Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
12 LABDARÚGÁS 1994. január 3., hétfő így látták az NB lll-as szakvezetők Méltó ellenfelei voltak a legjobbaknak A Kalocsai SE NB III-as csapatának őszi teljesítményét dr. Bálint József, az egyesület elnökhelyettese értékelte.-A kalocsai együttes a megyei bajnokság megnyerése után az NB III-nak is szinte teljesen változatlan gárdával vágott neki. Molnár Ferenc edző keze alatt kialakult, jól összeszokott gárdán nem is volt szabad változtatni, mert az együttest képesnek tartottuk arra, hogy a régi összetételben is megállja helyét a magasabb osztályban. Egyetlen igazolásunk az őszi idény végére esett, amikor az Írországban profiskodó István Zoltán - aki egyébként Bajáról került külföldre -, hazatért és nálunk kívánt játszani. Örömmel fogadtuk és bíztunk benne, hogy hasznos tagja lesz az együttesnek.- Milyen tervekkel indul őszszel a Kalocsai FC?- Nem tápláltunk olyan nagy reményeket, mint a szurkolóink, mert ez nem is lett volna reális. A cél az 1-8. hely megszerzése volt, természetesen egész évre vetítve. Ezt a vártnál biztosabban hozta a csapat, sőt az elején négy, sorozatban megnyert mérkőzés után is az első helyen álltunk, és ezt több héten át tartottuk. A sorsolásból adódóan a nehezebb mérkőzések a végére • Az ősszel jól védekeztek az újonc kalocsai labdarúgók. maradtak. Az is igaz, hogy a hajrára egy kicsit elfáradt a csapatunk és becsúszott néhány vereség. Ezzel együtt a 4. helyen zártuk az őszt. A vereségekért sem kell szégyenkeznünk, mert valamennyi egygólos volt, s kis szerencsével fordítva is történhetett volna. Arra büszkék vgyunk, hogy valamennyi élcsapatnak méltó ellenfelei voltunk. A játékosokat Molnár Ferenc edző értékelte:- A húzóemberek Földi, Farkas Z„ Vén és a kapuban Farkas L. voltak, de igazából mindenki megtette a magáét, és komoly csalódást senki sem okozott. A csapat legfőbb eredménye a támadó szellemű játék és a stabilitás, hiszen a 15 mérkőzésen majdnem mindig ugyanaz a gárda szerepelt. Mivel kiállítás nem volt, csupán sérülések vagy formaingadozások miatt kellett olykor változtatni az együttesen, vagy cserékkel frissíteni.-Milyen célt tűztek ki tavaszra?- Most az 1-6. hely megszerzését tűztük ki, persze ebből lehetőleg a legjobbat, bár magasabb osztályra még nem gondoltunk. A legfőbb öröm, hogy senki sem ment el, tehát maradt a teljes csapat. A felkészülést január 10-én kezdjük el. A KSC szerint: még semmi sem dőlt el Az elmúlt év tavaszán, az SZVSE elleni utolsó mérkőzés után Bende József, a KSC szakvezetője azt mondta, hogy ha a gárda együtt marad, és egy kicsit még sikerül erősíteni is, akkor nem lehetetlen, hogy ősztől a bajnoki címért harcolnak. — Valóban szép terveink voltak - mondta az edző -, de az a bizonyos , Jta” mégsem jött össze. Igaz, a csapat nagyjából együtt maradt, ám éppen egy fontos poszton, a kapus helyén támadt rés. Molnár Levente ugyanis a Vasasba kívánt távozni, végig ott edzett, mégsem igazolták át. Közben Kirí megsértődött, s mi itt álltunk kapus nélkül. Maleczcel és Kosarassal próbálkoztam, de végül Kirí visszatérése oldotta meg a problémát, aki jól védett, pedig közben sokat kihagyott. A tervezett erősítésből Kovács László igazából nem hozta azt, amit vártunk tőle. Nagy reményeket fűztünk Juhász Zsolthoz, aki megoldhatta volna a középpályás gondunkat. Sajnos, neki mindössze 16 perc játékot adott a sors, mert az SZVSE elleni első mérkőzés elején eltört a lába. Kátait porccal műtötték, Barna Zsolt egész ősszel sérüléssel bajlódott. Az eredményre végül nem panaszkodhatom. Itthon nem vesztettünk pontot, bár nem játszottunk mindig jól, de nyertünk. Egyetlen vereségünket - a tavaszt is beszámítva az idei másodikat -, Kalocsán szenvedtük el, egy igen jó mérkőzésen. Kár, hogy az időjárás közbeszólt, s nem tudtuk befejezni az őszi idényt, mert lendületben volt a csapat és éppen két nagy rangadó maradt tavaszra. A húzóemberek Torbavecz, Gazdag és Barna Csaba voltak. Az utóbbi sokszor kettős őrizetben is képes volt gólokat szerezni. Mellettük Árva, Bende és Mag is egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. A két Kovács csatárként igazából nem tudta kihasználni, hogy a védők Barna Csabára koncentráltak. A fiatalok közül Kurucz és Molnár Pál hasznos tagja lett az együttesnek. Tavaly a Tiszakécske volt a nagy ellenfél, és jobb volt nálunk. Most a Hódmezővásárhely erősített be. Tavasszal nagy harc lesz köztünk, de még semmi sem dőlt el. Az eredménnyel elégedettek Félegyházán Kiskunfélegyházán attól lett a nyáron NB III-as focicsapat, hogy néhány vállalkozó mecénás megvette az indulás jogát az anyagi gondokkal küszködő Miskétől. így a megyei II. osztályú gárda két lépcsőt ugorva került a harmadik vonalba, ahol nagyszerűen szerepelt az ősszel. Kurucz István edző: — Miután az igazolásaink nagy része jóformán csak a bajnoki rajt előtt vált véglegessé, így komoly, erős alapozást nem is tudtunk végezni, ami aztán a szezon közepén sajnos vissza is ütött ránk. A szakosztály vezetése az új csapat elé a 6-10. hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, ami tulajdonképpen reális elvárás is volt, ezért aztán még jómagam is alaposan meglepődtem, amikor az első kilenc forduló után még veretlenek voltunk, és rendre ott álltunk az élbolyban. Be kell vallanom, bizony jó néhány mérkőzésen mellénk szegődött a szerencse is, de azért a döntő az volt, hogy rendelkeztünk néhány olyan rutinos húzóemberrel, mint Endre, Tokaji, Fórizs, Fekete I. és a kapuban Bánó, akik a legnehezebb pillanatokban is „hideg fejjel” tudtak gondolkodni és főleg cselekedni. Összességében tehát az őszi eredményekkel elégedett vagyok, de a mutatott játékkal már kevésbé, mert időnként bizony néhányan teljesítményükkel nagyon kilógtak a csapatból. Két-három kritikus posztra tehát új játékosokat kell kinéznünk, és ha sikerül a leigazolásuk, no meg ha a pályaviszonyok is olyanok lesznek, hogy tökéletesen végig tudjuk majd dolgozni a téli alapozási időszakot, akkor ez a csapat még sok örömöt szerezhet tavasszal. Félidőben visszaesett a Kecskeméti TE • Nyári bemutatkozás a KTE-nél: Bánhidi mester és „fiai”. A Kecskeméti TE labdarúgó- együttese 17 pontjával a 6. helyről várja a bajnokság folytatását. A csapat őszi szerepléséről Bánhidi József edző a következőképpen vélekedett: — A szakosztályvezetés nem pontszámban gondolkodott, hanem azt tűzte ki célul, hogy a csapat minél előbb végezzen a táblázaton. Egy jól sikerült nyári felkészülés után valósággal repülőrajtot vettünk. Az ellenfelek nem tudták kijátszani a KTE védelmének éberségét, az első három fordulóban gólt sem kaptunk. Két balszerencsés hazai mérkőzés következett a Kiskunfélegyháza és a Hódmezővásárhely ellen. Mindkét mécsesén jobban játszottunk, több helyzetünk is volt, mégis kikaptunk 1-1 góllal. Ezután elég hullámzó teljesítményt nyújtott a társaság. A pontvesztéseket legtöbbször taktikai fegyelmezetlenségek okozták. Az utolsó bajnokin — amit többek szerint a bíró nyert meg az orosháziaknak — még a szerencse is elpártolt tőlünk. Összességében a hatodik helyezést ezzel a játékosállománnyal megfelelőnek tartom, de ha a hajrá jobban sikerül, lényegesen előrébb végezhettünk volna. A két kapussal és a védelemmel elégedett vagyok. A 14 mérkőzésen kapott 9 gól mindent elárul. Ebben persze nagy szerepe volt a középpályás sornak is, amely ha kellett, hátul védekezett, majd a támadásokat igyekezett segíteni. Elöl a csatárok viszont csak elvétve hívták fel magukra a figyelmet. Hiába dolgoztak ki sok helyzetet, ha azokat sorra el is hibázták. Egy keményebben védekező csapattal szemben könnyen megadták magukat. Elgondolkodtató, hogy 14 meccsen egyetlen büntetőt sem tudtak kiharcolni. Senkit sem akarok kiemelni, amit elértünk — pozitív és negatív értelemben egyaránt —, az a csapatmunka eredménye. Januártól Dombi, Popa és Újfalusi szabadlistára került. Előbbi két játékos elküldéséről volt tudomásom, egyet is értettem vele. Újfalusi menesztéséről — amit a záróvacsorán jelentett be a vezetőség — csak előtte húsz perccel értesültem. A szőke irányítót jó focistának tartom, de mint embernek, változtatni kell a magatartásán. Hamarosan sorsolnak Alig két héttel azután, hogy elkészült az idei labdarúgó-világbajnokság végleges sorsolása, újabb közelgő esemény hívja fel magára a figyelmet. Január 22-én a BBC manchesteri stúdiójában lesz az 1996-os labdarúgó EB csoportjainak a sorsolása. Az APA osztrák hír- ügynökség a Gazzetta Dello Sport című olasz lapra hivatkozva azt jelentette, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 48 tagállama közül kettő nem vesz részt a selejtezőkben. Az EB 1996-os döntőjében 16 válogatott lép pályára. Anglia mint házigazda, automatikusan résztvevő, a jugoszlávok az ENSZ változatlanul érvényben lévő szankciói miatt nem lehetnek ott a selejtezőben sem, így 46 ország kezdi majd meg ta- vasszal-ősszel a csoportmérkőzéseket. Közülük 14 „újoncnak” számít, tíz az egykori Szovjetunió tagállamai utódjaként (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Litvánia, Észtország, Lettország, Moldova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán), továbbá a Jugoszláviából kivált Horvátország és Szlovénia, valamint a kü- lön-külön induló Csehország és Szlovákia csapata. Az elképzelések szerint január 21-én hozzák nyilvánosságra azoknak a csapatoknak a neveit, amelyek a sorsolásnál a különböző serlegekben szerepelnek. Az összeállításnál elsősorban az erőviszonyokat vették számításba. A Gazzetta Dello Sport — amely mindig jólértesült a labdarúgóvilágban — úgy tudja, hogy eszerint kerülnek a nevek a serlegekbe: 1. Németország, Franciaország, Oroszország, Hollandia, Dánia, Svédország, Olaszország, Írország. 2. Norvégia, Románia, Svájc, Portugália, Görögország, Spanyol- ország, Csehország, Ukrajna. 3. Wales, Bulgária, Belgium, Skócia, Észak-írország, Lengyelország, Magyarország, Horvátország. 4. Izland, Ausztria, Finnország, Litvánia, Izrael, Szlovákia, Fehéroroszország, Grúzia. 5. Törökország, Lettország, Albánia, Ciprus, Málta, Fe- röer-szigetek, Észtország, Luxemburg. 6. San Marino, Liechtenstein, Szlovénia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán. A már „nyílt titokként” kezelt terv szerint 8 csoport lesz, közülük hat 6-6, kettő pedig 5-5 résztvevővel. A hatos csoportokból az első kettő, az ötösökből a két győztes jutna tovább, a két második oda-vissza mérkőzésen dönti el a 15. hely sorsát, a 16. pedig a vendéglátó Anglia. Magyarok a vb-n? A szerencsejáték fővárosában, a nevadai Las Vegasban lezajlott a jövő évi labdarúgó-világbajnokság sorsolása. Mint ismeretes, válogatottunk nem jutott be a huszonnégyes döntőbe, ám lehet, hogy mégis lesz magyar résztvevője a nagy eseménynek. Mint Egervári Fe- renctől, a Játékvezetői Testület elnökségi tagjától megtudtuk, két magyar játékvezetőt jelöltek a világbajnokságra. Hogy sor kerül-e szereplésükre, az márciusban derül ki, amikor Dallasban eldöntik, kik vezetik a mérkőzéseket és kik lengetik a zászlót a partvonalon. A FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség ugyanis erre a vb-re új szisztéma szerint jelöli a bírókat. Külön keretbe kerülnek a játékvezetők és egy másikba a határbírók. A magyar színeket Puhl Sándor, illetve Márton Sándor képviseli a dallasi „vizsgán”, ahova egyébként 30 „sípos” és 25 „zászlós embert” várnak. Valószínűleg nem kerülnek be mindannyian a vb-keretbe, négy-öt közülük otthon marad. Egervári Ferenc szerint joggal bízhatunk abban, hogy a két magyar pályára lép az első és nagyon várt újvilági labdarúgó-fesztiválon. # Puhl Sándor (középen) ott lehet a világbajnokságon. München csodát vár Mint a Megváltóra, úgy tekintenek Franz Beckenbauerre Münchenben. A „Császártól” nem kevesebbet remélnek az Isar folyó partján, mint hogy a jelenleg mélyponton lévő Bayern Münchent elvezesse az 1994-es bajnoki címhez. Beckenbauer január elsejétől lesz hivatalosan a csapat edzője, és kinevezése egy hosszú és számos kínos pillanattal terhelt ügy végére tesz pontot. A 48 éves multimilliomos, korábbi labdarúgósztár mindeddig alel- nökként tevékenykedett volt anyaegyesületénél, bár mindenki tudta: Beckenbauer elsősorban protokolláris kötelezettségekkel járó tiszte nem más, mint a külvilág megtévesztése. Beckenbauer neve továbbra is egyet jelent a sikerrel. Mind játékosként, mind edzőként — egy-két, könnyen elfeledett hullámvölgytől eltekintve — mindig a csúcson volt. Most ugyanazokkal a játékosokkal kell az első helyen végezni, akikkel elődje ősszel elvérzett mind az UEFA Kupában a Norwich City, mind pedig a Német Kupában a Dynamo Dresden ellenében. A havi 60 ezer márkával honorált Császár is érzi az esetleges veszélyt, ezért — a Bundesliga végeredményétől függetlenül csak a szezon befejezéséig vállalta az edzőséget. — Nálam mindenki a nulláról kezd, s a játékosoknak sokat és még annál is többet kell dolgozniuk — fogalmazta meg hitvallását Beckenbauer, félreérthetetlenül utalva az általa még alelnöki korszakában — finoman fogalmazva — lustának tartott Jorginhora, Schollra, Stemkopfra és Ziegére. Beckenbauerre és a személyében biztosítottnak látott sikerekre a Bayemnek a sportdiadal mellett egy másik, korántsem elhanyagolható szempontból — anyagilag — van szüksége. A bajor klub Üli Hoeness menedzser keze alatt igazi vállalatként üzemel, amelynek éves forgalma megközelíti a 60 millió márkát.
