Petőfi Népe, 1994. február (49. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-16 / 39. szám
10 Tisztelt Szerkesztőség! 1994. február 16., szerda Olvasószolgálat Lajosmizséről egy kedves olvasónk az ügynökségvezetőt kereste fel. Édesapja a napokban ünnepli 77. születésnapját, s ebből az alkalomból szeretné őt meglepni egy Petőfi Népe-elő- fizetéssel. Megtisztelő számunkra, hogy az újsággal kedveskedik. Olvasószolgálatunk örömmel köszönti az előfizetők táborában a 77 esztendős Barna Györgyöt. Gratulálunk és jó egészséget kívánunk. Sokan érdeklődnek a Szerencsekerék játékunk nyereményeinek átvételéről. Az első hat helyezettet levélben értesítettük a részletekről, a többi szerencsés előfizetőnknek az ajándékot — ahogyan az újságot is — házhoz visszük. Még a napokban is érkeztek megrendelőcédulák, melyeken előfizetőink a nagy sikert aratott levélszekrény-akciónkhoz kívánnak csatlakozni. Többen kérdezik: elkésett-e a megrendelés? Az eddig beérkezett levélszekrény-megrendelések alapján — a kiadó jelentős támogatásával — elkészült az első szállítmány. A megrendelések teljesítése megkezdődött, az ügynökségek és a kézbesítők a szekrényt is házhoz viszik. A sikerre való tekintettel keressük a megoldást további lá- dikák elkészítésére, továbbra is féláron szeretnénk hozzájuttatni előfizetőinket. Erről a lapban hírt fogunk adni. Várjuk észrevételeiket, kérdéseiket. Személyesen a Sajtóház földszintjén (Kecskemét, Szabadság tér 1/a), az átalakított olvasószolgálatnál. Telefonon: 76/481-391. Terjesztéssel kapcsolatos kérdéseikkel közvetlenül az ügynökségekhez is lehet fordulni, vagy pedig a terjesztési osztályunkhoz: 76/486-539. Nem jönnek a buszok Az eset, amit leírok önöknek, hetente legalább kétszer megtörténik. Legutóbb február 10-én a szokásos időben, reggel 7.15 órakor várakoztam a Szé- chenyivárosban a 14-es Volán-buszra. A velem együtt várakozók csak szaporodtak, de a busz nem jött, egészen 7.45 óráig. A járat végre 7.55-re beért a központba. Természetesen a 7.45-ös 4-es buszt lekéstük és csak negyed 9-kor indult újra. A forgalomirányításnál a hölgy közli, sajnos kevés a buszuk. Beálltam a 4-es buszmegállóba, ahol szintén sokan várakoztak. Ott egy hölgytől megtudtam, hogy ő már a 7.30-as négyessel szeretett volna elmenni, s már fél órája itt ül. Nagy nehezen megérkezik egy 4-es busz, s amikor mindezeket közlöm a forgalomirányító hölggyel, 8.05-kor elindíttat egy 4-es járatot. Kérdezem én az illetékesektől, hogy tehetnek ilyet csúcsidőben az utazóközönséggel, amikor mindenki sietne dolgozni? Milyen szolgáltatás ez? Széli Lívia Kecskemét Érthetetlen ez a kivételes bánásmód Végső elkeseredésemben fordulok Önökhöz, hátha tudnak segíteni. Pedagógus vagyok, összesen harminc év szolgálati idővel. Kiskőrösön, a kisegítő iskolában dolgoztam, oda vettek fel, mondván, hogy ott nem tudok ártani. Tudniillik lelkész felesége voltam, és ez 1962-ben nagy bűnnek számított. Ezért soha rendkívüli előléptetésben nem részesültem. 1988-ban küldtek nyugdíjba. Férjem 1991-ben csendben elaludt. Nem volt elég a rettenetes csapás, de innen indult el a nyugdíjfolyósító érthetetlen elbánása velem. Először: nem tudják, hogy én most melyik nyugdíjat választom, az özvegyit, vagy a sajátjogút. Tisztáztuk, hogy természetesen a sajátot, hiszen az kétezer forinttal magasabb. Azóta teljesen érthetetlen jelleggel állandó fennakadások vannak az emeléssel, vagy például a decemberi, kilenc hónapos visszamenőleges, körülbelül 3 600 forinttal. Megjártam a Váci u. 73-at, lehetetlen körülmények között jutottam a kisab- lakhoz. Elmondtam a panaszomat, de le is írtam. Körülbelül a nyolcadik ajánlott levélre válaszoltak, hogy ez soha többet nem fordul elő. Jött az 1993. december. Ismét nem kaptam meg azt a bizonyos visszamenő- leges összeget. Most a januári bért sem kaptam meg (levelemet 25-én írom), csupán all 054 forintot. Kiskőrösön én vagyok az egyetlen, aki ilyen elbánásban részesülök. Tizennégy ajánlott levelem igazoló blankettáját őrzöm. Most már nem is válaszolnak. Nem kérek többet, csak ami jár. A nyugdíjfolyósítótól kapott egyszeri levélben azt írták, hogy géphiba áldozata vagyok. Nevetséges, hogy egy ilyen országos hivatalban ez előfordulhat, méghozzá sorozatosan. Mi igazán becsülettel végeztük a munkánkat a férjemmel, amit igazol az is, hogy Kiskőrös azóta az első díszpolgári oklevelet (posthumus) 1992. október 23-án a férjemnek ítélte oda. Kérem, ha tudnak, segítsenek rajtam, hátha az Önök keze messzebbre ér (törzsszá- mom:765-00117-0). P. I.-né, Kiskőrös Kell-e védeni a Kiserdőt? Megszűnik! Tele van már a hócipőm Úgymond tele van a hócipőm. Igaz, kevés hó volt az idén, de volt eső és még bizonyára lesz is. Sajnos, a szoba közepére lerakott edényekbe is.. Az időjárással nem is volna bajom, de ha mostanában esik, eszembe jutnak a lakásszövetkezet vezetői. Nemcsak az időjárás, de a televízió is emlékeztet néha rájuk. Az elmúlt év szeptemberében ugyanis meg akartam vásárolni a HBO dekodert, de mivel a lakásomba nem jött fel a megfelelő jel, így nem tudtam a mozi- csatornát nézni. A szakemberek szerint a probléma a lakástömbben van. Elmentem a lakásszövetkezet elnökéhez és kértem az intézkedést, ő ezt három alkalommal is elutasította és nem is tett semmit. Azóta is csak az 1-es csatornát lehet bosszanko- dás nélkül nézni. Másik problémám, hogy beázik a tető fölöttünk. Ismét személyesen mentem be a lakász- szövetkezethez, ahol az elnök úr megismert. Elmondtam, mi járatban vagyok, mire ő válaszol: tud róla, már a szomszédom is jelezte, ha otthon leszek, feljön és megnézi. Persze attól, hogy megnézi, még nem javul meg a beázó tető. Augusztusban volt a lakásomban teljes festés, mázolás, de kezdhetem elölről. Ki fog kárpótolni? Tudomásom szerint a lakók azért fizetik a közös költséget, hogy a szövetkezet vezetői intézzék el a közös ügyeket. Közben a feleségem megbetegedett. Az orvos azt javasolta, pihenjen sokat, aludjon. Nem tudom, hogy az elnök úr több edénybe csöpögő víz mellett tudna-e pihenni, vagy éjszaka nyugodtan aludni? Pap Sándor, Kecskemét Lánchíd utca 8.IV.13. Szeretnék hozzászólni a kecskeméti Muszáj-városrész lakói által írt cikkhez. Előrebo- csájtom, hogy én is a Muszáj- ban lakom. Véleményem szerint az erdő, amelyben nyírfák, tölgyek, nyárfák, kökény- és galagonyabokrok vannak, továbbá — a levélírók szerint — madarak költő- és fészkelőhelye. Én azt mondom, hogy jó ízlésű ember nem tud keresztülmenni az erdőn, hogy fel ne bukjon a szemétben. Biztos vagyok benne, hogy nem a városból hordják az erdőbe a szemetet. Ez az erdő nem más, mint szemétlerakó és kutyaugráltató. Valóban szoktak rendezni labdarúgómeccseket, csak azt nem tudom, hogyan játszank a rengeteg kutyaszartól. Igaz, a futballisták is csak bentebb szaladnak, elvégzik a dolgukat és megy tovább a meccs. Nyáron kimondottan csak a bűz árad az erdőből, ahol külföldi „árusok” tanyáznak, piszkolnak és szemetelnek. Akik a levelet aláírták, azokat még egyszer sem láttam, hogy gereblyével, vasvillával takarítottak volna. Ezzel ugyanis nem büszkélkedhetnek. Még saját maguk után sem takarítanak össze. Vagy talán úgy vannak vele, hogy majd elviszi a szél? Egy lakos a Muszájból. Nincs igény az élőzenére? Valamelyik nap olvastam a Petőfi Népében S. B. nyilatkozatát, miszerint az embereknek nincs igényük az élőzenére. Anyagias világunkban a „fo- gasztóktól”, a zenehallgatóktól kellene ezt megkérdezni, ők az autentikusak ebben a kérdésben. Egy éttermi zenészt egyik napról a másikra kitettek az utcára (R.M.). Most a billentyűkhöz szokott kezét durva kőműves-festő munkára használja. Ahogyan ő nyilatkozott, most szakmában dolgozik, mert a zene számára hivatás volt. Cui prodest? Kinek az érdeke ez? Jómagam, megfáradva a napi munka terheitől, csak a zene kedvéért tértem be kis időre a kecskeméti Árpád sörözőbe. Beszélgetve az emberekkel, ők is így nyilatkoztak. Ezen eset kapcsán felvetődik bennem a kérdés: az embereket miért nem ott foglalkoztatják, amihez tehetségük van, ahol a legtöbb örömöt tudják nyújtani embertársaiknak. Ebben a rendszerben miért borult fel az értékrend? Bartók Béla gyűlölte a gépzenét, mert nem közvetlen. Ha tovább viszem a gondolatot, nincs szükség élőbeszédre, élő emberekre sem? Nevetséges és szomorú. Igenis van igény a szépre, a jóra, az örömre. Kár, hogy az illetékesek ezt nem fogják föl, s fontosabbnak tartják előtérbe helyezni kicsinyes, anyagi megfontolásaikat, mint a megfáradt emberek „kiszolgálását”. Szívből sajnálom. Több zenekedvelő társam nevében: Egy diplomás zenész Sok baj van a kutyásokkal A február 2-ai lapszámban olvastam Kalapos Jenő kecskeméti lakos levelét. Nagyon egyetértek vele: senki nem ellenőrzi a városban azt a sok kutyást. Én is a Széchenyivá- rosban lakom, és nagyon fel vagyok háborodva amiatt, hogy a kutyások a házak közti kis zöldterületeken és a gyerekek homokozóiban végeztetik dolgaikat kutyáikkal. Azon a kis pázsiton már nincs egy lépésnyi hely, ahol ne lenne kutyaürülék, szinte már lépni sem merünk. Én nem engedném, hogy a lakótelepi lakásokban kutyát tartsanak. Vagy jól megadóztatnám őket, és azt a pénzt fel lehetne használni fásításra, parkosításra vagy játszóterek építésére. Némelyik embernek kenyérre sincs pénze, ezek meg veszik a drága húst a kutyáknak. Nagyon sok munkanélküli van, foglalkoztassanak embereket, ellenőriztessék velük az ilyen helyeket és bírságolják meg a szabálysértőket. Maholnap már az ablakot se lehet kinyitni, mert éjjel-nappal csak a kutyák bűze árad a lakásba a friss levegő helyett. H. D.-né, Kecskemét Március 15. u.94. Még a cipőin is befűzte Több, mint harminc éve vagyok előfizetője a lapnak. Most olyan kérésem van, hogy ha lehet, közöljék soraimat. Áz alábbi eset történt velem: 70 éves, mozgásomban erősen korlátozott férfi vagyok. Február 7-én a körzeti orvos beutalójával háromnegyed nyolckor megjelentem a kecskeméti rendelőintézet ideggyógyászatán, gyógyászati segédeszköz kiírása végett. Negyed tizenkettőkor került rám a sor, amikoris három perc alatt közölték velem, hogy menjek a régi kórházba. Másnap mentem el és húsz percen belül megkaptam a szükséges segédeszközt. Mindezért szeretnék köszönetét mondani dr. Görög főorvos úrnak, aki azonnal intézkedett. A főnővémek, aki látta, hogy fájnak a lábaim és széket hozott, elment megkeresni a nővért, aki a segédeszközt kiadja. Ez a nővér perceken belül megjelent, felpróbálta a segédeszközt, még a cipőmet is befűzte. Mindezt húsz perc alatt. Ehhez csak gratulálni tudok dr. Görög főorvos úrnak, hogy ilyen munkatársai vannak. Pálffy József, Kecskemét Reptéri u. 9. Elkallódott vagyonjegyek Régi olvasója vagyok a Petőfi Népének. Ezért reménykedve írok, hátha tudnak tanácsot adni. Öthónapos terhes, kismama vagyok. Ä minap olvastam az újságban a kismamákról szóló törvényt. A jelenlegi munkahelyemen könnyebb munkát nem kaptam, kértem a kezelőorvosomat, mentsen fel a munkavégzés alól. Erre ő kijelentette, hogy táppénzcsaló akarok lenni. Elmondtam, miért kérek felmentést: mert nincs könnyebb munka. Egy héttel ezután, február 2-án mentem a fizetésemet felvenni, ami minimális 8 850 forint. Ekkor közölte a főnököm, hogy február 28-cal megszűnik a munkaviszonyom. Elmondtam neki, hogy az újságban volt egy cikk a kismamákról szóló törvényről. Ő azt válaszolta: nem olvas újságot, de a munka- viszonyom az említett napon megszűnik. Most hová forduljak, hogy meg tudjak élni a gyermekemmel. Kérem önöket, ha lehet közöljék az újságban a levelem, amit kétségbeesésemben írtam. Szalai Ilona, Kecskemét Március 15 u. 76. Apám, idős Schweitzer Károly, 1949-től 1965-ig (nyugdíjazásáig) a Balotaszállási Kossuth Termelőszövetkezet tagja volt. 1985-ben elhunyt. Azóta anyámat özvegyi nyugdíj illeti meg, amit meg is kap rendszeresen. 1992-ben a termelőszövetkezetet teljesen szétzüllesztették, s ebben a „műveletben” sokan közreműködtek. Ami mozdítható volt, eladogatták. Aki közelebb volt ahhoz a sokat emlegetett tűzhöz, nagyobbat és olcsóbban, aki távolabb volt, az kisebbet és drágábban markolt. A tanyákat is eladogatták a kedves ismerősöknek 25-30 ezer forintért, ami pedig nem kelt el, azért a benne lakótól lakbért követelnek. Az én anyámtól először 672 forintot kértek havonta. Többszöri reklamálásunkra ezt 588 forintra mérsékelték, a tanya eladási árát pedig 112 ezer forintban állapították meg. Anyám vagyonjegye valahol elkallódott. Nem kapott egy fillért sem. Amikor ennek a miértjét megkérdeztem (1992. augusztus 9-én), az volt a válasz, hogy áprilisig meg kellett volna igényelni. Nem értem, ami jár, azt miért kell igényelni? Pedig azt hiszem, két tanyát is meg tudtunk volna venni a vagyonjegy árán, ami az anyámat megillette volna. Anyám a lakbért nem fizeti. Miért is fizetné? Azok az emberek, akik ezt zsebre akarják vágni, nagyrészt még meg sem születtek, vagy igyekeztek másfelé elhelyezkedni, amikor a mi apáink éhbérért dolgoztak a termelőszövetkezetben. A tanyát mi is szerettük volna megvenni, mivel anyám benne lakik, hogy ne háborgassák, de se pénzünk, sé vagyonjegyünk nincs, így erre képtelenek vagyunk. Egyébként a tanyában csak az az érték, hogy a falu mellett van, a lakás teljesen dózer alá érett. Mellékelem az utolsó kedves értesítést, amiből kitűnik, hogy anyámat hajléktalanná szeretnék tenni egyesek. Ifj. Schweitzer Károly Balotaszállás Ady Endre u. 23. Nem a piac Nagyon felbosszantott, hogy Magda Marinkó letartóztatási ügyével kapcsolatban már megint a KGST-piacot szapulják. A február 3-ai számban megjelent cikkben ez így hangzik (Pintér Sándor sajtótájékoztója): „A rendőrség többször szót emelt az illegális kereskedelem ellen. Ám Szeged kiharcolta magának a KGST-piacot, amely a bűn melegágya”. Elképzelhető az, hogy itt folyik a bérgyilkosok félfogadása, a kábítószer-kereskedelmi ügyletek itt köttetnek? Aligha. Sokkal inkább a felszaporodott szórakozóhelyeken és az úgya maffiózók nevezett masszázsszalonokban, topless-bárokban. Itt valószínűsíthetők azok a „melegágyak”, amelyeket összetévesztett a KGST-piaci melegággyal. Itt folyhat az az éjszakai élet, ahol az ilyen emberek megfordulnak, mint Magda Marinkó. (A február 4-ei lapszámban írják is, hogy Kecskeméten egy városközponti diszkó és egy pizzéria volt a kedvenc helye. Pintér úr ide küldhetné razziát végző embereket elsősorban, nem pedig a KGST-piacra. Az éjszakai szórakozóhelyeken biztosan több, számukra érdekes embert találnának, mint a KGST-piaci pitimelegágya áner kávé- és dohányárusok között. Hogyan lehet a KGST-piacot kapcsolatba hozni a világon mindenhol üldözött kábítószer-kereskedelemmel? Olyan színben tüntetik fel egyre inkább a KGST-piacot, mint a maffiózók gyülekezőhelyét. Pedig a nagy halak nyomára ott soha nem akadnak. Összegezve: Ha bezárják a sokak által elátkozott, sokak begyét nyomó KGST-piacokat, vajon megszűnik-e a bűnözés? Aki azt válaszolja, hogy nem, annak lesz igaza. J. Gyöngyvér Kecskemét NAPJAINK HUMORÁBÓL • Szaggat a derekam Maris, alighanem árfolyamesés lesz a tőzsdén. Tizennégy éve várok Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy legyenek szívesek engem tájékoztatni, hogy mikor lesz a kecskeméti Vol- ker-telepi telefonkiépítésből érdemleges ügy. Én ugyanis már tizennégy éve beadtam az igénylésemet, de érdemleges választ eddig nem kaptam. Viszont szeretném megtudni, hogy a Szérűskert utcában mikor lesz telefonvonal? Beszéltem ugyanis egy illetővel, aki azt közölte velem, hogy a vacsiközi beépítési programban mi nem szerepelünk. Pedig — amint említettem — már várakoztunk tizennégy évet, ami nem kis idő. Nagyon szeretném, ha nekem is lenne telefonom, mivel én is postai dolgozó vagyok, de ezt a távközlési üzem nem veszi figyelembe, csak azt, hogy jól dolgozom. Szabó László, Kecskemét Szérűskert u. 5.
