Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-06 / 259. szám

1993. november 6., szombat PETŐFI NEPE v EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA Sztálin: ember vagy isten? A VÉRDÍJAS APA BÉRDÍJAS FIA A Szomáliái Aidid klán amerikai tagjai A Sztálin körüli személyi kultusz milliókat tévesztett meg saját hazá­jában és azon kívül is. Csodálói szá­mára szerte a világon a szovjet diktá­tor egy jobb jövő ígéretét jelentette, miközben emberek millióit ölték meg uralma alatt. A Sztálinnak küldött ajándékokat első ízben állítják ki Oroszországon kívül, a finnországi Lahti történeti múzeumában — számolt be a Reuter hírügynökség. Sokan istenként tisz­telték, és a Sztálin-kultusz olyan volt mint egyfajta vallás - vélekedik Esa Hassinen, a finn múzeum kurátora. Amikor Sztálin hetvenéves lett 1949-ben, a szovjet kormány úgy döntött, nagyszabású kiállítást ren­dez a neki adott ajándékokból. A Lahtiban november végéig nyitva tartó kiállítás mintegy négy évtized­del később csak 130 tárgyat, csupán egy kis töredékét vonultatja fel an­nak a huszonötezer darabból álló kol­lekciónak, amelynek 1949-53 között jártak csodájára a szovjet emberek. Az idelátogatók képet kaphatnak, hogyan állították magát a művészetet is a személyi kultusz szolgálatába. A kiállított tárgyak erről is tanúskod­nak - vélekedik Natalia Karlju­­csenko orosz művészettörténész. A „Sztálin ember vagy isten?” címet viselő kiállítás más országokba is el­jut majd - nyilatkozta Irina Orlova, a moszkvai forradalmi múzeum főku­rátora. Ez egy jelentős gyűjtemény és egyben egyfajta figyelmeztetés is az embereknek, milyen veszélyekkel járhat a totalitarizmus - teszi hozzá. Néha szégyellem magam, hogy rá vagyok utalva a jótékonyságra. De mit tehetek, a férjemnek nincs pénze... A nyilatkozat amolyan min­dennapi családi drámát sejtet, pedig politika a javából. A fekete hölgy Londonban, de nem a brit főváros­ban, hanem a kanadai Ontario ha­sonnevű városában nyilatkozott, s nem más, mint a 35 esztendős Kha­­diga, a Szomáliái klánfőnök, Aidid második felesége. A férjénél jóval fi­atalabb asszony négy, 1 és 8 éves kor közötti gyermekükkel, valamint hú­gával és sógorával szociális segélyen él az észak-amerikai országban. Fő időtöltése, a csemetékkel való fog­lalkozás mellett a CNN Szomáliái közvetítésének figyelése. Amikor a Daily News tudósítója a nem éppen átlagos „kanadai famíliá­nál” járt, megszólalt a telefon és Los Angelesből hívták a családot. Egy férfi féltestvéreinek hogyléte iránt érdeklődött: Aidid első felesége ugyanis a califomiai nagyvárosban él, fiával Husszein Farrah-hal, a Szomáliái tábornok elsőszülött gyermekével. A hadmérnök fiata­lember amerikai iskolákban tanult, majd 1987-ben ugyan leszerelt, de a Marine Reserve Corps tagjaként, más tartalékosokhoz hasonlóan, két­szer egy évben aktív szolgálatot is teljesít. A Szomáliái Reménység akció kezdetén önként jelentkezett beve­tésre s idén január 5-ig a kelet-afrikai országban tartózkodott tolmácstiszt­ként, mert a szomálit anyanyelvi szinten beszélők ugyancsak kevesen • Kezdetben örömmel üdvözölték az amerikai katonákat Szomáliában. voltak a tengerészek között. Azután hazarendelték. Hogy ez kapcsolatban állt-e apja változó szerepével, arról Bill Wright, a haditengerészet szóvivője haliga-' tott, jóllehet a fiú szolgálatát meg­erősítette. Aidid fejére változatlanul 25 ezer dollár vérdíj van kitűzve /bár néhány emberével már tárgyalnak az amerikaiak/. Az ifjabb Aidid pedig egyelőre „bérdíjat” kap, amikor ha­vonta hétvégi szolgálatra bevonul a Los Angeles-i laktanyába. Ferenczy Europress A gyűjtemény legtöbb darabja az SZKP tagszervezeteitől és egykori szovjet magánszemélyektől szárma­zik. Sztálin jelentős ajándékokat ka­pott más államoktól, kommunista pártoktól és szervezetektől is. A tár­gyak között található egy, a Francia Kommunista Párttól kapott porcelán­tál is, rajta a forradalmár Saint-Just képével, és a következő felirattal: „Sztálin elvtársnak,, és „ Nincs sza­badság a szabadság gyilkosainak”. A francia nyugdíjasok egy pár gyapjú­kesztyűt küldtek azzal az üzenettel: remélik, hogy Franciaországban úgyanolyan életszínvonal lesz, mint a Szovjetunióban. Sztálin 1879-ben Grúziában szüle­tett és a huszas évek végén lett a Szovjetunió nagyhatalmú vezetője, miután Lenin 1924-ben bekövetke­zett halála után félreállította vetély­­társait. Az 1930-as évekbeli nagy tiszto­gatások során rendszerének vélt és valódi ellenségeit milliószámra küldte szibériai táborokba. Sokan pedig a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálásának estek áldozatul. Ennek ellenére Sztálin nem volt hí­ján a népszerűségnek, sem hazájá­ban, sem pedig külföldön. Sokan nem hisznek abban, hogy ő lett volna a felelős a gyilkosságokért. • Sztálinnak ma már - néhol - a szobrát is koporsóba zárják. ELTŰNT VETERÁNOK Még ma is keresik a katonákat Moszkvában a hetvenes-nyolcva­nas évekig, de talán még most is, má­jus 9-e, a Győzelem Napja volt a re­mény sok idős, gyermekét elveszített anya számára. Kievben is voltak ha­sonló, megdöbbentően tragikus má­jus kilencedikék. Az idő azonban múlik, jött Afganisztán, s mostaná­ban már az ott eltűnt (többnyire meghalt) fiatalok számítanak vete­ránnak az ukrán anyák számára. Időről-időre az érintett szülők le­velekkel bombázzák az ukrán ható­ságokat, amelyekben a nyomozás folytatását követelik, mert nem hi­szik el, hogy fiúk tényleg örökre el­tűnt. A hivatalos adatok szerint 80 ukrán állampolgár tűnt el vagy esett fogságba Afganisztánban, ám közü­lük 42 hozzátartozója nem fogadta el a sorsukról szóló jelentéseket. Kiderült egyebek között, hogy az eltűntek vagy meghaltak személyi dossziéiba csak nagyon felületes meghatározások, leírások kerültek. Például: „Meghalt, a holttestet nem találtuk meg” vagy „Szakadékba zu­hant, a temetés jelképes volt”. A nyomozás kiderítette ugyanakkor azt is, hogy a bajtársak és a parancsno­kok sokszor túl szépre akarták fes­teni bajtársuk elestél, amikor a szü­lők erről kérdezték őket. Nem volt ritka a kifejezetten hősi elemek fel­vonultatása sem, nyilván azért, hogy enyhítsenek valamit a fájdalmukon. A szülők azonban nem nyugodtak, maguk is nyomozásba kezdtek, és amikor a szembe állították a felna­gyított eseteket az általuk megtalált, többnyire más beállítású anyagokkal, akkor ez ismételten növelte kétsége­iket. Nem kevés bajt okoznak a külön­böző természetgyógyászok, pszicho­lógusok és szélhámos társaik - állít­ják az ukrán hatóságok. A szülők lel­kének birtoklói - ezt a kifejezést használta a kormányközi bizottság egyik vezetője - olyannyira felher­gelték őket, hogy az apák és az anyák néha teljesen abszurd állításokra ra­gadtatják el magukat. Ráadásul nem­régen az egyik halottnak hitt fiú édesapja Donyeckben saját maga exhumálta azt a sírt, amely fölé az ő fia nevét írták. Mint kiderült, egyér­telműen bebizonyítható volt, hogy nem az ő gyermeke fekszik ott. Az eset nyomán újabb és újabb csalá­dokban ébredt fel a remény. Mester Nándor Augstein és gyermeke A háborúból 23 évesen visszatérő Rudolf Augstein, a katonai szolgálat előtt az egyik hannoveri lapnál gya­kornok, megszerzi a „Diese Woche” utódjának kiadási jogát, s Der Spie­gel (Tükör) címmel 1947 január else­jén beindítja a szériát. Cinikus, nő­faló és magányos farkas. Sört szíve­sebben iszik, mint pezsgőt. Ha jó könyv akad a kezébe, néni megy el partyra. Az autodidakta, ám hatalmas tu­dású Augstein és a Spiegel kezdettől fogva vallja: a demokrácia számára létfontosságú a sajtó. A Bundestag egyik első vizsgáló bizottsága azzal a Spiegel—állítással foglalkozott, hogy a képviselőket megvesztegették, amikor Frankfurt ellenében Bonnt szavazták meg fővárosnak. Az ügy­ben állítólag döntő szerepe volt Kon­rad Adenaüemek, s akit Augstein nem szeretett ugyan, de nagy politi­kusnak tartott. A Spiegel kedvenc céltáblájául a néhai Franz-Josef Strauss szolgált: nem kevesebb, mint ötször mentek neki alaposan „a bajor keresztapának”. Strauss hadügymi­niszterként bele is bukott az 1962-es Spiegel-ügybe. Thatcher: a magyarok nem voltak kommunisták • Margaret Thatcher Thatcher-mánia kerítette hatal­mába Nagy-Britanniát: a könyves­boltok most megjelent memoárjával, a „Downing street-i évek”-kel van­nak tele, a BBC első csatornáján folytatásos interjút és portréfilmet sugároznak róla, miközben a máso­dik csatornán tudós szakértők szemé­lyét és szerepét elemzik, ugyancsak hetente sok órában. Thatcher-asszony először 1984-es budapesti látogatásával kapcsolatban említi Magyarországot. Kádár János­ról így írt: „a nyugati gazdasági kap­csolatok révén elfogadható életszín­vonalat teremtett népének, miközben állandóan erősítgette Magyarország elkötelezettségét a Varsói Szerződés, a szocializmus és a Szovjetunió mel­lett. Ez szükséges megfontolás volt ahhoz képest, hogy 1948 óta 60 ezer szovjet katona állomásozott Ma­gyarországon. Akkoriban úgy tűnt, hogy Kádár urat sokan tisztelik, talán még szere­tik is Magyarországon, mert érde­méül tudták be, hogy elkerülte az 1956-os események megismétlődé­sét és fokozatos reformfolyamatot tett lehetővé. Habár őt magát is meg­kínozták elvtársai, tulajdon múltja nem nélkülözte a kortárs régi kom­munista vezetők karrierjére jellemző bűnöket. Felelős volt Mindszenty kardinális megkínzásáért és peréért, barátja, Rajk külügyminiszter kivég­zéséért, és az 1956-os forradalom el­árulásáért. Ám személyesen tagadta előttem, hogy felelős volna Nagy Imre kivégzéséért. Azt mondta, biz­tosítékot kapott a szovjetektől Nagy Imre életére. Majd még egy helyütt írt Magyar­­országról, 1990-es kelet-európai út­járól beszámolva. „A kelet-európai országok közül Magyarországnak három fontos előnye volt. Először is jelentős gazdasági és sok politikai reformot hajtottak végre a megelőző kommunista rendszer idején. így az átmenet kevésbé volt nehéz és fájdalmas. Másodszor is, Antall József révén az ország egy valódi konzervatív, megbízható kezébe került. Antall úr­ral korábban is többször találkoztam, és túlnyomórészt azonos volt a poli­tikai megközelítésünk. Harmadszor, a magyarok egybetartották kor­mánykoalíciójukat. amely nem hasa­­dozott szét kis ügyek miatt. Antall úrnak megvolt a képessége, és gyor­san növelte tekintélyét is, megadva Magyarországnak a szükséges veze­tést és a folytonosságot.” Margaret Thatcher. Antall úrral parlamenti irodájában folytatott megbeszélésem jól példázta, milyen óvatosan kellett viselkedniük. Egyszercsak egy szoborra muta­tott, amelyet liberális kommunista