Petőfi Népe, 1993. augusztus (48. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-16 / 190. szám

MEGYEI KORKÉP 5 1993. augusztus 16., hétfő AZ ÚJONCOK TÖBBSÉGE GYENGE FIZIKUMÚ A bevonulok csaknem fele munkanélküli 600 TONNA KEROZIN A KALOCSAI FÖLDBEN Nincs pénz a talaj tisztításra A közelmúltban ismét sok száz és ezer családnál csöngetett a postás, hogy átadja a féltve nevelgetett fiúk­nak a behívóparancsot. Sokan vi­szont csak mostanában esnek át a so­rozáson, ahol egy bizottság ítéleté­nek megfelelően megkapták alkal­massági minősítésüket. Többségük sorkatonai szolgálatra alkalmas... A legnehezebb a búcsú pillanata. (Fotó: PN archív) A Bács-Kiskun megyei Hadkiegé­szítő Parancsnokságon a nemrégiben nyugdíjba vonult Bán Sándor őr­naggyal, és az újonnan kinevezett Szabó János alezredessel, a kiegé­szítő osztály vezetőjével arról be­szélgettünk, hogy miben változott munkájuk az utóbbi években? Szabó alezredes katonai pályafutásának je­lentős részét a megyében töltötte le, legutóbb a szegedi Hadkiegészítő Parancsnokságon dolgozott. — Ami a sorozásokat illeti — kezdte Bán Sándor — kialakítottunk egy jól működő rendszert, mely a szabályokkal összhangban azt az alapot követi, hogy a leghumánusabb módon feleljünk meg a hármas köve­telménynek: érvényesüljenek mind a csapat, mind a hadköteles, mind a hadkiegészítő parancsnokság érde­kei. Az, hogy a megyében a fiúk 80 százalékát lakóhelyükhöz legköze­lebbi egységhez tudjuk bevonultatni, az többek között ennek a hozzáállás­nak a megnyilvánulása. Reméljük, a jövőben is így lesz, a körülmények lehetővé teszik ezt. — A körülményeket gondolom a még meg nem született honvédelmi törvény határozza majd meg! — Hiányoznak a kiegészítő ren­delkezések is, vagy a társadalombiz­tosítással kapcsolatos törvények: például ki finanszírozza a sorozások orvosi vizsgálatait? — Sokféle szóbeszédet hallani, miszerint a jelenlegi tizenkét hónap­ról másfél évre emelik a sorkatonai szolgálat idejét, vagy ellenkezőleg, hat-kilenc hónapra csökkentik... — Véleményünk szerint a sorka­tonai szolgálat egy év marad! Csök­kenteni ezt már nem lehet, növelni pedig nem szabad. — Tapasztalataik alapján mi je­lenti a legnagyobb gondot a sorozá­soknál? A fiatalok végül is itt talál­koznak először a honvédséggel! — Sajnos, a fiatalok egészségügyi állapota, és minden ami ezzel össze­függ. Régebben jól meg lehetett kü­lönböztetni a városi és falusi fiatalo­kat — fizikai állapotuk alapján: ma már a vidéki fiúk is magukon viselik az urbanizációs jegyeket. Egy-egy sorozás alkalmával negyven fiatalból jó ha két-három jó felépítésű, férfias alkattal találkozunk. A nálunk folyó orvosi alkalmas- sági vizsgálatok célja egyébként nemcsak annak megállapítása, hogy ki alkalmas katonai szolgálatra, ha­nem, hogy ki milyen beosztásra al­kalmas. De a problámák már ott élkezdőd­nek, hogy mindennek megállapításá­hoz nincsen elegendő adatunk. Nem a sorozáson kellene kiderülni a fiúk­ról, hogy milyen betegségeik van­nak, azokat már korábban dokumen­tálni kellett volna valakinek. Megfe­lelő adatbázis híján nálunk valóban csak a legnyilvánvalóbb orvosi prob­lémák derülnek ki. A kialakuló házi­orvosi szolgálat jelentős segítséget nyújt majd ebből a szempontból is: hiszen a háziorvos gyermekkora óta ismeri a fiúkat, és pontos adatokkal szolgálhat egészségügyi állapotuk­ról. — Jelenleg előfordulhat-e , hogy felületesen vizsgálják meg a sorköte­leseket? — Nyugodtan állíthatjuk, hogy félreminősítés miatt nem történt még semmiféle katasztrófába torkolló eset! Az viszont előfordulhat, hogy sok fiú még el is titkolja betegségét, mert úgy érzi, a barátai lenéznék, pu- hánynak neveznék, ha alkalmatlan­nak ítélnénk a katonai szolgálatra. A fordított eseteket könnyen kiszűrjük, a mondvacsinált betegségek hamar lelepleződnek. — Sajnos gyakran hallani öngyil­kos katonákról: felmerül-e ilyenkor a sorozóbizottság vagy az orvos fele­lőssége? — A felelősség kérdése összetett. A hadseregben megmutatkozik, elő­jön a polgári egészségügy sok ano­máliája. Arról nem is beszélve, hogy maguk a fiatalok is egyre nehezeb­ben viselik el az átlagosnál alig na­gyobb terhelést. Sokan pszichológiai problémákkal küszködnek, a bezárt­ság, a beilleszkedési zavarok könny- nyen kibillenthetik egyensúlyából a labilis természetűeket. A sorozáso­kon — éppen ezért mindenképpen meg kell oldani — már a közeljövő­ben — hogy ott legyen a pszicholó­gus is! Azt azért szerencsére el­mondhatom, hogy nagyon tapasztalt orvosok vizsgálják a sorköteleseket. — Az egészségügyi gondokon túl mi az, amiben segíteni tudnak a be- vonulóknak? — Fontosnak tartjuk a jó légkör megteremtését, hogy a fiúk megért­sék, a bizottság az ő érdekeiket is szolgálja. Megpróbáljuk a lakóhe­lyéhez minél közlebb behívni őket, már amennyire ez lehetséges! A had­sereg és az egyén érdekei közül min­dig a szituáció dönti el, hogy melyik érvényesül inkább. Nyilvánvaló, hogy a kecskeméti fiatalok közül ke­vesebben kerülhetnek Kecskemétre, mert több a sorköteles, mint ahány hely van. Baján, vagy a kisebb tele­püléseken más a helyzet. Igyekszünk az optimálishoz közelítő megoldást kell megtalálni, ezért kell tekintettel lennünk a halasztási kérelmekre is. — Volt időszak, amikor minden kérelemre engedélyezték a halasz­tást, az utóbbi években csak a legin­dokoltabb esetben. Mi a helyzet ma? Talán meglepő, de februárban sokkal többen szerettek volna bevo­nulni, mint amennyit be tudtunk so­rozni. Fellép ugyanis egy újabb szempont, a munkanélküliség! A ka­tonáknak több mint 40 százaléka ugyanis munkanélküli, és ez meg­döbbentő adat! Éppen ezért kérik a körükből a mielőbbi behívásukat, hogy legalább a katonaságon legye­nek túl. Az új honvédelmi törvény tervezetében szerepelt egy olyan ja­vaslat is, ami előnyben részesítené az ilyen „önkénteseket”. Bármilyen ké­rése is van a sorkötelesnek, akár ha­lasztani akar, akar hamarabb bevo­nulni, fontos, hogy még tudjunk tenni valamit az érdekében. Ha ez si­kerül, számunkra az az igazi siker, ha visszajelzést is kapunk arról, hogy valaki milyen helyre került, mennyi­ben sikerült összeegyeztetni az érde­keket: a honvédségét és a bevonu­lóét! Bán János Immár több alkalommal került a nyilvánosság figyelmébe Kalocsa város neve azzal kapcsolatban, hogy felszámolták a volt szovjet hadsereg katonai jellegű létesítményeit. Azon túlmenően, hogy a szabaddá tett ob­jektumok egészének rendeltetés sze­rinti hasznosítása sem látszott köny- nyű feladatnak, a felméréseket végző hivatalos szervek súlyos környezet­szennyezésekre utaló jeleket tapasz­taltak. A szovjetek a katonai céllal hasz­nált terület egyes részein a talajt és a talajvizet elszennyezték. A szennye­zés különböző kőolajtermékekkel történt, és mértéke különösen nagy volt az ún. üzemanyag-tároló kör­nyékén. A szennyezés feltárását a budapesti Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet és az Alsó-Dunavölgyi Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség szak­emberei végezték. Kiderült, hogy a vizsgált terület bizonyos részén a ta­lajvíz felületén úszó kerozinréteg ta­lálható. így történhetett, hogy az első talajvízminta vételekor — szakem­berek nem kis meglepetésére — ki­zárólag sárgás színű kerozint találtak víz helyett. A talajvíz felszínén levő kerozinlencse mozgási irányának követése céljából az Alsó-Dunavöl­gyi Környezetvédelmi Felügyelőség a szennyeződés feltárását követően több észlelő talajvízkutat telepített, melyeknek vizét a kerozintartalom miatt vizsgálja. A kárfelszámolási terv az időköz­ben kiegészített és pontosított feltá­rási beszámolók adatai alapján ké­szült el. A kárelhárítást végző kivite­Kezdetben volt az Állami Szám­vevőszék. Néhány hónapja dolgozik az Országgyűlés Számvevőszéki Bi­zottsága, és hamarosan létrejön a Központi Számvevőségi Hivatal is. Nem lesz egy kicsit sok az ellenőr­zésből? - kérdeztük az ÁSZ elnöki titkárságának igazgatóját, dr. Lévai Jánost.- A fejlett demokráciákban a le­hető legtermészetesebb, hogy több oldalról figyelemmel kísérik a gaz­dasági, pénzügyi és jogi folyamato­kat. Nálunk a rendszerváltást köve­tően átfogó vizsgálatok folytatására csak az Állami Számvevőszék kapott jogosítványt. Egyetlen hivatal képte­len mindenen rajta tartani a szemét. Ezért természetes, hogy a kormány­zat létrehozza a Központi Számve­vőségi Hivatalt: feladata a Pénzügy­minisztérium szakmai felügyeletével a költségvetésből juttatott pénzek felhasználásának vizsgálata lesz. Vagyis azt ellenőrzik majd, hogy az lezőt versenypályázat útján jelölték ki, melyet a budapesti Energiagaz­dálkodási Rt. végez. A tervnek meg­felelően az előkészítő munkálatok már 1992-ben elkezdődtek. Nagy mennyiségű szennyezett talaj került kitermelésre, és kialakították a szük­séges elvezető árokrendszereket is. A kisebb-nagyobb zökkenőkkel üzemelő rendszer segítségével meg­kezdődött a talajban és a talajvíz fel­színén lévő kerozin összegyűjtése, így 1993 július végéig megközelí­tően 600 tonna kerozint sikerült ösz- szegyűjteni. Az alkalmazott kárelhá­rítási módszer úgy tűnik bevált, ám augusztus elejétől a helyreállítás szünetel. Nem hivatalos értesülések szerint a kárelhárítás folytatásának pillanatnyilag anyagi okai vannak. Remélhetően ez az akadály rövide­sen elhárul, mert egyelőre közelről sem tekinthető megoldottnak, befe­jezettnek a terület tervezett mértékig való megtisztítása. A kitermelt talaj szennyezettségének megszüntetését speciális baktériumok segítségével végzik. Első látásra (szaglásra) ez a tevékenység is eredményekkel ke­csegtet, de közelebbi vizsgálódás után megállapítható, hogy bizony még tartalmaz szénhidrogén-szárma­zékokat a talaj — köznapiasan szólva még bűzlik—, tehát ez sem tekinthető teljesen befejezettnek. A helyszínen tapasztalatokat ösz- szegezve elmondhatjuk, hogy az ed­digi kárfelszámolási tevékenység nem volt hiábavaló, de a szennyező­dés megszüntetéséig még van bőven tennivaló. Péter Balázs egyes minisztériumok és kormány­zati intézmények megfelelően gaz- dálkoznak-e a rendelkezésükre álló pénzzel.- Az Állami Számvevőszék is folytat hasonló vizsgálódásokat. Ezentúl kétszer ellenőrzik ugyanazt?- Szó sincs erről, bár elkerülhetet­lenül lesznek átfedések. Komoly fel­adataink egyike az alapítványok mű­ködésének ellenőrzése. Az ÁSZ ter­mészetesen nem szólhat bele az egyes kuratóriumok munkájába, de arra mindenképpen fényt kívánunk deríteni, hogy valójában milyen pén­zekből tartják fenn magukat. Ha­zánkban - tudomásom szerint - mintegy hétezer alapítványt jegyez­tek be, és ezek csekkszámlájára nemcsak magánszemélyek fizetnek be pénzt, hanem komoly támogatást kapnak közintézményektől is. Az Ál­lami Számvevőszéket ez utóbbiak „jótékonykodása” érdekli főleg. FEB A laktanya kapujának átlépése után kezdődik az újoncélet, mely egyeseknek gyorsan, másoknak csigalassúsággal telik. Ellenőrzik az alapítványokat HÁROMSZÁZ MÁRKA EGY ZÜMMÖGŐ CSALÁD Béreljen poszméheket! Kisemmizik-e magukat az imrehegyi szövetkezeti tagok? A német piacokon járva a külföldi vásárlónak nyomban szemet szúrnak a figyelemfelkeltő táblák: az adott zöldség vagy gyümölcs „biológiai” úton, vegyszerektől mentesen érett be, fogyasztása semmiféle kockázat­tal nem jár. A Magyarországon még ritkaság­nak számító jelenség oka az egyre szigorúbb német törvényekben rejlik. Ezek egyre kevesebb növényvédő­szer alkalmazását engedélyezik. Rá­adásul a kártevők az évtizedeken át folytatott vegyi irtóhadjárat nyomán többnyire rezisztenssé váltak a ké­miai mérgekkel szemben, így azok legföljebb csak a fogyasztóknak okozhatnak bajt. Utóbbiak közül is egyre többen eszmélnek rá, hogy a vegyszerezés komoly egészségkáro­sodás veszélyét rejti magában. Ezért nagy keletjük van a „bio-bauer„-ek, azaz a zöldségüket és gyümölcseiket vegyi anyagok nélkül termelő gaz­dák termékeinek. Hogy a termés mégse váljék fa­lánk rovarok áldozatává, a termelők a kártevők természetes ellenségeit vetik be a harcban. A levéltetvek és takácsatkák ellen például apró für- készdarazsak veszik fel a küzdelmet. Utóbbiakat a körzeti növényvédelmi hatóság „tenyészti” és bocsátja - megfizethető térítés ellenében - a gazdák rendelkezésére. A mainzi in­tézetben például több mint harminc különféle hasznos rovarfajtát te­nyésztenek. Ezek mindegyike úgy­szólván „méretre szabott” természe­tes ellensége egy-egy mezőgazda- sági kártevőnek. A biológiai a nö­vényvédelem előnyei szembeszö- kőek. Azon túl, hogy egy gramm méreg­gel sem terheli a környezetet, lehe­tővé teszi a termés optimális időben történő betakarítását. A vegyszerrel kezelt fajták esetében a gazdának legalább tíz napot várnia kell az utolsó permetezés után, amíg meg­kezdheti a szüretet - ezalatt a termés túlérhet, de akár tönkre is mehet. A legújabb sláger: a gazdák posz­méheket bérelhetnek gyümölcsfáik és zöldségeik beporzására. A tenyé­szet egy Frankfurt melletti faluban, Hattersheimben található. A „dongó­telep,, tulajdonosa plexiüvegből ké­szült kalitkákban, 28 fokos melegben és 70 százalékos páratartalom mellett tenyészti szorgos kertimunkásait, akiket a virágzási időszak kezdetéig virágporral és cukrozott vízzel táplál.-A poszméhek tudják, mikor jön el a beporzás, a megtermékenyítés optimális időpontja - állítja a hár- tyásszámyú dolgozók gazdája. A fe­kete-sárga csíkos, nagytermetű rova­rok még a háziméhnél is szorgalma­sabbak. Utóbbi csak 18 fok fölötti levegő hőmérsékleten hagyja el a kaptárt, s repül ki „dolgozni”, míg a poszméhek már 14 fok mellett is ki­rajzanak, virágról virágra szállva, gyűjtögetve a nektárt. Eközben per­sze elvégzik a gazda számára nélkü­lözhetetlen beporzást is. Különösen a paradicsom esetében jön kapóra a zümmögő munkások segítsége. E zöldségféle virágzásakor a termelők­nek hetente többször is meg kell ráz­niuk a növény szárát, hogy a virág­por ráhulljék a termő bibéjére, fezt a munkát a poszméhek sokkal hatéko­nyabban végzik. Az általuk megtermékenyített pa- radicsómfajták átlagosan 20 száza­lékkal többet termettek tavaly, s a termés átlagos mérete is nagyobb volt, mint a kézzel beporzott ícont- rolltáblán. Egy poszméh-család bérlése min­tegy 300 márkába kerül, ezer négy­zetméternél nagyobb kert esetén két családra van szükség. A repülő al­kalmazottak élettartama csupán né­hány hónap, ám a poszméh- király­nők a nyár végén elszöknek az üveg­ház ablakán át, hogy tavasszal új csa­ládot alapítsanak. Mint az ország bármelyik falujá­ban, Imrehegyen is a mezőgazdasági szövetkezet adott a helybeliek több­ségének munkalehetőséget, a másod­lagos jövedelemhez is az Új Élet Szakszövetkezet segítette tagjait. így szinte nincs olyan család a község­ben, amelyiket nen érintene a gazda­ság sorsa. Az pedig, mint a legtöbb mezőgazdasági üzemé mostanában, rosszra fordult. Négy éve már, hogy termelést nem folytat, tehát munkát adni sem tud — csak négy-öt ember­nek. Most ez a kis csoport, élükön Béla Lajos elnökkel, gyors tranzak­cióba kezdett: negyedáron felvásá­rolták a tagi vagyonjegyek kéthar­madát. S tették mindezt olyan szer­ződés alapján, aminek értelmében a vagyonjegy tulajdonosa vállalja, hogy a legközelebbi közgyűlésen megszavazza a szövetkezet szétválá­sát, a vevővel együtt belép az újak egyikébe, de nyomban kilép, amint a vagyonjegy árát megkapta. Egyér­telmű, hogy így a szövetkezet va­gyonának túlnyomó, és a legjobb esélyekkel működtethető része a ma­roknyi csoport kezébe került. ígéret szép szó...? Volt ugyan egy másik csoport is, amelynek tagjai látták, hogy ez így nem jó lesz, de nem tudtak gátat vetni az eseményeknek. A szövetke­zeti tagok nagy része idős, tanyán élő. Az aktív korúak többsége mun­kanélküli. Kenyérre kell a pénz, s in­kább a mai kevés, mint a holnapi ki tudja mennyi. Az emberek nagy ré­sze ugyanis úgy tudja, ha most nem adja oda az érték negyedéért vagyon­jegyét, később már nem lehet hasz­nosítani, viszont ennek arányában kinek-kinek váltania kell részét a szövetkezet adósságából. Hogy ez nem egészen így van, azt a másik csoportnak hitték is, meg nem is. — Béla Lajos mindenkit felkere­sett, akitől meg akarta venni a va­gyonrészét — mondja Herczeg Ist­ván, a szövetkezet nyugalmazott el­nöke. Utána tőlem kérdezték, mit csináljanak, de a tanácsom ellenére aláírták a szerződést. — Tavaly decemberben a szövet­kezet átalakuló közgyűlésén az elnök azt ígérte, nem engedi kimazsolázni a szövetkezetét, nem járul hozzá a kiváláshoz — emlékezik Takács Já- nosné polgármesterasszony. Arra fi­gyelmeztetett, az idős tagjaikat a va­gyonrészeikkel össze kell tartani, majd eljön még az idő, amikor az üz­letrészekhez korrekt módon hozzá lehet jutni. Pár hónappal később ennek éppen az ellenkezőjét igyekezett megvaló­sítani. De nem mindenkinél jelentke­zett vevőként. A soltvadkerti Font János például azt sem tudta, mi ké­szül Imrehegyen. Pedig hajdan veze­tőségi tag volt. — Tőlem nem kérték a vagyonje­gyet, pedig én a pincészetben részt szeretnék venni! — mondja. — Először a szövetkezeti összes vagyon értékét is alacsony összegben állapították meg — folytatja Ta­kácsné —, ezért a polgármesteri hi­vatal megrendelt egy újabb értéke­lést. Húsz százalékkal lett több az előzőnél. Béla Lajosék csak 8,97 százalékot ismertek el belőle, ennyi­vel növekedett a vagyonjegyek ér­téke. Mennyi az annyi? Mit válaszol az elnök arra a kér­désre: nem találja-e túl alacsonynak az általa kínált negyedárat? — Az csak látszólag annyi, hiszen az eladót terhelő 20 százalékos forrásadót és a többi fizetnivalót mi átvállaltuk. így 70-75 százalékra jön ki a vagyonérték. — A forrásadót valószínűleg eltör­lik, így Önöknél marad a 20 száza­lék. — Megígérem, hogy kifizetem az eladónak. — Nem lenne egyértelműbb az el­adó fizetnivalóit az eladóra bízni? — Tagjaink nagy része nem tud intézkedni. Ismét Takács Jánosnéé a szó: — Közmegkeresésre magasabb fórumok véleményét akartuk kérni a Béla Lajosék által szerkesztett szer­ződésről. így jutottunk el Madari Je­nőhöz, a megyi földművelésügyi hi­vatal vezetőjéhez. Azt mondta: „Első olvasatra úgy látom, hogy a szerző­dés nem törvénysértő, de tisztesség­telen. Ezzel a tagok saját magukat ki­forgatják a vagyonukból, mert kerül­hetnek később sokkal jobb pozíci­óba...” (Szabadságon lévén, Madari Jenővel nem tudtak beszélni, de szó szerint idéztem Takácsné jegyzetei­ből. A.M.) — Nem tartja-e visszatetszőnek azt a módot, ahogyan céljai érdeké­ben először belépteti, majd kilépteti az embereket az új szövetkezetből? Béla Lajos válasza kérdésemre: — így fog a szövekezet megtisz­tulni azoktól, akik koruknál, hozzáál­lásuknál, helyzetüknél fogva nem odavalók! Csak azok maradnak, akik valóban tettek is valamit a közös va­gyongyarapításért, s most a pénzüket is adják, tehát mernek vállalkozni, szembe nézni a kockázattal! — Hányán vannak ilyenek és kik azok? — Kevesen vagyunk... Darázs Andrásné nem adta oda vagyonjegyét Béla Lajosnak. — Nem fél attól, hogy így elve­szik az a kis pénze is? — Vagyunk néhányan, akik nemet mondtunk. A maradék vagyonra, a központi irodaházra osztják szét a ré­szünket. Valószínűleg szociális ott­honként hasznosítjuk. Az legalább a helybeli közösség érdekét szolgálja. De az is lehet, hogy másként na­gyobb bevételhez jutunk általa. Molnár Ferenc: — Nem adtam el nekik a vagyon­részemet, mert áron alul akarták megvenni. Amit ők csinálnak, az a vagyonjegy megcsúfolása, az embe­rek becsapása, lenézése. Még a koc­kázathoz való jogukat is elvették a tagoktól a szerződéssel, amit aláírat­tak velük. Almást Márta • Kinek terem majd az imrehegyi szőlő?(Fotó: PN-archív)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents