Petőfi Népe, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

12 LABDARÚGÁS 1994. január 3., hétfő így látták az NB lll-as szakvezetők Méltó ellenfelei voltak a legjobbaknak A Kalocsai SE NB III-as csa­patának őszi teljesítményét dr. Bálint József, az egyesület el­nökhelyettese értékelte.-A kalocsai együttes a me­gyei bajnokság megnyerése után az NB III-nak is szinte tel­jesen változatlan gárdával vá­gott neki. Molnár Ferenc edző keze alatt kialakult, jól össze­szokott gárdán nem is volt sza­bad változtatni, mert az együt­test képesnek tartottuk arra, hogy a régi összetételben is megállja helyét a magasabb osz­tályban. Egyetlen igazolásunk az őszi idény végére esett, ami­kor az Írországban profiskodó István Zoltán - aki egyébként Bajáról került külföldre -, haza­tért és nálunk kívánt játszani. Örömmel fogadtuk és bíztunk benne, hogy hasznos tagja lesz az együttesnek.- Milyen tervekkel indul ősz­szel a Kalocsai FC?- Nem tápláltunk olyan nagy reményeket, mint a szurkolóink, mert ez nem is lett volna reális. A cél az 1-8. hely megszerzése volt, természetesen egész évre vetítve. Ezt a vártnál biztosab­ban hozta a csapat, sőt az elején négy, sorozatban megnyert mérkőzés után is az első helyen álltunk, és ezt több héten át tar­tottuk. A sorsolásból adódóan a ne­hezebb mérkőzések a végére • Az ősszel jól védekeztek az újonc kalocsai labdarúgók. maradtak. Az is igaz, hogy a hajrára egy kicsit elfáradt a csa­patunk és becsúszott néhány ve­reség. Ezzel együtt a 4. helyen zártuk az őszt. A vereségekért sem kell szégyenkeznünk, mert valamennyi egygólos volt, s kis szerencsével fordítva is történ­hetett volna. Arra büszkék vgyunk, hogy valamennyi él­csapatnak méltó ellenfelei vol­tunk. A játékosokat Molnár Ferenc edző értékelte:- A húzóemberek Földi, Far­kas Z„ Vén és a kapuban Farkas L. voltak, de igazából mindenki megtette a magáét, és komoly csalódást senki sem okozott. A csapat legfőbb eredménye a tá­madó szellemű játék és a stabili­tás, hiszen a 15 mérkőzésen majdnem mindig ugyanaz a gárda szerepelt. Mivel kiállítás nem volt, csupán sérülések vagy formaingadozások miatt kellett olykor változtatni az együttesen, vagy cserékkel fris­síteni.-Milyen célt tűztek ki ta­vaszra?- Most az 1-6. hely megszer­zését tűztük ki, persze ebből le­hetőleg a legjobbat, bár maga­sabb osztályra még nem gondol­tunk. A legfőbb öröm, hogy senki sem ment el, tehát maradt a teljes csapat. A felkészülést január 10-én kezdjük el. A KSC szerint: még semmi sem dőlt el Az elmúlt év tavaszán, az SZVSE elleni utolsó mérkőzés után Bende József, a KSC szak­vezetője azt mondta, hogy ha a gárda együtt marad, és egy ki­csit még sikerül erősíteni is, ak­kor nem lehetetlen, hogy ősztől a bajnoki címért harcolnak. — Valóban szép terveink voltak - mondta az edző -, de az a bizonyos , Jta” mégsem jött össze. Igaz, a csapat nagyjából együtt maradt, ám éppen egy fontos poszton, a kapus helyén támadt rés. Molnár Levente ugyanis a Vasasba kívánt tá­vozni, végig ott edzett, mégsem igazolták át. Közben Kirí meg­sértődött, s mi itt álltunk kapus nélkül. Maleczcel és Kosarassal próbálkoztam, de végül Kirí visszatérése oldotta meg a prob­lémát, aki jól védett, pedig köz­ben sokat kihagyott. A tervezett erősítésből Ko­vács László igazából nem hozta azt, amit vártunk tőle. Nagy re­ményeket fűztünk Juhász Zsolt­hoz, aki megoldhatta volna a középpályás gondunkat. Sajnos, neki mindössze 16 perc játékot adott a sors, mert az SZVSE el­leni első mérkőzés elején eltört a lába. Kátait porccal műtötték, Barna Zsolt egész ősszel sérü­léssel bajlódott. Az eredményre végül nem panaszkodhatom. Itthon nem vesztettünk pontot, bár nem ját­szottunk mindig jól, de nyer­tünk. Egyetlen vereségünket - a tavaszt is beszámítva az idei másodikat -, Kalocsán szenved­tük el, egy igen jó mérkőzésen. Kár, hogy az időjárás közbe­szólt, s nem tudtuk befejezni az őszi idényt, mert lendületben volt a csapat és éppen két nagy rangadó maradt tavaszra. A húzóemberek Torbavecz, Gazdag és Barna Csaba voltak. Az utóbbi sokszor kettős őrizet­ben is képes volt gólokat sze­rezni. Mellettük Árva, Bende és Mag is egyenletes, jó teljesít­ményt nyújtott. A két Kovács csatárként igazából nem tudta kihasználni, hogy a védők Barna Csabára koncentráltak. A fiatalok közül Kurucz és Mol­nár Pál hasznos tagja lett az együttesnek. Tavaly a Tiszakécske volt a nagy ellenfél, és jobb volt ná­lunk. Most a Hódmezővásár­hely erősített be. Tavasszal nagy harc lesz köztünk, de még semmi sem dőlt el. Az eredménnyel elégedettek Félegyházán Kiskunfélegyházán attól lett a nyáron NB III-as focicsapat, hogy néhány vállalkozó mecé­nás megvette az indulás jogát az anyagi gondokkal küszködő Miskétől. így a megyei II. osz­tályú gárda két lépcsőt ugorva került a harmadik vonalba, ahol nagyszerűen szerepelt az ősszel. Kurucz István edző: — Mi­után az igazolásaink nagy része jóformán csak a bajnoki rajt előtt vált véglegessé, így ko­moly, erős alapozást nem is tud­tunk végezni, ami aztán a sze­zon közepén sajnos vissza is ütött ránk. A szakosztály veze­tése az új csapat elé a 6-10. hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, ami tulajdonkép­pen reális elvárás is volt, ezért aztán még jómagam is alaposan meglepődtem, amikor az első kilenc forduló után még veret­lenek voltunk, és rendre ott áll­tunk az élbolyban. Be kell val­lanom, bizony jó néhány mér­kőzésen mellénk szegődött a szerencse is, de azért a döntő az volt, hogy rendelkeztünk né­hány olyan rutinos húzóember­rel, mint Endre, Tokaji, Fórizs, Fekete I. és a kapuban Bánó, akik a legnehezebb pillanatok­ban is „hideg fejjel” tudtak gondolkodni és főleg csele­kedni. Összességében tehát az őszi eredményekkel elégedett va­gyok, de a mutatott játékkal már kevésbé, mert időnként bizony néhányan teljesítményükkel nagyon kilógtak a csapatból. Két-három kritikus posztra te­hát új játékosokat kell kinéz­nünk, és ha sikerül a leigazolá­suk, no meg ha a pályaviszo­nyok is olyanok lesznek, hogy tökéletesen végig tudjuk majd dolgozni a téli alapozási idő­szakot, akkor ez a csapat még sok örömöt szerezhet tavasszal. Félidőben visszaesett a Kecskeméti TE • Nyári bemutatkozás a KTE-nél: Bánhidi mester és „fiai”. A Kecskeméti TE labdarúgó- együttese 17 pontjával a 6. helyről várja a bajnokság folyta­tását. A csapat őszi szereplésé­ről Bánhidi József edző a kö­vetkezőképpen vélekedett: — A szakosztályvezetés nem pontszámban gondolkodott, ha­nem azt tűzte ki célul, hogy a csapat minél előbb végezzen a táblázaton. Egy jól sikerült nyári felkészülés után valóság­gal repülőrajtot vettünk. Az el­lenfelek nem tudták kijátszani a KTE védelmének éberségét, az első három fordulóban gólt sem kaptunk. Két balszerencsés ha­zai mérkőzés következett a Kis­kunfélegyháza és a Hódmező­vásárhely ellen. Mindkét mécs­esén jobban játszottunk, több helyzetünk is volt, mégis kikap­tunk 1-1 góllal. Ezután elég hul­lámzó teljesítményt nyújtott a társaság. A pontvesztéseket leg­többször taktikai fegyelmezet­lenségek okozták. Az utolsó bajnokin — amit többek szerint a bíró nyert meg az orosháziak­nak — még a szerencse is elpár­tolt tőlünk. Összességében a hatodik he­lyezést ezzel a játékosállo­mánnyal megfelelőnek tartom, de ha a hajrá jobban sikerül, lé­nyegesen előrébb végezhettünk volna. A két kapussal és a véde­lemmel elégedett vagyok. A 14 mérkőzésen kapott 9 gól min­dent elárul. Ebben persze nagy szerepe volt a középpályás sor­nak is, amely ha kellett, hátul védekezett, majd a támadásokat igyekezett segíteni. Elöl a csatá­rok viszont csak elvétve hívták fel magukra a figyelmet. Hiába dolgoztak ki sok helyzetet, ha azokat sorra el is hibázták. Egy keményebben védekező csapat­tal szemben könnyen megadták magukat. Elgondolkodtató, hogy 14 meccsen egyetlen bün­tetőt sem tudtak kiharcolni. Senkit sem akarok kiemelni, amit elértünk — pozitív és ne­gatív értelemben egyaránt —, az a csapatmunka eredménye. Januártól Dombi, Popa és Új­falusi szabadlistára került. Előbbi két játékos elküldéséről volt tudomásom, egyet is értet­tem vele. Újfalusi menesztésé­ről — amit a záróvacsorán je­lentett be a vezetőség — csak előtte húsz perccel értesültem. A szőke irányítót jó focistának tartom, de mint embernek, vál­toztatni kell a magatartásán. Hamarosan sorsolnak Alig két héttel azután, hogy elkészült az idei labdarúgó-vi­lágbajnokság végleges sorso­lása, újabb közelgő esemény hívja fel magára a figyelmet. Január 22-én a BBC manches­teri stúdiójában lesz az 1996-os labdarúgó EB csoportjainak a sorsolása. Az APA osztrák hír- ügynökség a Gazzetta Dello Sport című olasz lapra hivat­kozva azt jelentette, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 48 tagállama közül kettő nem vesz részt a selejte­zőkben. Az EB 1996-os döntőjében 16 válogatott lép pályára. Ang­lia mint házigazda, automatiku­san résztvevő, a jugoszlávok az ENSZ változatlanul érvényben lévő szankciói miatt nem lehet­nek ott a selejtezőben sem, így 46 ország kezdi majd meg ta- vasszal-ősszel a csoportmérkő­zéseket. Közülük 14 „újonc­nak” számít, tíz az egykori Szovjetunió tagállamai utódja­ként (Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Litvánia, Észtország, Lettország, Mol­dova, Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán), továbbá a Jugo­szláviából kivált Horvátország és Szlovénia, valamint a kü- lön-külön induló Csehország és Szlovákia csapata. Az elképzelések szerint ja­nuár 21-én hozzák nyilvános­ságra azoknak a csapatoknak a neveit, amelyek a sorsolásnál a különböző serlegekben szere­pelnek. Az összeállításnál első­sorban az erőviszonyokat vették számításba. A Gazzetta Dello Sport — amely mindig jólérte­sült a labdarúgóvilágban — úgy tudja, hogy eszerint kerülnek a nevek a serlegekbe: 1. Német­ország, Franciaország, Oroszor­szág, Hollandia, Dánia, Svédor­szág, Olaszország, Írország. 2. Norvégia, Románia, Svájc, Por­tugália, Görögország, Spanyol- ország, Csehország, Ukrajna. 3. Wales, Bulgária, Belgium, Skó­cia, Észak-írország, Lengyelor­szág, Magyarország, Horvátor­szág. 4. Izland, Ausztria, Finn­ország, Litvánia, Izrael, Szlo­vákia, Fehéroroszország, Grú­zia. 5. Törökország, Lettország, Albánia, Ciprus, Málta, Fe- röer-szigetek, Észtország, Lu­xemburg. 6. San Marino, Liech­tenstein, Szlovénia, Moldova, Örményország, Azerbajdzsán. A már „nyílt titokként” kezelt terv szerint 8 csoport lesz, közü­lük hat 6-6, kettő pedig 5-5 résztvevővel. A hatos csopor­tokból az első kettő, az ötösök­ből a két győztes jutna tovább, a két második oda-vissza mérkő­zésen dönti el a 15. hely sorsát, a 16. pedig a vendéglátó Anglia. Magyarok a vb-n? A szerencsejáték fővárosá­ban, a nevadai Las Vegasban lezajlott a jövő évi labda­rúgó-világbajnokság sorsolása. Mint ismeretes, válogatottunk nem jutott be a huszonnégyes döntőbe, ám lehet, hogy mégis lesz magyar résztvevője a nagy eseménynek. Mint Egervári Fe- renctől, a Játékvezetői Testület elnökségi tagjától megtudtuk, két magyar játékvezetőt jelöltek a világbajnokságra. Hogy sor kerül-e szereplésükre, az már­ciusban derül ki, amikor Dal­lasban eldöntik, kik vezetik a mérkőzéseket és kik lengetik a zászlót a partvonalon. A FIFA, a Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség ugyanis erre a vb-re új szisztéma szerint jelöli a bírókat. Külön keretbe kerül­nek a játékvezetők és egy má­sikba a határbírók. A magyar színeket Puhl Sándor, illetve Márton Sándor képviseli a dal­lasi „vizsgán”, ahova egyébként 30 „sípos” és 25 „zászlós em­bert” várnak. Valószínűleg nem kerülnek be mindannyian a vb-keretbe, négy-öt közülük otthon marad. Egervári Ferenc szerint joggal bízhatunk abban, hogy a két magyar pályára lép az első és nagyon várt újvilági labdarúgó-fesztiválon. # Puhl Sándor (középen) ott lehet a világbajnokságon. München csodát vár Mint a Megváltóra, úgy te­kintenek Franz Beckenbauerre Münchenben. A „Császártól” nem kevesebbet remélnek az Isar folyó partján, mint hogy a jelenleg mélyponton lévő Bayern Münchent elvezesse az 1994-es bajnoki címhez. Beckenbauer január elsejétől lesz hivatalosan a csapat edzője, és kinevezése egy hosszú és számos kínos pillanattal terhelt ügy végére tesz pontot. A 48 éves multimilliomos, korábbi labdarúgósztár mindeddig alel- nökként tevékenykedett volt anyaegyesületénél, bár min­denki tudta: Beckenbauer első­sorban protokolláris kötelezett­ségekkel járó tiszte nem más, mint a külvilág megtévesztése. Beckenbauer neve továbbra is egyet jelent a sikerrel. Mind játékosként, mind edzőként — egy-két, könnyen elfeledett hul­lámvölgytől eltekintve — min­dig a csúcson volt. Most ugyan­azokkal a játékosokkal kell az első helyen végezni, akikkel elődje ősszel elvérzett mind az UEFA Kupában a Norwich City, mind pedig a Német Ku­pában a Dynamo Dresden elle­nében. A havi 60 ezer márkával honorált Császár is érzi az eset­leges veszélyt, ezért — a Bun­desliga végeredményétől füg­getlenül csak a szezon befejezé­séig vállalta az edzőséget. — Nálam mindenki a nullá­ról kezd, s a játékosoknak sokat és még annál is többet kell dol­gozniuk — fogalmazta meg hit­vallását Beckenbauer, félreért­hetetlenül utalva az általa még alelnöki korszakában — fino­man fogalmazva — lustának tartott Jorginhora, Schollra, Stemkopfra és Ziegére. Beckenbauerre és a szemé­lyében biztosítottnak látott sike­rekre a Bayemnek a sportdiadal mellett egy másik, korántsem elhanyagolható szempontból — anyagilag — van szüksége. A bajor klub Üli Hoeness mene­dzser keze alatt igazi vállalat­ként üzemel, amelynek éves forgalma megközelíti a 60 mil­lió márkát.

Next

/
Thumbnails
Contents