elődje, Németh úr kapott Rizskov szovjet miniszterelnöktől. Úgy lát­szik, a szigorúbb vizsgálat kimutatta, hogy a szoborba lehallgatókészülé­ket rejtettek. Hongkong: kínai-brit vita HOGYAN ÉL A MOROZOV CSALÁD? Szegények és gazdagok Oroszországban Hongkongnak, a brit koronagyar­matnak 1997 július elsején vissza kell kerülnie eredeti gazdájához, Kí­nához. Visszakerül, de feltételekkel. A legfontosabbak ezek közül, hogy a hongkongiak megtarthatják korábbi életformájukat, társadalmi rendsze­rüket és a brit gyarmati érában élve­zett politikai autonómiájukat. Lát­szólag mindent elrendeztek a felek. Mégis, amint közeleg az átadás ideje, mindkét oldalon egyre idegesebb a hangulat. Éles vita robbant ki tavaly RENAULT Márkakereskedés és Márkaszerviz Bátyán RENAULT Fekete és Társa Kft. 6351 Bátya, Bajai u. 35. Tel./fax: 06-64/362-947 Új gépkocsik értékesítése, garanciális és javító szervizelése, részlet, lízingkonstrukciók, alkatrészeladás. 13237 októberben Peking és London, illetve Peking és a hongkongi brit gyarmati kormányzat között. Formailag a megállapodás eltérő értelmezéséről van szó, tartalmilag pedig arról, hogy a jelenlegi brit kormány „jóvá akarja tenni” elődje (a Thatcher-kormány) most túlzott­nak ítélt engedékenységét. (Chris Patten hongkongi brit kormányzó szerint az autokratikus pekingi rend­szer a világtörténelem legnagyobb ajándékát kapja a gazdag Hong­konggal - érdemtelenül.) Kérjen bocsánatot! Pert vesztett Leszek Moczulski, a lengyel parlament legélesebben kommunistaellenes pártjának vezére. A bíróság elmarasztalta a politikust és arra kötelezte, hogy kérjen bocsá­natot név szerint mind az 56 képvise­lőjétől, akiket hazaárulóknak és Moszkva bábjainak nevezett. Ne feledje: ez a legolcsóbb! Kedisz Autókölcsönző Ladák, Trabantok kedvezményes, átalánydíjas kölcsönzése. Cím: Kecskemét, Erkel F. u. 1/A Tel.: 76/321-308 la kamaraszínházzal szemben/ Nyitva: hétfőtől péntekig 9-17 óráig. 115769) Oroszországban a lakosság döntő többsége nem jut megfelelő minőségű táplálálékhoz, a legele­settebb rétegek pedig már régen túl vannak azon, hogy hónap számra nem jut asztalukra hús vagy gyümölcs. Mindennél szemlé­letesebben mutatja a tömegek el­szegényedését, hogy a családok jö­vedelmüket szinte teljes egészében élelmiszerre kénytelenek fordítani. Emellett az oroszországi társada­lom polarizálódását jelzi az is, hogy középosztály hiányában a társadalom az európai mércével mérve egyre inkább a nagyon sze­gényekre és az újgazdagokra osz­lik. E sorok írója egy orosz család kö­rében szerzett életközeli tapasztala­tokat ír arról, hogy miként él ma egy átlag orosz család. A négytagú Mo­rozov család kétkeresős. A férj és a feleség egyaránt mérnök egy volt hadiipari üzemben. Kettőjük keresete nem éri el a százezer rubelt. Menzaluxus A nagyobbik gyermek 12, a kiseb­bik 8 éves. A másfél szobás saját la­kás orosz viszonylatban is szerényen berendezettnek mondható. A feleség, Irina harminckilencezer rubelt keres. Férje, Gennagyij a túlmunkákkal leg­jobb esetben is havonta hatvanezret visz haza, ami éppen ötven dollárnak felel meg. A család esténként otthon eszik főtt ételt, az üzemi -koszt és a gyer­mekek menzája ugyanis annyira megdrágult, hogy nem engedheti meg magának a család ezt a luxust. Irina a legolcsóbb, csontos húsból - kilója 1750 rubel - főz levest, amiből három napra valót készít egyszerre. Az ennél drágább húsra, a 4000 ezer rubeles fagyasztott marhahúsra már ritkán telik. Irina így gyakran vesz halat. A fagyasztott tengeri hal, a treszka, vagy a szkumbrija kilója ezer rubel körül van. Békebeli emlékek: könny és kaviár A drága, Irina fizetésének felébe kerülő húszezerrubeles tokhalat, vagy a kaviárt a „békebeli” évek cir­kusz- vagy mozilátogatásairól isme­rik csak a gyerekek. Akkor egy rube­lért mérték a büfében a tokhallal vagy kaviárral készült szendvicset. Azóta sem erre, sem mozijegyre vagy könyvekre nem futja a Moro­zov családnak. Irina leleményén mú­lik, hogy a viszonylag olcsó burgo­nyából — 250 rubel kilója -, halból és savanyú káposztából ízletes ebéd ke­rekedik. Reggelire a gyerekek zabká­sát kapnak, ami olcsó és laktató. Az Oroszországban kedvelt hajdinaká­sára viszont már nem telik, ugyanis annak is nagyon felment az ára az utóbbi két évben. Új ruhára és cipőre a szülőnek szintén nem jut. Szeren­csére mindkét gyermek leány, így a kisebbik a nagyobb kinőtt ruháiban járhat. A Morozov család nem panaszko­dik, mint mondják, vannak náluk sokkal rosszabb helyzetben lévők is, akiket a kenyér árának szabadárassá tétele még súlyosabban érint. Moro­­zovéknak legalább van lakásuk, ame­lyet nemrég privatizáltak. A Moszkva egyik külső kerületében lévő panelházi lakás piaci értéke 20 ezer dollár, ugyanis nagyon meg­emelkedtek a lakásárak az utóbbi egy évben. Riasztó jövő A szülők már előre rettegnek, hogy mi lesz, ha a gyerekek felnőnek és családot alapítanak. Az összesen 42 négyzetméteren még négyen csak-csak elférnek, de több család számára már nagyon szűkös lenne a hely. Mátpedig lakást bérelni Moszkvában jelenleg is csak a jól ke­resők, a váltakozók, vagy külföldi cégek alkalmazottai tudnak. A legol­csóbb albérlet havi 80 ezer rubelnél kezdődik, ami Irina fizetésének két­szerese. A Morozov család helyzete átla­gosnak mondható, azonban nagy a szórás felfelé és lefelé is. Sok em­ber még mindig társbérletben, vagy munkásszállón lakik Moszkvában, s a jelenlegi, a legtöbb európai fővá­rost leköröző lakásárak mellett nincs is esélyük, hogy valaha is sa­ját otthonra tegyenek szert. Ugyanez vonatkozik a fiatalok többségére is. Árfutás Mindennél többet mond a hely­zetről, hogy Oroszországban a szü­letések rohamos csökkenése miatt fogy a népesség. Moszkvában az árak az utóbbi években elérték, sőt egyes esetekben jócskán meg is ha­ladták a világpiacit, miközben a bé­rek a világon a legalacsonyabbak közé tartoznak. A nyugati és ve­gyes vállalatok sokszor magasan képzett orosz alkalmazottai a nyu­gatiakhoz képest hihetlenül ala­csony bérért dolgoznak. Helyi vi­szonylatban az ötszáz dolláros fize­tés már az álmok netovábbja. A Morozov házaspár feje is arra szá­mít. hogy sikerül jól elhelyezked­nie, s jobb életet tud egyszer bizto­sítani családjának. Akiknek a határ a csillagos ég Nem lenne teljes a kép, ha nem villantanánk fel az oroszországi vál­lalkozók közül kikerülő újgazdagok világát. Arányuk ugyan csekély a lakosság egészéhez képest. Jel­lemző adat, hogy a 600-as új Mer­­cedesekből Oroszországban több fut mint Nyugat-Európában, s a sok­szor kétes kereskedelmi ügyleteken hihetetlenül gyorsan meggazdago­dott vékony réteg elképzelhetetlenül fényűző életet él. Az orosz elit Flo­ridában és a Riviérán vásárol mé­regdrága ingatlanokat. Ebből is látszik, hogy az, átala­kulóban lévő, piacosodó Oroszor­szágban óriási léptékű társadalmi változás zajlik, óriási a fent és a lent közötti különbség. Az ingatag politkai helyzet miatt mindezek alapján nem lehet kizárni a tár­sadalmi megrázkódtatásokat sem.

Next

/
Thumbnails
Contents