Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

1994. március 25., péntek PETŐFI NÉPE 5 BŐVÍTIK A MÉZÜZEMET S 7,ER EMI .ÉN Nemzetközi garancia a minősítésre VANNAK MÉG MEGLEPETÉSEK Igaz történetek a becsületességről Léner Józsefné mikroszkópon vizsgálja a beérkezett méz minőségét. Többen kételkedve fogadták Léner József budapesti vállal­kozót, amikor megjelent Sze­rénáén, és úgy határozott, hogy itt építi meg a mézfeldolgozó üzemét. Még egy év sem telt el, és tavaly nyáron felavatták a korszerű telepet. Ma már három megye 500 méhészének nyújta­nak biztos felvásárlási lehetősé­get. A legfontosabb, hogy a helybelieknek ezzel munkahe­lyeket teremtettek, ami a telep fejlődésével tovább fog bő­vülni. A vállalkozót arról kérdez­tük, miért éppen a Duna-parti kistelepülést választotta ki.- Feleségemmel az ország legnagyobb mézfeldolgozó tí­zemében dolgoztunk 30 évet. Ezt a környéket ismertük, és úgy tapasztaltuk, hogy most Bács-Kiskunban, Baranyában és Tolnában termelik meg a magyar méz 30-40 százalékát. Ez adta vállalkozásunk legfőbb motívumát. Sajnos, azóta a vi­lágpiacon megváltozott a ma­gyar mezőgazdsasági termékek pozíciója, ettől függetlenül ezért hosszú távon van jövője a méhészetnek, és a mézfeldolgo­zásnak.- Mekkora méhészetek van­nak itt Bács-Kiskunban?- Nagyon sok komoly méhé­szetet tartanak nyilván, vannak 20-30 családosak, de van 200-300 családos méhész is. Az utóbbi két-három évben az üzemünk körül kialakult egy méhészcsapat, ami jelenleg 500 főt takar. Az üzem nagy részét önerőből építettük, és az ered­ményeket mindig visszaforgat­tuk a fejlesztésre. Szerencsére nem adósodtunk el, pedig a mé­hészet leszálló ágában kezdtük a vállalkozást. Ebben az évben 10 főre növeljük a munkáslét­számot, jövőre pedig ha beindul a méz kisebb kiszerelése, to­vább emeljük az alkalmazottak számát. Az elmúlt évben ezer tonnás volt az üzem kapacitása, ami nagyrészt külföldre került. Léner úr és felesége arról is tájékoztatott, hogy biztos ga­rancia mellett hitelekből tovább bővítik az üzemüket, de már most is 12 fajta vizsgálatot tud­nak elvégezni laboratóriumuk­ban, az ő elemzésük ellen még a brémai intézet sem emelt soha kifogást. A termelő a minta be­vitele után már tudja, mennyit ér az áruja, és ami a legfonto­sabb, mindenkinek az utolsó fil­lérig kifizették a járandóságot. Arról is szó esett, hogy a termő­földek és az erdők privatizáci­ója után lesz-e elég területe a méheknek a mézgyűjtésre. A vállalkozó megnyugtatott, hogy a méhész- egyesületek szót fog­nak érteni a gazdákkal, mert a méhek beporzó szerepére nekik is szükségük van, és ez nem kí­ván sok magyarázatot. Léner József arról is nyilat­kozott, hogy véleménye szerint elhibázott lépés lenne Baján egy új telep építése, bár ő nem zár­kózik el egy tisztességes ver­seny elől, mert ez csak a méhé­szeknek használ. Kép és szöveg: Papp Zoltán A méhészek megkezdték a mézgyüjtö edények kiszállítását a telepről. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Hajléktalanok csatája az alagsorban Hiba volna, ha az olvasó az utóbbi napok újsághírei alapján azt gondolná, hogy csak az a bűncselekmény, amelyben mil­liós tételek szerepelnek, és csak az a bűnös, akinek ilyen tekinté­lyes összegek „nyomják a lel­két”. Az alábbi eset, amelyet a napokban tárgyalt és jogerős ítélettel fejezett be a megyei bí­róság dr. Feleky István vezette büntetőtanácsa, azt bizonyítja, hogy a bűn a nincstelenek kö­zött is gyakori vendég. Kecskeméten, majdnem pon­tosan egy évvel ezelőtt, 1993. április 9-én történt az eset, a Széchenyi tér 1-3-as számú ház alagsorában, ahol akkoriban négy, egyaránt ittas férfi tartóz­kodott. Nem voltak öreg embe­rek. Közülük N. János, harminchét éves. Őt a bírósági iratokban csak mint „változó tartózkodási helyű”, állandó la­kással nem rendelkező férfit emlegetik, s ő lett a vádlott, akit az ügyészség életveszélyt okozó testi sértés és két rendbeli rablás bűntette miatt állított bíróság elé. Mi történt az alagsorban az említett napon. Bizonyára az, ami máskor is, azzal a különb­séggel, hogy a mostani a rend­őrség tudomására jutott. N. Já­nos, aki már nyolc alkalommal volt büntetve, és napi rendsze­rességgel iszik, alkoholista, a múlt év április 9-én is borozga­tással múlatta az időt. Ehhez — mint említettük — három, ugyancsak ittas és szintén haj­léktalan társa csatlakozott, bár egyikőjük időközben eltávozott. Csakhogy „később, midőn a bornak edénye kiürült” N. János odalépett a földön alvó Sz. Gá­borhoz, őt a ruhájánál fogva fel­rántotta és pénzt követelt tőle, hogy bort tudjon vásárolni. A nyomaték kedvéért háromszor pofon is vágta. A nem éppen finoman feléb­resztett alagsori társ, mivel tar­tott a további bántalmazástól, átadott hatvan forintot, s egyben kérte a támadót, hogy hagyja őt békén. Időközben azonban S. Mihály már lefogta a heves N. Jánost. Ezt követően Sz. Gábor újból elaludt. Percekkel azután érkezett az alagsorba K. Ferenc, aki „megágyazott” magának egy kartonpapíron és lefeküdt. Nemsokára odament hozzá N. János — aki a tárgyaláson azt vallotta erről, hogy ő csak a szemüvegét keresve közelítette meg az új vendéget —, aki vi­szont őt elküldte egy melegebb éghajlatra, miután összeszólal­koztak azon, hogy N. János ku­tatott körülötte. Ehhez N. János nem volt hozzászokva, s ezért ököllel há­romszor megütötte K. Ferencet, majd megmarkolta a haját és fe­jét a betonfalba verte, noha an­nak már az előbbi ütésektől vér­zett az orra. A megtámadott új vendég a földre került, de N. János még itt sem hagyta békén, hanem egy jó nagyot belerúgott. Ismét S. Mihály lépett közbe és lefogta N. Jánost. Ezzel a vere­kedés abbamaradt. Néhány perc múlva e két utóbbi hajléktalan a legnagyobb egyetértésben eltávozott a hely­színről. K. Ferenc pedig fölkelt, kiment a térre és egy taxistól segítséget kérve mentőket hí­vott, kórházba vitette magát, majd értesítették a rendőröket is. Egy órával az esetet köve­tően már elő is állították N. Já­nost. Egyébként a megrugdosott emberen bordatörést állapítot­tak meg az orvosok, amelynek gyógytartama három hét. Azt már nem lehetett megál­lapítani, hogy a sértett 1 200 forintos karórája és negyven fo­rintja hogyan került N. János­hoz, viszont a sértett ezeket nem követelte vissza. A sértett K. Ferenc koponyáján az orvo­sok észleltek egy 12 centiméter hosszú, nyomnélküli törést, de az korábban, egy elesésből származott. Az ügyészség N. János ellen életveszélyt okozó testi sértés és két rendbeli rablás miatt emelt vádat. Ezek közül azonban csak egy rendbeli rablást lehetett bi­zonyítani és — mert a koponya­sérülés korábbi eredetű — a sú­lyos testi sértést. A bíróság N. Jánost halma­zati büntetésként egy év nyolc hónapi börtönre ítélte és két évre eltiltotta a közügyektől. Ugyanakkor kötelezte a felme­rült 23 750 forint bűnügyi költ­ség megfizetésére. Azt már csak az újságíró kérdezi: miből fogja megfizetni ezt a „horribilis” összeget az, aki hatvan forintért agyba-főbe veri a társát? Gál Sándor Az alábbi apró történetek Ha­lasról és Majsáról valós mesék a becsületről, s azt bizonyítják, mégiscsak érdemes a jóban hinni minden risztó közbizton­sági statisztika ellenére. A majsai történet színhelye egy telefonfülke. Egy mohácsi vállalkozó hazafelé tartva állt meg autójával a nyilvános fül­kénél telefonálni. Azt már csak Kiskőrösön vette észre, hogy pénztárcáját a fülkében felej­tette. A kétségbeesett férfi azonnal telefonált a majsai rendőrségre, hogy segítségüket kérje. A rendőrök ki is mentek a helyszínre, de cseppet sem le­pődtek meg, hogy csupán a pénztárca hűlt helyére akadtak. Ezután érdeklődni kezdtek a környékbeli üzletekben és — meglepetésükre — eredmény­nyel jártak. Kiderült, hogy a tárcát egy hölgy (azóta a nevét is megtudtuk: Kurgyis Katalin) találta meg, de annyira sietett az éppen indulófélben lévő busz­hoz, hogy azt már csak leadni volt ideje. Megkérte a boltoso­kat, hogy ha nem jelentkezne a gazdája, juttassák el a tárcát a rendőrségre. A bugyellárisban több mint 23 ezer forint volt. A halasi történet színhelye a városi könyvtár, főszereplői pe­dig középiskolás lányok. Pálosi Andrea és Nagy Zsuzsanna két kunbajai, de Halason tanuló diák. A Garbaiba járnak, elsős egészségügyi szakközépiskolá­sok. Egy iskolai feladat kapcsán kölcsönöztek ki egy könyvet, amelyben nagy meglepetésükre egy ötezres bankót leltek. Bizo­nyára sok hasznát tudták volna venni, még ha megfelezik is, ám nem ezt tették, hanem átadták az éppen szolgálatos könyvtá­rosnak. A pénznek sajnos azóta sincs gazdája — nem is írjuk ide a könyv címét, sem a megta­lálás dátumát, hátha ez is segít az azonosításban. Alighanem sokszorosan megszenvedte már könnyelműségét, aki elhagyta. Igaz, vannak köztünk, akiknek ötezer forint már nem pénz. Egy pár cipő vagy táska, nem is a menő fajtából, vagy egy ol­csóbb blúz, ing? Ám van, aki­nek ötezer forint a havi nyug­díja, két személy étkezési költ­sége egész hónapra. Úgy gon­doljuk, a könyvtárba járónak nagyon hiányozhat ez a pénz, nem könyvjelzőnek szánta. Je­lentkezzen hát a könyvtár igaz­gatójánál. AZ EMBEREK IGÉNYLIK A FRISS HÍREKET Két falugazdász van Kiskunmajsán Szerencsésnek mondhatják magukat a kiskunmajsai mező­­gazdasági termelők, hiszen márciustól két falugazdász is segíti őket. Szükség van itt bő­ven a jótanácsokra, hiszen héte­zerre tehető azoknak a száma, akiknek az élete valamilyen formában a földhöz kötődik. A hálózat létrehozásának szükségességét bizonyítja, hogy eddig közel háromszázan keres­ték fel őket ügyes-bajos dolga­ikkal. A. Fúrús Andrást és Hu­nyadi Istvánt eddigi tapsztalata­­ikról és terveikről kérdeztük.- Hogy miért vállaltuk ezt a feladatot? Azt hiszem, gazdász­­társam nevében is mondhatom, a mi munkánk az életünk során olyan volt, hogy magánembe­rekként is segítettük a hozzánk fordulókat - vélekedett A. Fú­rús András. - Jómagam paraszti családból származom, és na­gyon jól ismerem a helyi embe­reket és lehetőségeiket. Ráadá­sul én vállalkozó vagyok, zöld­ségtermesztéssel foglalkozom. — Földműves szüleim révén én is testközelből ismerem a mezőgazdaságot — fűzi hozzá Hunyadi István. — Mint állat­­tenyésztő üzemmérnök dolgoz­tam eddig, az utóbbi négy év­ben pedig a helyi Petőfi Téesz elnöke voltam. — Melyek azok a gondok, amelyek máris a felszínre kerül­tek? — faggatom őket. — Legnagyobb gondunk, hogy még nem sikerült meg­oldást találni, hol végez­hetnénk a munkánkat. Most ide­iglenesen a Petőfi Téesz egyik irodájában fogadjuk a hozzánk fordulókat. Az eddigiek során az máris kiderült, hogy igen nagy szükség van erre a mun­kára. Még mindig nagy a bi­zonytalanság a kistermelőkben, és sokan nem is ismerik azokat a lehetőségeket, amelyek segí­tenék őket, így nem is veszik igénybe, ami járna nekik. Ezért a naprakész információ eljutta­tása számunkra mindennél fon­tosabb. — Igénylik a gazdálkodók a friss híreket? — Úgy látjuk, hogy nagyon érdeklik a változások az embe­reket, hiszen sokaknak a meg­élhetést jelenti — válaszol A. Fúrús András. — Példa erre az is, hogy alig jelent meg a hír­adás arról, hogy a kormány tá­mogatást nyújt a minőségi állat­­tenyésztéshez, robbanásszerűen megnőtt az érdeklődők száma. A baj csak az, hogy a hírrel egy­­időben nem kaptunk végrehaj­tási utasítást... Elmondták még a falugazdá­szok, hogy tevékenységük újabb háztáji vállalkozások el­indítására is irányul, amelyek egyben munkahelyeket is te­remtenének. Tervezik egy gaz­dakataszter elkészítését is, és számos területen — vetés, érté­kesítés, hitelek — igyekeznek segíteni, hogy jó gazdái legye­nek Kiskunmajsának. Tapodi A BORSOD FALAZOELEMROL, arról, amiről csak beszélnek, az újságok ritkán írnak Manapság az építkező sokfajta falazóelem közül választhat, de szűk azoknak a termékeknek a köre, amelyek jók és egyidejűleg olcsók is. A három évtizedes jubileumát ez évben ünneplő kazincbarcikai falazóelemgyár termékei ebbe a szűk termékkörbe tartoznak. A közkedvelt falazóelem története 1964-re nyúlik vissza, amikor Kazincbarcikán megkezdődött a kiváló hőszigetelő képességű falazóelem gyártása, amely hosszú időn keresztül GÁZSZILIKÁT néven került forgalomba. Ennek a terméknek soha nem kellett reklám, önmaga reklámja volt. Az építkezők egymásnak ajánlották az építkezés során szerzett tapasztalatok alapján, valamint az ebből épült házak rendkívül alacsony fűtési költsége miatt. Nem véletlen tehát, hogy eddig több mint 200.000 családi ház épült ebből a termékből. A korszerűsített technológia alapján gyártott és a megye neve után BORSOD falazóelemre átkeresztelt termék változatlanul keresett. Amerre utazik az ember, ma is sokfelé látja: ebből építkeznek. Az építkező és a kivitelező közös döntése ez, hiszen alkalmazása mindenki számára előnyt jelent, mert: hőszigetelő képessége felülmúlhatatlan, hővezetési tényezője X = 0,16 W/mk Nem kell utólagos hőszigetelés, de még hőszigetelő vakolat sem ahhoz, hogy egy kimagaslóan jó, energiatakarékos épület épülhessen meg. Egyedüli konkurense az YTONG falazóelem, melynek hőszigetelő képessége hasonlóan kiváló. A másik, költségcsökkentést eredményező előny, hogy a falazás nagyon gyorsan végezhető. Egy falnégyzetméter megépítéséhez csak 9,5 darab elem szükséges. Sokkal kevesebb a fuga, kevesebb a habarcsszükséglet. Az elemek könnyen megmunkálhatok, hulladékmentesen felhasználhatók. Az épületgépészeti, épületvillamossági vezetékek helye könnyen, roncsolásmentesen kialakítható. A vezetékek behelyezése után gyerekjáték a fal felületének helyreállítása. E sok jó tulajdonság mellett még az ára is kedvező. Ha bővebb információra van szüksége, hívjon vagy kérje ismertető anyagainkat! BORSOD FALAZÓELEMGYÁR 3700 Kazincbarcika, Ipari u. 17. Levélcím: 3701 Kazincbarcika, Pf. 171 Tel./fax: 48/310-122 Telex: 6-4226

Next

/
Thumbnails
Contents