Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-02 / 178. szám

1993. augusztus 2., hétfő HÁZUNK TÁJA NYÁRI TENNIVALÓK A KERTBEN Öntözés, gyomlálás, szedés, vetés A paprikatöveket a termés szedése után öntözzük meg. A korán lekerülő zöldségfélék után ültethetők a tárolási és ipari fel­dolgozásra szánt káposztafélék. Vet­hetők helybe is, de ebben az idő­szakban már a palántáról nevelés eredményesebb. A nyári-őszi ká­posztát csak rendszeres öntözés mel­lett szabad foglalkoztatni. Míg a ko­rai fajtákat termeszthetjük homokon is, addig a kései termesztésre a kö­zépkötött, mélyrétegű, tápanyagban gazdag, humuszos talajok a jók. Augusztus elejéig vethető az őszi és téli retek, ami hűvös kamrában, pincében sokáig tárolható. A téli jó másodnövény, a korán lekerülő borsó, fejes saláta, korai bab, korai burgonya, spenót után. Javasolt faj­ták az Erfurti kerek fekete és a Mün­cheni sörretek. Őszi szedésre most vessük a spe­nótot, folytassuk a zöldborsó másod­vetését. Fontos, hogy a kiszáradás nagyobb veszélye miatt, mélyebbre vessük. Az ápolási munkák nem kü­lönböznek a tavaszi vetésű zöldsé­gektől. Érik a szabadföldi sárga- és gö­rögdinnye. Csak a kocsányról köny- nyen leváló sárgadinnye termését szedjük le. Akkor érett szedésre a gö­rögdinnye, amikor elveszti hamvas- ságát, a kobak kifényesedik, a ko­pogtatásra jellemző hangot ad. A paradicsom javában érik. A nö­vekedőket folyamatosan kötözzük, az alsó leveleit szedegessük le, hogy elég fény érje a bogyókat. A paradi­csom-, paprika-, uborkatöveket a termés szedése után frissítsük fel. Szabadföldön szedhetjük a nyári termesztésű kaíalábét, a csemege- kukoricát. A káposztafélék szedését köve­tően a leszedett, sérült külső leveleket és a torzsát né hagyjuk az ágyások közötti utakon vagy terüle­ten. A fertőzött, károsított hulladékot semmisítsük meg, az egészséges ré­szeket komposztáljuk! Nyáron a leg­fontosabb növényvédélmi munka a levéltétvek és áz atkák irtása. A zöldbabot naponta öntözzük és he­tenteszedjük. Ha a dughagyma tévéié leszáradt, megkezdhetjük felszedését. Levegős helyen szárítsuk, majd tavaszig fagymentes helyen tároljuk! A legtöbben úgy gondolják, hogy gyökérzöldséget egyszerű termesz­teni, mert speciális ápőlási munkát nem igényel, legfeljebb öntözni és kapálni szükséges. Sokai kell pedig tenni azért, hogy őssjél á sárgarépa karógyökere szép egyenletes, szabá­lyos legyen, ite repedjen. Ritkítsuk az állományt, 3-5 cm-re, így elkerül­hető a lapított vagy egymásfal össze- tekeredő répatesték kifejlődése. A répatést repedésé az egyenetlen, il­letve túlzott öntözés következménye. A májusi vetésű fejes salátát rend­szeresen szedjük, a későbbi vetésűt 20 cm-es távol ságra'ritkítsuk! A konyhakertben '.az öntözés, gyomlálás, a fóliá.alatt a szellőztetés, párásítás összehangolása most a leg­fontosabb. Ha van melegágyunk, ér­demes petrezselyiiiet jvetni a zöldjé­ért. Szórva vessük "a-magot, ősszel majd, ha az időjárás indokolja, fed­jük be az ablakkal a szépen zöldellő petrezselymet, így késő őszig, sőt enyhe'télen is szedhetjük. Dr. Vass-Eysén Lászlóné Csak fémzárolt vetőmagból! A magyar burgonyatermesztés több mint 20 éve a holland nemesí- tésű fajtákon alapszik. Ezen fajták közül láthatott néhányat több száz mezőgazdasági szakember az elmúlt heti országos burgonyabemutatón, a Dunaegyházi Haladás Tsz-ben. A burgonyatermesztő területek túlnyomó részét az ismert DESIRE fajta uralja, amely jó érésével és hosszú tárolhatóságával még sokáig fogja állni stabil helyét. A gyorsan felmelegedő déli és kö­zépső országrészek kedvelt korai faj­tája a CLEOPÁTRA, gumói oválisak, rügyei sekélyen ülnek. Húsa világos­sárga, héja piros. Fejlődése gyors, igen piacos fajta. Jó tárolással tava­szig is minőségromlás nélkül eltart­ható. ígéretes újdonság a BART1NA. A megerősített és visszahozott középérésű fajtával a termelők ma­gas hozamú, mutatós, vörös héjú burgonyával gazdagodhatnak. Egyre több olyan termelő van, aki a hoza­máról, minőségéről ismert és híres KONDOR-t termeszti. Számszerűen nem köt annyit, mint a DESIRE, de méreteiben messze túlhaladja azt. Jó termesztési viszonyok között méret alatti gumó alig van alatta. Egy másik bemutatón lépett elő egy új, kiváló burgonya, az AGRIA. Ez középkorai érésű, sárga héjú, sárga húsú fajta. A honi termesztők még nem kedvelik a sárga héjú fajtá­kat, de íze, ellenállósága, magas ho­zama miatt pár év múlva egyre több termesztő fogja fajtasorába illeszteni. Mindkét bemutatón sok szó esett a vetőburgonyák minőségéről. A fajta­előállítók és termesztők egyöntetű véleménye, hogy a burgonyatermesz­tés csak fémzárolt vetőburgonya fel- használása esetén lehet eredményes. Aszódi János Készítsünk .**'■ •• ,„<*7; *• sajtot! A sajtok ízletes és tápláló ételek, azonban ritkán jutunk jiozzájuk. Ré­gebben, amikor a sajtválaszték még nem volt ilyen bőséges, mint ma, a gazdaasszonyok házitág készítettek egyszerű, ízletes sajtokat. Egy 110 éves receptkönyvben olvastuk ezt a Házilag is elkészíthető sajtreceptet. Sajt tehéntúróból Fél vagy egy kiló tehéntúróból jól kicsepegtetjük a savót, üvegedénybe tömjük, és napra vagy meleg helyre állítjuk. Négy-Öt napig otthagyjuk, ezalatt megerjed. Vajat és sót adjunk hozzá, ízlés szerint. Ezután tűzálló edényben tűzön addig keverjük, míg felforr. A tűzről levéve kihűtjük, lapos tálra borítjuk, szikkasztjuk, a fo­gyasztáshoz darabokra vágjuk. ELOITALOK ES BOROK AZ ASZTALON... Mit igyunk otthon és vendéglőben? Mielőtt azzal vádolna meg a tisz­telt olvasó, hogy az alkoholos italok fogyasztását reklámozom, sietek le­szögezni, hogy ez az írás nem a bor­nak, hanem a kulturált és egészséges étkezési szokásoknak akar reklámot csinálni. Ugye megfigyelték, hogy még a „jobb” éttermekben is azzal jön az asztalhoz a pincér: „milyen italt hoz­hatok?”, és a kedves vendég addig tanulmányozhatja az étlapot, mit is választ ebédre-vacsorára. Holott leg­feljebb az aperitif italt tudja előre ki­választani, mert az étkezés során, a különféle fogásokhoz fogyasztandó italt csak az ételek kiválasztása után tudná eldönteni. Szerencsére egyre kevesebb az olyan vendéglátóipari egység, ahol van „fehér- és vörösbor, és sör”. Néhány jónevű szálloda ét­termében már alkalmaznak ún. „sommerier”-t, ami tulajdonképpen borászpincért vagy borpincért jelent. Olyan pincért, aki ért a borokhoz, a technológiához is, és ismeri a borvi­dékeket, évjáratokat, milyen ételhez, mi illik: tehát borász is, meg pincér is. Én itt csupán a borokról szólnék röviden, arról, hogy mikor, milyen ételhez mit szokás inni, hogy az étel és az ital a lehető legkellemesebb ha­tást idézze elő az elfogyasztáskor. Az aperitifnek szokásos italok ál­talában tömények, fűszeresek és szá- razak, kevés cukrot tartalmaznak, azért, hogy étvágyat csináljanak, „megvessék az étel ágyát”. Kezd di­vat lenni, hogy aperitifként egy po­hár extra száraz pezsgőt kínálnak ét­kezés előtt, ami magas savtartalmá­val igen jó étvágycsináló. Általában a levesekhez könnyű, il­latos, száraz, vagy csak nagyon ke­vés cukrot tartalmazó borok valók. De illik hozzájuk a könnyű rose bor 9 Az is fontos, milyen a pohár. is, amit nálunk nem tartanak nagyon sokra. Levesekhez leginkább a riz- ling típusú alföldi borok felelnek meg, olaszrizling, rizlingszilváni, zöldszilváni. Szintén általánosan elfogadott, hogy az étkezés során a fehér húsok­hoz, sültekhez fehér-, a vörös húsok­hoz, pörköltekhez a vörösborok va­lók. Ezek testesebb, karakteresebb borok, lehetőleg a hegyvidékiek kö­zül válasszunk, például hárslevelű, furmint, chardonnay. Például liba­sülthöz igen alkalmas egy pohár somlói furmint. A pörköltekhez, vagy a véres marhasülthöz vörösbo­rok illenek, amelyek értékét nem el­sősorban a szép, sötétvörös színük adja, ennél sokkal fontosabb a bor alkotórészeinek harmóniája, a savak összetétele. Egy kellemes, bárso­nyos, ideális savtartalmú, fűszeres kadarka elfogyasztása igazi gasztro­nómiai élvezet! Az étkezést lezáró sajtokhoz testesebb, nehezebb vö­rösborok valók, mint a merlot és a cabemet sauvignon. Az étkezés végén a kávéhoz és desszerthez leginkább égy pohár to­kaji bor illik, vagy édéj, muskotályos bor. Szokás az étkezés koronájaként egy pohár illatos, édes pezsgőt is kí­nálni. Fontos pár szót szólni a pohárról is, ha igazán élvezni akarjuk az italo­kat. Tehát a pohár legjobb, ha átlát­szó üvegből készül, hiszen az ital színét így lehet legjobban látni. A márkás, komoly italokat a magára valamit is adó véndéglátó kristály- pohárban kínálja, amelynek csengése külön aláfestő zeneként kíséri az ital fogyasztását. A pohár Formája olyan legyen, hogy az ital illatának élvezé­sére is módot adjon, azt összponto­sítsa. Legalkalmasabbak a talpas, fel­felé szűkülő nyílású poharak. A pezsgőt olyan pohárban kínáljuk, ahol az ital gyöngyözésében, a pezs- gőbubörékok játékában is gyönyör­ködhetünk. (Az értő bofász erről mi­nőségre utaló következtetéseket is levon.) Erre a keskeny, tálpas és hosszú, felfelé szélesedő poharak al­kalmasak igazán. A tokaji borokat — jóból kicsit adnak elve — kisebb, talpas, szűkülő pohárban szokás kí­nálni. Végezetül érdemés-megemlíteni, bár erfől már volt szó korábban, me­lyek az úgynevezett optimális fo­gyasztási hőmérsékletek, amelyen leginkább lehet élvezni az italok ízét, illatát, zamatát, értékét: a fehér­borokat legjobb 12-^14 Celsius-fo- kon, a vörösborokat ,15^-17 Cel- sius-fokon kínálni. Ajpezsgők legop­timálisabb fogyasztást hőmérséklete pedig 8—12 Celsius-főik. Bíró Mária MIT KELL ÍRNI A MARHALEVÉLBE? Tudnivalók a lovak színjegyeiről A marhalevél kiváltásáról és keze­léséről szóló 48/1993. (III. 24) kor­mányrendeletben kimondják, hogy a marhalevélnek tartalmaznia kell az állategészségügyi igazolást, az irá­nyítási intézkedést, a tulajdonos ne­vét, a tartás helyét, az állat faját és fajtáját, az állat jegyeit és jeleit, va­lamint a tulajdon átruházását. Az el­múlt hónapi összeállításunkban a ló alapszíneiről szóltunk, most színvál­tozatait, valamint természetes és mesterséges jegyeit ismertetjük. A fakó színű lovakat két színvál­tozatba sorolhatjuk. Az első cso­portba a fehér, közönséges és sötét izabellafakók tartoznak, melyek bő­rében nincs festőanyag, a paták vias­zsárgák, a hosszú szőrök piszkosfe­hérek, illetve tejfölsárgák. Ezek az egyedek az úgynevezett izabellafa­kók. A fakó lovak másik csoportjába azok sorolhatók, melyek bőrében fes­tékanyag van, a paták palaszürkék. A hosszú szőrök színe és a hátszíj jelen­léte vagy hiánya alapján két alcso­portot különböztetünk meg: a hátszíj nélküli, nem fekete hosszú szőrű, va­lamint a fekete hosszú szőrű és háton „szíjait” lovakat. A tarka színű ló egész testfelüle­tére kiterjedően fehér, kisebb-na- gyobb Színes foltok találhatók. A marhalevél-bizonyítványon alapvetően szükséges megjelölni a fehér, fekete, pej, sárga, deres, szürke, fakó, tarka színt és lehetőség s2erint a színváltozatot, vagy annak alcsoportját. A lovakon természetes és mester­séges jegyek is találhatók. A termé­szetes jegyek elsődlegesen a fejen és a lábvégeken láthatók, a szárköntös­től eltérő színű és alakú foltok ezek. A törzsön előforduló jegyek a már említett hátszíj, azaz a gerincen vé­gigfutó sötét csík, az almázottság, azaz tallérnyi világosabb foltok a sö­tét mezőben. Említést érdemel, hogy a természetes jegyeken kövül bizo­nyos lovak orrhátán, marján, szü- gyén fehérfoltok találhatók, melyek á bőr sérülése után létrejött hegszöve­tekből alakultak ki. Tudnunk kell, hogy az újszülött csikó a legritkább esetben olyan színű, mint amilyen idősebb korában lesz. A szín már az első vedléskor, vagyis 3-5 hónapos korában is meg­változik. Első jelei a szemboltokon és a pofán érzékelhetők. A lovak színe egyébként az életkor előreha­ladtával is változik. 0 Szárcsa elnevezésű száj. • Tejesszáj. 1 Békaszáj. A NÖVENYVEDELEM MINDIG SZÜKSÉGES Feladatok betakarítás előtt és után A házi és hobbikertekben lévő gyümölcsfák nagy része már leérett, de vannak még fák, amelyekről ké­sőbb szüretelhetünk. A betakarítás után továbbra is figyelemmel kell kí­sérni a fákat, mert a lombozat hullá­sáig még nagyon sok károkozó (bak­tériumos és gombás betegség, rovar- kártevő) felléphet, elszaporodhat. Mechanikai védekezésként a csonthéjas fákról le kell szedi a mo- níliával fertőzött virágmaradványo­kat, gyümölcsmúmiákat, elszáradt termőnyársakat, az agrotechnikai vé­dekezésként gyommentesen kell tar­tani a fák sorait, sorközeit; a kémiai védekezésként pedig folytatni kell a csonthéjasok szüret utáni áztatás- szerű permetezését, melyet Ortho- cid 50 WP-vel célszerű elvégezni. Lombhullás után bordói por vagy bordói lé kiszórásával fejezzük be a fák védelmét. Az érésben lévő almafáknál foly­tassuk a varasodás és a lisztharmat elleni védelmet. Ehhez a kontakt ké­szítményeket javasoljuk felhasz­nálni. Varasodás ellen bevethetők a réztartalmú készítmények, ha a gyü­mölcsökön megkezdődik a termész- színeződés. A perzselés veszélyére azonban figyeljünk. A rovarkártevők közül az alma­moly, az aknázómolyok, az alma- ilonca, a kétnemzedékes sodromo- lyok, a kaliforniai pajzstetű, a vértetű • A termő fákat is védeni kell. és a takácsatkák több faja szaporod­hat fel. Védekezéskor mind a gom­bák, mind a rovarkártevők ellen szükséges permetezni a következő szerkombínációk egyikével: Dithane M—-45 Vagy a Delan Sp vagy a Ci­neb 80 + Thiovit S, vagy a Kén 800 FW vagy a Szulfur 900 FW + olyan rovarölő szer, amely az almafán ta­lálható rovart pusztítja. Atkák ellen speciális atkaölőt pl. pajzstetű és vér­tetű ellen a Zolone 35 EC-t vagy a Chinetrin 25 EC-t javasoljuk fel­használni. A szőlőtőkéket száraz időjárás esetén a lisztharmat, csapadékos vi­szonyok között pedig a peronoszpóra és a szürkepenész (botritisz) gomba fertőzi. Mindhárom gomba ellen a következő szerkombinációból vá­laszthatnak: Rézoxiklorid 50 WP, vagy a Curzate Super CZ, vagy a Miltox Special + Thiovit S, vagy a Szulfur 900 FW. vagy a Karathane FN-57 + Rovilan 50 WP, vagy a Sumilex 50 WP, vagy a Rovral. A permedé kiegészíthető rovar­ölő szerrel is, ha valamelyik szőlő­moly hernyójával, vagy a levélatka egyedeivel fertőzött a növény. Mo­lyok ellen a Zolone 35 EC vagy a Karate 5 EC, levélatka ellen a Neo- ron 500 EC vagy a Danitól 10 EC al­kalmazható. A növényvédő szerek felhasználá­sakor mindig figyelembe kell venni az érési, iletve szüretelési időponto­kat, mert csak olyan készítményt szabad kipermetezni, melynek lejár az élelmezés-egészségügyi várako­zási ideje a betakarításig. Gáspár Istvánná Kamratöltögetés Itt a befőzések, téli eltevések ideje. Sokan járjuk kosárral a karun­kon a piacot, keressük a szép és elér­hető árú Zöldséget, gyümölcsöt, ami az egészséges táplálkozáshoz nélkü­lözhetetlen. Gazdag ásványisó-, vi­tamin- és cukortartalmukra télen is szüksége van az emberi szervezet­nek. A befőzés egyik szabálya a tiszta­ság. Tartsunk a befőzésre külön, tel­jesen hibátlan, zománcozott lábost, vagy porcelán-, esetleg cserép­edényt. A befőzéshez használt üve­geket forró, mosóvizes vízzel jól mossuk át, alaposan öblítsük le, de ne töröljük ki, hanem egy tiszta konyharuhára szájukkal lefelé boro­gassuk le az üvegeket. Távolítsunk el az asztalról minden idegen anyagot, mert a legkisebb morzsa is előidéz­heti a befőttek megromlását. Kavarásra tiszta fém, vagy tisztára súrolt, lehetőleg csak befőzésre használt fakanalat, áttörésre tisztára súrolt szitát, paradicsomtörőt hasz­náljunk. A befőzéshez a legjobb mi­nőségű gyümölcsöt és zöldséget ve­gyük, és nagy gonddal, több ízben jól mossuk át. A befőtteket légmentesen zárjuk le, a celofánra tegyünk alufó­liát, mert ez megakadályozza a befőtt beszáradását. Ma már inkább gumi- záras, fémfedeles, csavaros üvegeket használnak a háziasszonyok, de a tisztaság és a körültekintés akkor is nagyon fontos. A befőzési eljárásoknak az a cél­juk, hogy a baktériumokat elpusztít­sák hevítéssel, gőzöléssel, sűrű cuko­roldattal, ecettel, alkohollal, a főze­lékféléknél sóval, ecettel. A gyümöl­csök befőzéséhez cukrot használunk, a tisztított, hámozott gyümölcshöz mérjük a szükséges mennyiséget. Szilvafajták a gyümölcsösben • Szilvaszüret a kertben. A kertek legelterjedtebb gyü­mölcsfája mindig is a szilva volt. Az uralkodó fajta a késői érésű Beszter­cei. Napjainkban azonban terjednek a korai érésű, jó minőségű fajták, me­lyek a piacon is keresettek. Érési időben a legkorábbi európai szilvafajta a Ruth Gerstetter, mely­nek szedési ideje július eleje, közepe. Gyümölcse középnagy, gömbölyded. Héja sötétlila, húsa zöldessárga. Gyümölcse éretten hullik, a szedés idejére figyeljünk, mert a szél köny- hyen leveri a fáról. Többmenetes szedést kíván. Virága önmeddő, ezért porzófajtával telepítsük. Szedési idényében a legjobb piaci tulajdonságokkal bíró fajta a Ca­sa ns ka ratra. Gyümölcse fiagy, meg­nyúlt, héja vékony, liláskék, hamvas. Húsa kemény, sárgászöld, lédús, édes, magja kifejezetten nagyméretű, magvaváló. Termését két menetben szedjük, ötnapos különbséggel. Az érett gyümölcs hullásra hajlamos. A fajta öntermékenyülése igen gyenge, ezértporzófajtávalegyüttteiepítsük. Körülbelül egy időben érik a Ca- canska ranával a Sermina. Érési idé­nye július harmadik dekádja. Gyü­mölcse nagy, gömbölyű, héjának alapszíne zöldessárga, nagyon tetsze­tős, liláspiros fedőszínnel borított, hamvas. Húsa sárga, lédús, édes, sav­tartalmát az érés során sem veszti el. Magvaváló. Terméshozama hözepes. Vegyes telepítésben jobb esélye van a kötődésre, ezért házikertekbe java­solható. Friss piaci értékesítésre ajánljuk. Július végén érik a Casanska lepo- tica. Alakja gömbölyded, kissé meg­nyúlt, héja sötétkék, erősen hamvas. Húsa az érés kezdetén kemény, tö­mött, zöldessárga, íze nem jellegze­tes. Magvaváló. Könnyen felismer­hető ívelt ágairól. Ritka koronát ne­vel. A hazai vizsgálatok alapján szinte öntermékenyülőnek tekint­hető. Nagy mérete, tetszetős gyü­mölcse miatt elsősorban friss fo­gyasztásra alkalmas. Szedését idejé­ben el kell kezdeni, mert túlérve pu­ltul és hullik. Gyümölcse korán sö­tétre színeződik, ezért az optimális szedési időpontot célszerű megvárni. Korai termőre fordulása, nagy ter­méshozama, korai érése, tetszetős­sége, vírustűrése miatt széles körű te­lepítésre javasoljuk. Dr. D. F. Az. oldal a Kecskeméti Lapok) közreműködésével készült. Szerkeszti; Gál Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents