Petőfi Népe, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 11., szombat Eső és árvíz Szandálok a kézben, a víz térdig ér, ezekben a napokban Bangkok sok lakosa így megy haza a munkából. S még irigylik is őket az autósok, akik ott állnak a torlódásban és reménytelenül nézik, hogyan emelkedik a víz szintje autójuk alatt és mellett. Idén a város 8 millió lakosa számára az esőzés rémálommá vált. Mint az AFP francia hírügynökség írja, az utóbbi napokban sok ember csupán éjfél után ért haza. A gyermekeknek négy órakor kell felkelniük. hogyha fél nyolcra iskolában akarnak lenni. Óriási károkat okozott az amerikai középnyugaton is a hatalmas áradás. 50 ember halt meg, 70 ezren vesztették el otthonukat. Sok farmer kétségbeesett küzdelmet folytat, hogy fenntarthassa gazdaságát. De nem mindenki szenvedett veszteséget. A szakértők szerint a kár a katasztrófa után még tovább fog növekedni, de az árvíz nyereséget hozott a műtrágya előállítóinak és az ügyvédeknek. A szünet nélküli nyári esőzés miatt a farmerek nem tudták földjeiket gondozni, úgyhogy a gyom elszaporodott. Ez vezetett oda, hogy rekord kereslet van néhány gyomirtót gyártó Cég termékeiből. Mint a DPA német hírügynökség beszámol róla, főleg két állami vállalat, a Monsanto és a Pioneer Hi-Bred International tett szert nagy nyereségre. Tudományos hírek • Robotok a kibucokban. A kibucok nagyobb automatizálása az izraeli kormány azon programjának a célja, amellyel a mezőgazdaságot messzemenően függetleníteni akarják az idegen — palesztin — munkaerőtől. Néhány kibucban — írja a Wall Street Journal — már megvalósulóban van a program. Jichak Lichter farmján például már robot permetezi szét a földeken a rovarirtót. „Egyszerűen bekapcsoljuk a robotot, aztán elmegyünk ebédelni” — mondja Lichter. A robotok kifejlesztésével foglalkozó izraeli kutatóintézetben most egy dinnyeszedő robotot tesztelnek: a dinnye leveleit egy kompresszor légárama félrefújja, videokamera észleli a gyümölcsöt, egy robotkar megragadja a dinnyét, és egy automatikus kés levágja. Öt éven belül káposzta és fejes saláta szedésére is alkalmassá akarják tenni a 70 ezer dolláros gépet. • Kellemetlen rágcsálók. Az amerikai multimilliomos E. A. Mcllhenny 65 évvel ezelőtt egy tucat nutriát importált Argentínából, és birtokán, egy Louisiana partjai előtt fekvő szigeten ketrecbe zárta őket. Egy hurrikán alkalmával aztán az állatok kiszabadultak, és leszármazottaik a hatvanas és hetvenes években jó kereseti lehetőséget nyújtottak a louisianai prémvadászoloiak. Évente egy millió nutriát ejtettek el, és prémjük darabjáért 20 dollárt kaptak. A nutriaprém ára azonban kneben 2 dollárra csökkent, és többé nem érdekli a vadászokat. A nagy rágcsálók milliói azóta súlyos károkat okoznak az állam mocsaras területein. CSODÁT MŰVEL, DE NEM CSODASZER Magnéziumot a teába! • Civilizációs ártalmakra a természetes életmód javallt. Úgy tűnik, hogy a magnézium ma már nem csupán a vegyészek és az agrárszakemberek érdeklődését kelti föl: jelentőségével, tanulmányozásával egyre inkább foglalkoznak biológusok és orvosok is. A különböző, magnéziumkutatásba bekapcsolódó szakembereket fogja össze az 1989-ben megalakult Magyar Magnézium Társaság, amelynek elnöke dr. Kiss A. Sándor. Megkértük, mutassa be ezt az élővilág, s benne az ember számára is nélkülözhetetlen anyagot. Egy kis táplálkozástan A magnézium létfontosságú elem, amely nélkül bármely életfolyamat energiaszolgáltatása megszűnik. A szervezet számára legjelentősebb tápelemek sorában ez az ötödik. Kísérletekkel bizonyították, hogy hiá- ‘ nyában nagyobb a szívinfarktus, a magas Vérnyomás veszélye, hajlamosabb az ember cukorbajra, rákra, nehezebben bírja a stresszt, nagyobb a valószínűsége annak, hogy vesekövei keletkeznek. Mindez nem jelenti azt - hangsúlyozta a kutató -, hogy a vérben lévő sok magnézium biztosan elhárítja ezeket a főként civilizációs betegségeket: csupán kialakulásuk valószínűségét csökkentik. Hogy mely természetes táplálékaink gazdagok magnéziumban? Az orvosok főként a barna kenyér, a dió és a szója fogyasztását javasolják. Állatkísérletek A kísérleti eredmények bizonyára sokunkat meggyőznek a magnézium áldásos hatásáról. Kísérleti állatokon rákot igyekeztek előidézni. Azok, amelyeket magnéziumhiányos kosztra fogtak, mind megbetegedtek, a jó ellátottságú csoport^ tagjainak azonban csak egynegyede. A magnézium amellett, hogy szerepe van a rákmegelőzésben, gátolja a mérgező elemek toxikus hatását is. Az alumíniumtartalmú vízzel itatott patkányok, ha magnéziumot is kaptak, szervezetük védekezett az idegsejteket károsító anyag ellen. Kísérletek igazolták a magnéziumnak az immunrendszert stimuláló hatását is. A megfigyelések fontossága A vegyész, a biológus és az agrárszakember tapasztalatai olykor választ adhatnak az orvosi gyakorlat kérdéseire is. Ez történt, amikor a kazincbarcikai kórházban föltűnt: a város egyik felében élők között aránytalanul sok a veszélyeztetett terhesség, a spontán abortusz. Kiderült, hogy az ivóvíz a ludas, ugyanis más-más kútból látták el vízzel a két városrészben élőket. Amelyikből magnéziumban gazdagabb víz került a lakásokba, ott kevesebb volt a terhességi rendellenesség. Ugyancsak Kazincbarcikán jöttek rá a kórház orvosai: ha a vérszegény bölcsődéseknek vérképe nem javul a vastablettától, magnézium hozzáadásával megugrik a vörösvértest- és hemoglobinszintjük. Nem csodaszer, csak hasznos Akinek szervezetében elegendő van belőle, az hiába is enné marokszámra a tablettákat, a fölösleges mennyiség ugyanis távozik belőlünk. Szájon át szedve túladagolás nem lehetséges, intravénásán azonban halált is okozhat. A magnéziumkutatás megszállottja egyébként minden reggel csapott kávéskanál citromsavas magnéziumport szór a teájába. Az előember volt az első hajós? Indonéziában szenzációs felfedezést tett régészek kis csoportja a közelmúltban végzett ásatások során. A leletek arra engednek következtetni, hogy a hajózás története jóval korábban kezdődött, mint a tudósok feltételezték. Eddig úgy vélték, hogy őseink mintegy 60 ezer éve merészkedtek ki először a nyílt tengerre. Ám az emberré válás folyamatában valószínűleg az előember lehetett az első lény, aki több százezer évvel ezelőtt szembeszállt a fenyegető hullámokkal, és Ázsia dél-keleti részéről vízi úton jutott el Flores szigetére. Az indonéz szigetvilágban fekvő Flores szigetén. Mengeruda település közelében két holland és egy indonéz tudós kutatott a távoli múlt után. Munkájukat tavaly év végén siker koronázta: az elefánt egyik távoli ősének, egy Stegodonnak a kövületes csontdarabkái mellett emberi munka nyomait viselő köveket találtak. A közép pleisztocén korban élt Stegodon maradványai alatt pedig egy még régebbi korból származó rétegben szigetre jellemző állatvilág kövületeire bukkantak. Ez azt mutatja, hogy Flores szigete már az első emberi lény ideérkezése előtt vált le a kontinensről. A leletre bukkanó F. Aziz indonéz geológus és Gert van den Bergh, az utrechti egyetem, illetve Paul Sondaar, a leydeni természetrajzi múzeum munkatársai hangsúlyozták, hogy felfedezésük egyelőre csak előzetes eredménynek tekinthető. A kutatások következő szakaszában állapítják meg pontosan a feltárt rétegek korát. Az állatvilág kövületeit tartalmazó réteg azonban legalább 160 ezer éves. A tudósok nem áltatják önmagukat azzal a hiú ábránddal, hogy megtalálhatják egy bárka maradványait is. Az első vízi járművek külseje kétségtelenül örök rejtély marad, még ha el is tudják képzelni, hogy az előember valószínűleg egy üreges fatörzsön, vagy inkább fatörzsekből, netán nádból összeeszkábált tutajon vágott neki a tengernek. Annyi azonban bizonyos, hogy a maláj szigetvilágban már ebben a nagyon korai időben is éltek emberi lények: a darwinizmus egyik kiemelkedő képviselője, a német Ernst Haeckel elmélete alapján Eugéne Dubois holland orvos és anatómus egy évszázaddal ezelőtt éppen Jáva szigetén találta meg a későbbiekben Homo erectusnak elnevezett előembert. Ez a felfedezés annál is érdekesebb, mivel Dubois pontosan tudta, hogy mit keres, ám a pontos helyszínt nem ismerte. A biológus Haeckel 1868-ban állította fel elméletét, amely szerint az evolúció törvényeit figyelembe véve a neandervölgyi ősember és az emberszabású majomős között még lennie kellett valamilyen lénynek, aki Ázsia dél-keleti részén élhetett. Haeckel ennek a feltételezett lénynek a „Pithecanthropus alalus” (beszélni képtelen majomember) nevet adta — mutat rá az ÁFP jelentése. Dubois az 1880-as évek elején elhatározta, hogy bebizonyítja példaképének elméletét. Előbb Szumátrán végzett ásatásokat két évig, ám mindhiába. Ezután Jáván, a Soló folyó völgyében folytatta kutatásait. Kitartó munkája meghozta az eredményt: 1891-92 folyamán Trinil közelében több leletre, köztük fogakra, combcsontra és hiányos koponyára bukkant. Dubois új nevet is adott felfedezettjének, Pithecanthropus erectusra (felegyenesedett majomemberre) keresztelve. Az antropológusok és zoológusok között hosszú ideig folyt vita a Dubois által megtalált lény mivoltáról: majom, ember vagy a kettő közötti átmenet-e. A vizsgálatok végül azt mutatták, hogy már kétségkívül ember volt, annak ellenére, hogy lényegesen különbözik a mai embertől. Napjainkban a jobban hangzó Homo erectus (felegyenesedett ember) néven, vagy egyszerűen előemberként emlegetik az egykor pithecanthropusnak hívott emberősöket. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Homo erectus képes volt meglehetősen változatos eszközök készítésére és félelmét legyőzve, kimerészkedett a nyílt vizekre is, mint azt a Flores szigetén tett felfedezés sejteti, elgondolkozhatnánk azon: talán megérdemelne egy új, kicsit kellemesebb hangzású nevet is. Paradicsom a Holland-Antillákon Aki a kis karibi szigetre, Sabára látogat, a helyi rádióadó jóvoltából már az éteren keresztül meleg fogadtatásban részesül. A személyre szabott, családias hangulat a sziget egyik nagy vonzereje, bár a Holland-Antillák egyik vulkáni szigetének ezer lakosú falva nem dicsekedhet a hagyományos idegenforgalmi látványosságokkal: nincs kaszinó, szórakoztató-központ. Akadnak viszont más csodák...és veszélyek: például a repülőtér, amelynek leszállópályája mindössze 400 méter hosszú és olyan, 50 méter magas sziklaplatóra építették, amelyet tenger vesz körül. A pilóták különleges gépeken, különleges kiképzés után kísérelhetik csak meg a leszállást. így is sokan az érkezők közül rögtön vásárolnak egy „Túléltem a landolást Sábán” feliratú trikót, annak ellenére, hogy a leszállópálya hatvanas évekbeli megnyitása óta az ideérkezett mintegy 200 000 vendég egyikének sem esett bántódása leszállás közben - írja a DPA. Aztán itt van az autózás is. A szigeten rendelkezésre álló 300 autó sokszor soknak tűnik, hiszen a vulkáni sziklák, veszélyes kanyarok miatt ötszáz éve holland mérnökök még azt mondták, hogy ide utat építeni lehetetlen. A lakosság azonban - amelynek fele fehér, fele színesbőrű - nem nyugodott ebbe bele: ásókkal, lapátokkal és cementtel „felfegyverkezve” láttak neki az útépítésnek. Az első, 1150 méteres útszakasz, mindössze 20 százalékos emelkedéssel, • A tenger jótékony hatású a városi ember idegrendszerére. már 1943-ra elkészült. Az erőfeszítéseknek emléktáblával állítottak emléket, de ettől a 400 méteres szintkülönbséget áthidaló, 20 kanyarral tarkított út nem lett kevésbé veszélyes. Saba ezer lakosa családias légkörben és paradicsomi körülmények között él. A füge, banán, papaya és más egzotikus gyümölcsültetvényektől színpompás vidék látványát, a kristálytiszta tengert azonban meg kell fizetni: egy szoba negyven dollárba kerül egyetlen napra. Sábát különösen a búvárok szeretik, a sziget körüli tengeri park vizében ugyanis a látótávolság rendkívül jó. A parkban azonban igen szigorú természetvédelmi szabályok érvényesek: csak bizonyos hajótípusokat engednek be ide, s a horgonyok nem sérthetik meg az értékes korallokat. A korallgyűjtőket is igen szigorúan büntetik. S, hogy mindezek hallatán hogyan juthatunk el Sabára? Mindössze a szomszédos St. Maartenig kell elvergődnünk, ahonnan csupán 20 perces repülőút Saba. St. Maartenbe pedig Frankfurtból, Amszterdamból és Párizsból is indulnak menetrendszerű járatok. Egy rejtélyes örült, aki levélbombákat küldöz Az amerikai egyetemek és kollégiumok tanárai körében eluralkodott a bombáktól való félelem. Mindegyikük attól tart, hogy esetleg ő lesz az áldozata annak az ismeretlen sorozatbűnözőnek, aki robbanó postai küldeményeivel ez év júniusában kétszer csapott le. Charles Epstein, a Kalifornia Egyetem genetikusa több ujját elvesztette, mikor egy neki címzett csomag felbontásakor felrobbant. David Gelernter, a Yale Egyetem informatikusa kezén, arcán, mellén és hasán szenvedett sérüléseket. Az FŰI szerint a feladónak a küldeményeken található kézírása megegyezik annak a személynek a kézírásával, aki a hetvenes és nyolcvanas években tizenkét levél- és csomagbombával terrorizálta a légitársaságokat, egyetemeket és komputerboltokat. A hiányos információkból a szövetségi hatóságok több ezer óra munkával öszszeállították a tettes pszichogramját. Eszerint negyven év körüli, Chicago környékén felnőtt fehér ember a tettes, aki egyszerű munkát végez, és kényszemeurózisban szenved. A nyomozók úgy vélik, hogy rendesen öltözik, rendezett életet folytat, legalább középiskolát végzett, de kisebbrendűségi érzésben szenved. A bombákba mindig beépít egy szerkezeti ismertetőjelet, amely a robbanáskor nem semmisül meg, s amelylyel felismerteti önmagát. Tettének oka, kiválasztási szempontjai — személyek, eszmék, vagy intézmények ellen harcol? — mellett fontos még az is, mi lehet az oka a bombamerényletek hatévi szünetelésének. Elutazott, beteg volt, vagy börtönben volt ezalatt? Vagy talán azért tartott szünetet, mert ő volt az a férfi, akit 1987-ben Salt Lake City-ben egy robbanó csomag elhelyezése közben megfigyeltek? Szeretné megismerni New York-ot vagy Florida napsütéses tengerpartjait? Ismét megrendezzük előfizetőinknek a Petőfi Népe népszerű Szerencsekerék-játékát. A játékban azok az előfizetőink vehetnek részt, akik 1993 októberében előfizetői lapunknak. Ezúttal ötszázszor fordul a szerencsekerék, melynek nyomán ötszáz előfizetőnk nyerhet értékes ajándékokat. Főnyereményeink: egy kétszemélyes, egyhetes utazás az Egyesült Államokba, egy videomagnó, egy színes televízió és háromszáz liter személygépkocsiüzemanyag. Mindezeken túl még számos értékes nyereményt, ajándékcsomagot sorsolunk ki szerencsés előfizetőink között. A Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft. ráadásként valamennyi nyertest megajándékozza a lap egyhavi előfizetésével, melynek címzettje a játékos által megnevezett bármely személy, aki eddig nem volt előfizető. A játékban a Petőfi Népében hetente kétszer: hétfőn és csütörtökön megjelenő Szerencsekerék-szelvényekkel lehet részt venni, amelyeket kitöltve és kivágva kell október 26-áig szerkesztőségünk címére eljuttatni. A sorsolást november első hetében tartjuk. Keresse a Petőfi Népében a Szerencsekerék-szelvényt! A szelvényeket az alábbi címekre küldje: Petőfi Népe szerkesztősége: Szerencsekerék, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Pf. 76 Petőfi Népe bajai szerkeszTOsége: Szerencsekerék, 6500 Baja, pártok háza, Árpád tér 1. Petőfi Népe kiskunhalasi szerkesztősége: Szerencsekerék, 6400 Kiskunhalas,Árpádu.12. Játsszon velünk! Kétszer félezer nyeremény és egy utazás az Egyesült Államokba
