Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-08 / 285. szám

8 MEGYEI KÖRKÉP 1993. december 8., szerda A LEVEGŐBEN ÁLL MEG A GÉP Harangmanőver MiG-29-el Az 1989-ben Párizsban, majd az angliai Fam­­borough-ban megrendezett repülőbemuta­tón Anatolij Kvocsur bere­pülő pilóta MiG—29 típusú elfogó vadász­­repülőgéppel úgynevezett ha­­rangftgurával kápráztatta el a repüléstechnikai •bemutató részt­vevőit, nézőit, de a repülő szakembereket is. Ezt a ..harangrepülést” akármilyen típusú repülőgéppel ugyanis nem lehet vég­rehajtani. A manővert az alábbiak szerint kell végezni: a pilóta vízszintes repü­lésből - maximális tolóerővel - füg­gőleges emelkedésbe kormányozza a repülőgépet, majd a tolóerőt csök­kentve „koptatja” a sebességet, amíg a repülőgép megáll a levegőben. A pilóta ekkor leveszi a gázt, s a gép süllyedő mozgásba kezd a farokrész felé. Ezzel egyidejűleg az orr-rész a függőleges irányból a horizont alá süllyed. Majd ezt követően a tolóerő egyidejű növelésével a repülőgép se­bességet gyűjt és a beviteli magassá­gon befejezi a manővert, magasság­­vesztés nélkül. A repülőgép orr-rész­­szel a föld felé fordul, majd felgyor­sulva ismét kormányozhatóvá válik. Természetesen ez a manőverfajta csak kellő repülési magasságban vé­gezhető biztonságosan. Megfelelő repülőjártassággal, gyakorlati tapasz­talattal rendelkező pilóta képes ezt a repülési gyakorlatot hibátlanul kivi­telezni. Ez a manőver igen nagy har­cászati lehetőséget biztosít a vadász­repülőgép-vezető számára. A figura váratlanul, rendkívül gyorsan végre­hajtva megtévesztő lehet az ellensé­ges gép személyzete részére. A harang nevet onnan kapta, hogy a mozgás alakja adja ki a harangfor­mát. A Magyarországon lévő gyári szakértők, gyári pilóták elmondták, hogy ők többször is versenyeztek egymással a manőver végrehajtásá­ban. A cél mindig az volt, hogy me­lyik berepülő pilóta tud hosszabb ideig megállni a levegőben a gépé­vel. Kenyeres Dénes A főkonstruktőr Kecskeméten ' ” """J 1 — 1 • A Szentgyörgyi Dezső repülőezredhez látogatott tegnap R. A. Beljalov, a MiG repülőgépeket tervező Mikojan iroda főkonstruktőre. Elkísérte a repülőgépgyár igazgatója es főmérnöke. Felvételünkön egy MiG-29-es. ÖTSZÁZ NYEREMÉNY Újra indul a Szerencsekerék Népszerű Szerencsekerék-játé­kunkat a januári előfizetők szá­mára indítjuk. A fődíj: egy mosó­gép, egy mikrohullámú sütő és egy porszívó. További 499 értékes műszaki cikk is szerencsés gaz­dára vár a december 10-én kez­dődő nyereményjátékunkban. Ha ön előfizetője a Petőfi Népé­nek, nincs más teendője, mint a több alkalommal megjelenő részvé­teli szelvényt kitölteni, és eljuttatni a kiadóba. Ha még nem előfize­tőnk, a megrendelőlap kitöltésével és beküldésével azzá válhat, öröm­mel várjuk előfizetőink táborába. PETŐFI NÉPE MEGRENDELŐLAPJA Meerendelem a Petőfi Népe újságot és kérem, hogy 1994. január 1-tól azt az alábbi címre kézbesítsek: Név: ............................................................................................................... Irányítószám, helység:............................................................................... Út, utca. tér...:............................................................................................ Emelet, ajtó:............................................................................................... Vállalom, hogy az előfizetési díjat I a kiadó kézbesítőjének készpénzben adom át számla ellenében 2.1 az OTP Rt-nél vagy egyéb, és pedig pénzintézetben vezetett átutalással egyenlítem kf számú folyószámláról a. az új megbízást az előfizetésről személyesen továbbítom a pénz­intézet címere b. / átadom a kiadó kézbesítőjének. Az alábbi időszakra kívánok rendszeresen előfizetni: 1 hónapra negyedévre félévre egy évre Jomásul veszem, hogy a díjfizetés elmaradása az előfizetés autó tikus megszűnését vonja maga után. előfizetési díj kiegyenlítése érdekében a kiadó kézbesítője ->bi időpontokban keressen fel. az hónap eleje □ hónap közepe D lónap vége H K Sze CS P Szó V De.____j-----l-------1----------- ---------------­Du. I__________i----------------1------- i estei ~l ;_________|_____i___ 199............................................. hó..........nap kézhesiió előfizető — —1— _____ iyq..................................... hő Csuklyás rablók támadása Dusnokon A Kalocsa-Baja között félúton lévő Dusnok történetének egyik leg­súlyosabb bűncselekményét követték el nemrégiben. A környék bűnügyi krónikájában keresve sem találni olyan klasszikusnak mondható rabló­­támadást, amelynek elkövetői hely­béliek. így aztán érthető, hogy a dus­­nokiak nem szívesen beszélnek a tör­téntekről. A buszmegállóval szem­beni, szombat délután szúfolásig megtelt vendéglő közönsége vissza­fogott. Hiába próbálunk konkrétu­mokat megtudni, csak annyit mon­danak; az elágazás után, a Zalka Máté utcában, új házak között talál­juk a megtámadott idős bácsi, Purak Ádám portáját. Már éppen beszál­lunk a kocsiba, amikor egy fiatalem­ber jön utánunk. „Ne csodálkozza­nak, hogy senki nem tud semmit — mondja. Az egyik letartóztatottnak berni iszik a nagybátyja, azért nem mondanak többet.” Páratlan betyárok a faluban — Négyen voltak. Mind falubeli, rác gyerek. Egyik-másik többször bukott, ezért még általános iskolás. Mindent csináltak, csak nem tanul­tak. Jó, ha együtt kijárták a nyolc osztályt. Most kezd kiderülni, amit eddig még csak nem is sejtettünk: pá­ratlan betyárokkal lakunk együtt a fa­luban. Már semmin sem csodálko­zunk, de ez mégiscsak sok! — igazít útba bennünket alkalmi ismerősünk. Amint belépünk a hagyományos parasztház verandájára, majoránna il­lata csapja meg orrunkat. A padlás­deszkák közül a mozaikra hulló ma­joránnaszemek ropogva törnek össze lépéseink alatt. Talán erre figyel fel a szobában is téli kucsmát viselő Purak Ádám, aki ősz haja ellenére egyenes derékkal, határozottan nyitja előttünk a picinyke ajtót. A fűtetlen előtérből a szobába invitál bennünket. A sze­neskályha ontja a meleget, a beren­dezésen látszik, hogy télen itt él az öreg. A kicsit nehezen beszélő, 88 éves kora ellenére fürgén gondol­kodó Ádám bácsi mondanivalója közben sem hagyja abba a krumpli­­pucolást. Mint mondja, kell a holnapi levesbe. Kést tartottak a torkomhoz — Tudják, sok mindent átéltem már a közel kilenc évtized alatt. A faluban én vagyok a legöregebb férfiember, talán az asszonyok kö­zött van egy-két idősebb. Amióta a rablók megtámadtak, többen kérde­zik tőlem: Ádám bácsi, nem zárja be az ajtót? Én bizony nem! Nem félek én senkitől és semmitől. Le­gyen, aminek lenni kell! Azon a pénteki éjszakán sem féltem. Nehe­zen tudok elaludni, amint birkóztam az álommal, arra lettem figyelmes, hogy a verandán mocorgás van. Kutyám nincs, az nem lehet, hát fü­lelni kezdtem. Feszegetés ütötte meg a fülem, ezért gatyában meg • Dusnok történetének egyik legsúlyosabb bűncselekménye volt. ingben kilopóztam a konyhába, és fölkapcsoltam a kinti villanyt. Jó határozottan megkérdeztem: Van itt valaki? — de választ nem kaptam. Tudtam én, hogy valaki lehet, így aztán kizártam az ajtót, s kiléptem. Alig tettem ki a lábam, hátulról máris elkaptak. Abban a pillanatban kést szorítottak a torkomhoz, s azt mondta egy, a fején fekete csuklyá­ban lévő alak: hallgassak, vagy le­vágja a fejem. Azzal megkaptak, s máris vonszoltak be a konyhába. Átkutatták a szobát, a kéményt — Arccal lefelé rányomtak a sez­­lonra. Egyre azt kérdezték, hová rej­tettem a pénzemet. A benti szobá­ban, az asztalon volt a pénztárcám — most is ott van —, abban volt talán száz forint. Azt mondtam, több nincs! Erre párszor jobban a torkom­hoz nyomták a kést, a nyoma még mindig megvan. Mindenáron azt akarták, áruljam el, hová dugtam az összeget. Hogy nyomatékot adjanak a dolognak, többször is torokvágás­sal fenyegettek. Én meguntam ezt a rffegalázó helyzetet, s azt mondtam nekik: ha el akarjátok vágni a nya­kam, hát tessék! De ne fenyegesse­tek. Amíg az egyikük sakkban tar­tott, a másik kettő, majd később egy harmadik is, mindent felforgatott. Még azokat a helyeket is, ahová ko­rábban a pénzemet dugtam. Igen mérgesek voltak, amiért nem talál­ták. Közben mindennek elhordták, de azon kívül, hogy a kést a nyako­­mon tartották, nem bántottak. Ä ko­romnyílásba is benéztek, persze eredménytelenül. Közben meg-meg­­nyomták a nyakamon a kést, amely­nek nyomán kiserkent a vér. Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy féltem. Azt mondtam magamban: a jó Isten segített eddig. Ha most meg kell hal­nom, meghalok, de akkor sem adom nekik, amiért jöttek. A kutatás egy jó félóráig tarthatott. Mindenemet ösz­­szedobáltak, még a matracokat, ka­bátzsebeket is átnézték. Tudtam, hogy most az egyszer jó helyen va­gyok, mert a sezlon, amire döntöttek, abban rejtettem el a pénzem. A mindvégig csuklyában lévő rablók pont akkor mentek el, amikor éjfélt ütött a toronyóra. Gondoltam is ma­gamban, a szellemek helyett rablók jöttek. Mielőtt elmentek, rámparan­csoltak: nehogy merjek mozdulni, mert ha megteszem, visszajönnek és agyonütnek! Egy kis idő múlva, amikor már gondoltam, hogy nin­­csennek a környéken, félig megfa­gyottam mert gatyában, meg egy kis ingben voltam a hidegben, felkeltem. Leoltottam a villanyokat, majd lefe­küdtem. A nagy hóban nem akartam menni sem a lányomhoz, sem a fi­amhoz, a történteket csak másnap je­lentettem. Tolvajok jöttek a pénzért Akkorra már összeállt bennem a kép. Ugyanis eddig valamit nem mondtam. Jó egy évig arra lettem fi­gyelmes, hogy hol a kabátzsebem­ből, hol a matracból, ahová egy borí­tékban a pénzemet rejtettem, hiány­zik 20-30 ezer forint. Először arra gyanakodtam, hogy öregember lé­temre feledékeny vagyok. Ám ami­kor csak az üres borítékot találtam, már gyanakodni kezdtem. Nem szól­tam a gyerekeimnek, legalább ők ne bánkódjanak, de azért nagyon fog­lalkoztatott a dolog. Egyszercsak a szomszédok azzal fogadtak, hogy a K. gyereket látták, amint egy másik, úgy 17 éves fiúval átmásznak a kerí­tésemen. Kérdőre is vonták őket, de feleletet nem adtak. Napközben az öregek otthonában vagyok, ezért én nem láttam őket. Az eset után még egyszer szóltak: látták a gyerekeket, amint tőlem másznak ki. Nem tettem feljelentést. Fiatalokról lévén szó, elmentem a szüleikhez. Ott aztán nemhogy a gyerekeket vonták volna kérdőre, inkább nekem estek. Mit gondolok én, hogy az ő fiuk tolvaj, rá van szorulva az én pénzemre? Nem tudtam mást csinálni, szégyen­szemre hazajöttem. Akkor mondtam el a dolgot az unokámnak. Az nem szólt semmit, csak cselekedett. Utó­lag elmondta, hogy beszélt a K. gye­rekkel, meg a szülőkkel. Meg­mondta, ha nem adják vissza a pénzt, holnap a rendőrségre megyek. Más­nap kora reggel az unokámmal e­­gyütt állított be. Nem szólt semmit, csak a ke­zembe nyomott 51 ezer forintot, amit egy év alatt ellopott tőlem. Tudta, hol a kulcsom. Kizárta az ajtót, s úgy elvitte a pénzem, hogy végig arra godoltam, elfelejtettem, hová tettem. Megszidtuk a fiút, de feljentést nem tettünk. Mint kiderült, ez volt a baj. A gyerek egy galeri tagja volt. El­kottyantotta, hogy mennyi pénzt adott vissza. A nagyobbakban ekkor fogalmazódott meg: most biztosan van pénz, csak el kell menni érte. Két nap alatt elfogták a bandát — A helyszínelést végző rend­őrök, a kalocsai nyomozók nagyon rendesen viselkedtek. Bár másnap je­lentettem,' azonnal orvoshoz vittek, látszott rajtuk, nem hagyják annyi­ban a dolgot. Én is segítettem. El­mondtam nekik a K. gyerekkel meg­esett történetet. Azt is tanácsoljam, nem árt, ha megszorongatják. Érez­tem, hogy valami kapcsolat lehet a két eset között. Persze, nem szorul­tak azok az én tanácsaimra. Egy-ket­tőre fülöncsípték az utcabeli 17-18 éves bűnözőket. Mert azok! Azt már a szomszédoktól tudom, hogy nem egyedüli öreg vagyok, akinek így tűnt el pénze. Az is hírlik, hogy több betörést is elkövettek. Higgye el, még olyan is van közöttük, akinek az apja, anyja tele van pénzzel. Tudják, leginkább az bánt: én vagyok a falu legidősebb embere, s annyi szenve­dés, nélkülözés után, amikor jobb lenne, ezt kellett megélnem... Zsiga Ferenc NINCS EGYETÉRTÉS A PÁRTOK KÖZÖTT Ki számít magyarnak? A választási törvény módosításá­nak során napirendre került egy ja­vaslat, mely szerint a külföldön élő magyar állampolgárok is urnához já­rulhatnának az 1994-es választáso­kon. A törvényjavaslat készítői sze­rint tulajdonképpen ki számít magyar állampolgárnak? — kérdeztük dr. Zsuffa Istvánt, a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát. — A világ jogrendszerében két elv érvényesül. Áz egyik a területi elv, amely szerint az állampolgárság a születés helyétől függ. Ha például a gyerek Angliában, akár csak angol hajón születik, az ottani törvények szerint brit állampolgár lesz, még akkor is, ha a szülei nem azok. Ma­gyarországon a leszármazási elvet követjük: minden magyar állampol­gár leszármazottja — gyereke, uno­kája, dédunokája — magyar állam­polgár, ha csak azt valamilyen oknál fogva el nem vesztette, vagy le nem mondott róla. Ebből az következik, hogy például annak a 48-as honvéd­nek, aki a múlt században kivándo­rolt Amerikába, az unokái, a déd­unokái — bár amerikai állampolgár­ként születtek és feltehetően nem is beszélik a magyar nyelvet —, mind­addig magyar állampolgárnak tekin­tendők, amíg a család valamelyik tagjánál ez a vonal meg nem szakad. — Ezek szerint ma fel sem lehet mérni, hogy e szabály értelmében hol, hány magyar állampolgár él? — Ez így van, de ebből gyakorlati problémák nem adódnak, hiszen a külföldön élő második, vagy harma­dik generáció már csak hallomásból tudja, hogy ősei Magyarországról ér­keztek. Egyes emigrációs területeken — az USÁ-ban, Kanadában és né­hány európai országban — élnek olyan csoportok, amelyek demonst­rálni kívánják magyarságukat, első­sorban anyanyelvűk ápolásával. A je­lenlegi választási törvény kimondja, hogy a külföldön élő, vagy hosszabb ideig ott tartózkodó magyarok csak itthon szavazhatnak. — Most ezen kívánnak változ­tatni? — Igen, de kiderült, hogy az el­lenzéki pártok ezzel nem értenek egyet, mert kiszámíthatatlan, mek­kora tömeg fog szavazni. A másik alapvető ellenérv, hogy olyan embe­rek döntenek a parlamenti mandátu­mok sorsáról, akiknek nincs állandó kapcsolatuk a hazai élettel. — Köztudott, hogy az alkotmány módosításához kétharmados több­ségi szavazat szükséges. Nem lehet közömbös tehát, hogy mit javasolnak az ellenzéki pártok... —1- Az SZDSZ kezdetben azt mondta, hogy azok a külföldön élők, akiknek nincs Magyarorszá­gon lakóhelyük, ne szavazhassanak. Tíz nappal ezelőtt módosították ál­láspontjukat: eszerint az állampol­gárságukat igazolni tudó minden külföldön élő magyar szavazhatna — de csak itthon! Áz MSZP-nek is ez az álláspontja, a két javaslat kö­zött csak technikai eltérés van. A Fidesz viszont semmilyen formában sem ért egyet a külföldön élők sza­vazati jogával. (koós) Merkur-per A Legfelsőbb Bíróság december 14-én hirdet határozatot a Merkur Vállalat ellen indított perben. Mint ismeretes, a károsultak azzal vádol­ták meg a céget, hogy tisztességtelen piaci magatartást tanúsított, amikor az 1991. január 21-i áremelését meg­előző hetekben a gépkocsikat nem adta át a fogyasztóknak. Első fokon — 1992 decemberében — a Fővárosi Bíróság gazdasági kollégiuma helyt adott a Fogyasztók Országos Taná­csa és a Gazdasági Versenyhivatal keresetének. Összesen 3 191 gépko­csira állapították meg az áruvissza­tartást, és az árkülönbözet megtéríté­sére kötelezték a Merkúrt. BAJA. Születtek (nov. 25. és dec. 3. között): Schindler József (anyja neve: Geiger Erika) Hajós, Aradi Ri­­chárd (dr. Fehér Pálma) Baja, Simon Ákos (Dobler Judit) Hajós, Trangucz Alexandra Erika (Jurinák Erika) Ma­daras, Bácsi Gábor (Hóman Rita Tünde) Baja, Nagyhegyesi Kitti (Nagyhegyesi Rózsa) Tataháza, Gál Balázs (Kakány Katalin Erika) Csát­­alja, Rajcsits Patrik (Borsodi Edina) Baja, Rajcsits Vivien (Borsódi Edina) Baja, Vida Barbara (Gyenes Edit Mária) Baja, Geiger Alex (Halá­szi Hajnalka) Madaras, Rácz Tamara (Horváth Erika) Sükösd, Rápity Bet­tina (Budai Edit Erzsébet) Baja, Füs­tös Szabolcs (Nyisztor Ildikó Irén) Bácsbokod, Orsós Marianna (Orsós Mária) Baja. Házasságot kötöttek (nov. 27-Magyar filmnapok Marosvásárhelyen Magyar filmnapok lesznek de­cember 9. és 12. között Marosvásár­helyen. Az esemény keresztmetszetet ad a magyar filmművészetről az ér­deklődőknek: félszáznál több játék-, dokumentum- és rövidfilmet mutat­nak be. A játékfilmek közül levetítik az 1958-ban készült Vasvirágot, az 1970-ből való Szerelmet, valamint az ugyancsak klasszikusnak számító Szegénylegényeket és a Szindbádot. A felvonultatott dokumentumfilmek zöme a 80-as és a 90-es évekből va­lók. A seregszemlén neves filmren­dezők is részt vesznek. én): Fújsz Tamás és Lohri Haj­nalka, Kámán László és Likár Ág­nes, Volf Mihály és Mstzinger Anna, Vidákovics Róbert és Péter Erika, Galicz László és Kasza Zsu­zsanna. Meghaltak (nov. 25. és dec. 3. között): Kuruczné Tomsity Mária (Vaskút), Szabó József (Nagyba­­racska), Németh József Sztrikáncz Mária (Sükösd), Pummer Gyuláné László Irma (Baja), Hambalkó Sán­dor (Baja), Gaján Sándor (Baja), Tamás Lászlóné Rácz Julianna (Baja), Lelkes Péter (Baja), Csili György (Bátmonostor), Jekosevity Marin (Hercegszántó), Pozsár József (Dusnok), Halter György (Baja), Görbe Ferencné Király Klára (Baja), Tokodi Sándomé Varga Veronika (Baja). ANYAKÖNYVI HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents