Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

A győztes forradalom 1956 SORSFORDÍTÓ NAPJAI HOGYAN ÉLTÉK ÁT SZOBONYA ZOLTÁN ÁRVÁI AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEKET? A miénk a legcsodálatosabb édesanya a földön... • A Budapesten készült, korabeli fotónkon látható, hogy a nép, az „utca embere” milyen egyértelmű odaadással állt a forradalom mellett. Az el­foglalt tankokon magyar zászló, az arcokon boldogság, derű és béke. 7 MEGNEVEZTE A RÉSZTVEVŐT A gyilkos kecskeméti sortűz Mostanában 1956-tal kapcsolat­ban Bács-Kiskun megyében legtöbb­ször a tiszakécskei, repülőgépről le­adott sortűz kerül szóba. A kecske­méti főtéren történt eseményekről kevesebbet beszélünk. Pedig tény, hogy október 26-án este legalább négy civil halott maradt a főtéren, s több tucat sebesültet szállítottak el a mentők. Másnap délelőtt a cigányvá­ros és környéke kapott repülőgépről sortüzet, itt is többen életüket vesz­tették. A halottak névsora többé-ke- vésbé ismert. Tudjuk, hogy a sortü- zek mögött elsősorban Gyurkó Lajos vezérőrnagy, akkori városparancs­nok állt Kecskeméten is. S a végrehajtó katonák között - ilyen ellentmondásos az élet - olya­nok is akadtak, akik később 56-os- ként járták meg a börtönt, mivel ok­tóber 29-én és 30-án (amikor a had­sereg már Nagy Imre oldalán állt) beválasztották őket a Forradalmi Ka­tonai Tanácsokba. Ám homály fedi még az ávósok korabeli kecskeméti szereplését. Egyre több adat utal arra - lapunk is publikált ezekből -, hogy a padlásokban, tornyokban megbúvó orvlövészek közülük kerültek ki. A ma Csongrádon élő Bátki Fe­renc az, aki tavaly lapunk hasábjain - több oldalról is megerősítetten - ed­dig a legrészletesebbnek és leghitele­sebbnek látszó személyes visszaem­lékezést közölte a korabeli kecske­méti eseményekről. Ebben akkor csak utalt rá, hogy a lövéseket leadó katonák között egy gyermekkori ba­rátját ismerte fel. Azóta visszaemlé­kezését megküldte a köztársaság fő­ügyészének, amit a szegedi katonai ügyészséghez továbbítottak. Az Al­kotmánybíróság legutóbbi döntése aktualitást ad a dokumentumnak, s Bátki Ferenc lapunknak is újra nyi­latkozott. — A lövéseket leadó katonák kö­zött Bende Balázs továbbszolgáló tiszhelyettest ismertem fel, aki tud­tommal jelenleg Hódmezővásárhe­lyen, a Széchenyi tér 78. szám alatt lakik. Ezt most nem azért hozom nyilvánosságra, mert Bende Balázs megbüntetését kívánom, hisz ő pa­rancsot teljesített. De jő lenne, ha elmondaná, amit a részletekről tud. így talán mindent fel lehetne gön­gyölíteni — mondta Bátki Ferenc. B. F. I. • Bátki Ferenc, 1956 egyik kecskeméti szereplője ma az ország talán leg­ismertebb virágkertésze. Szabadalmait világszerte alkalmazzák. SZÖVETSÉGBEN A DUNÁNTÚLI NEMZETI TANÁCCSAL Bács-Kiskun is csatlakozott Hála Szigethy Attila tekintélyé­nek, józan határozottságának, Győr földrajzi helyzetének, már a felkelés negyedik-ötödik napján egyre többen forradalmi központnak tekintették a dunántúli iparvárost. Nyilvánosan — még október közepén — itt kérték föl először távozásra a szovjeteket. A Háy Gyula-esten a vendéglátást jel­képesen fölmondó fiatal költő felszó­lalását a megyei lap is közölte. A budapesti pártközpontban a dogmatikusokkal hadakozó, önma­gával vívódó Nagy Imre a vidék nyomására indíthatta el október 28-án a kibontakozást, fogadta el a követelések egy részét a kormány, menekült a Szovjetunióba Hegedűs András, Piros László, Gerő Ernő. A balatonszabadi adóállomás ré- vén az egész országhoz szólhatott a győri rádió. Egyre több küldöttség kereste föl a városházán működő megyei forradalmi bizottságot taná­csért, tájékoztatásért. A tatai, győri, pápai és zalaeger­szegi honvédalakulatok támogatását bíró, október 30-án megalakult Du- nántúli Nemzeti Tanácshoz az ország más tájain működő nemzeti bizottsá­gok közül az éppen szerveződő Bacs-Kiskun megyeiek, a borsodiak és a csepeliek csatlakoztak először. Valamennyien aláírták a 14 pontos közös felhívást. Részben a csatlako­zás miatt november negyediké után komoly kellemetlenségei voltak a Bács-Kiskun megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottságba is beválasztott Dallos Ferencnek, a megyei tanács elnökének. Régi, minisztériumi munkatársi kapcsolatukra való tekin­tettel maga Kádár János mentette meg úgymond pártszerűtlenségeinek súlyosabb következményeitől. (A megyei, járási és városi pártbizottsá­gokon dolgozó 281/!/ függetlenített pártfunkcionáriusából csaknem szá­zat menesztett a „munkás-paraszt” hatalom.) A népszerű Szigethy Attila ellen­állt a hatalom csábításainak. Rend­szerük kedvezőbb megítélése érde­kében még — feltehetően átmeneti­leg — miniszteri tárcát is fölajánlot­tak számára. Elutasította az ajánlatot, kitartott elvei mellett. Amikor a belső ellenzékétől megriadt Hrus­csov a magyarországi kemény vonal mellett döntött, letartóztatták. Tudta, hogy a tőle kicsikart vallomások sok ember életét fenyegetnék. Nem vol­tak illúziói az ávós vallatási módsze­rekről. Az önkéntes halált válasz­totta. Erős szervezetének ellenállását csak a harmadik próbálkozással tudta legyűrni. Heltai Nándor Jánoshalmán 1956-ban a helyi forradalmi bizottság tikára volt dr. Szobonya Zoltán. Bár a községben sem emberéletben, sem anyagiak­ban nem esett kár, Szobonya Zol­tán ügyvédet 1958-ban Kecskemé­ten kivégezték. Elsősorban azért, mert egyik szervezője volt annak, hogy Jánoshalma lakossága - pél­dás hazaszeretettel - felkészült a szovjetek elleni harcra. Dr. Szobo­nya Zoltán ugyanakkor - s éppen ezért tartották veszélyesnek - halá­láig kitartott elvei mellett. Három leánygyermek maradt utána, ak­kor 2, 4 és 6 évesek. Mártíriumáról már többször megemlékeztünk. Most annak jártunk utána, hogy özvegye és leányai miként élték át az elmúlt évtizedeket. Mert arra, ha a csinos Szobonya lányok a hat­vanas évek végén megjelentek Já­noshalmán vagy Mélykúton, így emlékeznek: „az fogalom volt”. Dr. Szobonya Zoltánné a kivégzés után első dolgának tartotta, hogy Já­noshalmáról elköltözzenek. Buda­pesten élő testvéréhez mentek, s egy társbérlők által is lakott háromszobás otthonban egy szoba jutott nekik. Ebben öten éltek. Az özvegy, s annak idős édesanyja mellett a három kis­lány. Dr. Szobonya Zoltánné fiatal asszony volt, újra megházasodhatott volna. De nem tette, mindent férje emlékének, s leányai felnevelésének rendelt alá. Bedolgozóként éjjel ke­reste a család kenyerét, műanyag esőkabátok hegesztésével. • Az apa nélkül maradt három Szobonya lány az ötvenes években: Tünde, Emőke és Csilla. A boldog arcok mutatják, hogy édesanyjuk emberfeletti erőfeszítéseket tett a meleg családi együttlét fenntartására. O Dr. Szobonya Zoltán az ötvenes évek elején, első gyermekével. — Jól tettük, hogy feljöttünk Pestre — magyarázza az idős öz­vegy. — Jánoshalmán - mint ezt Hajnócziékkal tették - többen, s töb­bet bántottak volna bennünket. Itt a családhoz közel álló embereknek csak kisebb kellemetlenségük szár­mazott abból, hogy kapcsolatot tar­tanak velünk. Szegények voltunk, lámpánál aludtunk Szobonya Emőke építészmérnök­ről mondják, hogy ő hasonlít a leg­jobban édesapjukra. S nemcsak kül­sőleg, hanem jellemvonásaiban is. Ő mondja: — Ha valakinek elmeséltem, hogy kinek a lánya vagyok, s mi történt a családunkban, az nagyon közel állt hozzám. S úgy tartottam, hogy ezzel megtisztelem az illetőt, s neki ezt megtiszteltetésnek is kell tekinteni! — Csak kevesen tudták, hogy na­gyon szegényen élünk, mert a ven­dégeket szerettük, s nekik megad­tunk mindent. Nem tudták, hogy éj­szaka lámpánál alszunk, mert édesa­nyánk ugyanabban a szobában dol­gozik az elektromos hegesztőgéppel. Nehéz felvételik, elutasítások A Szobonya lányoknak - bár mindnyájan felsőfokú végzettségűek - kacskaringós utakat kellett bejár­niuk a diploma megszerzéséig. Az építésznek készülő Emőke - mivel elsőre helyhiány miatt nem vették fel -, rajzolóként kezdett, s mérnök kol­légái tanácsára próbálkozott az esti tagozattal. Innen került át a nappa­lira, miután tanulmányi eredményé­vel bizonyított. Tündének kerek pe­rec megmondták, hogy - bár kitűnő tanuló - jogász sohasem lehet. Munka mellett - miközben az IBUSZ-nál mint idegenvezetőt a kül­földiek politikai megfigyelésére akarták kényszeríteni - végezte el az államigazgatási főiskolát. Csillának sem volt egyenes az útja, végül nép­művelő, könyvtáros lett. A lányok a nyarakat a nagymamá­nál, Jánoshalmán töltötték. — Sajnáltuk azokat az osztálytár­sainkat, akik csak a szocialista törté­nelemórán hallottak 56-ról. Mi tud­tuk az igazságot, mert amellett, hogy hittünk édesanyánknak, éreztük a já- noshalmiak, mélykútiak szeretetét is. Bőszoknyás néniknek ragyogott fel az arcuk, amikor megtudták, hogy kik vagyunk. Mi voltunk „a doktor úr lányai”. Azonnal kosarakban hozták az ajándékot. Ha az édesapánk olyan ember lett volna, mint amilyennek az 56-osokat akkor leírták, ez nem tör­ténhetett volna meg - mondják. Figyelték a magánéletüket Jánoshalmán a három csinos Szo­bonya lány nyarankénti megjelenése a helyi fiatalemberek körében is eseményszámba ment. Nem egynek volt közülük komoly jánoshalmi ud­varlója. Ám a hatalom nemcsak az egyetemi, főiskolai felvételijüket fi­gyelte, hanem beleszólt a magánéle­tükbe is. Nem egy - már vőlegény­nek számító - fiatalember szüleire gyakorolt a helyi párttitkár környe­zete nyomást: ha a fiuk Szobonya lányt vesz feleségül, nem futhat be karriert! S e jellempróbáló pillanat olyan szülőt is meghátrálásra kény- szerített, akitől a Szobonya család mást várt. Kiss Jánosné Szobonya Csilla szülei voltak azok, akik - kö­szönet érte - így válaszoltak: mi büszkék vagyunk arra, hogy a fiunk Szobonya lányt vehet feleségül! Nem mondhatjuk, hogy a lányok életében semmilyen törést nem oko­zott ez a nemtelen beavatkozás, ám ma valamennyien családanyák, s amellett, hogy felelős beosztásban dolgoznak - nem utolsósorban édes­anyjuk példája nyomán - ezt tekin­tik főhivatásúknak. Emőkének há­rom, a másik két lánynak két-két gyermeke van. Köszönet minden segítségért Hogy a család ma nyugodt, kie­gyensúlyozott tud lenni, az annak tudható be, hogy utóbbi évtizedeik tulajdonképpen sikeresek voltak. • Szobonya Emőke (balról) lakodalma Budapesten, a Halászbástya étte­remben. Középen a násznagy, a szintén híres jánoshalmi 56-os, Hajnóczi Lajos. A család a szegénység ellenére tisztes polgári állapotban maradt. • Az özvegy. Gyermekeinek élt, s ma derűsen viseli napjait. Ez elsősorban az édasanyának, özvegy dr. Szobonya Zoltánnénak köszönhető, aki emberfeletti erővel, sorsát méltósággal viselve, végtelen szeretetben nevelte gyermekeit. Nem alaptalanul mondják róla a lányok: — A miénk a legcsodálatosabb édesanya a földön...! — Hálát adok az Istennek, s bol­dog vagyok, hogy ez sikerült — mondja nyugodt derűvel az özvegy. — Szeretettel gondolunk Bemáth Zol­tánra, aki magas beosztása ellenére gyakran ránk nyitotta az ajtót. Tünde egyik főnökére, Borda Istvánra. Csapó József kecskeméti börtön­igazgatóra, aki férjem emléktáblája ügyében dolgozott sokat. S a jános- halmiakra, mélykútiakra. Mindenek­előtt Hajnócziékra, Gerencsérékre, Gelányiékra, Sáriékra, Drégei Fe- rencre, Görhöny doktorékra, dr. Dé­nes Enikőre, Karsaiékra, Erdődiékre, Kishonti doktorékra, Faddiékra, Sá- godiékra. S mindenkire, aki véletle­nül kimaradt. Bálái F. István A RENDŐRSÉGI IRATOK NAGYON HIÁNYOSAK Milyen 56-os dokumentumok vannak a levéltárban? Az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése nyomán valószínű, hogy né­hány 56-os ügyben nyomozás folyik majd, főként a különböző sortüzek elrendelői ellen. Mivel ilyenek Bács-Kiskunban is történtek, szük­ség lehet korabeli írásos anyagokra is. Dr. Iványosi-Szabó Tibort, a me­gyei levéltár igazgatóját arról kérdez­tük, hogy milyen dokumentumokhoz lehet a levéltáron keresztül hozzá­jutni. — Levéltárunkban ebből az idő­szakból főleg a közigazgatással kap­csolatos iratok vannak meg, de azok sem teljeskörűen. Itt vannak a me­gyei tanács iratai, s a járási hivatalok iratainak egy része. Városi, községi közigazgatási iratok kevésbé. — S a bíróságok iratai? — Ezeknek már - az 56-os ügye­ket illetően is - nálunk kellene lenni, de nincs helyünk, ezért ezek a doku­mentumok az úgynevezett iratkép­zőknél, vagyis a bíróságokon van­nak. A különböző vizsgálati szaka­szokban - rendőrségnél, ügyészség­nél - keletkezett iratok nagy történeti jelentőséggel bírnak, de ezek a kuta­tók számára nem, vagy csak nehe­zen, engedéllyel hozzáférhetők. Mi­vel személyiségi jogokról is szó van, kutatómunka számára korlátlanul csak a hetven évnél idősebb iratok adhatók ki. — Ötvenhatos ügyekben sokat mondhatnak a rendőrségi kihallga­tási jegyzőkönyvek, s különböző belső rendőrségi iratok. — A korabeli rendőrségi iratokat az idén nyáron szállították át hoz­zánk, de ezek rendkívül hiányosak. Úgy tűnik, hogy csak az 1962 utáni időszakról kaptunk teljes anyagot. — S a pártarchívum? — A pártbizottságok 1989-ben Budapestre szállították az irataikat, s ezek egy 1992-es parlamenti döntés nyomán a helyi levéltárakhoz kerül­tek vissza. Nálunk is nagy mennyi­ségű anyag van, de ez feldolgozatlan. Talán jövő nyáron kezdhetünk a se­lejtezéshez és rendszerezéshez. — Készült-e legalább valamilyen szakszerű leltár ezekről az iratokról? — Nem. — Hol lehetnek még fontos iratok? — Tudjuk, hogy sok fontos irat van magánkézben. A korabeli hatal­masságok a beosztásuk változása al­kalmával sok iratot magukkal vittek, vagy egyébként is egyszerűen haza­vittek. Tudjuk, hogy a megyei lap egykori főszerkesztőjénél is sok irat volt. Megkerestük az özvegyet, hogy pénzt is adnánk értük, de még attól is elzárkózott, hogy betekinthessünk az anyagba. — Egy esetleges nyomozás szá­mára milyen segítséget tudnak adni? — Kötelességünk, hogy segít­sünk, de az anyag szűkös volta és feldolgozatlansága nehézségeket okoz. — bfi — 1 A megyei pártbizottság iratai jó állapotban, zsákokban, dossziékban kerültek a megyei levéltárba. Ám szakszerű iratjegyzék nincs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents