Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-02 / 230. szám

1993. október 2., szombat SYDNEY ÖTKARIKÁS SIKERE Királynőmentes megnyitó? SPORT A köztársasági érzületek és törek­vések felerősödését, az anyaország­ól, Nagy-Britanniától való, ma már ;sak jelképes függőség megszűnését is eredményezheti Ausztráliában az a ;ény, hogy Sydney győzött az ezred­fordulós olimpiáért vívott harcban. Ez derült ki Paul Keating minisz- :erelnök vasárnapi televíziós interjú­jából, amelyet kéthetes külföldi útjá­ról hazatérve adott. Az ausztrál kor­mányfő azt fejtegette ugyanis, hogy a 2000-es nyári játékokat nem a brit uralkodóház fejének, II. Erzsébet ki­rálynőnek - formailag a kontinens­nyi ország államfőjének - kellene megnyitnia, hanem helyette Ausztrá­lia választott elnökének. A „trónfosztó” igény világgá kür­tölése is jelzi, hogy erősödik az Ausztráliát köztársasággá nyilvání­tani akarók mozgalma. Azoké, akik a brit nemzetközösség végleges múltba merítését sürgetve már az új ausztrál nemzeti lobogót is megál­modták, amely a 2000-es sydneyi olimpián a néhai brit birodalomtól már külsőségeiben is teljesen függet­len, önálló köztársaság tiszteletére lengedezhetne az árbócon. Miközben az „ausszik” Sydney ötkarikás sikerének örvendeznek, Kína is kezd ocsúdni abból a csaló­dásból, amit Peking veresége okozott a csütörtöki monte-carlói NOB-sza- vazáson. Jóllehet hivatalos bejelentés még nincs, egyes megnyilatkozások arra vallanak, a kínai főváros újból csatasorba áll, s ha már az ezredfor­dulós rendezéstől elesett, igyekszik a 2004-es nyári olimpia házigazda tisz­tét megszerezni. Erre enged következtetni az a kije­lentés is, amely Teng Lintől, a legte­kintélyesebb kínai politikusnak szá­mító Teng Hsziao-ping lányától származik. Az 52 esztendős Teng Lin Szöulban beszélt arról a várako­zásáról, hogy Peking megpályázza és meg is rendezheti a 2004-es olimpiát. „Remélem, a házigazda Kína lesz 2004-ben, annak az esztendőnek az őszén, amikor apám 100. születés­napját ünnepeljük” - mondta. CSALÁDI TENISZ TEXASBAN Tóthék a legjobb nyolc között Szeptember közepén a Texas ál­lambeli San Antonióban rendezték meg a már hagyományosnak mond­ható családi teniszvilágbajnokságot. Az amerikai Remington cég által tá­mogatott népszerű, kétgenerációs vi­adalon tizenegy ország teniszezői vettek részt. A magyar színeket a tavalyi or­szágos bajnokpáros, Tóth Mihály és fia, Péter képviselte, akik mindketten az OB Il-es Kecskeméti TC verseny­zői. Kiutazásukat és az amerikai via­dalon való részvételüket több szpon­zor, köztük a városi sportbizottság támogatta. A kecskeméti páros a várakozáson felül szerepelt. A szokatlanul gyors pályán remekül játszottak, és a leg­jobb 8 közé jutottak. A négy közé ju­tásért szoros mérkőzésen kaptak ki az angol Silveréktől. Az apa-fia ver­senyt az ausztrál Parslov-kettős nyerte, izgalmas csatákat követően. Rivellino Dusnokon? 1 A dusnoki brazil „válogatott”. A napokban Dusnokon jártam megyei II. osztályú mérkőzésen, szinte földbe gyökerezett a lábam, amikor megpillantottam Rivellinot, az egykori félelmetes lövőerejű bra­zil játékost!? Hirtelen visszazökken­tem a valóságba, mert megszólalt mögöttem egy hang: „Simonics, hová bikáztad el azt a szabadrúgást?” A mérkőzést sziporkázó játékkal a dusnoki „brazilok” nyerték 5—2-re a Szakmár ellen. Barákovics István edzőt megkérdeztem, honnan vették a „brazil” szerelést? — Az idei nyáron Hodován Ist­ván, Hubert Antal és Simonics Lajos vállalkozók próbáltak meg újra életet lehelni a dusnoki fociba. Támogatá­suknak köszönhetően az őszi rajtra végre rendeződtek a csapat anyagi körülményei, és régi dusnoki játéko­sok hazahozatalával ütőképesebbé tettük együttesünket. Tőlük kaptuk a brazilok sárga-kék felszerelését, mely nagyon sok játékosunkat ser­kentett a jobb játékra, s a brazil sze­relésben még veretlenek vagyunk! Dusnokon hosszú évek állóvize után, tehát végre ismét megpezsdült a futballélet a három vállalkozó kari­tatív jóvoltából, melyhez csatlako­zott a helyi önkormányzat is. Nem is meglepő, ha a mérkőzéseiket 5-600 néző szurkolja végig a szépen kar­bantartott pályán, ahol vasárnap dél­után kerül sor a két szomszédos köz­ség, Dusnok és Bátya „örökrangadó­jára”. A nagy érdeklődéssel várt ösz- szecsapásra a rendezők a paprikaszü­ret ellenére is több mint ezer nézőt várnak, úgyhogy buzdításban nem lesz hiány egyik oldalon sem! a kecskeméti Good Mayer SC NB /-es női röplabdacsapatáért Good Mayer narancsnektárt vagy Törpi szörpöt így Ön minden, elfogyasztott palack árából 2 forinttal támogatja Sportclubot. Gyártja és forgalmazza: Kontroll GMK. 6070, Izsák, Kossuth L. u. 154. Tel.: 76/374-040 Tel./fax: 76/374-591 Nem törődnek a tehetségekkel?! »Akik eljöttek a bajai labdarúgó-válogatóra. A megyei labdarúgó szövetség hat város és régió serdülő és ifjúsági vá­logatottja számára, október 25-re ku­pát írt ki. A válogatást a helyi szövet­ségekre bízta. Baján 22 klub számára postáztak meghívót, melyben kérték, hogy a szakvezetés küldje el próbajá tékra csapatuk tehetséges focistáit. Kedden délután a Petőfi-szigeten ke­rült sor a szemlére, ám a szervezők­nek szomorúan kellett megállapítani, hogy egyetlen ifjúsági korú focista sem jelent meg, és a serdülők is csak ti zen voltak. A névsort ellenőrizve derült ki, hogy a tíz fiúból négyen Akasztóról érkeztek tévedésből. A bajaiak ezek után még nem ha­tároztak arról, hogy indítják-e a két csapatukat, és ha igen, milyen felté­telekkel hívják be a játékoskeretet. A partvonal mellett álló kísérőknek és a nézőknek megoszlott a véleménye arról, hogy miért ilyen kicsi az érdek­lődés. Egyesek azt hangsúlyozták, hogy a klubok féltik tehetségeiket, mert ilyenkor könnyen elcsábítják őket, míg mások a szakemberek nem kellő hozzáállását bizonygatták. Az biztos, hogy ilyen passzivitás láttán nehezen képzelhető el a megye lat darúgásának felemelkedése. Mikor és ki rontotta el a focit? Egyetlen bundázás miatt búcsúzott bajnoki címétől az Olimpique Mar­seilles. Eltiltották nemzetközi szerep­lésektől, hiába próbálta befolyásolni a francia szövetséget a milliomos, nagy tekintélyű politikus,elnök, Ber­nard Tapie. Néhány évtizede súlyo­sabban bűnhődött a világ egyik leg­nagyobb klubja. A Milant egyetlen megbeszélt eredmény miatt zárták ki az első osztályból. A hajdanában diktatórikusán lét­rehozott magyar katonacsapat indul­hatott a Bajnokcsapatok Európa Ku­pájában, noha több megvesztegetett játékosát a bíróság is elítélte. Csodálható, hogy ott tartunk, ahol tartunk? A Vác négy gólt kapott ott, ahol nem is olyan régen tétmérkőzé­sen a győriek ugyanannyit rúgtak. A sporterkölcs megcsúfolása miatt süllyedt oly mélyre labdarúgásunk! Negyedszázada a Rába ETO az olaszországi visszavágó 89. percéig továbbjutásra állt az akkor éppen egyik fénykorát élő milánói fe­kete-fehérek elíen. Két döntetlen után csak az idegenben lőtt jobb gól­jának köszönhették az észak-olaszor­szági iparváros világhírű játékosai, hogy biztos győzelmekkel a legjobb­nak bizonyultak a kupagyőztesek 1967/68 évi küzdelmeiben. Olyan csapatokat vertek ki ezek­ben az években a különböző kupák­ból a győriek, mint a DWS Amster­dam, a Fiorentina, A Chemie Leip­zig, a Lausanne Sports. A Rába-par- tiakra hivatkozom, noha a Vasas, a Ferencváros is szép eredményeket ért el régebben némely kupában, mert a szintén sikeres és szintén vi­déki fehérváriakat a magyar sport vezetői inkább büntették jó eredmé­nyeikért, mint segítették. Nehezen viselték el, hogy akarva-akaratlanul fölkavarták a pocsolyásodó állóvizet. Féltéglát vágtam volna mérgem­ben a tévémbe, amikor éppen Sze­pesi György és Barcs Sándor sür­gette labdarúgásunk erkölcsi megúj­hodását. Még szép, hogy kényte­len-kelletlen egyikük elismerte: a hatvanas évek végén kezdődött a ro- hadás. Javaslatuk meggyőzőbben ha­tott volna a bajnokságokat hathatós közreműködésükkel manipuláló „felsőbb szintű” beavatkozások le­leplezésével, ha legalább utólag el­nézést kémek párt- és egyesületi ér­dekek gátlástalan érvényesítéséért. Szót emeltek-e a Kádárék utasítá­sára 1969 őszén a nemzetközi kupák tói eltiltott magyar csapatok, köztük az ETO védelmében? Tőlük tudhat­nék meg leghitelesebben, hogy miért nem fosztotta meg bajnoki érmétől 1984-ben a Budapesti Honvédőt a Magyar Labdarúgók Szövetsége, noha 1983-ban elrendelték a sport- szabályok ellen vétő csapatok kizá­rását. Ki telefonált a sportcézámak? A Honvéd-drukker Berecz elvtárs? Netán üzenet nélkül is tudták, hogy mit várnak tőlük? Saját kedvenceiknek és a magyar sportnak ártottak oktondi és szégyen­letes cinizmusukkal. A kedvenc játé­kosok okkal számítottak disznósá- gaik elsumákolásában bizonyos köz­ponti elvtársakra. Tudták, tudják a francia, az olasz és más szövetségek, hogy nagyon nehezen hódíthatják vissza a megegyezéses eredmények eltussolásával, tartósan eltűrt alibijá­tékkal megcsalt nézőket. Ezért köve­telik meg személyválogatás nélküli szigorral az előírások betartását. Csak azt nem értem, hogy a leg­utóbbi MTK—Reykjavik meccsre mégis miként tudtak 800 (!) nézőt kibolondítani. Heltai Nándor Bizonyítékok a CSZKA kizárásáról Becslés szerint mintegy 100 ezer ember várta 1952. augusztus 18-án Moszkvában, hogy a CSZKA meg­mérkőzzön a kijevi Dinamóval, a szovjet labdarúgó-bajnokságban. A játékosok azonban nem futottak ki a stadion gyepére^ még órák múlva sem! Ellenben a hangosbemondó kö­zölte a várakozókkal, hogy a mérkő­zés elmarad, mert a CSZKA autóbu­sza nem érkezett meg. A napokkal későbbi, szűkszavú bejelentés is csak arra szorítkozott, hogy a Vörös Had­sereg csapatát, a CSZKA gárdáját tö­rölték a bajnokságból. A szájpropa­ganda szerint azért, mert a játékosok a mérkőzésre tartva összeverekedtek a buszban. Nos, a rejtélyre a 793. számú hatá­rozat derített fényt, több mint négy évtized múltán. Ebből kitűnik, hogy az elmaradt moszkvai meccs előz­ményei Finnországban zajlottak, az olimpián, ahol is a szovjet válogatott kikapott a jugoszlávoktól, azazhogy a „Titó-klikk csapatától”. És ezt a ve­reséget Sztálin nem tudta elviselni! Mivel a válogatott a CSZKA csa­patára épült, sőt az edző is onnan jött, példás büntetést kívántak a szovjet emberhez nem méltó vereségért. Az ügy pikantériája, hogy a büntetés ki­szabásában Berija volt a fővádló, s kimondta, a CSZKA csapatát törölni kell! Berija egyébiránt a Dinamo Ki- jevnek szurkolt... A BAJAI SPÁRTAI HŐS Két magyar kéz a kézben a célban Három éve írta föl edzésnaplójá­nak borítójára Németh Zoltán bajai testnevelő tanár, hogy ha törik, ha szakad, az idén megpróbálkozik az évenként Görögországban megren­dezendő 36 órás maratoni futás telje­sítésével. Nem minden alap nélkül tette ezt a fogadalmat, mert már több hazai és nemzetközi versenyen eredményesen szerepelt. A legutóbbi Bécs-Budapest szuper maratonin 15. lett, a 24 órás- szegedi Európa Kupán pedig 192,4 kilométerrel a hatodik. Amint elmondta, áprilisban kezdte meg a felkészülést, júliustól növelte a távot, ekkor 600 kilométert, au­gusztusban már 831 kilométert tett meg, reggel is és este is 20-20 kilo­métert futott le naponta. Sőt, augusz­tusban három nap alatt, kisebb pihe­nőkkel Bajáról elfutott Tatára. — Az a tapasztalat — mondja a tanár úr —, ahhoz, hogy valaki egy ilyen versenyen rajthoz álljon, leg­alább 30 ezer kilométer futásnak kell lennie a lábában. Ezért van az, hogy ezeket a távokat leginkább a 40-50 évesek bírják legjobban. Görögor­szágban 48 órás út után érkeztünk meg kis csapatommal, igen fáradtan. Az athéni technikai értekezleten el­mondták, hogy a kísérők a 75 állo­másból csak 16-on segíthetnek. Az időt 5 helyen mérik, és aki nem telje­síti a szintidőt, azt kizárják a ver­senyből. A Korínthoszi-csatoma 81 kilométerét például 10 óra alatt kel­lett teljesíteni. Huszonnegyedikén reggel 7 óra­kor volt a start Akropolisztól, és 25-én este 7 órára kellett Spártába • Németh Zoltán érni a Leonidasz-szoborhoz. A táv­nak 131-en vágtunk neki, összesen 12 nemzet fiai, ebből 7-en magyarok. A célba 49-en érkeztünk be, én a 44-nek. Az első problémám 103 és 105 kilométer között adódott, lement a vércukorszintem, erősen szédül­tem, és hányingerrel bajlódtam. Bár rosszul voltam, még 7 kilométert kel­lett vergődnöm az állomásig, ahol gyorsan megetettek velem 3 mézes­kenyeret, megitattak, sőt meg is gyúrtak, bár erre nem volt szüksé­gem, mert elég lazának éreztem ma­gam. Húsz percig pihentem, ezután elindultam, és a sötétedéssel együtt jöttek a hegyi emelkedők. Elemlám­pát kaptunk, mert a betonúiról lete­reltek bennünket, egy sziklás, köves útra, tartani lehetett attól, hogy nem vesszük észre a jelzéseket és eltéve­dünk. Szerencsére telihold volt, és mire a 148 kilométeres mérőponthoz értem, 2 óra előnyöm volt. Innen egy 1200 méteres magas hegyre kellett felfutni, először szerpentinen, de 2 kilométerre a csúcstól már fel kellett hagyni a futással, és csak mászással tudtunk feljutni. — A legkeményebb szakasz 196 kilométertől következett, innen még 10 óra volt hátra, azaz 50 kilométer, de ebből 27 kilométeren át emelke­dett a terep, és 40 fokos volt a hőség. Jellemző, hogy egyik alkalommal két marék jeget nyomtam a sapkám alá, ám 3 kilométer megtétele után már teljesen megszáradt a fejfedőm. Ek­kor már csak imitáltam a futást, és úgy 8-10 kilométerre a cél előtt telje sen legyengültem, szerencsére utol­értem Lőw András pesti futót, ő is teljesen ki volt készülve, de kéz a kézben begyalogoltünk a célba. Sírva érintettem meg Leonidasz szobrának lábát, ahol olajágkoszorút tettek fe­jünkre, és a polgármester gratulált. Mindenkit azonnal kórházba vittek egy kötelező kontrollra, de egy óra múlva valamennyien ott voltunk Spárta főterén, ahol hatalmas ünnep­séget rendeztek tűzijátékkal, és meg­kaptuk a „Spártai Hős” címet a pla­kettel együtt. — Nagyon örülök, hogy mindjárt első alkalommal sikerült teljesítenem a versenyt. Úgy tudom, hogy az idei volt all. alkalom, és eddig 150-en teljesítettük, közülük én vagyok a 14. magyar, aki célba ért. Az a tervem, hogy jövőre 32 óra alatt jutok célba. 15 bwm———————m—P—I LAPSZÉLE Alulnézet Mondják, a hal a fejétől büdö- södik. Valószínűleg áll ez a meg­állapítás a magyar labdarúgásra is, bár a népszerű játéknál sokkal nehezebb az állítás valódiságáról meggyőződni, mivel a focinak nagyon sok feje(se) van. (A sok fej miatt ennyire büdös?) Nos, a honi labdarúgás egyik kicsinyke „buksija” a megyei harmadosztályt igazgató szövet­ség. Akik látogatják a sokadik vonalban játszó együttesek mécs­eséit, állítják, gyakorta megle­pően színvonalas küzdelmeket látnak. A labdarúgók úgy harcol­nak minden labdáért, mintha BEK-mérkőzésen, nagy tétért ját­szanának. Fel-feltűnnek fiatal te­hetségek is, más kérdés, hogy magasabb osztályban alig-alig ta­lálkozunk velük. Lényeg azonban az, hogy a megyeháromban is fociznak, itt is komolyan veszik a labdarúgást, s a szakemberek szerint itt kellene megkezdeni a honi foci újjáélesz­tését. Éppen ezért azt hihetnénk, hogy különösen is odafigyelnek a szövetségek arra, ami ebben a vonalban történik. Erre milyen hírek érkeznek hozzánk? A kunpeszériek sportköri el- j nőké már háromszor is hiába bé­relt autóbuszt alkalmanként öte- ] zer kemény forintért, idegenbeli ! mérkőzésükre nem érkeztek bí- i rók. Kétszer ennek ellenére | megmérkőztek a vendéglátókkal, j legutóbb Ballószögön viszont csak barátságos alapon voltak hajlandók pályára lépni. Joggal kérdezi a sportember: van értelme így az egésznek? Ők mindent el­követnek a sport érdekében, a szövetség meg arra sem képes, hogy elfogulatlan játékvezetőt küldjön a meccsekre. Pedig ők is becsülettel befizették a kilencezer forintos nevezési díjat! A ballószögi Tóth Ferenc arra panaszkodik, hogy a játékvezetők befolyásolják a végeredményt. Konkrét eseteket is említ, közte olyat, amikor a partjelző az egyik csapat edzőjének az apja volt! El­fogultsággal vádolja a kecskeméti bíróküldést is, mert nem ügyel jobban a semlegességre a bírák kijelölésekor. Megdöbbentő pél­dákat sorol igazának alátámasztá­saképpen! Mindent összevetve nagyon úgy tűnik, a magyar labdarúgás alulnézetből is nagyon alul he­lyezkedik el. Pedig, a megyehá­romban valóban a sport szeretete a döntő, itt még teljességgel tisz­tának kell lennie ennek a játék­nak. Ám ha már itt sem az, akkor mit várjunk, reméljünk osztá­lyokkal feljebb.. ? Rajtmár István Új center Baján Többszöri meghiúsult, kísérlet után, végre sikerült egy magas játé­kost igazolnia a Bajai TK-Elma NB I B-s női kosáríabdacsapatának. Mé­száros Annamária Nagyváradról ér­kezett, 21 éves, 186 centi magas cen­ter, sokszoros junior válogatott, és mintegy tíz alkalommal szerepelt a román felnőtt válogatottban is. A Topolyáról érkezett bedobó, Tomik egy edzésen térdsérülést szenvedett, artroszkopiás műtét vár rá. Bajnok roncsautós A Cinkotán rendezett roncsautó­bajnokságon az utolsó futamban va­lóban a bócsai Farkas Zsigmond győzött, de az összetett országos baj­noki aranyérmet Kozák László (Bó- csa) nyerte, Farkas Zsigmond 2. Testépítők Hercegszántón Súlyzókkal, testépítő szerekkel jól felszerelt klub működik Hercegszán­tón a művelődési ház öltözőjében. Ennek vezetője, Krizsán Márton több év alatt maga készítette el a szüksé­ges sportszereket. Bár otthonában is lehetősége lenne ezek használatára, úgy döntött, hogy lehetővé teszi a község fiataljainak ezek díjmentes igénybevételét. Szakmai segítséget is nyújtanak az érdeklődőknek. Megyei kezdés: kettőkor A megyei I. osztályú labdarúgó bajnokság vasárnapi fordulójában valamennyi mérkőzés délután kettő órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents