Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
4 PETŐFI NÉPE 1993. szeptember 4., szombat 1944. MÁRCIUS 15. A kormányzó el nem mondott beszéde Horthy Miklós 1944. március 15-i rádióbeszéd-tervezete, amelyben kísérletet tesz a nyugati demokráciák részéről a rendszert ért vádak megcáfolására. A beszéd - amelyet végül is Kállay Miklós miniszterelnök tanácsára nem mondott el - figyelmet és kritikus töprengést érdemel, a negyedszázados kormányzás sajátos összegzése. Egyben kapu Horthy ellentmondásos személyiségének és gondolkodásmódjának megértéséhez is mostani ismereteink és tapasztalataink birtokában. • Horthy Miklós fogadása egy alföldi állomáson. — Nemzeti ünnepünk alkalmából kivételesen néhány szavam volna magyar testvéreimhez. Ide s tova negyedszázada annak, hogy a nemzet akarata a magyar állam élére állított. A gondviselés kegyelme lehetővé tette, hogy ez alatt a 24 év alatt szakadatlan munkával a Trianonban összetört magyar nemzeti élet újjáépítését előbbre vigyük. A háború, mely egyre borzalmasabb méreteket ölt, és elveszítette a régebbi háborúk lovagias jellegét, mindinkább puszta öldökléssé válik, részben megakasztotta ezen építőmunkát. Békés polgári emberek, asszonyok, ártatlan gyermekek ezrei halnak meg naponta, és e pillanatban, sajnos egyetlen reménysugár sincsen, amely e szörnyű megpróbáltatás belátható végét jelezné. Sokszor a legokosabb emberek is inkább a szenvedélyüktől vezettetik magukat, mint az eszüktől, különben már kísérletek tétettek volna, hogy ezen rettenetes pusztítások valahogy megszűnjenek. Nincs olyan komplikált kérdés, amely tárgyalásokkal igazságosan megoldható ne lenne. Mindezen szerencsétlenség azért szakadt az emberiségre, mert Párizsban Clemenceau rosszul diktálta a békét. Az igazságtalan, kérlelhetetlen megcsonkítás után nem várhatta tőlünk senki, hogy belenyugodjunk abba, amit velünk tettek, és megköszönjük, hogy meghagyták országunk és lakosságunk egynegyed részét. És mi volt a jogcíme ilyen lelketlen megcsonkításunknak? Az első világháború után felvetették a kérdést, hogy ki okozta a háborút. A harcban álló országok között csakis Magyarországról van bebizonyítva, hogy a nemzet akkor felelős vezetője, Tisza István azt a legerőteljesebben ellenezte. A másik állítás az volt, hogy roszszul bántunk a kisebbségekkel. Mindenki konstatálhatja, hogy évszázadok után még ma is saját nyelvüket használják, még a fővárostól 10 percnyire fekvő falvaikban is. És ha rosszul bántunk volna velük, miért nem ment egy se vissza hazájába? Az abszolút jogegyenlőséget bizonyítja, hogy éppen az úgynevezett béketárgyalások idejében Magyarország legmagasabb méltóságában, a hercegprímási székben egy szegény szlovák földműves fia ült. A tájékozatlan külföldi közvélemény előtt rágalmazó vádaskodások országunk belső közéleti berendezkedését és társadalmi viszonyait méltatlan színben akarják feltüntetni. Ez utóbbi támadásokat a nemzet ismert közvetlen ellenségei és az azok zsoldjában álló, túlnyomórészt nem magyar származású szökevények vezetik az ország ellen, akik mögött idehaza senki sem áll, s akiknek a magyar talajban semmi gyökerük sincsen. A szociális elmaradottság és a feudalizmus alaptalan vádját szegezik sokszor a nemzettel szemben. Szociális fejlettségünk tekintetében vállalunk minden összehasonlítást az európai országokkal. Az elmúlt esztendők szociális alkotásai és eredményei — a trianoni és a háborús idők ellenére is — az európai szociális haladás első vonalában állnak. Feudalizmus Magyarországon sohasem volt, még akkor sem, amikor a feudalizmus uralkodó rendszer volt, úgyszólván egész Európában. Ma pedig az a helyzet, hogy nálunk a kisbirtokok aránya messze felülmúlja a legtöbb nyugat-európai ország birtokmegoszlási arányát. Itt nincs feudalizmus, nincs szociális elmaradottság, nincs nemzetiségi elnyomás, de van szabadság, van alkotmányos élet, parlamentarizmus, van törvény előtti egyenlőség, vannak kielégítő szociális viszonyok, egyszóval megvan a modem civilizált közösségi élet minden erkölcsi és anyagi előfeltétele. Nálunk a politikai pártok szabadon működhetnek, s világnézeti és politikai meggyőződéséért senkit semmiféle hátrány nem ér. A magyar közélet és törvényhozás munkája a nemzeti akarat szabad megnyilatkozásán nyugszik. Itt nem feudális uralom van, hanem tisztesség. Magyarországon még nem fordult elő, hogy egy miniszter meggazdagodott volna. Nálunk tiszta a közélet. Korrupt emberek a magyar légkörben sohasem juthattak - normális viszonyok közt - siéfephez. Egyetlen inkorrektséget sem lehet a szemünkre vetni. A súlyos trianoni keresztet néma és férfias béketűréssel viseltük, s a nemzeti létünkre ólomsúllyal nehezedő jogtalanságok megváltoztatásáért csak a jog és az igazság békés eszközeivel szállottunk síkra. Soha idegen területre nem aspiráltunk, más nemzetek jogait nem csorbítottuk, hódítási szándék nem vezetett bennünket - csak ahhoz ragaszkodtunk és ragaszkodunk, ami Isten és ember előtt ezer éven át a miénk volt, és sohasem a másé. Újvidéken egy csetnik betörés közvetkeztében megengedhetetlen és elítélendő cselekmények fordultak elő, de a felelősek, a bűnösök haditörvényszék elé kerültek, és legszigorúbban meg lettek büntetve. A legenyhébb büntetés 10 évi fegyház volt. Az újvidéki túlkapásokat mindnyájan elítéljük, de ott körülbelül 3000 ember vesztette életét, kik között a harc hevében, sajnos sok ártatlan is akadt. De mit jelent ez a szám, összehasonlítva azon százezrekkel, kiket másfelé, harcon kívül gyilkoltak le ártatlanul, és mely esetek felett senki sem szömyülködött? Idegen határt csak Szeged, Pécs és Kassa előzetes bombázása után voltunk kénytelenek átlépni. Ezer év óta nem volt még folt a becsületünkön, soha senkit el nem árultunk, és a jövőben sem térünk le a korrektség egyenes útjáról. 1200-ban több magyar volt, mint angol, körülbelül annyi, mint akkor francia, de az örökös harcokban elfogytunk, kis nemzet lettünk, és nem akarunk mást, mint a többi, háborítatlanul élni saját életünket, nekünk nem tetsző világnézetek importja nélkül. Finn testvéreink egy ötvenszeres túlerővel szemben védik szabadságukat, mi is csak ezt akarjuk. A legfontosabb követelmény nehéz helyzetünkben az, hogy hazánkban továbbra is abszolút rend és nyugalom legyen. Számítok arra, hogy az egész ország osztatlan egységben, fegyelemben lesz velem együtt a nemzet iránt tartozó kötelességek teljesítésében. Ezt tartsa mindenki szem előtt, nehogy meggondolatlanok bajba kerüljenek, mert a rendet minden körülmények közt fenn fogjuk tartani. Horthy „Tüdőm, hogy a nemzet nagyon várná és megkönnyebbüléssel venné, ha hallaná fóméltóságod szavát’’ - írta a kormányzónak a beszéd tervezetét olvasva Kállay Miklós, aki azonban azt javasolta Horthynak, hogy „ez alkalommal a beszédtől március 15-én eltekinteni kegyeskedjék, mert az események elég hamar ezt úgyis szükségessé, elkerülhetetlenné fogják tenni”. 1944. március 19-én Németország megszállta Magyarországot. EGY ÁLLAMFÉRFI PÁLYAFUTÁSA A TÖRTÉNÉSZ SZEMÉVEL Milyen ember volt Horthy Miklós? Emlékezzünk tisztességgel — Magyarország eltemeti negyedszázadon át kormányzó államfőjét és ezt tisztességgel megteszi, egy elkötelezett magyar hazafi kívánsága szerint, Horthy Miklós családjával együtt - mindezt Antall József mondta a 24 óra című televízióműsorban. Az alábbi gondolatokat a miniszterelnöki interjúból idézzük: — Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, aki teljes joggal és teljes erkölcsi alappal rendelkezhetett úgy, hogy hazai földben kíván nyugodni. Történelmi és politikai szerepének megítélése nemcsak a történészek feladata, személyét a nemzet folytonosságában, az emberek tudatában is tisztességgel el kell helyezni. — Az, hogy a bűnös kommün utáni fordulatot Horthy Miklós neve fémjelzi, nem jelenti azt, hogy egyet lehet érteni a különítményesek kilengéseivel, de azért senki ne felejtse el, hogy Magyarországon 1867 óta nem voltak atrocitások. Itt alkotmányos királyság volt, ahol a kommunisták vezették be 1919-ben a gyilkosságokat, az atrocitásokat, s ez sajnos - ahogy szokott lenni - reakciójában is jelentkezik - mondta Antall József. Az európai térség jellemzőjeként említette a miniszterelnök, hogy az I. világháború utáni anarchiában civil politikusok nem tudtak szerepet játszani, így került előtérbe Magyarországon Horthy Miklós, aki a monarchián belül a legmagasabb katonai beosztással rendelkezett. Súlyos helyzetben vette át a területében egyharmadára csökkent, részben megszállt ország irányítását. — Meggyőződésem, hogy 1920- 21-ben nem volt alternatívája Horthy Miklós kormányzóságának, ez volt akkor az egyetlen lehetőség az ország helyzetének stabilizálására. Horthy Miklós megtartotta az alkotmányos monarchiát, soha nem vétett az alkotmányos jogfejlődés ellen - mondta a miniszterelnök. Kevés olyan államférfi élt századunkban, akiről annyira ellentétes vélemény alakult ki, mint Horthy Miklósról. Sipos Péter történész most dolgozik egy rövidesen nyomdába kerülő Horthy-életrajzon. Milyen ember volt a kormányzó? - kérdeztük a történészt.- Elsősorban tengerész volt: minden róla szóló egykori írás arról tanúskodik, hogy kitűnő parancsnok lett. Ő maga is elsősorban tengerésznek tartotta magát. Már 10 éve volt kormányzó, amikor Jánky Kocsárd tábornok, a hadsereg parancsnoka, azt kérte tőle, hogy mint a magyar hadsereg legfőbb hadura, vegye fel a magyar honvédség tábomagyi rangját. Ezt azzal utasította vissza, hogy az ő képesítése tengerészeire szól, és különben is részére dicsőség, hogy tengerészruhát viselhet. A kormányzó legerősebb jellemvonása a rendkívül erős kötelességérzet volt, illetve annak szolgálata, amit ő nemzeti érdeknek érzett. Rendkívül konzervatívan gondolkodott, a korszerű irányzatok iránt semmiféle érzéke nem volt. Ellenezte az általános választójogot, mindenfajta földreformot, nem akarta, hogy a népnek beleszólása legyen az ügyek intézésébe. Politikai ideálja - amint ezt többször is kijelentette - a felvilágosodott abszolutizmus. Patriarchális ember volt. Szót tudott érteni a közemberekkel is, nem viselkedett velük szemben leereszkedően. Magánéletében családszerető, a sorscsapásokat keményen, tengerésztiszthez méltón viselő embernek ismerték: két lányát temette el, a fia a fronton repülőszerencsétlenség áldozata lett. Kemény elszántsággal viselte később az emigrációs éveket is. Meg egy jellemző tulajdonságáról kell szólnom. Nem voltak különösebb anyagi természetű céljai. Nem gondolt vagyongyűjtésre, nem voltak külföldi bankszámlái, száműzetésében is különféle alapítványok pénzeiből élt. Horthyról az ország életének jelentős korszakát nevezték el, s ez nem véletlenül történt. Noha a kor alapvető intézményeit legkiválóbb politikusa - Bethlen István - teremtette meg, téved, aki ezért azt hiszi, hogy Horthy Miklós bármelyik politikusnak is bábja lett volna. Határozott egyéniség volt, mindvégig rajta tartotta a szemét az ország ügyein. A húszas években készült naplójában olvasható, hogy hetenként több minisztert és tábornokot is fogadott, akikkel a közélet dolgait beszélte meg. Semmi nem történt az országban, amiről ne tudott volna. Tengerészként szívügye Magyar• A kormányzó és István Fia korabeli képeslapon. ország bekapcsolása a tengeri kereskedelembe. A szabadkikötő, a Dunatengerjáró forgalom megteremtése mindenképpen a nevéhez fűződik. A korszaknak három markáns egyénisége volt: Bethlen István, Gömbös Gyula és maga Horthy. Az első kettő régi politikus, Horthy - tengerész. Kormányzósága idején kialakult az a tekintélyuralmi állam, amelyet a konzervatív liberális vonások jellemezték. Működött a parlament, voltak ellenzéki pártok, ellenzéki sajtó is létezett, de a sajtószabadság, a választójog erősen korlátozott volt. Az alkotmányos konzervatív rendszert mindenáron szerette volna fenntartani Horthy Miklós. Ennek ékes példája, hogy amikor Gömbös Gyula a Mussolini-féle fasizmussal kacérkodott, a kormányzó határozottan szembefordult vele. Később Szálasi is Horthy börtönébe került, mert olyan szélsőséges nézeteket vallott, amelyek nem illettek bele a Horthy-féfe Magyarország-képbe. Megítélésében joggal vannak olyan kérdések, amelyek szenvedélyeket váltanak ki. Ezek közé tartozik az úgynevezett fehérterrorban vállalt szerepe. A Tanácsköztársaság alatt előfordult terrorcselekményekre válaszolva - ahogy az ilyenkor lenni szokott - a Prónay-, az Ostenburg- és más különítmények rázúdultak a Dunántúlra. Válogatás nélküli gyilkolással kezdték a megtorlást. Horthyt annyiban terheli ezért felelősség, ő adta ki a „tisztogatásra” a parancsot. A Prónay-különítmény kapott egy nyűt parancsot, amelyben ez áll: „Végezzen el olyan feladatokat, amelyekről írásban nyilatkozni nem opportunus”( nem opportunus - nem helyénvaló, nem időszerű — szerk.). Néhány hónappal később, amikor felismerte, hogy mi történik az országban, elkezdte fokozatosan visszaszorítani az akkorra már kiskirályokká erősödő különítményeseket. A másik kritikus kérdés: a zsidósághoz való viszonya. Eredetileg antiszemita beállítottságú volt, a szegényebb zsidó réteget elutasította, de ugyanakkor a gazdag tőkés zsidó családokkal jó viszonyt alakított ki. Ez kifejeződik a zsidótörvényekkel kapcsolatos magatartásában is. Horthynak előszentésítesí joga'volt, ami azt jelentette, hogy az ő előzetes engedélye nélkül nem lehetett semmiféle törvényt vagy rendeletet beterjeszteni. Mégis, amikor a zsidókkal kapcsolatos 1944-es rendeletek készültek, Sztójay Döme miniszterelnök a kormány ülésén bejelentette: a kormányzó ezeket a rendeleteket nem kívánja látni. Horthy ezzel lényegében szabad utat engedett a vidéki deportálásoknak. Mikor értesült róla, hogy mi történik valójában a zsidókkal? Nem tudni. Tény, hogy amikor 1944 május-júniusában két fogoly megszökött Auschwitziról, s elmondták a világnak, mi történik a táborokban: amikor a kezébe került a pápa és az amerikai elnök figyelmeztetése, és megkezdődött a normandiai partraszállás, Horthy leállíttatta a budapesti zsidók deportálását. Sokak szerint akkor sem holmi emberbarátság, sokkal inkább önmaga átmentésének szándéka vezette. Sokan vitatják: helyesen, vagy helytelenül cselekedett-e a német megszállás alatt? Most, utólag, megállapíthatjuk, hogy a nagy hibát akkor követte el, amikor a német megszállás után továbbra is vállalta a kormányzóságot. Londonban és Washingtonban is elvárták volna tőle, hogy - amint azt például a dán király tette - ő is belső száműzetésbe vonuljon. De Horthy ezt nem tette, s ezzel a maga részéről legalizálta a német megszállást. Végül mégis szembekerült a németekkel. Igaz, soha nem szerette őket. Ugyanígy nem szerette a nemzeti szocialistákat és a nyilasokat sem. A román kiugrás után kezdett el komoly formában a fegyverszünet gondolatával foglalkozni. Nem ismerte fel, noha erre több politikus, többek között Eckhardt Tibor is figyelmeztette, hogy már a szövetségesek 1943-as egyezménye alapján csak az oroszokkal kezdhet fegyvertárgyalást. Nyugati, majd később keleti kiugrási kísérleteit a nyilasok is látták. Elrabolták a fiát, és amikor nem volt hajlandó aláírni Szálasi kinevezését, megzsarolták. Azt ígérték, védőőrizetbe veszik, s a fiával is találkozhat majd Bécsben. Ezt természetesen nem tartották be a németek. Hol voltak a kormányzóhoz hű katonák? Az volt az egyik legsúlyosabb tévedése, hogy vakon bízott tábornokaiban. Megszokta a ferencjózsefi hadseregben, hogy a parancsot teljesíteni kell és ezt elvárta mindenkitől. Ezzel szemben például Lakatos Géza vezérezredes, miniszterelnök, Horthy megbízható embere, akinek feladatául parancsolta a magyar kiugrás levezénylését, szeptember közepén, a „titkos tárgyalásiak” idején, Greiffenberg Wermacht tábornoknak, kijelentette, hogy „mint miniszterelnök, semmi olyan nem fogok tenni, ami sérti a németek érdekeit”. Horthyt a háború után nem minősítették háborús bűnösnek. Sztálin és Churchill is egy véleményen volt: a kormányzó végső soron megkísérelte a kiugrást, hogy mégsem sikerült, ezért nem szabad őt bűnösnek tekinteni, csak hibáztatni. Koós Tamás Kenderes, az újratemetés helyszíne • A családi sírhely. Itt helyezik végső nyugalomra Magyarország egykori kormányzóját. • Horthy István nyugvóhelye. • A kenderesi kastély teraszán sok szép napot töltött a Horthy-csalad.
