Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-30 / 299. (304.) szám

8 REJTÉLYEK ÉS KÉRDÉSEK 1993. december 30., csütörtök Rejtélyek és kérdések Miért pusztultak ki a dinosza­uruszok? Éne keresünk választ egyik cikkünkben, melyben egy magyar biológust szólaltát meg az anyag szerzője. Olvashatnak még arról is, hogy az Egyesült Álla­mokban egy óriás lényt fogtak ki a hadsereg búvárai a Michingan-tó­­ból. melyet a katonák a tudósok gondjaira bíztak. Vajon melyik föl­dtörténeti korból maradt ránk a szörny? Érdekes írást olvashatnak arról, hogy egy titokzatos tengera­­lattjáró'szeli a tengerek habjait, me­lyet a mai napig nem tudtak azono­sítani a haditengerészeti íelderífÖK.. Próbálják ugyan feltartóztatni, áin ez eddig senkinek sem sikerült. Kü­lönös jelenségekkel, rejtélyekkel foglalkozó rovatunk jövőre már minden hónapban megjelenik egy alkalomm;d egy szerdai napon. A MICHIGAN-TÓ SZÖRNYE Nessie amerikai vetély társa Több amerikai lapban is megjelent a hír, miszerint több tíz méter hosszú szörnyet fogtak ki a Michigan-tóból amerikai tengerészek. A lapok bizo­nyítékul egy fényképet is mellékel­tek, amelyet állítólag a Pentagonban őriznek. Á felvételen tisztán látszik a két búvár és a tóból előbukkanó szörny. Későbbi információnk sze­rint a szörnyet a felfedezésétől szá­mított néhány nap múlva egy hatal­mas acélhálóval kifogták a tóból. Az Egyesült Államok haditenge­részetének parancsnoksága egyelőre még nem tudja, mit kezdjen a „lelet­tel”, annyi azonban bizonyos, hogy nem fogják megölni, hanem a tudó­sok gondjaira bízzák.- Nem akarok nagy szavakat mondani, de a Loch Ness-i szörny apró állatkának tűnik az Egyesült Ál­lamokban kifogott őshüllőhöz képest - állította Richard Clark biológus egy washingtoni sajtótájékoztatón. - Egy búvárcsoport hat hónapon ke­resztül vadászott a litokzatos lényre, s most, hogy kifogták, tisztázni kel­lene, mi is tulajdonképpen. Külsejét tekintve dinoszauruszra emlékeztet, ám eddigi ismereteink szerint a dino­szauruszok primitív lények voltak Ezzel szemben a michigani szörnyre magas fokú intellektus a jellemző. „Szellemi képességeit” tekintve a ku­tyához vagy a lóhoz mérhető. Tüdő­vel rendelkezik, tehát vízi és száraz­földi életre egyaránt alkalmas. Richard Clark elmondta, hogy tel­jesen véletlenül, egy hadgyakorlat alkalmával bukkantak rá a szörnyre először. A radaremyőn mozgó pontot „ismeretlen mozgó tárgy” jelzővel il­lették. Maga a kifogási művelet két hétig tartott. Ma már tudjuk, hogy a lény súlya 35 tonna, halat és húst eszik, s jelenleg víz alatt, egy acélhálóban tartják. — A homloka vasúti kocsi mé­retű, hatalmas agyarai utalnak az „íz­lésére” és a temperamentumára 4- mondta Clark doktor. - Elképzel­hető, hogy a tóban több ilyen lény is él, azonban az sem kizárt, hogy más tavakban is létezhetnek hasonló szörnyek. Egy szó, mint száz, az amerikaiak megirigyelhették Nessie idegenfor­galmi sikereit, és az idei szezonra előrukkoltak egy „sokkal nagyobb, sokkal félelmetesebb” látványosság­gal... KI IRÁNYÍTJA A XX. SZÁZADI NAUTILUST? Titokzatos tengeralattjáró cirkál a tengerekben • Vajon hogy nezhet ki a rejtélyes tengeralattjáró, melyet Nautiiusra kereszteltek a tengereszek. A képén egy amerikai tengeralattjáró szeli a habokat, mely csak külsőleg hasonlíthat a rejtélyes járműhöz. Egy titokzatos tengeralattjáró szeli a tengerek és óceánok vizét, nincs tekintettel sem a határokra, sem a te­rületi vizekre, és könnyedén siklik ki a határőrizeti szervek hajói elől. Kamcsatkánál látták először Azt mondják, hogy Oroszország­ban először úgy tíz évvel ezelőtt ész­lelték, amikor egy kamcsatkai öböl­ben elsüllyedt egy kisebb atomtengeralattjáró. A mentés köz­beni kapkodásban nem nagyon fi­gyeltek a radarernyőn mozgó apró pontocskára. A „célpont” méretéből ítélve nem is gondoltak ellenséges tengeralattjáróra, a hazaiak helyét vi­szont mindenki tudta. Leginkább egy kíváncsiskodó bálnára gondoltak... Lehet, hogy akkor és ott nem is volt más, az viszont már tény, hogy a rákövetkező években nemegyszer észlelték a titokzatos vízijárművet Oroszország, Norvégia, Anglia, Ausztrália, az Egyesült Államok és más országok partjainál. Egyes feltételezések szerint a vi­lágóceánban több ilyen ismeretlen identitású Nautilus is hajózik, ugyanakkor eddig még sohasem for­dult elő, hogy egy időben több he­lyen is jelezték volna a felbukkaná­sát, ezért általában csak egy hajóról beszélnek. Kerüli a tiltott tengeri zónákat A titokzatos tengeralattjáró kapi­tányát viszont csak feltételesen ne­vezhetjük határsértőnek, mert való­ban nem ismer el semmiféle határt sem, de gondosan elkerüli az úgyne­vezett „tiltott övezeteket”, és nem akadályozza más hajók mozgását. Persze, olyan is előfordul, hogy szí­vesen méri össze manőverező képes­ségét és sebességét a határőrhajók­kal. —Egyértelmű, hogy macska-egér játékot játszik velünk - mondja Au­­gusto Jorge, egy argentin őrhajó pa­rancsnoka. - A minap is eljátszadoz­tunk egymással. Nem szégyellem bevallani, mert a legénység munkája minden elismerést megérdemel. Amikor észrevettük a Nautilust, el­indultunk, hogy befogjuk. A tengera­lattjáró nem válaszolt a rádiójele­inkre, és látszólag nyugodtan várta, hogy a közelébe érjünk. Amikor vi­szont „torpedónyi” távolságra meg­közelítettük, gyorsan helyet változta­tott, és úgy engedett tovább minket, mint torrero a bikát. És újra mozdu­latlanul várt. A jelenet négyszer ismétlődött. Végül sikerült „a farkára ülnünk”, de úgy látszik, „Nemo kapitány” meg­sejtette, hogy a helyzet komolyra fordult, és megszökött. Semmi esé­lyünk sem volt arra, hogy utolérjük, mert sebessége és manőverező ké­pessége minden képzeletet felülmúl. Jorge kapitány más országbéli kol­légái sem dicsekedhetnek nagyobb sikerekkel. A világsajtóban időről időre felbukkanó hírek szerint nincs ma a világon olyan hajó, amely utol­érhetné vagy megsemmisíthetné a titokzatos Nautilust. A Nautilus soha nem lőtt vissza Támadták már torpedókkal, rakéták­kal és mélytengeri bombákkal, de a hajó mindig sértetlen maradt, és so­hasem akart bosszút állni a támadó hajón. Lehet, hogy nincs felszerelve semmiféle fegyverrel, de az is lehet, hogy a kapitány az erőszak esküdt el­lensége. Vajon ki lehet ő? Az újságírók - Vemére utalva - csak Nemo kapi­tánynak nevezik. A titokzatos kapi­tány és a titokzatos hajó, amiről mindmáig szinte semmit sem sikerült megtudni. Nem szokott annyi ideig mozdulatlan maradni, hogy bárki is közelebbről szemügyre vegye, fel­ségjeleket nem visel, s „nem áll szóba” senkivel sem. Egyelőre csak különleges tulajdonságairól és vi­szonylag kis méretéről beszélhetünk. Ha vannak benne hajósok, legfeljebb hárman-négyen lehetnek. Az egész jelenséget e titok fátyla lengi körül. Legalább ennyi kérdést vet fel a kapitány személye. Honnan jött? Hol építette a tengeralattjáróját? A saját kedvtelésére hajózik vagy va­lamelyik ország kormányának a szolgálatában áll? Miért játszadozik a határőrhajókkal, ha könnyedén el is tűnhetne a szemük elől? A kérdé­sekre