Petőfi Népe, 1993. november (48. évfolyam, 254-280. szám)
1993-11-18 / 269. szám
8 1993. november 18., csütörtök HIT ES ELET *... Missziót teljesít az éter rádiós hullámain A kecskeméti baptista gyülekezet meghívására a napokban Kecskeméten hirdetett igét Steiner József, a rádiós pasztoráció jeles szakembere, a Radio Monte Carlo — a Trans World Radio — magyar műsorának alapító szerkesztője. A jeles lelkipásztor 1961-től dolgozik Monacóban. — Valamikor diplomata szerettem volna lenni — idézte vissza egykori élményeit Steiner úr, kérésünkre. — De a Rákosi-rendszerben messze kerülték azt az értelmiségit, aki hívő volt, rendszeresen templomba járt. Amikor a nyomás egy kicsit alábbhagyott, felvettek az idegen nyelvek főiskolájára. 1956. november 1-jén hagytam el az országot, mint a magyar Vöröskereszt küldötte, a Ferihegyi repülőtér tolmácsa. Bécs után New Yorkba kerültem, az IBM-nél dolgoztam. És megint eszembe jutott, jobb lenne a diplomáciában helyet találni.... — Amerikában ez lehetséges volt? — Ott meg azért nem kellettem, mert nem voltam amerikai állampolgár. Ebben az időben volt rám igen nagy hatással Billy Graham, a nagy prédikátor és térítő. Az ő tanítása térített meg igazából. így tudtam elfogadni teljes szívvel Jézust, a megváltót. Rájöttem: az én igazi hivatásom valóban a diplomácia. Az égi külügyminisztérium szolgálatába kell állnom. Krisztusért járok követségben, itt a földön. Egy olyan országért kell dolgoznom, amelyik sosem múlik el... — Mikor jött vissza Európába...? — 1961-ben. Megbízást kaptam ugyanis a Trans World Rádiót működtető alapítványtól, hogy szervezzem meg a magyar adást. A szerkesztés alapelve: nem politizálunk, kizárólag a bibila üzenetét sugározzuk a világban szétszóródott és a Kárpát-medencében élő testvéreinknek... — Kik csinálták a műsort? — Egy személyes szerkesztőség • Steiner József szerkesztő. volt a miénk. Ma sem népesebb. A kezdet kezdetén elsősorban amerikából jöttek a hitvallások, a tanúságtételek kazettái. Magyarországról csak hónapokkal az indulás után kaptuk az első levelet. De azt is Zágrábban adták postára. Aztán már annyi viszszajelzést kaptunk, hogy a levelek feldolgozására külön munkatársat kértünk föl. Abban az időben 14 különböző rádióadó sugárzott magyar nyelvű műsort a nagyvilágban. De a mi programunkkal nem volt azonos egy sem. Volt, amelyik politizált, volt, amelyik csak profán dolgokkal és hírekkel szolgált. Úgyhogy egy idő után a műsorunk zavarására nem is fordított energiát az elhárítás. Egy közepes minőségű rádióval már rendszeresen követhette a sorozatainkat bárki, Magyarországon. Sok levelet kaptunk mérnököktől, tanároktól, orvosoktól, akik munkájuk, beosztásuk miatt nem járhattak templomba, imaházba. Megírták, hogy végre élő igét hallgathattak... — Emlékszem, eléggé bizonytalanul szóltak ezek a műsorok a VEF színvonalú rádiókon... — Kezdetben Jugoszláviából kértünk és kaptunk rendszeresen visszajelzéseket. Az egyik hallgatónk — ágyban fekvő, súlyos beteg — havonta négy levelet küldött. Ezekben számolt be az adás minőségéről. Amikor enyhült a helyzet, egy magyarországi lelkész barátunk vállalta el, hogy' becsempészett finom műszerrel rendszeresen ellenőrzi, melyik frekvencián szól jobban Jézus szava. > — Volt-e valamilyen kapcsolatuk a többi magyar adás egyházi szerkesztőivel? — Nem volt. Meghallgattuk, ha tudtuk az áldásukat. De személyes találkozásra nem került sor. Olyan rádiókat, mint a Szabad Európa a KGB és a többi, kelet-európai titkosszolgálat miatt nem volt érdemes meglátogatni. Nem jöhettünk volna Magyarországra egyhamar... — Ki fizeti a Trans World Rádió számláit. A rádiózás nem olcsó mulatság... — Egy alapítvány. Aki a cégnél dolgozik, mindenkinek feladata, hogy segítse az anyagiak megteremtését. Egy. adás Magyarországra 350 dollárba kerül. Szerencsére, Istennek hála, eddig még mindig meg tudtuk teremteni a szükséges pénzt. A donátoraink között vannak mágnások, de kétkezi munkás emberek is... — Hogy tervezik a jövőt? — Tovább szeretnénk haladni a megkezdett úton. Ma már a műsoraink jelentősebb része itt készül, Magyarországon. Arról is tárgyalunk, hogy nem visszük ki a kazettákat, hanem a sugárzást is itt szervezzük meg. Tafíh olcsóbb is lesz; meg a vétel is jobh lesz. Ma már a tv és a rádió sok hasonló vallási összeállítást sugároz. Ennek ellenére hiszem, hogy van érvényes szolgálata a TWR-nek. A levelek, személyes találkozások, telefonhívások arról győznek meg újra és újra, hogy most a nagy politikai ellenségeskedés időszakának végén is szükség van ránk. Isten üzenete tolmácsolóira. F. P. J. Bál az Áranyhomokban A nagytemplom orgonájának felújítására és egy ifjúsági klub létrehozására jótékonysági bálon vettek részt e nemes célokat szívükön viselő kecskemétiek. Mint ahogy azt a házigazdák közül Engert Jakab elmondta, már az előkészületek is sok gyümölcsöt eredményeztek. A szervezés, a fiatalok nyitótáncpróbái rendkívül jó légkörben zajlottak. Ennek eredményeként magától értetődő természetességgel szinte minden korosztály résztvevője volt a bálnak, amit a városban szervezett zenés-táncos összejövetelekről eddig nem nagyon lehetett elmondani, pedig ez az egyik útja a családon belüli és a családok közötti jó kapcsolat megteremtésének is. A szervezés során mindemellett természetesen disszonáns hangok is felmerültek, megkérdőjelezve azt, szabad-e vidámkodnunk, ha számos gond és baj vesz körül nap mint nap bennünket. Velük szemben azért szerencsére sokan vallják, hogy a vidámság, a jókedv életszükséglet. Hatással van mind a lelki, mind a testi egészségünkre. A vidámság kapcsolatokat teremt, közösségeket kovácsol, feszültséget old. Van ideje a sírásnak — van mindannyiunknak ebben is része —, és van ideje a vidámságnak is. Mind a kettőre szükség van. Aki mindig csak vidámkodni akarna, az át akarja lépni az élet lehetőségeit, de aki mindig szomorkodna, az is hibázik. A vidámság az életöröm, a tiszta lelkiismeret jele, és ennek a világnak, Isten világának az igenlését jelenti. Ha őszintén átgondoljuk, tudjuk, hogy amikor nagy gondok gyötörnek, a nehéz napokból a szív belső erői szabadítanak ki, viszont a szív egyik feltöltő erőforrása a vidámság. Ahol a legtöbb öröm van, ott van a legtöbb igazság is. De ennek a fordítottja is igaz. Új segédlelkész a halasi református gyülekezetnél Madarász Zsuzsanna, a halasi református gyülekezet új segédlelkésze fél éve érkezett városunkba. Bemutatkozása, a gyülekezettel való első közvetlen találkozása előtt kérdeztem őt benyomásairól, teológiai tanulmányairól, és a jövőre vonatkozó elképzeléseiről. — Hogyan kerültél Kiskunhalasra? — tettem föl a kérdést valamikori iskolatársamnak, s így megértheti az olvasó, hogy tegező viszonyban vagyunk. — Egy különös véletlen folytán. Jómagam ugyanis arra számítottam, hogy a fogyatékosokkal való foglalkozásom révén a ceglédi szeretetotthonba kerülök, mindaddig, amíg kézhez nem kaptam az értesítést, hogy a halasi gyülekezetbe engem helyeznek ki segédlelkésznek. — Eltelt néhány hét. Milyenek a benyomásaid? — Jók. Biztosan sokat tanulok majd ittlétem alatt. A környezetemben lévő emberek segítőkészsége és jóindulata arra kötelez, hogy képességeimhez mérten a legtöbbet igyekezzek nyújtani. — Melyik az a terület, amely közelebb áll egyéniségedhez? — Az emberi kiszolgáltatottság rendít meg leginkább. A gyülekezetben általában izoláljuk, elhatároljuk magunkat azoktól a rászorultaktól, akik önhibájukon kívül egy lépést sem tudnak önállóan megtenni. Szellemi fogyatékos gyerekekkel és fenőttekkel korábban is foglalkoztam már — ez a jövőben is életem egyik fontos része lesz. • Madarász Zsuzsanna — Hogyan boldogulsz jelenlegi feladataiddal, illetve az itteni emberekkel, gyülekezettel? — Amikor valaki belecsöppen egy gyülekezetbe, rendszerint megriasztja a felelősség nagysága. Abban a tudatban élni és a híveknek prédikálni, hogy a magam élete is tele van megoldásra váró dolgokkal... Nehéz! — Egy lelkipásztor sohasem engedheti el magát? — Nem hiszem, hogy merev lennék, vagy nem merném a saját álláspontomat képviselni. Inkább arról van szó, hogy egy lelkipásztor a maga véleményén túllépve arra törekszik, hogy az egyetlen olyan „véleményt” közvetítse, ami mindenkire nézve jó. G. M. • • Ünnepség Kiskunmajsán Kiskunmajsa újratelepítésének negyed évezredes ünnepségsorozatának kiemelkedő eseménye volt a búcsúi nagymise, melyet egyházmegyénk főpásztora, Dankó László érsek mutatott be. Az őt köszöntő szavak után — az ünnepi eseményeket is gyarapítva — Baranyai László atya tolmácsolásában felolvastatta azt az okiratot, amelyben megköszönve Farkas László esperes plébános 30 éves papi munkáját és Kalocsán megkezdett központi szolgálatát, az ifjabb mesterkanonoki stallum adományozásával tüntette ki. Az érsek atya kinevezési okiratában azt is megemlítette, hogy mindezt akkor teheti meg, amikor Kiskunmajsa újratelepítésének 250. évfordulóját ünnepli. A kalocsai Székeskáptalan eseményére két busznyi (100 fő) majsai hívő jelent meg, melyben képviselve voltak az egyházköség és az ifjúság, a KALÁSZ és az imaközösségek, a karitász és az énekkar tagjai is. Áldás előtt egyházközségünk nevében Mágyar Imre képviselő, a fiatalság nevében pedig Koncz Andrea hittanos adta át ajándékainkat az atyának. Ezeket is megköszönve arra biztatott minket, hogy használjuk ki az alkalmat és tekintsük meg a főbb látnivalókat. Csoportunk így egy rövid orgonahangversehy meghallgatása után megtekintette a székesegyházat és a kincstárat, valamint az érseki palota könyvtárát. Farkas László kanonok atyát pedig imáinkba foglalva, feladataihoz a jó Isten segítségét kérve, szeretetünkbe fogadtuk. Kormos Miklós Pár nap déli szomszédainknál A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kecskeméti csoportjának elnöke, Rigóné Kiss Éva felmérte a pihenés fontosságát és az utószezon előnyeit, kirándulást szervezett csoportja számára és annak idegenvezetője is volt. Október 14—18-ig tartott az élménydús út. Fejes László, a csoport lelki vezetője révén, Máriára figyelve — lévén ez az ő hónapja — imádkoztunk az autóbuszban a rózsafüzért hol Horvátország, hol Szlavónia ege alatt. Meglepően sok külföldi tisztelője is van a magyarok Nagyasszonyának, Rózsafüzér Királynőjének, ezt tanúsították a meglátogatott kegyhelyek szobrai, képei. Ptuj templom oltára mellett életnagyságú Mária-szobor fogadta szelíd mosollyal az érkezőket. Ptujska Gora palástos Madonnája lenyűgöző oltárdombormű, „ a palást szárnyai alatt sok uralkodó közt a magyar Zsigmond király is védelmet talált. Kranji hotel volt az első szálláshelye a csoportnak, itt folyik a Krka folyó. Crgrod volt egy emlékezetes állomás. Templomától szép panoráma gyönyörködtetett, de szentmisénk alatt szívdobogtató fegyverropogás volt hallható. Remélhetőleg csupán gyakorlatozó katonák okozták a máltai szentmise kellemetlen „zenéjét”. B ledben festői táj volt agapénk színhelye. A tó feletti teraszon költöttük el közös ebédünket, csodálva a szigetet, melyen Szent Miklós temploma csónakkal hívogatta a látogatót a hármas harangkondulásra. A sziget és tér fölé emelkedő lovagvár múzeummal várta a hegymászókat. Ezután Porecbe érkeztünk, a csoport szálláshelyére, csodáltuk a tengert, a halászhajók zsákmányát. Majd Rovinba indulva a Limszki Fjord hoszszan nyújtózkodó mély vizét és partjának színpompás őszi lombjait szemléltük. A rovini csúcson, a Szt. Euphenia templomban esküvő volt. Helyi szokás szerint két-két marék rizst kaptunk, ezt kellett az ifjú párra szórni, hogy bő legyen a gyermekáldás. Hosszú autókonvoj dudái egyszerre és szünet nélkül szóltak, amíg oda nem értek a templomhoz, a sikátor utcák kősziklás falai közt felerősödött az amúgy is éles kürtök hangja. Elmenekülni előle a tengerben álló sziklaházikók sora nem engedett, és dobhártyát próbáló harsány visszhangja éles ellentéte volt, amikor a világ egyik legrégibb, az Eufrázius Bazilika 2. századi mozaikjai szóltak hozzánk a csend nyelvén. Ez azonban már Porecben volt, a bazilika kápolnájában tartottuk vasárnapi, máltai szentmisénket. Ezután Piránéba látogattunk, jellegzetes ki-. kötőváros, ami fölött elnyúló vár, ahonnan az egész tengeröböl belátható. Lefelé a hegyről a ferences szerzetesek vendégszeretetét is élveztük. A ferences templom megtekintése után csoportunk tagjait borral, sült gesztenyével, kólával, aprósüteménnyel kínálták meg. Hangulatos, kör alakú téren Tartini hegedűművész szobra, a velencei stílusú kalmárház rózsaszínjét kőcsipkék díszítik, és a Szent György-templom vörösmárvány előtere olyan, mintha a látogatót megtisztelő vörös szőnyeget terítettek volna lába elé. Festményre kívánkozott a pirosló háztetők rendezetlensége, fehér épületek, mintha építészek versengtek volna, melyiké tud több szemet vonzani, s mindezt körülvette a sejtelmesen kék, végtelennek tűnő tenger. A ritka októberi élmény az volt, hogy meleg napsütésben hosszan — volt, aki a szemközti szigetig — beúsztunk többen a hűs, sós tengervízbe, akaratlanul is egy-egy kis tüske szuvenírt gyűjtve talpunkba a tengeri sünökből. Ez a szombati verőfényes délelőtt Punta Corrente félszigeten volt még, ahol a napfürdő természetes sminkje pirult az autóbuszba beszállók arcán. A Hotel Porecs kényelmes ágyait az utolsó nap hajnalán elhagytuk és fegyelmezett pontossággal a máltaiak kis családja Magyarország felé vette útját. Túl fiatal buszvezetőnk iránt érzett kezdeti bizalmatlanságnak nyoma sem maradt, mesterien kezelte a szerpentineken is a volánt. Pleterje ma is működő kolostorának temploma fogadott be búcsúmisénkre. Porecs fülledt klímája miatt a csoport tagjai könnyen öltöztek az útra, d,e a vacogós eső sem tartott vissza egy máltait sem, mindenki kíváncsi volt, hogy élnek a világtól elfalazott, szótlan szerzetesek. Hála Istennek, éjfélre szerencsésen megérkeztünk Kecskemétre. Köszönet a szervezőknek és ügyes gépkocsivezetőnknek. Hódolat Rózsafüzér Királynőjének, aki Isten szolgálóleányának mondta magát. Az ő lelkűidével szolgáljunk a szeretetszolgálatban mi, máltaiak. Ny. V. ,UGY SZERESSETEK TI IS EGYMÁST’ A kiskunhalasi evangélikus lelkésznél Jelentős esemény színhelye volt a közelmúltban a soltvadkerti evangélikus templom. A régóta lelkészhiányban szenvedő egyházban ezen a napon lelkész avatási szertartásra gyülekeztek a hívők. Honti Irént, a soltvadkerti származású kiskunhalasi evangélikus lelkésznőt hívei jelenlétében dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke avatta fel az egyházi szolgálatra, megerősítvén őt abban a hitében, hogy élete folyamán mindvégig hűségesen szolgálja az Urat az ország mostanra legkiterjedtebb egyházmegyéjének apróbb és nagyobbacska gyülekezeteiben. Honti Irén nevét jól ismerik a kiskunhalasiak, hiszen a gyülekezet munkatársaként itt tevékenykedett az elmúlt esztendőben, s mert megismerték, éppen az ő biztatásukra vállalta el a gyülekezet lelkészi szolgálatát. Hogy mit jelent számára e szolgálat, erről kérdeztem őt otthonában, az avatást követő napokban. — A nagy történelmi egyházakhoz mérten kevesen vagyunk, kicsi a gyülekezet, nem nagy a létszám, ha úgy tetszik. Ez azonban lehetővé teszi a közvetlenebb hangulat, a testvéribb kapcsolat kialakítását — kezdte bemutatkozását gyülekezete bemutatásával a lelkésznő. — Mekkora a halasi gyülekezet lélekszáma, hányán járnak az istentiszteletekre felnőttek, gyerekek? — Körülbelül 260 megkeresztelt felnőttet, valamint 70-80 gyermeket és fiatalt rögzítettünk az elmúlt esztendő során. Ők természetesen nem mindannyian aktív templomba járók, de hogy minél több fiatalt, s felnőttet tudhassunk magunk mellett, a kötött istentiszteleti alkalmakat több szabadabb együttléttel — bibliaórával és teadélutánnal — egészítjük ki. Az emberekben ugyanis élénken él a láthatatlan értékek utáni vágyakozás, melyet egy-egy beszélgetés vagy foglalkozás alkalmával újra és újra • Honti Irén evangélikus Ielkész.(Lévay Kálmán felvétele) meg tudunk erősíteni lelkűkben. — Milyen az ifjúsági munka a gyülekezetben? — Mivel a fiatalok alkotják majd a jövő egyházát, ezért szeretnék velük minél többet foglalkozni rendszeres alkalmainkon. Sajnos éppen a fiatalok közűi, sokan elidegenedtek az egyháztól. De ez a magatartás, lelki állapot a felnőttek egy részénél is megfigyelhető, kitapintható. — On szerint mi az oka ennek a nem csupán erre a gyülekezetre, az itteni emberekre jellemző magatartásnak? — Egyértelműen az, hogy a szülői háttér nem keresztényi alapokra épített. Sokan az elmúlt negyven évvel példálóznak. Ez a nagyfokú közömbösség azonban nem fogható fel az elmúlt évtizedek következményeként! Akik akarták, megtalálták azt a helyet, ahol ünnepelhettek akkor is, akárcsak most. — Végez-e diakóniai tevékenységet? — Nagyon fontosnak tartom a testi-lelki sérültekkel való foglalkozást. A gyülekezeti tagok mellett a kórházba és kéthetente az elme- és szociális otthonba is ellátogatok. Úgy érzem, nem csupán az egyedülállóknak és a magányosoknak van szüksége a szeretetre ebben az Istentől és egymástól eltávolodott világban, hanem a körülöttünk élőknek is. Ezért nagyon fontos, hogy megéljük a Krisztust! —Mit ért ezen a kifejezésen, illetve nekünk hogyan kell értenünk? — Azzal a szeretettel és irgalmas lelkülettel forduljunk embertársainkhoz, ahogy Krisztus tette az új parancsolat szellemében: „Ahogy én szerettelek, úgy szeressétek ti is egymást!” Jómagam is ezt szeretném. Krisztust követni és vidáman szolgálni, hiszen az Evangéliumot — örömhírt — hirdetjük! Ha befogadjuk azt a szeretetet, ami Jézus kínál nekünk, boldog, céltudatos életet élhetünk. Ezt mindennél fontosabbnak tartom, erre tettem föl az életemet. Gáspár Mónika Erzsébet-napi kenyérosztás November 21-én, vasárnap, Árpádházi Szent Erzsébetre emlékezve jelképes kenyérosztást tart a Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméten. Szent Erzsébet (1207—1231), II. András magyar király és Merániai Gertrúd -lánya, négyévesen keriüt Thüringiába a nálánál hét évvel idősebb, későbbi Lajos gróf jegyeséül. Tizennégy évesen Lajos felesége lett. Férjével nagyon megértették egymást, alattvalóik számára ez boldog időszakot eredményezett. Amikor a férjének hadba kellett mennie Itáliába, Erzsébet három éven át helyettesítette a grófság vezetésében. Éppen ezekben az években gyenge aratások és árvizek sújtották a vidéket, a nép éhezni kezdett. Az ifjú grófné ezért a vár alatt ispotályt nyitott, ahol naponta száz szegény kapott ellátást. Gyakran ő maga osztotta nekik a kenyeret és a pénzt. Eladta ékszereit és drága ruháit, gyapjút szőtt, gyermekágyas asszonyok mellett segédkezett, méltó temetést tartott az elhunytaknak. Amikor férje hazatért, a vámagy panaszt emelt ellene, hogy esztelen bőkezűségével eltékozolta urának vagyonát. Lajos azonban a vagyonánál többre becsülte a nép békéjét és azt, hogy nem kellett éhezniük. A máltaiak Erzsébet-napi kenyérosztása csak egy jelkép lehet. A kenyeret a bajor pékség készíti, csomagolva és szalaggal átkötve, megáldva a Szent Erzsébet-templom (Czollner téri) bejáratánál, a Nagytemplom bejáratánál és a főtéren egy sátorban lehet majd kapni. Részesülhet benne bárki, aki úgy érzi, hogy segítségére szolgál ez az ingyenes kenyér, de többen örömmel adakoznak Erzsébet napján a rászorultak-Főegyházmegyei kalendárium 1993 pünkösdjén hozták nyilvánosságra a pápai bullát, mely szerint: Bács-Kiskunnal azonos határokkal megalakult a Kalocsa—Kecskemét Főegyházmegye. A területi korrekció, az új szervezet fölállítása alkalmat kínált az érseki hivatalnak és a Kecskeméti Lapok Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek, hogy most első ízben megjelentesse a Kalocsa—Kecskemét Főegyházmegye 1994-es kalendáriumát. Ennek a december első napjaiban utcára kerülő munkának jó néhány specialitása ígér érdekességet a hívő és a nem hívő érdeklődőknek. Most jelenik meg első alkalommal az új egyházmegye státus-, név- és címjegyzéke, a SEMATIZMUS. A kötet vásárlói érdekes írásokat olvashatnak a megyei egyházi iskolákról, a búcsújáró helyekről, az ifjúsági pasztorációról, az új esztendő ünnepeiről. De a versek, a beszédes képek és a humor sem hiányzik majd a 250 oldalas kötetből. A főegyházmegyei kalendáriumban jelenik meg dr. Dankó László kalocsa—kecskeméti érsek újévi köszöntője, felhívása. Tájékoztatás az egyházmegye terveiről, missziós munkájáról. A nagy érdeklődésre számottartó kiadvány a plébániahivataloknál, az utcai és bolti könyvárusoknál vásárolható meg 100 forintért. F.P.J. Az oldal a Kecskeméti Lapok közreműködésével készült. Szerkeszti: Ivanics Zsuzsa
