak, aki - retorzióktól tartva - nem közölte a nevét.- Körülbelül 26-30 napon be­lül újabb árverést fogunk ki­tűzni a most lefoglalt lovakra, és az üzemanyagtartályokra. A többi hiányzó ingóság miatt pe­dig zártörés vétsége címén hiva­talból feljelentjük Murányi Jó­zsefet. Btk 249. paragrafus, 2. be­kezdés: Aki a lefoglalt dolgot a végrehajtás alól elvonja, vétsé­get követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közmun­kával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Murányi József ellen másfél milliárdos (1500 millió) csalás gyanújával indított nyomozást az ORFK. A tegnap árverésre került ingóságok együttes ér­téke 14 millió 530 ezer forint. Ennek az összegnek nincs köze a másik ügyhöz... Noszlopy Fotók: Nyúl E. Gábor • Akik a rendre vigyáztak az árverésen. • Birkák helyett sivár táj a Poór-tanyán. A PETŐFI NÉPE ÉJSZAKAI ÚTJA Házhoz viszik a híreket Január eleje óta élvezhetik olvasóink lapunk új terjesztési rendszerének előnyeit. Sokat olvashattak e hasábokon a lap készítéséről, vidéki szerkesztő­ségeink munkájáról, a kiadó te­vékenységéről. Ismerik kézbesí­tőinket, akik hajnalban házhoz viszik a kávé mellé a friss híre­ket. De hogyan jut el a lap a kecskeméti nyomdából reggel hat órára minden postaládába? Bácsalmási terjesztési ügynök­ségünk vezetőjét, Petrekanics Tamást kísértük el az elosztó kőrútjára azért, hogy erről is képet kaphassanak olvasóink. Éjjeli indulás Fél kettő után néhány perccel szálltunk be a kocsiba, irány Baja, ahová a gerincjárat érke­zik. Forgalom alig van, utunkat csak a tavaszi zápor nehezíti. Kettőkor stoppolunk a bajai ügynökségvezető, Viszmeg Ist­vánná háza előtt, ahol már fo­lyik az átrakodás. A Petőfi Népe városonként, községen­ként kötegelve, címezve érkezik a nyomdából. A rakodás közben nem sok idő jut eszmecserére, annyit azonban megtudunk a gerincjárat vezetőjétől, hogy éj­fél előtt tíz perccel indult a nyomdából, mai útja esemény­telen volt. Alig időzünk tíz per­cet, minden készen van. A kö­vetkező állomás a bácsbokodi átrakóláda. Üzenetváltás Menetközben Tamás elma­gyarázza, hogy hajnalban nem találkozik a kézbesítőkkel. A kommunikációt úgy oldják meg, hogy a kézbesítők üzene­teiket, napi jegyzőkönyvüket az átrakóládákba teszik és Tamás is így üzen nekik. Közben hala­dunk, egy mezei egér cikázik előttünk az úton, aztán a követ­kező. Tamás arról kezd be­szélni, hogy kikkel szokott ta­lálkozni éjszakánként. Baglyok, őzek, nyuszik, akikre vigyázni kell, másként egy „találkozás” az autóban is komoly kárt tehet. Félúton Ezután a „félszemű” tejesko­csikról beszél. Róluk lehet tudni, hogy jó ütemben halad-e, mert Bácsbokod előtt két-három kilométerrel szokott összefutni velük. Közeledünk Bokodhoz, és lám, azonnal feltűnik az egyik „jumurdzsák”. Egy hó­napja rossz a lámpája - mondja Tamás -, és már jön is a másik tejeskocsi, tehát időben va­gyunk, a buszmegállónál elhe­lyezett átrakóládánál. Fél három után néhány perc­cel a bácsbokodi átrakóládába tesszük a Petőfi Népét, üzenet­csere, s öt perc múlva már Bácsborsódon rakjuk le a lapot. Tíz perccel később Katymáron vagyunk, a buszmegállónál el­helyezett átrakóládánál. Hét perc az út Madarasig, utána Bá­csalmás felé vesszük az irányt. Róka az árokban Az elágazásnál egy róka koma tűnik el az árokban, Ta­más régi ismerősként üdvözli, szinte mindennap találkozik vele. Bácsalmáson hosszabb időt vesz igénybe a kötegek le­­pakolása, itt ugyanis a Csikéri­­ára. Kunbajára, Bácsszőlősre járó lapokat is lerakjuk. Innen egy másik vállalkozó viszi majd tovább. Három óra után néhány perc­cel indulunk Mélykútra. Egy kis pihenő Egy pékségnél megállunk, ahol magunkba szívjuk a frissen sült kenyér illatát, és két friss újságért egy zacskó kiflit ka­punk cserébe. Mélykúton a buszmegálló kis helyiségébe rakjuk az újságokat. Itt nem va­gyunk egyedül, egy ember alussza mély álmát a fűtött buszváróban. Fél négy után öt perccel már Mátételkén, majd Tataházán tesszük le az újságot. Bácsal­másra visszaérve éppen Gorja­­nácz Zsivka pakolja kocsijába a lapokat, őt is elkísérjük. Négykor Kunbaján Négy órakor Kunbaján, ne­gyed ötkor Csikérián, négy óra 24 perckor Bácsszőlősön már ott van a lap az átrakóhelyeken. Negyven percig tartott a máso­dik kör. Mire a bácsalmási mű­velődési központban lévő elosz­tóhelyre visszaérünk, az öt bácsalmási kézbesítő már át­számolta a kötegeket, kerék­párra kapott és elindult, hogy minden előfizetőnknek a reggeli kávéja mellé a friss megyei hí­reket is eljuttassa - pásztor -0 Munkatársaink éjjel „kelnek”, s az újság időben érkezik. A MINDEN ÉVBEN MEGRENDEZETT HÚSVÉTI ÓRAVÁSÁR, ÉKSZERVÁSÁR most április 9-éig tart. Arany, ezüst ékszerek * 20% -os árkedvezménnyel. s LEGOLCSÓBBAN l A NAGYKER. RAKTÁRBÓL! R v Kecel, Császártöltési u. 7. 'z Tel.: 76/321-234 Fax: 78/321-000 Soltvadkert, Kossuth u. 18. ÓRA, ÉKSZER KISKERESKEDELEM Tel.: 78/381 -391 (9133)

Next

/
Thumbnails
Contents