Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
8 PETŐFI NÉPE 1993. szeptember 23., csütörtök VÁLLALATAINK MUNKÁJÁRÓL - AHOGY KÖZÉPVEZETŐINK LÁTJÁK Termelékenység vagy tönkremenetel Az európai gazdaság napjainkban recessziós időket élt át. Éppen ezért lehetnek különösen hasznosak a gyakorlati jó tanácsok a gazdasági egységek, a vállalkozók számára. Kivált azokra a véleményekre érdemes odafigyelni, amelyeket hazai cégeinknél végzett alapos vizsgálódásaik után külföldi szakemberek mondanak rólunk. Régi igazság: a mindennapos, monoton munka közben az ember nem veszi észre sokszor az egészen egyszerű hibákat sem. A kívülről jövőnek viszont szinte azonnal feltűnik a legtöbb anomália. Különösen akkor, ha az illető, az illetők kifejezetten a vállalatok átvilágítására specializálódott szakemberek. Emellett rendkívül tanulságos lehet meghallgatni a hazai cégeknél dolgozók és középvezetők véleményét is saját vállalatuk tevékenységéről. Arról, hogy szerintük lehetne-e, és miként eredményesebben, jobban dolgozni. A gazdálkodóegységek számára ma létszükséglet a költség• Az alapos mozdulatelemzés is sokat segíthet a termelékenység növelésében. hatékonyság növelése és az összes termelékenységet rontó tényező megszüntetése. A salzburgi székhelyű Czipin & Partner Produktivitätsberatung GmbH — jelenleg 65 munkatárssal, 100 MATS tervezett forgalommal — egy termelékenységi tanulmányban bebizonyította, hogy a vállalati dolgozók munkaidejüknek átlagosan csak 51 százalékát használják ki hatékonyan. A vezetőség sem ismeri a tartalékokat Mennyire vannak a vállalatok tudatában annak, hogy mekkora megtakarítási lehetőség rejlik vállalatukban? A Czipin és Partner ezt pontosan akarta tudni, ezért megkérdezte 270, több mint 150 főt foglalkoztató vállalat középvezetőségét. Az eredmény elrettentő: a megkérdezettek 78 százaléka nem hiszi, hogy a munkaidő több mint 50 százaléka kihasználatlanul telne el. A potenciális tartalékot lényegesen alacsonyabbra becsülik. Ä interjúalanyok 80 százaléka látja úgy, hogy az általános világpiaci helyzet mellett a belső vállalati problémák is felelősek a recesszió miatt kialakult helyzetért, de messzemenően alábecsülik azt, amit a „saját házunk táján" lehetne tenni. Saját megtakarításukat 20 százalékra becsülik Azt, hogy a vállalaton belül a munkaidő egy része kárba vész, ugyan a megkérdezettek 96 százaléka megerősíti, de ezt az elvesztegetett időt maximum 20 százalékra becsüli. Az interjúalanyok 36 százaléka csak 10 százalékra teszi a kihasználatlan munkaidő hányadát. Műszaki beruházások nélkül termelékenységnövelés A megkérdezettek több mint fele * szerint lehet beruházások nélkül 10-20 százalékos termelékenységnövekedést elérni.. Ennek a megvalósítási idejét a megkérdezetteknek majdnem fele, pontosan 46 százaléka egy éven belülre teszi. Csak 28 százaléka gondolja úgy, hogy ehhez két év szükséges. Ennek a válasznak a vállalatvezetőségen belül meg kellene kondítani a vészharangot. Ez ugyanis annyit jelent, hogy még a dolgozók becslése szerint is tartalékok vannak a vállalatoknál. Műszaki beruházásokkal alig látnak megtakarítási lehetőségeket A beruházással történő termelékenységnövelésre alig becsülnek magasabb megtakarítási lehetőségeket, mint műszaki fejlesztések nélkül. Sőt az érintettek ötvenkét százaléka szerint ez a javulás 1-2 éven belül következne be. A legtöbben a rossz kommunikációra panaszkodnak A rossz termelékenység okai a megkérdezettek 69 százaléka szerint többek között a vállalaton belüli rossz kommunikációra vezethető vissza. 56 százalékuk pedig a vezetők hiányzó intézkedéseit teszi a fennálló helyzetért felelőssé. A vállalatukon belüli szervezettel az érintettek 42 százaléka elégedetlen. A dolgozók hiányos szakképzettségét és a rossz munkaerkölcsöt 39 százalékuk panaszolja. A túl alacsony béreket és a lecsökkent forgalmat nagyon kevesen tekintik az alacsony hatékonyság okaként. A fő okokat a vezetők helyesen látják Mi a legnagyobb súlyú ezek közül a vezetők számára? A kommunikációt a legtöbbjük (harminc százalék) az első helyre sorolja. A szervezést huszonkét százalékuk tartja az alacsony termelékenység legfőbb okának, amely a rossz vezetésre, a rossz munkaerkölcsre és a hiányos szakképzettségre vezethető vissza. Mint a válaszok mutatják, a vezetők meglehetősen jól látják a hiányosságok okait. A Czipin & Partner szerint a kommunikáció hiánya az alacsony termelékenység második leglényegesebb oka. A legfőbb ok: a nem kielégítő tervezés, rossz irányítás: az üzemi/vállalati folyamatok megszervezése. A cégek 29%-a foglalkozik a termelékenység növelésével És mi a helyzet a termelékenységi tartalékokkal saját részlegeken belül? A megkérdezettek fele úgy gondolja, hogy a saját aktivitási területén belül tíz-húsz százaléknyi megtakarítás lehetséges. Ennek ellenére mégiscsak huszonkilenc százalék tesz tudatosan valamit a termelékenységnövelés érdekében. A többiek azt állítják, hogy a termelékenységet folyamatosan szem előtt tartják. Alig terveznek konkrét termelékenységnövelési célokat Az 1993-ra szóló konkrét termelékenységnövelési célokról harminchét százaléknak fogalma sincs. Tizenegy százalékuk nyíltan elismeri, hogy 1993-ra nem tervezett termelékenységnövelést. Huszonkettő százalékuk egy sovány, ötszázalékos, tizenkilenc százalékuk pedig tízszázalékos termelékenységnövelést tervez. A Czipin & Partner 60 vállalatnál szerzett tapasztalatai alapján 15-20 százalékos termelékenységnövekedés egy éven belül lehetséges. Hogyan lehet csökkenteni a magas veszteségeket? Ehhez Mag. Alois Czipin 8 pontos programját ajánljuk: 1. Elemezze az üzemét: milyen aktivitásokra és kézmozdulatokra van ahhoz szükség, hogy vevői igényét kielégítse? A válasz hátterében mindig legyen szem előtt a gyorsaság és a költséghatékonyság! 2. Indítson el egy határozott célokat tartalmazó, határozott időszakra vonatkozó termelékenységi kampányt! 3. A termelékenységi kampányba vonja be még a kampány megkezdése előtt a munkavállalók képviselőit! 4. A kampány feladatainak koordinálására alakítson ki egy jól képzett projektcsapatot! 5. Hetente éllenőrizze a kampány feladatainak előrehaladását! 6. Gondoskodjon arról, hogy az első sikerek hamar láthatóvá legyenek és tudatosítsa ezeket az üzemekben! 7. Támogassa és forszírozza a megvalósítást! 8. Ne riadjon vissza a különösen nehéz személyi döntésektől! (Ezek már eddig is kellőképpen elhúzódtak.) Azonnal cselekedni kell! „Éppen a recesszió, az európai integráció és a kemény pénzügyi politika miatt kellene a vállalatoknak a termelékenységet most és a lehető leghatékonyabban megnövelni!”— tanácsolja a Czipin & Partner. „Hamarosan nemcsak az a tíz százalék valósítható meg, amit a megkérdezett vezetők többsége megvalósíthatónak lát, hanem a duplája.” RM RK HSZ RV TF AF RSZ Rl TK AB Ossz 39% 69% 39% 56% 23% 4 % 42% 8% 13% 4% 297 Jelmagyarázat: RM rossz munkaerkölcs RK rossz kommunikáció HSZ dolgozók hiányos szakképzettsége RV rossz vezetés TF nem kielégítő technikai felszereltség AF alacsony forgalom RSZ rossz szervezés Rl rossz igazgatás TK törvényes keretfeltételek AB alacsony bérek • A felmérés egyik kérdése: Mi a véleménye a munkaidő- és termelékenységcsökkenés okairól? A válaszok kiértékelése a táblázatban. • Néhány napos vizsgálódás alatt egy sor javítani, ésszerűsíteni valót találtak a meghívott japán szakemberek 1991 szeptemberében a kalocsai EMIKÁ-ban. Amit a hitelekről tudni kell • A kezdő vállalkozók kedvező kondíciókkal juthatnak hitelekhez. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány három pénzügyi programján keresztül kezdő, illetve rövid ideje működő vállalkozások támogatását kezdte meg. A PHARE-hitelt állóeszközök — gépek, berendezések — vásárlására vehetik igénybe a vállalkozók. A bankok a hitelek 50 százalékát a 6 hónapnál nem régebben működő, illetve a 60 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató cégeknek folyósítják. A már működő cégek esetében a hitel összege legfeljebb 10 millió forint, a most indulóknál 5 millió forint. A hitel futamideje 2-7 év, megállapodás szerint. Kamata a piaci kamatok függvényében változó, jelenleg 2-3 százalékkal alacsonyabb, mint a kereskedelmi hiteleké. A Garancia Program a kereskedelmi kamatozású hitelek támogatását szolgálja. Olyan hitelekhez nyújt garanciát, amelyek futamideje 1-7 év. Azok a kis- és középvállalkozások kaphatnak garanciát, amelyek a hitelt ugyanattól a bankfióktól vették fel, amelyiktől a garanciát kérik; amelyek egyébként — a működőtőke hiánya miatt — nem kapnának hitelt; valamint azok, amelyek 60 dolgozónál kevesebbet foglalkoztatnak. Garancia legfeljebb 8 millió forintos hitelig adható, s a hitel 50 százalékáig nyújthat biztosítékot. Előnyben részesülnek az elbíráláskor azok a vállalkozások, amelyek termelőtevékenységet folytatnak, exportorientáltak. illetve új technológia bevezetéséhez kémek hitelt. Viszont nem kaphatnak garanciát a hiteligényükhöz az 50 százalékban állami, vagy külföldi tulajdonban levő cégek, valamint azok, amelyek még nem fizették vissza előző garanciális hitelüket. A Mikrohitel keretében kölcsönt, illetve vissza nem térítendő támogatást nyújt az MVFA. Ezt a szolgáltatást azok a kis- és középvállalkozások vehetik igénybe, amelyek két évnél rövidebb ideje működnek, legfeljebb 10 főt foglalkoztatnak és működőtőkéjük nem haladja meg az 1,5 millió forintot. Egy vállalkozás mikrohitelt, illetve támogatást maximum három alkalommal kaphat. A hitel felső határa 300 ezer forint, a támogatásé 50 ezer forint, de a hitel és a támogatás együtt nem haladhatja meg a 300 ezer forintot. A kölcsön futamideje 6 hónaptól 3 évig terjed. Kamata 21 százalék. A MVFA pénzügyi programjait regionális vállalkozói központokon keresztül működteti. Ilyen központok 6 megyében léteznek: Fejér, Somogy, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Ezenkívül