Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
1994. március 8., kedd Olvasóink írták 7 Bérek és vélemények! Rágalmak! Mennyit dolgoznak a pedagógusok? Hosszú ideje polémiázik a szakmai vezetés és a közvélemény arról, mennyit dolgoznak és mennyit keresnek a pedagógusok. Az ügyben lapunk is többször megnyilatkozott, egyaránt helyet adva a mellette és ellene szóló érveknek. így annak is, amelyet február 16-án Pedagógusok címmel közöltünk. S ezzel mintegy kiszabadítottuk a szellemet a palackból. A rövid írásra egymás után érkeztek a cikkel vitatkozó, szembenálló levelek. Pegadógusoktól. Olyan emberektől tehát, akik saját bőrükön érzik, tapasztalják mindenféle vita igazságát, vagy éppen hamis voltát. Szerkesztőségünknek természetesen nem az a feladata, hogy egyik vagy másik „oldalra” állva eldöntse a vitát, hanem az, hogy a témával kapcsolatos véleményeknek nyilvánosságot adjon, s ezáltal derüljön ki az igazság, ha az még nem volna világos. Mostani összeállításunkban a már említett, pedagógusoktól kapott leveleket közöljük, változtatás, beavatkozás nélkül. Hasonlóan a Pedagógusok című cikkünk írójához, a mostani levelek feladói közül sem mindenki vállalta nevének nyilvános szerepeltetését. A jelenlegi levélcsokorral szerkesztőségünk a vitát lezártnak tekinti, de természetesen nem megoldottnak. Ezzel nem azt mondjuk — amivel egyik levélírónk vádol bennünket — hogy „mossuk kezeinket” és elhárítjuk magunktól a felelősséget. A sajtó feladata ugyanis a nyilvánosság garantálása. • Benedek Istvánná, a kiskunmajsai Kígyóspusztán tanít. Sokféle pedagógus van! • Még csak nem is bosszankodtam, -amikor elolvastam a február 16-iki számban a Pedagógusok című levelet. Elámultam azon, hogy a „civilek” menynyire nem ismerik a munkánkat. Persze van mindenféle pedagógus. De nem egészen úgy van, ahogy az illető leírta. Amíg mi főiskolára jártunk, osztálytársaink lakást, autót szereztek maguknak. Négy év nagy előny, anyagiakban nem semmi. Szüléink a főiskolára költötték a pénzüket, nem stafirungra. Ami a munkámat illeti: letanítottam délelőtt az óráimat. Délután háromig korrepetálás, szakkörök. Ennek nagy része ingyen. Három után rajfoglalkozások. Azt is lehet(ett) csodálatos emlékként csinálni. Főzőcske, kézimunkázás, irodalmi színpad, bábozás, készülődés kirándulásra, osztálybuli. Végre hazakerültem. A gyermekeimmel lenni négytől, valóban jó dolog. Amikor lefeküdtek, kezdődött a következő napra történő készülődés, dolgozatjavítás. Voltak még kirándulások 2-3-4 hetenként. Természetesen a saját gyermekeimet is vittem. Tehettük, mert a vonat olcsó volt, a buszt a vállalatok adták, sokszor ingyen, sokszor nagyon olcsón. Aztán voltak még értekezletek, fogadóórák. A szünetekben táborok itthon és külföldön, szünidei program azoknak, akiknek nem volt pénzük nyaralásra. Persze a saját gyerekeim mindehol velem, másként hátrányos helyzetűek lettek volna. Háromszoros fizetés? 1965- ben 1 200 forinttal kezdtem. 1993-ban — huszonnyolc év múlva — a fizetésem nettó 18 ezer forint. Az infláció közben szépen emelkedett. Most vitatkoznak a fejünk felett, hogy emeljenek vagy ne emeljenek, sokat vagy keveset? És még egy apróság: két gyereket egyedül neveltem. Még külön is kellett dolgoznom, hogy megéljünk. Nem kell sajnálni. Olyan szép negyedszázadot tudok magam mögött, amelynek minden percét élveztem a gyerekek között. Jól csináltam, rosszul? Nyilván sokat hibáztam, mint mindenki más. Valaki azt mondta, te nem jó pedagógus voltál, hanem hülye. Igaza volna? Mostani élményeim arról győznek meg, hogy igaza van. Pedig nagyon sok pedagógus dolgozta le így évtizedeit, az egész életét. Ma találkoztam egy régi szülővel. Köszönte, hogy megtanítottam a gyerekét tanulni. Ilyenkor a boldogságtól táncraperdülnék, és kit érdekel, hogy nem ismerik el a munkánkat? Dehogynem...! Amit írtam, arról úgy gondolom, nemcsak nekem fontos. K. É. J., Kecskemét • Minden szempár a tanítóra figyel. Meddig olvasunk még napilapban pletykalapba illő rágalmakat, hazugságot, dezinformációt tartalmazó, irigységtől sárguló, kommunista demagógiával átitatott olvasói leveleket a pedagógusok horribilis fizetéséről? Meddig vágják még a fejünkhöz, hogy mi jól fűtött iskolákban dőzsölünk, kedvezmények tömkelegét élvezzük és nem átallottuk tanulással lopni a napot, amig az egekig magasztalt, paradicsomi régiókba juttatott élcsapat, a „munkásosztály” felépítette — helyettünk — a szocializmust? (Hogy milyen eredménnyel, az közismert. Alig győzünk kimászni romjai alól.) Meddig? Megmondom őszintén, amíg a szerkesztőség táptalajt ad erre, kezeiket mosva, hiszen Önök „csak” közreadják a leveleket válogatás nélkül, a felelősséget áthárítva a levélíróra, aki szintén nem vállalja a felelősséget koholmányaiért, mert a névtelenség homályába burkolózik. Tisztelt Pedagógusok című levél írója. Ha Ön sokallja és irigyli egy 50 éves tanár háromszorosan túladagoltnak tartott fizetését, ami alig haladja meg a húszezer forintot (fizetési jegyzék mellékelve a szerkesztőségben), akkor sajnálom Önt, és leveléért a pironkodást Ön helyett (és a közreadásért a szerkesztőség helyett) magamra vállalom. Kíváncsian várom, levelem megüti-e a mértéket a „Félrevezetett Levelezők Rovatába” történő bekerüléshez? Brandenburg Gyula tanár (Sajnos, a tanár úr közelebbi címet nem adott meg — a szerk.) Belülről külsőként A pedagógusokkal foglalkozó cikksorozathoz szeretnék hozzászólni. Néhány évig egy középiskolában dolgozhattam, így belülről, mégis külső szemlélőként írhatom le észrevételeimet, tapasztalataimat. Pedagógusnak születni kell. Akinek génjeimben nincs kódolva az elhivatottság, az előbb-utóbb elhagyja ezt a pályát. Pénzben nem lehet kifejezni azokat az értékeket, amelyekkel örökre tartozunk nekik, mi szülők. Tartozunk, mert helyettünk próbálják felkelteni — többnyire sikerrel — a bozontos kis fejekben a tudás iránti vágyat, a megismerés szépségét, művészetét. Mert helyettünk nevelnek: az otthonról hozott rossz beidegződéseket próbálják az általános erkölcsi normákhoz igazítani. Csaknem lehetetlen feladat ez szülői segítség nélkül, mégis megpróbálják újra és újra. Mert a pedagógusé a felelősség egész nap — ha bármi érné gyermekünket — ő áll a veszekedők közé, vigasztalja a szomorkodót s vele neveti az osztály a legjobb ízűt. Rengeteg türelem és hit kell mindehhez, ugyanakkor rendkívüli „hatalom,, birtokosai ők, akik megalapozzák a következő generáció tudását. S látom, amint munka után szakkört vezet, korrepetál, majd késő estig dolgozatokat javít, készül a holnapra, fejében 3-4 osztálynyi gyerek sorsa, fejlődési, nevelési stratégiák minden emberkére lebontva. S látom, amint kézbe véve a kevéske bért, már számol: ebben a hónapban meddig mehet, jut-e pénz könyvre, színházra, művelődésre? A ruhapénzből megoldja a karácsonyt, s csak félve panaszkodik: dolgozni akar. Mert ez ma már szinte jutalom. A mai kegyetlen világ rút vámszedői teljesen más szférában, fenntebb találhatók. Ők lehetnének — kedves levélíró — egy ilyen támadás valós célpontjai, nem a pedagógusok. Fekete Attila, technikus Kecskemét, Nádor u. 10 Kérem, tegyék közzé levelemet, melyben válaszolni szeretnék a Pedagógusok című olvasói levélre. Először nem is főleg magunkról, pedagógusokról szeretnék szólni, hanem más foglalkozási ágak dolgozóiról. Bizonyára ön is látja, hogy a boltban, a hivatalban, a pénzintézetben nem rohannak oda rögtön az ügyfélhez. Ha a háziorvosához megy, láthatja, hogy a rendelési idő például 14-18 óráig tart. Ha tévét néz a parlamenti közvetítésről, az ülésterem szinte üres. S mi felháborodunk, mert azt gondoljuk, hogy a legújabb divatról beszélgetnek, mert... Ugye, hogy Ön is érzi, menynyire rosszindulatúak vagyunk, mennyire nem tudunk toleránsak lenni. Máris elnézést kérek a fentebb említett területek dolgozóitól, hiszen mindannyiunknak közösek a problémáink: miközben keményen dolgozunk nevetségesen alacsony fizetésekért, erkölcsileg sem kapunk megbecsülést olyan emberektől, akik csak felületesen ismerik az egyes foglalkozási ágakat, és ítéleteket alkotnak. Épp ezért most szeretném tömören ismertetni, hogy a tanítási órákon és az arra való felkészülési időn túl, mire kell még időt szakítania a pedagógusnak. Minden tantárgyból éves, órákra lebontott tervet kell készíteni, órarendet összeállítani. Adminisztrációkat kell végezni a naplóban, anyakönyv-Becsülöm a három műszakban dolgozó fizikai munkásokat. Tudom, hogy közülük sokan önhibájukon kívül maradtak iskolázatlanok, másrészt jómagam számtalanszor tanultam egyszerű emberektől. Termelésük nélkül az élet megállna. Ám a magvető pedagógus munkája sem kevésbé fontos! Ő vezet a betűvetés, a számtan-mértan, egyszóval a tudás világába. Nincs szebb, mint megtanítani valakit valamire. A pályára való felkészülés korántsem olyan felhőtlen a téli meleg szoba és a nyár hűvöse ellenére sem. A napi 200-300 oldalas anyag, a vizsga alatti stressz alaposan megviseli az embert. Munkánk pedig folyamatos felkészülést kíván. Változnak a könyvek, a feladatlapok, a munkafüzetek, a követelmények, módosul a nevelés és oktatás módszertana is. Vál-A Petőfi Népében olvastam a Pedagógusok című olvasói levelet (P. N. 1994. február 16., 11. old.), majd egy hét múlva egy tanító válaszlevelét. Nem gondoltam volna, hogy emberek valaha is foglalkozásuk miatt áskálódnak egymás ellen. Ez nekem olyan, mintha két óvodás azon veszekedne, melyiknek a babája a szebb. Én leendő tanárként szeretnék hozzászólni ehhez a kérdéshez. Szerintem a tanári hivatás több, mint bármely más szakma. A tanár nem vasat üt, hanem embert formál és nem • Első lépések a tudomány rögös útjain. ben év elejétől folyamatosan. Családokat kell látogatni annyi estén, ahány gyerek van az osztályban. Évente legalább négy szülői értekezletet, valamint fogadóórákat kell tartani, melyekre készülni kell. Ünnepélyekre (október 23-ára, télapóra, karácsonyra, farsangra, március 15-ére, gyermeknapra, anyák napjára) forgatókönyvet kell tervezni, mely kutatást igényel, például könyvtárakban. Naponta át kell tekinteni az összes matematika és magyar füzetben végzett tanórai munkát. Meg kell ismemi az új tankönyveket, ki kell választani a legalkalmasabbakat, ezeket meg kell rendelni, begyűjteni a pénzt, kiosztani a könyveket. tozik a világ, s az új ismereteket illik tudnunk. Sajnos, az éjfélbe nyúló füzetjavítás is igaz (főleg a magyartanárok esetében). Témakörönként kb. 100 füzetet kell javítanunk. Alig fejeződik be a nyelvtan dolgozatok ellenőrzése, ott az irodalom: az iskolában elkészített dolgozatok, illetve az ezt megelőző házi fogalmazások, valamint egyéb feladatok, röpdolgozatok javítása, értékelése. Emellett a pályaválasztás gondja, ilyen-olyan műsorok, versek betanítása, színház-, múzeumlátogatás, tanulmányi kirándulás szervezése, versenyekre történő felkészítés, továbbképzések, családlátogatások, fogadóórák, szülői értekezletek (korábban ránk hárult az első személyi igazolványok űrlapjainak kitöltése, összeírások, tavasszal a közterek tisztítása, ősszel a mezőgazdasági munmindegy, hogyan. Az ember saját maga választja meg foglalkozását. Ez a lehetőség a levél írójának is megadatott. Miért nem élt vele? Ha azonban a tanítványokkal is csak olyan kapcsolatot tudott volna kialakítani, mint pedagógus embertársaival, jobb, hogy ettől megkímélt több ezer gyereket. Lehet, hogy ez lett volna a helyes Kohajda László tanító úr esetében is, aki gondnak, tehernek érzi a „levegőzéseket, a különböző versenyekre való felkészítéseket, a kirándulásokban a rossz körülményeket látja? Feladat a gyengébb tanulók felzárkóztatása, a jó képességűek készségének fejlesztése. Évente egy hónapon át főiskolai hallgatók gyakorlati tanítását kell szervezni. A teendőknek ezzel nincs vége, de nem akarom a sorokat szaporítani. Az anyagiakról annyit, hogy senki nem fizeti ki sem a piros, sem a kék tollakat, de még a több száz forintért vásárolt új szakkönyveket sem. Sőt, nekem kell fizetni az új tankönyvek tanári példányait is! Amikor pedig egy szülő nem volt hajlandó osztálypénzt fizetni, én fizettem ki gyermeke karácsonyi ajándékát, hogy a fa alatt számára is legyen egy kis apróság. S míg más dolgozott, én is dolgoztam, gyermekeimet neveltem, s eközben elvégeztem a főiskolákat — mint nagyon sok más pedagógus — levelező tagozaton. Tisztelt Név és cím a szerk.-ben, Űr vagy Hölgy! Csinálja ön ezt utánam, s akkor megkapja az annyira áhított szüneteket. A fizetésemről: két diploma megszerzése után most emelték 18 ezer forintról 24 ezer forintra, 20 év pedagógusi gyakorlattal a hátam mögött. Egyébként Ön tényleg úgy gondolja, hogy a fizikai dolgozó csak 8000 forintot keres? Nem hiszem, hogy az a megoldás, ha a különböző foglalkozású emberek egymást marják. Végh Istvánná tanító Kecskemét, Forradalom u.23. kák, hogy az egyéb társadalmi munkáról már ne is beszéljek). A nyári szünet pedig két hónap. Ékkorra nemcsak a diák merül ki, hanem tanítója is. Ilyenkor bizony megtelnek az SZTK-rendelőkben az orvosi előszobák, a pedagógus ugyanis ritkán megy táppénzre. A fizetésünk pedig valóban kevés volt! 1991. szeptemberében, amikor nyugdíjba mentem 12 702 forintot tett ki az átlagkeresetem. Végezetül egyáltalán nem állítom, hogy mindegyikünk (és mindig) a helyzet magaslatán áll, hiszen valamennyien esendő emberek vagyunk mi is, de többségünk valóban kertész és olyan szemet olt, amely „Megőrzi a fáradt lélek/ Vágyait szép és jó felé.” Szőke Antalné ny. tanárnő Tiszaalpár Aki hivatástudattal választja ezt a pályát, az szívvel-lélekkel tudást akar átadni a diákoknak, s nemcsak a tantárgyat akarja megtanítani velük, hanem igyekszik őket bevezetni az életbe is. Az ilyen tanár a gyerekekért él és nem az állítólagos előnyökért. Tudom és hiszem, hogy a tanárok többsége hivatásként választotta és választja a jövőben is ezt a szakmát. Ha írásomat megjelentetik, aláírásként csak ennyit kérek: II. osztályos gimnazista Kiskunfélegyházáról. (Név és cím a szerk.-ben) A magvető pedagógus dolga fontos • A kirándulások megszervezése szintén a pedagógusok feladatai közé tartozik. A tanár a gyerekből embert formál
