Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-02 / 51. szám
1994. március 2., szerda PETŐFI NÉPE 7 ÁTTELEPÜLT ERDÉLYIEK BÁJÁN Szertefoszlott álmok, megmaradt remények • Arad főterén 1989 decemberében készült archív felvételünk. Az egész világ szurkolt 1989-ben a romániai forradalom sikeréért. Bár azelőtt is, de a forradalom után nagyon sok erdélyi települt át Magyarországra, hogy új életet kezdjen. Bajára, a polgármesteri hivatal statisztikája szerint közel százan érkeztek. Azóta többször tartottak már állampolgári eskütételt a bevándorlóknak. Most arra voltunk kíváncsiak, hogyan sikerült gyökeret ereszteniük a Sugovica-partján. Névtelenül Azt döbbenten tapasztaltuk, hogy sokan közülük még most is félnek, nem merik kimondani nevüket. Bennük él még a szekuritáte félelmetes elnyomása, az évtizedes megaláztatás. Egy középkorú házaspár ízlésesen berendezett bajai lakásában találtunk megfelelő helyet a beszélgetésre.- Kolozsvárott laktunk - mondja M.I., a házigazdánk - egy szép kertes házunk volt, több mint 20 éven keresztül dolgoztam az egyik helybeli gyárban, s az ottani körülményekhez viszonyítva jól éltünk. Hogy miért döntöttünk a kivándorlás mellett? Mert idegileg lassanként tönkrementünk, nehéz volt tűmi a magyarellenes kirohanásokat. Még a forradalom előtt beadtuk a kérvényeket, s mikor megérkezett a kedvező válasz, eladtuk a házat, a bútorokat felpakoltuk egy teherautóra és elindultunk az ismeretlen felé. Megvettük ezt a házrészt és nyugodtan élünk. Itt nem gond, ha magyarok vagyunk. Igaz, néha „lerománoznak”, de nem tudom miért... Beszélgetőtársaim B. Zs. és B. A. Fiatal házasok:- Albérletben lakunk, nagyon hiányzik egy saját lakás, ahol biztosan tervezhetnénk a jövőt. Hiába dolgozunk becsületesen, a helyzet kilátástalan. Sajnos, még reménykedni sem tudunk, hogy saját otthonunk lesz a közeljövőben. És addig hogyan éljünk? Megígérték, hogy lelőnek- Riportot vagy regényt akarsz írni? - kérdi V. L. egy 24 éves fiatalember. Ha mindent elmesélek, azt fogják mondani az emberek, hogy kitűnő fantáziám van. Pedig csak az igazat próbálom a nyilvánosságra hozni. De aki nem tapasztalta saját bőrén egy iszonyatos diktatúra mindennapjait, a rémisztő méreteket öltött magyarellenes gyűlöletet, az nem tudja megérteni lelkiállapotunkat, gondjainkat. Éppen a katonai szolgálatot teljesítettem, mikor kitört a forradalom. Teljes volt a hírzárlat, a riadó után csak annyit közöltek, hogy idegen erők próbálják aláásni Románia területi integritását. Mindenki az „ősi” ellenségre 'gondolt, a magyarok el akarják venni Erdélyt. Képzeld el, egyedüli magyar voltam az alakulatban, s a társaim ünnepélyesen megígérték, hogy én leszek az első magyar a környéken, akit lelőnek, mint a kutyát. Te hogy érezted volna magad? Szerencsémre hamar kiderült, életben maradhatok, mert hamis volt a hír, a nép lázadt fel Ceausescu ellen. Kitört a forradalom, s vele együtt a borzalmas, minden emberi képzeletet meghaladó tömegmészárlás. Láthatatlan ellenséggel harcoltunk, nem tudtuk, honnan lőnek ránk, nem láttunk senkit, csak hallottuk a sortüzeket és mellettünk sorra haltak meg bajtársaink és az ártatlan emberek. Tudod milyen érzés, mikor rád lőnek? Pokoli félelem lett úrrá mindenkin. Nem tudtuk, hogy ki ellen harcolunk, csak reménykedtünk, a mesterlövész ne minket válaszszón célpontnak! A halál pedig rendszeresen lecsapott a sötétségből. Egy járőrözés során előttem gyilkolták meg a barátnőmet, szabályosan agyonlőtték. Elsötétedett előttem a világ, s néhány nappal később ébredtem fel a kórházban. Három csonttörés, két műtét. A halálból hoztak vissza. Elkergettek az emlékek- Miért hagytam el azt az országot? Elkergettek az emlékek. Volt egy olyan pont, mikor azt éreztem, vége, elmegyek vagy megőrülök. Négy évvel ezelőtt telepedtem le Baján, s úgy érzem, az emberek befogadtak. Az első hónapokban nagyon sokat segítettek, ezért mindenkinek örök hálával tartozom. Időközben megkaptam a magyar állampolgárságot, vannak barátaim, remek munkahelyen dolgozom, s őszintén megmondom, annyira megszerettem ezt a kissvárost, hogy akkor sem mennék el, ha elzavarnának. Egyetlen gondom van, de arra nincs orvosság: hatalmas összegeket vagyok kénytelen fizetni albérletre, s kevés esélyem van saját lakásra. Pedig csak ennyi hiányzik és akkor végre itthon érezhetném magam Baján. Az álmok szertefoszlottak, a remények megmaradtak. Az Erdélyből áttelepült magyarok megpróbálnak felejteni. Lőrinczi Csaba Német katonai delegáció a halasi tüzéreknél Az Európai Bizalom és Biztonságerősítő Értekezleten elfogadott Bécsi Dokumentum gyakorlati megvalósulásaként német katonai delegáció járt az elmúlt héten a kiskunhalasi 36. Gábor Áron Páncéltörő Tüzérdandárnál. A rendkívüli alkalomból lapunk interjút kért a delegáció vezetőjétől. — Milyen céllal érkeztek városunkba? — kérdeztük Maeker alezredest. — A szerződés — amelyet 1992-ben írt alá Magyarországon kívül még 52 tagállam — tartalmazza a hadseregek közötti bizalomépítést és egymás haderőinek megismerését — tájékoztatott bennünket az értékelő-ellenőrző feladatot végző delegáció vezetője. — Alezredes úr, milyenek a benyomásai a kiskunhalasi tüzérdandárról? — Azt elmondhatom, és a jelentésemben is szerepelni fog, hogy a mai látogatásomon megismert katonai szervezet maradéktalanul eleget tesz vállalt kötelezettségeinek. Nemcsak a dokumentum betű szerinti betartására ügyel, hanem a szerződés szellemiségét is magáénak tudhatja. Lehetővé tette számunkra a magyar honvédségről való képalkotást. Több mint harminc éve vagyok katona, sok országban jártam már, de ilyen tapasztalatom — hogy a bevonuló újoncokat szüleik, testvéreik bekísérhetik a laktanyába — még nem volt. A bevonultatás érzelmi motivációkkal telített, amit követendő példának tartok. Maeker alezredes a magyar tisztek szakmai felkészültségét is pozitívan ítélte meg: — A kiskunhalasi dandárnál, nyugodt szívvel mondhatom, olyan katonai szakemberek dolgoznak, akik emberi módon bánnak az itt szolgálatot teljesítő sorállománnyal — hangsúlyozta. — A kiképzési és felkészítési módszereik hatékonyak, segédeszközeik a kor követelményeinek megfelelnek. Végezetül még annyit, ebben a politikai feszültségektől sem mentes határközeli térségben egy olyan laktanyát ismertünk meg, amelyre biztosan számíthat a honvédség vezetése, a kormány és a magyar nép is. Természete• Maeker alezredes. sen egy ilyen látogatás a bizalom erősítésére és a tapasztalatok megszerzésére szolgál. A mostani ellenőrzésünk után kijelenthetem, hogy Magyarország, a Magyar Honvédség — úgy is, mint Kelet-Közép-Európa része — közeli barátja a nyugati régió államainak — mondta végül a német katonai delegáció vezetője. Jáger Levente Példa nélküli csalássorozat a piramisjáték (Folytatás az 1. oldalról) A történet nyilvános része azzal kezdődött, hogy a Boda-család a letartóztatása előtti napokban