Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

Dunaegyháza • Dunavecse • Fülöpszállás • Kunadacs • Kunpeszér • Solt • Szabadszállás • Szalkszentmárton • Tass • Újsolt . ,.| .. . . f ; .. -■ ■ ... % ^ ­K unszentmiklós és vidéke TISZTELGÉS A FORRADALOM ÜNNEPÉN Megemlékezés és kiállítás Szabadszálláson Szabadszálláson nemzeti ünne­pünk előtt egy nappal, október 22-én emlékeztek meg az 1956-os, szívszo­rongató napokról. A József Attila Művelődési Ház nagytermében meg­tartott ünnepséget dr. Bak István, a település polgármestere nyitotta meg. Beszédében kiemelte, hogy az 1956-os szabadságharc nem volt hi­ábavaló, mert a diktatúra akkor kapta az első, olyan megrendítő erejű ütést, amit soha nem is tudott kiheverni, és ez volt az 1989-es történelmi fordu­lat alapja. Szép műsorral kedveskedtek a je­lenlévőknek az általános iskolások, akik annak ellenére, hogy ők maguk nem élték meg az 56-os eseménye­ket, nagy beleéléssel és lelkesedéssel szerepeltek. Méltán kaptak utána ha­talmas tapsot. Ezután az önkormányzat, a hon­védség, az általános iskola, néhány politikai párt, intézet és magánsze­mély is megkoszorúzta a második vi­lágháborúban elesett áldozatok em­lékművét a település főterén. Ezzel a jeles ünneppel összekap­csolva került sor ezután a Petőfi-kiál- lítás megnyitójára is. A jelenlévők • Katonai tiszteletadás. először Török László előadásában a költő „A jó öreg kocsmáros” című versét hallhatták, majd Kujányi Fe­renc, a helyi Petőfi, Társaság el­nöke mondott ümiepi megnyitót. A kiállítást Tóth Sándor rendezte, aki kérdésünkre elmondta: régi óhaja Szabadszállás hagyományőrzőinek és tisztelőinek, hogy egy olyan mú­zeum létesüljön a településen, ahol az országos hírű embereknek, akik itt születtek vagy éltek, vagy valamiféle kötődésük van a községhez, emléket állíthassanak. Nos, ennek a múze­umnak a létrehozása egyelőre várat magára, így került sor Szabadszállá­son egy állandó Petőfi-emlékkiállítás megrendezésére. A tablók bemutatják a nagy költő édesapjának, Petrovics Istvánnak a településen eltöltött 23 évi szorgal­mas, küzdelmes életét a tönkremené- sig. Feltárják az érdeklődők előtt Pe­tőfi Sándor felhőtlen gyermekkorát, amelynek javarészét ezen a kiskun­sági településen élte le, hiszen tizen­hat éves koráig ott lakott, és nyári vakációinak nagy részét, elköltözé­sük után is, ott töltötte. A kiállított tíz tabló a községháza tanácstermében kapott helyet azzal a céllal, hogy bármikor az őket megte­kinteni kívánó látogatók rendelkezé­sére álljon. Sitkéi Tamás A SZERTÁROS LESZ A PORTAS? Kezdeti gondok a sportcsarnokban Ahogy közeledik a kunszentmik- lósi sportcsarnok átadásának napja, úgy egyre több fórumon téma a még épülőben lévő létesítmény. Legutóbb október 21-én, a városházán tartottak egy megbeszélést, amely azt volt hi­vatva eldönteni, hogy hány dolgozó­val is lehetne mindenféle fennakadás nélkül működtetni az intézményt. Erre a kis tanácskozásra Dobos Jó­zsef, a sportcsarnok igazgatója meg­hívta dr. Bórák Ákost, a város pol­gármesterét, illetve a Kunszentmik- lóson működő három iskola — a 620. számú Ipari és Szakmunkás­képző Intézet, a Baksay Sándor Re­formátus Gimnázium és az Általános Művelődési Központ — igazgatóját, valamint gazdasági vezetőjét. Először Dobos József tárta a jelen­lévők elé a saját elképzeléseit. El­mondta, hogy sokfelé járt az ország­ban, és sok sportcsarnokot megné­zett, de olyant még nem látott, ame­lyik annyira be lett volna fogva, ahogy majd ez a kunszentmiklósi lesz. Ezért kell ideális megoldást ta­lálni az ott dolgozók számában és személyében is. Kifejtette, hogy mi­vel nagyon nagy, utcára nyíló léte­sítményről van szó, kellene két por­tás, mert az épület két műszakban fog üzemelni. Ezenkívül várhatóan nagy lesz a mozgás is az intézmény­ben, így a portások eligazítást és fel­világosítást is tudnak adni. Szükség lenne két, szintén váltás­ban dolgozó fűtő-karbantartóra is, akik a sportszerek javítását és a szer­tárak felügyeletét is elláthatnák. És ezen kívül még a csarnok környékét is rendben tudnák tartani. Az igazgató szerint az épület taka­rítását két főállású, és két félállásban lévő takarító tudná rendesen elvé­gezni. Hiszen a tisztítandó felület 2401 négyzetméter, és ehhez jönnek még pluszba a falak és az ablakok. Ha az intézmény pár év múlva majd önálló lesz, akkor kell egy gaz­dasági vezető is. Ezenkívül elkelne egy igazgató-helyettes, aki segítene a rendezvények szervezésében, lebo­nyolításában, és az igazgató távollé­tében ő felelne a létesítményért. Dobos József végül kérte a megje­lentek javaslatait és segítségét a té­mával kapcsolatban. Dr. Bórák Ákos szerint a por- tás-fűtő-karbantartó munkakört ösz- sze lehet vonni, mivel az épületben gázfűtés lesz. így csak néha kell el­lenőrizni a hőmérsékletet, és egy gomb csavarásával beállítani azt. Ehhez nem kell külön fűtő. Tehát a polgármester szerint a két fűtő-kar­bantartó és a két portás helyett három ember lássa el összesen a feladato­kat. Ebből az egyik lehet karbantartó, és ha szükség van rá, akkor a pol­gármesteri hivatal karbantartó bri­gádja is besegít neki. A másik két ember pedig váltásban dolgozna por­tásként és szertárfelügyelőként, mi­vel egyik munkakör sem igényel ál­landó tevékenységet. A meghívottak egyetértettek ab­ban, hogy a két főállású és a két félál­lású takarítóra szükség van. Viszont javasolták Dobos Józsefnek egy olyan, pénzügyi végzettséggel ren­delkező gondnok alkalmazását, aki ellátná a szervezési és a helyettesi feladatokat is. És ha majd önálló lesz az intézmény, akkor ő lesz annak gazdasági vezetője. Megegyeztek abban is, hogy a csarnokban lévő három szertár közül minden iskola kapjon egyet, amely­nek kulcsai a testnevelőknél lenné­nek. így nem lesz abból semmiféle kavarodás, hogy ki vitte el, és ki nem hozta vissza a szereket. Minden is­kola a saját szertáráért felel. Gondot okoz még a hétvégi ren­dezvények miatt dolgozók megfize­tése. Ezt úgy tudják elképzelni, hogy az eseményrendezőnek felszámolják a munkások munkadíját is. Bajnoki mérkőzések esetében a szakosztá­lyok pedig a bevételből fizetik azt ki. Ám ez mind még csak elképzelés. Körvonalazódnak tehát a dolgok, de természetesen mindez majd csak a gyakorlatban érvényesül vagy éppen nem érvényesül. Ehhez azonban meg kell vámunk a sportcsarnok átadását. —i —s 1 A városházán tartották a múlt héten azt a megbeszélést, ahol a sport- csarnok működtetése volt a téma. A Budapest Bank Kunszentmiklóson Fiókot egyelőre nem, ügyfélszol­gálati irodát viszont nyit a Budapest Bank Kunszentmiklóson. Szolgálta­tásait november elejétől vehetik igénybe a városban és a környéken lakó polgárok, vállalkozók. A részle­tekről Márkiné Uzelman Ildikót, a ráckevei fiók vezetőjét kérdeztük. — Célunk az, hogy Kunszentmik­lóson és környékén is a lakosság és a vállalkozók helyébe menjünk. Min­den bankszolgáltatással kapcsolatban részletes tájékoztatást adunk, és ta­nácsadásra is vállalkozunk. A konk­rét ügyleteket helyben előkészítjük, csupán a pénz átvételéhez kell Rác- kevére menni. A TELEPÜLÉS MINDEN LAKÓJA ÜNNEPELT Emlékművet avattak Kunpeszéren Kunpszéren, október 23-án meg­emlékeztek az 1956-os események­ről, és egyben felavatták az első és második világháborúban elesettek emlékére felállított emlékművet. Az ünnepi szónok dr. Varga László, a Kereszténydemokrata Néppárt társelnöke volt, aki az em­lékmű előtt megemlékezett a hősi ha­lált haltakról, valamint a magyar népnek az évszázados, idegen hatal­mak ellen vívott szabadságharcairól. Az ünnepi beszéd után a helyi álta­lános iskola tanulói adtak nagyon szép műsort, 1956-ról, a feszültség­teljes és szív szorongató napokra em­lékezve. Természetesen az ünnepi ceremó­nia végén sorra került az ilyenkor már mindenütt hagyománnyá vált koszorúzás is. Ezen a jeles alkalmon jelen volt az alig több mint hétszáz lelket szám­láló Kunpeszér szinte össze lakója. Ahogy Boros Sándor, a település polgármestere fogalmazott, ez az ün­nep összefogta a generációkat, hi­szen kisiskolás és nyugdíjas együtt hajtott fejet a 37 évvel ezelőtt történt események előtt. MŰÚT SZABADSZÁLLÁSIG Jelentősen mérséklődött a munkanélküliség Kunadacson Manapság, ha egy újságíró akár­melyik település polgármesterével készít is interjút, abban nagy való­színűség szerint szerepel a foglal­koztatás kérdése, és az adott telepü­lésen végrehajtott fejlesztések is­mertetése. így Halcsik Antallal, Kunadacs első emberével készített rövid, a közelmúlt községgel kap­csolatos eseményeit felelevenítő be­szélgetésemnek is ez a két dolog volt a fő irányadója. — Annak idején már beszélget­tünk arról, hogy tervezzük egy olyan műút megépítését, amely Kunadacsot Szabadszállással kötné össze — mondja Halcsik Antal. — A kivitelezésre ki is írtuk a pályáza­tot, és a beérkező munkák elbírálása november első napján történik meg. A két település által felállított közös elbíráló bizottság tizenkét beérkezett pályázat közül választhatja ki a mindenki számára legelőnyösebb ajánlatot. Ezzel tehát lezárulnak a beruházás előkészületei, és jövőre az építkezés megkezdődhet. Szintén esett már szó arról, hogy folyamatban van a községben a ká­beltévé rendszerének kiépítése. Az Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem Ülve fogad a hét határon híres vőfély, a „cere­móniák útvesztő­iben jártas, ille­delmes modorú férfi” — Baksay Sándor jellemzte így a szakma je­les képviselőit jó száz éve. Ülve fogad Rudinszki István, a kun­szentmiklósi ce­remóniamester is, de nem udva­riatlanságból, sőt, menti magát rögtön: — Három éve, hogy nem vállalhatok vő- félységet, három éve vagyok be­teg. Az orvosok szeme láttára megyek tönkre, pedig műtötték is, és szerintük gyógyult va­gyok, de... járni azt nem tudok rendesen. Azért mégse szakad­tam el egészen a vőfélykedéstől. Ha már ide kény­szerültem a lakásba, az asztal mellé, úgy gondoltam, illik továbbadni, köz­kinccsé tenni, amit tizenhárom év alatt tanultam, tapasztaltam 379 lakoda­lomban. Mindezt megírtam négyszáz kézzel írott lapon, 105 színes fény­képpel, három kottával kiegészítve. A címe az lett, hogy „Enyém a szeren­cse, hogy vőfély lehettem", alcímnek meg azt adtam, hogy „Lakodalmi szo­kások Kunszentmiklóson és környé­kén" . A tavasszal egy ismerősöm biz­tatására beküldtem az országos nép­rajzi pályázatra, és májusban kaptam az értesítést, hogy az első díjat nyer­tem. Olvasom a zsűritől származó minő­sítést: a pályamű szerzője „igazi egyéniség és népköltő”, maga az írás pedig „kimagasló munka, megjelente­tése is meggondolandó.” — Még a hetvenes évek közepén, ifjú legényként, egy hagyományőrző néptánccsoportban a színpadon vol­tam először vőfély, de akkor komo­lyan izgatott ez már engem, tudatosan kezdtem készülni az „élő” szerepre, figyeltem az öregeket, és még a Szé­chényi Könyvtárba is elmentem a régi könyveket tanulmányozni. Aztán a katonaság után, 1978-ban „vezényel­tem az első lagzit itthon, és azóta elju­tottam a környék valamennyi falu­jába, de messzebb is, Kalocsa környé­kére. Hartán sváb lakodalomban, Ba­ranyában, Egyházaskozáron meg csángók közt voltam vőfély. Később akadt már olyan évem, hogy májusban nem tudtam vállalni megbízást a kö­vetkező májusra, mert addigra betelt a naptáram. — Mettől meddig tart a vőfély tiszte manapság? — Déltől éjfélig tart a szolgálat, és bizony sok rigmust, köszöntőt, kínálót el kell mondani közben. Már az es­küvő előtti gyülekezőn köszöntővel kínáljuk az ebédet, majd többnyire az éjfél utáni terítéskor végzünk. — Már megbocsásson, de hogy le­het ezt kibírni józanon? Vagy a vőfély tán nem is ihat? — Ki kell bírni, pedig inni is kell, hisz aki maga kínál, azt vissza is kínál­ják, és illetlen dolog lenne a szíves in­vitálást elutasítani. A méltóságon mégse eshet csorba, nem fordulhat elő, hogy észrevegyék: a bor beszél már a vőfélyből! — Azt mondja, sok rigmust kell tudnia fejből. Van-e ezek közt saját költésű? — Van, de nem szoktam külön je­lölni, hogy hol változtattam, vettemel, vagy adtam hozzá. Ez közkincs, közös szöveg, minden vőfélyé, aki tudja, mondja. — Szabad-e tudni, mennyit hoz a konyhára ez a ténykedés? — Mindenkor úgy volt, hogy egy zenész bére a mi járandóságunk. Va­laki egy lagziban már megkérdezte ezt tőlem, aztán amikor mondtam, így felelt rá: „Tudod-é öcsém, mennyi tuskót köll neköm ezé a pénzé éggy nap mögfogni?” Na, megfeleltem én is, hogy tudja-e bátyám, hogy ezért a pénzért hány tuskóba kell nekem egy éjszaka beleütköznöm? — Nem érzi elavultnak, amit csi­nált? A mai gépzenés, videós, modem világban is kell még a vőfély? — Nyugodtan mondhatom, hogy kell! Hívnának most is, csak menni tudnék. Az elavultságra meg azt mon­dom, hogy őrizni, ápolni kell a szép hagyományokat. Magyarságunkat, nemzeti öntudatunkat is erősíti, hogy magyarosan ünnepelünk, s ha tudjuk, hogy is kell ezt. Mondok egy példát, elgondolkodtató lesz: eligazítottam egyszeregy ifjú párt még időben, hogy mikor mi következik, mit csináljanak. Aztán, mikor a Himnusz következett, és a zenészek a bevezető futamba kezdtek, látom, hogy a vőlegény moz­dul, vinné a táncba a menyasszonyt. — Végül azt szeretném tudni, lesz-e könyv egyszer ebből a vaskos kéziratból? — írtam több helyre, leginkább csak ötletekkel segítettek, de most úgy látom, lesz tán belőle valami, mert dr. Józsa Fábián államtitkár azt ígérte, hogy a Belügyminisztérium, a megyei közgyűlés meg a helyi önkormányzat közösen vállalnák a kiadást, ha a két utóbbi fél is rábólínt a dologra. Nem meggazdagodni akarok én ezen, nem is nagyobb hírem költeni, hanem köz­kinccsé tenni a tudásomat, segíteni másoknak. b.m. előzetes felmérések a lakosságnak mintegy a fele igényli ennek beve_- zetését otthonába. Ezt bárki meg is teheti, de annak az összegnek 50 százalékát a helyi önkormányzat fe­dezi. — Ha jól értesültem, az utóbbi időben sikerült enyhíteni valame­lyest a Kunadacsot is erősen érintő munkanélküliséget. Igaz a hír? — Foglalkoztatási gondjainkon valóban enyhítettünk azzal, hogy a Budapesti Édesipari Kft.-nél sikerült mintegy ötven személyt időleges munkára elhelyezni. Tíz főnek pedig Szabadszálláson tudtunk munkát szerezni, szintén egy édesiparral foglalkozó cégnél. További kilenc, addig állás nélkül lévő személyt pe­dig közmunkára alkalmazott az ön- kormányzat. — Legutóbbi beszélgetésünk ide­jén éppen igazgató nélkül volt a he­lyi iskola. Azóta történt-e valami­lyen változás ebben a kérdésben? — Örömmel mondhatom, hogy igen. Lévai János személyében új igazgató került kinevezésre a kuna- dacsi általános iskola élére. S.T. Solti iparosok A solti ipartestületnek jelen­leg 320 vállalkozó tagja van és 180 a kültagok száma. A szer­vezet adó- és jogi tanácsadással, könyvelési tanfolyamok szerve­zésével, társadalombiztosítási in­formációkkal segíti tagjait. Munkavédelmi és tűzvédelmi tanfolyamokat is szerveznek, és segítik új vállalkozások indítá­sát, valamint a szakmunkástanu­lók beiskolázását, és a felnőttek átképzését. Idősek hete Az idén is megtartották az Idősek hete rendezvénysorozatot a kunszentmiklósi időskorúak otthonában. A program október 11-én a tassi óvodások műsorá­val kezdődött, és 15-én, a kuna- dacsi nyugdíjasklub vendégsze­replésével ért véget. Közben volt református istentisztelet, előadást tartott dr. Terebessy Károly főorvos és dr. Téglásáé dr. Zoltán Erna közjegyző. Ter­mészetesen nem maradt el a versmondás és a nótázás sem, és szüreti bál is tarkította az egyhe­tes programot. A városi bíróság új elnöke Október elsejétől új elnöke van a Kunszentmiklósi Városi - Bíróságnak, Dr. Szentpéteri Zol­tán, .33 éves, nőtlen, és koráb­ban -a 'kiskőrösi bíróságom doh- / gozott polgári peres bíróként. Az állást pályázat útján nyerte el, egyelőre Kiskőrösről jár be, de később Kunszentmiklóson kíván letelepedni. Nyugdíjas csütörtök Érdekes kísérletbe fogott ok­tóber elején a kunszentmiklósi Kalória Kft. Eszerint a városban lévő kenyérboltjukban minden I csütörtökön egyes termékeiket j termelői áron — azaz a fogyás? tói árnál olcsóbban — vásárol hatják meg a nyugdíjasok. Eh­hez csupán a nyugdíjszelvény felmutatása szükséges. Fiatalok támogatása Megtörtént az első lakásho; jutó fiatal házaspárok támogatási igénylésének elbírálása Tasson. Az önkormányzat által megsza­bott feltételeknek nyolc pár fel­elt meg, akik így 110-110 ezer forint segítséghez jutottak. Kedvezményes telkek A tassi önkormányzat i3 tel­ket biztosít az egyéni lakásépí­tők számára. A rendkívül ked­vező áron kínált telkek gázzal, vezetékes vízzel és villanyá­rammal is el vannak látva. A porták értékesítése most folyik. Elkelt a kastély Régi probléma volt már Tas­son a Darányi kastély értékesí­tése. Úgy tűnik, most a gond megoldódott, mert egy magán- személy bejelentette vásárlási igényét a patinás épületre, \ megállapodás szerinti vételár a polgármesteri hivatal tájékozta- , tása szerint mintegy 12 millió I forint. . Az oldalt a Nexus Bt. készítette. Levélcím: Kunszentmiklós, Wesselényi u. 5- Telefon: 76/351-342- Felelős vezető: Sitkéi Béla A vőfély munka közben.

Next

/
Thumbnails
Contents