Petőfi Népe, 1994. március (49. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

1994. március 8., kedd PETŐFI NÉPE 5 KIÉ A KECSKEMÉTI LŐTÉR KEZELŐI JOGA? A rendőrök nyerték meg a pert • A pereskedés tárgyát képező lőtér épülete az egykori MHSZ tulajdona volt. A megyei rendőr-főkapitány­ság nyerte meg a pert a Kiskun­sági Erdész-Lövész Egylettel szemben - ismertette a bíróság ítéletét dr. Kiskasza Margit szá­zados, a főkapitányság jogtaná­csosa. A per tárgya - mint is­mert - a kecskeméti MHSZ-lő­­tér volt. Pontosabban az, hogy teljes egészében a lövészeké maradjon, vagy pedig a rend­őrök megoldatlan lőkiképzését, sportolását segítse a jövőben. Az előzmények: Kecskemé­ten az 1990-ben jogutód nélkül megszűnt MHSZ Mindszenti úti lőterének kezelői jogát a kincs­tári vagyonkezelő szervezet kapta meg. Két év múlva, 1992 júniusában ingyenes haszná­latra szóló jogot kapott a Kis­kunsági Erdész-Lövész Egylet. A megállapodás szerint a 3058 négyzetméternyi lőtérből 117 négyzetméternyi területet hasz­nálhattak. Ezen túlmenően úgy­nevezett üzemeltetői szerződés is született a KVSZ és a kiskun­sági lövészek között, ami arról szólt, hogy az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat a kis­kunságiak látják el a lőtéren. A problémák azután jelent­keztek, hogy a kormánytól 1992 novemberében a kecskeméti lő­tér kezelői jogát a belügymi­nisztérium, 1993 februárjában pedig a megyei rendőr-főkapi­tányság kapta meg. A rendőrök állítják, hogy többször is pró­báltak szót érteni a lövészekkel, de azok az egész ingatlanra igényt tartottak. A tárgyalások ilyen légkörben nem vezethet­tek eredményre, majd a lövész­egyesület májusban „birtokhá­borítás” címén indított pert a főkapitányság ellen. Annak megállapítását is kérték, hogy a KVSZ és a közöttük létrejött szerződés annak idején tévedé­sen alapult - következésképpen érvénytelen. A per kuriózuma, hogy később a Belügyminiszté­riumot is bevonták, hiszen a „jogsértés” voltaképpen az ő in­tézkedésük eredménye. A bíró­ság a tárgyaláson megállapí­totta, hogy a lövészegyesület sem 1990 előtt, sem azóta nem volt kizárólagos használója a lő­­témek. Az épület korábban több szervezeté volt. Ilyen az MHSZ megyei szervezete, a városi ve­zetőség, 40 honvédelmi tömeg­sportklub, az MHSZ gépjármű­vezető-képző iskolája és itt folyt az ifjúság honvédelmi ok­tatása. Többen használták az ingatlant 1992-ben is: az MHSZ megszűnése utáni sportegyesü­letek, a Kaliber Bt. és a Véde­lem káefté. Az első fokú bíróság a lövé­szek keresetét teljes egészében elutasította. Kötelezték őket arra, hogy a 44-es és a 45-ös lő­­pálya kivételével (ez a korábbi 117 négyzetméter) a rendőrök­nek adják át a lőteret. A felperes fellebbezett, de a megyei bíró­ság 1994. február 15-én helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, így az jogerős. N. N. M. ....................... AJÁNLATI FELHÍVÁS Az Állami Vagyonügynökség meghirdeti a Városföldi Állami Gazdaságból alakult Városföldi Mezőgazdasági Részvénytársaság állami tulajdonban lévő részvényeit egyfordulós, nyilvános pályázat keretében történő értékesítésre. Tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy a Városföldi Mezőgazdasági Részvénytársaság saját tőkéje: 268.790 E Ft, jegyzett tőkéje: 152.430 E Ft. A jegyzett tőke 90%-a kerül értékesítésre. A részvénycsomag megvásárlásával 2100 ha földterület bérelhető. A részvénycsomag megvásárlására E-hitel, készpénz és kárpótlási jegy vehető igénybe. Az ajánlatokat 3 példányban, zárt, feladó nélküli borítékban, az eredeti példány megjelölésével kell eljuttatni a megadott címre. Az ajánlati kötöttség időtartama: 90 nap. Az Állami Vagyonügynökség fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Az ajánlatok beérkezésének határideje: 1994. április 20. (szerda), 12.00-14.00. Az ajánlatok benyújtásának helye: Állami Vagyonügynökség, 804. szoba. A pályázatok benyújtásának feltétele az eljárási rendet is tartalmazó, részletes ajánlati anyag 10.000 Ft + áfáért történő megvásárlása a 1133 Budapest, Pozsonyi út 56., ÁVÜ ügyfélszolgálatánál (6552) MUNKATÁRSUNK INTERJÚJA SZABADKA POLGÁRMESTERÉVEL Marinko csak egy a hiénák közül Két és fél hónappal azután, hogy a Bács-Kiskun megyei önkormányzat kezdeményezé­sére a vajdasági magyarok szá­mára gyűjtött adományok elér­ték a célállomást, Kalocsára lá­togatott Kasza József, Szabadka város polgármestere, a szerb parlament tagja, aki az egyik legaktívabb reprezentánsa a polgárháború dúlta déli szom­szédunk magyarságának. A jó­zan politikai erőkhöz tartozó, szavát az országhatárokon kívül is hallató kitűnő közgazdásszal az éhezéssel, hideggel sújtott Szabadka hétköznapjairól, és természtesen a halálosztó Magda Marinko esetleges kia­datásáról beszélgettünk.- Polgármester úr! A vajda­sági magyarok karácsonyi meg­segítésére szervezett Bács-Kis­­kun megyei adománygyűjtési akció sokakban kétségeket éb­resztett. Attól féltek, hogy a ka­mionok megjelenése olaj lesz a tűzre, fokozódik a magyargyűlö­let.- Nagyon jókor érkezett a segély, mert a vajdasági magya­rok a tél folyamán éheztek és fáztak. Nálijnk az élet gyakorla­tilag leállt. Az üzemek, gyárak jó, ha 10-15 százalékos kapaci­tással termelnek. Egyre meg­­oldhatatlanabb az iskolák, kór­házak fenntartása. Súlyos ener­giagondok vannak. Ha eszünk, akkor nem marad fűtésre Az átlagbér 40-50 dinár. Hogy ez mennyit ér, annak ér­zékeltetésére egy példa: 10 má­zsa szén 120 dinár. Egy 60 négyzetméteres lakás fűtéséhez 50 mázsa szén kell. A legtöbb családnak el kellett döntenie, hogy eszik vagy melegszik, mert a kettő együtt nem ment. Az élelmiszerárak, a minden­napi élet költségei immár meg­­oldhatatatlan feladatok elé ál­lítja a családokat. Az idősek, be­tegek nem tudnak többletmun­kát vállani, a határ menti keres­kedelemmel pluszjövedelemhez jutni. így éppen ez a réteg volt rászorulva a segélyekre. Természetesnek vettük, hogy önök az adományokat a magya­roknak küldték, ám abból azért a szerb rászorulók is kaptak. Például Kanizsán, ahol a lakos­ság 90 százaléka magyar, nem zártuk ki a más nemzetiségűe­ket. Szabadkán a lakosságnak kevesebb, mint a fele magyar, mégis, a rendező elv nem a származás, hanem a szükség volt. Sajnos olyan esetről is tu­dok, amikor a nekünk szánt se­gély illetéktelen kezekbe került. Temerinben történt, hogy a szállítmányt egyenesen szerbek lakta vagy háborús övezetbe, Karinába továbbították. A szülőföldet ezrek hagyták el- A vajdasági magyarok ho­gyan élik meg az ellenük szított háborús uszítást?- Ezelőtt három éve a sajtó, a rádió és a televízió a magya­rokat egyaránt ellenségnek titu­lálta, szakadároknak neveztek bennüket, akik el akarnak sza­kadni Szerbiától. A legenyhébb kifejezés a népellenség volt, számtalan förmedvényt zúdítot­tak ránk. Ez a feszültség mára valame­lyest enyhült. Mégis igaz, hogy Vajdaságból közel 100 ezer magyar települt ki. A magyarok egynegyede, mert a kétmilliós országrészben mintegy 400 ezer magyar él. Ez a tény kétségtele­nül fölgyorsítja az asszimilá­ciót. Kitelepültek a képzettek, a fiatalok, a tőkeerősek. Maradt az, aki a földhöz kötött, idős, amely réteg nem tudja reprodu­kálni a magyarságot. Akik át­jöttek, nem gondolták át ennek a súlyát igazából. Ha valakinek, hát nekem nagyon könnyű lett volna áttelepülnöm. Mégis ma­radtam, vállaltam, amire köte­lez a történelem, kötelez a ma­gyarságom. Persze, nem ítéljük el a fiatalokat, akik menekültek a kényszersorozás elől, mentet­ték az életüket. Ezeket még se­gítettük is. Ám negatív értékíté­let kíséri az orvosokat, újságí­rókat, színészeket, nagy pénzű vállalkozókat, akik tarthatnák a fáklyát, segíthetnék megőrizni identitástudatunkat. Remélem, hogy visszajönnek, mert haza­várjuk őket. Mindemellett meg­köszönöm az anyaországnak, hogy a segítő kezét nyújtotta feléjük, befogadta őket, segítik boldogulásukat. Magyaroszá­­gon jól tudják, hogy Szabadka az elsők között emelte föl sza­vát. A háború ellen, ami miatt ellenséges városnak kiáltottak ki bennünket. Rettenetes nagy nyomás nehezedett ránk, a nemzetközi közvélemény vé­dett meg bennünket. Természe­tesen a demokratikus beállított­ságú szerbekkel jó kapcsoaltban vagyunk, de az őrültekkel nem lehet együtt dogozni.- A jugoszláv Szabadka ma­gyar származású polgármestere hogyan látja a halálosztó Magda Marinko ügyét?- Nagyon nehéz erre felele­tet adni, normális körülmények között azt mondanám, hogy át kellene adni a szerb igazság­szolgáltatásnak, lévén, hogy odahaza követett el több bűn­­cselekményt. Egy hasonló ügy példáján okulva egészen biztos, hogy a közvélemény és a bíró­ság egyaránt halálra ítélné. Hiába ítélik el, kiszabadulna De nem vagyok biztos abban, mégha a halálos ítéletet esetleg ki is mondanák, hogy végre is hajtanák azt, s kis idő elteltével Magda Marinko más néven nem ütné-e fel a fejét. A szerb nem­zeti gárda, amely tulajdonkép­pen katonai alakulatnak álcázott bűnözők szövetkezete, s amely­nek Marinko is tagja, sajnos be­folyással van a politikai életre, sőt még az igazságszolgálta­tásra is. Számtalan, az alkohol-, ciga­rettacsempészet és a fegyverke­reskedelem révén meggazdago­dott személy példája mutatja, hogy nem mindig és nem úgy érvényesülnek a törvények, ahogyan az elvárható lenne. A háború miatt akadozik a bűnfel­derítés, kevésbé hatékony a rendőrség munkája. Ezért nem tudom azt mondani, hogy adják ki Marinkét. Zsiga Ferenc A polgárok adakozásából: Gondviselés Háza • Az épület rekonstrukciója adakozásból történik. A Hoffmann János u. 11. szám alatti épület nagyjából úgy néz ki, mint sok, öregek lakta polgári ház a Máriavárosban. Küllemében őrzi a századfor­duló építészi igényességét, meg azt is, hogy évtizedekekig épí­tési tiltott területként a pusztu­lásra ítélte a „városfejlesztési” politika. Hogy nem dózer vég­zett ezekkel az épületekkel, s ma még van Kecskemétnek o­­lyan városrésze, ahol nyári es­ténként lehetséges a hangulatos andalgás, azért csak hálával tar­tozunk a Gondviselőnek. S bizonyságul arra, hogy a régi házak is képesek az évez­red fordulójára akár más sze­repkört is betölteni, mint szük­séglakásként várni a falak ösz­­szeomlására, éppen a 11-es számú ház a példa. Az épület háromnegyed ré­szét a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat kecskeméti csoportja a város önkormányzatától ingye­nes használatra kapta, egyne­gyedét pedig alapítványi segít­séggel megvásárolta. Ma tábla jelzi, hogy ez a Gondviselés Háza, ahol minden délelőtt sze­rény étkezési és tisztálkodási lehetőséget nyújtva fogadják a rászorulókat. Emellett gyere­kekkel, alkoholistákkal foglal­koznak, és készül az orvosi ren­delő, valamint a nappali beteg­gondozó szolgálat részére a hely. A szeretetszolgálat kecs­keméti önkéntesei, amint a kez­deti lépéseket megtették, kény­telenek voltak szembenézni az­zal a ténnyel is, hogy mind­ezeknek a feladatoknak úgy tudnak igazán megfelelni, ha a toldozás-foldozás szükségálla­potát felszámolják, s a Gondvi­selés Házát az elnevezéshez méltó technikai szintre fejlesz­tik. Ehhez tartozik az is, hogy az épület külső-belső tatarozá­sát elvégzik. S mivel a régi pol­gári épület a városkép szerves része, így nem tehetnek enged­ményeket abban, hogy az ere­deti díszítéseket, ablakokat meg ne őrizzék. Csak az sejti igazán, hogy ez a kötelezettségvállalás mennyire kölséges, aki már be­levágott egy ilyen, mondhatni rekonsturkciós átépítésbe. A Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportja már az elmúlt évben rendezett a Katona József Színházban gálaműsort, amelynek bevételét a Gondvise­lés Házának „alapozására” for­dítottak. Most, március 14-én, hétfőn este hét órára megintcsak várják mindazokat az opera­operett gálaestre, akik belépő­jük megvásárlásával, illetve fel­ajánlott pénzükkel erre a nemes célra áldoznak. Amolyan sereg­szemléje lesz ez a színházi szé­keken ezen az estén helyet fog­laló kecskeméti polgároknak, mert itt csak azok jönnek össze, akik nemcsak szánakoznak a szegényeken, de pénztárcájukat is megnyitják. Úgyanígy kérik, hogy olyan asztalosok is jelentkezzenek, akik az ablakokat, ajtókat ere­deti szépségükben képesek visszaállítani, de az árajánla­tukban gondolnak arra is, hogy az épület szinte teljes mérték­ben Kecskemét polgárainak adakozásával válik a szegények menedékévé, a Gondviselés Házává. Nagy Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents