Petőfi Népe, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám

1993. október 18., hétfő PETŐFI NÉPE TÖRTÉNELMI ÉS KULTURÁLIS EMLÉKEK NYOMÁBAN Alföldi diákok az erdélyi havasokban A magyar történelem sorsdöntő eseményei közül a legtöbbnek Er­dély volt a színhelye. Erdély, ez a hétbástyás címerű tartomány, amely a török időktől kezdődően, az osztrák elnyomatás évein keresztül, és azt követően is leginkább megőrizte a magyar önállóságot. Hajdani fontos történelmi szerepét várak, várkasté­lyok. templomerődök sokasága jelzi. csejáték Rt.-tői nyerték. Elszálláso­lásukról és étkeztetésükről - csere alapon - a marosvásárhelyi fameg­munkáló iskolacsoport kollégiuma gondoskodott. Innen indultak min­den reggel a különböző közelebbi vagy távolabbi úticélok felé. Első nap marosvásárhelyi város­nézésre: a Nemzeti Színházba, a Te­leki Tékába, a vártemplomba. Majd 9 Együtt a vidám kis csapat apraja és nagyja. Némelyik még egészen épen, leg­többjük azonban már csak romjaival emlékeztet a régvolt dicső időkre. Ám mindenképpen ezek az építmé­nyek a legidőtállóbb bizonyítékai a magyarság magas színvonalú kultú­rájának azon a területen, amelynek értékeit több évtizeden át a pusztulás, a tudatos elpusztítás réme fenyegette, mely rém a ’89-es eseményeket kö­vetően nemhogy elmúlt volna, ha­nem meg inkább erősödött. Mi az, ami Erdélyből és kultúrájá­ból még megmaradt? Egyáltalán, maradt-e még emléke c legendákban és mondákban gazdag történelmi múltnak? Többek között erre is ke­reste a választ az a huszonkét Bács-Kiskun megyei diák, akik két tanáruk: dr. Lehegyi Jánosné és Szikszai László vezetésével október 3-án, a kiskunfélegyházi Kossuth La­jos Szakmunkásképző és Szakközép­iskolából indultak egyhetes tanul­mányútra Erdélybe. A mintegy két­ezer kilométeres utazás költségeinek egy részét pályázat útján a Szeren­másnap már a városon kívül, Szász- régenbe és Görgényszentimrére. Azt követően pedig, a harmadik nap programjaként Marosvécsen és Dé- dán át, Ditró és Szárhegy érintésével a Gyilkos-tóhoz, s onnan a Bé­kás-szorosba. De voltak Segesváron és Fehéregyházán, Szovátán és a pa­rajéi sóbányában. Vásároltak Koron- don és lerótták kegyeletüket Tamási Áron farkaslaki szülőházánál és sír­jánál. Ezenkívül meglátogatták Arany János nagyszalontai emlék­múzeumát, a nagyváradi bazilikát és múzeumot, valamint a csúcsai Boncza-kastélyt. Hazafelé még meg­álltak Gyulafehérváron, kis kerülőt tettek Vajdahunyadra és Dévára, az egykori Magna Curiához. Útjaikon minden alkalommal más-más vásárhelyi pedagógus kala­uzolta őket: Kovács József kémia-,' Oltyán Erna magyar- és Csibi Már­iáit f műliélytanár. Néíli égy éiéíHen' pedig maguk az iskolaigazgatók is. Hogy mi minden történt a hét nap alatt, nehéz összesűrítve megfogal­mazni. Annál is inkább, mert a látot­tak, tapasztaltak mindenkiben más és más érzelmeket váltottak ki. Volt, akit az őszi színekben pompázó tájak szépsége nyűgözött le, s volt. akit a lépten-nyomon felbukkanó nyomor és kilátástalanság döbbentett meg. Ismét másokat a történelmi helyek, épületek nagyszerűsége, hangulata kerített hatalmába. Közben pedig énekeltek, vidámkodtak, barátságok, s talán szerelmek is szövődtek, és észrevétlenül egyre összekovácsoló- dottabbá lett a kis társaság. Amiből mindannyian egyformán részesültek, azok a tanulságok vol­tak: - Nehéz sorsú, de nálunk, anya- országbelieknél sokkal összetaitóbb emberek élnek itt - fogalmazta meg egyikük az út végén. - Talán még nem lenne késő tennünk valamit ér­tük - vélekedett másikuk. - De mit? - tettem fel a kérdést, amelyre azonban egyikük sem tudott elfogadható vá­laszt adni. Bevallom, még magam sem tu­dom, mi lehetne a valóban hathatós és célravezető megoldás. Mert mit is tehetnénk mi, a növekvő elvándorlás és a sorozatos magyarellenes atroci­tások ellen? Egyáltalán az erdélyi magyarság megmaradása érdekében? A kétségek közt vergődő lelkek pe­dig egyre gyengébbekké, egyre bi­zonytalanabbakká válnak.- Mostanában inkább csak teme­tek. semmint keresztelek - állapította meg keserűen egy szászrégeni lelki- pásztor. - Bár új sír is egyre keve­sebb akad. Aki elment, az már te­metkezni nem tér vissza... Farkaslakán. Tamási Áron szülő­falujában egy tizenhárom éves kisle­ány vezetett a sáros utcákon az em­lékházhoz. Az egyik díszes székely­kapuban idős bácsika álldogált:- Három fiam és két leányom kö­zül már csupán egy van itthon. Az is Máréfalván kántoroskodik - pana­szolta. A többi odaát, maguknál dol­gozik. Mondtam is Jeszenszky mi­niszter úrnak, amikor itt járt: Mondja, miniszter úr! Kire marad a ház, a föld, s a jószág? Mert a gyere­kek ugyan még el-eljönnck látoga­tóba, de érzem, hogy haza már soha!. * mm 'WpfcV ift-i i A "marosvásárhelyi Mobex bútor- gyárbaifi'zinie Szóról szóra ugyanazt mondták: - Egész nyáron odaát dol­goztunk. Sikerült is annyit össze­gyűjtenünk, hogy a jövő nyárig ki­húzzuk belőle. Aztán meglehet, vég­leg áttelepülünk Magyarországra. Ez lenne a megoldás az erdélyi magyarság számára? Az állandó in­gázás a szülőföld és az anyaország között, melyet végül az áttelepülés zár le...? Október 6-án, a hatalmas ditrói neogótikus templom oltárlépcsőin együtt ült-állt a kis társaság. „Ma­roknyi székely, porlik mint a szikla, népek harcának zajló tengerén” - jegyzetelték szorgalmasan a szöve­get, amelyet a helyi plébános és a ze­netanár iskolaigazgató közösen dik­tált.' Néhány perc múlva aztán fel­csendült a dallam, és a megilletődött hangoktól zengtek a monumentális falak: „Fejünk az ár, jaj, százszor el­borítja, ne hagyd elveszni Erdélyt, Is­tenünk!...”- Többet kellene imádkozniuk ér­tünk - mondta Várbeli István, a ma­rosvásárhelyi vártemplom 81 éves lelkipásztora. Ötvenhét éve „őrzöm e nyájat”, mely napról napra apad, fo­gyatkozik, s egyre többen panaszol­ják: a mi imánk már nem elég, mert úgy tűnik, mintha az utóbbi 9 A segesvári óratorony. időben Isten elpártolt volna tőlünk... Hazafelé, amint maradoztak el mögöttünk a magyarlakta tájak, az egyik elrománosodott faluba érve Bölöni Domokos panaszos sorai ju­tottak eszembe: „Szórvány nemzet Vagyunk... Fosztunk, mint a deszka. Foszlunk, mint memóriánk. Itt szikla s székely már nemigen lévén..." Szász András ____________________________ ______7 D iplomával könnyebb munkához jutni 9 Minél sokrétűbb és megalapozottabb a tudás, az iskolából kikerülve annál könnyebb lesz az elhelyezkedés. (Galambos Sándor felvétele) AHOVA NEM KARRIERVÁGYBÓL MENNEK DOLGOZNI Milliók sorsán próbálnak segíteni Az már valami, ha egy szervezet­ből közhasználatú, világszerte elfo­gadottjelző lesz. A Karitásszal, a ka­tolikus egyház nemzetközi segély- szervezetével pontosan ez történt: ma. ha egy önzetlen segítőkészség­ről, jótékonykodásról nevezetes te­vékenységet akarnak minősíteni, azt mondják rá, karitatív. A világszervezet elnöke, a hatvan­éves Gerhard Meier nem egyházi, hanem világi, úgynevezett laikus személyiség. Az újságírót az egyik vatikáni palotában, az Örök Város előkelő Trastevere városrészében fo­gadja. A tágas terem falán ott van egy feszület, a harmadik világ kato­likus tömegszervezeteinek ajándéka: a hála jele a segítségért.- Ez a munkánk lényege: a segít­ség. Hozzánk senki sem azért jön, hogy karriert csináljon. Erre az én életutam is jó példa. Svájci vagyok és húsz éve még egy nagy világcég kereskedelmi igazgatója voltam. Az­tán. mivel úgy éreztem, hogy az úgy­nevezett normális életben már szinte minden elérhelőt elértem a teljes anyagi biztonságtól a társadalmi megbecsülésig, elhatároztam, új éle­tet kezdek. Olyat, ami a nyomorul­taknak, az elesetteknek nyújthat va­lamit. A jólét csúcsán egyre elvisel­hetetlenebb volt számomra a felis­merés, milyen aránytalanul sok a vi­lágon az éhező, a beteg, a földönfutó.- Vannak erről pontos adatok?- Többé-kevésbé pontosak. Talán elég, ha megemlítem, hogy a világon minden hatodik ember éhezik és minden nyolcadik olyan betegségben hal meg, ami orvossal és gyógy szer­9 Csomagolják a külföldre induló segélyeket. rel könnyen gyógyítható lett volna.- Önöknek is vannak áldozataik...- Erről is rendelkezünk statiszti­kával. Évi átlagban egy munkatár­sunkat lövik le, ölik meg valamelyik válságövezetben. Ez - ha szabad így fogalmazni - nem túlzott ár azért, hogy milliókon próbálunk meg segí­teni. Boszniától Szudánig az a ta­pasztalatunk, hogy jobban járunk, ha a segélyt magunk szállítjuk a hely­színre, fegyveres kíséret nélkül. Ha egy konvoj mellett bármilyen kato­nákat látnak, valaki óhatatlanul is tü­zet nyithat. Néha persze a legváratla­nabb célpontokra is lőnek. Nagy veszteség volt, hogy a minap megöl­ték a Szomáliái főváros. Mogadishu püspökét.- Hol a legeredményesebb.a mun­kájuk?- Egyértelműen a volt Jugoszlávi­ában, ahová sikerült 150 ezer tonna élelmiszert eljuttatnunk. Méghozzá úgy, hogy a bosnyák, a horvát és a szerb Karitász tökéletesen együtt­működik. Olyan önkéntes segítőkkel dolgozunk ott, akik ismernek minden titkos ösvényt.- Hány önkéntes támogatójuk és hány alkalmazottjuk van világszerte?- Annyi, hogy ez megerősíti a hi­temet az emberi segítőkészségben. Ferenczy Europress Negyvenmillió vírusfertőzöttel számolnak Sötét képet festettek az ezredfor­dulóról a Lyonban megtartott nem­zetközi orvoskongresszuson. Előre­jelzések szerint drámai módon megnő az AIDS-megbetegedések szama, s kezelésükre világszerte több mint százmilliárd dollárt kell majd fordítani. Az ENSZ egészségügyi vi­lágszervezete, a WHO adatai szerint hat even belül várhatóan húszmilli­óra no az AIDS-betegek száma, míg a vírusfertőzöttek már mintegy negyvenmiilióan lesznek. A kezelés költségei hihetetlen mértékben meg­nőnek, ami különösen a harmadik vi­lág országait érinti rendkívül kedve­zőtlenül. Az iparilag fejlett államok valószínűleg elő fogják teremteni a szükséges pénzt, ám a leginkább érintett régiók, ahol most az AIDS-betegek nyolcvan százaléka él, nagy gondban lesznek. Zaire, Zambia vagy Ruanda kórházi ágyait ma is 50-7Ö százalékban az AIDS— szel kezelt páciensek foglalják el. A fejlődő világban az AIDS nemcsak pénzügyi, hanem komoly társadalmi problémákat is felvet. Az áldozatok zöme ugyanis a vezetők soraiból ke­rül ki, akik csak alacsonyabb kép­zettségűekkel pótolhatók. Ez a fo­lyamat hátrányosan hat egy sor afri­kai ország gazdasági fejlődésére. HETVENÖT HALÁLESET, KÉTEZER FERTŐZÖTT A hazai AIDS-helyzet statisztikája Az előtörténet rövid, a folytatás sajnos hosszúnak ígérkezik. Tizenkét évvel ezelőtt azonosították a vírust, amely az immunrendszert támadja meg, majd teljesen működésképte­lenné teszi. Hiába az orvostudomány minden erőfeszítése: az AIDS tíze­zerszámra szedi áldozatait a világ legkülönbözőbb országaiban, s ma már az emberiség egyik legvesze­delmesebb ellenségeként tartják számon. A hazai egészségügyi sta­tisztikák eddig szerencsére nem je­leztek tömeges hazai fertőzést. Föl is merült a kétely: nem „kozmetikázot- tak-e” a magyar adatok? — Elsősorban önmagunkkal szem­beni vétség volna megszépíteni a va­lóságot - mondja dr. Döntök István professzor, az Országos Közegész­ségügyi Intézet főigazgató-helyet­tese. - Hitelesek tehát a legfrissebb kimutatások is: Magyarországon összesen 355 HIV-fertőzöttről tu­dunk; közülük 133-nál fejlődtek ki az AIDS-re jellemző klinikai tüne­tek. 75 beteg meghalt. Figyelemre méltó, hogy a fertőzöttek döntő több­sége - szám szerint 326 - férfi. A nyilvántartott betegek egyötöde kül­földi, közöttük a legtöbb, 23 Romá­niából érkezett.- A hazai tapasztalatok is alátá­masztják, hogy a fertőzés elsősorban nemi érintkezéssel, zömmel a homo- és biszexuálisok között terjed? — Igen. Az említett százharminc­három - előrehaladott betegségi stádiumban levő - fertőzött közül ki­lencvenöt férfi ilyen szexuális kap­csolatokat tartott fenn. További hu­szonegy beteg régebben, 1985 előtt kapott vérátömlesztés következtében fertőződött meg. Itt jegyzem meg: 1986 óta hazánkban kötelező a vér­adás előtti AIDS-szűrés. Ez év szep­temberéig mintegy 3,7 millió eset­ben, 600 000 személyt érintően zaj­lott le szűrővizsgálat, amihez a vér kötelező ellenőrzése is társul. így gyakorlatilag kizárható, hogy bárki vér vagy vérkészítmény révén fertő­ződjék. Ez annyit jelent, hogy nálunk kizárólag nemi úton terjedhet az AIDS - felelősségteljes párválasz­tással és megfelelő védekezéssel te­hát megelőzhető a gyilkos kór. Tisz­tában kell lenni azzal, hogy akár kü­lön-, akár egyneműek viszonyáról van szó, nem tudható, hogy a másik­nak korábban kivel volt szexuális kapcsolata. Életmentő lehet a testi partnerek és a korábban volt partne­rek AIDS-szűrése! Az egymás iránti vonzalom és kötődés maga is azt dik­tálja, hogy vessék alá magukat ennek a kontrollnak, mielőtt esetleg - Hal­tukon és akaratukon kívül - a gyó­gyíthatatlan betegségbe kergetik tár­sukat. Sokszor elmondtuk, de nem árt ismételni: a vizsgálat ingyenes és amennyiben az érintett személy kéri. teljesen névtelen. A Szűrés elvégzői nem kérnek semmiféle igazolást, nem jegyzik föl a páciens nevét. Természetesen ha az. eredmény pozi­tív, akkor az illetőnek haladéktalanul jelentkeznie kell az orvosnál. — Úgy értsük, hogy valószínűleg járnak-kelnek köztünk olyanok, akiknek szervezetében ott az AIDS-vírus. de talán sem ők, sem környezetük nem tud róla?- Sajnos, biztosra vehető, hogy ná­lunk is - mint a világon mindenütt vannak ilyenek. Szűrésen nem vol­tak, kimutatásainkban nem szerepel­nek, számukat a hazai és a nemzet­közi tapasztalatok összevetése alap­ján csak becsülni tudjuk: körülbelül kétezren lehetnek. Ha pedig az aján­lott szexuális elővigyázatosság - ha úgy tetszik önvédelem - nem válik széles körben természetes magatar­tásformává, sajnos azzal kell szá­molnunk, hogy a következő években, nálunk is ugrásszerűen megnő a fer­tőzöttek száma. Szabó Margit ELTITKOLTÁK A FERTŐZÉSEK EGY RÉSZÉT Egészségügyi botrány Németországban A szövetségi köztársaság legna­gyobb egészségügyi botrányává kezd dagadni a HIV-vírussal fertőzött vérkészítmények forgalmazása. Eh­hez hasonló skandalumot az NSZK néhány évtizede élt meg, amikor a Contergan altató és nyugtató tablet­ták szedése nyomán mintegy 2800 torzszülött gyerek jött a világra. Az AIDS-t okozó HIV-vírussal fertőzöttek száma még ennél is több lehet. Sokan csak a jéghegy csúcsá­nak tartják azt a 373 esetet, amelyről a német egészségügyi miniszter, Horst Seehofer a minap beszámolt. A miniszter azt állítja, hogy csak a hét elején jutott tudomására: az elmúlt tíz évben legalább 373 olyan esetet jelentettek a szövetségi egészségügyi hivatalnak, amelyeknél fennáll a gyanú: fertőzött vérkonzervvel vagy vérkészítménnyel kezeltek páciense­ket. Az egészségügyi hivatal - egy 1952-ben felállított független, ám a miniszter felügyeletére bízott köz­egészségügyi kutatóintézmény - el­titkolta a tudomására jutott eseteket, vélhetően azért, hogy az áldozatok ne perelhessék kártérítésért az előál­lítókat. A 373 eset zöme az 1985 ok­tóber elseje előtti időszakra jut. mi­előtt bevezették volna a HIV-kont- rollt. Seehofer miniszter a botrány ki­pattanása után rögtön nyugdíjaztatta a hivatal elnökét, de egy friss felmé­résnél a megkérdezettek 82 száza­léka a miniszter fejét is követelte. A Vérzékenységben Szenvedők Érdek- közössége (ÍGH) abból indul ki. hogy még mindig számos. HIV-ví­russal fertőzött vérkonzerv van for­galomban. A 373 eset valószínűleg csak egy hatalmas jéghegy csúcsa - közölte a szervezet elnöke. Winfried Breuer. Azt állítja, hogy a három­ezer, állandó kezelésre szoruló né­met hemofíliásból több mint 1800 fertőzött, négyszázan elhaláloztak. Más szakemberek több mint kétezer fertőzést tartanak számon. A német országi botrány mérete felülmúlhatja a franciaországit is: ott 1200-en fer­tőződtek vérkonzerveklől. A közelmúltban Kiskunhalason, a Közösségek Házában tartott tájékoz­tatót az oktatásügy aktuális kérdései­ről Dobos Krisztina, a tárca volt ál­lamtitkára. A tájékoztató, amelybe kérdéseivel a jórészt pedagógusok­ból álló hallgatóság is bekapcsoló­dott, elsősorban az oktatási törvény­nyel és a közalkalmazotti törvény bértáblázatának hiányosságaival fog­lalkozott. Az előadó igyekezett el­oszlatni azokat a félreértéseket és téveszméket, amelyek a fent említett törvényekkel kapcsolatban ország­szerte tapasztalhatók. Ezt követően az oktatás átszervezésének fontossá­gáról beszélt. — Az egyre bonyolultabb techno­lógiák működtetéséhez magasabban képzett szakemberekre van szükség — hangsúlyozta Dobos Krisztina, majd hozzátette: Svédország példája jól mutatja, hogy azok, akik felső­fokú oktatási intézményben tanultak, könnyebben tudnak elhelyezkedni. A munkanélküliség ugyan 20 százalé­kos a skandináv országban, de az egyetemet és főiskolát végzettek aránya ebből mindössze csupán 1,6 százalék. A legtöbb kérdés étrtelszólalá» a közalkalmazotti törvény bértábláza­tának „F" kategóriájával kapcsolat­ban hangzott el. Horváth János, a táz- lári művelődési központ igazgatója szerint például lesütött szemmel jár­nak a pedagógusok az emberek kö­zött, amikor arról van szó, hogy az önkormányzat az ő béremelésükre vagy a közvilágítás fejlesztésére for­dítson-e pénzt... Javaslata: ne legyen „F” kategória, mivel problémás az ide való besorolás, s már most ko­moly ellentétek vannak emiatt a pe­dagógusok között. Pintér András, a Szilády Áron Gimnázium igazgató- helyettese és tanára örömmel vette, hogy végre rendezték a kezdő taná­rok fizetését, ellenben bántónak érzi, hogy a bértáblázatokban lévő szor­zók az évek, évtizedek óta pályán lé­vők számára már nem ilyen kedve­zőek. A gimnázium tantestületén be­lül is érezhető a feszültség, s itt is éppen az „F" kategóriába'való beso­rolás nehézségei miatt. .. — Ahhoz, hogy ezek a súrlódások megszűnjenek, objektív és jóval egyértelműbb kritériumoknak kel­lene eldönteni azt, hogy mi számít két diplomának? — mondta Karsai Péter országgyűlési képviselő. A pedagóguskamarákkal kapcso­latban Dobos Krisztina megjegyezte, ideje lenne rendezni a pedagógusok­nak a saját kamarai helyzetüket, mi- ; vei nekik nincs joguk válogatni a*iuir meglévő szervezetek közt. Ezúton hívta fel a figyelmet „Az oktatásügy- tényei” című kiadványra is, amely az oktatás-nevelés időszerű kérdéseire keres választ. Adám Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents