Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-16 / 39. szám

10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. február 16., szerda Olvasó­szolgálat Lajosmizséről egy kedves ol­vasónk az ügynökségvezetőt kereste fel. Édesapja a napok­ban ünnepli 77. születésnapját, s ebből az alkalomból szeretné őt meglepni egy Petőfi Népe-elő- fizetéssel. Megtisztelő szá­munkra, hogy az újsággal ked­veskedik. Olvasószolgálatunk örömmel köszönti az előfizetők táborában a 77 esztendős Barna Györgyöt. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Sokan érdeklődnek a Szeren­csekerék játékunk nyereménye­inek átvételéről. Az első hat he­lyezettet levélben értesítettük a részletekről, a többi szerencsés előfizetőnknek az ajándékot — ahogyan az újságot is — házhoz visszük. Még a napokban is érkeztek megrendelőcédulák, melyeken előfizetőink a nagy sikert aratott levélszekrény-akciónkhoz kí­vánnak csatlakozni. Többen kérdezik: elkésett-e a megren­delés? Az eddig beérkezett le­vélszekrény-megrendelések alapján — a kiadó jelentős tá­mogatásával — elkészült az első szállítmány. A megrende­lések teljesítése megkezdődött, az ügynökségek és a kézbesítők a szekrényt is házhoz viszik. A sikerre való tekintettel ke­ressük a megoldást további lá- dikák elkészítésére, továbbra is féláron szeretnénk hozzájuttatni előfizetőinket. Erről a lapban hírt fogunk adni. Várjuk észrevételeiket, kér­déseiket. Személyesen a Sajtó­ház földszintjén (Kecskemét, Szabadság tér 1/a), az átalakí­tott olvasószolgálatnál. Telefonon: 76/481-391. Ter­jesztéssel kapcsolatos kérdése­ikkel közvetlenül az ügynöksé­gekhez is lehet fordulni, vagy pedig a terjesztési osztályunk­hoz: 76/486-539. Nem jönnek a buszok Az eset, amit leírok önöknek, hetente legalább kétszer meg­történik. Legutóbb február 10-én a szokásos időben, reggel 7.15 órakor várakoztam a Szé- chenyivárosban a 14-es Vo­lán-buszra. A velem együtt vá­rakozók csak szaporodtak, de a busz nem jött, egészen 7.45 óráig. A járat végre 7.55-re be­ért a központba. Természetesen a 7.45-ös 4-es buszt lekéstük és csak negyed 9-kor indult újra. A forgalomirányításnál a hölgy közli, sajnos kevés a bu­szuk. Beálltam a 4-es buszmegál­lóba, ahol szintén sokan vára­koztak. Ott egy hölgytől meg­tudtam, hogy ő már a 7.30-as négyessel szeretett volna el­menni, s már fél órája itt ül. Nagy nehezen megérkezik egy 4-es busz, s amikor mindezeket közlöm a forgalomirányító hölggyel, 8.05-kor elindíttat egy 4-es járatot. Kérdezem én az illetékesek­től, hogy tehetnek ilyet csúcs­időben az utazóközönséggel, amikor mindenki sietne dol­gozni? Milyen szolgáltatás ez? Széli Lívia Kecskemét Érthetetlen ez a kivételes bánásmód Végső elkeseredésemben fordulok Önökhöz, hátha tud­nak segíteni. Pedagógus va­gyok, összesen harminc év szolgálati idővel. Kiskőrösön, a kisegítő iskolában dolgoztam, oda vettek fel, mondván, hogy ott nem tudok ártani. Tudniillik lelkész felesége voltam, és ez 1962-ben nagy bűnnek számí­tott. Ezért soha rendkívüli elő­léptetésben nem részesültem. 1988-ban küldtek nyugdíjba. Férjem 1991-ben csendben el­aludt. Nem volt elég a rettenetes csapás, de innen indult el a nyugdíjfolyósító érthetetlen el­bánása velem. Először: nem tudják, hogy én most melyik nyugdíjat választom, az özve­gyit, vagy a sajátjogút. Tisztáz­tuk, hogy természetesen a sajá­tot, hiszen az kétezer forinttal magasabb. Azóta teljesen érthetetlen jel­leggel állandó fennakadások vannak az emeléssel, vagy pél­dául a decemberi, kilenc hóna­pos visszamenőleges, körülbe­lül 3 600 forinttal. Megjártam a Váci u. 73-at, lehetetlen körül­mények között jutottam a kisab- lakhoz. Elmondtam a panaszo­mat, de le is írtam. Körülbelül a nyolcadik ajánlott levélre vála­szoltak, hogy ez soha többet nem fordul elő. Jött az 1993. december. Ismét nem kaptam meg azt a bizonyos visszamenő- leges összeget. Most a januári bért sem kap­tam meg (levelemet 25-én írom), csupán all 054 forintot. Kiskőrösön én vagyok az egyet­len, aki ilyen elbánásban része­sülök. Tizennégy ajánlott leve­lem igazoló blankettáját őrzöm. Most már nem is válaszolnak. Nem kérek többet, csak ami jár. A nyugdíjfolyósítótól kapott egyszeri levélben azt írták, hogy géphiba áldozata vagyok. Nevetséges, hogy egy ilyen or­szágos hivatalban ez előfordul­hat, méghozzá sorozatosan. Mi igazán becsülettel végez­tük a munkánkat a férjemmel, amit igazol az is, hogy Kiskőrös azóta az első díszpolgári okle­velet (posthumus) 1992. októ­ber 23-án a férjemnek ítélte oda. Kérem, ha tudnak, segítsenek rajtam, hátha az Önök keze messzebbre ér (törzsszá- mom:765-00117-0). P. I.-né, Kiskőrös Kell-e védeni a Kiserdőt? Megszűnik! Tele van már a hócipőm Úgymond tele van a hóci­pőm. Igaz, kevés hó volt az idén, de volt eső és még bizo­nyára lesz is. Sajnos, a szoba közepére lerakott edényekbe is.. Az időjárással nem is volna ba­jom, de ha mostanában esik, eszembe jutnak a lakásszövet­kezet vezetői. Nemcsak az idő­járás, de a televízió is emlékez­tet néha rájuk. Az elmúlt év szeptemberében ugyanis meg akartam vásárolni a HBO dekodert, de mivel a la­kásomba nem jött fel a megfe­lelő jel, így nem tudtam a mozi- csatornát nézni. A szakemberek szerint a probléma a lakástömb­ben van. Elmentem a lakásszö­vetkezet elnökéhez és kértem az intézkedést, ő ezt három alka­lommal is elutasította és nem is tett semmit. Azóta is csak az 1-es csatornát lehet bosszanko- dás nélkül nézni. Másik problémám, hogy beá­zik a tető fölöttünk. Ismét sze­mélyesen mentem be a lakász- szövetkezethez, ahol az elnök úr megismert. Elmondtam, mi járatban vagyok, mire ő vála­szol: tud róla, már a szomszé­dom is jelezte, ha otthon leszek, feljön és megnézi. Persze attól, hogy megnézi, még nem javul meg a beázó tető. Augusztusban volt a lakásomban teljes festés, mázolás, de kezdhetem elölről. Ki fog kárpótolni? Tudomásom szerint a lakók azért fizetik a közös költséget, hogy a szövetkezet vezetői in­tézzék el a közös ügyeket. Közben a feleségem megbe­tegedett. Az orvos azt javasolta, pihenjen sokat, aludjon. Nem tudom, hogy az elnök úr több edénybe csöpögő víz mellett tudna-e pihenni, vagy éjszaka nyugodtan aludni? Pap Sándor, Kecskemét Lánchíd utca 8.IV.13. Szeretnék hozzászólni a kecskeméti Muszáj-városrész lakói által írt cikkhez. Előrebo- csájtom, hogy én is a Muszáj- ban lakom. Véleményem sze­rint az erdő, amelyben nyírfák, tölgyek, nyárfák, kökény- és ga­lagonyabokrok vannak, továbbá — a levélírók szerint — mada­rak költő- és fészkelőhelye. Én azt mondom, hogy jó ízlésű ember nem tud keresztülmenni az erdőn, hogy fel ne bukjon a szemétben. Biztos vagyok benne, hogy nem a városból hordják az erdőbe a szemetet. Ez az erdő nem más, mint szemétlerakó és kutyaugráltató. Valóban szoktak rendezni lab­darúgómeccseket, csak azt nem tudom, hogyan játszank a ren­geteg kutyaszartól. Igaz, a fut­ballisták is csak bentebb sza­ladnak, elvégzik a dolgukat és megy tovább a meccs. Nyáron kimondottan csak a bűz árad az erdőből, ahol külföldi „árusok” tanyáznak, piszkolnak és sze­metelnek. Akik a levelet aláír­ták, azokat még egyszer sem láttam, hogy gereblyével, vas­villával takarítottak volna. Ezzel ugyanis nem büszkél­kedhetnek. Még saját maguk után sem takarítanak össze. Vagy talán úgy vannak vele, hogy majd elviszi a szél? Egy lakos a Muszájból. Nincs igény az élőzenére? Valamelyik nap olvastam a Petőfi Népében S. B. nyilatko­zatát, miszerint az embereknek nincs igényük az élőzenére. Anyagias világunkban a „fo- gasztóktól”, a zenehallgatóktól kellene ezt megkérdezni, ők az autentikusak ebben a kérdés­ben. Egy éttermi zenészt egyik napról a másikra kitettek az ut­cára (R.M.). Most a billentyűk­höz szokott kezét durva kőmű­ves-festő munkára használja. Ahogyan ő nyilatkozott, most szakmában dolgozik, mert a zene számára hivatás volt. Cui prodest? Kinek az érdeke ez? Jómagam, megfáradva a napi munka terheitől, csak a zene kedvéért tértem be kis időre a kecskeméti Árpád sörözőbe. Beszélgetve az emberekkel, ők is így nyilatkoztak. Ezen eset kapcsán felvetődik bennem a kérdés: az embereket miért nem ott foglalkoztatják, amihez te­hetségük van, ahol a legtöbb örömöt tudják nyújtani ember­társaiknak. Ebben a rendszer­ben miért borult fel az érték­rend? Bartók Béla gyűlölte a gépzenét, mert nem közvetlen. Ha tovább viszem a gondola­tot, nincs szükség élőbeszédre, élő emberekre sem? Nevetséges és szomorú. Igenis van igény a szépre, a jóra, az örömre. Kár, hogy az illetékesek ezt nem fog­ják föl, s fontosabbnak tartják előtérbe helyezni kicsinyes, anyagi megfontolásaikat, mint a megfáradt emberek „kiszolgá­lását”. Szívből sajnálom. Több zenekedvelő társam nevében: Egy diplomás zenész Sok baj van a kutyásokkal A február 2-ai lapszámban olvastam Kalapos Jenő kecs­keméti lakos levelét. Nagyon egyetértek vele: senki nem ellenőrzi a városban azt a sok kutyást. Én is a Széchenyivá- rosban lakom, és nagyon fel va­gyok háborodva amiatt, hogy a kutyások a házak közti kis zöld­területeken és a gyerekek ho­mokozóiban végeztetik dolgai­kat kutyáikkal. Azon a kis pá­zsiton már nincs egy lépésnyi hely, ahol ne lenne kutyaürülék, szinte már lépni sem merünk. Én nem engedném, hogy a lakótelepi lakásokban kutyát tartsanak. Vagy jól megadóz­tatnám őket, és azt a pénzt fel lehetne használni fásításra, par­kosításra vagy játszóterek építé­sére. Némelyik embernek ke­nyérre sincs pénze, ezek meg veszik a drága húst a kutyák­nak. Nagyon sok munkanélküli van, foglalkoztassanak embere­ket, ellenőriztessék velük az ilyen helyeket és bírságolják meg a szabálysértőket. Mahol­nap már az ablakot se lehet ki­nyitni, mert éjjel-nappal csak a kutyák bűze árad a lakásba a friss levegő helyett. H. D.-né, Kecskemét Március 15. u.94. Még a cipőin is befűzte Több, mint harminc éve va­gyok előfizetője a lapnak. Most olyan kérésem van, hogy ha le­het, közöljék soraimat. Áz alábbi eset történt velem: 70 éves, mozgásomban erősen korlátozott férfi vagyok. Feb­ruár 7-én a körzeti orvos beuta­lójával háromnegyed nyolckor megjelentem a kecskeméti ren­delőintézet ideggyógyászatán, gyógyászati segédeszköz kií­rása végett. Negyed tizenkettő­kor került rám a sor, amikoris három perc alatt közölték ve­lem, hogy menjek a régi kór­házba. Másnap mentem el és húsz percen belül megkaptam a szükséges segédeszközt. Mindezért szeretnék köszö­netét mondani dr. Görög főor­vos úrnak, aki azonnal intézke­dett. A főnővémek, aki látta, hogy fájnak a lábaim és széket hozott, elment megkeresni a nővért, aki a segédeszközt ki­adja. Ez a nővér perceken belül megjelent, felpróbálta a segé­deszközt, még a cipőmet is be­fűzte. Mindezt húsz perc alatt. Ehhez csak gratulálni tudok dr. Görög főorvos úrnak, hogy ilyen munkatársai vannak. Pálffy József, Kecskemét Reptéri u. 9. Elkallódott vagyonjegyek Régi olvasója vagyok a Pe­tőfi Népének. Ezért remény­kedve írok, hátha tudnak taná­csot adni. Öthónapos terhes, kismama vagyok. Ä minap olvastam az újságban a kismamákról szóló törvényt. A jelenlegi munkahe­lyemen könnyebb munkát nem kaptam, kértem a kezelőorvo­somat, mentsen fel a munka­végzés alól. Erre ő kijelentette, hogy táppénzcsaló akarok lenni. Elmondtam, miért kérek fel­mentést: mert nincs könnyebb munka. Egy héttel ezután, február 2-án mentem a fizetésemet fel­venni, ami minimális 8 850 fo­rint. Ekkor közölte a főnököm, hogy február 28-cal megszűnik a munkaviszonyom. Elmond­tam neki, hogy az újságban volt egy cikk a kismamákról szóló törvényről. Ő azt válaszolta: nem olvas újságot, de a munka- viszonyom az említett napon megszűnik. Most hová forduljak, hogy meg tudjak élni a gyermekem­mel. Kérem önöket, ha lehet közöljék az újságban a levelem, amit kétségbeesésemben írtam. Szalai Ilona, Kecskemét Március 15 u. 76. Apám, idős Schweitzer Ká­roly, 1949-től 1965-ig (nyugdí­jazásáig) a Balotaszállási Kos­suth Termelőszövetkezet tagja volt. 1985-ben elhunyt. Azóta anyámat özvegyi nyugdíj illeti meg, amit meg is kap rendsze­resen. 1992-ben a termelőszö­vetkezetet teljesen szétzüllesz­tették, s ebben a „műveletben” sokan közreműködtek. Ami mozdítható volt, eladogatták. Aki közelebb volt ahhoz a sokat emlegetett tűzhöz, nagyobbat és olcsóbban, aki távolabb volt, az kisebbet és drágábban markolt. A tanyákat is eladogatták a kedves ismerősöknek 25-30 ezer forintért, ami pedig nem kelt el, azért a benne lakótól lakbért követelnek. Az én anyámtól először 672 forintot kértek havonta. Többszöri rek­lamálásunkra ezt 588 forintra mérsékelték, a tanya eladási árát pedig 112 ezer forintban ál­lapították meg. Anyám vagyonjegye valahol elkallódott. Nem kapott egy fil­lért sem. Amikor ennek a miért­jét megkérdeztem (1992. au­gusztus 9-én), az volt a válasz, hogy áprilisig meg kellett volna igényelni. Nem értem, ami jár, azt miért kell igényelni? Pedig azt hiszem, két tanyát is meg tudtunk volna venni a vagyon­jegy árán, ami az anyámat meg­illette volna. Anyám a lakbért nem fizeti. Miért is fizetné? Azok az embe­rek, akik ezt zsebre akarják vágni, nagyrészt még meg sem születtek, vagy igyekeztek más­felé elhelyezkedni, amikor a mi apáink éhbérért dolgoztak a termelőszövetkezetben. A tanyát mi is szerettük volna megvenni, mivel anyám benne lakik, hogy ne háborgassák, de se pénzünk, sé vagyonjegyünk nincs, így erre képtelenek va­gyunk. Egyébként a tanyában csak az az érték, hogy a falu mellett van, a lakás teljesen dó­zer alá érett. Mellékelem az utolsó kedves értesítést, amiből kitűnik, hogy anyámat hajlékta­lanná szeretnék tenni egyesek. Ifj. Schweitzer Károly Balotaszállás Ady Endre u. 23. Nem a piac Nagyon felbosszantott, hogy Magda Marinkó letartóztatási ügyével kapcsolatban már meg­int a KGST-piacot szapulják. A február 3-ai számban megjelent cikkben ez így hangzik (Pintér Sándor sajtótájékoztója): „A rendőrség többször szót emelt az illegális kereskedelem ellen. Ám Szeged kiharcolta magának a KGST-piacot, amely a bűn melegágya”. Elképzelhető az, hogy itt fo­lyik a bérgyilkosok félfogadása, a kábítószer-kereskedelmi ügy­letek itt köttetnek? Aligha. Sokkal inkább a felszaporodott szórakozóhelyeken és az úgy­a maffiózók nevezett masszázsszalonokban, topless-bárokban. Itt valószínű­síthetők azok a „melegágyak”, amelyeket összetévesztett a KGST-piaci melegággyal. Itt folyhat az az éjszakai élet, ahol az ilyen emberek megfordul­nak, mint Magda Marinkó. (A február 4-ei lapszámban írják is, hogy Kecskeméten egy város­központi diszkó és egy pizzéria volt a kedvenc helye. Pintér úr ide küldhetné razziát végző em­bereket elsősorban, nem pedig a KGST-piacra. Az éjszakai szó­rakozóhelyeken biztosan több, számukra érdekes embert talál­nának, mint a KGST-piaci piti­melegágya áner kávé- és dohányárusok kö­zött. Hogyan lehet a KGST-pia­cot kapcsolatba hozni a világon mindenhol üldözött kábító­szer-kereskedelemmel? Olyan színben tüntetik fel egyre inkább a KGST-piacot, mint a maffiózók gyülekezőhe­lyét. Pedig a nagy halak nyo­mára ott soha nem akadnak. Összegezve: Ha bezárják a sokak által elátkozott, sokak begyét nyomó KGST-piacokat, vajon megszűnik-e a bűnözés? Aki azt válaszolja, hogy nem, annak lesz igaza. J. Gyöngyvér Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szaggat a derekam Maris, alighanem árfolyamesés lesz a tőzsdén. Tizennégy éve várok Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy legyenek szíve­sek engem tájékoztatni, hogy mikor lesz a kecskeméti Vol- ker-telepi telefonkiépítésből ér­demleges ügy. Én ugyanis már tizennégy éve beadtam az igénylésemet, de érdemleges választ eddig nem kaptam. Vi­szont szeretném megtudni, hogy a Szérűskert utcában mi­kor lesz telefonvonal? Beszéltem ugyanis egy ille­tővel, aki azt közölte velem, hogy a vacsiközi beépítési prog­ramban mi nem szerepelünk. Pedig — amint említettem — már várakoztunk tizennégy évet, ami nem kis idő. Nagyon szeretném, ha nekem is lenne telefonom, mivel én is postai dolgozó vagyok, de ezt a távközlési üzem nem veszi fi­gyelembe, csak azt, hogy jól dolgozom. Szabó László, Kecskemét Szérűskert u. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents