Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-03 / 205. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1993. szeptember 3., péntek Iskola a kertésznemzedékért • Hatvan elsős diák hallgatta a legfontosabb tudnivalókat. Öt esztendeje annak, hogy Kecelen a virágdekor ágazati szakmunkásképzésre engedélyt kaptak és megkezdődött a speciális oktatás. A diákok Téglás András lakásán tanultak, vizsgákra, szakmai órákra Kecskemétre jártak. Az idei tanévtől ez megszűnt, ugyanis példátlan összefogással e hét közepén megnyitották a városszéli Sziloson a TG Kertészeti Alapítvány Virágdekor Szakmunkásképző és Speciális Szakiskolát. A 16,5 millió forint átalakítással létrejött intézményhez tízezer forinttal járult hozzá a kunszentmiklósi takarékszövetkezet, a többi egyéni felajánlásokból, önként vállalt munkákból jött össze. Ezt Xéglás András igazgató az ünnepélyes tanévnyitón emlékérmek átadásával köszönte meg. Különösen sokat tett az iskoláért Galló Gergely budapesti kertépítő, Filus Sándor festő, Farkas István építkezési vállalkozó (mindketten soltvadkertiek), Óber János keceli villanyszerelő, Szőnyi Tamás pilisszentlászlói vállalkozó és sorolhatnánk. Ezt az összefogást emelte ki Herold István, az FM szaktanácsadója, Schindler János polgármester, aki a város nevében további támogatást ígért az iskolának. Dr. Pohankovics István országgyűlési képviselő, ipari és kereskedelmi államtitkár hangsúlyozta, az intézmény rangot is ad a városnak. A tanévnyitó kulturális műsorában nagy sikert aratott Dinnyés József zeneszerző-előadóművész, aki a közeljövőben rendhagyó irodalmi órákat tart az iskolában. A program a kiskőrösi majorett csoport és fúvósegyüttes látványos fellépésével ért véget. P. S. Madaraink védelmében Európa számos országából érkeztek neves ornitológusok arra a többnapos tanácskozásra, amelynek Kecskeméten, a Kiskunsági Nemzeti Park ad otthont. A rendezvényt a Bird Life International, a nemzetközi madárvédelmi szervezet - amelynek tevékenysége kiterjed az egész világra - szervezte. A Bird Life International egyik programja a veszélyeztetett madárfajok élőhelyének védelme. Ennek érdekében valamennyi élőhelytípusra (a tengerpartoktól, a mezőgazdasági területeken keresztül a sivatagokig) kidolgoztak egy akciótervet. Ez magába foglalja többek között annak vizsgálatát, hogy az adott területen melyik madárfaj veszélyeztetett, és mi által. Felmérik, milyen eszközökre, intézkedésekre van szükség a helyrehozhatatlan károk megelőzéséhez. A Kiskunsági Nemzeti Par^c ideális helyszíne a tanácskozásnak, hiszen itt a gazdag természetközeli élővilág, a hagyományos gazdálkodási formák és ugyanakkor a közelben az intenzív mezőgazdasági termelés is megtalálható. Mindezek viszonyát a madárvilághoz a helyszínen tanulmányozhatják az ornitológusok. A nemzetközi tanácskozás szeptember 3-ig tart. EINSTEIN MEGBUKOTT VOLNA! Mire jó és mire nem az IQ? A közlekedési hatóságok, amelyek bizonyos plusztérítés mellett hajlandóak tetszőleges rendszámbetűk és számok kiadására, legutóbb egy „IQ 200”-as rendszámigényt elutasítottak. Egy harmadik betűhöz ragaszkodtak, de a fehér BMW gazdája úgy gondolta, az IQU már nem az igazi. Nem is kérte. Ez a példa is mutatja, hogy korunkban még divatosak az IQ-tesztek, amelyek a szakemberek szerint - a közhiedelemmel ellentétben - lángelmék felfedezésére nem alkalmasak. Többek között azért sem, mert a legmagasabb pontszámot jelentő egyedi képességeket is leronthatja a más tartományokban való tájékozatlanság. Gondoljunk Stefan Zweig híres írásának, a Sakknovellának a hősére, aki úgyszólván az élet minden területén szinte analfabétának számított, ám a sakkban verhetetlen volt. Az író erre építette fel a novellát. Egy technikai zseni nem raktároz el például évszámokat, a biológus ritkán járatos az irodalomban, s aki tőzsdei brókerségre kíván szakosodni, nem feltétlenül érdeklődik az ökológia iránt. S még a 140 pontos intelligenciahányados sem méri az ún. illeszkedési együtthatót, a környezet megértésének, a vele való súrlódásmentes érintkezésnek a képességét. Nem lehet tehát az IQ-teszt mindent eldöntő mérték. Einstein szerint ezzel a módszerrel őt eltanácsolták volna a továbbtanulástól. A tesztről szólva Sabin is legyintett, mondván: „csak egy sokirányú elkötelezettségű, csereszabatos tudóscsoport alkalmas a tudományos projektek kidolgozására”! TÍZ FORINT EGY LITER TEJÉRT? Háborognak a tiszakécskei tejtermelők A tiszakécskei tejtermelők panasza régi keletű. Tavaly azzal vádolták a tejcsamokost, Jóljárt Lászlót, hogy mintegy 600 ezer forinttal rövidítette meg a tej átadókat. Az önkormányzat a termelők kérésére ekkor vizsgálatot rendelt el, sőt, összehívták a Tejtermelők Egyesületét, s háromtagú bizottságot választottak a tejátvétel és -kezelés ellenőrzésére. Ezeknek az intézkedéseknek azonban semmilyen kézzelfogható eredményük nem lett. A tejtermelők nem tettek feljelentést Jóljárt László ellen, s'nem is váltották le. Minden maradt a régiben, annyi változott csupán, hogy többen elpártoltak a kécskei tejcsamoktól, s a szomszédos községekben adják le a tejet, vagy otthonukban értékesítik. Csak a kécskei tej a rossz? Nos, a Kécske és Kocsér közti tanyavilágban élő Dávid Kálmán, Német József és Szuromi Ferenc nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe, s panaszukkal a Bácstej Kft. igazgatóságához fordultak. Az idős Dávid Kálmán, aki negyven éve tart tehenet, pereghalmi tanyáján így adta elő sérelmüket: — Az a legnagyobb baj — kezdte —, hogy Jóljárt László nem mintázza a tejet, csak hasból lefokozza. Néha nagyon gyenge a tej, 3,5, 3,3-as. Én ezt nem hiszem el. Aztán nem is fizet rendesen. Jó, ha 9 forintot kapunk egy liter tejért, de olyan is volt, hogy takarmánytejként számolták el literjét egy forintért. Én még ilyenről nem is hallottam mióta, kétágú vagyok. Dávid Kálmán papírokkal támasztja alá panaszát. Ezek szerint áprilisban 340 liter tejet adtak le, s ezért 3880 forintot kaptak, májusban pedig a 228 literért 2694-et. Miért ilyen keveset? Mert 136 litert 16,60-nal, 74 litert 15,10-zel, 18 litert pedig egy forinttal számoltak el. Ebből Jóljárt László elvette a kezelési díjat, s a minőségi levonást. S ekkor még nincs kifizetve a szállításért járó literenkénti 3,90 forint. Dávid Kálmán tudomása szerint Szentkirályon 17 forintot fizetnek tisztán a termelőknek. Nem létezik — vélekedik, hogy csak a kécskei tej a rossz. Ultimátum a vállalkozónak A tiszakécskei önkormányzatnál igen keveset tudnak a tejátvétel körüli gondokról. A tavalyi vizsgálat óta senki nem foglalkozott az üggyel, így kisebb nyomozásra volt szükség, hogy kiderítsem: az előző polgármester, Szijj László adta át a tejcsarnokot használatra a kécskei tejtermelőknek. Éppen ezért a vállalkozó Jóljárt Lászlónak még bérleti díjat sem kell fizetnie, írásbeli megállapodás csupán a vállalkozó és a Bácstej Kft. közt jött létre. Mi a véleményük a kécskei állapotokról? — érdeklődtem Aradi Lászlótól, a Bácstej Kft. igazgatójától. — Higgye el, Tiszakécske különleges, hiszen sehol máshol nincs ilyen jellegű problémánk — válaszolta. A megyében a felvásárolt tej több mint fele a tanyai tejbegyűjtőláncon érkezik a vállalathoz. Mi már figyelmeztettük Jóljárt Lászlót, legutóbb a naplójába szinte ultimátumszerű bejegyzést írtunk. Ha nem vizsgál rendesen, nem visszük el Kécskéről a tejet. Épp a napokban küldtük ki ismét a munkatársunkat, hogy ellenőrizze. Havonta ugyanis háromszor kell név szerint mintát venni a leadott tejből és megvizsgálni a minőségét. A termelőnek ugyanis ez alapján lehet kifizetni a pénzt. Ha a tejkezelő hibájából rossz a tej, gyenge, vizes, akkor is egyformán von le mindenkitől, s így a tisztességes is szenved. Én már próbáltam az önkormányzattal ez ügyben 1 A tejcsarnok a város szélén található. Ablakai kitörve, környezete sem a legtisztább, bizony ráférne egy kiadós takarítás. • Jóljárt László állítja: ö tisztességesen kezeli a tejet, s a pénzt is. felvenni a kapcsolatot, de ez idáig nem tudtam elérni a polgármester urat. —A kifizetésekkel is sok a gond. Ön mit tud erről? — A szerződés szerint nekünk a hónap zárásától 45 napon belül kell kifizetnünk a járandóságot. Néha már a 30. napon fizetünk. Egyébként hetek óta várjuk Jóljárt urat, még az ünnepek előtt félretettük számára a készpénzt, de a mai napig nem jelentkezett. — Mennyit fizetnek literenként? — A háztáji tejért 17,50 körül, de az átlagár áfával együtt 20,16 forint. Legalábbis az első félévben ennyi volt az átvett tej átlagára. Ha azonban rossz a tej, gyenge, mi nem tudjuk, csak másodosztályban átvenni, s még ezután a kezelő és a szállító is leemeli a maga sápját. Hiába, a szegény embert még az ág is húzza. Mi csak a tejbegyűjtőkkel vagyunk kapcsolatban, s nem tudni, rajtuk kívül milyen zsebekbe, hová vándorol a pénz. Egyébként egyre többen közvetlenül nekünk adják le a tejet. Akik meg tudják otthon teremteni a tejkezelés feltételeit, azokhoz házhoz megyünk az 5000 literes tartálykocsinkkal. Én azt tudom javasolni, hogy aki tehéntartással, tejtermeléssel akar foglalkozni, annak egyre inkább efelé kell mozdulnia. Jövőre ezen a téren is változások lesznek, hogy mást ne mondjak, csak hűtött tejet veszünk át. Sok vizet iszik a tehén? A tejátadás nagyon egyszerűen történik. Aki nem viszi be reggelente a csarnokba, ahhoz kimegy a tejszállító kocsi. Az átvett mennyiséget a tejkönyvbe jegyzi be az átvevő, esetünkben Miskó József. Tiszakécskén napi 800-900 liter tej vándorol be ily módon a csarnokba. A tejet természetesen tartálykocsiba öntik, ahol összekeveredik a jó és a gyenge minőségű, tehát még szállítás előtt kellene, hogy megtörténjen a tisztasági és minőségi vizsgálat. Hogy ez miért nem így van Kécskén, Jóljárt László így magyarázza: — Az az igazság, nincs képem kimenni a termelőkhöz. Ebben a hőségben gyengébb ugyanis a tej. Sokat iszik a tehén, s ezáltal vizesebb lesz a tej. Nézze meg, milyen gyenge tejet hoz be a szállító, némelyik zsírtartalma csak 3,3-as, a fajsúlya is kevés. El sem küldhetném, mert nem felel meg az előírásoknak. Most mondjam a termelőnek, hogy nem jó a teje? Olyan is volt, hogy kevésnek találtam a pénzt és tettem hozzá. Persze, ezt úgysem hiszik el. Higgye el, én vagyok a legnehezebb helyzetben. A tejipar is, engem piszkál, ha rossz tejet adok, a termelők is engem hibáztatnak, ha kevés a pénz. Arra a kérdésre, hogy miért késve fizeti ki a tejpénzt, Jóljárt úr így válaszolt: — Én nem tehetek arról, ha a Bácstej nem utalja a pénzt. Ha betelefonálok, azt mondják, nincs még meg, ha valamelyik tejtermelő szól be, annak meg azt mondják, hogy én nem megyek érte. Pedig nekem is szükségem van a pénzre. Jóljárt László literenként 1,50-et von le kezelési díjként. Az ebből adódó jövedelme havonta változó: előfordul, hogy 10 ezer forint alatti, de olyan is van, hogy eléri a 20-25 ezret. Ő maga is tart tehenet, a tejet azonban nem a Bácstejnek adja le, hanem saját maga értékesíti, a kécskeiek szerint a csarnokban. S mit tapasztalt a napokban ott járt ellenőr? Vállalkozónk nem titkolja, hogy nem talált mindent rendben. A jegyzőkönyv szerint Jóljárt László a figyelmeztetés ellenére sem végez rendszeres tejvizsgálatot, legalábbis erről semmilyen dokumentumot, füzetet nem tudott felmutatni. A csarnok tisztasága is kívánnivalót hagy maga után. A tartály, melybe a tejet öntik, sárga. Jóljárt úr ígéretet tett: ezután rendszeresen vizsgálják az átvett tejet, s pontosan dokumentálják, valamint még ezen a héten kimeszeli a csarnokot. Mi valósul meg mindebből? A kécskei polgármester, Tóth Dezső a tejtermelőket okolja a helyzet változatlanságáért. Amikor módjukban állt, nem váltották le Jóljárt Lászlót — mondja. Nekik kellene cselekedniük. De hogyan? Dávid Kálmán például így vélekedett erről: ahány ember a tanyavilágban, annyifélét gondol. Hogyan fogjanak össze? Benke Márta Urálon innen, Urálon túl ® A tajga titkai • Hanti asszony beteg gyermekét ringatja. Szinte elképzelhetetlen, hogy Európán kívül, az Urál túlsó oldalán, Északnyugat-Szibériában is élnek nyelvi rokonai a magyaroknak. Ők az obi ugorok, a hantik és manysik, vagy más néven vogulok és osztyákok. Összlétszámúk alig haladja meg a 30 ezret. Az őslakosság kisebbséget alkot saját területén. A kőolajiparban foglalkoztatott tömegek betelepítése következtében az összlakossághoz viszonyítva rendkívül csekély az arányuk (0,9, illetve 0,5 százalék). A katasztrofális környezetszennyezés kihat az emberek egészségi állapotára is. A hagyományos életmódot folytató hanti férfiak átlagos életkora 41, a nőké 43 év. Magas a gyermek- és a csecsemőhalandóság is. A hantik élete, sorsa sok tekintetben hasonlít az indiánokéhoz. (Néha még tárgyaik, sátorszerű lakhelyeik is az amerikai őslakosságot idézik e vidéken.) Hosszú-hosszú ideig, az 1960-as évek elejéig ezek a népek háborítatlanul éltek a tajgában. Életterüket a kőolajbányászok „sebezték meg”; a betelepülők sem emberre, sem állatra, sem természetre nem voltak tekintettel. Keresztülgázoltak az őslakosok lakóhelyein, vadászterületein. Meggyalázták szent helyeiket, amiből aztán éles konfliktusok támadtak. A hantik szent helyeit ugyanis — vallásuk szerint — idegen nem közelítheti meg. Figyelmeztették hát az idegeneket, hogy kerüljék az istenek számára kialakított területeket. Mindhiába. A bányászok továbbra is keresztülgázoltak rajtuk. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor az olajkitermelők holtan találták néhány társukat, nyíllal átlőtt torokkal. Ettől kezdve óvatosabbak voltak, de az őslakosok és a betelepültek közötti feszültség ma is tart, hiszen a mérhetetlen környezetszennyezés az életlehetőségeiktől fosztja meg a hantikat. Az Ugorföld Megmentése Társaság 1989-ben alakult, tagjai rendszeresen felemelik szavukat a földek kisajátításával kapcsolatos törvénytelenségekkel szemben — csekély sikerrel. A tajga lakói nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Télen csupán a nagy hideggel kell megbirkózniuk, de a hagyományos módon felépített faházaik védelmet nyújtanak a számukra. A zord időkben kiválóan tudnak közlekedni szánnal, sítalpakon. Olvadás után azonban megszűnik a kapcsolat a külvilággal. A hatalmas, veszélyes vidéken senki sem indul útnak. Ha megbetegszenek, nincs segítség, gyógyszer nélkül ápolják magukat. Most is halászatból, vadászatból élnek, mint ezer éve. ruházatukat maguk varrják. Az idegenektől legszívesebben sót, cukrot fogadnak el. Az őslakosok tulajdonképpen kilátástalan helyzetben vannak. Gyermekeiket, ha taníttatni akarják, a fővárosba, Hanti-Manszijszkba küldik intemátusokban. ’Éltől köitBW á* gyéreket orosz nyelvre, hagyományokra tanítják, vagyis el szakít ják őket'S'aját*' nemzetiségüktől. A felnövekvő nemzedék — minél többet tölt el távol — egy idő után orosznak vallja magát. Félő, hogy egy-két nemzedék felcseperedése elég ahhoz, hogy az őslakosság végleg eltűnjön ezen a vidéken, s legfeljebb csak rezervátumok, skanzenek emlékeztessenek egy rendkívül gazdag kultúrájú, ritualizált életű, az ősi hagyományokat tisztán megőrző nemzetiségre. László Erzsébet (Vége) Piroslámpás ország lettünk? „Az öröm felfedező útjai” — hirdetik a magukra adó utazási irodák. A felfedező — értsd: az utas — azonban azt olvassa ki belőle, ami: szexturizmus. S miközben Európában itt is, ott is hallani a nyári sirámokat a pénztelenségről — az üzlet virágzik. Az utóbbihoz Magyarország is hozzájárni a hölgyeivel, mint ez a La Republica óvatosságra intő cikkéből kitűnik. Az olaszok jól tudják — írja a lap —, hogy óvszer sem kell, hiszen teljes a titoktartás a thaiföldi bordélyházakban és a budapesti találkahelyeken, Bombay garniszállóiban... Jönnek tehát a kíváncsi természetű digók és nem hallgatnak az egészségügyi szervezet vezetőjének intelmeire, akkor, amikor ma már a szexuális fertőzés jelenti a legfőbb veszélyt a turistautakon. „A vöröslámpás országok, ahol a prostitúció nagy népvándorlása zajlik, ma is ugyanazok. Elsősorban Brazília ez, Rio de Janeiro. Aztán Thaiföld a szaunáival, masszázsszalonjaival. Továbbá Kelet-Európa, Prága és Budapest, és a serdülő lányok újdonságával Moszkva...” Pasim úr, akinek intelmei a cikk szerint süket fülekre találnak az öröm felfedező útjaira induló honfitársainál, új jelenségre is utal és ez nem kedvező a magyar férfiakra nézve. „Most már a nők is keresik az egzotikus kalandot, magányosan vagy kisebb csoportokban. Ez persze kissé eltérő, diszkrétebb és bizonyos szempontból kevésbé intézményes, mint a férfi turizmus, de ugyanolyan veszélyeket rejt. Egyébként a hölgyek úticélja is más, Észak-Afrikát és a Karib-szigeteket kedvelik.” Vonjuk le a következtetést. Az olasz szexturisták kegyeiért folytatott versenyben a magyar lányok-asszonyok is „versenyben” vannak. Akkor is, ha éppen a kalandkereső olaszok hozzák a nemkívánatos következményeket! MOZI, KTV, KISKUN TV Szeptember 3., péntek KECSKEMÉT. A mozik műsora. Városi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: NYOM NÉLKÜL. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Árpád: 3/4 6 és 8 órakor: JÓ ZSARU KISEBB HIBÁKKAL. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Stúdió: 7 órakor: ORLANDO. Színes, angol film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Csalánosi autósmozi: este 9 órakor: BANYA CSAK EGY VAN. Színes, amerikai film. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Petőfi: 6 és 8 órakor: CLIFFHANGER — FÜGGŐJÁTSZMA. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! KTV: 6.00—10.00: KÉPÚJSÁG. 10.00—10.30: „17—18” Fiatalok magazinja (ism.) 14.00— 16.00: Budapest tv. 16.00— 20.00: Szív tv (Ű.) produkció. 20.00—24.00: TV4 (II.) produkció. KISKUN TV: 5—20: KÉPÚJSÁG. 20—20.20: Helyi híradó. 20.20—0.20: TV4 műsora.
