Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-09 / 57. szám

1994. március 9., szerda Tisztelt Szerkesztőség! ll Kedves Olvasóink! Amint olvashatták, tegnapi lapunkban megjelentek azok a leve­lek, amelyekben pedagógusok fejtik ki véleményüket az oktató-ne­velő munkáról és a pedagógusok fizetéséről. Természetesen az ol­dal összeállítása óta újabb levelek érkeztek hozzánk a témakörben, de amint jeleztük is, szeretnénk lezárni ennek a vitának a folytatá­sát, hiszen a megoldás nem rajtunk múlik, ugyanakkor — úgy gon­doljuk - sikerült felhívni a figyelmet a valós tényekre. Ugyanakkor újabb „lavina” elindulásának lehetünk tanúi a nyugdíjemeléssel összefüggésben. Már eddig is több, a kérdéssel foglalkozó levelet közöltünk, de további írások érkeznek hozzánk. A megoldás azon­ban ebben az esetben sem a mi kezünkben van. Egyre több olyan olvasónk akad, aki a jubileumi jutalommal kapcsolatban keres ben­nünket. Nekik elmondjuk, hogy ez csak a közalkalmazottaknak jár. Várjuk további írásaikat, leveleiket, kérdéseiket. A szerk. Eltérő törvényértelmezés Országosan gond van egyes törvények értelmezésével még a szakemberek körében is. A közalkalmazotti törvény - mó­dosítás előtti - előírása értelmé­ben a közalkalmazottaknak 13. havi bért kell fizetni. Ez a köz­alkalmazotti státuszhoz kapcso­lódó juttatás, s a törvény nem kötötte munkavégzési feltétel­hez azilletmény lefizetését. Mégis, az egyik intézmény kifizette ezt az illetményt a gye­sen, illetve gyeden lévő dolgo­zóknak, a sorkatonai szolgálatra behívottaknak, a másik megta­gadta ugyanezt. Sőt, a munka­ügyi bíróságok is különböző­képpen döntöttek és döntenek ebben az ügyben. Van olyan megye, ahol pert nyernek a köz­­alkalmazottak, de van olyan megyei munkaügyi bíróság, amelyik elutasítja őket. Hát ezt nem értem! A gyesen, gyeden lévő édesanyák, a katonai szol­gálatot teljesítő közalkalmazot­tak anyagilag bizony rászorul­nának erre a juttatásra, mégis bírósághoz kell fordulniuk, hogy jogos igényüknek érvényt szerezzenek. Sajnos, mégis elő­fordul, hogy a jogi csűrés-csa­­varás következtében hoppon maradnak. Eszembe jut, egyes elbocsáj­­tott magas beosztású vezetők milyen könnyen hozzájutottak a több milliós végkielégítéshez, s milyen nehezen kapják meg a közalkalmazottak a 10—15 ezer forint illetményüket. Tud valaki erre magyarázatot adni? Ujfaludiné Csábi Katalin, Kiskunhalas Meghibásodtak a buszok A Petőfi Népe február 16-ai számában megjelent, Nem jön­nek a buszok című olvasói le­vélre az alábbiakat válaszoljuk. Február 10-én reggel mű­szaki meghibásodás miatt több autóbuszunk vált üzemképte­lenné. (A Kunság Volán Rt. au­tóbuszairól van szó. A szerk.) Emiatt a 7 és 7.30 óra közötti időszakban csak két csuklós au­tóbusz közlekedett a 14-es számú járaton, s ezt a két kocsit rögtön vissza kellett fordítani, hogy ne legyen járatkimaradás. Ezért fordult elő, hogy a 7.20-as járat 5 perc késéssel tudott elin­dulni, s a zsúfoltság miatt a vo­nalon a késés még tovább nőtt és visszafelé irányban többet kellett várakozni az átlagosnál. A 4-es járaton a 7.30-kor in­duló kocsi időben közlekedett, viszont a 7.45 órakor induló 4-es járatot, műszaki meghibá­sodása miatt, csak 8.05 órakor, tehát 20 perces késéssel tudtuk közlekedtetni. Az érintett utasoktól a történ­tekért ezúton is elnézést kérünk. Friedrich József vezérigazgató-helyettes, Fabó György helyi üzemigazgató Valamit sürgősen tenni kell Az újságok egyre több gyil­kosságot közölnek. Iszonyú ez az egyre nagyobb méreteket öltő gátlástalanság, önzés, go­noszság. Képesek ártatlan gye­rekeket is megölni. Mi, magyar emberek nagyrészt nem ilyenek vagyunk. Azt valljuk, a gyilkos­ság a legnagyobb bűn a világon. Régebben még éjszaka is biz­tonságosan sétálhattunk az ut­cán, ma világos nappal kirabol­nak, megölnek embereket. Hová vezet ez? Azt hiszem, ha népszavazást kezdeményez­nénk arról, hogy állítsák vissza a halálbüntetést, a nép nagy ré­sze ezt akarná. Miért eteti az ál­lam ezeket az embernek nem nevezhető lényeket életük vé­géig? Ráadásul meg is követelik maguknak az emberhez méltó ellátást. Azért olyan gátlástala­nok, mert tudják, az állam védi az ő életüket, nem ítélhetik őket halálra. Nagyobb biztonságban vannak, mint a tisztességes ma­gyar állampolgárok. Országunk átjáróház, min­denféle kétes náció megfordul itt, a bűnözés egyre nagyobb méreteket ölt. A rendőrség las­san nem tud megbirkózni ezzel a feladattal. Sokkal keményebb eszközöket kellene alkalmazni velük szemben a rendőrségnek, a törvénynek. Jogunk van ha­zánkban biztonságban élni. Mi­ért szüljön egy anya, miért ta­nuljon a fiatal? A pénzszerzési láz miatt nincs tiszta levegőnk, szennye­zettek folyóink, földjeink. Az emberek felelőtlensége határta­lan a jövő nemzedék iránt. Sok­szor a gyerekek tisztábban ér­zik, látják azt a veszélyt, mint a felnőttek. Valamit tenni kell, de nagyon sürgősen. Kérem, kö­zöljék írásomat, ha mód van rá. D.-né Kecskemét Mit ér az emberi élet? Egykorúak lehetünk, hozzá­tok szólok, mindazokhoz, akik a volt hadifoglyok, internált édesapjuk halála után már éde­sanyjukat is eltemették. Ez utóbbi miatt változatlanul kizár bennünket a törvény a pótkártalanítási igényünk be­adásának lehetőségéből is. Utolsó alkalom, hogy meg­kérdezzük: miért és mennyivel ér többet a föld, a vagyon - hi­szen azután kérhet kárpótlást az elhalt szülők gyermeke is mint két emberi élet? Mi gyerekek voltunk akkor, de nagyon is értettük, hogy mi történik és miért, és meddig. Nekem 9 évig. Kárpótlást érdemiünk meg­gyötört, élőhalottként viszontlá­tott hadifogoly édesapánkért, a reménybe, várakozásba bele­roppant édesanyánkért, keser­ves emlékeinkért. Meg kell találnunk egymást! Édesanyánk halála nem lehet a tét egy törvényhozásban, amely kegyetlenül, érthetetlen módon kizár bennünket az igaz­ságtétel teljességéből. Kizár, mert már egyik szülőnk sem él. Találjuk meg egymást, kér­jünk szót, ahol elégtételre, meghallgatásra találunk. Ezért várom a jelentkezéseket. Fazekasné Demeter Ágnes, Tószeg, Tűzoltó u. 3. Segíts magadon, íiz Isten is megsegít Felháborodásomban ragad­tam tollat és nagyon szeretném, ha üzenetem eljutna a tettesek­hez. Immár 20 éve különféle ti­lalmakat kell elszenvednünk ama szerencsés-szerencsétlen sors következtében, hogy a majdani Északi körút mellett élünk (néhány tucat kecske­méti). Az elmúlt 7 évben kiiz­zadtuk azt a pár száz méter asz­­faltutat, ami a Vacsi köztől majdnem a Körút presszóig si­keredett. Aztán jött a „nagy át­törés” első üteme, aminek kö­vetkeztében a Körút presszótól a Kecskemét-Nagykőrös vasút­vonalig - pontosabban a Már­vány utcáig - a kisajátítás és a rombolás megtörtént. Szépen művelt kertecskék váltak a bon­tásanyag-kereskedelem marta­lékává. Az értéktelen sitt, a törmelék azonban a helyszínen maradt. Türelmesek, megértők va­gyunk. A kertek helyén méteres gaz, a takaros kicsi házak he­lyén romhalmazok. S ekkor jött a leleményes magyar! Nini, itt ez a jó kis gaztenger, mi lenne, ha gyarapítanánk? S a lelketlen magyar elkezdte ide szállítani a szemetet, dögöt, ürüléket, mű­anyagot, selejt bútort, s minden elképzelhető elképesztőt. Hát persze, hogy szóltunk, írtunk oda, ahová kell, de nekik is sok bajuk van. A jó tanács: segíts magadon, az Isten is megsegít. Ehhez tartottuk magunkat, s tu­lajdonképpen azért írok, mert bízom abban, hogy az illetéke­sek így biztosan tudomást sze­reznek döntésünkről. Tisztelt Polgártársak! Tudat­juk Önökkel, hogy a leendő Északi körút-Körút presszó- Márvány utca valószínűleg több évig rendezetlen sorsra kárhoztatott térségét az ott la­kók meg kívánják védeni az il­legális szemétlerakóktól. Ezért figyelőszolgálatot szerveztünk és minden lelketlen vagy tudat­lan illegális szemétlerakót le­fényképezünk és feljelentünk. A kellemetlenségeket meg­előzvén, itt szeretnénk ezen személyek szíves figyelmét felhívni, hogy a térségből min­den szerdán délelőtt elszállítják a bezsákolt és a gyűjtőhelyre lerakott szemetet. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy öregapáink a gallyakat, a nyesedékeket és a különféle növények szárait, ha másra nem volt használható, elégették. A kidobált tárgyakat nézve megállapítható, hogy például a kimustrált konyha­­szekrény is képes elégni, tehát kár a fáradtságért és a szállítási költségekért. A volt hűséges házőrző tetemét is el lehet hán­tolni, mondjuk, az eperfa tövé­ben, kellő mélységben, ott, ahol szolgálta gazdáját. Még egyszer figyelmezteté­sül: a jövőben a fent említett térségben megfontolandó a szemétlerakás, mert könnyen lehet, hogy nagyon sokba fog kerülni a szabálysértőkben. A kecskeméti önkormányzattól pedig azt kérjük, szíveskedjék segítséget adni a szemét elszál­lításához. A térség lakóinak képvisele­tében: Dr. Murányi János, Kecskemét Rendezvény Kaskantyún A gyógyszer ára egyforma Megdöbbenéssel olvastuk a február 23-án megjelent olva­sói levelek között az Érthetet­len című írást, amit Szabó Ber­talan kiskőrösi lakos küldött a szerkesztőségnek. Utánajártam, mi lehet a kér­dés mögött? Először felkeres­tem a beteget, s kiderült, hogy 40 szem Konakion drazsét ka­pott 122 forintért a magánpati­kában. Ezután a magángyógy­szertár tulajdonosával kikeres­tük a beteg piros vényét. Azon az orvos két doboz Konakiont rendelt. Eszerint mi 200 szem gyógyszer térítési díját közöl­tük a beteggel (608 forint), mert egy dobozban - mely el­vileg nem bontható - 100 dra­zsé ,van. Gyógyszertárunk számító­géppel dolgozik. Minden eset­ben blokkon láthatja a beteg, miért mennyit fizetett. Ezúton is kérünk mindenkit, tegye el a blokkot, hogy ne kerüljünk ha­sonló helyzetbe. Takács Istvánná, a kiskőrösi 12/51. sz. gyógyszertár vezetője Elutasítás Nekem 27 év közalkalma­zotti munkaviszonyom van. Kértem munkáltatómtól, a kecskeméti megyei kórháztól a 25 év jubileumi jutalommal való elismerését. Elutasították kérésem, mert alacsony a bér- és kategóriabesorolásom! De hiszen erről nemcsak én tehetek (igaz, csak szakmunkás-bizo­nyítványom van). így járt egy másik kollégám is. Máté Ferenc, Kecskemét Kaskantyún egy sikeres ren­dezvénysorozatot zártak, ami február 28-tól március 3-ig tar­tott. A rendezvénysorozatot Kertészné Veres Sarolta szer­vezte és rendezte, aki egyben a kaskantyúi szakosított szociális otthon igazgatója. A rendez­vénynek a művelődési ház adott Hálásan köszönöm eredmé­nyes intézkedésüket. A nyugdíj­­folyósítótól reményen felüli gyorsasággal adtak fel szá­momra expressz küldemény­ként 17 281 forintot. A kísérő­levélben az állt, hogy özvegyi jogon 1991. augusztus 1-jétől jogosult vagyok a kárpótlás 50 százalékára, ezért a fenti idő­ponttól 1994. február 28-áig az helyet, s a programban sok hasznos tanács hangzott el a la­kosság részére. Szeretnénk köszönetét mon­dani a rendezőnek, hogy meg­szervezte kicsiny falunkban ezt a tartalmas, érdekes műsort. Katzenbach Károlyné, Kaskantyú időközi emeléseket is ráadva kaptam meg a járandóságot. Közölték továbbá, hogy 1994. március 1-jétől a nyugdíjammal együtt folyósítják a havi 650 fo­rint kárpótlást. Egyszóval, elő­került az iratanyagom, s ehhez az önök segítsége volt szüksé­ges. Nagyon köszönöm!. Özv. Pomisán Imréné, Kiskőrös, Béke u. 38. Köszönöm a segítségüket Lakásszövetkezetiek palotaforradalma Kecskeméten, a Széchenyi­­városi Lakásfenntartó Szövet­kezetnél úgy látszik, megismét­lődik az a helyzet, hogy ha a tagság megelégeli a vezetőség szabály- és tagságellenességét, elmegy akár a Legfőbb Ügyész­ségig is, hogy kivívja igazát. Ugyanis kicsordult a pohár. A felgyülemlett anomáliákból itt csak néhányat említünk. A vezetőség nem hajlandó el­látni a tagságot az alapsza­bály-módosítás dokumentuma­ival, s az új alapszabályból is csak a tagság mintegy a felének adtak, pedig ezt részközgyűlési határozatok írják elő. Az írás­beli reklamációra cinikusan úgy döntöttek, hogy az elolvasható az irodájukban. Bár a tiszteletdíj kifizetésére kizárólag a küldöttgyűlés ad­hatna engedélyt, ezt az alapsza­bályi előírást felrúgták, s az igazgatóság idő előtt kifizettette magának a tiszteletdíjak teljes keretét, s persze juttatott belőle a felügyelő bizottság cinkostárs tagjainak is. A kijátszott küldöt­teknek utólag sem tárták fel tet­tüket. Mellőzték az előzetes ál­lásfoglalásra jogosult küldött­­gyűlést abban is, hogy az átme­netileg megüresedett, illet­ménnyel járó ügyvezetői állás­ban az igazgatóság két elnök­ségi tagja felváltva helyettesí­tett, utalványozott és fizetett bért magának. Jóllehet alapszabály-módosí­tásnál részközgyűlési határoza­tokra kellene ráépíteni a kül­döttgyűlés összesítő állásfogla­lását, a vezetőség mégis kizáró­lag a MÉSZÖV-bői való kilé­pésre agitált azzal, hogy az fe­lesleges és megspóroljuk a tagdíjfizetést. Azonban ez a költségmegtakarítás egy tagnál havonta csupán 7 forintot jelent, ugyanakkor elestünk a megyei szövetség szaktanácsaitól, kép­viseletétől, védtelenebb lett szövetkezetünk tagsága. A ve­zetési vétkeket sorolhatnánk to­vább. Természetesen, akadtak egyéni és csoportos írásbeli el­lenvetések, kritikák és javasla­tok menetközben, ezek azonban süket fülekre, még inkább el­utasításra találtak. Nem csoda tehát, hogy egye­sek már a cégbírósághoz is for­dultak jogorvoslatért. Ott azon­ban „Isten malmai” szörnyű las­san őrölnek, hiszen az ügyek százaival foglalkoznak. így az­tán ennek kivárásától függetle­nül az alapszabályban előírt számarányban kezdeményezték a küldöttek a rendkívüli köz­gyűlés összehívását, hogy ez a testület számonkérhesse a veze­tés által elkövetett szabálytalan­ságokat és határozzon a szüksé­ges intézkedésekről. Mert a la­kásszövetkezet tagsága nem ve­zethető tovább orránál fogva. A szövetkezet 14 tagja, küldötte Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Tisztességes emberek! Szabó Imre kecskeméti olva­sónk (Pákozdi csata u. 25. X/29.) lapunkon keresztül kíván köszönetét mondani Csala Fe­renc úrnak, aki a kecskeméti polgármesteri hivatal talált tár­gyak osztályán leadta értékes és kedvenc kerékpárját, amelyet február 16-án éjszaka loptak el lakása elől. Ugyancsak hálás Retkes Tamás rendőr főtörzs­őrmesternek, aki gyorsan, pél­damutatóan vizsgálta ki az ügyet. Mindkettőjük cseleke­dete tisztességre és becsületes­ségre vall. Arra kéri őket, to­vábbra is ilyen szellemben élje­nek és cselekedjenek. Előkerült a pénztárca- Sokfelé hallani, hogy a mai világban már kiveszett az embe­rekből a becsület. Nos, az én esetem éppen az ellenkezőjét bizonyítja - ezzel kezdte mon­danivalóját Kőházi Kiss Bá­­lintné, Kecskemét, Mátis Kál­mán utca 1. szám alatti lakos, amikor a szerkesztőségbe jött.- Egy pénteki napon u­­gyanis elvesztettem a pénztár­cámat, amiben nemcsak pénz volt, de számomra fontos irat is. A tény azonban - mármint, hogy nincs meg a pénztárca — csak hétfőn tudatosult bennem és visszagondoltam, hol jártam azon a napon? Végig is jártam az utat, de sehol nem akadtam nyomára az elveszett tárcának, miközben elhaladtam a leninvá­­rosi fodrászüzlet előtt is. Onnan szól ki Julika, az üzlet vezetője, hogy talán a pénztárcámat kere­sem?- Kiderült ugyanis, hogy az üzletbe is bementem és a tárca ott maradt, de ők megőrizték. Hiánytalanul visszakaptam és azért csak köszönetét tudok mondani.-gál-Otrombaság! A Kunság Volán egyik nyug­díjas utasa mondta el az alábbi, vele megtörtént esetet (neve és címe a szerkesztőségben). A múltkor a kecskeméti 1-es számú autóbuszon utazott. Jött az ellenőr. Tiszteletteljesen megmutatta érvényes buszbér­letét, mégis baj történt. Az ellenőr galléron ragadta az idős embert, odaszorította az autóbuszhoz és kiabálva kér­dezte, hogy nyugdíjas létére miért nem vett sárga igazol­ványt? Azért, mert a régi még teljesen jó, válaszolta neki. Az ellenőr erre otrombán közölte: minden vén nyugdíjas tudhatná, hogy a bérlethez most már ket­tős tokot kell használni. Pana­szosunk nem tudta, nem is hal­lott róla senkitől. Megszégye­­nülten szállt le a buszról. Az oldalakat szerkeszti: Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents