Petőfi Népe, 1993. december (48. évfolyam, 281-305. szám)
1993-12-15 / 292. szám
1993. december 15., szerda 7 TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! ÉS HA BALETT-TÁNCOSRA VAN SZÜKSÉG? Mire kötelezhető a munkanélküli? Az elmúlt héten ebben a rovatban Tudnak egymás dolgairól címmel közöltünk egy monogrammal ellátott olvasói levelet, amelynek feladója sajnos alaposan rászedett bennünket. Az általa elmondottak ugyanis egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Az érintettektől pedig ezúton kérünk elnézést. Más természetű levelek is érkeznek hozzánk. Mostanában megszaporodtak az olyan írások, amelyek egy-egy orvos, vagy egész kórház, rendelő dolgozóinak munkáját dicsérik, s ez valóban tiszteletre méltó. Mostani összeállításunkban is találnak lapunkról közölt véleményt. Álszerénység volna ugyanis, ha az egyre több ilyen olvasói vélekedésnek nem adnánk helyet. Különösen, ha ezt a levél írója kifejezetten kéri is. Várjuk további leveleiket. A szerk. Köszönjük a jókívánságokat Sok, a fentihez hasonló tartalmú levelet, képeslapot hoz a postás mostanában a szerkesztőségbe. A kecskeméti Bajtai család jókívánságait találomra választottuk ki, de idézhetnénk más írásokból is. így például annak a jakabszállási asszonynak a sorait, aki „egy örömről szeretne tájékoztatni bennünket”: szerencsejátékunkon 5 ezer forintos csomagot nyert. Leírja, milyen határtalan boldogságot jelentett a küldemény az egész családnak. Sorait ezzel zárja: „Kellemes karácsonyt és boldog új évet kívánok a szerkesztőség minden dolgozójának.” Ismételten felülvizsgáltattam A Petőfi Népe 1993. november 17-én Ajándék a Matávtól című cikk tárgyában az alábbiakról tájékoztatom: Az újságcikkben hivatkozott ügyszjSWl alapján megállapítottuk a szobád* fbfgö 'előfizötő nevét és lakcímét. Az illető korábban felszólalással élt a Matáv Szegedi Igazgatóság Kecskeméti Fenntartási Üzemegységénél, majd felülvizsgálati kérelemmel fordult a Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzemhez. Ezt követően lemondott, illetőleg nem vette igénybe a felajánlott ismételt felülvizsgálati kérelmet, melyet a felülvizsgálati döntés írásbeli értesítése foglal magában. Az újságcikk alapján az ismételt felülvizsgálat lefolytatását elrendeltem, amelynek eredményéről az elő-Elmarasztalóan ír R. L.-né keceli lakos a december 1-jén megjelent Étkeztetés című cikkében arról, hogy Kecelen és Imrehegyen kevés a menzán kapott étel mennyisége. Utal arra, hogy „az irodai, tanácsi dolgozók a menzára járnak étkezni, de van olyan is, aki hazahordja az ebédet”. Mindebből azt a hallgatólagos következtetést vonja le: a gyerekek ezért kapnak keveset. Én csak Imrehegy esetére tudok reagálni (nem tudom, R. L.-né honnan ismeri az itteni helyzetet?) Mivel Imrehegyen nincs melegkonyhás étterem, így az óvodás-iskoláskorú gyermekek étkeztetése mellett — akik igénylik — a községben a művelődési központ konyhájáról étkezhetnek olyan formában, hogy hazaviszik az ebédet. így látja el az idős, rászorult embereket a polgármesteri hivatal is. Naponta autóval szállítják az idős fizetőt tájékoztatom. A vizsgálat során nem igazolódott, hogy a távközlés dolgozója rémhírterjesztéssel illette volna az előfizetőt, vagy az elutasításra vonatkozóan bármilyen tájékoztatást is adott volna — tekintettel arra, hogy a döntés nem tartozik feladatkörébe. Úgyszintén nincs döntési jogköre, s ezért nem is közölhette a távbeszélő-állomás leszerelésének kilátásba helyezését. Egyúttal tájékoztatom, hogy a távbeszélőszámlák összege elleni felszólalások a szolgáltatási feladatból illetően csakis műszaki jellegűek. A Matáv - minden eltérő vélemény ellenére - nem kíván szert tenni olyan bevételre, amelyért nem nyújtott szolgáltatást. Vojnár László igazgató embereknek az ebédet a környék tanyáira a házi gondozás keretében. Senkit nem utasítottunk el, ha ebédigénnyel fordult intézményünkhöz. Soha semmilyen mennyiségi vagy minőségi panaszról nem hallottunk. Sőt! Rendkívül finoman, ízletesen főznek és a mennyiség bőséges. Óvodásaink és iskolásaink napközis ellátásban részesülnek, amit eddig kritika nem ért. Nem tudom, honnan veszi R- L.-né állításait? Mielőtt valaki valamit állít, győződjön meg annak valóságáról. Jogosan voltak felháborodva az emberi méltóságukban megsértett konyhai dolgozók, akiknek munkájáról csak a legjobbakat tudom elmondani. A művelődési központ valamennyi dolgozójának nevében a leghatározottabban visszautasítom R. L.-né alaptalan vádaskodásait. Czár László, Imrehegy, a művelődési központ igazgatója A Petőfi Népe 1993. november 11 -ei számában olvastam Benke Márta Felróható-e Deménének a két gyerek? című cikkét. Ezen annyira felháborodtam, hogy elhatároztam, hozzáfűzöm saját véleményemet. Napjainkban sajnos sokan eszik, bocsánat, csipegetik a munkanélküliség keserű kenyerét, velem együtt. Aki nem tapasztalta, hogy ez milyen érzés, ne is tudja meg soha. Bár az ilyen — a cikkben említett — határozatot hozó lelkiismeretlen emberekre" nagyon ráférne, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, mint Deméné. Jó fizetéssel nagyon könnyű mások sorsa fölött rossz döntéseket hozni. Tudomásom szerint csak szakképesítésének megfelelő munkát köteles a munkanélküli elvállalni. Nem hiszem, hogy egy olyan tanfolyamra, amelyhez nem érez valaki rátermettséget, kényszeríthető lenne, nem is beszélve a 105 ezer forintos díjról. Newm tudom, ha Deméné a két gye-Színvonalas az újság Húsz éve folyamatos előfizetője vagyok a Petőfi Népének, és ez az első alkalom, hogy levéllel fordulok önökhöz. Az késztetett ennek a rövid levélnek a megírására, ami a feleségemmel történt. Őt ugyanis 1993. november elején egy budapesti kórházban kezelték. A kezelés annyira megviselte, hogy amikor hazahoztam, másnap az egész felső része begyulladt, ami nagy fájdalommal járt, görcsöket okozott. Ezért a háziorvosunk azonnal beutalta a kiskunhalasi kórház belgyógyászati osztályára. Balázs doktornő azonnal hozzálátott a vizsgálathoz és Kindl Imre főorvos úrral konzultáltak. Annak ellenére, hogy Pesten kezelték, nem utasították el a feleségemet, felvették az osztályra és már az ötödik napon megszüntették a gyulladást. Ezek után csak annyit tudok mondani, hogy a kiskunhalasi kórházban is vannak önzetlen, barátságos orvosok, akik köszönetét és elismerést érdemelnek. A szeretet ünnepe közeledtével, úgy érzem, az ilyenekről is érdemes megemlékezni. Színvonalas lapjukért pedig önöknek is kívánunk kellemes ünnepeket. Hű olvasójuk: Földes István, Kecel, Sallai u. 15. Hátralék! Az AB-AEGON Biztosító kecskeméti fiókjától kapott levelet H. L.-né kecskeméti olvasónk. A levél egyértelmű felszólítás arra vonatkozóan, hogy „lakásbiztosításának díjrendezettsége 1993. 12. 01-ig három hónapon túli hátralékot mutat." Az asszony rokkantnyugdíjas, ám valamennyi, 1993-as biztosítás befizetési csekkszelvényét gondosan megőrizte, magával vitte bemutatni. És ekkor érte a meglepetés. A csekkszelvények bemutatása után közölték vele, hogy a hátralék az 1992-es évre szól, fizessen be 1896 forintot. Olvasónk nem érti a dolgot. Ha ugyanis 1992-es hátraléka mutatkozott, akkor miért nem közölték ezt vele 1993 első negyedében? Miért fizettek kárbejelentéskor egy összeget a számára? Netán a biztosító kimutatása, számítógépe bizonytalankodik? És mi lesz, ha olvasónktól az 1991-es, vagy még korábbi befizetéseit kérik számon? Meddig kell az ügyfélnek ;',attározni a szelvényeket? — sei — Rókaméreg! Nagyon szépe megkérem a kedves szerkesztős . t, tessék rajtam segíteni. Hetvent, . éves Vagyok, nagyon nehéz az él icm. Ezt még az is nyomorítja, hogy a szomszédom rókákat tenyészt és öt lépésnyire vannak az ablakomtól és a konyhaajtómtól a rókák. Egész éjjel nem alszom az ugatástól, a fejem majdnem szétmegy. A trágyagödör szintén a kerítés tövénél van elhelyezve. Másnak is vannak rókái. És ezek az emberek valamire a legerősebb mérget használják és ez beszivárog a kutamba, így kénytelen vagyok a vizet messziről hordani. Már mindent megpróbáltam. Elmentem az otthonomból, de nem bírtam sokáig, visszajöttem. Voltam panaszommal a polgármesteri hivatalban is, de hiába. Kérem, segítsenek, hogy végre megtaláljam a nyugalmamat. Gy. L.-né, Szabadszállás NAPJAINK HUMORÁBÓL Győződjön meg a valóságról! rck és a nagymama mellett nem tud a vizsgákon megfelelni, vajon ki tartja a hátát ? Ha valaki munkanélküli lett és pályát kényszerül változtatni, talán neki kellene eldönteni, mit szeretne tanulni, amihez rátermettséget érez és amit esetleg kamatoztatni tud és lesz miből felnevelni a két gyereket. Gondolom, az átképzésre azért fordít hatalmas összegeket a társadalom, hogy az jó helyre kerüljön és csökkenjen a munkanélküliek száma. Elvárható-e Deménétől. hogy napi tíz órát dolgozzon és tanuljon az otthonán kívül, azután pedig otthon? Az új munkatörvénykönyv szerint a munkaidő 8 óra plusz húsz perc munkaközi szünet — ha ezt az illetékesek még nem tudnák. Azt viszont bizonyára tudják, hogy a minimálisan csurgatott munkanélküli-segély mellett valamilyen munkát végezni kell, mivel a segélyből és a családi pótlékból nem hiszem, hogy Deméné el tudja tartani gyerekeit. Ha a követlező alkalommal Tiszakécskén 50 tagú zenekarra, vagy balett-táncosokra lesz igény, oda is kötelező lesz jelentkezni? Szerintem itt nem Deméné volt, aki nem tudott együttműködni. Tudom, nap mint nap tapasztalom, hogy van olyan munkanélküli, jövedelemnélküli, aki a zsebében milliókkal, meg csodaautóval áll oda a segélyért. Ezzel rontják a rászorulók esélyeit és ezt nagyon elítélem. Nem az irigység beszél belőlem, de sok rendes, becsületes dolgozó ember került lehetetlen helyzetbe önhibáján kívül. A munkanélküli is ember, és vannak tervei, céljai saját életével és persze a családjáéval. Többsége ezt tanulással, munkakereséssel próbálja is megvalósítani anélkül, hogy ilyen drasztikus módon akarnák rákényszeríteni. Név és cím a szerkesztőségben A mesterséges bukkanok ellen A közelmúltban Kovács Imre, kiskunfélegyházi olvasónk tollából levelet közöltünk, amely azzal a lehetetlen állapottal foglalkozott, ami az E75-ÖS számú út kiskunfélegyházi átkelő szakaszán, a vasúti kereszteződésnél kialakult. Ott ugyanis a Kecskeméti Közúti Igazgatóság mesterséges bukkanókat alakított ki, hogy megfékezze a szabályokat be nem tartó járművezetőket. Csakhogy ezt a legtöbb járművezető — zömében igen nagy súlyú kamionokkal — vagy nem vette észre, vagy szándékosan átrobogott azokon. Ennek a környező házak és az azokban lakó emberek látták kárát. Az előbbiek úgy, hogy megrepedezett a fal, az emberek pedig az épületek állandó rengése és az erős zaj miatt nem tudott éjszaka pihenni. Olvasónk most arról tájékoztatott bennünket, hogy több. elsősorban a Szegedi úton lakó polgár kérelemmel fordult a városi polgármesteri hivatalhoz, kezdeményezve és kérve, hogy kötelezze a kivitelezőt az áldatlan állapot megszüntetésére. A Kiskunfélegyházi Polgármesteri Hivatal igazgatási osztálya — kellő vizsgálódás után — határozatot hozott, s ebben helyt adott a „birtokvédelem tárgyában" hozzá fordult polgároknak. Kötelezte a Kecskeméti Közúti Igazgatóságot mint birtoksértőt, hogy állítsa helyre az eredeti állapotot, szüntesse meg a ki vájt három-három bukkanót. A határozat ellen lehet fellebbezni — áll az indoklásban —, de annak nincs halasztó hatálya (olvasónk mellesleg a határozat egy fénymásolt példányát is eljuttatta szerkesztőségünkhöz.) Reméljük, hogy ezzel — legalábbis átmenetileg — a gondnak ez a része megoldódott. Azért csak egy része, mert a kamionok továbbra is a városon keresztül száguldoznak. Uvegvisszaválíás - csalódással Ha érdemesnek találják, szeretném, ha közölnék gyógyszertári kálváriámat. Patikaprivatizáció idején talán az illetékesek elgondolkozhatnak az eseten. Néhány gyógyszeresüvegemmel betértem a kecskeméti Fekete Sas patikába. Soromat kivárva - öt-hat perc elteltével - be akartam adni üvegeimet. Rövid, göndör hajú hölgy tanácstalanul hátrafordult szőke hajú kolléganőjéhez, aki rám nézve közölte: most nem veszünk vissza üvegeket, olyan sokan vannak. Valóban álltak mögöttem néhányan, de nem hiszem, hogy pár üveg visszavétele olyan nagyon sokáig tartott volna. Szó nélkül kijöttem, később már bántam, hogy nem álltam ki az igazamért. No, de sebaj, majd máshol! Átmentem a Batthyány utcai gyógyszertárba. Üvegeimet itt sem vették vissza, mondván: leltározni fognak. Nem értem ugyan az összefüggést, de mérgemet enyhítette, hogy egy idősebb hölgy legalább elnézést kért és biztatott, hogy leltár után visszaveszik az üvegeket. Néhány nap múlva visszamentem. Most sem volt szerencsém, az üvegeket nem vették vissza. Az indoklás az volt. hogy rossz a számítógép. Hát én ezt sem értem. Gyógyszert vásároltam. kiadni tudott a gép, bevételezni nem. Hogyan működik ez a rendszer? Netán külön papírra nem lehetett volna kézzel felírni, vagy esetleg fejben összeadni? Kijőve a patikából pontot tettem üvegkálváriám végére, s az első kukába bedobtam a számításom szerinti (fejben számoltam) kb. 60 forint értékű üveget és nagyon szégyeltem magam, pedig nem nekem kellett volna. Az Isten mentsen meg minket betétdíjas üvegeinktől. Dóra Lászlóné, Kecskemét, Bagi László u. 5. Hol magyar a magyar? Két diplomám van, négy nyelven beszélek (angol, német, magyar, szerb), mégsem tudok megélni, mert nincs állásom. Pontosabban fogalmazva: dolgozom ugyan, de ezért át kell jönnöm Magyarországra, ahol feketén alkalmaznak mint segédmunkást. A nevemet és a helyet, ahová dolgozni járok, jobb, ha nem említem, mert nem akarok bajba keverni rajtam kívül másokat is. A munka nem megalázó számomra, örülök, hogy egyáltalán van, és még szerencsésnek érezhetem magam, hogy gondoskodni tudok — bár korántsem a régi nívón — a családomról. Amikor még jobb volt az időjárás, hajnalban keltem és egyszerűen átbicikliztem a határon, nem kellett 8-10-12 órát sorban állnom a kocsival. Persze néha ezt is muszáj megtennem a benzin miatt. Mostanában albérletben lakom és ha sikerül, a hétvégeken megyek haza. Elmúltam már 30 éves, az élet java még előttem van és teljesen tanácstalan vagyok: meddig mehet ez így tovább, a politikusaink meddig tudják még feszíteni a húrt, mert mi arról semmit nem tehetünk, ami körülöttünk történik. Magyarnak érzem magam, az anyanyelvem is az, de ez nem elég ahhoz, hogy jogaim is legyenek. Megaláztatva, elkeseredve rovom az utat, teszem a dolgom, de nem tudom, meddig bírom lelkiekkel. Amikor befutok a „munkahelyemre”, számtalanszor elhangzik a hátam mögött: megjött a jugó! Ezt az érzést nem lehet sem leírni, sem elmondani. Szerbiában lehetek csak magyar, ahol megkülönböztető jelzőként használják ezt a szót? Ahol éppen ezért mindent tudnak rólam, mert nyilvántartanak. Ennyit jelent az a néhány kilométer, ami elválaszt bennünket? Magyart a magyartól? Lejegyezte: Somogyi Gábor Gyanús közületi vásárlás Kecskeméten, a széchenyivárosi nagy ABC-ben, a húsreszortnál egy alacsony, korosabb hölgy vásárolt, fehér konyhai öltözetben, kezében táska és egy garaboly. Kért közületre 2x2 szelet karajt és még négy szelet karajt. Ez megy a garabolyba. És kér 40 szelet karajt, ez megy a vállalati táskába. Mindjárt az volt a gondolatom, hogy a negyven szeletből tízóraiznak, és ami megmarad, szétosztják a gyerekeknek. Azt már nem tudom, hogy ez a hölgy óvodához, vagy iskolához tartozott-e, de az bizonyos, hogy fejenként minimum 1,5 dekával megkárosították szegény gyerekeket. Üdvözlettel: S. L.-né Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A FOGADÓÓRA Lesz ivóvíz! A múlt héten közöltük a kecskeméti Kossuth Szövetkezet-Belsőnyír egyik tanyájában élő, nyolcvanéves János bácsi panaszát, amely arról szólt, hogy nincs kútja és messziről kell hordania a vizet a háztartáshoz, az állatok ellátásához. Az ügy — úgy látszik — most fordulóponthoz érkezett. Az elmúlt napokban sikerült beszélni a szövetkezet elnökével, Nagy Imrével, aki elmondta: ismeri a gondot és ígéretet tett arra. hogy mielőbb megoldja azt. Javasolta, hogy János bácsi keressen egy kútfúró mestert, akiben megbízik, csináltassa meg a kutat, a szövetkezet pedig kifizeti a munka árát. Mielőtt azonban hozzáfognak a munkához, a szövetkezeti elnök ismerni akarja a kútfúró árajánlatát. Mindezek előtt azonban felkeresi az idős házaspárt, pénzt hagy náluk, hogy az anyagbeszerzést is megkezdhessék. Mit tehetünk mindehhez? Legyen kegyes az időjárás, hogy a megnyugtató ígéret mielőbb valóra váljon. — sei — Eltartásért! A férfi hatvanhét éves és elmondása szerint súlyos beteg. Reumája és magas vérnyomása van, azon kívül helyzetéből eredően ideges, folyton sírva fakad. Családi házából került kórházba az elmúlt esztendőben. Onnan gyógyultan vitte haza a mentő, ám a házból a családja kizárta. Azóta sem tudja, miért történt ez így. Sehol nem tudott szállást találni, a vasútállomás épületében aludt, majd öccse megszánta, befogadta, de hamarosan ismét az utcára került. Az árpkparton feküdt, amikor egy juhász ismerőse befogadta, azonban innen is mennie kellett egy idő után. Október elejéig egy másik ismerős kiskonyhájában húzta meg magát, azután újból kórházba került, ahonnan már sehová nem tudott „hazamenni". Immár öt hete az egyik kecskeméti átmeneti szálláson alszik, és abban reménykedik, hogy eltartási szerződést tud kötni valakivel, aki tanyájáért gondozná, mosna, főzne rá. Az idős férfi által elmondottaknak számos érthetetlen pontja van. Vajon miért vetette ki magából a családja, ha negyven esztendőn át csak dolgozott és a vízen kívül más italt nem ismert? Miért adták el minden állatát, mezőgazdasági felszerelését, amíg ő a kórházban volt? Ha nem akarnak róla gondoskodni, miért nem alakítanak ki mégis egy helyet, ahol meghúzhatná magát? Azt mondja, mindez előtte is rejtély. Hozzáteszem: egyoldalú előadása alapján számunkra is érthetetlen. — sei — Sajnálom! A november 17-én megjelent Borravalóért mindent lehet? című írás kapcsán vizsgálatot rendeltem el. A levélírót ezúton tájékoztatom, hogy a vizsgálat eredményeként nem állapítható meg olyan kegyeletsértő tény, illetve dolgozói magatartás, amely alapot adna személyi felelősségre vonásra. Mindazonáltal sajnálom, ha mélységes gyászának enyhítésében nem tudtunk volna az elvárható mértékben közreműködni. Mayer Antal, igazgató Az oldalt szerkesztette: Gál Sándor