egyelőre nincs válasz, éppen ezért nem meglepő, hogy az újságí­rók máris felvetették, hogy talán ide­gen bolygó szülötte a titokzatos Nemo kapitány... Bruce Willerrel, az amerikai hadi­­tengerészet egyik szakértőjével kell egyetértenünk, aki a következőket mondta: — Nem tudom, mi a neve, egy va­lami azonban biztos: lángész az az ember, aki megtervezte ezt a hajót... A MAGYAR BIOLÓGUS CÁFOLJA AZ AMERIKAI ÁLLÍTÁST Megfulladtak-e a dinoszauruszok? A dinoszauruszok iránti érdeklő­dés virágkorát éli. A közelmúlt híre például: amerikai kutatók azt állítják, hogy a dinoszauruszok egyszerűen megfulladtak, mert a légkör akkori 35 százalékos oxigéntartalma 28 százalékra csökkent. A mai 21 száza­lék fényében kissé hihetetlennek tűn­tek ezek az adatok. Azt kérdeztük Gánti Tibor biológustól, hogy létez­­het-e, létezhetett-e élet 35 százalék­nyi oxigénben. — Ez a bizonyos 35 százalék, hi­hető? — Nem. — Játsszunk el a gondolattal: mi történne akkor, hogyha 35 százalék oxigén lenne a légkörben? — Először is figyelembe kell venni, hogy mennyi a légkör nyo­mása. Ha azonos a mostanival, azaz a Föld felszínén egyatmoszférás a nyomás, akkor a 35 százalék oxigén­­tartalom már olyan magas, hogy ab­ban az égés rendkívül heves. Nagyon nagy tüzek pusztítanák el a növény- és állatvilágot. A másik gond az, hogy honnan jön ez a 35 százalék oxigén. Ugyanis jelen pillanatban nemigen ismerünk más .számottevő oxigént termelő folyamatot, mint a fotoszintézist. A fotoszintézisben pedig meglehetősen egyensúlyban van az oxigénfelszabadulás és a széndioxid-képződés. Ezeknek mindig egyensúlyban kellett lenniük. lehetnek eltolódások, de én nem is­merek olyan adatot, amelyik arra utalna, hogy a Föld légkörében ennél számottevően nagyobb lett volna az oxigén. Kisebb viszont volt. Valami­kor csak nyomokban volt oxigén a légkörben, és kb. kétmilliárd évvel ezelőtt szaporodott fel a légkörben az oxigén,' és emelkedett lassan fölfelé. Ez óriási katasztrófát jelentett az élővilágra, mert az akkori élőlények számára az oxigén mérgező volt. A mi számunkra is mérgező - túlzott adagban. — Itt nyilván a határ az érdekes, hogy hol kezdődik az az érték, ami­kor az állatvilág számára már elvi­selhetetlenül nagy az oxigénmennyi­ség. — Önmagában az, hogy valahol 30-35 százalék oxigén van, nem ve­szélyes az állatvilág számára. — Tehát csak külső égésről van itt szó, tüzekről? — Kifejezettén tüzekről, bozóttü­­zekről, erdőtüzekről, ezeknek a gya­korisága rendkívüli módon megnő már 30 százaléknyi oxigén esetében is. — Tehát, ami a sejtekben történik, a kémiai folyamatokat ez egyáltalán nem zavarja? —-A belső égést nem zavarja, tudniillik, a sejteken belül vannak különböző olyan enzimek, amelyek az oxigénből keletkező peroxidokat- azok amérgezőek -tdbomják. Sör,­­az első ilyen oxigériméregtdenítő mechanizmus, a luciferált rendszer­nek nevezett biokémiai rendszer, amelyik a peraxidnak az energiáját fénnyé alakítja, így világítanak pél­dául a szentjánosbogarak. — Ha ezt a 35 százalékot nem is ■ tudjuk elfogadni, az azért megfelel­het a valóságnak, hogy az utóbbi né­hány százmillió évben folyamatosan csökken a légkörben az oxigén, és hol lesz az az alsó határ, amikor mi még létezni tudunk? — Az oxigén nem tűnik el, hanem átalakul valamivé. A kérdés az, hogy mivé alakul át; valószínűleg széndi­oxiddá alakul. A széndioxid három­tized ezrelék a légkörben, szemben a 21 százalékos oxigéntartalommal, tehát ahhoz, hogy számottevő válto­zás következzen be az oxigénkon­­céntrációban, a széndioxid-koncent­rációnak kell igen nagy mértékben megnövekednie. Mostanában növek­szik, de még mindig csak tized ezre­lék nagyságrendű. Számomra érde­kes az említett hír, és nagyon kíván­csi vagyok, hogyha a tudományos közlemények megjelennek, hogy mi­lyen adatok alapján vonták le ezt a következtetést. Én nem nagyon hi­szek abban, hogy az utolsó százmil­lió évben ilyen drasztikus ingadozás előfordult volna az oxigénkoncentrá­cióban. ww. 0 \ dinoszauruszok kihalásáról nagyon sok elképzelés látott már napvilágot* Hog)- mi is okozta végzetüket, nem tudni pontosan. Mindenesetre másként alakult volna a földi fejlődés, ha nem tűnnek el évmilliókkal ezelőtt. URALOMRA JUTHATNAK A FÖLDÖN AZ INTELLIGENS ROBOTOK Végveszélybe kerülhet az emberiség Tizenöt éven belül emberi, sőt, tnég magasabb értelemmel rendel­­kező robotok alkothatókrés ezek ké­sőbb uralomra juthatnak az emberi­ség felett a Földön - ezt jósolta Ke­vin Warwick, az angliai Reading egyetemének professzora a Brit Tu­dományfejlesztési Társaság éves közgyűlésén. A professzor és csoportja eddig hét, úgynevezett intelligens robotot alkotott meg. A kisautó méretű kere­kes kísérleti példányok kompu­­•ter-agyában a professzor állítása sze­rint egy rovar tudata érhető tetten. A gépecskék veszélyre menekülnek, majd folytatják tevékenységüket. Ultrahanggal tájékozódnak, és a brit villamos hálózat használja őket a távvezetékek ellenőrzésére. De a re­adingi csoport olyan szerkezetet is alkotott, amely pontosabban vezérli egy kamion tolatását, mint az ember. Japán tudósok pedig olyan gépen dolgoznak, amely legalább egy macska intelligenciájával rendelke­zik - mondta Kevin Warwick. Ezek­nek a szerkezeteknek a kompu­ter-agya a valóságos idegrendszer működését utánzó ideghálózat-tech­nológián (neural network techno­logy) alapul. Égy másik brit kutató, a Keele egyetem professzora pedig arról számolt be, hogy egy éven belül megkezdődnek a kísérletek olyan számítógépekkel, amelyek sziliko­non tenyésztett valódi agysejtekkel működnek majd. A readingi professzor, Kevin Warwick ezt vetette föl előadásában: -Az ember alkotta teremtmények nem olyanok lesznek, mint az embe­rek, és nem biztos, hogy szeretni fog­ják az emberiséget. Ez veszélyes. A mai robotikai és mesterséges érte­lemkutatások logikus folytatása le­het, hogy az emebriség, mondjuk öt­ven év múlva már nem létezik, vagy a gépek rabszolgaságában görnyed. Aki ennek lehetőségét tagadja, az nem gondolkodik reálisan. Ha va­lami intelligensebb az embernél, ak­kor az ember uralma hamar véget ér­het. Majd föltette a kérdést: — Akarunk-e az embernél értel­mesebb gépeket vagy hagyjuk in­kább abba a munkát? Egyelőre messze vagyunk ettől a döntéstől, de már most gondolkodni kell rajta. AKIK A KOZMOSZBAN JÁRTAK, SEJTENEK VALAMIT Egy űrhajós véleménye az UFO-kérdésről Gordon Cooper USA, a Gemini V. űrhajósa 1978. november 9-én leve­let küldött Griffith grenadai ENSZ-nagykövetnek, melyben is­mertette nézeteit az UFO-problémá­­val kapcsolatosan. Az űrhajós ezzel a grenadai államfőnek - Sir Eric Gairy - elképzeléseire válaszolt, az ENSZ egyik ülésén, egy UFO-hivatalnak a megteremtését követelte. Gairy ké­rése az Egyesült Államok nyomására elutasításra került. Cooper űrhajós támogatta Gairy kérését, javaslatát. Már csak azért is, mert ő személye­sen az ENSZ főtitkára mellett felállí­tott UFO-kérdésekkel foglalkozó kü­lönbizottság a tagja volt. Az alábbiakban idézzük levelének tartalmát: „Ezennel szeretném Önnel saját álláspontomat közölni a földönkívüli lények látogatásával kapcsolatosan, akiket UFO-nak nevez a közvéle­mény. Valamint szeretném vélemé­nyemet elmondani, hogy a követke­zőkben hogyan kezeljük ezeket a lá­togatókat. Azt hiszem, hogy ezen földönkí­vüli járművek, valamint legénységük egy másik bolygóról származnak, akik nyilvánvalóan műszakilag va­lamivel fejlettebbek, mint mi va­gyunk. Azt hiszem, hogy nekünk egy koordinált programra van szüksé­günk itt a Földön annak érdekében, hogy az összes tudományos adatot összegyűjthessük és kiértékelhessük. Majd pedig ebből kiindulva megha­tározhassuk, hogyan is lehetne fel­venni a kapcsolatokat ezekkel a lé­nyekkel. Először is azt kellene nekik bebi­zonyítanunk, hogy megtanultuk problémáinkat békés úton rendezni. Meg kell mutatni nekik, hogy a gondjainkat nem csak háborúk útján vagyunk képesek megoldani, mielőtt még az Univerzális Társadalmak Tagjai közé felvételt nyerhetnénk. Az Ő elismerésük a mi világunk számára hallatlan nagy lehetőséget nyújtana, amely további fejlődésün­ket segítené elő. A fentiekből kiin­dulva logikusnak látszik, hogy a Egyesült Nemzetek Szervezetének kell foglalkoznia e témával a lehető leggyorsabban. Továbbá megemlítem, hogy nem vagyok profi UFO-kutató. Sajnos, még nem volt lehetőségem sem egy UFO-ban történő repülésre, sem arra, hogy egy UFO-legénységgel talál­kozzam. De azt gondolom, hogy tu­dásom és képzettségem alapján jogo­sult vagyok arra, hogy a témával kapcsolatosan vitatkozhassam, mivel én személyesen lehetőséget kaptam arra, hogy a hatalmas térnek a határa­inál repülhessek, és ezen hatalmas és lenyűgöző térben utazhassak. 1951-ben volt szerencsém számta­lan UFO-repülést megfigyelni, amely két napon át tartott, és a repü­lések különböző vadászformációk­ban és különböző^ nagyságú jármű­veken történtek. Érdekessége a do­lognak az volt, hogy Európa felett ál­talában a kelet-nyugati irányban tör­téntek ezen repülések. Ezen járművek sokkal magasab­ban repültek, mint amely magassá­gokat mi a sugárhajtású repülőgépe­inkkel bármikor is elérhettünk volna. Megjegyzem, az űrhajósok igen visszafogottak, amikor az UFO-kér­­dések felmerülnek. Ez azért van, mert igen sok olyan ember van Föl­dünkön, akik abszolút hamisított do­kumentációkat és vélt bizonyítékokat eladtak, és próbálnak eladni az űrha­jósok neve alatt, amellyel természe­tesen az űrhajósok hírnevét és elis­merését veszélyeztetik. Azon kevés kozmonauta, akit még érdekel az UFO-téma, igen elővigyázatos. Vannak közülünk néhányan, akik hisznek az UFO-kban, és lehetősé­gük is volt úgy a Földről, mint repü­lés közben különböző UFO-jármű­­veket megfigyelni. Egy esetben lát­tunk a világűrből valamit, amely va­lószínű, hogy UFO volt. Amennyiben az Egyesült Nemze­tek Szervezete úgy döntene, hogy ezen projektumot megteremtené, és ezáltal az egész történetnek a megfe­lelő hitelességét megteremtené, való­színű, hogy igen sok képzett szak­ember csatlakozna a kérdés megfej­téséhez, akik a nyilvánosság elé is hajlandóak volnának kilépni, hogy a nyilvánosságnak felkínálják a segít­ségüket, valamint információikat. Örülök annak, hogy Önt mielőbb személyesen is megismerem: L. Gordon Cooper az USA légierejének ezredese, űrhajós (A fenti levelet Sióvölgyi László, a kecskeméti UFO-klub vezetője bo­csátotta rendelkezésünkre. Az anyag egyik fontos dokumentuma a közeljö­vőben megjelenő UFO-k és bizonyí­tékok című könyvnek.( a szerk.) Szerkesztette: Barta Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents