Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
10 SPORT 1994. január 3., hétfő mm m 0 Mit var 1994-ben? HARCZI ZSOLT ÁSZT AT .TTF.NTS7F.Z6 Bajnoki címet harmadszor DR. RÉCZI LÁSZLÓ VILÁGBAJNOK Segítem a birkózókat — Amikor többéves ausztriai „légióskodás” után Kiskunfélegyházára igazoltam, bizony eléggé rossz passzban voltam és még gondolni sem mertem arra, hogy végül is öt hónap elteltével ilyen sikeres évet zárok majd a Credo AC csapatával. Formajavulásomban döntő volt, hogy ismét együtt dolgozhattam Karsai Ferenccel, egykori edzőmmel, aki még pályafutásom elején Cegléden tanított meg a pingpong ABC-jére. No meg, hogy új csapattársaim: Varga, Somosi, Vitsek és Cen Cin Pin még az edzéseken is igyekeztek belőlem kihozni a maximumot. Jöttek is az eredmények, néha még várakozás felett is. Ennek köszönhetően csapatunk egészen a BEK elődöntőjéig „menetelt”, ahol csak a háromszoros BEK-győztes Dortmund állított meg bennünket. A most első ízben kiírt Szuper Kupa eddig tényleg „szuperül” sikerült, hiszen veretlenül állunk a félidőben a tabella élén. Egyéniben pedig sorra vertem Közép-Európa legnevesebb játékosait, akik pedig az erősorrend szerint kialakított Európa Top listán jócskán megelőztek. A 93-as őszi formám csúcsa, vagyis a hab a tortán, a karácsony előtti Postás elleni hazai rangadón jött össze, ami- koris simán legyőztem azt a Németh Karcsit, akit a szövetség az 1993-as év legjobbjának jelölt. — Hogy ezek után mit várok 1994-től? Nos,' nagyon szeretném, ha a Credo AC egymás után harmadszor is megnyerné a magyar csapatbajnokságot és legjobbnak bizonyulna a Szuper Kupában. Örömöt szerezne ezzel főszponzorunknak, Berki Jánosnak, valamint a félegyházi asztalitenisz „atyjának”, Kalász Kázmémak, aki szívét-lelkét kiteszi a sportág sikereiért. Meg hűséges és „jótorkú” szurkolóinknak, akiknek a jelenléte, a buzdítása igen sokszor szinte szárnyakat adott nekünk, még a kilátástalan helyzetekben is. Végezetül pedig arra lennék még kíváncsi, hogy a szövetség korifeusai 94-ben változtatnak-e majd eddigi válogatási módszereiken? Vagyis, elég lesz-e az, ha valaki csak fiatal, a játéktudása viszont már mellékes, mert akkor mi, 23-25 éves öregek, bármilyen jó formában is vagyunk, vehetjük a kalapunkat és búcsút mondhatunk a címeres meznek!? — Kilencedik éve dolgozom az ügyvédi szakmában, és ezalatt az idő alatt sikerült úgy megismertetni magamat, hogy ügyfeleim jóvoltából napi 10-12 órát töltök el munkával. Ez nagyon hasznos, de így alig marad időm egy kis testedzésre. Én, aki aktív birkózó koromban hozzá voltam szokva a napi két igen kemény edzéshez, most csak nagy ritkán tarthatok magamnak egy kis „önsanyargatást”. így aztán talán már érthető, hogy az egykori versenysúlyomra, a 68 kg-ra felszedtem vagy 15-öt. Annak ellenére, hogy most egy kicsit köpcösebb lettem és a munkám révén távolabb kerültem az élsporttól, magától a sport eszméjétől nem szakadtam el, és ahogy a lehetőségeimből telik, mindig megpróbálok segíteni. Mint félegyházi önkormányzati képviselő, rendszeresen igyekszem hatást gyakorolni képviselőtársaimra, akiknél nagyon szeretném elérni, hogy a mostani 0,3 százalékos sportra szánt juttatást a jövő évi költségvetésnél a duplájára emeljék fel. Ha azt nézzük, hogy az e célra fordított összeg több megyei településnél már régóta eléri, vagy éppen meghaladja az egy százalékot is, akkor azt hiszem, nem kergetek illúziókat. Mint a megyei birkózószövetség elnöke, rendkívüli módon örülök a KSC-BIC csapata sikerének, hiszen Bállá Jóskáék közel négy évtized eltelte után harcolták ki ismét annak a lehetőségét, hogy a hírős városnak újból NB I-es birkózócsapata legyen. Nagyon fáj viszont, hogy egykori nevelőegyesületem, a nagy múltú Kiskunfélegyházi Vasas birkózószakosztálya szinte a szemem láttára megy tönkre anyagilag, annak ellenére, hogy a kis Palásti gyerek személyében most is egy olyan sokra hivatott versenyzővel rendelkeznek, aki az idén két bajnoki címet is begyűjtött! Nagyon remélem, hogy a Magyar Birkózó Szövetségben kialakult két tábor tagjai megegyeznek egymással és jövőre közös nevezőre jutván, segítik azokat a kisegyesületeket és más „műhelyeket”, ahol még tenni és főleg dolgozni akarnak, mert a hatalomért vívott harc végleg a tönk szélére sodorhatja ezt a nem is olyan régen még nemzetközi szinten is legeredményesebbnek tartott szép sportágat. DÉCSI TÜNDE KÉZILABDÁZÓ Halason elsőség a célunk — Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolhassanak, az elmúlt év történéseihez kell visszakanyarodni — mondta a halasi csapat kapitánya. — Nagy meglepetés volt, amikor visszahívtak. Csakazértis hangulatban jöttem, bár úgy gondolom, sokan nem ezt az utat választották volna. Motivált, hogy nem akartam cserbenhagyni a csapatot, amellyel bajnokságot megnyertük. Élégtétel számomra, hogy társaim csapatkapitánnyá választottak. Nagy siker volt, hogy az NB I/B újoncaként megnyertük a bajnokságot, s ennek én is részese lehettem. Jól érzem magam Kiskunhalason. Két éve vagyok itt, elfogadtak a városban sportolóként és magánemberként is. Mit várok 1994-től? Mindenféleképpen hasonló végkifejletet a mostani bajnokságban, mint az előzőben. Szeretném, hogy Kiskunhalason NB I-es csapat legyen. Én is, a csapat is a bajnokság megnyerését tűztük ki célként, másodszor is elsőknek kell lennünk az NB I/B-ben ahhoz, hogy élvonalbeliek lehessünk. Úgy tűnik, sokkal köny- nyebb lehetett volna bentmaradni most az NB I-ben, mint a másodosztályban ismét elsőnek lenni. Éppen ezért nagy a teher rajtunk, s ez valamennyiünk játékát befolyásolja. Tavaly szinte játszi könnyedséggel lettünk elsők, az idén viszont komoly vetélytársaink vannak. A feladat nagy, nehéz, de szép, mert a sportban az a felemelő, ha néha erőnkön felül kell teljesíteni a sikerhez. TAX IMRE SPORTVEZETŐ Megőrizni a Tax Imre, a Bajai Bácska KSE ügyvezető elnöke: Azt szeretném, hogy biztos gazdasági háttér álljon az egyesület mögött és megőrizzük a városnak az NB I. A-csoportos férfi kosárlabdát kosárlabdacsapatot. Hogy a fiatalok tovább fejlődjenek, és ezáltal a minőségi javulás is érezhető legyen. Végezetül jó kapcsolatot szeretnék a város valamennyi sportegyesületével. IVÁNYI DALMA KOSÁRLABDÁZÓ Tengeren túli titkos álmok PACZOLAY GYULA TORNASZAKEMBER A feladat nagysága sarkall • Iványi Dalma, a KSC tehetséges ifjú kosarasa. Iványi Dalma még nem töltötte be a 18. évét, ám kosaras körökben már országosan ismerik, sőt korosztályában nemzetközi szinten is jegyzik. Az Uni- ver KSC játékmesteréről mindenki tudja, hogy nemcsak a pályán, hanem „civilben” is jeleskedik. A Bolyai-gimnázium egyik legjobb tanulója. Bizonyítványa mindig csupa ötös. Állítólag egyszer, még második általánosban kapott egy négyest. Talán maga sem tudja hirtelenjében, hányszor kapott , Jó tanuló, jó sportoló” kitüntetést. A most következő 1994-es év sok szempontból válaszút lesz Dalma életében. — A magyar női ifjúsági válogatott kapitánya milyen eredményt vár a csapattól? — Az EB-döntőn veszünk részt júliusban Bulgáriában. A tavalyi eredményünk alapján az ötödik hely megszerzését tartom reálisnak, de ha jól kijön a lépés, talán még ennél is jobb eredményt érhetünk el. A titkos álmom egy érmes helyezés, de ehhez szerencse is kell. — Az Univer KSC NB I. A-csoportos női csapata az ősz folyamán általában a várt eredményt hozta. Lehet még javítani? — Úgy hiszem, hogy lehet, pedig a tavalyihoz képest teljesen új csapattal játszottunk. Elment Zsolnay, Gilyene, és kiesett Fück Tünde. Helyettük olyan új játékosok kerültek a csapatba, akiknek még nem volt igazából NB I-es rutinjuk. A folytatásban még van két nyerhető mérkőzésünk itthon és bízom abban, hogy a rájátszás során a 9. helyet, amit tavaly elértünk, most is meg tudjuk szerezni. — Az iskolai év végén érettségin kell helytállnom. Bíztatást kaptam, hogy pályázzak meg egy sportösztöndíjat Amerikában és ott járjak egyetemre. Ha ez sikerül, akkor bizony távolra kerülök. Egyelőre egy évről van szó, de ha minden jól megy, akár négy is lehet belőle. Ez egy kicsit álomnak tűnik, de hiszek benne. — Ehhez nyelvtudás is kell? — Elsős korom óta tanulok angolul, s azt hiszem, ezen a téren nem lesz hiba. Ha nem sikerül, akkor itthon folytatom. Többféle pálya is vonz, de erről még ráérek dönteni. — Úgy hallottuk, hogy But- tás Pál a felnőtt válogatott kapitánya is beveszi a keretbe. — Ez csodálatos lenne. Boldog lennék, ha a felnőtt válogatott is befogadna. — Mezőberényből jött. Négy évet töltött Kecskeméten. Hogyan gondol majd vissza az itteni csapatra. — Azt hiszem, életem meghatározó szakasza lett a kecskeméti Bolyaiban és KSC-ben eltöltött négy év. Itt lettem már elsős koromban NB I-es játékos. Nagyon sokat köszönhetek Tóth Viktor tanár úrnak és Adamik Feri bácsinak, akiktől sokat tanultam és minden segítséget megkaptam. Bárhova kerülök is, mindig velük leszek gondolatban. Remélem, hogy még nagyon sok fiatal kosarast nevelnek.- Az életem egybefonódott a tornával. Ha pedig a tornáról beszélünk, akkor annak a csúcsa nálunk a Túlit Péter-emlék- verseny, melynek jövőre lesz a húszéves jubileuma. Szakosztályunkban szerencsére évek óta nem lankadt a torna iránti érdeklődés és ennek köszönhetően közel kétszázan járnak az edzésekre. Új vezetőedzőnk - az egykori jónevű tornász Tóth Péter áldozatos munkájának köszönhetően sok tehetséges gyerek bontogatja szárnyait a Fazekas Általános Iskola jól felszerelt tornacsarnokában, akik közül kiemelkedik Kovács Tamás. Győzelme a Túlit Péter-emlékversenyen a legfiatalabbak korosztályában jó ajánlólevél. A klub ifjú tehetsége méltó követője lehet a korábbi elődöknek. Az évről évre elvégzett lelki- ismeretes munkát az idén már több cég is elismerte. Reményi István igazgató úr jóvoltából a MÓL Rt. Kiskunhalasi Bányászati Üzeme, a Halas Hotel, a Ganz Rt. és a Ganz AIR támogatásával szakosztályunk pénzügyi alapjai szilárdabbak lettek! Ez számunkra rendkívül biztató jel a jövő évet tekintve, hiszen így stabilabb anyagi háttérrel vághatunk majd neki a versenyévad szervezésének, melynek legkiemelkedőbb eseménye, természetesen a XX. Túlit Pé- ter-emlékverseny lesz. A helyi feladatok megoldásán túl, tisztségemből adódóan, a jövő év sem ígérkezik köny- nyűnek, mert mint a magyar férfitoma technikai igazgatójának, rendbe kellene tennem a szakág pénzügyi gondjait, pontozóbíróként pedig a prágai EB-n és a brisbaeni vb-n kellene helytállnom. A feladatok nagysága engem mindig is új erőre sarkal és ezért remélem, segíteni tudok abban, hogy a magyar férfi tomasport továbbra is megtarthassa helyét a világ élvonalában. PECZNYIK GÁBOR LABDARÚGÓ Körösön csak a győzelem elfogadható — Mint a Kiskőrösi Stadler FC labdarúgó csapatának kapitánya elmondhatom, hogy igen nagy öröm ma futballistának lenni Petőfi szülővárosában! Másfél évvel ezelőtt, amikor a csapat feljutott a második osztályba, a szurkolók öröme és szeretete szinte nem ismert határokat és ez szerencsére a mai napig is megmaradt, annak ellenére, hogy bizony nagyon sokan féltettek bennünket az NB n-tői. Már tavaly bebizonyosodott, hogy jó kis csapat jött össze Kiskőrösön és ha néhány mérkőzésen nem respektáltuk volna olyan erősen ellenfeleink nevét és múltját, akkor bizony akár mi is játszhattuk volna az osztályo- zót az NB I-be jutásért. Stadler úr segítségével ugyancsak megerősödött a szakosztályunk pénzügyi háttere, és ami tavaly még csak vágyálom volt, az az idei bajnokság végére elsőszámú követel• Pecznyik Gábor mény: fel kell jutnunk az NB I-be! Ennek érdekében átalakult a csapat és ahogy az már ilyenkor lenni szokott, az összeszokottság hiánya jónéhány pont elhullajtásába került. Egy biztos, most minden nagyon együtt van a csapat körül és egy olyan óriási lehetőség kapujában állunk, amivel sporttörténelmet írhatunk nemcsak Kiskőrös és környéke, de egész Bács Kiskun megyében is, hiszen ennek a régiónak még sohasem volt NB I-es csapata labdarúgásban! Óriási tehát rajtunk, játékosokon a felelősség, mert nem lesz túl kellemes érzés hétről-hétre úgy pályára lépnünk, hogy csak a győzelem az elfogadható eredmény. Egy jól sikerült alapozás viszont szerintem megadhatja a kellő lökést és a hangulatot valamennyi keretbe kerülő játékosnak, akik aztán velem együtt minden tőlem telhetőt meg fognak tenni azért, hogy a Stadler FC az idény végén kiharcolja az NB I-be jutást.
