Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-16 / 63. szám
1994. március 16., szerda PETŐFI NÉPE 7 A HÁROM ALFÖLDI VÁROS 48-BAN BESZÉLGETÉS A MAGYAR KIRÁLYI LÉGIERŐ PILÓTÁJÁVAL Toborzás az Alföldön # Nagykőrösi Hunyadi-huszár. A március 15-én Pesten történt „nagyszerű népmozgalom” után rövidesen veszélybe került a haza, a nemzet függetlensége. A déli területekre átcsaptak a szerbek, támadásba lendültek, s őket segítették a Bácskában, Bánátban élő rácok is. Szeptember közepén újabb veszedelem fenyegette a hazát: Jellasics bán horvát seregeivel szeptember 11-én átlépte a Drávát és Pest- Buda irányába vonult. A nagykőrösi tanács örömmel üdvözölte a magyar forradalmat, több ízben is megfogalmazta álláspontját, javaslatát a kormány számára. A tanács ezen felhívását tudatta Cegléd és Kecskemét városokkal is. A ceglédiek már másnap, szeptember 15-én átjöttek Kőrösre tájékozódni, Kecskemét város tanácsa pedig szeptember 17-én tűzte napirendjére a kiáltvány megtárgyalását. A „három város” közös tanácskozásának következményeként fogalmazódott meg a „Kecskemét, Nagykőrös és Czegléd Város Közössége” közös nyilatkozata, amelyben a következőket olvashatjuk: „A Haza Szent nevében arra kérjük a’ tisztelt Hongyűlést, ’s Nemzeti Kormányt, nyúljon a’ legrendkívülibb eszközökhöz, mellyel bennünket a’ végenyészettől megmentenek, és mi vak engedelmességgel hajolunk meg az erélyes rendeletnek, vérünket, vagyonúnkat ismételve fel ajánlván...” Kossuth Lajos népfelkelési kormánybiztosként megjelent a három városban, s lelkesítő szózatával tovább erősíti a nemzetőrség, a szabadcsapatok szerveződését. Legcélszerűbbnek tűnt Cegléden kezdeni alföldi toborzóútját, hiszen oda könnyen utazhatott népes kíséretével vonaton. Kíséretében volt Nagykőrös országgyűlési képviselője, Tanárky Gedeon, s többek között Jókai Mór is, akinek tudósításából maradt fenn Kossuth beszédének mondanivalója. Kos- suth még aznap Nagykőrösre utazott. Források nem szólnak róla, de feltételezhető, hogy Bakos Ambrus vendégszeretetét élvezte, nála szállt meg. Kossuth Lajos szeptember 25-én tartotta meg szónoklatát Kőrösön, majd utána rögvest Kecskemétre utazott. Lelkesítő szózatát megörökítették a város jegyzőkönyvében. A három város közül ez a helység volt a legnagyobb, kiterjedt pusztákkal. Pest megye déli területének katonai szempontból egyik legfontosabb része, amely közvetlenül is ki volt téve a horvát támadás veszélyének. Nem véletlenül ebben a nagyobb lélekszámú városban remélte nagy sikerét a népfelkelésnek. Az alföldi nemzetőrök látogatása idején már útrakészülődtek, illetve úton voltak. Ercsinél keltek át a Dunán, onnan délre volnultak. Október 7-én ütköztek meg Roth és Philipovics tábornok által vezetett horvát sereggel, s megfutamították őket. Dr. Novák László VAJDASÁGI KEREKASZTAL A megmaradás a cél Vajdasági magyar értelmiségi kerekasztalt tartottak a napokban a Kanizsához közeli Tótfaluban. A háromnapos találkozón félszáz irodalmár, tudós, lelkész, tanár, újságíró és főleg a VMDK köreiben tevékenykedő közéleti személyiség szólalt fel. A jelképesen jégtörő Mátyás napjára időzített eszmecserén eltérő vélemények szembesítése, de azonos szándék jellemezte az oldott hangulatú párbeszédet. A Szabadka-Újvidék ellentét feszült hangulata Tótfaluban végre alábbhagyott, hiszen a Trianon előtti félmillióról 400 ezerre fogyatkozott magyar kissebbség megmaradása, avagy kihalása a tét. A vajdaságból a délszláv válság kirobbanása óta elköltözött 35 ezer, javarészt fiatal értelmiségi. Ezért, mégha korosak is, a még megmaradtaknak kell vállalni a VMDK-val vitatkozva való együttműködést - hangzott el az összejövetelen. A felszólalók nagy része megkérdőjelezte, hogy a VMDK hármas (személyi, kulturális és területi) autonómiakoncepciója egyáltalán valóra váltható-e? Viszont, ha a területi autonómia utópiáját elvetik, és az európai normák szigorú betartására kötelező kisebbségi törvényekkel váltják fel, több esély lesz az oktatás, a művelődés és a magyar közigazgatás intézményes rendszerének a kiépítésére. Felvetődött továbbá a vajdasági magyar egyetem megalapításának, a színjátszás és a jugoszláviai magyar sajtóház, valamint (tan)könyvkiadó viszszaállításának szükségessége, egy bánáti egyházi középiskola és kollégium beindítása, a megszüntetett szerémségi magyar óvodák, iskolák és egyházi tevékenység helyreállítása. Esélytelenül: harc többszörös túlerővel • Légiháború Magyarország felett. Az utóbbi fél évszázadban alig lehetett valamit is hallani a Magyar Királyi Légierő II. világháborús szerepéről, a magyar pilóták áldozatteljes, szinte öngyilkos harcáról. Tobak Tibor, a 101. vadászrepülő-ezred veterán pilótája - ma nyugállományú ezredes - talán a legtöbbet tette azért, hogy a fiatalabb korosztályok megismerhessék a hazai katonai repülés legnehezebb, talán leghősiesebb korszakát. 1944-ben, az amerikai bombázásokat megakadályozandó, emelkedtek a levegőbe a magyar ME-109-es vadászgépek, s szinte felfoghatatlan, több tízszeres, néha százszoros túlerővel vették fel a harcot. A magyar légtérben nap mint nap elkeseredett háború folyt, hogy minél kevesebb amerikai bomba hulljon városainkra. A „Pumák földön-égen”, és a „Pumák és a többiek” című könyvek népszerű szerzője nemrégiben Kecskemétre látogatott, hogy a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben tartson előadást a világháborús pilóták életéről. Ekkor beszélgettünk vele. Kecskeméti pumák között Tobak úr, milyen szálak kötik Kecskeméthez?- Itt szolgáltam a háború után, 1949-től 1951-ig, mint repülő-oktató. Annak az évfolyamnak az oktatásával kezdtem, amely először került ki a háború utáni Kossuth Akadémiáról. 49 nyarán UT-2-es, Galamb, Fecske, Áradó 96B, Jak- 11, és Jak-18-as, és más gépeken repültünk. A Katona József utcában laktam, szerettem itt élni. Később hosszú szünet után, 89-ben újultak meg kecskeméti kapcsolataim, amikor az itteni pilóták meghívtak — bár ők már legfeljebb csak a könyveim alapján ismerhettek. Akkoriban dőlt el, hogy felveszik a Szentgyörgyi Dezső nevet, amit én nagy örömmel fogadtam, csakúgy mint azt, hogy a legendás puma-század nevét is felvállalják a kecskemétiek! Azóta minden pilóta személyes ismerősöm, úgy érzem ők megtalálták gyökereiket, mi veteránok pedig az utódainkat.- Mára már alaposan megváltozott a pilótaélet az ötven évvel ezelőttihez képest. Mi a legszembetűnőbb változás?- Csak egy példát had’ említsek: a háború után a repülőcsapatokat mesterségesen elválasztották a néptől. Az újonnan felépített lakótelepek is ezt a célt szolgálták; úgy ítélték, jó, ha a pilóta családtagjai mindig kéznél vannak. Elvégre egy repülőgépen olyan könnyű átsuhanni a határon... Az utóbbi évek változásai más szempontból is gyökeresen megváltoztatták pilótáink életét. Az előző rendszer katonai doktrínája szerint a Varsói Szerződésen belül a Magyar Honvédség feladata Olaszország megtámadása lett volna, Torino irányában - egy esetleges III. világháború során. Ezzel szemben ma sokkal világosabb és tisztább a helyzet; egyetlen feladat létezik, az ország határainak védelme!- Ötven évvel ezelőtt is ez Új vallás Újabb vallás képviselői jelentek meg a közelmúltban Kecskeméten. A Bahá’i Közösség saját bevallása szerint földrajzilag a második legelterjedtebb vallás a világon, több mint száz éve alapította Bahá’u’lláh próféta. Hatmillió tagjának legfőbb elve az emberi egyenlőség, egyetértés hirdetése. A Haifában székelő felekezet a világ több pontjáról érkezett tagjai péntekenként tartanak előadásokat a kecskeméti Helpi irodában elveikről, szándékaikról. A belépés mindenkinek díjtalan. volt a cél. Az akkori legendás légi háborúról, a többszörös túlerő elleni harcról ma mi a véleménye?- Azt hiszem, majdhogynem őrültség volt, amit akkor csináltunk, dehát fiatalok voltunk és elszántak. Természetesen féltünk is, de félelmünket megpróbáltuk nem kimutatni, belül leküzdeni. Rendkívül erős közösségi szellem uralkodott a csapatban, ami, úgy látom, a mai csapatok nyolcvan százalékában szintén megvan; ez pedig nélkülözhetetlen. Élt bennünk Trianon szelleme, ez is tagadhatatlan. S még valami; a bombázások pusztításait látva, a sok szenvedést, amit a támadások okoztak, eltöltött minket egyfajta visszavágás! láz - de nem bosszú, ezt a szót kerülném. Egy támadásra volt mindig idő Elszántságot adott, amire jócskán szükségünk volt, mert amit csináltunk, az- gyakorlatilag a hülyeséggel volt egyenlő. Amikor az amerikai bombázókötelékek felbukkantak, mi azonnal támadtunk, azután azonnal menekültünk, mert mindenki szerette az életét. A bombázókat kísérő amerikai vadászok néha több százszoros túlereje ellen nem tehettünk sokat: mégis támadtunk, mégha csak egyetlen csapásra maradt is időnk: mert aztán kíméletlenül ki voltunk téve az ellenséges össztűznek. Később már szovjet gépek ellen kellett küzdenünk, s ekkor a helyzet megváltozott. Hiszen a légifölény érdekes kérdés; az amerikai gépek nyomasztó túlereje kétségtelenné tette, hogy övék a fölény - ám a szovjet repülők ezt, még számbeli túlsúlyukkal sem tudták mindig kiharcolni. Harc a légifölény megszerzéséért- Ez hogyan lehetséges?- Akkorra már kétségtelenül miénk volt a morális fölény. A magyar gépek tovább állták a tüzet: az oroszok hamarabb borítottak le, ahogy mi mondjuk, Ex-lex állapotok uralkodnak tavaly szeptember óta az agrár-felsőoktatás területén, miután az új közoktatási törvény értelmében ezek az intézmények a Földművelésügyi Minisztériumtól átkerültek a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz. Miért elégedetlen ezzel a földművelésügyi tárca? - kérdeztük Dr. Magassy Dániel főosztályvezetőt.- Szerintem zökkenőmentesebb lett volna az átállás, ha a jogszabály hatályba lépéséhez két-három esztendő türelmi időt ami érthető, hiszen sokukat gyorstalpaló kiképzésen nevelték pilótának. így korlátlan anyagi lehetőségeik ellenére két magyar vadászgép gondolkodás nélkül rá mert támadni akár tíz, vagy annál több orosz gépre. A mai légiharcokban a pilóta gyakran nem is látja ellenfele gépét - nemhogy az arcát! Csak elereszti a rakétát, aztán a fedélzeti számítógép közli vele, hogy talált-e vagy sem? Kényszerleszállás vaksötétben- Melyik volt a legizgalmasabb bevetése, kalandja?- A legmaradandóbb nem is bevetés volt, hanem egy szerencsés visszatérés a vaksötétben, a kivilágítatlan veszprémi repülőtérre. Akkor még nem volt lámpasor, azt csak később, a németek odatelepülésekor építettek ki. A bajtársaim mentettek meg a biztos halálból. Amikor meghallották gépem motorját, gyorsan kitalálták, hogy egy autóval körbeszáguldják a repteret, és leraknak egy-egy katonát, akik szakadatlanul lövöldöznek jelzőrakétákat a levegőbe. Minderre néhány perc volt csupán, mert alig maradt üzemanyagom, amivel a levegőben maradhattam. Már-már azon törtem a fejem, hogy a gépet lakatlan terület fölé irányítom, és kiugróm, amikor - szinte az utolsó pillanatban - megpillantottam a jelzőfényeket. Igen, azt hiszem ez volt a legmaradandóbb élményem: talán jobb is, hogy nem bevetésbeli kaland, ahol végtére is meg kell ölni az ellenséget!- Utóbb találkozott már volt ellenféllel? Meg is ölhettük volna egymást- Igen, többükkel beszéltem már, így egy olyan amerikaival, akivel egyazon időben ugyanabban a légtérben harcoltunk. Különös volt belegondolni, hogy akár meg is ölhettük volna egymást, ha úgy hozza a sors... Utólag persze az ember megismeri a túloldal gondolatait is. adnak. Az azonnali átállás ugyanis zavarokat okozott a szakok és karok indításában. Nagy a bizonytalanság az egyetemekhez csatlakozó kutatóintézetekben és gyakorlóiskolákban, tangazdaságokban, illetve a kutatás területén. Egyáltalán nem közömbös, hogy milyen színvonalú képzettséggel rendelkeznek, milyen szakmai indíttatással, ágazat iránti felelősséggel kerülnek ki a jövő szakemberei az iskolapadokból.- A hibát ezek szerint magában a törvényben látja... Milyen jó lett volna akkoriban olvasni mondjuk a 22-es csapdáját, mert akkor legalább emberközelben érezhettük volna az ellenséget is. Sejtettük mi, hogyan érezhetnek, hogy nyilván ők is ugyanúgy félnek mint mi, •de a gondolataikba nem láthattunk bele. Irigyeltük is őket, hiszen az amerikai pilótáknak teljesíteni kellett egy bizonyos küldetésmennyiséget, mondjuk húsz-huszonöt bevetést, azután visszakerülhettek a hátországba, hacsak nem kérték, hogy a fronton, a levegőben maradhassanak. Mi pedig azzal a tudattal szálltunk fel újra meg újra, hogy addig repülünk, míg egyszer vége nem lesz a háborúnak, vagy míg utói nem ér minket a végzet... Veteránok között- Feltételezem, a mai repülőéletet is figyelemmel kíséri! Mi a véleménye arról a vitáról, hogy Magyarországnak milyen típusú vadászgépekre volna szüksége?- Ezzel kapcsolatban két szembenálló vélemény alakult ki. Az egyik megfelelőnek tartja a MIG-29-eseket, a másik inkább nyugati típusokat állítana hadrendbe. Nekem az a véleményem, hogy azzal kell megelégednünk, amink van, amire a pénzünk telik. A MIG-eket adósság fejében kaptuk, és én még nem találkoztam pilótával, aki elégedetlen lenne Kecskeméten velük!- Tobak úr, a hagyományidézés mellett mire marad még ideje?- Nem túl sok időm marad másra. A könyvek, cikkek publikálása mellett 89-ben létrehoztuk a a Magyar Veterán Repülők Egyesületét, amely az aktív szolgálatból „kikopott” repülőket szeretné összefogni. Párt- és politikasemleges szervezet vagyunk, de azokat nem szívesen látjuk, akik az utóbbi évtizedekben politikai indítékkal ártottak pilótáknak. A mai aktív pilóták hívnak • Tobak Tibor. bennünket, hogy elbeszélgessünk a múltról, a hagyományokról. Ha lehet, megpróbálunk segíteni, mint például amikor megpróbáltunk a régi pilóta-egyenruha újbóli bevezetése mellett kiállni. Sajnos, nem fogadták egyértelmű helyesléssel ezen törekvésünket, fegyvernemi sovinizmusról beszéltek. Nemrégiben elkészült harmadik könyvem, a „Pumák és boszorkányok”, mely most kiadót keres. Bán János- A közoktatási törvény hatályba lépése óta tisztázatlanok a felsőfokú intézmények mezőgazdasággal kapcsolatos feladatai. Máig sem készült el az ezt meghatározó törvény, vagy kormányrendelet.- És amíg ez megszületik?- Addig sem ülünk ölbe tett kézzel, keressük azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek révén lehetőség nyílik beleszólni abba, hogy az agrárfelsőoktatás a megfelelő szinten maradjon, érvényesíteni igyekszünk az ágazat érdekeit. Nehéz helyzetben az agrár-felsőoktatás
