Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-07 / 31. szám

12 Kecskeméti birkózósport 1994. február 7., hétfő A kecskemétiek szeme fénye > Rónai Péter szorításából ritkán van menekvés, ezt a világbajnokságon is bizonyította. A mozgás konzervál Dióhéjban Hat esztendeje edzővál­tás történt a Kecskeméti SC birkózóinál. Abban az idő­ben 20-25 versenyző alkotta a szakosztályi létszámot. A magyar bajnokságokon 24 olimpiai pontot szereztek. Bállá József edző irányítá­sával kemény, tervszerű, következetes munkába fog­tak. A változásokat Bállá József foglalta össze:- Míg 1988-ban csak 41, 1990-ben 83, addig 1993— ban már 216 olimpiai pon­tot gyűjtöttünk, és 13 baj­nokunk volt, összesen 36 érmet szereztünk. Tavaly a csapatbajnokságban is sike­rült előbbre lépni és öt súly­csoportban kivívtuk a címe­res mezt, két korosztályban. Az országos diákcsapatbaj­nokság harmadik, az után­pótlás.csapatbajnokság és az NB II. csapatbajnokság bajnokai lettünk, és ezzel felkerültünk az élvonalba. Az 1993-as évben óriási si­kert ért el szakosztályunk, a serdülő világbajnokságon Rónai Péter világbajnoki címet szerzett kötöttfogás­ban és bronzérmet nyert szabadfogásban. A minap a „Jó tanuló, jó sportoló” büszke címet Májer Roland és Rónai Péter vehette át. Világ Kupát rendeznek? Igen, Kecskemét városa idén október 27-én kötöttfogásban rendezhet Világ Kupát. Termé­szetesen a KSC-BIC szakembe­rei szervezik a versenyt, ame­lyen nem lesz könnyű megfe­lelni a nemzetközi szövetség (FILA) elvárásainak. A kanadai világbajnokságon ugyanis gon­dok voltak az étkezéssel, a szál­lással, s más szervezési prob­léma is akadt. Ezért ettől az év­től a világversenyek helyszíneit előzetesen alaposan föltérképe­zik a FILA vezetői, s csak ez­után engedélyezik a vetélkedő lebonyolítását. Hamarosan két FILA-elnökségi tag érkezik Kecskemétre, hogy kétnapos tá­jékozódást követően vélemé­nyezze a nagy verseny előké­születeit. A birkózást kedve­lőkkel együtt reméljük, hogy Kecskemét megrendezheti a Vi­lág Kupát! Pénzdíjak Hamarosan elkészül a KSC- BIC birkózóinak ösztönzési rendszere. Pontosat még nem tudunk róla, csak annyit, hogy egymillió forint körüli összeget osztanak szét az idén. Ez a pénz úgy áll össze, hogy a szakosz­tálynak egyetlen profi sporto­lója sincs, év közben senki nem kap semmilyen anyagi juttatást, de még étkezési költségtérítést sem. A szponzorok felajánlásai és a megtakarítások összegét a versenyeredmények szerint ad­ják át. Egy táblázat tartalmazza majd azt, hogy pénzben kife­jezve mit ér a magyar bajnokság egyéniben és csapatban, vagy a nagy nemzetközi versenyek he­lyezései. így aztán mindenki ki­számíthatja az év végén, hogy mennyi pénzre számíthat telje­sítménye alapján. Összehasonlí­tásképpen: az elmúlt évben 400 ezer forintot osztottak ki a. bir­kózóknak. Helyszűke Úgy hallottuk, hogy a birkó­zók szeretnék, ha kicsit na­gyobb lenne az edzőtermük. Van, aki arra hivatkozik, hogy amikor elosztották a széktói edzőcsamokot, akkor jogosan kapták meg az akkor sokkal eredményesebb dzsúdósok a te­rem 60 százalékát, s a birkózók csak a negyvenet. Ám azóta fordult a világ kereke, s á mos­tani eredmények alapján leg­alább fele-fele arányban kellene a termet fölosztani. Persze, senki sem akar vitát teremügy­ben, de birkózók és dzsúdósok elkezdték az egyezkedés. Birkózóberkekben már évek óta jól cseng a kecskeméti Ró­nai Péter neve. A másodikos gimnazista fiú tíz évvel ezelőtt Tóth Szálkái István edzőtől ta­nulta az első fogásokat. Három esztendővel később a Bállá, Kovács, Hullay, Révfy edzőné­gyeshez került a KSC-be, és az­óta ők foglalkoznak a tehetsé­ges versenyzővel. Rónai több alkalommal nyert korosztályos magyar bajnoksá­got és győzött különféle hazai viadalokon. Első alkalommal 1992-ben indult nemzetközi versenyen, az isztambuli ser­dülő világbajnokságon. Az Szabó István 1986-ban tért vissza a kecskeméti birkózó- szakosztályhoz. Az egykori sportoló azóta vállal folyamato­san munkát a palacsintafülűek közt.- A sportág mélyponton volt akkoriban. Tulajdonképpen öt-hat felnőtt versenyzővel és Hullay Józsi bácsival kezdtük újra a szakosztály fölépítését. Szerencsénkre a kevés sportoló közt olyan is akadt, mint Rónai Péter, aki megmaradt a birkó­zásnak és világbajnok lett az elmúlt esztendőben. Nem volt könnyű dolgunk, de szép lassan tisztult a kép. A felnőtt versenyzők közül Ko­vács Zolit sikerült megnyer­nünk edzőnek, majd 1988-ban már annyira összeálltunk, hogy Bállá Józsit is „leigazoltuk”, egykori jó sportoló reményében remek edzőt nyertünk. Vele jött Révfy Tibor, akivel véglegesen összeállt a négyfős szakmai csapat, akik egymást segítve, áldozatos munkát végezve jut­tatták mostanra magas szintre a kecskeméti birkózást. Az idén az országos ranglis­tán a négy nagy fővárosi gárda mögött az ötödik helyen végez­tünk. S ezt a sikert úgy értük el, hogy nagyon szerény anyagi körülmények közt tevékeny­kedhettünk. Edzőink pár ezer forintért dolgoznak csupán, az idén egyetlen versenyzőnk sincs sportállásban, valamennyien a igazi sikerre azonban még egy évet kellett várni. Tavaly nyá­ron az 55 kilós súlycsoportban mindkét fogásnemben ő képvi­selte a magyar színeket a ser­dülő világbajnokságon. A né­metországi Lünenben megren­dezett kötöttfogású versenyen élete eddigi legnagyobb sikerét érte el, világbajnok lett. Több pontozásos és tusgyőzelem után került a döntőbe, ahol az ameri­kai Gillis volt az ellenfele. Két mögékerülést követően 1:1 volt az állás, amikor Rónait intették, és térdelő helyzetből kellett folytatnia a küzdelmet. Az ame­rikai versenyző felfordítással tanulás, a napi munka mellett sportolnak. További megtakarí­tást jelent, hogy a versenyeken nem adunk étkezési költséget, mindenki otthonról hozza az ennivalóját. Ezekkel a takarékoskodást elősegítő döntésekkel is a min­ket támogató szponzorokat sze­retnénk megbecsülni. A félegy­házi V and B Kft., a BIC termé­kek hivatalos magyarországi forgalmazója a legfőbb segí­tőnk, a nevüket is fölvettük. Mellettük sok kisebb cég, ma­gánember támogatja szakosztá­lyunkat, mi a legkisebb össze­get is megköszönjük. A költ­ségvetésünk kettőmillió forint volt, még sikerült egymillióhoz alapítványunkon keresztül hoz­zájutnunk. Tehát a tavalyi költ­ségvetésünk összesen három­millió forint, s ha ezt összeha­sonlítom a Ferencváros vagy a Csepel tizen- és huszonmilliós gazdálkodásával, akkor érez­hető, hogy mekkorák itt a kü­lönbségek. Ez a kis csapat való­ban a sportszeretetével érte el azt, hogy mostanság az öt leg­jobb közt emlegetik az eredmé­nyei alapján. Jelenleg négy iskolában mű­ködik kihelyezett tagozatunk, ennek köszönhetően a novem­beri házi versenyünkön közel nyolcvan gyerek indult. Ők az edzőink kezdő csoportjait kép­viselték, mellettük harmincán vannak azok, akik korosztá­próbálkozott, de Rónai kontrá­zott és tussal győzött. Néhány nappal később Duis- burgban, a szabadfogású világ- bajnokságon lépett szőnyegre. Akciódús birkózásával az elő­döntőig jutott. A bronzéremért vívott találkozón pedig ponto­zással nyert egy bolgár birkózó ellen. Rónai Péter a kecskeméti Bo- lyai-gimnázium sporttagozatos osztályának tanulója. Az idén első éves ifjúságiként szeretne olyan jól szerepelni a magyar bajnokságon, hogy bekerüljön a válogatottba. Cél: a nyári, bu­dapesti ifjúsági világbajnokság. lyukban komoly versenyeken bizonyították tehetségüket. Régebben sokat hallottuk, hogy a KSC-nek rossz a kapcso­lata a megyebeli szakosztályok­kal, akik a tehetségeiket szíve­sebben irányítják fővárosi klu­bokhoz, mint a megyeszék­helyre. Mindez alaposan meg­változott mostanra! Úgy gondo­lom, hogy soha nem volt ilyen jó a KSC kapcsolata a megye­beli szakosztályokkal, mint je­lenleg. Sokan bejárnak hozzánk az edzésekre, figyeljük a fejlő­désüket, hiszen a mi edzőink sem rosszabbak, mint a főváro­siak. S azt hiszem, ha a kisebb szakosztályokban azt látják, hogy nálunk alkalmasak a kö­rülmények sportolóik fejlődé­sére, akkor szívesen engedik hozzánk őket. Az elmúlt esztendő legna­gyobb sikere, a csapat élvo­nalba kerülése sem valósulha­tott volna meg a megfelelő szakmai munka hiányában. így viszont negyven esztendő után került ismét a legjobbak közé kecskeméti csapat. Nagyon föl kell készülnünk az NB I-re, a pluszköltségeket elő kell terem­tenünk. Szerencsénkre szponzo­raink elégedettek voltak az eredményeinkkel, további tá- mogtást ígértek. A régiek mellé két-három vendégsportolót sze­retnénk igazolni. Ha ez sikerül, nem hiszem, hogy gondjaink lesznek az élvonalban! Nézzük a kecskeméti birkó­zók edzését. A gyerekek vidá­man végzik a gyakorlatokat, gyömöszölik egymást a sző­nyegen, miközben Hullay Jó­zsef edző utasításait figyelik. Húsz évet letagadhatna a korá­ból, súgja fotós kollegám, mi­után megtudja, hogy a mester már túl van a hetvenen. Egész életét a birkózásnak szentelte. Sportpályafutása 8 éves korában kezdődött, amikor bátyja után — szülei tiltása el­lenére — elszökött a Kecske­méti AC birkózóedzésére. Ké­sőbb a barátja átment a KTE— hez, így 1938-ban ő is oda iga­zolt és a lila-fehérek színeiben versenyzett egészen 1959-ig. Háromszor nyert országos baj­nokságot, részt vett, és ért el jó helyezést számtalan nemzetközi viadalon. Emlékezetes számára, hogy 1938 és ’44 között hazai versenyen csak két alkalommal tudták legyőzni. Az 1952-es olimpiai válogatóra sérülés mi­att nem tudott jól felkészülni, ezért Pólyák Imrét vitték ki Helsinkibe, aki második lett. Ám a nyári játékok után nem sokkal, egy csapatbajnokságon Hullay József tíz ponttal meg­verte az olimpiai ezüstérmest. A teremben egy apró, de rendkívül jó kötésű kissrác „röpteti” a levegőben ellenfe­leit. Ő a Kazai Pista, a szakosz­tály legifjabb bajnoka, korosztá­lyos válogatott.- Nyolcadikos vagyok a Ha­lasi úti iskolában, s ötödikes ko­romban kezdtem birkózni - mu­tatkozik be a szőnyeg szélén, rövid időre megszakítva gya­korlását. - Révfy Tibi bácsi szólt, hogy lehet jönni birkózni, így kerültem a csepegőbe.- Hova?- A városi sportcsarnok kicsi edzőtermébe, ahova mindig be­csöpög az esővíz, ezért nevez­tük el így. Tibi bácsi tehetsé­gesnek talált, s ezért áthozott ide az edzőcsamokba.- Milyen eredményeidre vagy büszke azok közül, ame­lyeket rövid pályafutásod során elértél?- Tizenhárom évesen lettem magyar bajnoki második helye­zett, amire érthetően nagyon büszke voltam. Rá egy évre let­Ignácz Zoltán a KSC-BIC birkózószakosztályának egyet­len profi sportolója volt. Egé­szen az elmúlt esztendő végéig: idén januártól már ő is amatőr­nek számít. így aztán kisebb a meglepetésem, amikor a pol­gármesteri hivatal melegbüfé­jében, a pult mögött találom.- Egy esztendeje béreljük a büfét. Gondolnom kellett a jö- vőmre, hiszen megnősültem, gyerekem született. Igaz, távol kerültem a szakmámtól, ere­dendően nyomdász vagyok, de azt hiszem, itt megtaláltam a számításaimat.- S mi lesz a sporttal? Befe­jezi az aktív versenyzést?- Nem, erre még nem gon­doltam, Igaz, tavaly a magyar bajnokság után kihagytam öt Mindig sok erőt, energiát ér­zett magában, lelkesítette, okos tanácsokkal látta el versenyző­társait, akik hallgattak is rá. Már 18 évesen tekintélyt vívott ki magának, nemcsak versenyző, hanem edző is volt egyben. Ta­nítványai közül büszke a vb 2. helyezett Kerekes Sándorra, a kétszeres magyar bajnok, több­szörös válogatott Kellerman Jó­zsefre, Balasa Jánosra, S. Tóth Imrére, Tihanics Tiborra, Ig- nácz Zoltánra és természetesen a legfiatalabbakra, akikkel hét évvel ezelőtt kezdte el a munkát a KSC-nél. Jelenlegi tanítvá­nyai közül többen esélyesek arra, hogy 3-4 éven belül felnőtt válogatottak legyenek. A KSC-BIC birkózóközös­ségének tagja fia, a 16 éves Pé­ter is, aki szeretne részt venni a nyáron Amerikában sorra ke­rülő birkózó világbajnokságon. Ennek érdekében minden nap keményen edzenek.- Hogyan győzi mindezt energiával?- Soha nem vagyok fáradt - válaszolja. - A mozgás konzer­válja az embert. Számomra a munka a kikapcsolódás, és a feleségem is segít a fiatalságo­mat megőrizni. tem kötöttfogásban magyar baj­nok a diák B-korcsoportban, szabadfogásban pedig a harma­dik. Az idén januárban második alkalommal végeztem első he­lyen kötöttben. Beválogattak a keretbe és készülök a vb-re.- Hogy érzed, milyen esé­lyed van a csapatba kerülésre?- Nagyon készülök, szeret­nék kijutni Chicagóba, a világ- bajnokságra. Legnagyobb ve- télytársaimat már legyőztem, ezért úgy érzem, van esélyem.- Sport és tanulás. Két örök téma, össze lehet-e egyeztetni a kettőt?- Nekem sikerül, négyes kö­rüliek a jegyeim. Az iskolában ismerik az eredményeimet, azt hiszem, kicsit büszkék is rá.- Kikezdenek-e veled a tár­said, hogy kipróbálják, mit tud a bajnok a szőnyegen kívül?- Nem szoktak kikezdeni ve­lem, meg nem is hagyom pro­vokálni magamat. Az erőmet a sportban szeretném megmu­tatni ! hónapot, de rájöttem, nem bí­rom ki a birkózás nélkül. Tulaj­donképpen heti két edzéssel ke­vesebb a fölkészülésem, hiszen hét végén is ott vagyok az edző­teremben.- Válogatottság? Végleg le­mondott róla?- Nem mondtam le róla vég­legesen, de azt hiszem, egyre kisebb az esélyem. Ha úgy ala­kulna a helyzet, tudnám vállalni a keretmunkát. Bár egyre nehe­zebb, mert a hírek szerint Ko­máromi is újra kezdi, s lefo­gyaszt újból. Ez tulajdonképpen nem érdekel, első a munkám és a KSC. Az első felmérőt ki­hagytam, de két hét múlva, ko­moly versenyen kiderül, hogy mire vagyok képes mumka mel­lett, amatőrként! • Csapatmunka KSC-BIC-módra: Bállá József vezetőedző irányítása mellett „izzad” a szőnyeg. A jó csapatmunka eredménye Csepegőből Chicagóba? • Kazai István (alul) a fiatal bajnok, dobás közben. Bajnok a pult mögött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents