Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

1994. január 21., péntek PETŐFI NÉPE 5 LEPKÉKET, HÜLLŐKET HOZNAK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Műkedvelő biológusok egzotikus gyűjteménye INTERJÚ A JUGOSZLÁV KÜLÜGYMINISZTERREL Kapcsolataink szerb nézőpontból • A vajdasági Bajmok - Bácsalmás határszomszédja - nyáron, az átkelő megnyitásakor. A darazsaktól tart leginkább Hácz Tamás, a Papilio Alapít­vány kuratóriumának elnöke. Pedig délkelet-ázsiai útjain, szubtrópusi őserdőkben olyan pókot is fogott már, amelyiknek a csípése halálos az emberre. A 28 esztendős Hácz Tamás •egyébként nyomdaipari vállal­kozó, s bár szenvedélye a rova­rok életének tanulmányozása, főhivatású biológus semmiké­pen sem lenne. — Nagyon szeretem ezt a foglalatosságot - mondja -. Ezért mindenképpen el kívá­nom kerülni, hogy megunjam, vagy teher legyen a számomra. Az ember kenyérkereső mun­kavégzés közben óhataltanul ta­lálkozik ezekkel az érzésekkel. Amatőr gyűjtő vagyok, mint ahogyan a többiek is, akik a Pa­pilio Alapítvány létrehozása és működtetése körül fáradoznak. A természet ökológiai össze­függéseinek vizsgálata a cé­lunk, s az expedícióinkról ké­szült filmek és a gyűjtemények bemutatásával eredményeinket hozzáférhetővé tesszük a kö­zönség számára is. Miközben Hácz Tamás a fen­tieket magyarázza a kalocsai művelődési házban kiállított gyűjteményüket őrizve, a cso­dálatosan kékszárnyú morfók­ról is előadást tart: — A morfók azok a lepkék, amelyek szárnyának az anyagát valamikor a dollárbankje­gyekbe is belekeverték, hogy ne lehessen a pénzt hamisítani. Gyűjteményünk jelenleg körül­belül ötvenezer példányt szám­lál, s itt vannak például az ‘at­laszlepkék is, amelyek a legna­gyobbak a világon. Az alapít­vány segítségével reméljük megoldani a számottevőbb ama­tőr gyűjtemények szakszerű tá­rolását, s az expedíciók finan­szírozását. Azt is tervezzük, hogy fiatalok részére különböző pályázatokat írunk ki, s gyűjtő­útjaikat támogatjuk, mint aho­gyan már megtettük egy pécsi diák esetében, aki Brazíliában járt, s általunk is hasznosítható kapcsolatokra tett szert. Belső László - eredeti foglal­kozása villanyszerelő - vagy ti­zennyolc külföldi tudományos egyesületnek tagja. A Papilio Alapítvány kuratóriumában ő a hüllők szakértője. A kiállításra látogató gimnazistáknak arról is előadást tartott, hogy milyen káros gyakorlat alakult ki az ék­szerteknősök tartásában. — Évente Magyarországon legalább tizenkétezer ékszer- teknőst adnak el, s ezek közül 11 ezer 500 idő előtt elpusztul. Ugyanis mindenevő lévén, sok­kal változatosabb táplálkozásra van szüksége, mint amilyet bármilyen mesterséges étrend adhat. Alapítványunknak az is célja - folytatja Belső László, miközben egy bikasiklót mutat az óvodásoknak - hogy a kisál­lattartók felvilágosításával ezen a helyzeten javítsunk. B. F. I. Horgászgyülés Kalocsán A Kalocsa és Vidéke Horgászegyesület évzáró-év­nyitó küldöttgyűlését tartotta január 16-án. Dr. Igaz Ferenc, a horgászegyesület elnöke tartott előadást az 1993-as évről. Gaz­dagították a környék vizeit 2 642 700 P’t értékű halivadékkal, előnevelt hallal, ezek után ki­fogtak horgászaik fejenként át­lagosan 23,4 kilogramm halat. így összesen 19 037 kg hal­húst juttattak családjaik aszta­lára az elmúlt évben. Az elnök köszöntötte versenycsapatuk új tagjait, Tímár Gábor, Lantos János és Magyar Szilárd orszá­gos bajnokokat, majd a tervek­ről szólva kiemelte a Szelidi-tó belterjessé tételére, halhozamá­nak fokozására irányuló elkép­zeléseiket, amihez az anyagi eszközökön túl a nemzeti park engedélyével is rendelkezniük kell. Itt reményét fejezte ki, hogy együttműködésük kölcsö­nösen hasznos lesz. Regényi János, az egyesület ügyvezető alelnöke az elmúlt év gazdálko- •dási és vagyoni mérlegét mu­tatta be. A fegyelmi bizottság elnökének. Szabadi Jánosnak, valamint a felügyelőbizottság elnökének, Dastyicza Jánosnak kevés szóvá tenni valója volt. Horgászaik és tisztségviselőik is fegyelmezettek, tudják a dol­gukat. A hozzászólások közül több az egyesületen kívülre mutatott, jelezve egy horgászegyesület többágú kapcsolatait. (A városi önkormányzattal, környezetvé­delemmel, vízgazdálkodással, üdülésüggyel, településfejlesz­téssel.) Török Gusztáv Andor polgármester közös ügyeik kö­zül megemlítette a Meszesre építendő kerékpárút és a hor­gászhelyek kialakításának ter­vét, valamint, hogy Foktő felé sétányt tervez az önkormányzat. Kiss Tibor Vladislav Jovanovic jugo­szláv külügyminiszter a küszö­bönálló magyar-jugoszláv kül­ügyminiszteri tárgyalásokkal kapcsolatban interjút adott B. Walkó Györgynek. A szöveget nem azért közöljük, mintha a tartalmával egyetértenénk, ha­nem mert alapelvünk: hallgat­tassák meg a másik fél is. — A magyar-jugoszláv külügyminiszteri találkozó előkészítése régóta tart. Ma­gyar részről hangsúlyozták, hogy konkrét eredményeket várnak. Milyen új elemek vannak a kapcsolatokban? Együtt kell élnünk — Most az újdonság tulaj­donképpen régi dolog, neveze­tesen az, hogy mindörökre szomszédok leszünk, s' így egy­ütt kell élnünk - válaszolta a külügyminiszter. - Jobb, ha jó viszonyban vagyunk, s az a köl­csönös törekvésünk, hogy ezt figyelembe vegyük, s ilyen ala­pon fejlesszük kapcsolatainkat. — Magyarország ellenséges országnak számított. Válto­zott-e ez a kép? — Amikor Jugoszláviát szét­zúzták, Magyarország rosszul indult. Mint emlékezetes, ez volt a Kalasnyikov-ügy. Ma­gyarország azóta pozitív irány­ban változott. E politika alapja most az, hogy szomszédok va­gyunk, s így meg kell őriznünk a minimális kölcsönös bizalmat. Ez a pozitív magyar irányzat szöges ellentétben van azzal, amit hivatalos magyar képvise­lők hangoztatnak nemzetközi fórumokon. Ezeken Magyaror­szág rendszeresen állást foglal amellett, hogy Jugoszlávia kép­viselői ne vegyenek részt ezek­ben a testületekben. Azt szeret­nénk, ha Magyarország itt is fordulatot hajtana végre. Fontos a szankciók feloldása — Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter a közelmúltban a Politika című lapnak kije­lentette, hogy Magyarország támogatni fogja a szankciók feloldását. Ez fontos Jugo­szláviának is, Magyarország­nak is. Hogyan értékeli ezt a kijelentést? — Nagy lépésnek tartom ah­hoz képest, hogy a határozat el­fogadása idején Magyarország nemcsak szavazott a rendszabá­lyokra, hanem szponzorálta is a határozatot. Nyilvánvaló, hogy magyar részről is arra a követ­keztetésre jutottak, hogy a rend­szabályok nemcsak Jugoszlá­viát és lakosait sújtják, hanem tartós és veszélyes módon hat­nak az egész térség békéjére és jólétére is. Amellett, hogy le­szögezték, nem szállnak síkra a szankciók fenntartásáért, Ma­gyarország sok tekintetben ru­galmas volt a szankciók alkal­mazásának módját illetően, s nem tartott ki olyan szélsőséges értelmezés mellett, ahogy azt például más országok tették. Ezen túl Magyarország megértő volt a két ország közötti utas- forgalmat illetően is, bár elvár­ható lett volna, hogy minden jóval gyorsabban történjen, mint a jelenlegi szinten. A propaganda miatt mennek el? — A Vajdaságból tömege­sen jönnek el az emberek Ma­gyarországra. Mit tehet Jugo­szlávia ezzel kapcsolatban? — Sajnáljuk, hogy állampol­gáraink egy része elhatározta, hogy elhagyja Jugoszláviát. So­kan ezt annak a propagandának a hatására tették, amelyet sajnos az önök országában is kifejte­nek. hangoztatva azt, hogy jo­gaik, h^lyzetüls'YQszélybeiy van. A szankciók miatt kialakult gazdasági helyzet lényegesen kihatott mindenki életszínvona­lára, így a magyar kisebbség tagjainak helyzetére is. Ez so­kakat, így a mi magyarjainkat is arra késztette, hogy a szom­szédos Magyarországra menje­nek, vagy más országba, ahol könnyebben, jobban élhetnek. Mi semmilyen korlátozást nem alkalmazunk, így polgára­ink visszatérhetnek, leszámítva azokat, akik dezertáltak. Ők törvénysértést követtek el, s amíg nem születik döntés arról, hogy amnesztiát kapnak, addig felelősek a törvény előtt. Hogy mikor hoznak ilyen döntést, s hogy hoznak-e egyáltalán ilyen határozatot, az az illetékes szer­vektől függ. De nem mentesít­hetjük a katonai szolgálat alól az embereket csupán azért, mert magyarok vagy szlovákok. Területi autonómia: nem! — A VMDK elismerte a ha­tárokat. Árkán és Vojislav Se- selj, valamint más politikusok is, szélsőséges szervezetnek, sőt fasisztának nevezték a VMDK-t. Ön hogyan értékeli ezt a szervezetet, tárgyalnak-e képviselőikkel, mint a vajda­sági magyarság képviselőivel? — Minden politikus saját nyilatkozataiért felel, én nem bocsátkozom annak taglalásába, mit mondott Seselj úr vagy Ár­kán. Kijelentéseik semmi esetre sem tükrözik a hivatalos állás­pontot. A VMDK elismert szervezet, része a jugoszláv politikai élet­nek, képviselőik megtalálhatók mind a szerb, mind a jugoszláv parlamentben, már tárgyaltak mind a jugoszláv, mind a szerb köztársasági elnökkel. így tehát nincs negatív álláspont e szer­vezet létezésével vagy működé­sével kapcsolatban, amíg a tör­vényes, alkotmányos keretek közt marad. — Az alkotmány nem zárja ki az autonómiát, mégis sokan államellenesnek mondják. — Ezt megint csak olyanok hangoztatják, akik nem hivata­los képviselők. Mi alkotmányo­san elismertük két tartomány te­rületi és kulturális autonómiá­ját... A Vajdaságban nagyon vegyes a lakosság. Ebből a tényből s történelmi okokból ki­indulva ismertük el Vajdaság autonómiáját. Nem látunk azonban okot arra, hogy a vaj­dasági területi autonómián belül még külön autonómiát hozza­nak létre etnikai alapon, mert ez annyit jelentene, hogy a két tar­tományi autonómián kívül még vagy tucatnyi autonómiát kel­lene létrehozni. Ez jogi, sőt po­litikai destabilizációhoz ve­zetne. — Boszniában és Horvát­országban is arra törekszenek a szerbek, hogy etnikai alapon jöjjön létre valamilyen állam, miért félnének itt a magya­roktól, akik többször bizonyí­tották lojalitásukat? Miért félnek a magyaroktól? — Bosznia különleges eset, olt három nagy kisebbség van. Egyiknek sincs abszolút több­sége. A jelenlegi helyzet ott a jugoszláv válság következmé­nye, amelynek kialakulásához sok tényező hozzájárult. Ott a kiút a polgárháborúból csak a felosztás, miközben Bosznia fennmarad, mint unió. A Vajda­ság esetében, mint minden más európai ország esetében az au­tonómia nem megoldás. Ha megoldás lenne, Anglia, Fran­ciaország is autonómiát adna különböző részeinek: önök megadnák az autonómiát a ci­gányoknak s a németeknek, a törökök a kardoknak, a lengye­lek a németeknek, a románok a magyaroknak, és így tovább. Ezt azonban senki sem teszi meg. Azért nem, mert nem szükséges a kisebbségi jogok gyakorlásához. — Ágoston úr, a VMDK el­nöke, akit személyesen ismerek és becsülök, azt mondja, hogy a hármas autonómia - területi, he­lyi és személyi - nélkül a vajda­sági magyarokat veszély, „bio­lógiai halál” , vagy valami ha­sonló fenyegeti, ez azonban egyszerűen nem áll. Némi asszimiláció természetes — A Vajdaságban tízéven­ként tízezrek tűnnek el. Jugo­szlávia megalakulásakor csaknem félmillió magyar élt itt, most számuk kevesebb, mint .350 ezer. Ennek okát so­kan abban látják, hogy nincs autonómiájuk. — A kisebbségi kérdésnél el­sősorban azt kell figyelembe venni, hogy a kisebbségek ne legyenek kitéve adminisztratív nyomásnak, erőszakos asszimi­lációnak. Mi ezzel teljes mér­tékben egyetértünk. A II. világ­háború vége óta mindent meg­teszünk, hogy megvédjük ki­sebbségeinket az ilyen erősza­kos beolvasztástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem léte­zik, vagy nem szabad léteznie természetes asszimilációnak. • Belső László egy arizonai bikasilót mutat a kalocsai óvodásoknak. A Schiedel név fogalom Közép-Európában a magas minőségi követelményeknek megfelelő és hosszú élettartamú kéménytechnológia területén. Kémény­rendszereink segítségével energia takarítható meg, azok valamennyi tüzelőanyagra használhatók. Vevőorientált vállalatpolitikával és igény szerint gyártott termékekkel rövid időn belül a magyar piacon vezető szerepet akarunk szerezni a kéményrendszerek és a kéménypiac területén. Hálózatunk továbbfejlesztésére keresünk TERÜLETI ÉRTÉKESÍTÉSI KÉPVISELŐT Tevékenysége súlypontja a cég termékeinek értékesítése, illetve ügyfeleink részére műszaki tanácsadás Kecskemét és Szeged térségében. Elképzeléseink szerint az Ön kora 25 és 35 év között van, megfelelő iskolai végzettséggel és lehetőleg idevágó szakmai tapasztalatokkal rendelkezik. Eredményes munkájához versenyképes jövedelem kapcsolódik, munkaköréhez szolgálati gépkocsi jár. Amennyiben Ön úgy gondolja, hogy a fentiek megfelelnek elképzeléseinek, értékelni tud egy kollegális munkahelyi légkört, érdekli a gyors fejlődés és előrelépés lehetősége, akkor küldje meg önéletrajzát és bizonyítványainak másolatát a Schiedel Kéménygyár Kft. ügyvezetése számára Veszprém Kistó u. 12. Pf.406 Tel.: 88/427-887, 88/428-056. Fax.: 88/427-800. (1665)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents