Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-20 / 219. szám

1993. szeptember 20., hétfő HIT ES ELET Újra él a halasi leány cserkészmozgalom • Végh Márta néni a kiscserkészekkel. Talált pénzből templom . Végh Márta, a Magyar Cserkész­leány Szövetség elnöke nem idegen­ként érkezett Kiskunhalasra szep­tember 4-én, délelőtt. A hazai cserkészmozgalom „gyorsléptű", fáradhatatlan és ötle­tekben „kiapadhatatlan” vezetője márciusban segítő szándékkal tett bemutatkozó látogatását követően ez alkalommal azért jött, hogy az idő­közben felszínre kerülő problémákat, az elmúlt időszakban méltatlanná váló csapatmunkát, majd a továbbha­ladás lehetőségének útját, a csapatfe­ladatokat és az esetleges újjáalaku­lást megvitassa a 330. számú Marko­­vics Mária Cserkészleánycsapat magjával — a mintegy 14-16 főnyi lelkes, érdeklődő, munkájukkal to­vábbra is a közösséget és a várost szolgálni akaró cserkészlánnyal —, valamint a közeljövőben azzá válni akaró „fiókákkal” és kiscserkészek­kel. Miközben a víg kedélyű, közvet­len vezetőnő munkájukról, a cser­készmozgalom szerkezeti felépítésé­ről és a cserkészek lehetőségeiről, valamint kötelességeiről beszélt, kedvcsinálóként saját életéből — csaknem 55 éves mozgalmi múlt táv­latából — felidézett cserkészélmé­nyeiből hozott egy-egy mulatságos példát a kissé bátortalan csapatnak. S hogy az összejövetelt még em­lékezetesebbé és gazdagabbá tegye, finom érzékkel néhány közösséggé kovácsoló, ötletes és végtelenül egy­szerű játékot is beleszőtt a hosszúnak ígérkező beszélgetés fonalába. E nevezetes napon — immáron el­feledve az elmúlt hónapok esemény­telen időszakát — Végh Márta veze­tésével újjáalakult a 330. számú Kis­kunhalasi Markovics Mária Cser­készleánycsapat, melynek vezetője a 17 esztendős Kecskés Klaudia lett, míg fiatal korára való tekintettel a jogi irányítást pedig a szülőkből ala­kult GILDE-csoport egyik tagja vál­lalta. A Cserkészleány Szövetség alap­szabályának és elveinek megfelelni kívánó ifjú jelöltek vállalták, hogy a jövőben a tíz cserkésztörvény betar­tásával munkálkodnak mindennap­jaik során. Erre remek alkalom kínálkozik számukra Kiskunhalason és környé­kén — mutatott rá az elnökasszony —, hiszen a nagy múltra visszate­kintő valamikori mezőváros, illetve a környék színes természetvilága ki­váló lehetőséget teremt a kutatni vá­gyó, hagyományőrzést felvállaló és mindvégig a jobbító szándékkal el­induló cserkészfiataloknak. Gáspár Mónika Búcsú Vodicán A bajai öregek mesélik, hogy haj­dan, gyermekkorukban gyalog men­tek ki Vodicára, a Mária napi bú­csúra. Legfeljebb biciklin vagy sze­kéren, ki-ki tehetsége szerint. Ma már inkább a gépkocsi vagy az autó­busz a szokásos búcsújáró közleke­dési eszköz. De akkor, amikor a vo­­dicai kis kápolna épült, 1811-ben, még több napos zarándokút után ér­keztek a hívek, hogy segítségért Szűz Máriához fohászkodjanak. A Bajától mintegy hat kilométer­nyire található Vodica ugyanis már akkor az Eszak-Bácska legkedvel­tebb búcsújáró helye volt. Olyany­­nyira igen, hogy nemcsak a római ka­tolikusok, hanem az óhitű görög-ke­letiek is egyaránt tisztelték. A temp­lom egy kis magaslaton emelkedik. Kegyképe egy koronás Mária-kép portré, melyet az idén megújítottak. (A régit — azt hívén, hogy aranyból van — tavaly ellopták.) Sokan kérdezik, miért hívják Vodicát (vizecskét jelent, vagy ahogyan a németek mondják, Bründl-t) Máriakönnyének is. Még 1923-ban egy pályázatot írtak ki, melyet egy gimnazista diák, törté­netesen a polgármester fia, de bunda nem volt a dolgoban, Vojnita Pongrác nyerte meg. Ő javasolta a Máriakönnye nevet, a dombocska lábánál található két forrástól kész­tetve. Beregszász város elöljáróinak ké­résére egy városismertető készíté­szére utazott Kárpátaljára a meleg nyári napokat és napsütést kihasz­nálva Gábris Elek kecskeméti fény­képész. A felkérésnek örömmel tett eleget, mivel az utóbbi években nem először járt a vidéken. Mint a Máltai Szeretetszolgálat tagja, segélyszállí­tások alkalmával volt lehetősége megismerni és feltárni a várost és vi­dékét, mélyebben belelátott az ott la­kók életébe. Munkája során mint egyháztörté­neti érdekessséget fényképezte a ró­mai katolikus templomot. A bereg­szásziak az első templomukat még István király idejében építették, ab­ban az időben, amikor Gizella ki­rályné németeket telepített le a gyö­nyörű fekvésű és gazdag megélhetési lehetőséget kínáló vidéken. Ezt a ta­tárjárás idején lerombolták, de az ok­iratok szerint 1247-ben már újra mű­ködik ott plébánia. A templomépítést egy legendához kötik, miszerint egy szász pásztor, amint legeltette a csordáját, egy porfelleget látott, ami­től az állatai is futásnak eredtek. Két bika verekedett. A pásztor alig bírta szétkergetni őket. Egyszerre hatalmas fényességet pillantott meg. Mire elszállt a por, látta, hogy az állatok a patájukkal kincset túrtak ki a földből. A talált pénzből a pásztor ott, azon a helyen templomot építtetett, hogy vissza­adja az Úrnak azt, amit neki adott. A templomot az 1600-as években az el­• A templom távlati képe. lenség újra felgyújtotta és lerom­bolta, mindössze néhány kő maradt belőle. A mostani állapotába 1839-46-ig építették újjá, amit 1907-ben reno­váltak. Az eredeti templom is, amit a szászok építettek, gót stílusú volt, mint a mostani. A régiből fennma­radt kőfaragványok ma is a templom északi kapuja fölött a falba ékelve hirdetik az idő múlását, valamint ember- és állatfejek emlékeztetik a látogatókat a pásztor és az állatok le­gendájára. I. ZS. EGY HÉT A SZERETET ÉS BIZALOM JEGYÉBEN... Óbányán a református sziládysok NEMCSAK AZ ÉPÜLET, A HELY SZELLEME IS MEGÚJULT Keresztyén alapokon folyó erkölcsi nevelés Halason Néhány nappal ezelőtt tértek haza élményekkel teli táborozásukról azok a diákok, akik szeptember 1-jétől a református Szilády Áron Gimnázium első évfolyamát képviselve a hagyo­mány továbbvivői lesznek. Hogy miként tértek haza, s mit je­lentett a 63 — hat-, illetve négyosztá­lyos — elsős és tanáraik számára ez a munkával s ismerkedéssel teli hét, ezt próbáltam megtudakolni Magyar La­­josné és Zsellérné Bognár Ágnes osz­tályfőnöktől. — Mielőtt bárki is azt hinné, hogy ez a közös együttlét a református vagy katolikus vallás liturgiái szabá­lyainak elsajátítását célozta volna meg, elmondom, hogy valójában mi is volt a táborszervezés mozgatóru­gója — kezdte a beszélgetést Magyar Lajosné. — Gyerekeink nemcsak más val­­lásúak, más-más iskolából érkezők, egymás számára is ismeretlenek, de mindezek mellett még egy olyan is­kola növendékei is, mely diákjainak nem engedheti meg a hányavetiséget. Az iskolánk neve is jelzi, többről volt szó, mint az évtizedek során megis­mert úttörőtáborok napozásáról, s tengés-lengéséről. A délelőtti ismer­kedések, játékos foglalkozások, dél-Nem mindennapi esemény tanúi lehettek Sepsiszentgyörgyön, a Koós Károly úti evangélikus imaház és lelkészlakás szomszédságában lakók augusztus 20-án, a sötétség beállta után. Majd ötven fiatal ropta a paró­kia udvarán a zsidó, csángó és román néptáncokat, vagy a „drumul dracu­­lui”-t. A zenét az ablakba kitett ka­­zettofon, azaz a hordozható magnó szolgáltatta. A környező blokkházak lakói kíváncsian figyelték, mi törté­nik a máskor csendes udvaron? Előző este hasonló eseménynek volt tanúja a marosvásárhelyi evan­gélikus lelkészlak udvara is. Molnár János, a gyülekezet idős lelkipász­tora maga sem akart hinni a szemé­nek, hogy ilyesmi megtörténhet. Látva a fiatalok lelkesedését, hamar megnyugodott: semmi rossz nem tör­ténik az udvaron. A kiskőrösi evangélikus fiatalok — akik egyben a Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai is — augusztusban harmincán meglátogatták a marosvá­sárhelyi és a sepsiszentgyörgyi evangélikusokat. Céljuk elsősorban a kapacsolatépítés volt, megismer­kedni erdélyi fiatalokkal, életükkel, örömeikkel, gondjaikkal. A maros­­vásárheyiekkel már szövődtek a kap­csolat szálai, hiszen eddig többször találkoztak. Legutóbb éppen a kiskő­rösiek révfülöpi táborában voltak együtt a fiatalok. Most az volt a terv, hogy a busz üresen maradt helyeire erdélyiek ül­nek be, és együtt kalandoznak né­hány napot a hegyek között. Mond­hatni, minden fényesen sikerült. Mi­közben csodálatos tájakon suhant, il­letve az utak miatt néhol inkább cammogott a busz, barátságok szö­vődtek, kapcsolatok születtek. utáni túrák és esti előadások-beszél­­getések révén már túl vagyunk az is­merkedés nehéz napjain, így egymás­sal szemben, egyenértékűként kezd­hetjük el a tanévet. — Bízva abban, hogy ezzel a rá­hangolással, s a bizalom folytonos erősítésével több hét, s hónap munká­ját megtakarítva elértük, hogy diákja­ink félelemmentesen, bizalommal mernek majd hozzánk fordulni — tette hozzá a hatosztályosok osztály­­főnöke. — Milyen élményekkel gazdagod­tak a hét folyamán? — Kollégáink részéről soha nem volt szüksiég a hangos fegyelmezésre. Mindig kértünk és megköszöntünk, s ez tökéletesen elegendőnek bizo­nyult. — A szefriünk előtt formálódtak gyerekeink önálló személyiségekből egyre többeket befogadó valódi kis közösségekké,egymást segítve sza­bad idejükben is. — Ugyancsak örömmel tapasztal­tuk, hogy a közös éneklés, amely ugyan nem volt kötelező — mindenki maga döntötte el, hogy mer-e vagy sem énekelni —, fokozatosán mind­annyiunk egyik legfontosabb esemé­nyévé, s valódi közösségformáló ere-A körút néhány állomása: minde­nekelőtt Segesvár és Fehéregyháza, ahová minden Erdélyt járó kiskőrö­sinek kötelező elmenni. Aztán Is­­pánkút. A Gyilkos-tó és a fenséges Békás-szoros. Valaki azt mondta, ha­tártalan fantáziája volt Istennek, amikor ezt a világot teremtette. Mennyi változatosságra ké­pes...Szent Anna-tó. Az alföldi táj­hoz szokott szem issza magába a szépségeket. S ahol jó volt megmár­tózni a tiszta vizű tóban, mert itt már vigyáznak a természetre. Bálvá­nyos-fürdő és a mofetta. A bátrak be­lemerészkedtek a gázoktól pezsgő vízbe. S a mofetta gázfürdőjéből megcsendesedve előbújók arcán a kétkedés: hát még ilyen is van? Csomakőrös. A világjáró nagy magyar szülőfalujának kis templo­mában jó volt kicsit csöndben ma­jűvé vált. Olyannyira, hogy itthon, érkezésünkkor, a buszon is énekléssel köszönt el egyástól a társaság. — Az egyik kis csoport — mikor benyomásaikról beszéltek — azt mondta, olyan, mintha már régóta együtt lettünk volna. Ezek az élmények és benyomások mindennél fontosabbak, s bízom ab­ban, hogy ez a tartalmas hét nem válik riasztóvá a következő évfolyam szá­mára sem! — Annál is inkább, mivel a 6/1 és a 4/1-esek már óvatosan megkérdez­ték: „ugye jövőre is lesz tábor?!” — mosolyodon el Bognár Ágnes ta­nárnő. — Mit kell leginkább erősíteni ezekben a gyerekekben a későbbiek folyamán? — fordultam Magyar La­josné tanárnőhöz) — Tudatosítani kell bennük, hogy ők a református Szilády Áron Gim­názium növendékei, s mint ilyenek, elvárásainknak igyekezniük kell ele­get tenni. Hogy melyek ezek? Én egyszerűen csak három dolgot kérek. Rend legyen a környezetükben, a fe­jükben és a szívükben! — szólt köny­­nyedén egy élet bölcsessége a tapasz­talt tanárnőből. G. M. radni. És az ünnep: Sepsiszent­­györgy, augusztus 20. esti istentiszte­let a templomocskában, Szent István királyunk ünnepén. Sok-sok fiatal, néhány idősebb, helybéli ember is a padokban. Szól Isten üzenete. A bib­liai királyról, aki „azt tette, amit jó­nak tartott az Úr”. A kései utódról, a magyarok nagy királyáról, aki ke­mény kézzel vezette népét Istenhez. A koronáról, ami mi magunk va­gyunk. Magyarok innen és túl, akik egy nyelvet beszélünk, és mégis olyan nehezen értjük meg egymást. Akiket határok választnak el, de mégis egyek vagyunk. S most, amikor már itthon estén­ként must illatú a szellő, jó a nyári barátokra gondolni. A levelek jön­­nek-mennek. A borítékok mélyén már a jövő nyár tervei szövődnek. Lupták György „A katolikus egyház kötelezett­séget vállal, hogy az eddigiekben, valamint a jövőben beiskolázott gyerekek számára világnézetük­nek megfelelő nevelést és oktatást biztosít, illetve a nem katolikus di­ákoknak is lehetőséget ad feleke­zeti vallásos nevelésükre” — hall­hattuk többek között dr. Gyukics An­tal igazgató úr tanévnyitó beszédé­ben, aki a sajnálatos tűzeset követ­keztében még lezáratlan építkezés el­lenére nyitotta meg e mindig bizony­nyal emlékezetes tanévet abban a reményben, hogy a Szántó Kovács utcai szárnyon elkészült tantermek mellett hamarosan a többi osztályban is megkezdődhet a tanulni vágyó kis­iskolások okítása. Az új oktatási törvény szellemé­ben végzett munkát ez évtől kezdve megpróbálják összehangolni az egy­házi iskola nyújtotta lehetőségekkel, így mostantól fogva nem csupán a tehetséges tanulók felfedezését és gondozását segítik elő a szakkörök, tagozatos osztályok és fakultációk beindítása által, hanem keretet adva az iskola órarendjébe beiktatott hit­tanóráknak, a hitbeli nevelés szerepét is hangsúlyozzák az oktatás mellett. Az egyelőre önkormányzati mű­ködtetésű Alsóvárosi Iskolától azon­ban nem várható el az átmenet évé­ben, hogy egyházi tagozatos osztályt is indítson — ami a további eszten­dőkben zökkenőmentesen biztosít­ható. Nemrégiben került vissza Kiskun­halas az ősi kalocsai egyházmegyé­• • Ökumenikus óvoda Egy esztendeje nyitotta meg hit­beli nevelést nyújtó ökumenikus óvodáját a kiskunhalasi református egyház Van Klára vezetésével. Az 1993/94-es tanévet 78 kisgye­rek kezdte, összesen 3 ökumenikus csoportban, ahol fejlődésüket keresz­tény alapokon, újonnan érkező peda­gógus is egyengeti — tájékoztatott a változásokról Nagyné Kovács Hed­vig, az új vezető óvónő. Irányításával munkálkodik ezután a Kecskemétről érkezett Deák Ildikó, aki nemcsak óvónőként, hanem hit­oktatóként is kamatoztatja tudását. Munkáját a Felsővárosi Óvodából át­jött Vavrekné Tallér Márta, valamint Nagy Czirok Sándomé segíti. Ettől ez évtől kezdve a sok új óvónéni közt még egy kedves, mosolygós arccal ismerkedhetnek meg a gyerekek Kristóf Józsefné dajka személyében. A több mint húsz esztendős peda­gógiai gyakorlattal rendelkező ve­zető óvónő arról tájékoztatott, hogy noha az egyházi óvodában imádkoz­nak, vallásos énekeket tanulnak a gyerekek, mégis csupán ezután dől el, hogy az elmúlt esztendő elhintett magvai termőtalajra hullottak-e? — Habár jelentkezők bőven akad­tak az idei tanévre is, sajnos 26 gye­rekre korlátozta lehetőségeinket a helyszűke, illetve a támogatás ösz­­szege — tájékoztatott Nagyné Ko­vács Hedvig vezetőóvónő. G. M. KISKŐRÖSI EVANGÉLIKUS FIATALOK KIRÁNDULÁSA Barátságok szövődtek Erdélyben • Csónakázás a Gyilkos tó vizén. Elsősök az évnyitón, • „Tetszik ez az iskolásdi, hez, így az ünnepélyes évnyitó dísz­vendége, dr. Dankó László érsek úr ez alkalommal nem csupán iskolaa­lapítóként, hanem főpásztorként is látogatott a halasi hívőkhöz. Ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy demokratikusnak, szabadnak és pluralistának vallott országunk még mindig nem mentes a lelkiismereti és vallásszabadság terén való félelem­től. Türelemre, mértékletességre in­tett, mert — mint mondotta — habár mindenki hangoztatja már e nézete­ket, a demokrácia kulturáltságával és felelősségével még mindig nem gya­korolják kellőképp. Vagyis a lelkiismereti- és vallász­­szabadság, illetve a gyerekek ilyen irányba történő nevelése kinek-kinek állampolgári joga. az egyháznak pe­dig tudomásul kell venni, ha valaki más úton akar járni. ' Amennyiben békésen és higgadtan meg tudják teremteni az egyházi is­kola feltételeit Kiskunhalason — amihez megkülönböztetés nélkül to­vábbra is a Római Katolikus Egyház a továbbiakban nyitottan felvállalja ezt a szolgálatot — biztosította az egyház terveiről a tanévnyitón meg­jelenteket az érsek úr. —géem— ÚTICÉL A HÁLAADÁS Országos zarándoklat Minden előzetes terv nélkül olyan megtiszteltetés érte a már'olvasóink körében jól ismert Tarjányi Ferenc szabadszállási plébános-esperes urat, hogy a közelmúltban országos mé­retű zarándokutat vezethetett, felké­rés alapján Fatimába. Minden évben előfordul, hogy va­lahol meglátogatja Mária jelenési he­lyét, de erre most nem számított. Egy nagykanizsai csoport szervezett útja volt a mostani, amelynek vezetésére felkérték. Az utasok között ezért voltak sza­badszállásiak és páhi zarándokok is. A hír gyorsan elterjedt a környéken lakó hívek körében, és nagy öröm­mel elkísérték a hívei a plébános urat. Első állomásuk Padua volt, majd Fontanelle, a Rosa Mistica za­rándokhelye. Ezt követte Lourdes, majd Fatimában töltöttek négy napot. Az ötödik állomásuk Garabandál volt. Mint ahogy azt Tarjányi esperes úr elmondta, hálaadás volt az úticéljuk. Régebben azért zarándokoltak, hogy imáikkal kikönyörögjék Istentől: le­gyen vége a minden áron való neve­lésnek és kényszerítésnek az ateiz­mus elfogadására. Boldogok voltak, hogy ez az év a hálaadásé lehetett. „Ez a hely a keresztény világ egyik legfontosabb helye. Szűza­nyánk ígérte, nem is olyan régen, és egyértelműen kinyilvánította, hogy Oroszország megtér, beldjesedeti. Az elnyomás negyven esztendeje után most vallásszabadság ván Ma­gyarországon" — így nyilaiKOz.ött Magyarország államelnöke. Göncz Árpád is Fatimában, amikor ennek az évnek januárjában feleségévei együtt ellátogatott oda. Meg van győződve arról hogy a fatimai kinyilatkoztatás és a ke­let-európai államokban történt óriási változások között szoros összefüggés van, hiszen Mária ott a jelenései so­rán 75 évvel ezelőtt már beszélt ezekről az akkor még csak áhított eseményekről. Fatima és Mária-jelenéseK Ez a téma szinte kimeríthetetlen mind a hívők, mind pedig az egyházi embe­rek, de úgyszólván minden ember számára. Egy előre vetített világ, ami egy bibliai jövendölés teljesedését is magában foglalja a Jelenések Köny­véből. Boldog lehet, aki elviheti háláját és imáját Fatima valóságába, mint Tarjányi esperes úr és csoportja. I Zs. • Az oldal a Kecskeméti Lapok közreműködésével készült. Szerkeszti: Ivanics Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents