Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)

1993-12-13 / 290. szám

1993. december 13., hétfő A BAJAI TÚSZDRÁMÁRÓL Sorsolás a túszok között • Pénteken 21 óra 04 perc: a négy túsz szabadon elhagyhatja a bajai gimnázium épületét. A bajai szombati hetipiacon kapó­sak voltak a napilapok, de a legkere­settebb a Petőfi Népe volt. Az embe­rek csoportokba verődve tárgyalták a történéseket. A túszejtő eseményekről közben rengeteg apró részlet került nyilvá­nosságra. Kiderült, hogy a bonyo­dalmakat okozó ZS. Józsefet sokan félreismerték. A legutóbbi gólyabá­lon olyan színészi képességekről tett tanúbizonyságot, amely ismertté tette a fiút az egész iskolában. A kémiaóra előtt tartott géppisztolyos túszszedő akcióját a legtöbben, köztük a szen­vedő diákok is, spontán kialakult ak­ciónak tartották. Annyira nem vették komolyan fegyveres hencegését, hogy az első túsza, akit magával ho­zott, még a lövés előtt megléphetett volna a lépcsőfordulóban. A túszok nyilatkozata alapján megtudtuk, mivel már mindenki a tanítási órákon tartókodott, Zs.József akadály nélkül jutott túszaival a taná­rin keresztül az igazgatói irodába. Bár az egyik tanár kétségbeesetten tárcsázta a rendőrséget. Kezdetben Zs. József indulatosan, de profi mó­don rendezte akcióját. Behúzatta az utcai ablakok függönyeit, kulcsra zárta az ajtót és óránként bekapcsolta a hírekre a rádiót. Igaz az is, hogy ki­forgatta az igazgató fiókjait, és első dühében összetört néhány tárgyat is. A túszokkal időnként értekezett, és hagyta őket szabadon, egymás kö­zött kommunikálmi, de szigorúan sakkban tartotta őket, és a fegyveré­től nem vált meg egy pillanatra sem. A követeléseit kijuttató esemény előtt sorsolást tartott, hogy ki vigye majd ki a levelet, ebből a két lányt és egy fiút kizárt, minden indok nélkül. A fogva tartott gyerekek megfigyel­ték, hogy Zs. József magabiztossága fogyott a sötétség beálltával, és haj­lott a megegyezésre. Bár ekkor még elutasította édesapja kérését, aki a tú­szok közé kérte magát. A fogva tartott gyerekek szülei közül Bagóczky Judit (pszichológus) a helyi rádióban elmondta, hogy kö­zelről, a bőrén érezte a fizikai fé­lelmet, de bízott a sikeres bizton­sági akcióban, mert első kézből hal­lotta az intézkedéseket. Furcsállotta, hogy az utca emberei skalpot köve­teltek, hiszen az elkövető is valaki­nek a gyereke. Szombaton egyébként nyitva volt az iskola, hogy azok a diátok, akik nem tudták az események miatt el­vinni holmijukat, megtehessék. A ta­karítónő szerint a biztonságiak utáni takarítás nem okozott plusz feladatot. Nyilatkozik az igazgató Ami Zs. József személyét illeti: el- I sős korától kezdve jól ismerem a gyereket. Nem annyira kiemelkedő­nek, mint inkább különösnek mutat­kozott. Lement megnézni, hogy mi­lyen a déli háború... Természetesen ezzel a kilengéssel is, mely szor­galmi időben történt, sokat foglalko­zott a tantestület. Osztályfőnöke, akit egyébként tisztelt és szeretett, renge­teget beszélgetett vele. Ami az előz­ményeket illeti, Józsi már hétfőn olyanokat mondott az osztályban, hogy lelövi a szüleit, a társait, az igazgatót, de a többiek ezt tréfának vették, senki sem figyelt rá igazán. — Igazgató úr számára hogyan zajlott le a nap? — Reggel értekezleten vettem részt a polgármesteri hivatalban, majd az iskolába siettem. Pontosan 11 órára érkeztem vissza. Az irodá­ban egy budapesti egyetemi hallgató várt rám. Alighogy beléptem, bero­hant Poljgár László tanár úr, hogy Zs. József lövöldöz a másik épületben. Azonnal odasiettem, és rászóltam a gyerekre, hogy tegye le fegyvert. „Menjen innen tanár úr, mert lövök" ordította vérben forgó szemekkel. Ezután felrohant az emeletre, az igazgatói irodába. A külső helyiség­ből telefonáló Zagyváné kolleganőm kezéből kiragadta a készüléket, majd berúgta az igazgatói iroda ajtaját, ki­parancsolta a bent várakozó tanárnőt és a fiatalembert. — Tudott-e igazgató úr a további­akban kapcsolatot tartani vele? — Igen. Az alsó irodából felhív­tam, és megkérdeztem, mit szeretne. Telefont és rádiót — ordította. Köz­ben megjöttek a bajai Gepárd-cso­port tagjai, és elfoglalták az iroda előtt az állásukat. Gyorsan kiküldtük az épületből a tanulókat, a tantestület azonban maradt a végső megoldásig. Nemcsak a túszul ejtettekért, Józsiért is izgultunk. Kérdezte még, nem fél­­tem-e, amikor rám fogta a fegyvert. Nos, egy pillanatig sem. Tudtam, hogy nem fogja használni. • A különleges szolgálat emberei az iskola mellett. Pénteken vett fegyvert a túszszedö A fegyvert a túszdráma reggelén vásárolta Zs. József a bátmonostori, foglalkozásnélküli P. Imrétől — tud­tuk meg tegnap a Bács-Kiskun me­gyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesétől. P. Imre 31 éves, és a fiú anyjától lopott aranytárgyakat fo­gadta el cserébe az amerikai M63-as géppisztolyért, a hozzá tartozó ívtár­ért, valamint 31 éles lőszerért. A rendőrség gyanúja az, hogy má­soknak is adott el fegyvert a bátmo­nostori férfi. Őt egyébként még pén­tek este őrizetbe vették, és azóta sem engedték el. Házkutatást tartottak a lakásán, ezzel párhuzamosan folya­matosan kihallgatják. Még nincs döntés arról, hogy az ügyét elkülöní­tik-e Zs. Józsefétől. Amennyiben nem, akkor ő is Budapestre kerül, és az ORFK vizsgálati főosztálya foly­tatja a nyomozást. A megyei rendőrség egyelőre nem adott tájékoztatást arról, hogy a fegyverüzlet hol és milyen körülmé­nyek között jött létre pénteken. MINDEN BAJAI RENDŐR RÉSZT VETT AZ AKCIÓBAN Budapestre vitték a diákterroristát (Folytatás az 1. oldalról.) — Hogyan értesült a rendőrség a túszszedésről? — Az iskolából telefonált a gond­nok, hogy valaki leadott egy lövést — akkor még nem tudták, ki volt az —, és néhány gyereket beterelt az igazgatói irodába. Ezt követően azonnal kiment a helyszínre nyolc rendőr, lokalizálták azt a területet, ahol az esemény történt, illetve meg­kezdték az iskola kiürítését, körbezá­rását. Azért, hogy a géppisztolyos terrorista közelében ne legyen forga­lom. A rendőrök jelentést adtak az ügyeletüknek, megerősítették a lövés tényét. Itt vettem át én az intézke­dést, és jelentettem az ORFK-nak. Egyúttal kértem a különleges szolgá­lat segítségét, hiszen látszott, hogy szükség lesz rájuk, bár — mint is­mert — Baján egy igen jó bevetési alegységünk van. Az azonban tagad­hatatlan, hogy ehhez a feladathoz szakemberek kellettek. Én Kecske­métről kocsival, az RKSZ (a rendőr­ség különleges szolgálata) pedig Bu­dapestről helikopterrel indult, és szinte egyidőben értünk Bajára. Nyilvánvalóan utánuk küldték ké­sőbb a fővárosból a technikát szállító gépkocsijaikat, és az erősítést. A gyorsaság nagyon fontos momentum volt: minél több szakember legyen az iskolában. — Rendőri szakemberekről van szó...? — Többnyire igen, de szükség volt civilekre is. így például telefon­­szerelőkre, akiknek bizonyos felada­tokat végre kellett hajtaniuk ahhoz, hogy a fegyveres ne tudjon kifelé te­lefonálni, viszont kapcsolata legyen velünk. De meg kellett szereznünk az épület tervrajzait, felmérni, hol van ablak, ajtó, milyen vastag, tehát lé­nyegében minden információt be kel­lett szereznünk. Ebben meghatározó szerepük volt a bajai rendőröknek. Valamint abban is, hogy kihallgassák azt a több száz embert, akik bármit tudhatnak Zs. Józsefről. — Eszerint nemcsak a gimnázi­umban, hanem a bajai kapitányságon is lázas munka folyt. — Pontosan. Ott is működött egy törzs, amely lényegében összehan­golta és elvégeztette azokat a felada­tokat, amit bentről, a gimnáziumból meghatároztak az akció vezetői. A benti törzs két irányban működött. Egy része foglalkozott a konkrét helyzettel, a másik pedig a biztonsági rendszabályokkal és az adatgyűjtés­sel. A több száz ember, akivel beszél­• Dr. Pálvölgyi István főkapi­tány-helyettes a sajtótájékoztatón. tünk, egy része maga kereste meg a rendőrséget, felajánlva a segítségét. Ez egyébként nagyon jellemző volt: hihetetlenül sok polgár telefonon hí­vott minket. Volt valamilyen ötletük, felajánlották azt (köztük a pedagó­guskar egyrésze), hogy cseréljük ki őket a túszként fogva tartott gyere­kekre. — Kivel tárgyalt először, és ho­gyan a fegyveres? — Legelsőként az édesapja hívta telefonon az épületből. Ő volt az első, akit a telefonhoz engedtünk. Nem akartunk ugyanis rendőri tár­gyalási pozícióból indítani. Illetve, később Patócs Mihály alezredes is beszélt Zs.-vel, mert ismerték egy­mást. — Milyen eredménye volt ennek a két beszélgetésnek? — Mereven elzárkózott... Az édesapjának például azt mondta, hogy ha odamegy hozzá, akkor lelövi a túszokat, és magával is végez. Ez volt egyébként a legkeményebb fe­nyegetése: később arra vonatkozó adatot nem szereztünk, hogy a túszo­kat fenyegeti. Sőt, amikor az elsőt el­engedte, azt mondta: nem érezték magukat veszélyben. Most túl azon, hogy nem engedte ki őket az ajtón. — Hogyan folytatódtak a tárgya­lások? — Telefonon. Egyébként kifeje­zetten profi tárgyaló partnere volt. Mindig valamiben megegyeztek, és akkor mondjuk abban maradtak, hogy tíz perc múlva ad választ. Azt kérem, hogy ennek a részleteiről ne beszéljünk, mert egyrészt tippet ad­hatunk másoknak, másrészt a rendőr­ség is felhasználhatja hasonló ese­teknél a mostani „trükköket”. Marad­junk abba, hogy kifejezetten profi módon folytak a tárgyalások. Sokat segített két pedagógus is (egy hölgy és egy úr), akiknek sajnos nem tu­dom a nevét. — Az kiderült-e, hogy mit akart csinálni a tévében Zs.? — Nem. A tárgyalásokkor nem. Azt sulykolta, hogy élő adásban akar a nyilvánosság előtt nyilatkozni. Ezt mondta kezdettől... — Hogyan fejeződött be az akció? — A tárgyalások eredményeként elengedte a még bentmaradt négy túszt is, majd beavatkozott a külön­leges szolgálat. Fegyverhasználat nem volt. A beavatkozás mibenlétét és a részleteit sem mondhatom el pil­lanatnyilag. — Milyen embernek ismerték meg pénteken a tanúk kihallgatása­kor Zs-t, akit akkor még nem is láttak a rendőrök? — Amit addig megtudtunk: ez a gyerek mindig beleélte magát vala­milyen szerepkörbe. Egy hónappal ezelőtt például azt hangoztatta a tár­sai körében, hogy rendőr lesz, és a terroristákkal szembeni küzdelem élharcosaként szerez hírnevet. Olyan személyiség, aki mindig az előtérben akar szerepelni. Arra van adat — és ez talán tanulság lehet —, hogy a mostani szerepkörét, a terroristáét, eljátszogatta egy hete. A társai sze­rint mondogatta, hogy egy nagy „balhét” csinál, a televízió is kivonul emiatt. Sokan tudták róla, hogy ri­asztó pisztollyal rendelkezik. Való­színűleg a szerepvállalások vezettek oda elsős korában, hogy átment a há­borús területekre, de vissza is jött... — Hol van most Zs.? — Az első kihallgatása Baján megtörtént, majd felkerült Buda­pestre. Az ORFK vizsgálati főosztá­lya folytatja az ügyben a nyomozást. • A gimnázium alaprajza az egyik kommandósnál. A polgármester segíteni akart- Mindig örülök, ha Baja az or­szágos közérdeklődés középpontjába kerül, e mostani sajnálatos eset azonban kivétel — mondja Éber András bajai polgármester. - A hírt már a történtek megindulása után néhány perccel megtudtam, és azon­nal a helyszínre siettem. A gimná­zium földszinti gazdasági hivatalá­ban ott találtam a válságstábot, az igazgató urat és a bajai rendőrség munkatársait. Az volt a szándékom, hogy személyemmel kiváltom a tú­szul ejtett gyermekeket, arra gon­dolva, hogy egy polgármester talán egymaga is nyújthat elegendő garan­ciát a követelések teljesítésére a túszejtő fiatalember számára. A ter­vet azonban felvetni sem volt érde­mes, amikor azt tapasztaltuk, hogy Zs. József még saját édesapját sem fogadta el a gyerekért cserébe.- Mire emlékszik még vissza pol­gármester úr a zaklatott nap esemé­nyeiből?- Háromnegyed kettőig maradtam a gimnáziumban, majd hivatalomban folytattam az ügyeletet. Onnan kér­tük a budapesti, de ezt megelőzően a bajai rendőrséget, hogy a lehető leg­szelídebben folytassák le az akciót. Ez egybecsengett az ő szándékaikkal is, és ezt mondták a kapitányságon is, amikor este 7 órakor dr. Farkas László köztársasági megbízottal együtt tájékozódtunk a fejlemények­ről.-Polgármesterré választása előtt ön is tanított. Mi a véleménye az ügy pedagógiai-pszichológiai vonatkozá­sairól?-Egy 17 éves fiatalember - aki, mint a jelen esetben is, rendkívül ér­zékeny lelkületű - világképébe könnyen belekerühet az a vágy, hogy szeretne valami világraszóló nagy dolgot cselekedni. Zs. József a szomszédos testvér­háborúból is azt látta, hogy az emberi kapcsolatok egyre erőszakosabbá válnak. így juthatott el addig, hogy ilyen sokkoló tettel hívja fel a békés együttélésre az emberek figyelmét. Sajnos, nagyon rossz módszert vá­lasztott. Találgatások, vélemények pénteken a bajai utcán 9 A bajaiak az utcákon állva kísérték figyelemmel az eseményeket. Lassan besötétedik, de a tömeg változatlan kitartásssal áll a kordo­nok mögött. A rendőrök nem adnak semmilyen felvilágosítást, de az em­berek jól informáltak.-Általános iskolában osztálytár­sam volt Jóska - mondja egyikük. Állítom, képes megtenni, amit ígért. Konkrétan nem tudom, mi vezette ide, ugyanis jóravaló, csendes srác­nak ismertem. Egyesek szerint ösz­­szeveszett a bartánőjével. Mások azt mondják, egyest kapott valamelyik tantárgyból. Mindez azonban nem indok arra, hogy ilyet tegyen. Ezen az alapon én már fölrobbanthattam volna a várost, annyi egyesem van. Ezért véleményem szerint az egész csak egy pillanatnyi kihagyás követ­kezménye. De ez nem lehet mentség.- Sokat nem tudok Jóskáról, mert személyesen nem ismerem. Azt azonban hallottam, hogy nemrég lent járt Horvátországban, megnézni a háborút - kapcsolódik a beszélge­tésbe egy másik fiatalember. Sajná­lom a túszokat. Hármójukat: P. Bo­git, T. Cseperkét és B. Áront jól is­merem. A másik kettő nem tudom ki. Nekem is, Jóskának is nyolc éven át osztálytársunk volt P. Bogi. Talán ez is lehetett kiválasztásuk szem­pontja, hogy mindhármójukat jól is­merte. S meglehet az is, hogy éppen ez a tényező segít majd a konfliktus megoldásában, ugyanis mindhárom túsz képes befolyásolni Jóskát. Ter­mészetesen pozitív irányban. Talán sikerül meggyőzniük arról, hogy le­tegyen szándékáról.- Nekem édesanyám van bent. Orvosnő - mondja a rákóczis K. Magdolna. - Hogy miért és hogyan került oda, nem tudom. Csak amikor idejöttem, mondták az ismerősök, hogy látták anyut bemenni. Józsival én is együtt jártam an­golra, s bár nem vagyunk köszönő, baráti viszonyban, annyira ismerem, hogy hihetetlennek tartsam az egé­szet. Véleményem szerint csakis el­mebeteg lehet. Ép ésszel nem lehet ilyet tenni. Szerintem a végén bedug­ják egy intézetbe. — Érdekli a véleményem, uram? - szólít meg egy rövid hajú, vékony pofaszakállas, fekete bőrdzsekis fia­talember. - Én jól ismerem a srácot. Mindig különcködött. Állandóan fe­ketében járt, és megpróbált valami szervezetet is összehozni. Ennek el­lenére nem őt hibáztatom. A szülei­nek kellett volna észrevenniük, hogy a gyerek nem gimnáziumba való. A pénzügyekről Pálmonostorán Elsősorban gazdasági kérdések szerepelnek a pálmonostori önkor­mányzat szerdai ülésének napirend­jén. A képviselők meghallgatják a pénzügyi ellenőrző bizottság beszá­molóját, és a szükséges mértékben módosítják az ez évi költségvetést. Szó lesz még emellett a testület 1994. évi munkatervéről, tájékoztató hangzik el az útépítési pályázat lehe­tőségeiről. Ugyancsak szerdán dön­tenek a képviselők a falugyűlés idő­pontjáról. A testület nyilvános ülése 14 órakor kezdődik a polgármesteri hivatal tanácskozó termében. Feljelentés vár a petárdásokra A közelgő karácsonyi és újévi ün­nepek előtt várhatóan megszaporodó bűncselekmények megelőzésére 4 más intézkedésekkel együtt - a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság az alábbi intézkedést adta ki: „A petárdarobbantókat minden esetben fel kell jelenteni, a petárdá­kat el kell kobozni, mert a petárda a 4/1978. (VI.21.) BM rendelet értel­mében pirotechnikai terméknek mi­nősül. Annak gyártása, forgalomba­­hozatala, vásárlása, szállítása és fel­­használása csak előzetes rendőrható­sági engedély alapján történhet. En­gedély hiányában az említettekre az egyes szabálysértésekről szóló kor­mányrendelet az irányadó.” A Kápolna-rétről Ma első napirendi pontként tár­gyalja Kecskemét képviselő-testülete a Kápolna-rét egy részének eladását a kanadai nyugdíjasfalunak. A vá­rosháza dísztermében 13 órakor kez­dődő ülésen szó lesz a rágcsálómen­tesítésről, az idegenforgalmi adó be­vezetéséről és több képviselő is vá­laszt kap korábbi interpellációjára. Holttest a kútban Fülöpházán a Petőfi Szövetkezet területén szombaton este fél tízkor a rendőrök kérésére a kecskeméti tűz­oltók emelték ki egy férfi holttestét egy kútból. Az esetre lapunkban visszatérünk. Csak kérdezem Kinek van igaza a hivatal és a magánember közötti vitában? Gondolták volna, hogy szinte mindig a hivatalnak? Es a szol­gáltató cég, meg az ügyfél konf­liktusában? Ugyancsak. Pedig midőn a teljes egyeduralommal rendelkező szolgáltató cégek kft-ké, rt-ké alakultak át, sürgő­sen kijelentették, hogy ezek után már szigorúan üzleti alapon tevé­kenykednek. Ehhez képest egy nyugdíjas ol­vasónk behozta a kecskeméti In­gatlankezelő Kft. számláját arról, hogy milyen elmaradt tartozáso­kat követeknek rajta a régi idők­ből. Számlákat is mutatott, ame­lyek a szóban forgó befizetéseket igazolják. Talán egy-két esetben késett az elmúlt években, de akkor sem a saját hibájából. Hogy való­színűleg neki van igaza, azt az is bizonyítja, hogy a KIK egy 1991-es elmaradt összeget is föl­tüntetett, áfával, amikor még item is volt áfa. Furcsa. Ezek a visszamenőleges fizetési felszólítások nyugdíjasoknál még akkor is elfogadhatatlanok, a mai nyugdíjakat ismerve még ember­telenek is, ha nem tévednek a számlázok. Hát még így. Hámori Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents