Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-07 / 5. szám

1994. január 7., péntek PETŐFI NÉPE 5 KABINETKÉRDÉSEK Enyhítenek a jövedéki termékek reklámtilalmán • Nem tilos tovább az italok és a cigaretták reklámja. A hivatali zsargonban csak .jövedéki termékeknek” neve­zik a cigarettát, a különféle sze­szes italokat, amelyek reklámo­zását még a belkereskedelemről szóló 1978-as törvény szigo­rúan megtiltotta. Az akkor ki­mondott „nem” azonban mára komoly gazdasági fékké vált e cikkek termelésében. 1991-ben a privatizáció hul­lámai elérték a dohányipart is, a hazai üzemek nagy multinacio­nális cégek kezébe kerültek, s olyan versenyhelyzet alakult ki, mint a világ minden más piac- gazdaságában. Az egymással versengő cégek ugyanis a rek­lámot tekintik piaci részesedé­sük növelése egyetlen lehetsé­ges eszközének. A dohányipar tulajdonosai gyakorlatilag már a harmadik esztendeje ostromol­ják a Kormányt a reklám és hir­detési tilalom enyhítéséért, s szinte minden alkalommal el­mondják: ha a hazai ipar megfe­lelő reklámokkal nem tud ver­senybe szállni a külföldi termé­kekkel, előbb-utóbb elveszíti piaci pozícióit. A liberálisabb reklámszabályokért cserébe még bizonyos önkorlátozást is vállalnának. A Kormánynak döntésénél fi- gyelmbe kellett vennie, hogy a tilalom teljes feloldását ellenzi az egészségügyi tárca, mert félti a lakosságot e szenvedély káros hatásaitól. Ugyanakkor a gaz­dasági tárcák engedékenyebb álláspontra helyezkednek, be­látva, hogy a privatizáció új helyzetet teremtett, a magán­kézbe került cégek versenyké­pességének biztosítása a kor­mányzattól is bizonyos enged­ményeket követel. Másfelől számításba kellett venni azt is, hogy a dohányipari termékek­ből mintegy 35-40 milliárd fo­rintnyi állami bevétel szárma­zik, tehát a forgalom növelése az államnak is érdeke. Az e heti kormánydöntést hamarosan alighanem egy korszerű reklám- törvény beterjesztésének kell követnie, mert addig minden engedmény csak toldás-foldás lehet a hazai reklámgyakorlat viseltes öltözékén. Juhász Judit kormányszóvivő KUNBAJÁN PERLIK AZ ÖNKORMÁNYZATOT A törvény vagy az igazságérzet dönt...? Kunbaján hárman is bíróság­hoz fordultak amiatt a határozat miatt, amellyel a képviselő-tes­tület elbírálta - két esetben tel­jesen elutasította - jövedelem- pótló támogatás iránti kérelmü­ket. A helyi önkormányzat ha­sonló ügyekben folytatott gya­korlata egyik oka volt annak, hogy Weitstem György képvi­selő lemondott mandátumáról. Wettstein György kért egy minisztériumi állásfoglalást is, mely - értelmezése szerint - azt tartalmazza, hogy a kunbajai önkormányzat nem a törvény szerint jár el. Röviden összefoglalva, a do­log lényege: ha valakinek az idő lejárta miatt már nem folyósít­ják a munkanélküli segélyt, ak­kor jövedelempótló támogatá­sért fordulhat az önkormány­zathoz. A kérelmet a képvi­selő-testület, vagy az általa fel­ruházott személy (bizottság) bí­rálja el. A támogatás összege a mindenkori minimális nyugdíj 80 százaléka, jelenleg 5280 fo­rint. S a támogatás azoknak jár, akik családjában az egy sze­mélyre jutó jövedelem nem éri el ugyanezt az összeget. Wettstein György: — A képviselő-testület sze­rintem törvénysértő gyakorlatot folytat, amikor azoknak a sze­mélyeknek, akiknél a rájuk eső jövedelem megközelíti az 5280 forintot, nem adja meg a támo­gatás teljes összegét, hanem csak kevesebbet. Megkérdeztük Krizsán István polgármestert is. — Valóban az a gyakorlat alakult ki, amelyet Wettstein György kifogásol. A törvény a döntést a képviselő-testület ha­táskörébe adja. Mi pedig igaz­ságtalanak tartjuk, hogy akiknél például az egy személyre jutó jövedelem 5300 forint, azok nem kaphatnak támogatást, akiknél pedig alig kevesebb, mondjuk 5200 forint, azoknak még 5280 jár. A határozatot minden kérelmezőnek kikézbe­sítjük, s odaírjuk, hogy a bíró­ságon fellebbezhet. Tudomásunk szerint eddig Kunbaján hárman kezdemé­nyezték ezt, de hivatalosan még nem értesültünk róla. A három­ból két kérelmet teljesen elutasí­tottunk, egy esetben pedig ezer forintot állapítottunk meg. Mindhárom esetben vélelmez­tük, hogy az illetőnek egyéb jö­vedelme is van. Itt élnek a köz­ségben, ismerjük őket, s úgy érezzük, hogy igazságosan jár­tunk el. Igaz, hogy a minisztéri­umi állásfoglalás Wettstein Györgynek ad igazat, de mi igazi önkormányzatnak tartjuk magunkat. A döntés joga ná­lunk van, fellebezés után pedig a bíróságnál. A köztársasági megbízott megyei hivatalánál Béres Er­zsébet főtanácsosnál érdeklőd­tünk, hogy ilyen esetben való­jában mi is a helyzet. — Mi csak az önkormányzati rendeleteknél végezzük el a tör­vényességi felülvizsgálatot, a testületi határozatok esetében nem. Tehát az ügy valóban az önkormányzatokra és a polgá­rokra, illetve a bíróságra tarto­zik. A helyes eljárás szerint egyébként a testület vizsgálja az illető háztartásában az egy főre jutó jövedelmet. Ha az megha­ladja az említett összeget, akkor a támogatás nem jár. Ha viszont alatta van, akkor a testületnek azt kell vizsgálni, hogy az ille­tőnek van-e saját jövedelme. Ha nincs, akkor minden mástól függetlenül 5280 forintot kell adni. Ha viszont a kérelmező­nek van saját jövedelme - pél­dául egy albérleti szoba kiadá­sából - akkor azt csak ki kell egészíteni 5280 forintra. Kunbaja önkormányzata te­hát nem a törvény, hanem saját igazságérzete szerint dönt. Kér­dés, hogy mit mond a bíróság... Bálái F. István KORMÁNYSZÓVIVŐI TÁJÉKOZTATÓ Európai kiadatási egyezmény (Folytatás az 1 .oldalról) A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a Magyar Villamos Mű­vek Részvénytársaság folytatja a villamosenergia-ellátás gaz­daságosabb működését szol­gáló, úgynevezett hangfrekven­ciás központi vezérlési rendszer kiépítését. A program megvaló­sítását az Európai Beruházási Bank kedvezményes kölcsönnel segíti. A bank eddig 15 millió ECU-t adott, ezzel a program megvalósításának első üteme gyakorlatilag befejeződött. A kormány mostani ülésén úgy határozott, hogy garanciát nyújt az Magyar Villamosművek Részvénytársaságnak a bank ál­tal felajánlott további 20 millió ECU kölcsön felvételéhez. Az összesen 35 millió ECU-értékű, kedvező kamatozású, 16 éves lejáratú hitel a beruházási költ­ség 50 százalékát fedezi. A szükséges összeg másik felét az Magyar Villamosművek Rész­vénytársaság saját forrásból te­remti elő. A rendszer lényege egyébként az, hogy az áram- szolgáltatók által sugárzott hangfrekvenciás jeleket a fo­gyasztóknál az árammérőre fel­szerelt vevőkészülékek érzéke­lik, és így bizonyos nagytelje­sítményű berendezéseket - vízmelegítőket, hőtárolós kály­hákat - a csúcsidőszakban ki­kapcsolnak. A rendszer alkal­mas a köz- és díszkivilágítás vezérlésére is. A kormány elfogadta és sür­gős tárgyalást kérve az Or­szággyűlés elé terjeszti az Eu­rópai Kiadatási Egyezményt és annak két kiegészítő jegyző­könyvét kihirdető törvényjavas­latokat. Hogyan tovább Magyarország? Vajon Antall József emberi és kormányfői eszméje és ma­gatartása megőrzi-e helyét, sú­lyát a következő hetek, hónapok kemény politikai küzdelmei­ben? Mi lesz a gyakorlatban az antalli hagyaték sorsa? - ennek a kérdésnek a megválaszolásá­tól nem kis mértékben függ a másik, mindenkit izgató kér­désre adható felelet:hogyan to­vább Magyarország? Melyek is most a sorsdöntő kérdések? Vajon a pártelnöki örökséget maradéktalanul felvállalja-e a kormányzópárt, az MDF“! Ez az örökség ugyanis nem más, mint a nacionalizmustól mentes Ma­gyar, a szélsőségeket elutasító Demokrata és a különböző áramlatokat integráló Fórum. Lesz-e elég ereje és elszántsága a párt centrumának arra, hogy ellenálljon a párton belül eddig sem rejtőzködő, de most min­den bizonnyal aktivizálódó jobbszámynak? S tudja-e, akarja-e az MDF folytatni azt, amire Antall József csak hosz- szú-hosszú vívódás után szánta el magát: fellépni az országot belül bomlasztó, kívül lejárató, s éppen ezért az MDF-ből ki­szorított szélsőjobboldallal szemben? Ervényesül-e az antalli örök­ség az ellentétes eszmeiségű és érdekű demokratikus politikai erőkkel való kapcsolatrend­szerben? Ezt a pártelnök egyfe­lől elvi következetességgel, másfelől az ellenzéki magatar­tás bizonyos fokú megértésével alakította, s ezen az alapon kész volt kompromisszumokat kötni. Tartja-e magát egy új kor­mány ahhoz az antalli politiká­hoz, amely az éles rendszer- váltó folyamatok közepette is a békés politikai átmenetre he­lyezte a hangsúlyt? Tudja-e biz­tosítani azt, ami a miniszterel­nöknek sikerült: a sorsfordító kérdések a Parlamentben, a Kormányban, az érdekegyez­tető fórumokon dőltek el, és nem az utcán! Nyugodtan tekinthet-e a világ a jövőben is Magyarországra? Az Antall-kormány nem ha­gyott kétséget az iránt, hogy csakis a nyugati integrációk szavatolhatják az ország bizton­ságát és segíthetik elő fejlődé­sét, de kereste a megbízható partnereket az ex-szocialista Keleten is. Vajon a kormány a jövőben is féken tartja-e azokat, akik szélsőséges bal- vagy job­boldali törekvésektől vezérelve ismét valamilyen függőségbe akarnák taszítani az országot? A mai helyzet sajátos ellent­mondása, hogy az antalli hagya­ték sok szempontból követésre méltó, de a nevével fémjelzett párt- és kormánypolitikát nem­csak helyeslés és támogatás, hanem elégedetlenség és bírálat is kíséri, s a választási előrejel­zések sem éppen kedvezők a kormányzópártra nézve. Mi le­het ennek a magyarázata? Fel­tehetően az, hogy Antall Jó­zsefnek a demokratikus válto­zásokban elért eredményei mel­lett sem sikerült minden terüle­ten a szabad választásokon meghirdetett program irányá­ban tartani és a tervezett sebes­séggel járatni az ország és saját pártja hajóját. Hogy az irány esetenkénti módosulását, a haladás lassulá­sát, olykor kanyarát a belső és a külső hullámverések okozták-e, vagy más objektív és szubjektív körülmények - ezt majd eldönti az idő. S hogy a lakosság hány szá­zaléka száll fel ismét erre a ha­jóra, azt pedig eldöntik a kö­zelgő parlamenti változások. Most a legnagyobb kormányzó párt és koalíciós partnereinek, az új kormánynak a felelőssége, hogy az ország az alkotmányos rend viszonyai között, a parla­menti demokrácia szabályai szerint jusson el a választáso­kig. Mert annak sikeres lebo­nyolítása nemzeti érdek. Ferenczy Europress A buszok nem mennek Jugoszláviába 0 A Németországból Jugoszláviába hazautazó vendégmunkásokat a buszok csak Bajáig, a Szentháromság térre viszik. Innen mindenki menjen haza úgy, ahogy tud... FALBA ÜTKÖZÖTT A LAPÁT... Ufót láttak Bácsalmáson Világkiállítási szerződés Az 1996-os expo területén lévő ELTE-létesítmények áten­gedéséről és az egyetem kárta­lanításáról szóló szerződést írt alá csütörtökön Barsiné Pataky Etelka világkiállítási főbiztos, és Szabó Miklós, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem rek­tora. A majdnem egy esztendős tárgyalássorozat után megkötött szerződés értelmében a programiroda - az oktatás fel­tételeit is biztosítva - 250 millió forintot utal át az ELTE részére. Egy hadifogoly naplója Hadifogoly életiskola cím­mel megjelent Búza Vilmos ha­difogságban írt naplója Győrött. A jelenleg Ménfőcsanakon élő nyugdíjas pedagógus 1944 őszétől két és fél éven át az egykori Szovjetunió lágereinek volt a lakója. Fogságának első napján szálláshelyének udvarán szétszórt jegyzettömböket ta­lált. így lehetősége nyílt előbb a történések naponkénti jegyzete­lésére, majd a papír fogytával a több napos összefoglalók készí­tésére. Jegyzeteit végül is sike­rült hazamenekítenie. A fogoly­életről készült korrajz - Wink­ler Csaba szerkesztésében — át­tekintést ad az olvasónak a ha­difogolytáborok hétköznapjai­ról, az éhezésekről, a megaláz­tatásokról, kétségbeesésekről és reménykedésekről, valamint a lágerlakók megannyi hányatta­tásáról. — Bár se keze, se lába nem volt, mégis a teraszon lévő asz­tal felé haladt - magyarázza Bácsalmáson id. Tatics Sándor, aki a városka szavahihetőnek ismert polgárai közé tartozik. A 20-25 centiméter átmérőjű, fe­kete színű, mégis fényesnek tűnő, gömb alakú, s leginkább egy léggömbre emlékeztető tárgy (vagy lény) január máso- dikán reggel jelent meg az idős házaspár udvarra nyíló ablaka alatt. Korán felébredtek azon a napon, nézték a tévé reggeli adását, majd öltözködni kezd­tek. A férfi kipillantott az ud­varra, és földbe gyökerezett a lába. Olyasmi történt vele, ami addigi életében még soha: meg­látta az ufót. Tatics bácsi felesége, Ró- zsika néni kiment a teraszra, s a Új, egységes talár viselését vezetik be a megyei bíróságo­kon. A tiszteletet sugárzó öltö­zéket a vidéki bíróságok közül elsőként Somogy és Veszprém megyében öltötték magukra a bírák a büntető és polgári fel- lebviteli, valamint a megyei el­sőfokú tárgyalásokon. A Leg­felsőbb Bíróságon használatos­tól némiképpen eltérő talár használatát más megyékben is követik majd. A fekete vékony­szövet, püspöklila bársonnyal díszített öltözet a bíró személy­telenségét, semlegességét hang­keze ügyébe akadó hólapáttal akarta „megpiszkálni” a fekete gömböt. A legnagyobb megle­petés ekkor érte: a lapát végét sehogyan sem tudta 15-20 cen­timéternél jobban az idegen kö­zelébe juttatni. Sőt, a fekete gömb még azzal is fokozta vé­dekezését, hogy elzsibbasztotta Rózsika néni ujjait és alkarját. Mire az asszony lemondott arról a szándékáról, hogy kiebrudalja a hívatlan látogatót, az magától alakot változtatott - gömb for­mából oválisba ment át - s az asztal és a mellé állított faládák között távozott. Egy hang nem sok, annyit sem hallatott. Végül az utca túloldalán lévő ház felett megtett néhány kört, majd dél­keleti irányban eltűnt a csodál­kozó bácsalmási házaspár sze­mei elől. — prókai — súlyozza. Az ügyvédek viseletét a zöld színű zsabó különbözteti meg a bírákétól. A bírák és ügyvédek új vise­letét a veszprémi Méretes Szabó Kft. készíti. Egy-egy ilyen ru­hadarabhoz három és fél méter anyagot használnak fel, az ára 12 ezer ötszáz forint. A minta­darabok egyébként olyan jól si­kerültek Veszprémben, hogy a talárt innen rendelik meg más megyék bíróságai is. Eddig már kettőszáz darabot készítettek, különböző méretben, és még ennyit varrnak az idén. Talárt viselnek a bírák

Next

/
Thumbnails
Contents