Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-05 / 181. szám

8 BARÁTAINK, AZ ÁLLATOK 1993. augusztus 5., csütörtök Barátaink, az állatok Összeállításunkban elsősorban azoknak akartunk örömet szerezni, akik kutyát, macskát tartanak, szeretnének tartani vagy egyszerűen „csak” kedvelik az állatokat. A cikkek és a fényképek — hisszük — el­nyerik valamennyi olvasónk tetszését, és lesz, aki tanul is belőlük. A PÓRÁZNAK KÉT VÉGE VAN Kutya és gazdája • Az ürüléket kis lapáttal, nejlonzacskóba gyütve távolítsa el a gazda. Nem a tanyasi, vagy a kertes há­zakról szóljunk, amelyeknek velejá­rói az őrkutyák, hanem a beton- dzsungelek kényszerlakóiról. Az ő esetükben különösen igaz,hogy a ku­tyatartás kulturáltságot igényel. Azt pedig nem a lakások meghitt sarkai­ban való dédelgetés jelenti, hanem inkább a reggeli és esti séták. Auszt­riában — Európa kutyakultuszának egyik fellegvárában — például a rendőr azonnal bírságol, ha a kutya­sétáltató kellő időben nem kapja elő a magával hozott kislapátot és nylonzacskót a nyomok eltünteté­sére. Honfitársaink ehelyett legfel­jebb a rugós pórázt vették át a sógo­roktól, meg a kutya-kozmetikát. Kutyánknak is vannak „emberi szükségletei”. Ha nincs rá mód, hogy az állatot távolabb eső zöldterületre vigyük, rá kell nevelnünk arra, hogy a dolgát a városi csatomanyílás fölött intézze. Ez egyáltalán nem nehéz, mert a kutya természetes hajlama, hogy szükségét eldugott helyen vé­gezze. Az állat azonban nem minden esetben képes visszatartani magát, tehát egyértelműen a gazdáé a felelősség. A kutyatartás megköve­teli, hogy magunk takarítsuk el az ürüléket: kis lapáttal, nejlonzacskóba gyűjtve. A nem parádésan, éppencsak egészségesen tartott kutyától, főként ha csendes is, nem kell tartania a szomszédoknak, a házi higiéniát nem elsősorban „ők” veszélyeztetik. És éppenséggel még a bajban is társaink lehetnek. Egy idős szívbeteg tanár­ember például mindennapi erdei sé­tájára is magával vitte német juhász­kutyáját. Egy ízben ott lett rosszul az erdőben. A kutya egy ideig nyalo­gatta az arcát, majd vinnyogott, vé­gül kivágtatott az országútra és egy­helyben maradva a dudáló kocsik előtt próbálta egyiküket lestoppolni. Az egyik fékezőnek a kezét is ciró­gatni kezdte és fejével szinte inte­getve lassan trappolva a fák közé in­dult. Az autós rosszat sejtett és kö­vette. A tanár az utolsó percben ke­rült segélyhelyre. A tanulság kettős: kutyánkkal is tartsuk be a társadalmi együttélés íratlan szabályait, viszont a szom­szédéval is legyünk toleránsak. Ne ítélkezzünk idejekorán. Még gondo­latban se "menjünk le kutyába"! Macska­barátoknak — Az egészséges macskának a szemei fényesek, a fülei tiszták, váladékmentesek. Bundája ra­gyogó, fényes, az orra enyhén nedves, de nem csöpög. A farka — kivált a végbélnyílás feletti te­rület — tiszta, száraz. — A betegségre utaló első tü­net, ha a macska étvágytalan vagy kihányja az elfogyasztott táplálé­kot. — Ha sérülés éri az állatot, óvatosan fektessük egy kényel­mes kartondobozba, és takarjuk be meleg, puha holmival. — Minden betegségre vagy sé­rülésre utaló tünet esetén haladék­talanul vigyük állatorvoshoz, aki állapotának megfelelő gyógyke­zelésben részesíti. A macskának a közmondással ellentétben ugyan­is nincs hét élete. Szexlecke Az USA-ban már három zoo is kí­nálja azt a programot, amiben az álla­tok szerelmi életét ismertetik. Az ér­deklődés hatalmas volt. Itt az iskolá­sok is megtudhatják, hogy egy egészséges hímoroszlán naponta akár ötvenszer is „szerelmeskedik”, ám például a koala mindössze évi há­romszor lép kapcsolatba a párjával. Státusszimbólum Kínában A háziállat a növekvő jólét jelké­pévé, a tehetősek divatjává vált Kí­nában. Nem akadálya ennek, hogy ez nem mindig illik a kínai hagyomá­nyokba, a közegészségügyi rendel­kezések pedig tiltják az ebek városi jelenlétét. A kulturális forradalom ki­fejezetten burzsoá csökevényként kezelte mindenféle háziállat tartását. Mindez azonban egyre inkább a múlté. A kutya Pekingben státusz­szimbólummá vált. Igaz, hogy a vá­ros 11 milliós lakosságához képest a százezer nyilvántartott eb még nem sok. Reggelente a dámák ölükben vi­szik az udvarra, és szertartásosan sé­táltatják kedvenceiket: minél kisebb a kutyus, annál értékesebb. Annál komolyabb a státusz... ÚJ DIVAT A NEMZETKÖZI BŰNÖZÉSBEN Allatcsempészet nagyban Amikor a minap a frankfurti repü­lőtéren egy nigériai fiatalember cso­magjában harminchárom megkötö­zött és ragtapasszal elnémított csőrű papagájt találtak, vagy a záhpnyi ha­tárállomáson egy Közép-Ázsiából érkező utas ritka hüllőket próbált be­csempészni hazánkba - látszólag egyedi esetekről volt szó. Csakhogy a különös próbálkozások beleillenek egy világméretű folyamatba. A kábítószer- és a Tegyverkeres- kedelem után a nemzetközi csempé­szet harmadik nagy ágává nőtte ki magát az értékes állatok törvénytelen adásvétele. Becslések szerint egy év alatt ez 935 milliárd forintnak megfe­lelő összeget tett ki. Az állatkereske­delemnek természetesen van egy en­gedélyezett, hatóságilag ellenőrzött szintje, az állatkerti cseréktől, a ma­gánosok vásárlásain át az állami ajándékozásig. De ez csak a jéghegy csúcsa. A legnagyobb gond, amikor a CI- TES-listán szereplő fajokkal üzle­telnek. (Ez a lista egy 120 ország ál­tal elfogadott megállapodás a külö­nösen védelemre szoruló állatokról, a pandáktól a szibériai tigrisekig, az ázsiai elefántoktól a különleges tek­nős vagy majomfajtákig.) Legalább 27 ország tartozik az illegális "expor­tálók" közé, míg a legnagyobb vásár­lók az Egyesült Államokból, Szaud- Arábiából és Nyugat-Európából ke­rülnek ki. Többé-kevésbé ismertek az átmenő állomások: a mexikói fő­város Sonora piacán jó pénzért bárki bármikor hozzájuthat értékes,védett madarakhoz; az Öböl-menti Shar- jahban leopárd-bébitől kék majomig, Dorcas gazelláktól flamingókig min­den kapható; s egy ideig Prága szol­gált tranzitállomásként tanzániai teknősök Japánba történt eladásához. Az állatüzletben (egyelőre még) nincsenek olyan központi szerveze­tek, mint a drog- vagy fegyvercsem­pészetben. Vadorzók, helyi lakosok fogják el a szerencsétlen példányo­kat, a gyors pénz reményében néha iszonyú brutalitással. Megölik a ma­jomanyát, mert kölykökre van rende­lés; enyhe ciánkális oldatot juttatnak • Az orangutánbébi is kedvelt csempészcikk. a tengerbe, hogy a kiszemelt halakat a felszínre kényszerítsék, s nem tö­rődnek a következményekkel; a se­besült állatokat, mint értékteleneket magukra hagyják vagy elpusztítják, így jut az élő áru a közvetítőkhöz, akik gyakran ötvenszeres-százszoros áron adják azt tovább. A tigrisek sem lehetnek biztonságban. A csíkos bundájú nagyragadozók közül Kíná­ból és Szibériából, ki tudja milyen utakon, máris több jutott el Tajvan szigetére, ahol nemcsak szőrméjüket dolgozzák fel, de különböző potenci­anövelő "csodaszereket" készítenek karmaikból (akár az orrszarvúk ékes­ségéből), húsuk pedig a helyi konyha ínyenc-étlapján szerepel, amiből fő­ként gazdag túristák rendelnek. Réti Ervin SÉTÁK NÉGYLÁBÚ BARÁTUNKKAL Leküzdhető a stressz és a magány • A könnyű kocogás és a rövid vágta a kutya kedvére való. Nyáron a legtöbb emberben feltá­mad a vágy a szabadban végezhető testmozgás után. Szeretnénk ismét egészségesebbek, munkabíróbbak, s nem utolsó sorban vonzóbbak lenni. Egyszóval, jobban érezni magunkat a bőrünkben. Néhányunk ilyenkor a fitt- ness-klubokba kezd járni, hogy egy kicsit edzésbe lendüljön, ám ne­megyszer keserűen tapasztaljuk, hogy testi erőnlétünk igencsak gyenge, keményen kell küzdeni a legkisebb tomagyakorlat közben is. így lassan -abbahagyjuk az önkínzást, és a nagy elhatározásból csak szép álom marad. Milyen szerencsés azonban, aki­nek kutyája van. A négylábú edző- partnerrel a testmozgás kétszeres szórakozás. A kutyával rendszeresen sétára kell indulnunk, hogy a szüksé­gét elvégezhesse, így mindig magá­tól adódik a legegyszerűbb testmoz­gásféle, a naponta többszöri kutyasé­táltatás. A séta mint sport Egy új sportdivat van kialakuló­ban, melynek máris számos kutyatu­lajdonos a híve. Az USA-ból indult a 80-as években, mint egyfajta „kutyás jogging”. Ennek az új sporttrendnek, melynek neve „Walking” (séta), az egészséges, megerőltetés és a más­fajta sportágakban oly gyakran elő­forduló sérülés nélküli tesmozgás a fdozófiája. Naponta kétszer húsz perc, hétvé­geken kétszer egy-egy óra séta a ku­tyával, a streszhelyzetek elkerülése, teljes szellemi, idegrendszeri lazítás — ez a szellemi és fizikai erőnlét megőrzésének új formája. Természetesen a sétálás nem la­zsálást, lófrálást jelent, hanem na­gyon is komoly erőkifejtést. Akkor helyes a tempó, ha a séta végén kissé lélegzet után kapkodunk. Segíthet ezt kialakítani, ha megfigyeljük a ku­tyánkat: megfelelő gyorsasággal me­gyünk, ha a kényelmes lépegetésből lassan ügetésbe vált át. A fokozatos sebességnöveléssel a szív és tüdő egészséges edzését biztosítjuk, nem pedig megterheljük munkáját. Vé­gezhetünk közben egyszerű torna­gyakorlatokat is, mint például a térd- hajlítás, derék-és karkörzés, guggo­lás. A sportos sétához éppen ezért nem a nagyvárosok forgalmas aszfaltútjai a megfelelő környezet: igyekezzünk legalább hétvégeken kiszabadulni friss levegőjű hegyes-völgyes-erdős területekre. Ugyanilyen fontos, kü­lönösen a városi lakásokban tartott A legjobb szándék ellenére is igen gyakran etetjük macskánkat helyte­lenül, mert a gazdik többnyire nem jártasak a macskatáplálkozásban. A tudatlanságból eredő folyamatos rossz táplálás egyenes következmé­nye az állatnál fellépő túlsúly vagy az alultápláltság. Igen fontos szem­pont, hogy a macska nem szemét-, vagy maradékfogyasztó. Akárcsak nekünk, neki is szüksége van a meg­felelő táplálékra. Felnőtt macska naponta kétszer, mindig ugyanabban az időpontban kapjon enni. A macskabébik etetése napjában 5-6 alkalommal történjen, mivel a kicsik egy-egy étkezéskor csak kis mennyiséget tudnak elfo­gyasztani, s a még apró gyomruk gyorsan megemészti a felvett táplá­lékot. Tegyük változatossá az állat koszt­ját, mivel a macskák meglehetősen válogatósak. Minden változtatásnál ügyeljünk azonban az eledel egész­séges és a cica ízlésének megfelelő összetételére. A gyárilag készített négylábú pajtásunknak is a rendsze­res testmozgás. Nemcsak boldoggá tesszük a kutyát, ha a kirándulás közben fadarabot, labdát dobunk neki, amit újból és újból „elfogva” letehet a lábunk elé, de a mozgás-és játékigényét is kielégítjük. Mozgás „kutyaidőben” A sétálás egészséges hatásának titka a rendszerességben rejlik. Mivel mindenképpen szükséges a kutyát naponta a szabadba vinni, egyúttal a saját egészségünknek is jó szolgála­tot teszünk. Még akkor is, ha az idő­járás nem túlságosan vonzó. Nincs rossz idő, csak rossz öltözék van. Mindig az időjárásnak megfele­lően válasszuk meg öltözékünket és a lábbelit, így a legviharosabb időjá­rással is dacolni tudunk. Az egészsé­ges kutyák különösen szeretnek esős, méginkább havas időben a szabad­ban lenni, szervezeti felépítésük se­gíti őket a leghidegebb időben is, ezért szinte soha nem fáznak. Ha nedves időben megyünk az ál­lattal, sétálni, hazatérés után dörgöl­jük le alaposan törülközővel, mi ma­gunk pedig váltsunk száraz holmit, és melegítsük fel lehűlt végtagjain­kat. A nagyon erős fagyot vagy viha­ros szelet kivéve, nincs tehát „kutya­idő”, mely miatt le kellene monda­nunk a megszokott napi közös sétá­ról. Találkozások A megerőltető tempó ellenére, le­hetőséget kell adni a kutyának, hogy útközben a szembejövő ebtársakat macskaeledelek összeállításakor ezeket a követelményeket messze­menően figyelembe veszik. A halat mindig főtt állapotban ad­juk a macskának, s ha szükséges a szálkákat is távolítsuk el belőle. Ét­rendjéből hagyjuk ki a sózott halat. Alapvető szabály, hogy erősen fű­szerezett, sózott, túlzsírozott ételt soha ne adjunk az állatnak. Az asztali maradékot sem vele kell feletetni, mivel az emberi fogyasztásra készült ételek mindig tartalmaznak számára egészségtelen fűszereket. A macska szervezetének szüksége van zöld fűre, ennek fogyasztásával a gyomor tisztulását segíti elő. Nagy­városban kevés az olyan szennyezet- len zöldterület, ahonnan hozzájut­hatna e fontos zöldféléhez, ezért megoldás lehet, ha otthon cserép­edényben nevelünk füvet a cicánk számára. Amennyiben a macskánk hosz- szabb ideje étvágytalanságban szen­ved, a gyógyítást minden esetben bízzuk az állatorvosra. • Barátunk türelmesen várja a közös sétákat. üdvözölhesse vagy a korábban elha­ladtak szagnyomait megvizsgál­hassa. Felhasználhatjuk e ténykedé­sét néhány perces pihenőre, s váltha­tunk néhány szót a másik kutya gaz­dájával. Lehet, hogy ily módon új ba­rátra teszünk szert, aki szívesen ve­lünk tart ebben a sportágban. Az ál­latnak akkor igaz öröm a játék, a sportolás, ha abban a kutya gazdái is részt vesznek. Igazi szórakozást a közös játék és rohangálás jelent a számára. Felgyorsult ritmusú városi életünkben a kutya, négylábú bará­tunk, tehát nemcsak a testi erőnlé­tünk megőrzésében igazi társ, de se­gítséget jelent az oly ismert civilizá­ciós ártalmak kivédésében is, mint a stressz, a mozgáshiány,az elviselhe­tetlen magányosság. Hogyan lett szabad Flipper? Világszerte mintegy ezer delfin él a szó szoros értelmében börtönben: kis medencékben és szörnyű hang­zavarban. Nem ritka, hogy ezek az igen intelligens állatok öngyilkossá­got követnek el, fejjel a medence be­tonfalának rohanva. Az 53 éves Richard O’Barry hosz- szú éveken át idomított delfineket az amerikai "Flipper" tévé-sorozat számára, és sokáig azt hitte, hogy a delfinek jól érzik magukat a fogság­ban. Amikor azonban Kathy, a delfi­nek sztárja 1970 áprilisában a karja közt pusztult el, rádöbbent az igaz­ságra: Kathy egyszerűen abbahagyta a légzést. Meg akart halni... Ric azóta a delfinek kiszabadítását tekinti életcéljának, s amikor a brazil állatvédők megtudták, hogy az egyik santosi vidámpark delfinje, Flipper szörnyű körülmények közt tengődik, tőle kértek segítséget. Ric elször- nyedve látta, hogy Flipper teste tele van sebbel, a bal uszonya megbénult és úrrá lett rajta a depresszió. A természetvédők bírósághoz for­dultak, amely elrendelte a delfin sza- badonbocsátását.A tulajdonos ekkor kijelentette, hogy megöli az állatot. Ric azonban megszervezte Flipper védelmét. Három hónapig tartott, amíg előkészítették Flipper távozá­sát. Szükség volt hozzá egy helikop­terre és egy könnyen lezárható tengeröbölre, hiszen Flippert hozzá kellett szoktatni a szabadsághoz, s ahhoz, hogy 10 évi fogság után meg­tanulja a vadászatot. Flipper sokat úszott az öbölben, megizmosodott, begyógyultak a sebei, s egy kis ping­vin tanította meg vadászni. Mind­ezek után megnyílt előtte a tengerek szabadsága. Szerkesztette: Noszlopy Nagy Miklós A macska étrendje • Az étel tálalásához használjunk macskaetető-tálat.

Next

/
Thumbnails
Contents