a megyeszékhelyeken egy-egy bankfiók is rendelkezésére áll a vállalkozóknak a hitelek, illetve a garancia pénzügyi lebonyolításához. Fontos tudni, hogy a Phare-hitel és a garancia iránti kérelmet a bankfiókokhoz, míg a Mikrohitel pályázatát a helyi vállalkozói központokhoz kell benyújtaniuk a vállalkozóknak. A BIZTOSÍTÁS IS KÖLTSÉG A vállalkozók sem védtelenek • A vállalkozók is köthetnek vagyon- és felelősségbiztosítást. A vállalkozás kockázattal jár. Az üzleti kockázatokon kívül számtalan, előre nem látható esemény befolyásolhatja egy-egy vállalkozás sikerét. Minden kockázat kiszűrése szinte lehetetlen. Valamelyest azonban enyhíthetők a bekövetkező szerencsétlenségek, mégpedig a biztosítások segítségével. A magánszemélyekhez hasonlóan a vállalkozók is köthetnek vagyon-és felelősségbiztosítást. A vagyonbiztosítás elemi károk — tűz, víz, jég, földrengés, vihar, betörés, lopás, rablás, valamint üvegtörés — ellen nyújt védelmet. A felelősségbiztosítás harmadik személynek okozott kárra vonatkozik, például az üzletben, vagy az üzem területén a vevőt ért baleset számít ennek. A szerződésen kívül okozott kárra (például, ha javítás során kárt okoz a vállalkozó valamely berendezésben), illetve az alkalmazottai sérülésből eredő káraira (munkahelyi balesetre) is köthető felelősségbiztosítás. Szállítmányokra ugyancsak igénybe vehető biztosítás, a szállítás alatt bekövetkező károk enyhítésére. A felelősségbiztosítást a különböző szakmák képviselői is megköthetik: például orvosok, könyvelők. A munkájuk során elkövetett hibákat, s az azokból eredő kártérítési követeléseket a biztosító rendezi a kárvallottakkal. Elemi kár esetén a helyreállítási munkálatok idején a biztosító fizéti a rezsiköltségét azoknak, akik úgynevezett üzemszüneti biztosítással rendelkeznek. Mivel ez a legdrágább szolgáltatása a biztosítónak, viszonylag kevesen veszik igénybe. A kártérítések 80 százalékát évek óta a betöréses lopásokra fizetik ki a biztosítók, ezért ennek a díjtétele nőtt a legnagyobb arányban. A szerződéskötés feltételei differenciáltak. A biztosító egyre szigorúbban veszi a tulajdonos vagyonvédelmi intézkedéseit: tüzetesen megvizsgálja a mechanikai védelem színvonalát — zárak, ajtók, rácsok állapotát —, s bizonyos esetekben elektromos riasztók felszereléséhez fűzi a szerződéskötést: Változik a díjtétel attól függően is, hogy a biztosítani kívánt üzlet, gyár, raktár, telephely hol helyezkedik el: magasabb a díj lakatlan területen, alacsonyabb a város közepén. Befolyásolja az árat a biztosított vagyon értéke: nem mindegy, hogy aranyat vagy homokzsákokat rejt-e a raktár. Ugyanakkor nem kell feltétlenül a vagyon teljes értékére kötni a biztosítást. Elemi károk esetén ugyan indokolt a teljes értéket biztosítani, de betörés ellen a vagyon egy bizonyos hányadára is elegendő, mivel ritkán fordul elő, hogy a betörő a teljés raktárkészletet elviszi... 1993-ban a magánvállalkozók biztosításra átlagosan évi 30 ezer forintot fizetnek ki, amit költségként számolhatnak el. (1990-ben ez az összeg csak 20 ezer forint volt!) Jó tudni, hogy a biztosító által fizetett kártérítést ugyanakkor bevételként kell elkönyvelni, míg a helyreállításra fordított kiadások szintén költségnek minősülnek.
