Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-26 / 21. szám
Olvasói családunk Várjuk az élménybeszámolókat! Gondoljunk csak arra, hány olyan esemény történik egy-egy ember, család vagy kis közösség életében, amely valami miatt emlékezetes marad, amit legszívesebben mindenkinek elmesélnénk. A fárasztó, szürke hétköznapokból egy nem mindennapi, váratlan esemény, siker, egy jó hangulatú, kedves családi ünnep vagy évforduló zökkent ki bennünket. Igen, fontosak a politikai történések is, de egy család számára mégis csak jelentősebb esemény egy kisbaba születése vagy egy vidám üdülés. S valljuk be, ebben a kusza világban a legbiztosabb pont a családi kör, egy kisebb közösség, ahová tartozunk. Akárhogy változik a körülöttünk zajló világ, hozzátartozóinkba, barátainkba, sorstársainkba, s a hozzájuk fűződő emlékekbe kapaszkodhatunk. Lapunk mindig igyekezett ilyen jellegű témákról beszámolni. Jómagam nem egyszer tudósítottam esküvőről, aranylakodalomról, vagy egy vallási közösség megható ünnepéről. A leghitelesebb írások viszont olvasóink tollából születtek. Gyakran kaptunk levelet, mely egy csoport kirándulásának, egy születésnapi vacsora vagy egy érettségi találkozó történéseit mesélte el. Mi ezeket az élménybeszámolókat nagyon is fontosnak tartottuk és tartjuk, megjelentetésüket csupán a lap terjedelme miatt voltunk kénytelenek korlátozni. Most azonban új, terjedelmesebb formátumunk lehetővé teszi, hogy havonta egy teljes oldalt szánjunk olvasói családunk számára, s mint ennek az oldalnak a szerkesztője, köszönthetem önöket. Kérem, írják meg és küldjék el azokat az élményeiket, melyek valami miatt fontosak (az önök számára. Lehet az egy baráti találkozóra való visz- szaemlékezés, keresztelőről, bérmálkodásról, születésnapról szóló beszámoló, vagy éppen egy nem mindennapi történet, amely önökkel esett meg, és szívesen megosztanák másokkal ezt az élményt. Összeállításunk minden hónap utolsó szerdáján jelenik meg a maihoz hasonló formában. Leveleiket a Petőfi Népe címére, Olvasói családunk megjelöléssel küldjék el. Várom az írásaikat és az eseményeket megörökítő fényképeket. Benke Márta szerkesztő Évforduló a bajai Herczeg családban 1 Hatvan esztendőt töltöttek el együtt, házasságban. Bensőséges hangulatban, meleg családi körben ünnepelte meg Baján, a Mathiász utca 7. szám alatt idősb Herczeg József és élete párja, Herczegné Gáspár Viktória házasságkötésük 60. évfordulóját. A jeles alkalommal három gyermekük, négy unokájuk és öt dédunokájuk köszöntötte őket. Viktória néni és Józsi bácsi nagy megbecsülésben töltik idős napjaikat fiuk, ifjabb Herczeg József családjában. Kényeztetik a dédunokákat, ha - erre, mint mondják, sajnos csak ritkán kerülhet sor összejön az egész nagy família. Ugyanis a fiatalok eléggé messze alapítottak Bajától családot. A legkisebb dédunoka, az öt hónapos Roland azonban bajai legényke, így a dédszülők együtt örülhetnek a nagyszülőkkel és szülőkkel a cseperedő apróságnak. Józsi bácsi 85 éves, eredeti szakmája asztalos. Viktória néni április 16-án tölti be a nyolcadik ikszet. Isten éltesse mindkettőjüket, akik - el ne felejtsem megemlíteni -, évtizedek óta hűséges olvasói lapunknak. (Kép és szöveg: Gál Zoltán) Húszéves találkozó Kiskunfélegyházán Kellemes emlékek fűznek Kiskunfélegyházához, hiszen itt töltöttem a legszebb diákéveimet. Tizenkét volt osztálytárs- nőm nevében írok, és osztom meg az örömömet önökkel. Nemrégiben tartottuk Kiskunfélegyházán, a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskolában a húszéves érettségi találkozónkat. A hajdani 4/A gyors-gépíró tagozatán végzett tizenkilenc leányból tizenketten jöttünk össze. Meghatódva léptük át egykori iskolánk küszöbét. A rendhagyó osztályfőnöki órát Bódi Tibomé, a rajongásig szeretett Éva néni tartotta. Jóleső érzés volt ismét látnunk egymást. Az egykori diáklányokból férjes, családos asszonyok lettünk, sőt már nagymama is volt közöttünk. Sajnos, szaktanámőnk, Kása Józsefné Tusi néni már nem lehetett velünk, a félegyházi temetőben virágcsokorral róttuk le kegyeletünket a sírjánál. A találkozót közös ebéddel zártuk. Nagy Erzsébet • A felvételen a 4/A osztály látható, balról jobbra: Sárdi Mária, Szombati Hona, Nagy Erzsébet, Makány Piroska, Bódi Tiborné osztályfőnök, Szatmári Judit, Tóth Mária, Felföldi Julianna, Gombás Julianna, Gulrich Mária és Némedi Veronika. A hajdani diáklányokból érett asszonyok lettek. Ünneplő házaspárok a keceli templomban Kecelen, ifjú városunk csendes templomában a legutóbbi ünnepen 28 ezüst, 8 arany, 1 gyémánt és egy vas házassági évfordulóját ünneplő házaspár jött el a templomba. A szentbeszédet dr. Király András soltvadkerti kanonok úr mondta. Ezután következett az ünneplő házaspárok megáldása. Elsőnek a 65. házassági évfordulójukat ünneplő Orcsik és a 60.-at ünneplő Herczeg házaspárt áldotta meg a pap és adta át nekik a gyémánt színben ragyogó gyertyákat és a vas és gyémánt házasságukat igazoló emléklapocskát. Okét követték az arany házassági, majd a 25. évfordulósok. Az ünnepi szentmise végén az esperes úr és kanonok úr belekarolt az Orcsik és a Herczeg házaspárba és elindultak a templomból kifelé, a többi házaspár pedig követte őket. Fent a kóruson pedig a templom énekkara elkezdte énekelni azt a nagyon szép egyházi éneket: Vezetsz Uram, vezetsz, érzem szent kezed. Németh Mihály Kecel A kécskei Tóth néni legboldogabb napja • Tóth Mihályné unokájával az árverésen. A Tiszakécskén élő idős Tóth Mihálynéval egy földárverésen találkoztam. Kora reggeltől késő éjszakáig kitartóan várakozott, hogy végre birtokába kerüljön az évtizedekkel ezelőtt elvesztett föld. Unokája elmondta, hogy már napokkal az árverés előtt nem tudott aludni, félelem gyötörte, hogy nem jut neki föld. Az árverés napján már hajnalban felkelt, s izgatottan indult, a licitálásra. Miután négy hektár területet sikerült vásárolnia az Árkus dűlőben, nagyon megnyugodott. Ez a legboldogabb nap az életében, mondta a licitálásban segítő lánya és unokája. Nemcsak azért boldog, hogy a hőn áhított földet visszakapta, hanem azért is, hogy egy kis vagyont tud hagyni a gyermekeire. Mivel a családban több munkanélküli van, a földművelésből próbálnak megélni. Születésnap Fortuna rám mosolygott Lakiteleken, a Kossuth utcában lakik özvegy Egyedi Józsefné, Juliska néni. Néhány évvel ezelőtt, 86 éves korában több mint fél évig nyomta a kórházi ágyat. Betegsége olyan súlyos volt, hogy az orvosok már-már lemondtak róla. Mindez 4 évvel ezelőtt történt. Juliska néni, hazakerülve szerettei közé, szembeszegült a mindenki által elkönyvelt véggel. Szervezete megbirkózott a gyógyíthatatlannak tartott betegséggel. Ma, január 26-án ünnepli 90. születésnapját szerettei körében. Gratulálunk és további jó egészséget kívánunk! • Túl a súlyos betegségen. • Horváth Károly a díjjal. Mindig szerettem játszani. Külön öröm volt hát számomra, hogy tavaly októberben - a kiskunhalasiak közül elsőként - játékosa lehettem a televízió népszerű Szerencsekerék műsorának. Közelebbi kapcsolatba a játékkal a húgomon keresztül kerültem: őt kísértem el - nézőként - az egyik próbajátékra. Ott kaptam kedvet ahhoz, hogy a magam szerencséjét is kipróbáljam. Fortuna hamar rám mosolygott: a sikeres próbajáték után egy héttel bekerültem a tévés főjátékba, amelyre az édesanyám és a húgom is elkísért. A szerencse ezúttal is mellém szegődött. A három fordulóból kettőben voltam sikeres, sőt, kü- löndíjként a Colonia Biztosító 150 ezer forintos életbiztosítási kötvényét is megnyertem. Itthon aztán sokan gratuláltak, ismerősök, ismeretlenek egyaránt. Bár a nézők csak egy harmincperces műsort látnak, valójában másfél-két óra hosz- száig tartanak a felvételek. Emlékezetes marad az az élmény, hogy a televízióban játszhattam, s örömet szerezhettem a családomnak. Horváth Károly Közösségek találkozója Találkozóra hívják a megyében működő egyesületek, körök, klubok képviselőit. A Civil fórum elnevezésű rendezvény szombaton, január 29-én lesz Kecskeméten, a megyeháza földszinti termében. A programban előadások hangzanak el egyebek közt arról, hogy milyen szerepet töltenek be az egyesületek egy kisváros életében, s hogyan szerepelnek a civil szervezetek a nyilvánosságban. Küldjön egy fényképet! Oldal-összeállításunkban rendszeresen szeretnénk közölni egy-egy családi eseményt megörökítő fotót. Kérjük, küldjenek olyan fényképeket, melyek valami miatt kedvesek az önök számára. Lehet az egy kirándulást, disznótort, születésnapot, lakodalmat, klubestet megörökítő fotó. A választást önökre bízzuk. Példaként közöljük a fenti képet, mely egy aranylakodalom alkalmából készült. Bozóki János és Újvári Etelka ötven évvel ezelőtt tett fogadalmát erősítette meg a nagytemplomban. A képen az aranylakodalmon részt vett népes család: 5 gyermekük, azok házastársai, a 6 unoka és a rokonok.