a kalocsai Schöffer-torony melletti útkereszteződésben várt a szabad jelzésre, amikor kiskőrösi, soltvadkerti és keceli károsultak mintegy tucatja körbevette Ladájukat. Meglehetősen indulatosan követelték az akkor már napok óta bujkáló kuratóriumi tagok által többször beígért, de soha ki nem fizetett összegeket. A megtámadottak minden bizonnyal számítottak hasonló akcióra, mert egyikük kezében fegyver dördült - erről csak később derült ki, hogy gázpisztoly -, egy másik testvér kezéből pedig feszítővassal verték ki a célzásra emelt, a tárban kispuskalőszert rejtő fegyvert. Az önsegélyező játék jelenlévő résztvevői ekkor már nem türtőztették magukat, szabályosan megostromolták a gépkocsiból menekülőket. Fegyvertárukból nem hiányzott a kés, sodrófa, így nem csoda, hogy a játékosgárda kontra három Boda-testvér küzdelem ez utóbbiak súlyos sérüléseinek kórházi kezelésével zárult. A vallomások A kalocsai rendőrkapitányságra bekísért támadók vallomásából derült ki először, hogy a betéti társaság tagjai a Vitalitás Alapítvány szervezte, úgynevezett piramisjáték keretében milliós nyereséget ígértek azoknak, akik több százezer forintot helyeznek el náluk. A számítógép memóriájára bízzák azt, hogy ki, mikor kapja vissza a jelentős haszonnal növelt tőkéjét. A behajtóbrigád akciója előtti napokban az APEH a megyei rendőrfőkapitányságon 42 milliós hiány feltárása miatt tett följelentést a Boda és Társa Bt. ellen. Érthető hát, hogy azonnal házkutatásokat tartottak. A fontos iratok, számítógépes adattárak lefoglalása mellett egy kukában felbontatlan reklamáló, követelődző levelek százait találták meg a rendőrök. A feladók között nem ritka a jó nevű orvos, ügyvéd. A megyei rendőr-főkapitányságon előzetes letartóztatásban lévő Boda József és felesége bűnlajstromának összeállítása még javában tart, mert tanúk százait kell maghallgatni. Mint dr. Horváth István őrnagytól, a vizsgálati osztály vezetőjétől megtudtuk, szerencsére rendelkezésre áll az a számítógépes lajstrom, amely a kalocsai központú, de Kiskőrösön, Szegeden, Kecskeméten kirendeltségekkel rendelkező alapítványnyal kapcsolatba került több mint háromezer ügyfelet regisztrálja. Bejelentések A károsultak szinte ostromolják a főkapitányságot. Erre azonban nincs szükség, mert a lista alapján mindenkihez eljutnak. Aki mégis úgy érzi, hogy fontos bejelentenivalója van, az levélben vagy telefonon kérhet időpontot. Ugyan mindenki csalásról beszél, egyelőre korántsem biztos, hogy emiatt történik majd vádemelés. A részletek kiderítése után lehet csak eldönteni, hogy Bodáék az ügyfelek megtévesztésével, tehát csalással vagy sikkasztással, azaz a rájuk bízott értékek saját hasznukra történő felhasználásával követtek el bűncselekményt. A rendőrtiszt szerint egyelőre nem tudni, hogy mind a háromezer alapítványi tag futhat a pénze után, mert az újonnan belépők a rendszer szerint még egy ideig nem voltak jogosultak a haszonra. A pénz megvan Információnk szerint a pénz egy része megvan. Ez annak köszönhető, hogy az egyik hitelező zároltatta a társaság betéti számláját. Ez siettette Bodáék bukását, hiszen így már nem tudták betömni a rendszerben mind több helyen jelentkező lyukakat. Adatunk van arra is, hogy a kár csak az adóhivatal esetében több tízmillió, a károsultakkal együtt eléri a 100 millió forintot. Bodáék durván belenyúltak az egyébként is csaláson alapuló számítógépes rendszerbe, s maguk tették el az óriási hasznot, amit később különböző vállalkozásokba fektettek. Ha nem buknak meg, jó esélyük volt arra, hogy a környék leggazdagabb embereinek számítsanak. Kapcsolatrendszerükre jellemző, hogy számtalan neves, országos hírű vállalkozóval kötöttek üzletet, akiknek egy része már szégyelli, hogy csalás áldozata. Legtöbb már a pénzét 9 Ilyet még nem látott a Schöffer-torony! is hagyná veszni, csak személye ne kerüljön nyilvánosságra. Bár a rendőrségen nem erősítették meg, szemtanúktól tudjuk, hogy a Kalocsán bérelt, vasrácsokkal sűrűn biztosított irodaházban színes fénymásológépet, pár darab fénymásolt ötezer forintost is találtak. Azt a vizsgálótisztektől tudjuk, hogy a számítógépes programlistán Boda egész retyerutyája szerepelt, s érdekes módon leggyakrabban ezek a személyek voltak a kedvezményezettek. Ez már csak azért is furcsa, mert számítógépes szakemberek szerint egy nyolc hónapja történt befizetést, azaz belépést követően a rászedett csak a kilencszázezredik befizetést követően kaphatott volna rá visszaosztható öszszeget. A nyomozás eddigi állásáról annyit sikerült megtudnunk: a csalássorozat kiderítése még hosszú ideig eltarthat, s akár több év is eltelhet addig, amíg a szerencsésebbek pénzükhöz juthatnak. Zsiga Ferenc Cukorrépa-termelők érdekképviselete 9 A cukorrépa-termelőknek a gyárak kevesebb pénzt kínálnak a vártnál. (Foto: PN-archív) Varga Imre, a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének elnöke az érdekképviseleti szervezet alakuló ülését követően kifejtette: az érdekképviselet létrehozása azért vált szükségessé, mert a privatizáció során a cukoripar széttagolódott. Az ágazat nehéz éveket élt át. Tavaly már nem sikerült megtermelni azt a mennyiséget sem, amely biztonságosan fedezte volna az ország cukorellátását. Az idén is gondot okozhat, hogy a termelők 3400 forintos tonnánkénti átvételi árral lennének elégedettek, a cukorgyárak 3000 forintot kínálnak. Madarason nem telik a fejlesztésre A polgármester távollétében dr. Szendrői József, a község köztiszteletben álló, tudós gyógyszerésze vezette le a képviselő-testület hétfői ülését, melynek fő napirendi pontja az idei költségvetés elfogadása volt. Miután az előterjesztést alapos előkészítő munka előzte meg, és a mozgástér is meglehetősen szűk a kötelező bér-, illetve szociális kiadások miatt, tulajdonképpen csak egyetlen pontban alakult ki vita, majd jutottak a képviselők egyetértésre. Madarason ugyanis jól működő együttesek vannak, így a messze földön híres fúvószenekar, a pávakör, orvosi irányítással megalakult a testépítő klub, most szervezik a nagycsaládosok egyesületét, jó eredményekkel szerepel a sportkör is. E csoportok támogatására a nem nagy, mindössze 1,7 millió forintos tartalékalapból fél millió forintot csoportosítottak át. Szóba került, hogy mérsékelik a bajai kórház számára megajánlott, lakosonként évi 100 forintos műszervásárlási támogatást, de végül úgy határoztak, hogy tartják a szavukat. - A kórházra minden madarasinak szüksége lehet - mondta ki a nyomós érvet az egyik képviselő. A közönség soraiból felszólalt Mundweil Józsefné óvodaigazgató, aki intézménye siralmas állagát tette szóvá. A jobbításra találnak megoldást, ígérte meg Bagócsi Károly jegyző. Miután Madaras idei, 97 és fél millió forintos költségvetése fejlesztési kiadást egyáltalán nem tartalmaz, a község megpályázza a hátrányos helyzetű településeket megillető állami támogatást. G. Z.
