Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)

1993-11-19 / 270. szám

1993. november 19., péntek REJTÉLYEK ÉS KERDESEK Rejtélyek és kérdések Rovatunban megkérdeztük Michael Hesseman német kultúrantropo­­lógust, vajon befolyásolhatták-e a földönkiviiliek az emberiség fejlődé­sét. Szerinte ennek a lehetősége nem kizárt. Cikket közlünk még arról is, hogy a hidegháború elmúltával sem csökkent az atomháborús pusz­títás lehetősége. Az orosz és az amerikai műholdak még mindig egy­más ellen kémkednek a kozmoszból. Arról is olvashatnak egyik írá­sunkban, hogy a napfogyatkozást istencsapásának tartották még nem is olyan régen az emberek. AMERIKAI TUDÓS KÖVETKEZTETÉSE A teremtés minden napja 120 ezer évig tartott Mózes Első Könyve szerint az Is­ten hat nap alatt teremtette a világot. A washingtoni egyetem professzora, Ernst Zinner St. Lóuisban (Missouri állam) most arra a következtetésre jutott, hogy a teremtés minden nap­jának 120 ezer évig kellett tartania. Zinner e következtetését az auszt­ráliai Victoria szövetségi államban 1969-ben talált 500 kilogramm súlyú Murchison-meteorit fizikai állapo­tára alapozza. E sziklaszerű meteorit egyes szemcséi régebbiek a naprendszernél és túlélték a rendszer keletkezését anélkül, hogy elolvadtak vagy elgő­zölögtek volna - mondta a profesz­­szor a „Daily Telegraph”-nak adott interjújában. - A szemcsék a magné­­zium-26 izotópjának atomjait tar­talmazzák, amely az alumínium-26 izotópjának radiokatív bomlásakor keletkezik. Az alumínium-26 lebom­lása magnézium-26-tá pedig 720 ezer évig tart. Tehát a meteoritban a megfelelő szemcsék ezen időtartam vége felé kapaszkodtak meg. Ebből következik, hogy a Nap és az őt kö­rülvevő világűrtörmelék, mint a bolygók és ez a meteorit is, általános formájukat nem egészen egymilió év alatt nyerték el. Zinner szerint az anyag, amelyből a Nap és a bolygók keletkeztek, több mint ötmilliárd éves és egy „vörös óriássá” nőtt szu­percsillag robbanásakor a Nap töme­gének 50-szeresével repült ki a világűrbe. A tudomány eddigi fel­fogása szerint a Nap keletkezésének időtartamát évek millióiban mérték. Népvándorlás a XXI. században Egy amerikai szakértő becslése szerint Földünk lakossága a XXI. század folyamán több mint kétszere­sére nő. A Világbank és az ENSZ együttesen elvégzett számításai sze­rint a Föld jelenleg 5,5 milliárdos la­kossága további hatmilliárddal fog növekedni, mielőtt a népességi hely­zet stabilizálódnék. Ezt a véleményét fejtette ki a „Population Council” el­nevezésű amerikai szervezet munka­társa, John Bongaarts a tömbön kí­vüli országok minisztereinek Dzsa­­kartában megtartott értekezletén. És ennek következtében várhatóan ed­dig nem látott vándorlási és mene­külthullámokkal kell számolni, mert a fejlődő országok már nem lesznek képesek biztosítani az embertöme­gek megélhetését. A SUMÉROK ISMERHETTÉK A KOZMOSZBÓL ÉRKEZETT ISTENEKET Ki irányítja a földi civilizáció fejlődését? tenek jelenléte, akik jó 4500 éve a Földre szálltak, s különböző kolóni­ákat hoztak létre. Az akkori embe­rekkel érintkezve keveredhettek ösz­­sze a gének, hogy így belülről átala­kítva a földlakókat, azok a munka­végzés szempontjából találékonyab­bak, intelligensebbek legyenek. Nagy a valószínűsége annak, hogy az idegen civilizáció látogatói elődein­ket munkaerőként alkalmazták 4500 évvel ezelőtt. Miután azonban már nem volt a földiekre szükségük, dön­teniük kellett, én legalábbis így gon­dolom. Tovább támogassák-e az em­beriséget, befolyásolják fejlődési le­hetőségeit, avagy magára hagyják. Legnagyobb valószínűség szerint a földönkívüliek arról dönthettek, hogy az emberiség kultúrateremtő­ként fennmaradjon a Földön. Egyéb­ként ezeknek a kapcsolatoknak az emlékei megtalálhatók a bibliai tör­ténetekben, a sumérok emlékezeté­ben, de vannak 2800 éves japán bar­langfestmények, de gondolhatunk az egyiptomi piramisokra is, melyeknek hasonló formái a Marson is láthatók. De említhetem a maják, s egyéb dél-amerikai népek faragványait is, melyeken olyan szerkezeteket ábrá­zolnak, amiket évszázadokkal ezelőtt földi ember nem építhetett meg. — Ön azt mondta, hogy dolgoztat­ták elődeinket a földönkívüliek. Mi szükségük lehetett az emberekre? — Talán aranybányászoknak használhatták az embereket. Az űr­repülések során az aranyat mint fé­met felhasználják. Az önfenntartás­ról röviden annyit, ha megvizsgáljuk az özönvíz történetét, akkor láthat­juk, hogy ez választóvonal az embe­riség életében. Ott dőlt el egyebek mellett az is, hogy képes-e önfenntar­tóvá válni a földi közösség. Azaz talpra tud-e állni a katasztrófa után, s fejlődést felmutatni. Úgy vélem, hogy ezután is a látogatók egyenget­hették az utunkat, mind társadalmi­lag mind technikailag. B.Zs. • Az ufológusok úgy vélik, hogy az 683-ból származó maja dombormű, Pacal uralkodó ürjármüvét ábrázolhatja. Ki tudja, mi is az igazság? A törzsfejlődés hosszú folyamata, avagy a teremtés következtében ala­kult ki a földi civilizáció? Hány Ádám, illetve hány Éva kellett ah­hoz, hogy az emberi lét a jelenlegi szintre elérkezzen. Vajon hogyan keveredtek a legfőbb belső informá­ciókat hordozó emberi gének? Egyes kutatók nem zárják ki annak lehető­ségét, hogy más civilizációk esetleg nemcsak technikailag, de genetikai­lag is beavatkoztak a fejlődésünkbe. Ezzel kapcsolatban Michael Hes­seman német kultúrantropológustól kértünk rövid interjút, akivel a II. űr­utazási és űrkommunikációs világ­­kongresszuson találkoztunk, melyet az Ambrus & Co. rendezett Budapes­ten. — Ha megnézzük az emberiség mitológiáját, akkor abban bizonyíté­kot találhatunk arra, hogy földönkí­# Michael Hesseman előadást tartott Budapesten. vüliek jártak a bolygónkon több ezer évvel ezelőtt — mondja Hesseman. S már akkor megtörténhettek bizonyos génkeveredések a látogatókkal. Pél­dául a sumérok leírásában egyértel­műen kiolvasható az anonakik, az is­A FÉLELEM REFLEXEI A MAI NAPIG TOVÁBB ÉLNEK f r- a • -m • :xs-t wst « yu nuut>mitnn: m Katonai bizalmatlansag a kozmoszban I CSILLAGÁSZATI NAPOK HALASON T örténelmi napfogyatkozások Ha a szárazföldeken és a tengerek felszínén egyhült is az orosz-ameri­kai „szembenállás”, vagy „szembe­­úszás”, a légtér és a kozmosz nem mutat ilyen megnyugató képet, a két nagyhatalom légi és rakétaeszközei­nek „szembeszállása”, a világűrrel kapcsolatos katonai tevékenysége alig veszít intenzitásából. Az ördög nem alszik Az Arkin-Norris amerikai szerző­páros nemrég a Bulletin of Atomic Scientists hasábjain kimutatta, hogy az Egyesült Államok tengeralattjá­rókra telepített rakétaereje ma 10 százalékkal nagyobb harckészült­ségben van, mint a ’80-as években volt. Az atomhajtóműves tengeralatt­járók nagyobb óceáni térségeken mozognak, több időt töltenek a nyílt tengereken, indításra kész balliszti­kus rakétákkal. Az oroszországi cél­pontokra szegeződik a harckészült­ségben tartott 3000 amerikai nukleá­ris robbanótöltet jelentős hányada, Arkin és Norris szerint több, mint amennyiről beszélnek. Washington „hadászati viselkedése” a hideghá­ború végeztével alig változott. Műholdak védelmi ernyője alatt Október közepén Kokosin vé­delmi miniszterhelyettes vezetésével az egyik „fő objektumon” munkaér­tekezletet tartott az orosz ,katonai kozmikus erők” parancsnoki állomá­nya. Itt hangsúlyt kapott, hogy mivel csak két ország rendelkezik a kozmi­kus eszközök biztosításához szüksé­ges fejlettségű infrastruktúrával, Oroszországnak „nem szabványos” megoldásokat kell találnia kozmikus eszköztárának irányítására. Megálla­pították, hogy az orosz „katonai kozmikus erők” parancsnoksága nagy nehézségek árán ugyan, de biz­tosítja a különböző rendeltetésű „műhold-csoportosítások” stabil irá­nyítását, a szükséges infrastruktúra fenntartását, s a kettős, tehát katonai és polgári rendeltetésű technikák némelyikénél - például a „Glonass”­­„Navstar” relációban - megelőzte az Egyesült Államokat. Áz orosz légvédelem és űrvéde­lem központi parancsnoki pontja je­lenleg több mint hétezer űrobjektu­mot tart számon. Pályán van 360 műhold, ezek nagyrésze katonai ren­deltetésű, egyebek között a rádiófel­derítés, a rádiótechnikai, rádióloká­ciós és optikai-elektronikus felderí­tés szolgálatában áll. Valamivel átte­kinthetőbb a légtér: Oroszország fö­lött napi átlagban ezer repülőgép mozgását kell követni. Spiongépek a határok mentén A határok közelében hetenként át­lagban húsz külföldi felderítő repü­lőgép tevékenykedik, svédek, ameri­kaiak, franciák, japánok, angolok. Szeptemberben az orosz légvédelem gépeit 333 esetben riadóztatták. Nagyjából változatlan a volt Szov­jetunió körüli térségben az amerikai hadászati felderítő légierő felállása és működtetése. Oroszországgal kapcsolatos feladatai vannak több mint hatvan U-2-es és RC-135-ös típusú amerikai felderítő gépnek. Ezek közül 16 Nagy-Britanniából, 8 Ciprusról és Görögországból, 4 Szaúd-Arábiából, 10 Japánból és Dél-Koreából indul feladatai elvég­zésére. A gépek 100-300 kilométerre közelítik meg az orosz szárazföldi határokat és többszáz kilométeres mélységig egészítik ki az űrfelderítés adatait. Orosz megítélés szerint az Egye­sült Államok változatlanul érdeklő­dik a mindennapos oroszországi ka­tonai tevékenység, a hadsereg harc­­készültsége, területi elhelyezkedése iránt, az oroszországi légvédelem ál­lapota és működése, a haditengeré­szeti erők elhelyezkedése és tevé­kenysége, a kísérleti rakétaindítások, általában az új légi és kozmikus ka­tonai eszközök megjelenése iránt. Az orosz hadászati légifelderítés jelen­legi célpontjai között vannak első­sorban az amerikai repülőgép-hor­dozó csoportosítások, az utóbbi idő­ben a Nimitz, a Kitty Hawk és a Lin­coln, valamint kíséretük mozgása. Egy orosz távolfelderítő gép egy útja száz tiszt egyhavi fizetését viszi el - panaszkodnak Moszkvában, de már büszkén emlegetik a Tu-22MR tí­pusú új, hangsebességnél gyorsabb hadászati felderítőgép kvalitásait és azt, hogy az államnak érdeke ismerni mind a lehetséges ellenfelek, mind a „barátok” tényleges szándékait, mégpedig minél korábbi szakaszban, hogy a nemkívánatos fejleményeket megelőzhesse. Melegen tartott rakéták Moszkva katonai sajtója epés cél­zásokat tesz arra, hogy ma „partne­reknek” kell nevezni azokat, akik nemcsak a hadászati felderítés (ko­rábban: „kémkedés”) teljes eszköztá­rát működtetik, hanem rakétáikat is „melegen” tartják Oroszország ellen. Ez ugyan politikailag ellenőrzött te­vékenység, de nyugtalanító az „au­tomatizált” hadászati csapások el­gondolásának ismételt jelentkezése. Miután a washingtoni Brookings In­tézet egyik főmunkatársa a The New York Times hasábjain felelevení­tette, hogy a 70-es években a szovje­tek felkészültek néhány ezer atom­robbanótöltet automatizált „üzembe­helyezésére” abban az esetben, ha már elpusztultak a bevetésükért fe­lelős katonai vezetők, az AP ameri­kai hírügynökség megerősítette, hogy az Egyesült Államok rendelke­zik olyan rakétákkal, amelyek az el­nök és más washingtoni méltóságok „kiesése” után is indíthatók. A Krasznaja Zvezda ezzel kapcso­latban emlékeztet viszont arra, hogy a hidegháborús időkben az amerikai hadászati légierőnek voltak olyan, 24 órán keresztül a levegőben tartóz­kodó „parancsnoki pontjai”, ame­lyeknek ügyeletes tábornoka paran­csot adhatott nukleáris válaszcsa­pásra, ha a washingtoni vezetés netán megsemmisült. A halott kéz kikapcsoló Scott Sagan, a Stanford egyetem munkatársa tanúsítja, hogy B-52- eseket elláttak olyan berendezéssel, amelynek révén személyzetük „kiik­tatása” után is elvégezhették a fel­adatukká tett bombázást. A „beren­dezést” „a halott kéz kikapcsolójá­nak” nevezték. Az AP a Greenpeace szakértőjeként idézi a már említett amerikai William Arkint, nevezete­sen azt a közlését, miszerint az Egye­sült Államoknak jelenleg is módjá­ban áll atomfegyvert alkalmazni rendkívüli körülmények esetén. Tizenkilencedik alkalommal ren­dezik meg Kikunhalason a Csillagá­szati Napokat, október 25—29-ig. Az immár hagyományokat teremtett rendezvénysorozatnak — s ezért el­sősorban Balogh István lelkesedését és szervezőmunkáját illeti dicséret — ezúttal is a Vasutas Művelődési Ház adott otthont. Ugyancsak Hala­son rendezték meg az idén az amatőr csillagászok országos találkozóját. A szóban forgó rendezvénysorozat ke­retében minden évben neves csilla­gászok és szakemberek tartanak elő­adásokat. Történelmi napfogyatkozások Magyarországon címmel tartotta meg a nyitó előadást Ponori Thew­­rewk Aurél csillagász, a Magyar Tu­­dodmányos Akadémia tagja. Mint elmondta, a napfogyatkozás mindig rendkívüli és titokzatos eseménynek számított, s gyakorta okozott rémüle­tet, pánikot az emberek között. Kö­zépkori krónikákban jó néhányszor, sőt, egy helyen a Bibliában is lehet találkozni a napfogyatkozás leírásá­val. Az első ilyen feljegyzés a 881-ben kiadott Salzburgi Évkönyv­ből származik. A Nagyszebeni Kró­nika 1544-ben így ír erről a furcsa je­lenségről: „Az ijedtség hatására az emberek és barmok megdermed­tek...”. ” A napfény majdnem hogy elveszett...” — olvashatjuk az A világűri endoszkópia az Olym­pus Optikai Műveknél született. Az űrjárművek nehezen hozzáférhető zugainak az átkutatására szolgál. Az Ariane-rakétát is ezzel vizsgálták át az indítása előtt, amikor idegen tes­teket kerestek. Az űrhajók burkolat Vannak nagyon nagy objektumok, amelyeknek egyáltalán nincs fényük. Ezek az ún. MACHO-k /massive compact halo objects/. A remény, hogy egy MACHO-t sikerül azono­sítani, Albert Einstein általános rela­tivitás-elméletén alapszik. Eszerint a nehézségi erő eltérítheti a fénysuga­rakat. A csillagászok következtetése szerint, ha a Tejutat egy ún. halo-gyűrű övezi, amely láthatatlan égitestek óriási tömegéből áll, akkor egy MACHO-nak a legközelebbi ga­laxis, a Nagy Magellán Felhő csilla­gai előtt kellene lennie. Amerikai, 1567-es Megyesi Krónikában. Egy német történetíró, aki az 1595-ös napfogyatkozásnak volt szemtanúja, így jegyezte le a látottakat: „A Nap másfél órára elsötétedett, s megál­ló«. ” Hogyan állhatott meg a Nap? — tette fel a kérdést a neves előadó, s meg is válaszolta azzal, hogy a régi felfogás szerint a Nap és a Hold azért világít, mert megy. Napfogyatkozás­kor persze, nem a Nap nem világított, s a középkor embere számára ebből az következett, hogy nem is megy... Teljes napfogyatkozás utoljára a múlt században, 1842-ben volt Ma­gyarországon. Talán kevesen tudják, hogy a szabadságharc költője, Petőfi is látta akkor e ritka természeti jelen­séget. Mindezt egy másik híresség, Orlay Petrich Soma festőművész írta meg visszaemlékezéseiben, aki uno­katestvére volt a költőnek. Petőfi el­határozta, hogy mindenképp végig­nézi a napfogyatkozást, bár Orlay óvaintette ettől. Az erős fény végül úgy megártott bal szemének, hogy azzal sosem látott tisztán többé. — Ma már pontosan, napra meg lehet határozni a napfogyatkozások időpontját — fejezte be előadását Ponori Thewrewk Aurél. — A leg­közelebbi 1999. augusztus 11-én lesz, s a Balatonon, illetőleg Tihany­­ból lesz a legszebben látható. Ádám Miklós alá beépített műszerei annyira hozzá­férhetetlenek, hogy egy kábel hibája esetén, az egész fémszekrényt szét kellene szerelni. Az endoszkóp haj­lékony fényvezetékét viszont már egy csavar furatán is be lehet vezetni a vizsgálandó szerkezetbe. francia és lengyel csillagászok ezért az éjszakai égboltnak erre a terüle­tére irányították a teleszkópokat, és az adatokat kompjuterek vizsgálták át. Most, több mint 2 millió megfi­gyelés után a kompjuter egy külön­legességet jelentett: a világűrben, a Tejút túloldalán egy égitest rejtőz­ködik, amely vagy egy parányi csil­lag vagy egy óriási bolygó. Szerkesztette: Barta Zsolt . katonai űreszközök százai kémlelik a két szuperhatalom területét a világűrből hasonló magasságból. A kozmoszban még folyik a versengés. Rakétavizsgáló endoszkóp PARÁNYI CSILLAG VAGY ÓRIÁS BOLYGÓ? Égitest a Tejút túloldalán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents