Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-10 / 185. szám

8 Topless egyenruha Madonna — akiről bőre szabott ruhái alapján az a hír kelt szárnyra, hogy terhes — legújabban sajátos oldaláról mutatkozott be: üzletasz- szonyként. Chichagóban, Los Ange­lesben és New Yorkban ugyanis megnyitotta a saját tulajdonú éjsza­kai mulatóit. A rockénekesnő azon­ban ezúttal is a szokástól eltérően lé­pett a szórakoztató ipar jól jövedel­mező porondjára. Lokálba fekteti pénzét. Éjszakai mulatóit mindenütt azonos névvel hirdetik — s ez a Top­less —, de amely nemcsak nevében jelzi a felül semmi, alul éppen csak valami korszakot, hanem a kedves hölgyek is hasonlóan „öltöznek”. Természetesen a tulaj is bejelentette a vállalkozás indításakor, hogy vala­hányszor ellátogat a klubjaiba, ő is az alkalmazottak és a kedves vendégek szerint öltözik. Pontosabban vetkő­zik. Elton autói Elton John, a híres angol énekes nyári programjának fontos és koránt­sem olcsó állomásához érkezett: megvette huszadik autóját, egy Bent­ley Continental R. típusú kocsit, amelyet „mérték után" készítettek számára. A számla mintegy 200 ezer dollárt tett ki. Az új kocsival kiegé­szített autóparkhoz már korábban csatlakozott öt Rolls- Royce. Clinton hős macskája A washingtoni Fehér Ház egyetlen közkedvelt lakója, Socks, a kandúr macska fényes és jól jövedelmező karrier előtt áll. Videojáték főszerep­lője lesz! A történet szerint a hős macskának köszönheti életben mara­dását a Clinton-család, Socks ugyanis hallatlan ráérző erővel fe­dezi fel és hatástalanítja azt a nagy­hatású robbanóanyagot, melyet egy volt KGB-ügynök helyezett el a fő­városban. Tom Cruise nem vezet akármit... Tom Cruise, akit a magyar közön­ség egyebek között Az esőember és a Top Gun című filmben megismert, szokatlan technikai módosítással kezdte legutóbbi szerepét. A forga­tókönyv szerint a fiatal ügyvédnek egy BMW-kocsival kellene rohan­gálnia. Ezzel szemben a népszerű színész figyelmen kívül hagyva a cselekmény szempontjából meghatá­rozó jelentőségű epizódot, nevezete­sen, hogy egy titokzatos társaságtól gyanús eredetű ajándékot, egy BMW-kocsit fogad el, a maga részé­ről átírta az autó szerepét. Mercedes- ben jelent meg. A film álomautója ennek megfelelően végül is komp­romisszum eredményeként gördülhe­tett a felvevőgép elé, benne Tom Cruise-zal. Egy Mercedes, de a legú­jabb sportkocsi-változatban. Inkább zenélj, Mick! A rockzene botrányhőseként is számon tartott Mick Jagger megne- velésére hasznos módszert dolgozott ki — a felesége. Jerry Hall úgy dön­tött, hogy ha már a szép szó nem használ, jöjjön a pénz, a pedagógiai szándékú büntetés. S ez, a New York Post szerint a következő: valahány­szor káromkodik, illetlen szavakat használ a Rolling Stones vezetője gyerekek, serdületlenek jelenlétében, minden kritizálható kifejezésért 500 dollárt kell fizetnie a családi kasz- szába. A vállalkozás anyagilag sike­resnek mondható. Továbbá Mick Jagger szókincsére is utal a puszta tény: az eddig behajtott összeg meg­haladja a 20 ezer dollárt. Pavarotti súlya Egy amerikai előadáson Luciano Pavarotti sántított a színpadon. Kide­rült, hogy a jobb lába nem tudta elvi­selni testének óriási súlyát. Az esetet követően az orvosok kiadták az uta­sítást: ha továbbra is énekelni akar, le kell fogynia. És ez a probléma. 1986-ban sikerült lefogynia 40 kilót. Most három testőrt fogadott egyetlen feladatra: minden erővel meg kell akadályozniuk, hogy egyen. így te­hát hárman vigyázzák egyszerre. Mi a boldogság? Alain Delon: Nem tartozom azok közé, akik azt hiszik, hogy a boldog­ság állandó állapot. A boldogság na­gyon viszonylagos fogalom. Van, akinek az egészség jelentené ezt, van, akinek egy tányér meleg leves. A sorkatona számára a leszerelés a boldogság. RIVALDAFÉNYBEN 1993. augusztus 10., kedd WHOOPI, AZ ELBŰVÖLŐEN CSÚNYA APÁCA Képedbe vágja egyéniségét • Civilben a szenzációs apáca. (PN-archiv) COLUMBO NEGYEDSZÁZADA Folytassa, hadnagy! Egy kétes erkölcsű hölgy, akit űz­nek, kétségbeesetten beáll szűznek. A mozik nyári, szemtelen vígjátéka, az Apáca-show így foglalható össze, távirati rövidséggel. De ki ez a bájo­san csúnya színésznő, aki az életben is minden lehetne, csak jámbor szer­zetes nem ? Whoopi Goldberg magánélete legalább annyira bonyolult, mint a jelleme. Tizennyolc éves korában lett anya, 37 évesen pedig nagymama, amikor 14 éves lánya, Alexandra megajándékozta egy leányunokával. A genetikai örökség tehát folytató­dik, de hozzá kell tenni, hogy lényét a vibráló nyugtalanság, a minden megalkuvástól való irtózás határozza meg. Az igazi neve sem az, ahogyan most már Oscar-díjasként ismeri a világ. Caryn Johnson néven anya­könyvezték 1949. március 7-én, New Yorkban. A Whoopi nevet csak azért választotta, hogy megbotránkoztassa a sznobokat, az álszenteskedőket. Lármásként mutatkozik be. A Goldberg vezetéknévvel pedig zsidó származását akarja hangsú­lyozni. Kifaggatni Gorbacsovot „Whoopi Goldberg egész lényé­vel képedbe vágja egyéniségét” — írja róla az egyik amerikai kritikus, miután ország-világ előtt nyilvánva­lóvá vált, hogy a Sister Act, az Apáca-show legfontosabb szerepét — egy amerikai kaszinó éjszakai klubja másodrangú énekesnőjének zárdái átváltozását — csakis neki ír­hatták. Amikor elvállalta a szerepet, a következőt mondta a rendezőnek: „Mindössze egy dolgot kérek. Azt, hogy a forgatást befejezett, kész for­gatókönyvvel kezdjük. Ez megköny- nyítené az életemet.” Természetesen végigszenvedték a felvételeket. "Szerencsére ennek ellenére egy olyan filmet csináltunk, amely rossz­nak nem mondható.” Nyilatkozta a film bemutatóját követően Whoopi. S hogy mennyire nem rossz a film, azt egy újabb szerződés is bizonyítja. Az Apáca-show sikerén felbuzdulva azonnal szerződtették egy filmsoro­zatra, 5 millió dolláros gázsival. A sorozatszereplés egyébként nem új a számára, mi több, a közönség feszült kíváncsisággal várja televíziós mű­sorát. Ez pedig egy sajátos tere-fere, amelyben kérdések sokaságát dobja fel harminc perc alatt az interjúala­nyoknak. „Önző szándék vezérel a sok kérdéssel. Szeretném például ki­faggatni Gorbacsovot is, meg máso­kat is, de azt kell mondanom, hogy a szponzorokat sajnos jobban vonzza a sztárok magánélete. Kerülöm a za­varba ejtő kérdéseket. Nem azt für­készem, hogy miért lett valaki szí­nész, jobban érdekel, hogy mi a vé­leménye bizonyos dolgokról. Nem az vagyok! Whoopi Goldberg tehát nemcsak azt tudja eljátszani, amit a forgató­könyvírók leírnak, s nemcsak úgy, ahogy a rendező kívánja. Szerepbe, játékba a tehetségét, az életszeretetét is adja. Jó oka volt rá, hogy elutasítsa a fajüldözés minden formáját, mint ahogy tette ezt az előítélettel kapcso­latban is. Amikor Dél-Afrikábanm forgatták a Broodway egyik sikerda­rabjának filmváltozatát, a munka be­fejezése utáni nyilatkozatából egy józanul ítélő, intelligens ember tűnt elő: „ Rá kellett jönnöm, hogy nem az a haladó gondolkodású ember va­gyok, akinek eddig hittem magam. Bigott vagyok és fajvédő. Az ameri­kai ember fölényével érkeztem Dél-Afrikába. Majd én megmutatom, hogy mit csinálok, ha egy fehér faj­védő szemtelenkedni fog velem, mondtam eltökélten. Aztán tudomá- suúl kellett vennem, hogy az élet nem ilyen egyszerű...Mindkét fél so­raiban vannak rendes emberek, s az igazság nemcsak az egyik oldalon ta­lálható.” Whoopi Goldberget megragadta az apácaszerep, de azért nem any- nyira, hogy a rendben maradjon. „Nagyon meleg a ruha — mon­dotta.— Pedig én szerencsésebb vol­tam, mint a többiek, mert ők az alsó­neműt is viselték. Rajtam pedig csak egy farmer volt a ruha alatt. Mit ér negyedszázad egy rendőr- nyomozó pályafutásában ? Annyit bizonyára, hogy ismeri az alvilágot, s talán fordítva is áll ez. Mit jelent egy félszeg, csetlő-botló, ószeres-kiné- zetű hadnagy esetében 25 esztendő ? John Cassavetes filmrendező szerint: „ Ő az a nyomozó, akibe az egész vi­lág szerelmes.” Columbo. Hogy milyen ember Peter Falk, aki éppen 25 éve kapta meg ezt a sze­repet ismeretlenként, nos, a portré összeállítható a vele készített beszél­getésekből, nyilatkozatokból. Egy francia lap szerint „ makacs, mint az öszvér, késve érkezik a megbeszélt találkozóra, sőt azt is elfelejti, hogy kivel kell találkoznia.” De ez a szí­nész emberként kiváló, becsületes, egyenes jellemű. Arra a kérdésre, hogy miképpen lett színész, így válaszolt a 66 esz­tendős Peter Falk: — Huszonhat éves koromban még Connecticut állam költségvetési hi­vatalában dolgoztam, tisztviselőként. De arról ábrándoztam, hogy színész leszek. És akkor hallottam, hogy a városomtól nem is nagyon messze színiiskolát nyitott valaki. Mindent elkövettem, hogy bejussak. Otthagy­tam a hivatalt, és tanulni kezdtem az első szerepet, Moliére Don Jüanját. Hát nem volt valami sikeres, ez tény... Más szerepek is következtek, s jól­lehet a világ Columbo révén ismerte meg, ő az igazi sikerként két filmet szokott emlegetni. Az egyikben egy gengsztert alakított, aki szembefor­dul a legjobb barátjával. A másikra azért büszke, mert Gena Rowlands volt a partnere. Apropó: igazi siker ! Természetesen a legtöbb interjúban fölteszik a kérdést, hogy miképpen éli meg a nagy sikert, azaz a Co- lumbo-hatást. — Itt valami nincs rendjén ! — mondotta egyszer. — Isten nem te­heti velem, hogy három milliárd em­ber fölismerjen...Egy szép napon például Ecuador egyik kicsiny falu­jában a következő történt: kiszállok a terepjáróból, és abban a pillanatban • A nyomozó hadnagy. gyerekek rohannak meg és kiabálni kezdenek: Columbo, Columbo ! Nem gondolhattam másra, csak arra, hogy ezeknek a gyerekeknek hősre van szükségük, olyanra, aki közel áll a képzeletükhöz. A filmszerep sikerét egyéniségé­vel, életfelfogásával magyarázza. Columbo azért tetszik neki, mert nem kell megjátszania magát a nyo­mozónak, hogy valamely titok nyo­mára bukkanjon. A sorozatban ritkán látható módon, szavakkal is helyette­síthető a cselekmény. Columbo tisz­tában van azzal, hogy a boldogság nem azonos a gazdagsággal. Mert milyen papírfecniket húz elő a zse­béből ? Olyanokat, amelyekre a fel­esége felírta: vegyél tejet, tojást, sa­látát... Columbo, negyedszázaddal a megbízatása óta rendületlenül nyo­moz. Úgy nyilatkozott, hogy két-há- rom filmet forgatnak évente az újabb nyomozási bravúrokból. „ Csak az a baj, hogy a hadnagy kutyája nagyon öregszik” : jegyezte meg szomorká­sán. Mindazonáltal sem ő, sem pedig hűséges segítőtársa nem kíván nyug­díjba vonulni. Pedig mondhatta volna azt is, hogy 25 év után most már talán fő­hadnagy is lehetne...(MTI-Press) MIÉRT MAGÁNYOS GINA? Filmcsillag, hunyó fényben „Én,Tina” • Élete legnagyobb találkozása. (PN-archiv) Úgy tűnik, nem fog rajta az idő. Korábbi filmjeivel képernyő elé le­het ültetni az embereket, neve ma is varázsosan hat egy új filmplakáton. Persze, ha lenne ilyen plakát, ha ír­nának kedvére való forgatókönyvet. „ Manapság csak a szexben és erő­szakban tobzódó filmek divatosak, ezek pedig engem nem érdekelnek. Sértik az érzékenységemet" — jelen­tette ki egy beszélgetés során Gina Lollobrigida. Az olasz Gente magazin egyik munkatársa ellátogatott a szigorúan őrzött villa falai közé, a Via Appián, hogy bepillantson a magányosan élő Gina életébe. — Nem zavar a magány — mondta a ház asszonya —, mert fia­tal korom óta hozzászoktam, hogy csak a saját erőmre támaszkodhatok. A karrierem is külső segítség nélkül alakult. Sőt, amikor felajánlották a támogatást, visszautasítottam. De ezzel bajba is sodortam magam. Arra gondolok, hogy egy amerikai produ­cer, Howard Hughes, a színészi adottságaimon túlmenően, a nő iránt tanúsított erős érdeklődést, és én el­utasítottam. Mire ő tizenhárom évig mindent elkövetett, hogy akadályoz­zon. De még egy ilyen nagyhatalmú ember sem tudta fékezni a sikerei­met. Érthető nosztalgiával emlékezett arra az időre, amikor két fénylő csil­lag is tündökölt az olasz filmgyártás egén: Sophia Loren és Gina Lollob­rigida. Rivalizálásuk nyilvánvaló volt. De vajon ellenfelek voltak- e ? — Ami engem illet, én egyáltalán nem tekintettem ellenfelemnek, mert természetemnél fogva nem vagyok versenyző típus. így aztán soha nem mértem össze a teljesítményemet senkiével. Másrészt, amikor Loren filmezni kezdett, én már a sikereim csúcsán voltam, tehát a hasonlítga- tásnak nincs alapja. Életmódjában fontosnak tartja a fényképezést. A filmezés idején el­sodorta a színésznők élete. — Aztán érettebb fejjel, ponto­sabban akkor, amikor fényképezni kezdtem, belső változás történt. Utaztam, érdekes embereket keres­tem fel, és persze egyszerűeket is, olyanokat, akiknek semmi közük a film zajos világához. Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor Teréz anyával találkoztam. Megha­tott ennek a törékeny nőnek a végte­len jósága. Az odaadás, a bőkezűség példájának tekintem. Úgy döntöttem, hogy jövőbeni keresetem egy részét Teréz anya alapítványának a számlá­jára utalom. Amikor Gina mosolyog, máskép­pen ragyog a szeme, mint ahogyan a sztárfotókon megszokhattuk. El­mondta, hogy nem diétázik, a rend­szeres tornához pedig lusta. De vajon egy ilyen szép színésznő miért nem találta meg az igazi férfit ? — Az az igazság, hogy az ideális férfit csakugyan nem találtam meg. És úgy döntöttem, hogy egyedül ma­radok. Én a társban mindig is a tisz­tességet, az intelligenciát kerestem, és ezt együtt nehéz megtalálni. Erre a felismerésre a házasságom utáni kapcsolataim révén jutottam. De semmi okom a panaszra, így is sokat kaptam az élettől.(MTI-Press) Steven Spielberg, a sztárrendező a Purpel Colour című híres regény megfilmesítésekor a főszerepet Tina Tumernek ajánlotta fel. Tina Turner nemet mondott, hajthatatlan maradt, mondván: „Én a valódi életben már mindazt végigcsináltam, átéltem, amiről a film szól...”. Az ünnepelt művésznőnek a szá­mára megfelelő szerepre 53 éves ko­ráig várnia kellett. Nemrég fejező­dött be „A: utolsó akció-hős” című film forgatása, főszereplője Arnold Schwarzenegger. Tina Turner New York City polgármesternőjét alakítja. Ezzel párhuzamosan készült „En, Tina" címmel életrajzának a megfil­mesítése. A történet főleg a viharos évekről szól. Ike Tumerhez, a férjé­hez fűződő kapcsolata nagy sztori, kitalálni sem lehet érdekesebbet. Tina „a rock-történet legtöbbet meg­vert asszonya... Lelki mazochistának kell annak lennie, aki ilyen sok ve­rést elvisel” — mondják Tina Tur­némé, akit annak idején ütött-vert a férje. Ki beszél ma már Ike Tumerről? Annál többet írnak, méltatják az örökifjú, kitűnően éneklő, mozgó, a közönséget lebilincselő Tina Tur- nerről. A szerencse forgandó... a veréseket elviselő asszony meg­edződött. • A rock-nagymama népszerűsége csúcsán.( PN-archiv) CLINT EASTWOOD VARGABETŰI A könnyen lövöldöző cowboy A név nélküli ember, a hallgatag cowboy beírta nevét a filmtörténetbe. Egyértelműen és visszavonhatatlanul azzal, hogy két Oscar-díjat is haza­vitt a legutóbbi osztáskor. Utoljára 1973-ban járt Hollywoodban, amikor be kellett ugrania Charles Heston he­lyébe. Most újra meg kellett jelennie és kétszer szólították a Nincs bocsá­nat című filmjéért. Amerikai cowboy, olasz filmben, A sikerhez vezető út hosszú volt és szenvedéssel teli. A nagy válság ide­jén született San Franciscóban, 1930-ban, de Oakland egyik bérka­szárnyájában nőtt fel. Gimnáziumot végzett, aztán érettségi bizonyít­vánnyal a zsebében elment favágó­nak. Igaz, volt benzinkutas is, és még több féle téren pályakező, de sehol sem állapodott meg. A nagyobb, az igazi megpróbáltatás kellett, hogy eldönthesse, mit is kezdjen magával. A koreai háború egyik támaszpont­ján összeismerkedett néhány szí­nésszel és felcsillant előtte a jövő. Szerződtette is az Universal stúdió — sofőrnek. Statisztált orrvérzésig. Végül is felfigyelt rá egy olasz film­rendező. Sergio Leone felismerte, hogy a hallgatag cowboy — ez volt a szerepe egy 1958-ban forgatott film­ben — értékesebb, mint amilyennek tartják. Eastwood fanyalgott, amikor megtudta, hogy olyan westemben kell játszania, melyet egy olasz ren­dez, és Spanyolországban forgatnak. Leone voltaképpen a bölcsességével nyerte meg, és barátok is lettek azzal, hogy megengedte, Eastwood néhány mondatra csökkentse a több oldalas dialógusait. Vadnyugat hősét rehabilitálják A kanyargós életúthoz hozzátarto­zik, hogy az amerikai sajtó gyűlölte. Tette ezt akkor is, amikor már szá­mos filmszereppel ismertté tette ma­gát a világban. 1971-ben például egy detektív-sorozatban a nevét sem írta le. A véleményét így címezte: „az ember, aki alapvetően az erőszakot testesíti meg”. Szerény számítások szerint is tíz év kellett ahhoz, hogy változtassanak véleményükön. Am ehhez nyilván hozzájárult, hogy Eastwood a szokványos krimi mel­lett személyesebb, a színészi értéke­ket jobban tükröző filmeket is forga­tott. Mi több, parodizálta önmagát, a • Eastwood, a színész. könnyen lövöldöző cowboyt. Tény, hogy a 80-as évek elején egy New York-i szaklap elkezdte Clint East- wood újraértékelését, vagy inkább a képességének megfelelően végre föl­fedezte. Ekkor már a John Wayne-i és a Gary Cooper-i hagyományok folytatójaként említették, mint aki képes az ő népszerűségüket is elérni. Ez az évtized, a nyolcvanas, a ma­gánéletben is változást hozott: 1984-ben elvált gyermekei anyjától, öt évvel később pedig az akkori élet­társa perelte és természetesen milliós nagyságrendű tartásdíjat követelt magának. Jelenleg Frances Fisher színésznővel él. Főhivatású polgármester Életének kitérői azonban nem rö­vidültek azzal, hogy simának és egyenesnek látszott az út. Sőt, 1986-ban kétéves szabadságot enge­délyezett magának azért, hogy pol­gármester lehessen. A San Franciscó- tól délre lévő Carmel közigazgatási gondját vette nyakába.A filmezést 1988-ban folytatta, majd megcsinálta az Oscar-díjra érdemesített filmjét. Ezt már úgy fogadták, hogy a Nincs bocsánat senki másé nem lehetett volna, a vadnyugati hős mítoszát senki sem ragadja meg úgy, mint Eastwood, következésképpen csak ő rombolhatta le ezt az eszményképet. Fáradhatatlannak tűnik 39 film után is és már befejezte a legújabbat. A film egy titkosügynökről szól, aki a mai napig vádolja magát, amiért nem volt elég gyors, és nem tudta megakadályozni Kennedy elnök le- gyilkolását.

Next

/
Thumbnails
Contents