Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

PETŐFI NEPE 8 1994. január 7., péntek FAGYOSKODVA, EHESEN Segélyszállítmánnyal Szabadkán • Az élet napról napra nehezebb Szabadkán. A hat hatalmas kamion minden különösebb bonyoda­lom nélkül jutott el a szabad­kai vámudvarba, hogy a szük­séges vizsgálatok és a megfe­lelő hatósági eljárás után az elosztóhelyekre kerüljön a Bács-Kiskun megyei lakosság adománya. Ez szerda délután 5 órára derült ki, addig bizony — ha talán nem is esett szó róla —, de nyugtalanul várta a híradást a segélyszállítmányt kísérő megyei küldöttség, Kő­törő Miklós és dr. Balogh László megyei közgyűlési el­nök, illetve alelnök és a „cím­zett” segélyt hozó Kiss Csep- regi Ákos mélykúti, Czakó István kerekegyházi, Barkóczi Ferenc kiskőrösi, Berkecz László soltvadkerti polgármes­ter. Más ez a vidék Bevallom, nem ismertem rá a tompái határállomásra, de még az oda vezető főútra sém. Nemrég még tízkilométeres, végeláthatatlan sorban álltak itt a személygépkocsik és a ka­mionok, most sehol egy lélek. Illetve, igen. Két asszony — kis piaci bevásárló alkalmatos­ságon — nagy papírtekercse­ket tol át a határon. — Ugyan mi lehet az — kérdeztem, mire a velem utazók felvilágo­sítottak. — Az egyik legfonto­sabb hiánycikk, amit Kis-Ju­goszláviában már régen nem lehet kapni, vagyis WC-papír. A felénk irányuló forgalom — a 10 márkás átkelési illeték bevezetése következtében — gyakorlatilag megszűnt, és ez­zel együtt az a lehetőség is, hogy a vajdasági emberek va­lami benzinhez jussanak. Kószó János topolyai pol­gármester jó kétórás késéssel érkezett a szabadkai városhá­zára megbeszélt találkozóra. — Elnézést kérünk — sza­badkozott —, de nem sikerült benzint szereznünk. Hozzá a magyarázat: magánember egyáltalán nem, az önkor­mányzat havi 30 literre kaphat utalványt gépkocsinként. A to­polyaiak ellátmánya már a hó­nap első négy napján elfo­gyott, hiszen a község — itt így nevezik a várost és a hozzá tartozó 23 települést — igen nagy területen fekszik. Az üzemanyag hiánya okozza, hogy a közutak szinte üresek. De azt is, hogy — gázolaj híján — nagyon sok föld maradt parlagon: a mun­kagépek nem tudtak dolgozni. Ha mégis, konkrét esetet hal­lottam, a megtermelt napra­forgó eladásakor nem jött be a műveléshez felhasznált üzem­anyag ára sem, nemhogy a többi költség vagy a befekte­tett munka díja. Fényképezni tilos A szabadkai városháza előtt — ezt a részt ismerjük legjob­ban, akik alkalmanként jutot- . tunk el a múltban egy kis be­vásárló körútra a déli szom- jSzédba — tömegesen kínálják . 'portékájukat a fiatalemberek. (Úgy tűnik, ez a „szakma” grre a korosztályra szakoso­dott.) — Deviza — szólítanak meg minduntalan. Egy magya­rul jól beszélő legénytől végül meg is tudtam, hogy miben rejlik számára az üzlet. Nos, január 4-ével bevezették az új bankjegyeket, melyeknél gya­korlatilag 9 nullát töröltek. Ami az értéket illeti, teljesen mindegy. (Az új ötezres kedd­ről szerdára elvesztette értéké­nek felét.) Aki megkapja a fi­zetését, a pénzváltóknál már­kát igyekszik csinálni belőle. A hivatalos árfolyam szerint 7 ezer dinár egyenlő 1 márkával, t feketén azonban 20 ezer dinárt kell érte adni. Hát ebben rejlik a fiatalemberek üzlete, ugyanis az emberek azonnal igyekez- ’ ■ nek megszabadulni a dinárjuk- . tói, mert nem bíznak az érték- állóságában. (Találtam egy fém 10 dinárost. Mint mond­ták, a kiverése tízmilliószor többe került, mint i-z értéke, ami egyébként magyar pénz­ben talán egymilliomod fillér lehet.) A sétálóutcában feltűnik, hogy szinte valamennyi üzlet zárva van. Belül egy lélek sem, csak az ajtón a felirat: Zatvoreno, inventar. Leltár mi­att zárva. Ennek is van magya­rázata: a csekket — ami per­sze nem ér semmit — a bolt köteles elfogadni, így inkább egész évben leltároznak. Ki­véve a Beograd Áruházat, mely tárt ajtókkal várja a vá­sárlókat. Itt gyakran jártam régebben, és bizony irigykedve csodál­tam az óriási áruválasztékot, a gyönyörű adjusztálást, a „nyu­gati” színvonalat. Most min­denütt üres polcok, üres a pénztár is. Az eladók félrevonulva tere­ferélnek. Minek is kérdeznék meg, hogy mit parancsolok, ha nem árulnak semmit. Azaz, dehogynem árulnak. Régen lát­tam ennyi gyönyörű díszgyer­tyát. Kár, hogy a vevők nem tolongtak érte. Ha jól véleke- dek, földszinten—emeleten egyedüli vásárlójelölt voltam az egész áruházban. — Tilos a fényképezés — dörren rám, meglehetősen ba­rátságtalanul, az egyik eladó­hölgy, úgy a bútorosztály ve­zetőjének néztem. Nem tilta­koztam, rögtön eltettem a gé­pet. (Annál is inkább, mert mire észrevette, miben ügykö­döm, legalább tíz felvétel ké­szen volt már.) Azt azonban nem tudtam megállni, hogy meg ne jegyezzem: — Higgye el, asszonyom, eszem ágában sem volt üzleti titkaikat kifürkészni. A jó Isten áldja meg magukat — írja meg az újságban, hogy azt kívánja özvegy Ré­vész Mihályné Baróti Mária 82 éves szabadkai lakos a Bács-Kiskun megyei emberek­nek: a jó Isten áldja meg va- lamennyiüket. A jó szívükért, hogy — bár tudom, hogy ott sem könnyű — nem hagynak bennünket éhenhalni. — Megírom, Mária néni — ígértem meg azonnal. Sok kö­szönetét hallottam, de egy sem volt, mely szívhez szólóbb, megrendítőbb lett volna. És még annyit tettem hozzá: — Mi pedig azt kívánjuk a vajda­sági magyaroknak, hogy minél hamarabb jöjjön el az idő, amikor nem lesz szükség a Bács-Kiskun megyeiek segít­ségére. Gál Zoltán • A város dísze, a népszínház épülete. INTERJÚ A SZABADKAI POLGÁRMESTERREL Köszönet a Bács-Kiskun megyeieknek Szabadka évszázadokon át a Vajdaság gazdasági és szellemi központja volt. Ezt a várost igazgatja tengernyi gonddal küzdve, Kasza József polgár- mester, aki - bár hivatalos teen­dői erősen megterhelték a Bács-Kiskun megyei segély- szállítmány átadásának napján -, készséggel adott interjút la­punk számára.- Polgármester úr, ön ismert és tisztelt személyiség nálunk, Magyarországon is. Csodálattal szemléljük, milyen elkötelezett­séggel és főleg milyen sikerrel kormányozza ezekben a nehéz időkben is a városát. Mit remél a jövőtől? Le tudják-e küzdeni a nehézségeket?- Minden bizonnyal igen, ha ez a szörnyű háború megszűnik. És, ha mint most is, érezzük a magyarországiak együttérzését és segítőkészségét. Szinte el sem tudom mondani, mit jelent szá­munkra ez a segélyszállítmány. Kérem, tolmácsolja lapjuknak - tudom, hogy sokat tettek a segé­lyek összegyűjtéséért -, de min­den Bács-Kiskun megyei em­bernek hálás köszönetünket.- Vázolná néhány szóval a jelenlegi helyzetet?- A város lakossága felélte végső tartalékait is. Sok ember nem tud fűteni, és nem jut hozzá a napi betevő falatjához sem. Csak egy példát: egy tonna szén ára, legalább ennyire lenne szükség egy háztartásban, 80-100 márka közötti összegbe kerül. Nincs, aki ezt meg tudja fizetni. Hiába szorgalmasak a vajdasági emberek, hiába volt Szabadka még nem is olyan rég gazdag város, az állam a ke­gyetlen infláción keresztül szinte kirabolja a lakosságot. Sajnos, már éhhalál is előfor­dult.- Mit tudnak tenni?- Három hete, hogy indítot­tunk egy ingyenkonyhát; Itt ezerötszáz éhezőnek - a leg­többnek közülük ez minden el­látása -, adunk egy tál ételt és egy szelet kenyeret. Ezenkívül a Vox Humana nevű segély- szervezet mintegy tízezer em­berről igyekszik gondoskodni. Ez azonban csak csepp a ten­gerben. Leállt az ipar, nincs ke­reskedelem, a pénz elértéktele­nedett, és nem látszik a kiút. Ami csakis a béke beköszönte lehet.- Magyarországon komoly az aggodalom a segélykülde­mények sorsát illetően.- Saját személyemben is szavatolok azért, hogy a Bács-Kiskun megyei segély - a Vox Humanán keresztül - eljut rendeltetési helyére. Ha egyes településeknek szánták, mint a • Kasza József jelen esetben is az adományok egy részét, akkor oda, ha pedig a szétosztás a mi feladatunk, akkor a rászorultaknak. A szét­osztás legfőbb szempontja a rá­szorultság. Elsősorban a ma­gyarok kapják a segélyt, ha szórványban laknak valamely településen, mint például Pan- csován vagy Zimonyban. En­nek előtte előfordult, hogy az érkező segélyt a harcokban szenvedő lakosság részére jut­tatta el a Vöröskereszt. A ható­ság kezdetben nem is akart hoz­zájárulni a Vox Humana bekap­csolódásához, mára azonban megváltozott e tekintetben az álláspontja.- Mire van szükség legin­kább?- A gyógyszerek közül min­denekelőtt antibiotikumokra, szívgyógyszerekre és idegrend­szeri megbetegedésekkel kap­csolatos szerekre, például nyug­tátokra. Ami a más jellegű se­gítséget illeti, liszt, cukor, bab, borsó és így tovább, mindenféle tartós élelmiszer. A ruhakülde­ményt is köszönettel vesszük, hiszen a lakosság egy részének már régen nem telik .melegebb, téli holmira. Gál Zoltán A megbékélés parancsa Hosszú évtizedekre visszate­kintő hagyomány, hogy a neves amerikai hírmagazin, a Time - saját szakértőit és olvasóit egy­aránt megkérdezve - minden esztendő végén megválasztja az „év emberét”. Van, amikor (például elnökválasztások tá­ján) könnyű a szerkesztők dolga (tavaly így gond nélkül Clinton kerülhetett a címlapra), de van, amikor többmenetes, heves vi­ták előzik meg a döntést. Rendhagyó módon 1993-ban kompromisszumos megoldás­ként nem egy, hanem négy poli­tikus mellett voksoltak a szer­kesztők: Nelson Mandelát, Wil­lem de Klerket, Jichak Rabint és Jasszer Arafatot nevezték meg az év embereiként. Aligha lehet kétségbe vonni indoklásuk megalapozottságát. Elvetni az erőszakot? Lezárni az apartheid gyászos fejezetét? Kiutat keresni a közel-keleti konfliktus ingoványából? Az amerikai hírmagazin vezetői ezeket a törekvéseket méltatták, amikor a két politikuspárost avatták az esztendő legkiemel­kedőbb államférfiaivá. Elvégre éppen ez, a megbékélés paran­csának felismerése köti össze az egyébként olyannyira eltérő múltú és hátterű, karakterű és indíttatású négy személyiséget. Mit jelent ez a világnak? Egyértelműen biztatást, annak jelét, hogy a legelmérgesedet- tebb válságokban is benne rejlik a rendezés reménye, s ha el le­hetett) indulni a történelmi ki­egyezés felé oly véráztatta tér­ségekben, mint a Közel-Kelet vagy Dél-Afrika, bekövetkezhet ugyanez máshol is. Mondjuk, Szomáliában, Észak-írország- ban vagy - hogy egy fájóan kö­zeli válsággócot említsünk - a délszláv polgárháború harcte­rein. Bár az e térségekben bekö­vetkezett kedvező fordulatok miatt lenne nehéz 1994 végén a Time címlapkészítőinek fel­adata! • Oninvest: kamat helyett párt? • Indul-e az USA-lokomotív? • Parlamenti malőr üzlethelyiség-ügyben? • Az értelmiség vesztes lesz? hW ...egyszerűen minden

Next

/
Thumbnails
Contents