Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-28 / 200. szám
8 1993. augusztus 28., szombat TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kedves Olvasóink! Tartalmas és sokoldalú összeállítást nyújtunk át ma olvasóinknak. Olyan ügyekben kaptunk leveleket, amelyek méltán kémek és kapnak nyilvánosságot. Bizonyára nem lehet véletlen, hogy két levél is foglalkozik egy temetkezési kft.-vel, amely már nem először szerepel összeállításunkban. Jó lenne, ha az érintett kft. vezetője is megszólalna lapunkban. Ezenkívül felhívjuk a figyelmet arra az írásra, amely az úgynevezett szakcsoportos szőlők sorsával foglalkozik, fölvetve olyan kérdéseket, amelyekre csakis a kárpótlási hivatal szakemberei tudnak választ adni. Ezért kérjük őket arra, hogy foglalkozzanak a levél tartalmával. De említhetjük a két kecskeméti kismama, illetve anyuka által a VOLÁN-nak címzett sorokat. Elgondolkoztató az is, amit egy idős olvasónk a búza és a kenyér árának alakulásáról kifejt, noha nem vagyunk meggyőződve arról, hogy számításai mindenben helytállóak. Várjuk továbbra is olvasóink leveleit. A szerk. Sarc a halottakért? Szakcsoportos szőlők és a kárpótlás Lapjuk 1993. július 29-ei számában olvastam a Ki temethet Mélyk- úton? cíimű tudósításukat, amelyen, mint helyi lakos, igen-igen felháborodtam. Napokig bosszankodtam azon az intézkedésen, amit a jánoshalmi székhelyű Memento temetkezési Kft. vezetője — Mélykút nagyközség néhány előkelőségének közreműködésével — foganatosított a helyi lakosság rovására. Hiszen a cikkükből is az tűnt ki, hogy a jelzett temetkezési vállalkozóval kötött megállapodás korlátozza az állampolgárok azon jogát, hogy elhunyt szeretteiket azzal temettessék el, akivel akarják. A megállapodás szerint ugyanis két temetőnkben a Mementón kívüli cég csak akkor nyújthat temetési szolgáltatást, ha minden eltemetett halottért 600 forintnyi sarc kerül a Memento kasszájába. Ezt olyan indokkal zsebeli be más cégek szolgáltatásai után a jánoshalmi kft., mondván, hogy ő 1993. augusztus 16-án' reggel 6 órakor T. Sándor, nevelőapám elhunyt bajai lakásán. Az orvosi szemlét követően a Memento Temetkezési Kft.-t bíztuk meg a halott elszállításával és a bajai Köztemetőben a temetés lebonyolításával. Elhunyt nevelőapámat augusztus 16-án 9 órakor a kft. dolgozói elhelyezték a bajai Köztemető hűtőjében, ahol a holttestet M. J.-né és E. I. temetőgondnokok vették át, ők a Bajai Kommunális Szolgáltató Kft. Temetkezési Részlegének dolgozói. A temetés 1993. augusztus 18-án 14 órára volt kitűzve. Ezt a napot, amíg élünk, nem felejtjük el. Ugyanis azt az előbb említett gondnokok annyira emlékezetessé tették. A temetés előtt másfél órával derűit ki, amikor a Memento Kft. dolgozói ravatalra akarták helyezni apámat, hogy annak a teteme a 28-30 fokos melegben legalább 48 órát nem volt hűtve, és emiatt olyan állapotba került, hogy az összegyűlt rokonok, barátok, tisztelők számára a Alulírott hetvennégy éves vagyok. A magamfajta ember nem szívesen fog tollat, hogy írjon, de minap az önök cikkét olvastam, hogy jogszabályra várnak a termelők — és a szívem összeszorult. A lerágott csontból is csak egy darabkát hajlandók dobni a mezőgazdaságban gömye- dező parasztnak. És most egy kis számolás következik. 1920 és 1930 között 33.85 pengőt fizettek 100 kiló búzáért. 100 kiló liszt ára 54 pengő volt, 100 kiló kenyér ára 51 pengő. A búza árán lehetett venni 62.68 kiló lisztet, vagy 66.37 kiló kenyeret. Ma az a helyzet, hogy 850 forint 100 kiló búza ( de még ez sem biztos). 100 kiló kenyér ára 5000 forint, A Petőfi Népe 1993. augusztus 25-iki számának 7. oldalán Meddig tűrik még? cím alatt Egy kétségbeesett nyugdíjas, Szalkszentmárton aláírással megjelent cikkben írtakra — mint a kétségbeesett nyugdíjas lakóhelye szerinti tsz vezetője — kérem az alábbi válasz közzétételét: Tisztelt Kétségbeesett Nyugdíjasunk! Magam és az igazgatóság nevében (de feltételezésem szerint a termelő- szövetkezet tagjainak többsége nevében) visszautasítom azon rágalmazásnak is minősíthető állítását, mely szerint a tsz vezetősége feléli a nyugdíjasok vagyonát. Tekintettel arra, hogy állításom valódiságát nagy valószínűséggel úgysem hinné el, javaslom, hogy szíveskedjen a Cégbíróságnál elhelyezett, a tsz 1992. évi gazdálkodásáról szóló mérleget megtekinteni. Ebből ugyanis megállapítható, hogy a alkalmazza a temetőgondnokot. Az egyház kezelésében lévő temető esetében — miként tudatták — még ennél is szigorúbb korlátozást tartalmaz a megállapodás. A holtak e birodalmában csak és kizárólag a Memento temethet. Eleve kizárt tehát, hogy a Mementóval valaki a szolgáltatások tekintetében konkurálhasson. Elképzelni sem tudom, hogy a ajánoshalmi cég vezetője miért folyamodott efféle nemtelen eszközökhöz. Helyette miért nem a még színvonalasabb szolgáltatással, s főleg a szokásosnál mértéktartóbb árajánlattal igyekszik az ügyfelek ro- konszenvét elnyerni, s általa a vetély- társak esélyeit minimálisra csökkenteni vagy kizárni? Úgy, ahogyan ez a piacgazdaság szabályai szerint természetes lenne. Mélykút, 1993. augusztus 18. Tisztelettel állandó olvasójuk Földes Péter, nyugdíjas végtisztesség megadását lehetetlenné tette. Családom végülis úgy döntött, hogy a harmadnapos, oszlásnak indult, felfúvódott tetemet, amely óriási bűzt árasztott, csak öt perccel a temetés előtt helyeztettük a a ravatalra. Ami fájdalmunkat és elkeseredésünket fokozta, az M.-né temető- gondnok szinte magából kivetkőzött, parlagias és otromba viselkedése volt. 0 ugyanis harsányan próbálta megmagyarázni a helyzetet. De erre magyarázat nincs. Főleg nem olyan, amely az elhunytat hibáztatja. A Memento Kft. dolgozói végülis elhelyezték apám koporsóját a családi sírboltban. A közel száz főnyi gyászoló gyülekezet pedig keserű szájízzel és a végtisztesség megadásának lehetőségétől megfosztva távozott a bajai Köztemetőből. Levelem megírására csupán azért került sor, hogy minderre felhívjam az illetékesek figyelmét. Baja, 1993. augusztus 23. (Név és cím a szerk.-ben) 100 kiló liszt ára 3800 forint. Ebből a búza árából lehet most venni 22.36 kiló lisztet, vagy 17 kiló kenyeret. Egy hektár három tonnás termés esetén a fentiek szerint 25.500 forint a búza hozama. Ebből süthető 1991 kiló kenyér, 99.550 forint értékben. A búza árát levonva marad 74.050 forint. De mint említettem, száz kiló kenyér ötezer forintba kerül. Hová lesz a többi pénz? Ezek után szégyelje magát az, aki ki meri ejteni a száján a kétezer forintos támogatást. Mivel az írás nem a jó oldalam, így ezzel be is fejezem, pedig nagyon sok mondanivalóm lenne még. Tisztelettel: Varga László Jánoshalma, Kiss Ernő u. 48. tsz nem csökkentette vagyonát. Visszautasítom azon állítását is, miszerint a fiatalok az idősek, nyugdíjasok kárára gyarapítják vagyonukat. A tsz aktívdolgozó-állománya (fiatalok) sajnos nem mondhatja el, hogy túl lenne fizetve, sőt azt is természetesnek tartják, hogy a tsz nyugdíjasainak havi 300 forint nyugdíjkiegészítést, kedvezményes üdülést, kirándulást, ebédet, szociális gondozót, segélyt ad. A „kormány és az igen tisztelt képviselő urak” nevében nem tudok nyilatkozni, de vannak képviselők, akik tenni akarnak azért,hogy a magyar mezőgazdaság helyzete javuljon, hogy a nyugdíjasok ne érezhessék kisemmizve magukat. Ennek viszont feltétele, hogy a működőképes vagyont a nyugdíjasok és a külső üzletrész-tulajdonosok ne zúzzák szét. Tisztelettel:Kovács Sándor tsz-clnök, Szalkszentmárton Az Önök lapjának régi olvasója vagyok. Nagyon megtisztelő, hogy olvasóik leveleinek egész oldalt szentelve közreadják, amennyiben közérdekű és sokakat érintő a téma. Ezért bátorkodom véleményemet megírni, illetve bizonyos kérdésekre választ keresni. A helyi termelőszövetkezetben, annak területén szakcsoporotos szervezésben szőlőültetvényt telepítettem, amelyet kárpótlásra jelöltek ki. Mivel a volt szakcsoportos tagok közül sokakat érint e kérdés, kérem tegyék közé a levelemet. A tagtársakat jól ismerve, a 25-50 éves korosztályt érinti a kérdés, akik ugyebár nem is szerezhettek földtulajdont, és nem sokkal tehettek többet annál, minthogy elfogadták a nekik kínálkozó lehetőséget második gazdaságuk kialakításához. Az úgynevezett szövetkezeti tulajdonú területen sajáterős szőlő- és gyümölcstelepítést végeztek (szerény jövedelmük pótlásának reményében). Most a kárpótlási törvény értelHová menjek? Végső elkeseredésemben Önökhöz fordulok tanácsért. Tudniillik úgy jártam, hogy a tavaszi vetési támogatást a mai napig nem kaptam meg (májusban adtam be). Nem tudom hová kell fordulnom, hiszen a községházán az adóügyis, a jegyző sem tud segíteni, mert állítólag Budapestre van utalva, mivel adószámmal és bankszámmal is rendelkezem. Aki a faluban beadta, már mindenki régen megkapta a pénzt. Én az összeg után számolva már három hónap óta 43 százalékos kamat- tartozást fizetek. Ezért szeretném az Önök segítségét kérni, hogy hová kell fordulnom, hogy a pénzemhez jussak? Foki Józsefné 6447 Felsőszentiván Rákóczi u. 91. (A szerk. megjegyzése: Azt javasoljuk, hogy az ügyben keresse meg azt a bankot, ahol bankszámláját kezelik. Lehet, hogy a pénz ott vár Önre. De ha nem, akkor is tudnak érvényes felvilágosítást adni.) Nyelvtudósra emlékezünk Dr.Szerdahclyi István, az ELTE kiváló docense volt, aki korán, mindössze 63 éves korában, 1987. augusztus 21-ikén elhunyt. Fiatalon került kapcsolatba az eszperantó nyelvvel, hosszú ideig a Magyar Eszperantó Szövetség alel- nökeként működött, s a nemzetközi vizsgabizottság elnökének választották meg. Az Eszperantista Pedagógusok Nemzetközi Ligájának elnökeként komoly eredményeket ért el az eszperantót oktató pedagógusok képzésében. Tagja volt az Egyetemes Eszperantó Világszövetségnek, s tevékenységért kitüntetéseket kapott. Több nyelvkönyvet szerkesztett felnőttek, egyetemisták és középiskolások számára. Nálunk, Szánkon az eszperantó klubban ezekből a könyvekből készítjük fel azokat, akik államvizsgára mennek. Dr. Szerdahelyi István tanítása nyomán sok nemzetiség fiai kerülnek közelebb egymáshoz, amire napjainkban nagyobb szükség van, mint Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnénk, ha az alábbi levelet megjelentetnék a Petőfi Népében: Mi kismamák és főleg babás, kisgyerekes anyukák, már régen hozzászoktunk ahhoz, hogy Kecskeméten a VOLÁN-nal szemben semmilyen elvárásaink ne legyenek. Már régen tudjuk, hogy babakocsival autóbuszon utazni szinte lehetetlen vállalkozás. A kocsi ugyanis nem fér fel az ajtón, mivel középre minden ajtónál kapaszkodót helyeztek (tisztelet az igen ritka kivételnek, ahol a hátsó ajtónál ezt nem tették meg, de ez nem látszik, a közeledő buszon). Tehát jó, ha a babakocsit mindenképpen ösz- szecsukod, feltéve, ha van elég időd a busz érkezéséig. Ez egy év alatti gyermek esetében szintén kivihetetlen, mivel ahhoz, hogy egy kicsi gyereket megtarts, két kézre lenne szükséged, és még másik kettő kellene, amivel tartod a csomagot és összecsukod a kocsit. Ezután megpróbálhatsz bepréselődni körülbelül 1,5 méteresen egy 50 centimémében a kemény munkájuk eredményét vissza kellene vásárolniuk licitáláson. Első kérdésem: hogyan lehetséges olyan törvényt alkotni, amellyel mások kitartó munkája által létrehozott értéket egyszerűen kárpótlásra jelölnek? Nem a telepítések előtti állapotok szerint veszik figyelembe az aranykorona értéket, ami ugye csak töredéke lenne. Kérdésem az is, hogy ha saját jogon részt vehetnék az árverésen, miért kellene a már meglévő értékeimet újra megvásárolnom? Miért nem adnak törvényes lehetőséget ilyen kivételes esetekben a „vásárolt” kárpótlási jeggyel való licitálásra? (A kárpótlási jegy értékét, annak piacát növelné). Miért nem cserélhetők fel a földalapok? Például az ültetvénytulajdonos tagoknak a felosztható 30A14 értékű föld helyett egyszerűen az ültetvényt (a korábbi szántóföldi AÍ4 értékben) kiadni? Ezzel is csökkenne a feszültség, hogy nincs elegendő terület kárpótlásra. Kérem a Tisztelt Szerkesztőséget, tegye közzé Kecskemét Város Közgyűlésének címzett levelemet. Tisztelt Polgármester Úr, nagyra- becsült Közgyűlés! El-elnézve, amint a Játék határok nélkül című rendezvény kecskeméti eseményeinek színhelyét bontják, a fák őszi levélhullása idéződik fel bennem. Aggodalommal tölt el ugyanis, ha a díszlet talán legimpozánsabb darabjának, a Kékszakállú herceg igazán csodálatosan megalkotott portréjának esetleges további sorsára gondolok. Szeretném, ha a „herceg” végleges városi helyének kijelölését a látványosság mellett hasznossága is meghatározná, s rendszeres karbantartása is biztosított lenne. Tisztában vagyok azzal, hogy a város vezetői is gondoltak erre, s talán éppen most keresik a megfelelő helyet a szobornak. Átgondolván mindezeket, felmeA megyeszékhelyen városszéli lakónegyed a sokak által csak Kósa-fa- lunak ismert, kertes hgzak alkotta terület, ahol a legnagyob forgalmú a Búzakalász utca. Ettől jónéhány házsorral messzebb, ahol elenyésző a járműközlekedés, valaki gondolt egyet, s kitette a sebességkorlátozó táblát, amin a felirat 20. A fölötte lévő kiegészítő háromszög pedig két rés ajtón. Előfordul, hogy sikerül. Miután felszálltál, és állva tudtál maradni, akkor sem biztos, hogy le- szállni is sikerül majd. Én is így jártam 1993. augusztus 23-án, hétfőn, amikor Kecskeméten, a Hírős Étterem előtt a negyed 12-kor érkező 38. számú helyi járatra szálltam fel 1,5 éves kislányommal, babakocsistól. Szinte természetes, hogy a középső kapaszkodó itt sem volt leszerelve. A legnagyobb gondot most nem is ez jelentette, hanem amikor a Hunyadivárosban, a Czollner-közi megállónál szerettünk volna le- szállni. Ez ugyanis csak félig sikerült. Én a lányommal a karomon még le tudtam lépni, de a másik kezemben lévő babakocsit a vezető odacsukta az ajtóhoz, majd — mint aki jól végezte a dolgát — elindult. Én pedig futva próbáltam kiszabadítani a kocsit. Végül is szerencsésen végződött a dolog: a kocsit sikerült leszedni, és mi sem estünk a lányommal a busz alá, de lehetett volna rosszabb is. A A mi esetünkben fiatal ültetvényekről van szó, amit a nemzetgazdaság vagyonának is tekinthetünk. Félő, hogy a tulajdonosok keresése közben sok parcellát kivágnak, elcsapnak stb. Kérdéseimet abban a meggyőződésben teszem fel, hogy kárpótlásra szükség van valamilyen formában. A sérelmeket azonban nem lehet újabb sérelmek árán gyógyítani és figyelembe kellene venni az elmúlt negyven évben felnőtt és maguknak helyet kereső nemzedék érdekeit is. Kérem, levelemet tegyék közzé és szívesen olvasnám jogi szakértő véleményét is. Tisztelettel: Orbán József Orgovány Molnár u. 34. (Készséggel adunk helyet a következő összeállításunkban a megyei kárpótlási hivatal illetékes vezetőjének vagy munkatársának, hogy véleményét megismertessük olvasónkkal és a hozzá hasonló kérdések feltevőivel — a szerk.) rült bennem, hogy iskolánk, a Juhar utcai Általános Iskola és Diákotthon — tanulóinak összetétele alapján — bizonyára megfelelő partner lenne arra, hogy hosszú időre megőrizze az értékes alkotást. Úgy vélem, legjelentősebb motivációt nem az amúgy is játékokkal elhalmozott gyerekeknek jelentené, hanem azoknak, akik szülő nélkül, intézeti körülmények között nevelkednek, s hátrányukat mentális sérülésük ténye is súlyosbítja. Nekünk, felnőtteknek, kik felelősséget érzünk sorsukért, kötelességünk olyan körülményeket teremteni, mely a lehető legteljesebb gyermeki életet biztosítja számukra is. Hiszem, hogy kezdeményezésünk senki érdekeit nem sérti, s ha iskolánk helyszínét alkalmasnak találnák, kooperatív egyezséget köthetünk. Kecskemét, 1993. augusztus 24. Tisztelettel: László Anikó ig.h. huppanót jelez. Ez utóbbi annyira igaz, hogy ha az arrajáró egyszer szerencsésen megússza az átkelést — ami hússzal aligha lehetséges —, az legközelebb messze elkerüli a terepet. Persze ez is a járműforgalom-korlátozás egyfajta módszere. Csakhogy aligha jogszerű. De talán egyszer arra tévednek az ügyben illetékesek is. P. S. vezető ezután még annyit sem tett. hogy megállt volna és elnézést kér. mi pedig sírva mentünk haza az ijedtség miatt. Egyébként az utánunk leszállni kívánó szomszédunk a 2,5 éves gyermekével a buszon maradt a következő megállóig, ahol sikerült leszállnia. Mindezek után annyit szeretnék mondani, hogy talán nemcsak azt kellene megvizsgálni, hogy a leendő buszvezető rendelkezik e a szükséges vezetői engedéllyel. Nem lenne baj, ha szeretné is a hivatását, és főleg az utasait. Lehetne talán kicsit to- leránsabb és segítőkészebb. Én úgy hiszem, a Volán van az utasokért és nem fordítva. Vagy talán tévedtem? Itt kérek elnézést a ritka és kivételes autóbusz-vezetőktől és mondok nekik ezúton is köszönetét, amiért képesek néha kellemes csalódást is okozni a népes kecskeméti utazóközönségnek. Hajdúkovics Ildikó és Galloné Hajdúkovics Mária kecskeméti anyukák Címünk: 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Egyszerűen elutasítanak Végső elkeseredésemben fordulok Önökhöz. Mivel a kunbajai önkormányzathoz hiába fordulok, mert egyszerűen elutasítanak, és már elegem van abból, hogy hiába megyek, választ nem kapok. 1977-ben mentem férjhez, és öt év után a férjemtől elváltam. Ekkor lettem idegbeteg. Körülbelül hat évet dolgoztam, és három komoly hasműtétem volt. Megpróbáltam magam le- százalékoltatni, de nem sikerült, mert 40 százalékra állapították meg a rokkantságomat és már nem tudom hová forduljak. Az igaz, hogy van telefonunk, de mivel beteges vagyok, éppen azért van, hogy tudjak orvosért telefonálni. A betegségem miatt sem a buszt, sem a vonatot nem bírom. Egyszerűen képtelen vagyok több időt eltölteni egy helyben. Már próbáltam elmenni dolgozni. Egy varrodában voltam, két hetet dolgoztam, azután majdnem két hónapig táppénzen voltam. Én nem tudok emiatt munkát vállalni. A polgármester pedig csak azt tudja mondani, hogy nincs semmi segély, és nem tud adni. Eddig az orvosi kártyám az öcsém nevén futott, de az is fuccsba ment, mert munka- nélküli lett. Most már abszolút, nem tudom, hogy mitévő legyek. Főleg, ha beáll a tél, azt sem tudom, hogy mivel fogunk melegedni, vagy netán megfagyunk, vagy mi lesz velünk? Ezért kérem az Önök segítségét, és hogy a nevem ne tegyék az újságba. (Név és cím a szerk.-ben) Nyugdíjasok képzése A lakossági közhangulat javítása érdekében a Nyugdíjasok Bács-Kis- kun megyei Érdekvédelmi Szövetsége Intéző Bizottsága kezdeményezését szeretnénk nyilvánosságra hozni, mivel pár héttel ezelőtti levelünkre egyes polgármesterek nem válaszoltak, pedig úgy gondoljuk, közös érdekről van szó. Az intéző bizottság elhatározta, hogy a szövetséghez tartozó nyugdíjas klubok vezetőit és a klubokból önként jelentkező tagokat, a szociális alapellátás, a társadalombiztosításban érvényes törvények, rendeletek ismereteire és azok megfelelő alkalmazására kiképezi — gyakorlati példák bemutatásával. A szövetség ily módon kívánja felvértezni a szellemi kapacitással és gazdag tapasztalatokkal rendelkező és jelentkező nyugdíjasokat szociálpolitikai ismeretekkel a bonyolult tevékenységre, az önkormányzati szociálpolitikai munka segítésére. A szövetség az ingyenes menedzselés fogalmába tartozónak tekinti a fentieken kívül a jövőre esedékes országgyűlési választások szervezéséhez a nyugdíjasok felkészítését, mint mozgósító erőt a szavazói létszám biztosításához, természetesen az alapszabályunkban feltételként rögzített pántonkívüliség, illetve pártsemlegesség garantálásával. A polgármesterektől a szövetség az ingyenes „népfőiskolái” oktatás vállalása mellett a lakóterületi nyugdíjas klubok részére, illetve a vezetőiknek anyagi támogatást kér az ellátásuk, szállásuk és élelmezésük fedezésére, A szövetség reménykedik abban, hogy mindazon polgármesterek, akiknek lakóterületi munkájához javaslattal élt, rövid időn belül a válasz is megszületik. Miklós László a nyugdíjasok Bács-Kiskun megyei szövetségének elnöke • • Osszeszorult a szívem Visszautasítom az állítást! A Kékszakállú herceg további sorsa • • Önhatalmú sebességkorlátozás • Sajátos kivitelezésű, önhatalmú sebességkorlátozás. valaha. Bálint István,Szánk A VOLÁN VAN AZ UTASOKÉRT Babakocsival utazni szinte lehetetlen Kegyeletsértés — felsőfokon
