Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

-1993. augusztus 23., hétfő HIT ES ELET Egyetértésben, jókedvűen A Magyar Máltai Szeretetszolgá­lat Kecskeméti Csoportja egyhetes nyári tábort szervezett általános isko­lás — mozgássérült és egészséges — gyerekek részére. Negyven gyermek érkezett a megye különböző részéről. A mozgássérült, az értelmi fogya­tékos és az egészséges gyerekek nagy egyetértésben és jókedvűen töl­tötték együtt a hetet. Volt játék, ki­rándulási rajzolás, bábkészítés, strandolás, esténként tábortűz, „csil- lagvizsgálás” és nagy-nagy beszélge­tések. A szeretetszolgálat munkatár­sai látták el a tábort és szolgálták ki a gyerekeket. A finom ételeket Bálint bácsi, kerekegyházi szakács készí­tette a tábor valamennyi lakójának nagy megelégedésére. A táborozás mind a gyerekek, mind a velük foglalkozó felnőttek lelki gondozását is szolgálta. • Igen népszerű volt a Ki mit tud? vetélkedő a tábor valamennyi lakója között.(Foto: Gábris Elek). A VATIKÁN VILÁGA Mit sugall az új pápai enciklika? II. János Pál pápa rövidesen uj en- ciklikát bocsát ki erkölcsi kérdések­ről. A világ különböző részein meg­jelenő újságok az ADISTA olasz saj­tóügynökség kivonatos anyaga alap­ján máris bő terjedelemben és kom­mentárokkal ellátva ismertetik a Ve- ritatis Splendor ( Az igazság tündök­lése) kezdetű pápai levelet, amelyet a pápa doktrinális testamentumaként emlegetnek. A már említett sajtóértesülések szerint a csupán pápai aláírásra váró enciklikában II. János Pál az erkölcsi normák szigorú megtartása mellett foglal állást és az emberi felelősségre hivatkozik. "Az ember arra hivatott, hogy olyan legyen mint Isten” — emlékeztet, de figyelmeztet arra is, hogy "nem a saját tetszése önkényé­ben válik hasonlatossá Istenhez, ha­nem olyan mértékben, amilyenben felismeri, hogy az igazság és a szere­tet egyben saját szabadságának ér­telme és célja". A pápa szerint ami­kor az ember teljes autonómiára és függetlenségre törekszik, tagadja Is­tent és tagadja önmagát. A tudomá­nyos-technikai fejlődés is csak akkor képes elnyerni emberi értékét, ha aláveti magát az erkölcsi elveknek. II. János Pál már korábban is állí­totta, hogy "az önmaga középpont­jává vált bűnös ember úgy igyekszik Szent Hubertusz napra készülve A vadászok védőszentjének nap­jára, szeptember 18-ra, Szent Huber­tusz ünnepére készül az ország ösz- szes vadásztársasága. Megyénkben Kecskemét-Hetényegyházán, a Nyíri erdőben közös erdész-vadász ünnep­ség lesz, a Kiskunsági Erdő és Fafel­dolgozó Gazdaság, valamint a Bács-Kiskun megyei Vadásztársasá­gok és Vadgazdálkodó Szervezetek Szövetsége rendezésében. Ebből az alkalomból kerestem fel Bence And­rást, a szövetség megyei elnökét és Szulyovszky László kerületvezető erdészt. — A német, a dán, a magyar mon­davilágban fellelhető Szent Huber­tusz legendája, amely szerint Isten eszköze egy gímszarvas bika volt. Amikor a vadász megpillantotta és célba vette, hatalmas agancsai között egy fényes keresztet látott. Ez a lá­tomás megtérésre és egy életen át Is­ten szolgálatára késztette a fiatal lo­vagot, aki 658-tól 723-ig élt és Szent Hubertusz néven került be a történe­lembe — meséli Bence András. — A vadászoknak mit jelent ez a legenda? — Ezzel tiszteljük a vadat. Sokan erre biztosan azt mondják, hogy mégis lelövöldözzük őket. A vad- gazdálkodás a vadászat egyik fel­adata. Megvannak ennek a maga tör­vényei és szabályai. — Nem emlékszem, hogy az elmúlt évek során Szent Hubertusz ünnepet tartottak volna Magyarországon. Ez most egy új szokás, divat, nosztalgia akar lenni? — Dán és német földön már a XIII. századból maradtak följegyzé­sek erről az ünnepről. Nálunk 1979-ben tartottak ilyet, nem hivata­losan, majd 1990-ben Zalában a né­met vendégvadászok közreműködé­sével. amelynek fő része természete­sen a szentmise voll. Azóta megala­kult a Vadászati Kulturális Egyesü­• Az épülő kápolna a Nyíri erdőben. let. Ez a vadászati kultúra hagyomá­nyainak újraélesztésére, az etikus vadászat megteremtésére szolgál. Ez a szervezet szorgalmazta először, hogy az országban egyszerre, ezen a napon ünnepeljük meg a vadászok napját. Szép volt Zalkában a néme­tekkel való közös ünneplés is, de le­gyen ez mégis magyar. Az ünnep mindenütt szentmisével kezdődik, de kiállítások, versenyek, bemutatók színesítik a napot. Ennek egyik szín­helye lesz a Nyíri erdő, ahova már egy nagyon szép, színes programot készítettünk és több ezer vendéget várunk. — A szertartás része egy új ká­polna felavatása lesz, amit Szu­lyovszky úr, mint keriiletvezetö er­dész és megszállott gyűjtő szorgal­maz. — A néprajzi és az 1848-as gyűj­temény mellett elég jelentős egyházi gyűjteményem is van. Már régebben gondoltam arra, hogy egy megfelelő épület kellene, ahol el tudnám he­lyezni. Sok tárgyam van Szent Hu- bertusszal kapcsolatosan is. így szü­letett a kápolna ötlete, ami már közös üggyé vált. Szent Hubertusz emlékeit tíz éve gyűjtöm, de természetesen a kápolna nemcsak a gyűjtemény he­lye lesz, hanem a hetényegyházi plé­bániához tartozva alkalmanként szentmisék bemutatására is szolgál. Ebben elsősorban a kirándulócsopor­tok igényeire, az erdész és vadász fi­atalok esküvőjére és egyéb meghitt családi eseményekre, valamint a Szent Hubertusz nap évenkénti meg­ünneplésére gondolok. Remélem, hogy ez a kis vadász-kápolna meg­hittebbé teszi a helyet, ami a homok­hátság ékessége árvalányhajas buc­káival, madárvilágával. Ivanics Zsuzsa BÚCSÚ A HALASI GYÜLEKEZETTŐL A lelkésznő Tiszakécskére készül Segédlelkészként érkezett Kis­kunhalasra 1991, október 1-én, majd egy év elmúltával beosztott lelld- pásztorként szolgált, s most, mint a tiszakécskei gyülekezet leendő hitok­tató pásztora, utolsó alkalommal hir­dette az Igét Kiskunhalason. Noha búcsúzott, szavai mégsem saját érzéseit, hanem a napi Igét visszhangozták. Mint mondotta Ke­resztes Hajnalka, nem a saját szemé­lye a fontos, munkája megméretteté­sére sem ő a hivatott. A pedagógusi múlttal, tanítói dip­lomával rendelkező lelkésznő új gyü­lekezetében a gyermekekkel váló nevelő-tanító-hitoktató munka során kamatoztathatja majd a korábban megszerzett ismereteit, így aztán a kiskunhalasi gyülekezetben ellátott széleskörű lelkészi tevékenységét teljes erejével a nebulók lelki épülé­sére fordíthatja. — Minden lelkipásztor számára többet jelent egy-egy hitéleti tevé­kenység azok közül, amelyeket nap, mint nap ellát — vallotta Hajnalka! Ezek közül számára igazán a gyere­kek és öregek lelki gondozása a leg­becsesebb dolog. így érthető ha na­gyon közelálló feladatnak tekinti, hogy Hegedűs Lóránd püspök úr Ti­• Keresztes Hajnalka. szakécskére nevezte ki. Mielőtt azonban eleget tenne hivatásának, városunk idős, megfáradt gyüleke­zeti tagjaitól sorra elköszön, egy ki­csiny vigaszt nyújtva a hozzá biza­lommal közeledő, nyíltszívű embe­reknek. Nem búcsúzik el végleg, hiszen az egyházmegyében maradva közös ünnepeinken újra felevenítheti kap­csolatát az évek folyamán megismert fiatal fiúkkal, lányokkal, illetve a gyülekezet felnőtt és idősebb tagjai­val egyaránt. — Egyet tudok — fejezte be mon­danivalóját néhány nappal ezelőtti beszélgetésünk alkalmával — hogy tőlem telhetőén, legjobb tudásom szorgalmam és akaratom szerint megpróbálok helytállni új beosztá­somban. Ehhez folyamatosan kérem az Úristen segítségét és lelket erősítő támogatását. Utolsó igehirdetését követően — melyben arra intett, hogy a hiábavaló munka elhomályosítja Isten gondvi­selő szeretetét — Mikesi Károly nagytiszteletű úr, valamint Székely Tibor gondnok a gyülekezetét is képviselve a következő bibliai idé­zettel köszönte meg a lelkésznő Isten nevében végzett eddigi, sokoldalú munkáját: „Elfáradnak és ellankadnak az if­jak, még a legkiválóbbak is megbot­lanak. De akik az Úrban bíznak, ere­jük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:30-31). Gáspár Mónika érvényesülni és a végtelen iránti vá­gyát kielégíteni, hogy használja a dolgokat - a gazdagságot, a hatalmat és az élvezeteket -, de anélkül, hogy törődne a többi emberrel, akit igaz­ságtalanul kifoszt és tárgynak, vagy eszköznek tekint. Ezzel a maga ré­széről hozzájárul azoknak a kizsák­mányolási és szolgasági struktúrák­nak a megteremtéséhez, amelyeket egyébként meg akar bélyegezni." A pápa a krisztusi odaadást, önfeláldo­zást és szertetet teszi példaként az ember elé, és bűnnek tekinti, ha va­laki úgy értelmezi, úgy fogja fel a körülötte lévő világot, hogy azt tehet benne, amit akar, ami csak az ő hasz­nára van és ami neki jólesik. Úgy gondolja, hogy azt teheti a másikkal, különösen az elesettel, amit jókedve diktál. Sürgeti az aláírásra váró pápai enciklika a védtelen élet tiszteletét a magzatéig bezárólag. Ezzel kapcso­latban kitér a szexualitás kérdéseire és erkölcsi követelményeire is. Az enciklika utolsó fejezetében a pápa a püspökökhöz és a teológu­sokhoz szól, s a haladás iránti nyi­tottságot, de egyben a szigorú erköl­csi normák iránti tiszteletet követeli meg tőlük. Anélkül, hogy újból ki­nyilvánítaná a pápai csalhatatlanság elvét, inti őket a szélsőséges maga­tartásformáktól, valamint az egyházi BÚCSÚ VODICAN tanítás szertelen interpretálásától. A Veritatis Splendor hat éve ké­szül, már többször is átírták, csiszol­ták, finomították: az októberben 15- ik éve Szent Péter trónján ülő pápa egyfajta szellemi-erkölcsi szintézi­sének tartják. Szakértők emlékeztet­nek arra, hogy a most 73 éves len­gyel pápa mindig szorosan össze­kapcsolta az erkölcsi kérdéseket a társadalmiakkal, a "munka evangéli­umával". Legutóbbi enciklikájában, a Centesimus Annus-ban például együtt szállt síkra a magántulajdon és a javak egyetemes rendeltetése mellett, s leszögezte: "Isten a földet az egész emberi nemnek adta, hogy valamennyi tagját éltesse, anélkül, hogy bárkit is kizárt volna belőle, vagy előnyben részesített volna". A szolidaritás eszméjét magasztalva le­szögezte: "Az emberek és mindenekelőtt a szegények iránti szeretet, akikben az egyház Krisztust látja, az igazságos­ság előmozdításában ölt testet. Ez nem valósítható meg maradéktalanul akkor, ha az emberek nem ismerik fel: az aki szükséget szenved, aki lét- fenntartásához kér támogatást, nem kellemetlenkedő, vagy nyűg, hanem alkalom a jócselekedetre, a nagyobb gazdagság lehetősége". Simó Endre Felújítások a kegyhelyen A jelentős hagyományokra vissza­tekintő máriakönnyei (vodicai) nagybúcsút az idén szeptember 1 l-12.-én tartják meg. A programról és az előkészületekről Jávor Ferenc, á^bajai Barátok temploma plébánosa tájékoztatott. Elmondása szerint a búcsút meg­előzően, szeptember 8.-án, Kisbol- dogasszony ünnepén szentmise és szentbeszéd lesz a kegy kápolnában. A hétvégi búcsú az ifjúság vallásos és erkölcsi neveléséért, és a világbé­kéért való könyörgés jegyében telik, hogy a magyar ifjúság találja meg önmagát és azon az úton járjon, ame­lyen a hazájának is használni tud. Az ünnepi program szombaton délelőtt 11 órakor kezdődik, amiko- ris Bácskai Sándor, Keve atya, cisz­tercita szerzetes mond énekes misét, szentbeszéddel. Délután a búcsúsok fogadása és gyóntatás lesz. Este fél hét órai kezdettel Binszki József, a Barátok temploma káplánja mond szentmisét. Késő este, fél tíztől Ta­más József, tiszaföldvári plébános tart vetítést. Éjfélkor a búcsúsok a halottaiért misézik Schindler Mátyás, vaskúti plébános. Vasárnap már reggel hattól lesz­nek szentmisék. Délelőtt fél kilenc­kor a kápolnában Fra Ivica Alilovic, a bajai Ferences rendházban lakó * bosnyák szerzetes mond bunyevác nyelvű, a szabadtéri oltárnál pedig Raffai István nyugdíjas plébános német nyelvű misét és szentbeszédet. Az ünnepélyes nagymisére 10 órakor kerül sor a szabadtéri oltárnál. Ezt Marosi Izidor, nyugdíjas váci me­gyéspüspök celebrálja. Az ünnepre készülve jelentős fel­újítási munkák történtek Vodicán. így például a kápolnát kifestették, felújították a világítást. Az összes költség mintegy 150 ezer forintot tett ki. Zalavári László Közös mise Megyénkből elég sokan keltünk útra július 23-án, hogy elzarándokol­junk Mátraverebély-Szentkútra, a Szent Anna búcsúba. Jézus nagy­anyja és Mária édesanyja, Anna tisz­teletére jött össze a hívők több ezres tömege.' A nagymamák különös át­éléssel vettek részt a szertartásokon. Tudják, hogy a hitre nevelő munká­juk a gyermekeik felnevelésével nem ért véget. A korunk szelleme a fel­nőtté vált gyermekeket sok esetben magával ragadta. A fiatalok vallás­gyakorlása sok településen, főleg falvakban elmaradt. Az unokák meg­születésével ismét a nagymamákon a sor, hogy a kicsik vallásos nevelésé­ben fáradozzanak. A búcsúra Szlovákiából is nagyon sokan átjöttek, ezért két nyelven szólt a prédikáció és a szertartás több részlete is. Kovács Mária Hittanya Bugacon Augusztus elején kezdődött a lel- kigyakorlatos tábor Bugacon, a kis­kunfélegyházi fiatalok szervezésé­ben. Majsáról ketten mentünk ebbe a táborba úgy, hogy nem tudtuk, mire számíthatunk. Mégis annyira jól éreztük magunkat, hogy elhatároz­tuk: jövőre is részt veszünk benne, ha lesz. Ezt szinte mindenki így gon­dolta, aki ott volt. Táborvezetőnk Finta József dia­kónus volt, aki mindent megtett a tá­bor sikeréért. Ezt szigorával, humo­rával, közvetlenségével sikerült is el­érnie. Minden nap két előadást hall­gattunk, majd félórás csendet köve­tően kiscsoportokban beszéltük meg a hallottakat, amelyek témája a tízpa­rancsolat volt. Minden napot misével zártunk. A kötött programok mellett sok egyéb lehetőség volt, ami színessé tette napjainkat. Túráztunk Bugacra, tanulhattunk makramézni, gyöngyöt fűzni, rózsafüzért csomózni. Külön­böző táncokat próbáltunk elsajátí­tani, tanyákat látogattunk, voltak ve­télkedők, közös munkák, játékok. Volt nyitó és záró tábortűz, ame­lyekre programokkal készültünk. Egy éjszaka felváltva virrasztottunk egy-egy órát az Oltáriszentség előtt, majd böjtöltünk. Annyira összenőtt a társaság, hogy csak nagyon nefiezen sikerült elbú­csúznunk. Sípos Ági Egy hasznos kiadványról Egyik ismerősöm mesélte nemré- ginben, hogy kislánya az angolki­sasszonyokhoz jár. Szabadkozva mondta, hogy korábban szinte sem­mit sem tudtak az intézményről. De, hogy nincs egyedül, arra számos pél­dát lehetne említeni. A tájékozatla­nok mentségére szolgáljon, hogy az elmúlt évtizedekben erről a szerze­tesrendről és intézményeiről nem so­kat lehetett tudni, pedig 1917-től Kecskeméten is működött iskolájuk. Ezért is öröm kézbevenni azt az Íz­léses kiállítású füzetet, amelyet a Kecskeméti Angolkisasszonyok Ward Mária Leánygimnáziumának Kis Kalauza címmel írt és szerkesz­tett Laczkóné Pálfi Alojzia, az újból megnyílt intézmény igazgatónője. Ebből megismerhetjük az angol ren­dalapító, Ward Mária rövid élettörté­netét, aki 1609-ben Franciaország­ban gyűjtötte maga köré azokat a honfitárnőit, akik hozzá hasonlóan művelt, vallásos, házvezetéshez is értő, hazafias szellemű lányokat akartak nevelni s azt vallották, hogy a tudományos ismeretek elsajátítása a lányok számára is fontos. Sok vi­szontagság* után 1703-ban hagyta jóvá a rend működését XI. Kelemen pápa, azóta tartják számon. Rendházaik és iskoláik Eu- rópa-szerte elterjedtek és ismertté váltak. Pázmány Péter révén már 1628-ban Pozsonyban is működtek. 1770-ben Mária Terézia hívására Budán is letelepedtek. Kecskeméten a két világháború között nyolcosztályos leánygimnázi­umuk és tanítóképzőjük működött, az 1948-as államosítás miatt azonban kénytelenek voltak befejezni tevé­kenységüket. Az elmúlt évben, 1992. őszén — éppen a kecskeméti letele­pedés 75. évfordulóján — nyitotta meg kapuit újra a gimnázium a volt katolikus bérház (korábban rendőr­ség) épületében. A történeti visszatekintésen túl számos hasznos és praktikus ismere­tet tartalmaz még a kiadvány, amely Kecskemét Megyei Jogú Város tá­mogatásával készült. Sz.Kőrösi Ilona REGI HAGYOMÁNY SZERINT Búcsú Helvécián 1 Sokan jöttek Agasegyházáról, Kadafalváról, Fülöpjakabról, Köncsögpus/.táról és Matkóról. A Mennybe felvett Boldogasszony ünnepén, augusztus 15-én tartották Helvécián a templom búcsúcsúját. Az ünnepi beszédet Veszprémi Tibor nyugalmazott piarista tanár mondta. Gondolataiban kiemelte: a búcsú a templom ünnepe, mint az embernek a név- vagy születésnapja. Régi ha­gyomány, hogy erre a hívek együtt készülnek. Otthonaikat kimeszelik, az egész falu tiszta ünneplőbe öltö­zött. Jönnek ilyenkor a faluba a tá­volban lévő rokonok, ismerősök. Jönnek, mert hívják őket az itteniek, hogy együtt ünnepeljenek. Minden nép szentnek tartja saját templomát. Az ember hite szerint ott lakik az Isten. Ezért a templom ün­nepe egyben az Isten ünnepe is és ezért jó együtt örülni. Ha az ember Istent nem akarja ismerni, tisztelni, eszméknek hódol: bálványt imád. A pénz, a becsület, a hatalom vágya ideig-óráig tartó hamis ragyogás. Sokan már nem hódolnak a hamis bálványoknak sem, de mégis félnek Isten mellett igent mondani. Maguk­ban talán már felismerték őt, de fél­nek a környezetük megítélésétől, az esetleges gúnyolódástól, pedig az igazi ragyogás Istenben van. Az Urat nem lehet csak egy keve­set, vagyis félig-meddig szolgálni. Az igazi hit ugyanis teljes és egész embert kíván, egész lelket és egész szivet. Az Úr az igazság és az élet és ezt csak az igaz hívő látja és tapasz­talja meg tisztán. Jézus igazsága maga az élet. Az ember sokszor hirdeti a keresz­ténységet, de legázol mindent, ami az érdekeibe ütközik. Ez idegen az Isten számára és idegen a keresz­ténység számára is. A kereszténység hivatása más, és ha ezt a másságot — ami a szeretetben gyökerezik — fel meri vállalni, akkor építi valóságo­san Isten országát. I. Zs. • Az oldal a Kecskeméti Lapok közreműködésével készült. Szerkeszti: ivanics Zsuzsa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents