Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-07 / 5. szám
PETŐFI NEPE 8 1994. január 7., péntek FAGYOSKODVA, EHESEN Segélyszállítmánnyal Szabadkán • Az élet napról napra nehezebb Szabadkán. A hat hatalmas kamion minden különösebb bonyodalom nélkül jutott el a szabadkai vámudvarba, hogy a szükséges vizsgálatok és a megfelelő hatósági eljárás után az elosztóhelyekre kerüljön a Bács-Kiskun megyei lakosság adománya. Ez szerda délután 5 órára derült ki, addig bizony — ha talán nem is esett szó róla —, de nyugtalanul várta a híradást a segélyszállítmányt kísérő megyei küldöttség, Kőtörő Miklós és dr. Balogh László megyei közgyűlési elnök, illetve alelnök és a „címzett” segélyt hozó Kiss Csep- regi Ákos mélykúti, Czakó István kerekegyházi, Barkóczi Ferenc kiskőrösi, Berkecz László soltvadkerti polgármester. Más ez a vidék Bevallom, nem ismertem rá a tompái határállomásra, de még az oda vezető főútra sém. Nemrég még tízkilométeres, végeláthatatlan sorban álltak itt a személygépkocsik és a kamionok, most sehol egy lélek. Illetve, igen. Két asszony — kis piaci bevásárló alkalmatosságon — nagy papírtekercseket tol át a határon. — Ugyan mi lehet az — kérdeztem, mire a velem utazók felvilágosítottak. — Az egyik legfontosabb hiánycikk, amit Kis-Jugoszláviában már régen nem lehet kapni, vagyis WC-papír. A felénk irányuló forgalom — a 10 márkás átkelési illeték bevezetése következtében — gyakorlatilag megszűnt, és ezzel együtt az a lehetőség is, hogy a vajdasági emberek valami benzinhez jussanak. Kószó János topolyai polgármester jó kétórás késéssel érkezett a szabadkai városházára megbeszélt találkozóra. — Elnézést kérünk — szabadkozott —, de nem sikerült benzint szereznünk. Hozzá a magyarázat: magánember egyáltalán nem, az önkormányzat havi 30 literre kaphat utalványt gépkocsinként. A topolyaiak ellátmánya már a hónap első négy napján elfogyott, hiszen a község — itt így nevezik a várost és a hozzá tartozó 23 települést — igen nagy területen fekszik. Az üzemanyag hiánya okozza, hogy a közutak szinte üresek. De azt is, hogy — gázolaj híján — nagyon sok föld maradt parlagon: a munkagépek nem tudtak dolgozni. Ha mégis, konkrét esetet hallottam, a megtermelt napraforgó eladásakor nem jött be a műveléshez felhasznált üzemanyag ára sem, nemhogy a többi költség vagy a befektetett munka díja. Fényképezni tilos A szabadkai városháza előtt — ezt a részt ismerjük legjobban, akik alkalmanként jutot- . tunk el a múltban egy kis bevásárló körútra a déli szom- jSzédba — tömegesen kínálják . 'portékájukat a fiatalemberek. (Úgy tűnik, ez a „szakma” grre a korosztályra szakosodott.) — Deviza — szólítanak meg minduntalan. Egy magyarul jól beszélő legénytől végül meg is tudtam, hogy miben rejlik számára az üzlet. Nos, január 4-ével bevezették az új bankjegyeket, melyeknél gyakorlatilag 9 nullát töröltek. Ami az értéket illeti, teljesen mindegy. (Az új ötezres keddről szerdára elvesztette értékének felét.) Aki megkapja a fizetését, a pénzváltóknál márkát igyekszik csinálni belőle. A hivatalos árfolyam szerint 7 ezer dinár egyenlő 1 márkával, t feketén azonban 20 ezer dinárt kell érte adni. Hát ebben rejlik a fiatalemberek üzlete, ugyanis az emberek azonnal igyekez- ’ ■ nek megszabadulni a dinárjuk- . tói, mert nem bíznak az érték- állóságában. (Találtam egy fém 10 dinárost. Mint mondták, a kiverése tízmilliószor többe került, mint i-z értéke, ami egyébként magyar pénzben talán egymilliomod fillér lehet.) A sétálóutcában feltűnik, hogy szinte valamennyi üzlet zárva van. Belül egy lélek sem, csak az ajtón a felirat: Zatvoreno, inventar. Leltár miatt zárva. Ennek is van magyarázata: a csekket — ami persze nem ér semmit — a bolt köteles elfogadni, így inkább egész évben leltároznak. Kivéve a Beograd Áruházat, mely tárt ajtókkal várja a vásárlókat. Itt gyakran jártam régebben, és bizony irigykedve csodáltam az óriási áruválasztékot, a gyönyörű adjusztálást, a „nyugati” színvonalat. Most mindenütt üres polcok, üres a pénztár is. Az eladók félrevonulva tereferélnek. Minek is kérdeznék meg, hogy mit parancsolok, ha nem árulnak semmit. Azaz, dehogynem árulnak. Régen láttam ennyi gyönyörű díszgyertyát. Kár, hogy a vevők nem tolongtak érte. Ha jól véleke- dek, földszinten—emeleten egyedüli vásárlójelölt voltam az egész áruházban. — Tilos a fényképezés — dörren rám, meglehetősen barátságtalanul, az egyik eladóhölgy, úgy a bútorosztály vezetőjének néztem. Nem tiltakoztam, rögtön eltettem a gépet. (Annál is inkább, mert mire észrevette, miben ügyködöm, legalább tíz felvétel készen volt már.) Azt azonban nem tudtam megállni, hogy meg ne jegyezzem: — Higgye el, asszonyom, eszem ágában sem volt üzleti titkaikat kifürkészni. A jó Isten áldja meg magukat — írja meg az újságban, hogy azt kívánja özvegy Révész Mihályné Baróti Mária 82 éves szabadkai lakos a Bács-Kiskun megyei embereknek: a jó Isten áldja meg va- lamennyiüket. A jó szívükért, hogy — bár tudom, hogy ott sem könnyű — nem hagynak bennünket éhenhalni. — Megírom, Mária néni — ígértem meg azonnal. Sok köszönetét hallottam, de egy sem volt, mely szívhez szólóbb, megrendítőbb lett volna. És még annyit tettem hozzá: — Mi pedig azt kívánjuk a vajdasági magyaroknak, hogy minél hamarabb jöjjön el az idő, amikor nem lesz szükség a Bács-Kiskun megyeiek segítségére. Gál Zoltán • A város dísze, a népszínház épülete. INTERJÚ A SZABADKAI POLGÁRMESTERREL Köszönet a Bács-Kiskun megyeieknek Szabadka évszázadokon át a Vajdaság gazdasági és szellemi központja volt. Ezt a várost igazgatja tengernyi gonddal küzdve, Kasza József polgár- mester, aki - bár hivatalos teendői erősen megterhelték a Bács-Kiskun megyei segély- szállítmány átadásának napján -, készséggel adott interjút lapunk számára.- Polgármester úr, ön ismert és tisztelt személyiség nálunk, Magyarországon is. Csodálattal szemléljük, milyen elkötelezettséggel és főleg milyen sikerrel kormányozza ezekben a nehéz időkben is a városát. Mit remél a jövőtől? Le tudják-e küzdeni a nehézségeket?- Minden bizonnyal igen, ha ez a szörnyű háború megszűnik. És, ha mint most is, érezzük a magyarországiak együttérzését és segítőkészségét. Szinte el sem tudom mondani, mit jelent számunkra ez a segélyszállítmány. Kérem, tolmácsolja lapjuknak - tudom, hogy sokat tettek a segélyek összegyűjtéséért -, de minden Bács-Kiskun megyei embernek hálás köszönetünket.- Vázolná néhány szóval a jelenlegi helyzetet?- A város lakossága felélte végső tartalékait is. Sok ember nem tud fűteni, és nem jut hozzá a napi betevő falatjához sem. Csak egy példát: egy tonna szén ára, legalább ennyire lenne szükség egy háztartásban, 80-100 márka közötti összegbe kerül. Nincs, aki ezt meg tudja fizetni. Hiába szorgalmasak a vajdasági emberek, hiába volt Szabadka még nem is olyan rég gazdag város, az állam a kegyetlen infláción keresztül szinte kirabolja a lakosságot. Sajnos, már éhhalál is előfordult.- Mit tudnak tenni?- Három hete, hogy indítottunk egy ingyenkonyhát; Itt ezerötszáz éhezőnek - a legtöbbnek közülük ez minden ellátása -, adunk egy tál ételt és egy szelet kenyeret. Ezenkívül a Vox Humana nevű segély- szervezet mintegy tízezer emberről igyekszik gondoskodni. Ez azonban csak csepp a tengerben. Leállt az ipar, nincs kereskedelem, a pénz elértéktelenedett, és nem látszik a kiút. Ami csakis a béke beköszönte lehet.- Magyarországon komoly az aggodalom a segélyküldemények sorsát illetően.- Saját személyemben is szavatolok azért, hogy a Bács-Kiskun megyei segély - a Vox Humanán keresztül - eljut rendeltetési helyére. Ha egyes településeknek szánták, mint a • Kasza József jelen esetben is az adományok egy részét, akkor oda, ha pedig a szétosztás a mi feladatunk, akkor a rászorultaknak. A szétosztás legfőbb szempontja a rászorultság. Elsősorban a magyarok kapják a segélyt, ha szórványban laknak valamely településen, mint például Pan- csován vagy Zimonyban. Ennek előtte előfordult, hogy az érkező segélyt a harcokban szenvedő lakosság részére juttatta el a Vöröskereszt. A hatóság kezdetben nem is akart hozzájárulni a Vox Humana bekapcsolódásához, mára azonban megváltozott e tekintetben az álláspontja.- Mire van szükség leginkább?- A gyógyszerek közül mindenekelőtt antibiotikumokra, szívgyógyszerekre és idegrendszeri megbetegedésekkel kapcsolatos szerekre, például nyugtátokra. Ami a más jellegű segítséget illeti, liszt, cukor, bab, borsó és így tovább, mindenféle tartós élelmiszer. A ruhaküldeményt is köszönettel vesszük, hiszen a lakosság egy részének már régen nem telik .melegebb, téli holmira. Gál Zoltán A megbékélés parancsa Hosszú évtizedekre visszatekintő hagyomány, hogy a neves amerikai hírmagazin, a Time - saját szakértőit és olvasóit egyaránt megkérdezve - minden esztendő végén megválasztja az „év emberét”. Van, amikor (például elnökválasztások táján) könnyű a szerkesztők dolga (tavaly így gond nélkül Clinton kerülhetett a címlapra), de van, amikor többmenetes, heves viták előzik meg a döntést. Rendhagyó módon 1993-ban kompromisszumos megoldásként nem egy, hanem négy politikus mellett voksoltak a szerkesztők: Nelson Mandelát, Willem de Klerket, Jichak Rabint és Jasszer Arafatot nevezték meg az év embereiként. Aligha lehet kétségbe vonni indoklásuk megalapozottságát. Elvetni az erőszakot? Lezárni az apartheid gyászos fejezetét? Kiutat keresni a közel-keleti konfliktus ingoványából? Az amerikai hírmagazin vezetői ezeket a törekvéseket méltatták, amikor a két politikuspárost avatták az esztendő legkiemelkedőbb államférfiaivá. Elvégre éppen ez, a megbékélés parancsának felismerése köti össze az egyébként olyannyira eltérő múltú és hátterű, karakterű és indíttatású négy személyiséget. Mit jelent ez a világnak? Egyértelműen biztatást, annak jelét, hogy a legelmérgesedet- tebb válságokban is benne rejlik a rendezés reménye, s ha el lehetett) indulni a történelmi kiegyezés felé oly véráztatta térségekben, mint a Közel-Kelet vagy Dél-Afrika, bekövetkezhet ugyanez máshol is. Mondjuk, Szomáliában, Észak-írország- ban vagy - hogy egy fájóan közeli válsággócot említsünk - a délszláv polgárháború harcterein. Bár az e térségekben bekövetkezett kedvező fordulatok miatt lenne nehéz 1994 végén a Time címlapkészítőinek feladata! • Oninvest: kamat helyett párt? • Indul-e az USA-lokomotív? • Parlamenti malőr üzlethelyiség-ügyben? • Az értelmiség vesztes lesz? hW ...egyszerűen minden
