Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-05 / 258. szám
MEGYEI KÖRKÉP BETÖRTÉK AZ AJTÓKAT, DE KI FIZETI AZ ASZTALOST? Vizsgálat a bajai rendőrkommandó ellen Október 23-án reggel olyan volt a Duna menti kis falu, Géderlak, mint egy zsibvásár. Jöttek-mentek az emberek, a járda túloldaláról átkiabáltak egymásnak, hallottad, az éjszaka kommandósok jártak a faluban? A legtöbben már tudtak a rendőri akcióról, amelynek egyik szenvedő alanya, a Zádor-tanyán élő Busa Gábor tőle szokatlan módon, bottal ballagott. Arcán véraláfutások, karmolási nyomok, kezében az orvosi látlelet, amelyen-egy teljes oldalon az elszenvedett sérüléseit vette számba az ügyeletes orvos. Busa nem kommentálta a történteket, de akkor már eldöntötte: eljárást indít és nyilvánosságra hozza az általa „elfuseráltnak” nevezett, törvénysértőnek tartott rendőri beavatkozást. Szerkesztőségünkben másnap csöngött a telefon, s az előzetesen elmondottak arra utaltak, nem mindennapi fordulatokban bővelkedő esemény részese volt. Mint megtudtuk, Busa Gábor nem véletlenül került a rendőri érdeklődés középpontjába. Figyelemreméltó hír járta be az országot: Bajáról megszökött egy fegyveres kiskatona, akit nagy erőkkel keresnek. A rádióhír hallatán először Busa Gábor felesége jött rá, hogy a katona akár a volt élettársa unokaöcscse is lehet. Ám a fiút évek óta nem látta, azt sem tudja, hová került, így nem is tartott attól, hogy az náluk, Géderlakon jelentkezik. Ez így is történt, de a család nyugalma mégis e szökés kapcsán borult fel. Betörök vagy kommandósok? Az ünnep hajnalán bekövetkezett eseményeket Busa Gábortól és feleségétől tudjuk. — Reggel fél ötkor keltem fel a jószágokat megetetni, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fehér színű kocsi állt meg a tanyám melletti Duna-töltésen. Amint leoltották a lámpákat, figyelni kezdtem. Egy kis idő múlva két férfi jött a kapuhoz. Köszöntek, majd segítséget kértek. Mint mondták, Szekszárdra szeretnének menni, de lerobbant a kocsijuk, felforrt a hűtővíz. Egy kanna vizet adtam a kezükbe, de félúton sem voltak, amikor visszafordultak. Azt mondták, nem értenek a kocsihoz, segítsek nekik. Indultam, hogy kinyissam a motorháztetőt, amikor hátulról lerohantak. Fekete harisnyaálarcosok próbáltak letepemi, de leginkább a számat befogni. Azonnal arra gondoltam, hogy ezek betörők, mese nincs, védekezek az utolsó leheletemig. Szinte biztos voltam benne, hogy a csikót akarják ellopni, vagy pénzt szerezni, hiszen nap mint nap hallani tanyabetörésekről. Minden erőmet összeszedtem, mert az is felötlött bennem; bent van a terhes feleségem, meg a két gyerek, velük mi lesz. Ők próbáltak lefogni, én védekeztem, de vagy kétméteres emberek voltak, nehéz volt a dolgom. A töltés oldalán gurultunk lefelé, amikor segítségért kezdtem kiabálni. Később elmondták, leginkább azt akarták megakadályozni, hogy a házban bujkáló katonának jelezni tudjak. Mindaddig egy szóval nem mondták, hogy rendőrök, csak amikor már javában birkóztunk, akkor kezdték el sorolni, „ne kiabáljon, rendőrök vagyunk!” — de én akkor már nem hittem nekik. A k... anyátok vagytok ti rendőrök, betörők vagytok — válaszoltam. Amikor végül a töltés lábától a kocsihoz cibáltak, s erőszakkal mindenáron be akartak ültetni abba, akkor került elő egy egyenruhás alezredes, meg egyre több rendőr. Közölték, hogy szökött katonát keresnek. Teljes volt a meglepetésem: Nem értettem, miért nálam keresik, hiszen soha életemben nem láttam, a rádióból csak annyit gyanítottunk, hogy talán a feleségem volt élettársának az unokaöccse. Átkutatták a lakást, egyikük alatt még a létrám is összetört, persze senkit és semmit nem találtak. Már világosodott, de mindezt hatósági tanú nélkül csinálták, a jegyzőkönyvre azt írták, az időpont miatt tanút hozni nem tudtak. Pedig a helybéli vagyonvédelmisekkel mindvégig kapcsolatban voltak. Én cefetül néztem ki, az arcom teli véraláfutásokkal, minden porcikám sajgott, mert három gerincműtétem volt. Fölháborodtam az eljáráson, meg azon, ha netán valóban itt lett volna a kiskatona, a kommandósoktól bőven lett volna ideje elmenekülni, még lőni is, hiszen én kiabálni tudtam. Hozzáteszem, ha az autónál nem támadnak meg, hanem azonnal igazolják magukat, én egy árva szó nem sok, annyit nem szólok. Amikor az kérdeztem, hogy mi lett volna, ha nálam önvédelmi fegyver van — ebből nemrégiben vizsgáztam —, s jogosan támadok az általam bűnözőnek vélt rendőrökre, az a választ kaptam: akkor agyonlőnek. Ezen a kijelentésen még jobban fölpaprikáztam magam, hiszen mindvégig jogosan védekeztem, ami csak addig tartott, amíg az egyenruhás rendőr elő nem került. Búcsúzóul azt mondták: akár elnézést is kérhetnének, de nem teszik, mert az ilyen ügy ezzel jár. Most jöjjenek velem, menjünk a faluba, ahol Kiss Ferencre — akivel nemrégiben eltartási szerződést kötöttem — szintén rátörték az ajtót. • Hogy bizonyos vezető beosztású rendőröknek miért nincs tudomásuk az akcióról? - egyelőre rejtély. Tény, hogy a kommandóra szükség van, csak az nem hiányzik senkinek, hogy ártatlanul háborgassák a rend őrei. • Kiss Ferenc: „Akkor már elszántam magam, ha bejönnek, beléjük mártom a kést.” A Jókai utca 14. szám alatti házból a rokkantnyugdíjas Kiss Ferenc jött ki, aki először gyanakodva nézegette az autókat. A 23-ára virradó éjszakára így emlékezett: A rendőrök miatt segítségért kiáltott — Úgy hajnali három óra lehetett, amikor az általam „Pumpa” néven ismert személy a nyitott kapun bejött, s verni kezdte az ajtómat. Mindenáron azt akarta elérni, hogy bejusson a lakásba. Azt állította, hogy ismerőseimmel érkezett, bort hozott, amit együtt igyunk meg. Rosszat sejtettem, így elővettem a konyhakést. Zavartam őket, hogy ilyen későn hagyjanak békén, félek tőlük, de csak nem tágítottak. Akkor már elszántam magam, ha mégis bejönnek, az elsőbe belemártom a kést, aztán legyen, aminek lennie kell. Tudtam, hogy többen vannak, mert suttogást hallottam, átmentem az első szobába, onnan kiáltoztam segítségért a szomszédnak. Ő később megerősítette, hogy hallotta is a segélykiáltást. Egyszer csak zseblámpa villant, valaki azt mondta, „most”, s úgy berúgták az ajtót, hogy az azonnal beszakadt. Géppisztolyos emberek jöttek a szobába, hát persze hogy letettem a kést. Beteg ember lévén, az a csoda, hogy szívgörcsöt nem kaptam. Akkor már láttam, hogy akik a „Pumpával” jöttek, azok rendőrök. Felforgatták a szobákat, az ágy és a szekrény még mindig ott van. Nézzék meg a dunnákat a földön, abban kerestek valami kiskatonát, akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda. Amilyen gyorsan jöttek, úgy el is mentek. Egy tanú nem sok, annyi nem volt jelen. Egyetlen sor jegyzőkönyvet nem vettek fel, nekem aláírni semmit nem hoztak. Az eltartómat, Busa Gábort már többször kértem, hogy a két berúgott ajtótokot és a zárat csináltassa meg a költségükre, hiszen mi semmiről nem tehetünk, semmiről nem tudtunk. Azt a választ adták, ha a bíróság megítéli, rendbetetetik a szétvert ajtókat. Az külön bosszant, hogy jó, a bejárati ajtó zárva volt, azt berúgták. De a belső szoba ajtaja csak be volt csukva, amit ahelyett, hogy kinyitottak volna, szintén berúgták. Tudom én, hogy veszélyes egy szökött fegyveres katona, de azt nálam senki nem láthatta. Ha mást nem is, de legalább elnézést kértek volna, hogy ebben a nagy demokráciában a másnak okozott kárt rendőrként, önként megtérítenék. Márcsak azért is, mert ahogy itt jártak, még azon a napon bemondta a rádió, hogy a katonát Érden, fegyvertelenül elfogták. Kiderült, Géderíaknak még a közelében sem járt. No, ha az itt járt rendőrök még csak elnézést sem kértek, majd megteszi helyettük a belügyminiszter, mert ha kell, az igazunkért odáig is elmegyünk. A feljelentés a váróban maradt Miközben dr. Pataki László körzeti orvos, a látlelet készítője részleteiben is ismertette a Busa Gábor által elszenvedett, szerencsére nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket, búcsúzóul még annyit mondott: Nyilvánvaló okozati összefüggés van az elszenvedett bántalmazás és a között, hogy a gerincére háromszor műtött sértett több napig csak bottal tudott járni, valamint a fájdalmai enyhítésére azóta rendszeresen injekciókat kap. Már azt hittük, mindent megtudtunk, -amikor Busa Gábor zsebéből egy fénymásolt jegyzőkönyv került elő. Ennek külön sora van, fogott a történetbe. — Amikor a kommandósok elmentek, a látlelet birtokában a kalocsai rendőrkapitányságra siettem panaszt tenni. Az ügyeletes tiszt megérkezéséig a bejárattól jobbra lévő várószobába irányítottak. Körülnézve, a falon térképet láttam, rajta a tanyámat, majd a kommandóakciót előkészítő iratokat. Közöttük egy, a számomra azóta igen értékessé vált dokumentumot. E jegyzőkönyvből kiderül, hogy egy régi haragosom, akivel jelenleg is több bírósági perem van folyamatban, s aki a feleségem volt élettársa, egyben a szökött katona nagybátyja, bejelentést tett ellenem a paksi rendőrkapitányságon. Azt állította, hogy ő a tanyát körbefürkészte, így tudja, hogy a kiskatonát én nem bújtatom, ellenben pontosan hét darab, különböző típusú fegyvert rejtegetek, köztük egy géppisztolyt. Aki a jegyzőkönyvet felvette, elfelejtette megkérdezni, hogy állok-e a bejelentővel perben és haragban, ami sajnos, igaz. Ezt az iratot én zsebre gyűrtem, és nem a rendőrségen, hanem másnap a városi vezető ügyésznél tettem meg a féljelentést, aki mind a kommandósok, mind a megrágalmazóm ellenit a szegedi ügyészségi nyomozóhivatalhoz továbbította. A rendőrök persze már másnap keresték az elhozott iratot. Azt mondták, titoksértést követek el, ha nem adom ki. Akkorra már lefénymásoltam, így visszaadtam. Jogászoktól tudom, hogy titoksértést azzal én nem követtem el, hogy megnéztem a rám vonatkozó iratot. Sokkal inkább azok, akik egy rendőrségi váróban felejtenek egy ilyen fontos anyagot. Azt remélem, igazságot szolgáltatnak, s ha mást nem is, de elnézést kémek az ártatlanul történt összeverésemért, s végre az ajtókat is megcsináltatják, ha már melléfogtak. Tíz nap múlva sajtótájékoztató A bajai rendőrkommandó bevetése ügyében a városi rendőrkapitánytól, Tölgyesi Lajostól próbáltunk tájékozódni. Távolléte miatt helyettesétől, Patócs alezredestől annyit tudtunk meg: az egység dolgozott a kérdéses napon, de a megye irányította az akciót, felvilágosítást onnan kaphatunk. A főkapitányság közbiztonsági osztályvezetője, dr. Pálvölgyi István ugyancsak távol volt, s helyettese már úgy tudta, hogy nem vetették be a kommandót. Nem maradt más hátra, mint az ügyben eljáró ügyészségi' nyomozóhivatalhoz fordultunk. A vizsgálatot vezető dr. Szabó Benedek azt ígérte, hogy legkorábban 10 nap múlva adnak sajtótájékoztatót. Ezen tények alapján ismertetik a szövevényes ügy részleteit, amelyről annyi azért bizonyos, résztvevője volt a rendőrkommandó. Zsiga Ferenc Az egészséges életmódért Kunszentmiklóson még bíznak a nagyüzemi gazdálkodásban A kunszentmiklósi képviselő-testület legutóbbi ülésén a városatyák tájékoztatót hallgattak meg a mezőgazdaság helyzetéről, a termelőszövetkezet és az egyéni gazdálkodás tükrében. Komári István elnök igazgató szólt arról az időszakról is, amikor még a város mezőgazdaságilag művelhető területének több mint 90 százaléka a téesz használatában volt, s még jövedelmező volt a juhtenyésztés, a nagyüzemi sertéstartás. Megemlítette, hogy mindehhez szervesen kapcsolódott a tagok háztáji gazdálkodása,^ majd áttért a rendszerváltás kedvezőtlen irányaira. Ugyanis, mint mondotta, megkérdőjeleződött a szövetkezetek törvényessége és a közös tulajdon felszámolásra ítéltetett. A gazdálkodási feltételek mind nehezebbek, a KGST megszűnése maga után vonta a mezőgazdasági piacok elvesztését. Összeomlott a korábban működő szerződéses felvásárlási rendszer. A beszámoló megállapította, hogy összességében a kárpótlási törvény végrehajtása alapjaiban nem rendítette meg a szövetkezeti gazdálkodást, hanem lehetővé teszi, hogy szerződéses formában az új tulajdonosok bekapcsolódjanak a szövetkezethez. A téesz 633 tagjából egyébként alig több mint kilencven szüntette meg tagságát, jogvita nélkül. A közös gazdálkodást választók nagy száma bizonyítja, hogy a nagyüzemi gazdálkodásban látják a jövőt. Molnár Péterné A patikák magánkézbe adása - érthetően - a közvélemény rendkívüli érdeklődését váltotta ki. Ez a mindenkit érintő és érdeklő téma is napirendre kerül a Pharmaexpo ’93 kiállításon és vásáron, amelyen a hazai gyártók és forgalmazók mellett a világ legnagyobb gyógyszergyárai is képviseltetik magukat. Ez egyben azt is jelzi, hogy a hazai gyógyszerkereskedelem piaci tényezővé vált, megindult a verseny mind a gyógyszerfogyasztók, mind a forgalmazók kegyeiért. Ebben a versenyben fontos tényező a patikaprivatizáció. A gyógyszerellátás és nagykereskedelem ma még jelentős részben állami tulajdonban működik, de már megszülettek a döntések a teljes hálózat magánosítására. Ez a tény különös hangsúlyt kap majd a kiállításhoz kapcsolódó szakmai programokon is, amelyen mind az ÁVÜ, mind a népjóléti tárca vezető szakemberei kifejtik álláspontjukat. Ott lesznek a bankok, a pénzintézetek képviselői is, és a privatizálás gondjairól elmondják a véleményüket a gyógyszergyártók és kutatók is. A november 11-14-én Budapesten, a körcsarnokban nyíló kiállításon és vásáron nemcsak az új orvosságokat ismerhetik meg az érdeklődők, hanem azokat a lehetőségeket is, amelyek a hazai - túlzott - gyógyszerfogyasztás csökkentését szolgálnák. Á Pharmaexpo másik célja az egészséges életmóddal és a korszerű táplálkozással kapcsolatos felvilágosító tevékenység. Előadásokra és termékbemutatókra kerül majd sor e témákban is; a helyszínen lesz koleszterin- és vércukorszint-, valamint vérnyomásmérés, kondíció- és erőállapot-vizsgálat. sz. m. A FALUBÓL NE VIGYÉK KI A FÖLDET Baracskán dolgozni akarnak • A baracskaiak ragaszkodnak a földhöz. (Folytatás az 1. oldalról) Nagybaracskán érdeklődtünk először, hogy úrrá tudnak-e lenni ezen a problémán. Király Sándor, a falu polgármestere: — Sajnos a megyei földhivatalnak elfogyott a pénze, így már nem tudott további megbízást adni az alvállalkozóknak a licitálások előkészítésére, és lebonyolítására. Ezért a mi falunkban is elmarad az e hónapra tervezett földárverés. Úgy gondoltam, hogy puhatolózom a földhivatalnál, mi lenne, ha a falu megelőlegezné az árverést előkészítő pénzt, ami körülbelül hektáronként 1300 forint, de mivel erre nincs mód, nem is terjesztettem a testület elé. A baj ott kezdődik, hogy csak az első kárpótlási törvény során mérték fel a kárpótlásra jogosultak földigényét, és a gazdaságok csak ezt tették át a földalapokba. Az újabb törvények során ez nem történt meg, hiába kértünk a kombinát területeiből még 4200 aranykoronányit. A faluban még csak fel tudnánk mérni, hogy mennyi jegyet szeretnének földre váltani, de ott vannak a máshol lakók és a külföldön élők, akik szintén licitálhatnak. Nagybaracskán nincsenek olyan állami cégek, amelyek a privatizáció során ezeket a jegyeket fel tudnák használni, itt csak a föld jelenti a jövőt. Annál is inkább, mert jelenleg 262 munkanélkülit tartunk nyilván, és a 7-8 aranykoronányi, amire igényt tartanak, a puszta megélhetésükhöz kell. Ebből szeretnék kiegészíteni a minimális segélyüket, mégha ez nem is hosszú távra vonatkozik. A tőzsdékben és a bankokban senki sem bízik, akik pedig már az idén megművelték földjeiket, azok tudják, mennyit ér az, és többé már nem lehet őket megvezetni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a faluból ne vigyék ki a földet, az az itt élőket szolgálja. Kisszabó József nyugdíjas — Nekem 197 aranykorona kárpótlás járt, és ahogy megegyeztünk a földrendező bizottsággal, az első kárpótláson csak a felét használtam fel. Ez így rendben is lenne, de a feleségemnek, és a testvéreinek az édesapjuk után járó 70 holdból csak 43-at tudtunk érvényesíteni, mert a papírok menet közben mindenütt elvesztek, és most hiába kaptuk meg a töredékért a jegyeket, ha nincs annyi, föld, hogy mindenkinek jusson. Egyértelmű, hogy a szigeti kombinátos földekből lehetett volna ezt a problémát megoldani, én nem érteni, miért vették el tőlünk ezt a lehetőséget. Szabó István: — Valamikor 36 hold földet és egy házat vettek el tőlem, amiért 682 ezer forint értékű kárpótlási jegyet kaptam, és hogy ne vesszen az értéke, először beraktam a Budapest Bankba letéti jegyre. Mikor elhatároztam, hogy földet veszek, mert az értékállóbb, visszaváltottam, igaz, ez nem ment simán. Amikor kiderült, hogy kevés a föld, megnéztem, milyen a tőzsdén a brókerek ajánlata, de olyan modortalanul bántak velem, hogy otthagytam őket. Jómagam legalább 30 hektár földet vennék, de sajnos a korábbi „jó elvtársak” gondoskodtak, hogy a kombinát földje kézen-közön kikerüljön a forgalomból. Egyébként nem értem a kormányt és a kárpótlási hivatalt, miért nem mérték fel az első esethez hasonlóan a földigényeket, és miért nem tudták elérni, hogy mindenütt legyen megfelelő kincstári földmennyiség. Végvári József: — Jómagam 300 ezer forint értékű kárpótlási jeggyel rendelkezem, és valamennyiért földet szeretnék venni, de mivel nemrégen jutottam hozzá, úgy látom, kevés az esély, hogy vissza tudjam szerezni családunk korábbi birtokát. Már az ügyintézéssel sem voltam elégedett, többször felutaztattak bennünket feleslegesen Budapestre arra hivatkozva, amikor megjelentünk, hogy éppen akkor nincs ügyfélfogadás. Az majd csak a legközelebbi licitáláskor derül ki, hogy tulajdonképpen milyen mennyiségű kárpótlási jegy került kiadásra, és amiatt milyen magasra szöknek a baracskai földárak. Tudok olyanról, aki 1,6 millió értékű jegygyei rendelkezik, és ha 3—4 fő ilyen megjelenik az árverésen, akkor nem sok remény van arra, hogy egyezségre lehet jutni. Ezek után én is kíváncsian várom, kinek a kezébe jutnak a falu földjei. Papp Zoltán A HAZAI BEFEKTETŐK ELSŐBBSÉGBEN / Élelmiszer-ipari privatizáció Az élelmiszeripar 138 állami vállalatából eddig 100 alakult át, ebből részbeni vagy teljes privatizáción 45 üzem „esett át”. Az élelmiszer-ágazat 70 százalékában - innen származik az agrárexport túlnyomó része - eddig még nem történt jelentős privatizáció. Némi élénkülés csupán a hús-, a tej- és a tartósítóipar területén tapasztalható. A magánosítás egyik kulcskérdése a hazai tulajdonlás. Mennyiben segíti a szaktárca a hazai befektetők tulajdonossá válását ? — kérdeztük Szilvássy Gábortól, a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályvezetőjétől.- A magyar tulajdonosi réteg kialakulását kedvezményes vásárlási lehetőségekkel és a kárpótlási jegyek széles körű bevonásával segíti a minisztérium. Az élelmiszeriparban a társasággá alakuló vállalatok részvényeiből legalább a vagyonérték 20 százalékáig tartalékolni kell azok számára, akik kárpótlási jegygyei szeretnének tulajdoni hányadot szerezni. A mezőgazdasági termelőknek a teljes vagyonból 25+1 százaléknyi szavazatot minden esetben elkülönítünk, hogy ha részesedést szeretnének szerezni a feldolgozóiparban is, kedvezményesen tulajdonhoz juthassanak. Erre a lehetőségre minden alkalommal felhívjuk a termelők figyelmét, ha ennek ellenére is lanyha az érdeklődés, a hibát nem szándékokban, hanem mondjuk a szervezésben kell keresni. A földművelésügyi kormányzat speciális eszközökkel támogatja mindazokat a hazai befektetőket is. akik a privatizáció során magánkézbe kerülő vállalatoknál meghatározó tulajdonhányadot szereznek, hogy később saját belátásuk szerint társulhassanak külföldi befektetőkkel, maguk dönthessenek arról, kihasználják-e egy esetleges partner marketingismereteit és piaci lehetőségeit, vagy sem.- Mit tesz a minisztérium azért, hogy ne alakuljanak ki az élelmiszeriparban monopóliumok?- Élsőbbségben részesítjük az új pályázókat - amennyiben a feltételeknek egyébként megfelelnek - az adott iparágban már tulajdont szerzett magyar, vagy külföldi tulajdonosokkal szemben. És nyitva tartja a szemét a versenyhivatal is. amelynek - természetesen - hivatalból kötelessége gátat vetni a monopolisztikus törekvéseknek. u. g.
