Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-22 / 18. szám
TEENDŐK A FÉLÉVI OSZTÁLYZATOK UTÁN BAJBAN A GYÓGYSZERGYÁR? A TARTALOMBÓL Cziffra György emlékére ’lO. oldal A disznó orra 10. oldal Szeressük okosan gyermekünket! • Amiben sikere van, például a játékban, azt szívesen csinálja minden gyermek. Újabban az a szokás, hogy évente kétszer van szülői értekezlet az iskolában, az is olyankor - például a félév lezárása után amikor a szülő már nem kap segítséget, tanácsot, s így későn derül ki, hogy a sikertelen gyerek elhallgatta gyengébb jegyeit. Ha a gyerek nem erőlteti meg magát az iskolában, a gondos szülő kétségbeesik. Kezdjük inkább tapintatosan kipuhatolni, mi vaft “tmtőgött. Gyerekünk ugyanis sikeres szeretne lenni; valami oka van, ha nem az. A szülőnek „okosan” kell szeretnie a gyerekét, szokták mondani, s arra gondolnak, ne kényeztessük. Ha ezalatt dédel- getést értenek, akkor bizony ne takarékoskodjunk, de azt meg kell tudni értetni a gyerekkel, hogy a feladatait el kell végeznie. Nem az élet kizárólagos értelme az iskolai jegy, de nagyon fontos. A továbbtanulásnál bizony azzal mérik az eredményt. Hogyan segítsünk? • Keressük fel tanárait, érdeklődjünk, hogyan dolgozik az órán gyerekünk, s mit tanácsol a tanuláshoz. De' nem kötelességünk rosszat mondani a gyerekről, a pedagógus esetleg attól még sötétebbnek látja a fickót. Az viszont, hogy érdeklődünk, növeli a gyerekben is a felelősségtudatot. • Szinte minden gyerek tudja, mi az oka a balsikernek. A beszélgetés se félév előtt, se utána ne legyen keményen bíráló, szemrehányó, de a türelmes kérdések alapján a gyereknek magyarázattal kell szolgálnia. • Ha hiányosságai vannak, egy ideig tanuljunk együtt vele. Nem kell állandóan. Később elég, ha kérdezzük, érdeklődünk, de lehetőleg ez ne számonkérés legyen. • Akár meg is állapodhatunk, mennyit és mikor beszélünk az iskolai dolgokról, leszámítva persze, ha ő maga akar szólni róla. • Segítsünk időbeosztást készíteni, ne legyen parttalan a tanulásra szánt idő, mert akkor többnyire úgyis csak a plafont nézi, az esze másutt jár. Az alsó tagozatos gyerek az írásbeli házi feladat mellett még legfeljebb 15-20 percet tanuljon. • Sok gyereknek idegenek a tankönyvek, túlságosan elvontak. Ha így érzi, igaza van - nekünk kell olyan módszert találnunk, ami jobb. Nem csak tankönyvekből lehet tanulni. Nézegessünk vele témába vágó könyveket - annyiféle van ma már. • Végül, de nem utolsósorban: legfontosabb a dicséret. A legkisebb eredményt is fogadjuk örömmel. így nő az önbecsülése. Lehet, hogy az írása nem a legszebb, a dolgozata hibás, de tudnia kell, hogy a szüleinek ő fontos, az ő baja, iskolai gondjai érdeklik és mellette állnak minden körülmények között. Ha bizalommal vagyunk, őt is eltölti a bizalom. Ha szorgalmasnak szeretnénk látni, szeretettel, dicsérge- téssel érjük el azt, hogy olyan legyen. Törődjünk vele - s a gyerek igyekszik megfelelni az elvárásnak. Mert azért arról se feledkezzünk meg, hogy a félévi értesítő arról is szól, mi hogyan feleltünk meg! A jó tanácsokat a Családi Lapban összegezte: Szőke Mária Pert indít a brit özvegy Egy brit asszony a világon első ízben kívánja beperelni az AZT - az AIDS kifejlődése ellen alkalmazott egyik készítmény - gyártóját, és ehhez sikerült állami pénzügyi támogatást is szereznie. A hemofíliás, néhai Bob Threakall özvegye ugyanis úgy véli, hogy férje halálát az AZT-vel történt kezelés okozta. A három gyermekkel egyedül maradt asszony hamarosan megindítja ez ügyben az eljárást a londoni Legfelsőbb Bíróság előtt. Ha megnyerné a pert, bírósági keresetek lavináját indíthatná el az AZT gyártója, a brit Wellcome gyógyszeripari cég ellen - vélekedik az AFP francia hírügynökség az esetről beszámolva. Az AIDS első ellenszereként felfedezett és forgalomba került AZT (azidothymi- dine) azóta áll a viták keresztü- zében, hogy áprilisban egy közös francia-brit vizsgálat végkövetkeztetései napvilágra kerültek és megkérdőjelezték az AZT hatékonyságát a betegség kifejlődésének megakadályozásában. Bob Threakall birminghami hivatalnokról 1985-ben mutatták ki, hogy szeropozitívvá (AIDS-vírushordozóvá) vált egy vérátömlesztés következtében. Ügyvédje szerint annak ellenére, hogy a betegség jelei még nem mutatkoztak rajta, a birminghami Queen Elizabeth kórház orvosai AZT-t írtak fel neki, hogy ezzel késleltessék az AIDS tüneteinek megjelenését páciensükön. Lelki bajok, testi fájdalmak 10. óldal Horoszkóp 11. oldal Téli módi 11. oldal Ajánlhatunk valami finomat? 11. oldal Keresztre! tvény 11. oldal Slágerlista 12. oldal Varázslat csak gyerekeknek és filmeseknek • A gyönyörű kutya és a jópofa gyerek biztos kasszasiker. Az Úton hazafelé címmel forgatott új amerikai film láttán könnyen támadhat gyanúnk arra, hogy Hollywood filmrendező palántáit Homoki Nagy István klasszikus természetfilmjein készítik fel. A magyar nézők mindenesetre kevésbé találhatják eredetinek az egyébként hatásos és gyönyörűen fényképezett családi filmet a három főszereplő kis állat - két kutya és egy macska - nagy utazásáról. A történetben egy gyönyörű aranyszőrű vizslát, egy aranyos kölyök bulldogot és egy sziámi macskát elszakítanak gazdáiktól, egy családtól, így nem marad más választásuk, csak egymásra számíthatnak, hogy életben maradjanak - s heppiend- ként - természetesen haza is érjenek. Az ismeretlen vadon óriási erőpróba valamennyiünk számára, s emberi, s aprólékos jellemzéssel követhetjük, hogyan sikerül összeszedni erejüket, bátorságukat, egymás iránti bizalmukat a túléléshez. A produkció forgatókönyvéhez mindezekkel együtt több köze volt a Walt Disney-stúdió- nak, mint Homoki Nagy Istvánnak a nagy állatbarát Sheila Bumford regényéből 1963-ban a gyermekprodukciók specialistája, a Disney-stáb készített forgatókönyvet. Az ötletet az írónő saját életéből merítette, három kis állat társaságában vészelte át Angliában a második világháború hónapjait. Bumford így emlékezik vissza a buli terrierje és sziámi macskája között létrejött különleges kapcsolatra. „Annyira közel álltak egymáshoz, hogy egy kosárban aludtak, együtt vadásztak és játszottak, úgy tűnt, kivételt képeznek a kutya-macska barátság alól.” A producer szerint van valami különös varázslat a gyerekek és az állatok kapcsolatában, amit a felnőttek nem érthetnek. A mozikészítésben viszont kiválóan kamatoztatnak. Mindenki elad valamit? Joan Collins, aki Alexist játssza a Denver című maratoni szappanoperában, egy botanikuskert közepén ülve dicséri a Bioflora nevű kozmetikumot, s mellesleg szerelmi élményeiről regél; Victoria Principal, a jószívű Pamela a Daliásból pedig saját, „Principal titkai” elnevezésű krémét masszírozza az arcába, közben pedig a filmszakmában szerzett tapasztalataival és a legújabb hollywoodi sztár- pletykákkal szórakoztatja a nézőket. Ali McGraw, a Love Story főszereplőnője csipkés pámahegyeken heverészve a szerelemről elmélkedik, de az anyós iránti szeretetre is int, s még tippet is ad, hogy mit ajándékozzunk párunk drága édesanyjának: kézzel kötött pulóvert. Amikor az amerikai „otthoni bevásárló csatorna” a Quality, Value and Convenience (QVC) nemrégiben 24 órás TV-Butik műsort sugárzott, még hajnali 4 órakor is 32 millióan nézték az adást. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy a múlt évben a QVC több mint egymilli- árd dollár értékű árut forgalmazott. Csak egy „baj” van - mondja az egyik szervező.— Sok szépséges női csipkefehérneműt küldenek vissza. Otthon ugyanis kiderül, hogy a valósá# Victoria Principal gos hölgyek nem olyan erotikusak, mint a tv-ben bemutatott sztárok. Nagy kérdés: a hiba kinek a „készülékében” van?! Ötven esztendeje csak bizonyítok- Egy könyvtárnyi szerepet, költeményt tudok még ma is fejből. Istenem, azért, amennyit én tanultam, már több doktori diplomát is kaphattam volna, pedig még főiskolára sem jártam... így kezdi a beszélgetést az ország egyik legnépszerűbb művésze, aki néhány hét múlva, február 10-én tölti be 75. életévét. A torta, az ünneplés még távoli, most az élet hétköznapi dolgai kerülnek szóba: az, hogy eredetileg hegedülni tanult, s ha annak idején Fricsay Ferenc karmester nem távozik külföldre, Bessenyei talán nem is színészi, hanem zenei pályát választ.- Nem lettem hűtlen a zenéhez, nevezetesen a hegedűhöz sem. Több százszor he- gedüigettem a háztetőn. És még hányszor lehettem volna tejesember, ha - máig sem tudom miért - évekig nem parancsolják le a színpadról a darabot. Imádtam Kodály Háryját is, szerettem Higgins tanár urat és a szépséges My fair Lady két...- Nem titok, hogy nagy tisztelője a gyengébb nemnek...- És ez miért baj!? Az emberi életben nincs fontosabb, mint a szerelem. A szerelem maga az élet. Van annál szebb, mint amikor egy lány és egy fiú megfogja egymás kezét, és várat épít a halál ellen azzal, hogy házasságot köt, gyerekeket vállal?- A hűség - állítólag - nem a legjellemzőbb erénye.- Na, hogy hűséges lennék, azt még az ellenségeim sem állíthatják rólam! Sokat gondolkodtam rajta, miért nem tudtam kézen fogva, anda- logva sétálni. Mindig otthagytam a páromat, ha megérdemelte, ha nem. Miért? Eleinte talán bizonyítani akartam magamnak: bár nem jártam főiskolára, mégis színész vagyok, aztán jöttek az újabb és mind nehezebb kihívások. Én ötven esztendeje egyfolytában bizonyítok, és csak a saját sorsom érdekel. Nincs az a szent asszony - talán szépemlékű édesanyám kivételével -, aki ezt tartósan kibírta volna. És nekem elég volt annyi, hogy a feleség kérdezett: Mikor jössz haza? Bessenyeitől ezt még egy szerető sem kérdezhette meg... — Pályájával elégedett lehet: mindent eljátszott, amit csak lehetett.- Hogyan lennék elégedett? Bánk bánt kellett játszanom - egyébként nagyon szerettem - , bár Katona drámájában az igazi jó szerep Tiborcé. Sohasem játszhattam el. Kétszer voltam Othello, előbb a Nemzetiben, majd a Madáchban. De micsoda különbség volt a két előadás között! Nemcsak az évek múlása miatt, hanem azért is, mert közben mi, nézők és színészek is változtunk. Nem éppen a javunkra. Az ötvenes évek elején a régi Nemzetiben, ott, ahol a 6-os megállt, Major Tamás Jágója mellett játszottam a féltékeny mórt. A közönség egyértelműen a tisztaság, az ártatlanság pártján állt, Desdemonáért izgult. Később a Madáchban, Huszti Péter egyébként remek Jágója már megváltoztatta ezt a rokonszenvet. Ha nem is értettek egyet a cselszövésekkel, ármánykodásokkal, de díjazták, értékelték az akarást, a kitartást. Desdemona és O- thello további sorsa kevésbé volt érdekes. De szép ajándéka lett volna a sorsnak, ha eljátszhattam volna még egy• Bessenyei Ferenc szer Othellót! Vajon mi érintené meg a mai kor emberét Shakespeare féltékenységi drámájából? Elkeserítőnek sejtem a választ: semmi. Ma nem Othello a példa, hanem a sikeres vállalkozó! Talán ő a mai kor Jágója. Nos, azért játszanám el szívesen ezt a velejéig romlott figurát, hogy megmutassam: emberek, ezt nem szabad!
