Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-09 / 287. szám

PETŐFI NÉPE 8 |gy osztrák cég közvélemény­kutatást végzett a fővárosban: jó dolog-e, hogy Budapesten világ­­kiállítást tartanak. A megkérdezet­tek 77százaléka jónak vagy nagyon jónak mondta, 9 százaléka kifeje­zetten ellenezte az Expo 96 megrendezését. ^ A fizikai dolgozók 91 százaléka úgy véli, hogy az Expo ösztön­zést ad a magyar gazdaságnak. ^ A diákok 87 százalékának véle­ménye szerint a világkiállítás új munkaalkalmakat teremt. ^ Az értelmiségiek 87 százaléka szerint a világkiállítás esélyt ad Magyarországnak arra, hogy a világ jobban megismerje. ^ A nyugdíjasok 40 százaléka attól tart, hogy a kiállítás ide­jén közlekedési dugók lesznek a fővárosban. ^ A megkérdezett pincérek, szál­lodai alkalmazottak és taxi­sofőrök 98 százaléka úgy véli, hogy a világkiállítás miatt nő majd az idegenforgalom. r • • Es On mit gondol az Expóról? Kérjük, írja meg! Világkiállítási Programiroda 1054 Budapest lukory u. 3. B U D A T 1993. december 9., csütörtök TRÜKKÖS KERESKEDŐK ÉS PANGÓ MAGYAR AUTÓPIAC A vevő nem választ, de jó sokat fizet • Létezik, hogy Magyarországon, ahol egymással versengenek az autó­­kereskedők, különböző trükkökkel akar plusz pénzhez jutni egy szalon? Pang az új autók piaca, amit mi sem bizonyít jobban, mint a kereske­dők versenyfutása a vevőkért. Egy­másra licitálnak a kedvezmények­ben. Csak néhány példa az elmúlt napok hirdetéseiből. „Visszanyerheti gépkocsija árát, ha ... autót vásárol. További nyeremények: 10 napos és egyhetes nyaralás Cipruson, autórá­dió, lábszőnyeg.” Egy másik cég a másik típust ausztriai utazással igyekszik eladhatóbbá tenni. De van olyan kereskedő, aki egy fehér M. kisautót sorsol ki a vevők között, és a GL-hez 100 ezer forint, a GIX válto­zathoz 30 ezer forint felszerelési kedvezményt ad. Természetesen itt is sorsoláson vehetünk részt és nem ki­zárt — állítják —, hogy visszanyer­jük új autónk árát. Nem adom, csak ha... Ez persze a felszín. És csak keve­sen tudják, hogy nem olyan „ártatlan a menyasszony”, mint ahogy gon­dolnánk. Ki hinné például ma azt a Magyarországon, hogy egyik-másik kereskedő még mindig úgy véli: ő diktál. És azt mondhatja a vevőnek: nem adom a kocsit, csak ha... A ki­pontozott részen a cég igen változa­tos kívánságai következnek. — A Bács-Kiskun megyei T.-n rendeltem meg egy ...autót a jó nevű, sokat hirdető cégtől — mesélte el tör­ténetét egy vevő a minap szerkesztő­ségünkben. — A kocsi jó, a keres­kedő és munkatársai végtelenül ud­variasak, előzékenyek voltak, nekem „csak” fizetnem kellett a végén. Az előleget, merthogy részletre vettem a kocsit. Na most, a problémák ebből adódtak. Közölték, hogy ők a ...biz­tosítóval dolgoznak, ezért a kocsim Cascóját velük kell megkötnöm. Te­hát nem választhatok a különböző biztosítók között: azt kell szeretnem, amit adnak. A következő diktátum már ebből következett: a biztosító — úgymond — ragaszkodik a riasztó­hoz. Ezt pedig a kereskedőnél szere­lik be. Hiába magyaráztam, hogy egy jó ismerősömnek Kecskeméten riasz­tószakműhelye van. Ott nyilván ol­csóbban és jobb készüléket kapnék. A válasz az volt: másképpen nem tudják átadni a kocsit. Döntsem el, kérem vagy nem kérem. Ki választ biztosítót? Olvasónk példája egyáltalán nem egyedi, bármennyire is hihetetlen. Telefonon hívtuk fel az egyik ceglédi márkakereskedőt, aki egyébként Bács-Kiskunban is érdekelt. Arról érdeklődtünk, milyen feltételekkel vehetünk a cégnél részletre kocsit. Pontosítottuk az árat, az előleg ösz­­szegét, majd a havi törlesztőrészletet. Legvégül a biztosításról és a riasztó­ról kérdeztük a szalon munkatársát. — Addig, amíg a hitelt nem fizette ki, kötnie kell egy teljes körű Casco-biztosítást. — Bármelyik biztosítónál...(!?) — Nem, mi itt mindent elinté­zünk. — Melyikkel? — A Colonia biztosítóval. —-És ha én, mondjuk, az Állami- Biztosítóval vagy a Hungáriával akarok szerződést kötni?------Hát...nézze, mi megkötjük a Coloniával és akkor ön esetleg kér egy hónap múlva módosítást. — Értem. Riasztó nem kötelező? — De kell a kocsiba. Ön dönthet, hogy vagy egy jeladót építünk be 12 ezerért, vagy pedig riasztót, ami 7950 forint, illetve 19 600 forintért egy belső ultrahangos védelmet, táv­irányítós kapcsolóval. — Én tudok Kecskeméten egy ri­asztószakműhelyt, ahol ennél na­gyobb a választék. — Nem tudjuk kiadni nélküle. Addig mi nem adjuk ki a kocsit a szervizből, amíg a riasztó be nincs építve, illetve ennek egy munkalap­számot kell bevinni és így tudjuk át­adni az autót. Casco-biztosítással, kötelező biztosítással. Tehát önnek tulajdonképpen annyi az egész, hogy ennek a költségeit rendeznie kell... Háromszoros árakon A magyar piacgazdaságban tehát a vevőnek csak egy feladata maradt — mondja a kereskedő: fizetni. Ren­dezni a költségeket. És hogy ezek a költségek milyenek? Láttunk olyan számlát, amelyen a 9-10 ezer forintos nagykereskedelmi árú riasztót 29 ezerért adták el a kecskeméti B. szervizben. Természetesen felszá­molták a lábszőnyeget is, hiszen a másfél milliós kocsin szerzett több tízezernyi (százezernyi?) haszon már „nem bírja el” a mintegy ezer forin­tos kiadást. A biztosítók cáfolják, hogy bárme­lyikük is kényszerhelyzetbe hozná a vevőt egy-egy autószalonban. Az azonban tagadhatatlan, hogy beépí­tett ügynökeik ott vannak a szalon alkalmazottai között. Ki rámenőseb­ben, ki óvatosabban dolgozik meg a jutalékáért. Az sem fedi a valóságot, hogy a részletre vásárolt kocsi csak riasztó­val gördülhet ki a szervizből. Egyet­len biztosító sem köti ezt ki — jólle­het velük „takaróznak” a szalonok. A valóság az, hogy riasztó nélkül lo­pásra nem szól a Casco. (Egyébként éppen a Colonia az, amely a riasztó­hoz nem ragaszkodik, de a karc jela­dóhoz, illetve az ablakokba bekarcolt rendszámhoz igen.) Van persze olyan biztosító, ahol a Casco feltétele a riasztó, ám az nyilván nevetséges lenne, ha előírnák: csak akkor „él” a szerződés, ha „X” műhelyben szerel­tet a megrendelő... Megveszem a másiknál! — És a riasztó? — tettük fel ugyancsak telefonon a kérdést pró­baképpen az egyik kecskeméti ke­reskedés képviselőjének. — Ha kéri, akkor teszünk be hely­ben, de lehetőség van arra is, hogy másutt szereltessen. Ebben az eset­ben a beszerelésről utólag egy szám­lát kell bemutatnia. Az igazsághoz tartozik, hogy igen sok autókereskedőt egyáltalán nem érdekel, kinél köti meg a vevő a Cas­cót, és kinél mit szereltet a kocsiba. Itt gondolják úgy, hogy a vevőkért ők vannak és nem próbálják trük­kökkel kicsalni a pénzét. A vevő pe­dig diktál, hiszen mondhatná a „zsa­rolóknak”, azoknak, akik átvernék, csak feltételekkel adják át a megren­delt kocsit: akkor nem kell... Megve­szem másnál. Lehet, hogy ezek a vevők nem tud­ják: Magyarországon autóból ma már túlkínálat van? Noszlopy Eletet az éveknek Kecel múltja és jelene Majdnem hatszáz nyugdíjasklub képviselteti magát azon a közgyűlé­sen, amelyet december 10-én tarta­nak a fővárosi Láng Művelődési Központban. A hazánk minden részéből érke­zett klubvezetők számbaveszik, megvitatják az idei tevékenységüket, kijelölik a jövő évi feladataikat, kü­lönös tekintettel az érdekvédelemre, a szociális tevékenységre. Tervezik, hogy a településeken létrehozzák az idősek tanácsát, a nyugdíjasok sza­badegyetemeit. Programjuk között szerepel, hogy a helyi önkormányza­tokkal erősítik a kapcsolataikat, s Nagykőrösön megrendezik az Arany János irodalmi vetélkedőt, amelyen nagyszülők—unokák közös csapattal vesznek részt. A szociális tevékeny­ség sem hiányozhat a programjaik­ból. Igyekeznek minél több kedvez­ményes gyógyüdülési akciót is szer­vezni. Bővíteni szeretnék a nemzet­közi kapcsolataikat, s bemutatják a Nyugdíjas Klubok és Idősek Életet az Éveknek Országos Szövetsége Híradójának legújabb számát, amit havonkénti rendszerességgel szeret­nének kiadni. Bács-Kiskunból is • Az idősekkel való törődés nem csak a gondozók feladata. több klubvezető részt vesz ezen a ta­lálkozón, amelynek tapasztalatait hasznosítani fogják, figyelembe véve a megyei sajátosságokat, az adott te­lepülésen élő idősek helyzetét. A már hagyományossá vált virág­­kiállítás és kötészeti verseny kitűnő alkalmat adott arra, hogy az idén vá­rosi rangot kapott Kecel múltját és je­lenét áttekintsük a számok tükrében. Az önkormányzat megbízásából a kutatási munkát is kedvelő, elemző statisztikusok kis csoportja mintegy félszáz oldal terjedelemben készítet­ték el az új kiadványt. A bevezetőben Schindler János polgármester szól az olvasókhoz, buzdítva a lakosságot összefogásra egy modemül gazdálkodó, fejlett inf­rastruktúrával rendelkező kisváros színvonalának elérésére, amelynek alapjai már adottak, legalábbis ez de­rül ki a kötetből. Az elemző munka a település változásának folyamatait három oldalról mutatja be. A föld­rajzi jellemzők utalnak az alapve­tően homokhátsági tájra, a védett természeti értékekre. Kecel soha nem volt külterületies település, nem ala­kultak ki jellemzően csoportos lakott helyek, ma a belterülettől távolabb a lakosság 6 százaléka él, 1949-ben ez a szám 42 volt. Látható a kiadvány­ban a lakásállomány, azok felszerelt­ségi színvonalának mutatói, az inf­rastruktúra jellemzői. A népesség korösszetételére az öregedés a jellemző, folyamatosan csökkent a házasok száma éppúgy, mint mint az élve született gyerme­kek aránya. Látványosan javult vi­szont az iskolai végzettség. Az egészségügyi alapellátás szintén ja­vulást tükröz. Az elemzés színesen bemutatja Kecel gazdasági fejlődését a rég­múltban és a közelmúltban ismert gazdálkodó szervezetek működésé­nek alapján. Ebből kiderül: a szőlő- és a kertkultúra jelentős a városban. A kereskedelmi ellátottság a város méretéhez és korábbi községi mivol­tához képest is sokat fejlődött. A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságá­nak munkatársai a kiadványt átte­kinthetően szerkesztették, számító­géppel kivitelezett ábrák teszik lát­ványossá, a részletekről pedig táblá­zatokból lehet tájékozódni. A kötet felelős szerkesztője: Sántha Józsefné dr. okleveles közgazda Magyarország és az Unió Az Európai Unió - az Európai Kö­zösség utódszervezete - létrejöttével és a társult országokkal kötött szer­ződések életbe lépésével várhatóan felgyorsul a kontinens egységesü­lése; megvalósul az országok gazda­sági, politikai integrációja. így ítélik meg a Külügyminisztériumban a Fe­­renczy Europress számára adott tájé­koztatóban a maastrichti szerződés életbe lépése után kialakuló helyze­tet. Magyarországnak - mint a felvé­telre váró többi államnak - végső célja a teljes jogú tagság elnyerése, miközben már a társult tagságból fa­kadó kötelezettségek teljesítése is gazdasági elmaradásunk részleges felszámolásával és biztonsági garan­ciákkal kecsegtet. Ebben az átmeneti időszakban az Európai Unió azt a célt tűzi a társult országok, így Ma­gyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia és Bulgária elé, hogy szilárdítsák meg a többpárti demokrácián alapuló politikai intéz­ményrendszerüket, garantálják a ki­sebbségi és emberi jogok érvényesü­lését, s teremtsék meg a működő pi­acgazdaság alapjait. Jellemző a szi­gorú feltételekre, hogy Görögor­szágnak húsz évig kellett várnia a felvételre. A magyar politikai vezetés azzal számol, hogy az ország már az évti­zed végére teljesíti az Unió előírá­sait, s az elsők között cserélheti fel a társult státust az „igazival”. Szakér­tők nem tartják megalapozottnak azt az aggodalmat, hogy a nyugat-euró­pai integráció új szakasza ronthatja esélyeinket, s emiatt időben kitolód­hatna felvételünk. A társult országok - így Magyar­­ország - szemszögéből most az a leg­fontosabb, hogy használni tudják azokat az eszközöket, amelyek elő­segítik integrálódásuk folyamatát. Ezek közé tartoznak azok a már mű­ködő és később létrehozandó fóru­mok, amelyek térségünk és az Unió közeledését szolgálják. A kétoldalú testületek közül várhatóan januárban alakul meg a társulási parlamenti bi­zottság, amely a magyar ország­­gyűlés és az Európa Parlament kö­zös szervezete lesz, valamint a társu­lási bizottság és a társulási tanács, amelyek felügyelik majd az integrá­cióval kapcsolatos fejleményeket, s szükség szerint döntéseket hoznak. A teljes jogú tagságra váró volt szocia­lista országok már most regionális e­­gyüttműködés keretében hangolják össze az európai egységért teendő lépéseiket. A politikai dialógus mel­lett témakörök szerint vitatják meg többek között a közlekedés, a távköz­lés, a környezetvédelem és a nukleá­ris biztonság „összeurópai” megol­dásra váró kérdéseit. Csatlakozásunk Európához dön­tően befolyásolja az elkövetkező nemzedékek életét. A kormány ezért átfogó stratégiát dolgoz ki, hogy megismertesse az országgal az integ­rációs törekvések távlati céljait. Az ismeretek átadására, a társadalmi tá­mogatás kialakítására oktatási prog­ramot dolgoznak ki, a tévé pedig ti­zenkét részes sorozatot tervez. Nagyvárosokban „Európa-napokat” rendeznek, hogy felvázolják a leg­fontosabb „európai ismereteket”. Versmondó gyerekek Az akasztói könyvtárban — a gyermekkönyvhét alkalmából — a helyi általános iskola a napokban körzeti szavalóversenyt rendezett. A már hagyományos versmondók ta­lálkozóján Kiskőrös három iskolájá­ból, Kecelről, Soltvadkertről, Imre­­hegyről, Csengődről, Soltszentimré­­ről, Fülöpszállásról és Tázlárról je­lentkeztek a diákok. Természetesen a rendezők is képviseltették magukat. Az alsósok közül első lett Ham­­balkó Orsolya (Akasztó), második Turn Dávid (Csengőd), harmadik Szathmáry Anna (Kiskőrös, Vasvári Pál Általános Iskola). A kisebbek közönségdíját a felső tagozatos ver­senyzők ítélték oda Katzenbach Pet­rának (Kiskőrös, Petőfi Sándor Álta­lános Iskola). A nagyobbak verse­nyét Papp Katalin (Tázlár) nyerte. Egyébként ő kapta meg a közönség­díjat is. A további sorrend: második Nagy Sándor (Akasztó), harmadik Torgyik Edina (Kiskőrös, Vasvári Pál iskola).

Next

/
Thumbnails
Contents